2009. július 31., péntek

„Csak egy nap az élet...”

Kiállítás megnyitó, Koncertek és Musical az Urániában.
Egész napos megemlékezés a Roma-Zsidó Holocaustra.
Továbbá a Coco Chanel című francia életrajzi dráma és több mint 30 film vetítése jelentős nyári kedvezményekkel.
Augusztusi programokat ajánlunk figyelmükbe.


„Csak egy nap az élet...”
Uránia
2009. augusztus 1. szombat 10:30-tól


Mottó: „Mentsd meg azokat, akik a halálba vitetnek; akik megöletésre tántorognak, bárcsak visszatartanád!
Mert azt mondod majd: " Íme nem tudtuk ezt! " De aki a szíveket vizsgálja, nemde Ő látja?!
Aki a lelkedet őrzi, Ő tudja; és mindenkinek a cselekedete szerint fizet.”
/ Példabeszédek 24:11-12 /


Horváth Mária és Máté Erika holokauszt balladákat olvas majd fel, továbbá megtekinthető lesz a Roma-Zsidó Holocaust kiállítás is.

11:30 - tól KONCERTEK: Sabbathsong Klezmer Band; Horváth Mária-Máté Erika; Szakcsi Lakatos Béla és az Új Magyarországi Gipsy Jazz - 1500,-Ft

15:30 - "Hogyan Tovább ?!" Párbeszéd és eszmecsere Iványi Gábor (Mensch Alapítvány) vezetésével

18 óra - "A Láthatatlan Kéz" című musical Eszter könyve alapján -1500,-Ft

Kedvezményes egész napos belépő: 1900,-Ft

Telefonos jegyrendelés: 061-486-3400


*****


Ezenkívül minden nap este 9 órától az Uránia Filmszínház műsorán a Coco Chanel című színes feliratos francia életrajzi dráma.

Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.

Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálta volna a világ számára.

- Port.hu –


*****


Nyári kedvezmény az Urániában több mint 30 filmre!

A kedvezményes filmek listája az alábbi linken tekinthető meg:
http://www.urania-nf.hu/filmismertetok/nyarikedvezmeny.php

A város mindenkié

„Elege van abból, hogy a hajléktalan embereknek se hangjuk, se jogaik nincsenek?
Szeretne részt venni a helyzet megváltoztatásában?
Ez egyedül lehetetlen, de együttműködésben sikerülhet!
Augusztusi programokat ajánlunk figyelmükbe.


A Város Mindenkié csoport ezúton meghívja egy a hajléktalan emberek önszerveződéséről és érdekvédelméről szóló képzésre, amelyet a New York-i Picture the Homeless (Képzeld el a Hajléktalanokat) nevű szervezet négy tagja tart.

A szervezetet 1999-ben két hajléktalan férfi alapította, amikor elegük lett a hajléktalan embereket érő rendőri zaklatásból. Céljuk, hogy a hajléktalan emberek kiálljanak saját méltóságukért és küzdjenek a lakhatáshoz való jogukért. A szervezet minden tevékenységében - a döntéshozástól az akciók szervezéséig - a hajléktalan emberek vezető szerepet játszanak.

A képzés célja, hogy elindítson Budapesten egy ehhez hasonló kezdeményezést, amelyben a hajléktalan emberek meghatározó szerepet játszanak saját érdekeik védelmében. A képzésre olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt valamint hajlékkal rendelkező jelentkezőket várnak a szervezők, akik szívesen részt vennének egy ilyen szervezet megalapításában és hosszú távú fenntartásában: akik tenni akarnak egy egyenlőbb és igazságosabb társadalomért.

A képzésen nagyjából fele-fele arányban vesznek majd részt érdeklődő hajléktalan és nem hajléktalan emberek.

A képzés időpontja: 2009. augusztus 8-10. (szombat-hétfő), 8-16h
A képzés nyelve angol, a szervezők szinkrontolmácsolást biztosítanak. Az angol nyelvtudás NEM feltétel!
A képzésen minden résztvevő reggelit és ebédet kap.
A képzésen a részvétel ingyenes!


Jelentkezés:

Maximum 2 oldalas motivációs levelét küldje az alábbi e-mail címek egyikére. A motivációs levél tartalmazza, hogy mi a célja a képzésen való részvétellel és milyen korábbi tapasztalata van a hajléktalanság, illetve a társadalmi aktivizmus terén.


Jelentkezés és további információ:

Udvarhelyi Tessza 06-20-381-8998, evatessza@hotmail.com
Vojtonovszki Bálint 06-20-449-9110, balint.vojtonovszki@gmail.com


*****


A Város Mindenkié
BMSZKI Nagyterem (XIII. kerület, Dózsa Görgy út 152.)
2009. augusztus 4. (kedd) 19-21h


Beszélgetés a hajