Versvasárnap – Czapáry Veronika

„ma már csak azt mondanám,
rohadt kislánykor,
a nagyi mindig bebugyolált,
ragacsos lepedőkbe,
és csókot nyomorított édes hajamra,
a dédi elszegődött a nagy, barna bútoroknak,
és kínzósat játszott,
velem…”

Czapáry Veronika verseiből.

Duna

Végülis a Dunába is lehet fulladni,
meg a néma kikericsbe,
amikor liszttől véresen nyújtózik,
hamvadtszőke szemétség,
az ágak,
mikor hófehér ruhájuk fellebben,
amikor hófehér szoknyád felizzik,
és gyullad, gyullad a téli nap.

Sivatag

Ezek a kis sivatagok, avítt időben,
a szárazság.
Egymásután. Minek is kiabáltok.
A korallok felszedik a vásznuk, és elvánszorognak.

Így alakult.

Folytatódik. Hamu alatt a por.
Elmehetnél végre innen.
Megmondtad nekik világosan, hol a határ,
milyenek,
pont mikor itt vannak.

Várunk még egy évet.
Amikor péppé mos a tenger.

Meggondolandó.
Üvegben laknak. A mozdonyok már kövek.

Sűrű boróka, mikor megmondtam.
Így alakult. Folytatódik.
Hamu alatt a por.

Kisnövésű de széles angyal elkiabálta magát a sávon.
Elmehetnél végre innen. Ja a hang.
Még egy kicsi kell ahhoz.

Megmondtad nekik világosan, hol a határ.
Pont mikor itt vannak.
A mozdonyok már kövek.

Péppé mos a tenger.

Tulajdonságok nélkül szeress

A történeteid meztelenek.

Halott tüdődre emlékszem, nagy volt, és sárga.
Aztán ahogyan az ágyban feküdtél és köhögtél, szívem majd megszakadt utánad.
Betegesek vagyunk, határozottan betegesek.

Nem baj.
Mindennap, amikor üvöltünk, nem találunk ott senkit.
Simán belekerülhetsz egy kiúttalan nagy, sárga gömbbe.
Magába ebbe.

Sikíts.
Olvadt pohár az arcomon.
Tulajdonságok nélkül szeress, szeress.

Bejött és lazán átette az egyik lábát a másikra

Bejött, és lazán áttette az egyik lábát a másikra, akár egy nő.
Valami emlék, úgy fogunk meghalni, hogy nem sikerült.

De nem volt baj.
Bejöttél hozzám, fényes voltál, mégis az iszapban találtam magam.

Pedig kipróbáltam mindent.
Olyan jól ecsetelted.

Fürdetés

Nem szeretek fürdeni,
mert mindig megvadítanak a rózsák,
kislánykoromban sokat játszottam,
de ma már nem,
ma már csak azt mondanám,
rohadt kislánykor,
a nagyi mindig bebugyolált,
ragacsos lepedőkbe,
és csókot nyomorított édes hajamra,
a dédi elszegődött a nagy, barna bútoroknak,
és kínzósat játszott,
velem,
sűrű suttogás volt az éj,
és rohanó az izzadás,
még a köd se óvakodott hozzánk,
csattogtak a városi lámpák,
és vizet aludtak a lambériák,
lepedőkbe csavartak, és fürdettek,
meg koslattam az eltévedt folyosón,
fehérek voltak a bútorok,
mint a nap,
a galambok állandóan kiabáltak
nálunk,
addig, amíg a nagy vasdarab fel nem oldott,
és nem akarta ruháját,
a porcelánok lázadásba kezdtek,
és hűvösek voltak a reggelek,
mi néztük a néma kezeket,
mint fényessé ragadt szelepek.

*****

A szerzőről

„Szeretek napfényben fürdőzni, hajlítgatni az időalagutakat, (ha sikerül), és táncolni és csak szeretni, szeretni, szeretni” – vallja magáról Czapáry Veronika, akinek verseivel, prózáival és tanulmányaival többek közt a Látó, a Prae, az Irodalmi Szemle, az Új Forrás, az Árgus, az Alföld folyóiratokban találkozhatott az olvasó, nem különben az Irodalmi Centrifuga virtuális hasábjain. Czapáry Veronika keze alól ezenkívül míves, Tiffany technikával készült tükrök, lámpák, mécsesek kerülnek ki, ahogy Bódis Kriszta fogalmazott nemrég, nem kizárt, hogy ismét egy reneszánsz nővel állunk szemben.

Czapáry Veronika korábbi írásai az Irodalmi Centrifugán

Fényírók fesztiválja 2009, Győr

Szexuális forradalom a Mediawave-n

Impressziók - Huszárik Zoltán emlékére

Fényírók Fesztiválja 2009, Győr

Az idei fesztiválon 1334 film közül 67 került a versenyprogramba. Új kategória volt a játékfilm. A többi kategória megmaradt az évek során, a kisjátékfilm, dokumentumfilm kísérleti film, animációs film, zenei dokumentumfilm. A nemzetközi zsűri tagjai az amerikai Oscar-díjas vágó Alan Heim, Vivi Drăgan Vasile román operatőr és Nyakó Júlia színésznő voltak. - Czapáry Veronika beszámolóját olvashatják az idei győri Fényírók Fesztiválja 2009 rendezvényről.

Fényírók Fesztiválja 2009, Győr

Az idei fesztiválon 1334 film közül 67 került a versenyprogramba. Új kategória volt a játékfilm. A többi kategória megmaradt az évek során, a kisjátékfilm, dokumentumfilm kísérleti film, animációs film, zenei dokumentumfilm. Hajós András a filmszemle díjkiosztó gáláján mondta még anno, hogy a filmfesztiválok ugyanúgy szólnak a vesztesekről is. A zsűri nem indokolta döntését - egyet is értettem vele meg nem is. Mindenesetre kiemelkedő alkotások kaptak díjat. A nemzetközi zsűri tagjai az amerikai Oscar-díjas vágó Alan Heim, Vivi Drăgan Vasile román operatőr és Nyakó Júlia színésznő voltak. Nyakó Júlia is kapott díjat kapott, a fesztiváligazgatótól, Hartyándi Jenőtől vehette át a Legjobb színésznő díját.

Az animáció-, kísérleti-, és dokumentumfilm zsűrit Phil Mulloy - animációs filmrendező (UK), Andrei Paunov - dokumentumfilm rendező (BUL), Mészáros Péter - játékfilm rendező (HUN) képviselte. A diákzsűri tagjai pedig: Besenyei Kati, Forgács Nóra Kinga, Kiss Dorottya. A Panoráma program keretében a BBS Stúdió és Szomjas György filmjeiből való válogatásokat is megtekinthettünk.

A díjazott filmek részletes anyaga és a filmekről rövid áttekintő itt nézhető meg.



A legjobb játékfilm díjat Veit HELMER (Azerbajdzsán): Absurdistan/Abszurdisztán  (87 min.) című filmje kapta.

Az új kategóriában egy másik játékfilm, Moszkva, Belgium, Christophe van ROMPAEY (Belgium): Aanrijding in Moscou/Moscow (102 min.) című is bezsebelhetett két díjat. (Diák Zsűri és a Legjobb Színészi Alakítás Díját). Egy negyvenéves nő és nálánál 10 évvel fiatalabb férfi szerelméről és kapcsolatuknak a külvilággal való ütköztetéséről szól. A film trailere itt.

A fesztivál fődíját a Boris Mitic: Viszlát, hogy vagy? Do vidjenja, kako ste?/Goodbye, How Are You?/60’ című filmje kapta. A szerb rendező a Díjkiosztó Gálán elmondta, a szatirikus dokumentumfilmet több mint 6 évig készítette Szerbia legkülönfélébb zugaiba ellátogatva és több mint 400 könyvet olvasott el a legelképesztőbb aforizmák összegyűjtése végett. A film a létezés és az abszurditás mély rétegeit feszegeti nagyon pontos operatőri munkával, dinamikus vágással és meglepő érzékenységgel.

Trailer
A film forgatásáról egy 10 perces anyag

A fesztivál legjobb dokumentumfilm díját a Szuka akadémia kapta. Ez egy Moszkvában működő iskoláról szól, mely arra tanítja meg a nőket, hogyan lehet pénzt bezsebelni a férfiaktól és eladni magukat minél több pénzzel rendelkező férfiaknak.

A férfiaknak való kedveskedésektől kezdve, a pénzkunyerálási technikákon keresztül a hajhordásig és táncig minden megtanulhatnak erről a milliomosokhoz férjhez menni akaró orosz lányok. A dokumentumfilm humoros, és nem mond ítéletet, utólag döbbenünk csak rá, mivel felkavaró filmet láttunk. Legalábbis nálam a késleltetett hatás mechanizmusa volt érezhető.

Animációs film kategóriában induló, a legjobb kísérletifilm díját az észt Jelena Girlin és Mari-Liis Bassovskaja - A ruha (10’) című alkotása kapta. Egy halott nőt öltöztetnek újra és szednek szét a bogarak és különféle láthatatlan szálak, ez volt az egyetlen film, amitől fizikai undor fogott el, emiatt a meglehetősen erős hatás miatt ítélhette oda a zsűri a díjat.

A legjobb animációs film díját a Zokniról és szerelemről című 7 perces film kapta, a szlovák, Michaela COPIKOVA rendezésében. Erről a filmről szóltunk már az ICA-n.

A legjobb kisjátékfilm díját Denis VILLENEUVE (Kanada): Next Floor/A következő emelet (12 min.) című alkotása kapta. A film valami elképesztő mennyiségű díjat tudhat magáénak, 2008-ban a Cannes-i filmfesztivál fődíját is megkapta. A trailerét nem érdemes kihagyni: Egy vacsora teljesen irreális és elképesztő jelenetei, az evés és halálösztön megdöbbentő összekapcsolódása.

„Egy földön élünk!” az idei évben először a MEDIAWAVE’2009 a Reflex Környezetvédő Egyesülettel, a Magyar Természetvédők Szövetségével és a Climate Alliance-szal közösen programsorozatot szervez az éghajlatváltozás, annak környezeti és társadalmi hatásai, illetve a lehetséges megelőzés témakörében filmvetítésekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, fotókiállításokkal, illetve a közönséget aktívan bevonó „akciókkal”. A filmvetítések között szerepelnek válogatások a Védegylet Klímaébresztő Filmfesztivál programjából, a MEDIAWAVE’2009-re ebben a témában nevezett filmekből, illetve a REFLEX Környezetvédő egyesület és a MEDIAWAVE rövidfilm pályázatára beküldött alkotásokból.

A globális felmelegedés tematikájú válogatásokat a Megyeháza téren felállított MEDIAWAVE Zsebmoziban lehetett látni. A fesztivál ideje alatt ezt a felhívást olvashattuk: “Egy bolygón élünk! Meggondolatlan környezetszennyezésünk miatt Földünk éghajlata változik. Ökológiai tartalékainkat feléljük, s közben megfeledkezünk róla, hogy csak egy Földünk van. Egy bolygón élünk? Földünk lakóinak egynegyede a források háromnegyedét használja. Az éghajlatváltozás miatt a világ jelentős részén már az ivóvíz beszerzése is gondot okoz.
Tehetsz róla! Tegyél ellene!”

Idén is bejelentkezett a PASSPORT CONTROLL 10 napos film, fotó, zenei és idéntől színházi műhely is. Évről évre lehetőséget ad a fiataloknak, hogy megismerhessék oktató és segítő koordináló tanárokkal való együttműködésben a filmszakma technikáit, titkait. A filmműhelyben Vízi Mária, Nagypál Orsolya segédlete/irányítása mellett forgatnak filmeket a résztvevők, ugyanakkor részt vehetnek olyan elismert szaktekintélyek előadásán is, mint Alan Heim Oscar-díjas vágó, Andrey Paounov dokumentumfilm rendező, Vera Neubauer animációsfilm rendező, Vivi Drăgan Vasile operatőr. A workshop alatt rövidfilmeket készítenek a résztvevők Győr városában. Idén forgatták le a nemrég alapított Győri Filmalap első filmjét Antal Attila rendezésében.

Világhírű muzsikusok is felléptek (pl: TmStevens, Lewis Jordan, Lee Kontz, Baltazar Montarano), minden este volt egy-egy jazz-koncert, de színesítették a palettát kiállítások (ErotikArt, Nap Utcai Fiúk), konferenciák (éghajlatvédelem szövetségben, filmszakmai, Franciák Magyarországon) és irodalmi program is. Idén volt először “Thanks Jimi” Fesztivál. A világ minden tájáról érkező gitárosok egyszerre egyidőben játszották el Jimi Hendrix: Hey Joe című számát.

Gyerekfilmek és játszósarok várta a csöppségeket. A vetítések és koncertek két fő helyszíne a Városház tér és Rómer ház voltak. Filmvetések továbbá még a Nemzeti Filmarchívumban is voltak és a Győri Bábszínház is helyet adott sok eseménynek.

A díjátadó ünnepségen Durst György megemlítette azt is, jövőre nem biztos, hogy Győrben lesz a Mediawave, mert a város nem szeret bennünket igazán. De, válság ide vagy oda, lesz jövőre is Mediawave, mielőtt még mindenki rosszul lenne. Hát: mi nagyon reméljük.
Videós összeállításunkban majd megtudhatják, honnan ered a fesztiválra a Mediawave szó elnevezés és hogy mit gondolnak a fesztiválozók erről. Nagy meglepetés.

A fesztivál idei szignálja és a filmblokkokról, ismertető itt

KÉPGALÉRIA

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés lehet, hogy nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot. - Czapáry Veronika beszámolója az idei győri Mediawave a szexuális forradalomhoz kapcsolódó programjairól.

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A szexuális forradalom volt a speciális téma idén a Mediawave-en. 1969: Erotika és Forradalom című blokkokban vetítettek az utóbbi tíz év hátborzongató és akkoriban polgárpukkasztónak tűnő filmjeiből.

Szerepeltek a programban dokumentum-, tánc- és rövidfilmek is. 1969 Woodstock és a kapitalizmus elleni lázadás éve, ekkor kezdtek el küzdeni és értek el látványos eredményeket a másság, és a homoszexualitás/leszbikusság/biszexualitás elfogadtatásában az amerikai fiatalok, majd a forradalmi láz végigsöpört Európán is.

Bartha Anitával (www.kidma.hu) több fesztiválrésztvevőt megkérdeztünk, mennyire érzik a téma jelenlétét a fesztiválon, s női szemszögből hogyan jelenik meg mindez (videó riportfilmünket a Fényírók Fesztiváljáról nemsokára láthatjátok az Irodalmi Centrifugán). Többek szerint (mint például Bárándy Gergely filmesztéta) minden évben ez a téma a Mediawave-n - hiszen a szex örök téma. Boros Panna, a Kultúrpart munkatársa elmondta, a filmeken és az ErotikArt kiállításon kívül nem vette észre, hogy a téma különösebben jelen lett volna. Amikor megkérdeztük milyen riporternőként dolgozni, ezt mondta: "Jó, mert egy mosolygós női szempárnak sokkal szívesebben nyilatkoznak az emberek, könnyebb intimebb légkört teremteni az alany és a riporter között, mint ha két férfi beszélget. Az mindig olyan tudományos és túl szárazan hivatalos." Hartyándi Jenő fesztiváligazgató válaszát és sok más választ majd a video-összeállításunkban láthatjátok.

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés, a nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot.

A Mediawave utóbbi tíz évéből minden nap erotikus filmes válogatás volt a Győri Nemzeti Filmarchívumban. A női érzékenység, valamint a nő, mint szexuális tárgy voltak a fő témakörök. A film válogatói és a régebbi alkotók a nőt nem látták még annyira kiszolgáltatottnak, mint a mai filmesek. Sok rövidfilm a női test megkapó szépségeit, valamint a nő hatalmát mutatta be. Nincs brutalitás, sem polgárpukkasztás, inkább gyengédség. Az általam látott táncfilmben egy férfi és egy nő, majd két férfi szerelmi táncát mutatta a rendező, az erotika, a düh és az egyenlőség elképesztő dinamikájában. A sok közeli felvétel az arcról, a szemmozgás kamerás követése a színészektől és táncosoktól is átélést igényelt. De hogy ennyire mélyen és nem megjátszva kell mindent átélni, arra én ennek a filmnek a megnézése után döbbentem rá.

A The Gas Station nevű német filmben egy autós a lassú forgalomban iszonyatosan unja az autópályát és rákattan egy női vezetőre, aztán hoppon marad. A benzinkútnál megállnak, és kiderül, a nő mellett egy férfi fekszik, aki most felül. Amíg ők ketten szexjelenetet produkálnak, a kívülmaradt harmadik, a másik autós beül a kocsijukba. Kacagtató jelenetek. A női test szépségén időzve még egy terhes nőről készült táncfilmben is megcsodálhatjuk, milyen gyönyörű dolog lehet egy életet kihordani.

A Lépcsőházi történet-ben egy férfi az anyját hívja szex-telefonon, de egyikük sem ismeri fel a másikat. Végül ott is happy endben oldódik fel a történet.

Maradandó dokumentumfilmben nézhettük meg az iszlám kultúrában élő nők elkeserítő helyzetét, a körforgást és poklot, amiből nincs kiszállás. Miután férjhez mentek, a fejükön egy vaspántot viselnek, így jelölve meg magukat és tuljadon-voltukat örökre. Ebben a kultúrában több feleséget is tartanak a férfiak, a nőknek sem szavuk, sem joguk nincsen. Elképesztő megaláztatásokon kell végigmenniük, hiszen uruk bármire kényszerítheti őket. Van, aki öngyilkos akar lenni, nagyon sok közülük megbetegszik. Ha meghalnak, nőtársaikon kívül senki nem sír utánuk, mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb nő van-e azon a területen.

A nőket csak egymás iránti jóságuk és megértésük, valamint a gyermekeik iránti feltétlen szeretet tartja életben. Az egyik nő azt mondja, ő másmilyen férfit akar nevelni a fiából. Kérdés hogy sikerül-e neki, hiszen a kulturális nyomás túlságosan nagy. A dokumentumfilm elképesztő erejét ezen a fesztiválon fedeztem fel először. A valóság sokkal erősebb is lehet, mint egy kitalált történet. Jelen esetben a nők sírnak és a kamera figyelő tekintete egy pszichoterápiás rendelő nagy felismeréseire és az elmaradhatatlan katarzisra emlékeztet.

Erotika és Forradalom tematikában mutatkozott be idén először közös projektben a Roham Irodalmi és Művészeti Magazin. A Roham Magazin pár hónapja tett közzé egy olyan felhívást, amelyben pornográfia és az internet kapcsolatára kerestek választ, arra, hogyan terjed az internettel egyre jobban a szexualitás. A Pornó - a XXI. Század erotikája című szám minden várakozásunkkal ellentétben nem készült el a Mediawave-re. Kezembe vettem a legutóbbi számot és megkértem Korcsma Zsombort, a magazin főszerkesztőjét, mondja el, miért nincs egyetlen nő sem a szerzők között. Ezt épp most kívánnak változtatni a Mediawave és Roham magazin közös pályázatával, szerencsére a 10 kiválasztott írásból 6 női alkotóé. Több száz alkotás közül válogattak.

Örömmel vettem, és faggatni kezdtem, ez eddig hogyhogy nem így ment, mire azt a már sokszor hallott választ kaptam, hogy "Egészen biztosan csak véletlen lehet".
- Véletlen? Hogy micsoda véletlenek vannak. Teljesen spontán egy folyóiratban csak fiatal fiúk írnak.
- Így alakult. - mondja és kezd zavarba jönni, mi pedig örüljünk, hogy legalább egy szám erejéig és ki tudja még meddig, megtörik ez a jól bevált közép európai balkáni stílusú nőelnyomás.

Az ErotikArt kiállításról sincsenek jobb tapasztalataim. Már eleve a plakáttal kezdődnek a problémáim. A nő megint csak egy lyuk. Több mint negyven művész állított ki. A kiállításon főleg hímtagok vannak, vaginák csak annyiban, hogy az valamilyen nyílás, amibe be lehet hatolni. Micsoda érdekesség. Itt is a brutalitás az, ami vezető szerepet kap, úgy tűnik a mai képzőművészek is így képzelik el a szerelmet, a szexet. Beverem, kiverem, a fallosz valami éles hegyes tárgy, ami mindig átszakít, széttép, behatol. A nő test olyan, amibe be lehet hatolni, de amivel nem lehet igazán mit kezdeni.





Bánki Ákos képzőművész, a kiállítás szervezője szerint nem igaz, hogy főként a férfi fallosz jellemezné a válogatásban az erotikát. Szerintem a nemi szervek szimbolikájával dolgozott a többség.





Mondta, hogy ez nem igaz, ám amikor megkérdeztem, milyen más szimbolika jellemzi még a műveket, fáradtságra hivatkozva nem válaszolt, kiderült viszont, amire senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az emeleten is folytatódik a kiállítás, ott épp az anyag fele látható. Nagyon szégyenkezni kezdtem, csak velem történhet ilyen, kihagyom a felét a kiállításnak, kíváncsian megkérdeztem a többieket, látták-e. Sokan ugyancsak ledöbbentek, hogy az emeleten is volt anyag.





A fesztivál idei szignója, mint Hartyándi Jenő kifejtette, egy ősi heteró sziklarajz. A madár, az állandó szignó is egy barlangkép. Altáj környékén találtak rengeteg pornográf sziklarajzot, egy időben az összes fent volt a fesztivál hivatalos honlapján, mondta Hartyándi, egy pályázati felhívással, hogy várják a kreatív filmes jelentkezőket, akik fel szeretnék használni a képeket filmjükhöz. Szomorú, de senki nem jelentkezett, a média szinte csak a szex és forradalom témára gerjed, mondja, míg a környezetvédelem, vagy Szomjas György filmjei alig érdekelnek valakit. Szemlesütve hallgattuk, hiszen mi is az erotikáról írunk most cikket, majd elkullogtunk inkább, hogy vidáman táncoljunk hajnalig.

Abszurdisztán

Veit Helmer, a rendező mesélte el a vetítés előtt, hogy egy igaz történet adta filmje alapját: négysoros újságcikket olvasott egy török újságban, hogy egy elhagyatott faluban a nők sztrájkolni kezdtek, mert a férfiak nem csinálták meg a vízvezetéket, s azzal fenyegetőztek, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. Ez adta az alapötletet. A víz tulajdonképpen mindennek az alapja, őselem, ha nincs víz, nincs élet sem. Erre az ősi tudásra is emlékeztet minket nagyon vicces és szórakoztató módon a film, mely a nemek örök és állandó harcát is bemutatja. - Az Abszurdisztán a fesztivál legjobb játékfilmje lett, a filmről Czapáry Veronika írását olvashatják.

Médiawave fesztivál 2009. Győr
Abszurdisztán - játékfilm
Czapáry Veronika tudósítása

A győri Médiawave Fesztivál játékfilmjei közül az Abszurdisztán volt az, ami női szempontból megragadó. A rendező Veit HELMER 1999-ben a Tuvalu című filmjével tette emlékezetessé nevét a filmszakma számára, számos fesztiválra hívják meg azóta alkotásait. Második játékfilmjével, az Abszudisztánnal (Absurdistan) sem okozott csalódást. A film 87 perces és 2008-ban készült. (35mm, színes, szöveges, orosz nyelv, angol felirattal.)

Mielőtt elkezdtük volna nézni a filmet, a rendezővel való beszélgetésre invitál minket a moderátor. Veit Helmer személyesen is jelen van és elmeséli, hogy egy igaz történet adta filmjének az alapját, miszerint egy négy soros újságcikket olvasott egy török újságban, hogy egy elhagyatott faluban a nők sztrájkolni kezdtek, mert a férfiak nem csinálták meg a vízvezetéket, azzal fenyegetőztek, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. Ez adta az alapötletet. A víz tulajdonképpen mindennek az alapja, őselem, ha nincs víz, nincs élet sem. Erre az ősi tudásra is emlékeztet minket nagyon vicces és szórakoztató módon a film, mely a nemek örök és állandó harcát is bemutatja. A beszélgetés a rendezővel végül a film utánra maradt, hiszen akkor tudunk feltenni kérdéseket.

A film bemutatja a vízvezeték-hálózat megépítését, amely sok férfinak az életébe került. A filmet Azerbajzsánban forgatták és - mint a rendező utólag elmondta - 68 országból válogatott hozzá szereplőket, melyek végül 16 országból kerültek ki. Egy elhagyatott kis falut látunk egy mesés tájon. A falu történetéhez hozzátartozik, hogy a mongolok szerezték itt meg zsákmányként a nőket, akik ott laktak. Ugyanis a nők és a barmok (állatok) a hadizsákmány részei ősidőktől kezdve a férfiak által vezetett háborúkban.

Két fiatal szerelme kibontakozására és szerelmére épül az alaptörténet magja, akik négy évesen jegyezték el egymást, s nyolc évesen összeházasodtak. Számukra nem volt kérdés, hogy egymáséi lesznek-e.

Ők Aya és Temelko. A vízvezeték megépítése Aya apjának is életébe került, anyja pedig belehalt bánatába, ezért Ayát a nagyanyja nevelte. A falu férfijai a sok haláleset miatt is talán, de irtóznak a vízvezetékhez nyúlni, ehelyett inkább a kocsmában mulatják az idejüket, míg a nők otthon dolgoznak. A cipész, a fodrász, a pék, a hentes és a méhész foglalkozásokat is helyettesíteniük kell férjuruk helyett. A kocsmába csak férfiak járnak, kártyáznak és isznak. Temelko nem jár kocsmába, ő szinte mindig Ayával van. A nők pedig megpróbálják megmenteni a falut az enyészettől.

A nagy probléma a vízzel van, a vízvezeték sok helyütt kilyukadt, mivel nem javítja meg senki, mind egyre kevesebb víz folyik a csatornából, a kútból.

Ayában és Temelkoban felébred a vágy 14 évesen, hogy a szerelemben egyesüljenek, amikor meglátnak véletlenül másokat szerelmeskedni, ám Aya még nem akarja, nagymamája viszont megjósolja, hogy csak 18 évesen lehetnek egymáséi, méghozzá abban az öt napban, amikor a szűz és a nyilas együtt áll. A nap július 11, amikor átélhetik a súlytalanságot. A kitűzött napra Temelko ezért mindenféle repülő szerszámokat épít Aya számára, hogy ténylegesen is repülni tudjon. A faluban egyre kevesebb víz van, amit szigorúan csak ivásra lehet használni, így egyre koszosabb lesz a falu, a mosogatást például hamuval oldják meg, van aki már a szentelvízből is iszik. Közeledik a július 11-e és Temelko visszajön a városból, ahova okosodni küldték, de az egyesülésnek az a feltétele, hogy meg tudjanak fürdeni. Temelko egész éjjel hegeszti a vezetéket, de mivel az a barlangban lyukadt ki, csak nem sikerül, végül valahogyan odavonszol egy vízzel teli medencét, amibe repülő gondolával szállítja álmai hölgyét. Aya, amikor beleesik a medencére, rögtön a vízre gondol, hiszen ő már négy éve szenved emiatt, és ő adja az első ultimátumot a nők közül, méghozzá Temelkonak, hogy 'ha nincs víz, nincs szex'. A nők összeülnek és a nagymama tanácsára összefognak, mindenki ezt mondja a férjének, hogy rákényszerítsék őket a vezeték megszerelésére. A férfiak addig ugyanis a kocsmából csak szeretkezni jártak haza, de dolgozni nem.

A filmben nincsenek dialógusok, egy narrátori hang mondja el a tudnivalókat, ezen kívül minden a gesztusok nyelvén van elmondva, így nagyon különlegessé és elementáris erejűvé teszi a filmet.

Temelko, aki a legkevésbé tehet a dologról, besokkol, csak öt napja van amíg a Szűz és a nyilas együtt áll, arra, hogy elkészítse a vezetéket. Minden nő sztrájkol, a férfiak továbbra is a kocsmában ülnek, nem akarnak semmilyen előrelépést tenni, inkább busszal akarnak elmenekülni, vagy telefonon megrendelni nőket, de a feleségek minden ilyen akciót megakadályoznak.

A falut végül kettéosztják egy vonallal. A jobb oldal a nőké, a bal a férfiaké. Temelko lesz a megoldás, akit Aya iránti szerelme vezérel és életét is kockáztatva kerül a víz csapdájába a barlangban, s ott próbálja megoldani a vízvezeték problémáját, végül mint egy gejzírből felcsap a falu közepén a víz. A nők, akik már busszal el akarták hagyni a falut férjeik szerencsétlenkedése miatt, visszafordulnak és a nagy happy endben mindenki sérelmeit feledve borul egymás nyakába, a nagymama is talál egy új pártfogót és immár vízzel teli patak partján örömünnepben élvezik ki a vízzel teli életet. Mindenkinek fürdőszoba kerül az otthonába.

A film utáni beszélgetésben a rendezővel, Veit Helmer elmondja, hogy nagyon sokáig kereste a helyszínt és 950.000 euróból csinálta meg a filmet. Nem kellett nemzetközi projektekben részt vennie, mert Németországból kapott minden pénzt pályázatokkal.

Szeretett volna egy valóságos helyet találni, mivel nem hisz sem a stúdióban, sem a felépített fals helyszínekben, mindenképpen valóságos környezetet akart találni valóságos faluban. Kincset találni - nem aranyból. A falu 2000 lakosú, egy hosszú utcája van. Az egyetlen probléma a muszlin kultúra volt, azon aggodalmaskodott, hogyan lehet ezt problémamentesen megoldani. Ezért minden színésznek a lelkére kötötte, hogy hosszú ruhában járjon, és ne beszélgessen helyiekkel, de ezeket megszegték a színészek. Rögtön elfelejtették a forgatókönyvet, amint befejezték a filmet és azóta nemcsak filmbemutatókra, hanem esküvőkre is jár. 8 esküvőn volt, amit a film létrejötte idézett elő és 3 gyermek is született, ők Abszurdisztán első lakói. A film gyümölcsöző (fruitful) is volt ebben az értelemben.

A film végéig sem akarták elhinni a falu lakói, hogy ez egy valóságos film, ezért nagyon fontos volt számára hogy visszamenjen és levetítse nekik, hogy tényleg létezik a film. Vásznat bérelt és a falu főterén leadta filmet. Nem szerette volna, ha gyerekek megnézik, (mert vannak benne olyan jelentek) de még este 11-kor sem akartak elmenni, így kénytelen volt előttük is levetíteni. Az egész forgatás alatt a legboldogabbak a gyereke voltak amúgy, jegyezte meg, ők végig mellettük voltak.

Egyetlen jelenet volt, amiben meztelen Aya, ezt öt perc alatt vették fel éjszaka. És ötven embert küldtek el máshova valami ürügyen, hogy fel tudják venni. A színészek közül csak 4 volt azebajdzsáni, a többi mind külföldi. 28 országban volt a casting, 2 éven keresztül tartott és Marokkóban, Kubában, Madridban, Londonban, Moszkvában, számos országban, a világ majdnem minden táján, 3000 színész közül választotta ki azt a 16 szereplőt akik végül szerepeltek a filmben. Mindegyik országból csak 1-2 színész volt, aki megfelelő volt.

Ők lettek aztán az abszurdinsztáni nemzetiség. A főszereplőnő egy cseh színésznő, (Kristyna Malérová), aki sajnos nem tudott átjönni, mert a vámon nem engedték át a filmmel, ezért tisztelt meg minket a rendező helyette, Temelko (Max Mauff) német, a nagymama, a harmadik főszereplő pedig (Nino Chkheidze) amerikai, Luisiana államból.

Veit Helmer elmondja, szeret egyedül dolgozni és saját filmjének egyben a producere is. A rendezőnek kell mindig döntenie és megoldania a felmerülő problémákat, ezért szükségtelen ezt másokra bízni. Biztos benne, hogy egyetlen producer sem engedte volna meg neki, hogy 28 országban canstingoljon. Arról meggyőzni valakit pedig, hogy adjon a filmjére pénzt, ő tudja legfőképpen, hiszen ő az, aki a legjobban hisz abban, amit csinál. Ha a producer keres színészeket, nem biztos, hogy a megfelelőt ki tudja válogatni. Neki fontos, hogy a színészek elkötelezettek és lelkesedjenek a filmért, a témáért.

A forgatás 58 napos volt, ebből 50-et Azerbajzsánban, 8 napot pedig Grúziában vettek fel. Az operatőrt Grúziában találta meg, és olyan filmet is forgatott, amit Oscarra jelöltek. A forgatókönyvet egy olyan forgatókönyvíróval íratta meg először, aki Kusturicának is dolgozott. Ekkor vált világossá számára, hogy egy fiatal párra kell helyezni a hangsúlyt, ők azok, akik az egész falut meg tudják változtatni és akik felállnak a falu ellen. Így lett balkáni stílusú a film. Utána megkért egy másik török forgatókönyvírót, hogy írjon egy szerelmi történetet. Végül a harmadik - grúz -, akivel dolgozott, szabta személyesen a színészekre, hiszen mindenki akart magának karaktert és nemcsak annyit, hogy ő egy pék vagy egy hentes. Mivel volt egy méhész is a faluban, így került bele ez a figura is. 3 forgatókönyvíró kellett hozzá, mondja, akivel ezt fel tudta építeni.

Egy kérdésre elmondja, a faluban úgy oldották meg a forgatást, hogy béreltek minden házban egy szobát, aminek az volt a feltétele, hogy zuhanyzót is építettek, így végül mindenki zuhanyozni akart és nem lett elég víz a faluban. Megkérdeztük, hogyan oldotta meg ezt a problémát, ami a film kapcsán valóságosan is jelentkezett a vízben, amiről a film szól, és azt mondta, hát úgy, hogy kevesebbet zuhanyoztak végül.

Nagy nevetéssel és vidámsággal zárult a beszélgetés, nem kevesebb maradandó élménnyel, mint maga a film.

Trailer

Weboldal

Médiawave fesztivál 2009. Győr - Animációs filmek

A nőket a bemutatott filmekben fizikailag bántalmazzák, rángatják, a nő az, akit meg lehet sérteni és aki kiszolgáltatott a durva brutalitás egészen éles határáig. Fiatal rendezőink és a Mediawave válogatói ilyennek látják a 21. századot, és nem véletlen, egyre sérülékenyebbek vagyunk mi emberek. A filmekben a belső női érzékenységnek is tanúi lehetünk, az első három filmnek egy belső szoba, lakás a helyszíne, mely szimbolikusan a belső tudattalant is megjeleníti, a negyediknek egy gyár, csak az utolsónak egy nyilvános szórakozóhely (külső tér), ahonnan végül ismét belső térbe, lakásba kerülnek a szereplők. - Czapáry Veronika tudósítása a Médiawave fesztivál 2009 animációs filmek szekciójáról.

Médiawave fesztivál 2009. Győr
Animációs filmek (2. blokk)
Czapáry Veronika tudósítása

Az idei Mediawave fesztivál témái idén az Erotika és forradalom (1969), Természetvédelem, (“Egy földön élünk” – Klimaébresztő filmfesztivál alkotások és környezetvédelem), valamint a nemzetköziség, a nagyvilág filmjeire való kitekintés jegyében folyik. Ez utóbbi programnak vendége Románia (Astra Film Festival és az UNATC Bukaresti Képzőművészeti Egyetem). Válogatást láthatunk még a legendás Balázs Béla Stúdió filmjeinek első évtizede anyagából, valamint Szomjas György filmeji előtt fejet hajtva, az ő alkotásaiból.

Az erotika tematika amúgy is átszövi a filmipart, hiszen életünk egy tetemes részét lefedi az ezen való akciózás, rágódás, megoldás. Az animációs 2.-es blokknál - amelyen jártam - sem kellett csalódnunk ebben, majdnem mindegyik filmnek a témája a szex és a szerelem. A blokk öt filmbjéből csak az első volt hosszú (44 perces) a többi rövidfilm volt. A 6 alkotóból, (az első alkotópáros) a fele volt nő (nem azért tematizálom ezt, mert az Irodalmi Centrifugára írok, ezt irodalmi folyóiratoktól kezdve mindenhol meg szoktam nézni, az arányokat). A nő volt a téma viszont minden filmnél, egy kivételével, hogy milyen nőként létezni a világban, hétköznapokban, házasságban, kapcsolatban, vagy egyedül a szobában, ez valami egészen más tapasztalat, mint férfinek lenni, a női sérülékenységről, büszkeségről és veszélyességről is szó volt a filmekben.

A nőket viszont a filmekben fizikailag bántalmazzák, rángatják, a nő az, akit meg lehet sérteni és aki kiszolgáltatott a durva brutalitás egészen éles határáig. Fiatal rendezőink és a Mediawave válogatói ilyennek látják a 21. századot, és nem véletlen, egyre sérülékenyebbek vagyunk mi emberek. (A föld lassan pusztul, nincs messze az űrkatasztrófa és legdurvább sci-fi rémálmok, lényeges a globális felmelegedés is és ezen belül, hogy mit csinálunk mi egymással emberek.) Az utolsó filmben, a férfi rendező viszont egy férfi sérülékenységét és félelmeit mutatja be a nőktől. Az agresszor a nő és az elszenvedő a férfi benne, hiszen az agresszió áldozata mindegy, hogy nő vagy férfi, de egy azért lényeges, úgy arányaiban többször nők a sérelmezettek. Fizikai gyengeségük és lelki érzékenységük miatt?

A filmekben a belső női érzékenységnek is tanúi lehetünk, az első három filmnek egy belső szoba, lakás a helyszíne, mely szimbolikusan a belső tudattalant is megjeleníti, a negyediknek egy gyár, ahol a főnök és tulajdonos természetesen férfi, csak az utolsónak egy nyilvános szórakozóhely (külső tér), ahonnan végül ismét belső térbe, lakásba kerülnek a szereplők.

Az első Elu ilma Gabriella Ferrita / Life without Gabriella Ferri / Gabriella Ferri nélkül az élet, rendező: Priit PäRN & Olga PäRN - (Észtország, 44 min. 2008, 35mm, színes, szöveg nélkül). Egy férfi, egy nő és egy gyerek kapcsolatát mutatja be, a klasszikus hármasságot. Egy tolvaj, elveszett lap-top, virtuális prostituáltak, sportoló futó férfi, öngyilkos hídról leugrandi akaró öreg úr, bankrablók és egy gólya még a „szereplők”, mindegyik története, külön szálon fut, aztán néha találkoznak - például a rabló kinyomja a leskelődő szemét, aki legvágja annak 3 ujját, úgy hogy egy céltáblát kiszúr vele. A rendező alapvetően kinti és benti tér közötti ellentmondásra, és a határszegésekre, zárt ajtókra és illetéktelen területekre való behatolásra helyezi a hangsúlyt.

Már az elején megdöbbentő az a brutalitás, ahogyan egy férfi halat vág fel késsel, miközben simogat egy nőt, az éles kés hatására a nő felizgul, ő is a halat kezdi el vágni, végül a férfi a nőbe hatol. A behatolás átszakító akciója - ha belegondolunk, a coitus a gyönyörélvezeten túl egy erőszakos aktus, valaki behatol valakibe és áthasít valamit - egy határt mindenképpen. A halat többféleképpen fel lehet vágni, vagy a nő vagy a férfi hatol bele a halba, váltogatva egymás között a kést, de aztán mégiscsak a férfi a nőbe. A nő részéről ugye fizikailag lehetetlen az ügy. Így a nő lesz megint kiszolgáltatott, de ez a nő ezt élvezi, tippeket ad a férfinak, mutatja, hogyan tegye bele azt és milyen módokon vagdossa a halat.

Aki megzavarja őket, a saját gyerekük, aki nem bírja nézni az apja behatolását nézni az anyjába (népszerű freudi tematika), zajokat csap, vagy a fejét veri a falba. Ezzel mindig megakadályozza az akciót, nekik mindig meg kell azt szakítani és valamit csinálni a gyerekkel. Ez a kis rövid video video be is mutatja ezt.

A gyereknek a kezét begipszelik, a száját meg beragasztják. A kéz tematika - az hogy mit lehet egy kézzel csinálni - amúgy nagy szerepet kap a filmben, a tolvajnak például mágneses pókhoz hasonlatos fekete keze van. A film végig fekete-fehér, kivéve, amikor valami területsértés következik be, pl. amikor egy gólya nekirepül a futó sportolónak, a vörös vér kifröccsen, a gólya amúgy túléli és továbbrepül, a sportolóban viszont egy lyuk keletkezik, miközben az öngyilkost akarja megmenteni és ő hal meg, az öngyilkos öregúr pedig lemászik a hídról. Amikor a gyerek száját beragasztják, az például lila, a kezének a kötései mentén a vér vörös. A színek a rendező értelmézésében tehát a sértések, a sérülések.

A gyereket szobába zárják be, zárt ajtó mögé, csak a kulcslyukon lát ki. Az apa és anya a másik szobában vannak szintén zárt ajtók mögött, de azért tudni, mi történik. A tolvaj is folyamatosan területeket sért fel és határokat hág át, ahogyan behatol ide-oda. A virtuális prostituáltak, akiket a gyerek néz egy elveszett laptopon, egymás tárgyait lopkodják el.

Száradó ruhákat vág le a nő, kirepül egy melltartó, a férfi utánarohan, de előtte lekötözi a nőt meztelenül egy ágyra, a fejét letakarja. Itt találja meg a tolvaj. A nő - akit Luce Irigaray szerint is adnak-vesznek az élet nagy játékterében, a nagy patriarchális reprezentációs színpadon és cserélgetik maguk között a férfiak - végül a tolvajhoz kerül. Gazdát cserél, mintha teljesen mindegy lenne neki, nincs is beleszólása ebbe. A gyerek pedig széttöri kezén a gipszet végül, de nincsen feloldozás, katarzis, megoldás a film végén, inkább csak egy életszagú lehetőség az elgondolkozásra.

A következő rövid film, az About Socks and Love / Zokniról és szerelemről, (Rendező: Michaela COPIKOVA, Szlovákia, 7 min. 2008 35mm, színes, szöveg nélkül) című is a női szerepeket állítja előtérbe. A rövid leírásban is csak annyi van róla: „Rövidfilm egy szokásos férfi-nő kapcsolatról”.

Nos ez a szokásos férfi nő kapcsolat annyi, hogy a férfi és a nő összeházasodnak, a férfi mindennap elmegy dolgozni egy Hard Work feliratú táskával. Nem hord mást, csak zoknit, a nőnek viszont hoz egy nagy zsák zoknit, hogy azzal foglalatoskodjon, míg ő elmegy dolgozni. A napi munka ezeket kimosni. A nő meg is próbálkozik ezzel a megtisztelő feladattal, hogy neki a zoknik kimosása a feladata, ám a zoknik életre kelnek, szemük lesz, ijesztő szörnyekké változnak, először a rózsaszín hitvesi ágyat, majd a nőt akarják megenni. Szerepet kap a tükör, a nő abban nézi magát először reggel, kitépkedi az illetéktelen szőrszálakat az arcáról. A teljes film megnézhető itt (7 perc).

A férfi, amikor hazajön, elalszik a fal felé fordulva és a nő nem tudja elmondani, mi történt vele aznap a zoknikkal vívott harcban, ahogyan nőket évszázadokon át arra kárhoztatták a férfiak, hogy porcicákkal, ágyneműkkel, a háztartás és gyermekek tárgyi karbantartásával töltsék ki boldog hétköznapjaikat, míg ők kemény munkával megkeresték a kenyeret és eltartották a családot (hiszen azért férfiak). Azonban mit csinál a nő, amikor egyedül marad a zoknikkal és a belső sárkányokkal, erről szól a film.

Tematikában ehhez a válogatáshoz illett a tehetséges francia rendezőnő Sandra DESMAZIERES: Le Thé de l'Oubli / The Tea of Forgetfullness / A feledékenység teája (Franciaország, 14 min. 2007 35mm, színes, szöveg nélkül) című animációs filmje, ami ugyancsak egy nő vándorlásait mutatja be különféle lélektani területeken.

A filmanimáció főszereplőnője otthon teát iszik, majd lemegy sétálni az utcára. Ott egyre különösebb alakokkal és helyzetekkel találkozik. Mielőtt elindul, a tükörbe néz, s amikor visszajön, szintén a tükörbe néz.

Őt is erőszak éri, elrabolják, találkozik sárkányokkal, erdei manókkal, égig érő fával, démonokkal, állatarcú emberekkel, a mitologikus kollektív tudattalan megannyi szereplőjével. Talán saját labirintusába tesz kitérőt, az álom és az ébrenlét határterületein. Egy város, piactér, erdő, végül egy kastély. A barátját elpusztítja egy gonosz lény, ám amikor visszajön, a macskájában látja viszont szinte egy az egyben ugyanazt az arcot.

Tükörbe néz, megdörzsöli a szemét, ez most valóság volt?

Gyönyörű színek és elképesztően hangulatos animáció, álomittas táj, érdemes megnézni ezt a rövid videóösszefoglalót a filmről itt.

Egy gyártuladonosról szól a Monsieur COK / Mister COK / COK úr, Rendező: Franck DION (Franciaország, 10 min. 2008 35mm, színes, szöveg nélkül) című film. A filmben amúgy mindenki férfi, a kapitalista rendszer alattvalói hűen önmagukhoz megölik a gyengéket és a kicsiket. A számos díjat nyert film rendezője kiváló érzékkel mutatja be ennek az életérzésnek a brutalitását, a mindennapjainkat megkeserítő fogyasztói rendszer alapvető kegyetlenségét.

Az alkotó itt külön blogot is indított Cok Úrnak: Cok úr kiszortíroz mindenkit, aki nem a gyárába való, az embereket egyszerűen kidobja egy megsemisítőbe, és helyükbe gépeket tesz be, vagy éppen az embereket alakítja át gépekké gépek segítségével. A gyárban minden Cok szignóval van ellátva.

Ő a védjegy és ha lázadás is tör ki, Cok Úr gépeinek erejével, a túlerővel és hatalmával azon nyomban leveri. Újságok is írnak Cokról, ez a figura, mint az életben is, ki van tömve pénzzel és médiával. Cok Úr popcornt eszik és gépekkel alszik, a legvégén azonban, amikor egy munkásnak sikerül megsemmisítenie, kiderül Cok agya helyett is gép van, nem megsemmisíthető, reprodukálható. Az igazi iszonyat a sok kis Cok tojás, amiből mindig előállítható egy Cok, pótolható a hatalom ezen reprezentációja, amely birtokolja vagyont. Az embert használati tárgyként konfigurálja a Cok Úr, az ember ősi félelmét mutatja be a gépektől. A gyár, a kapitalista rendszer és annak szignója Cok élet és emberellenes, csak a teljesítmény számít neki, amit gépek jobban el tudnak végezni.

Cok Úrat, ha szeretnénk egy jót kacagni és de közben kicsit szomorkodni is, nézzük meg itt vagy itt.

Az utolsó animációs film a Jazzed, Rendező: Anton SETOLA, (Belgium, Hollandia, 7 min. 2008 35mm, színes, szöveg nélkül) volt. Ismét a férfi nő viszonyt mutatta be, erős színekkel és megkapó atmoszférával egy férfi rendező szemszögéből.

Mennyire ijesztő és csábító egy csapodár nő, akit egy férfit tönkre tud tenni. Sosem tudhatjuk mire számíthatunk az ilyen nőnél, amennyire szép, annyira élesek a körmei is. Egy bár, hangulat, zene és fény, sok ital, cigarettázó piros ruhás nő, aki végül egy súlyos fehér hattyúvá változik, aki nem kaparja ki, csak majdnem a férfi szemét. Részlet a filmből.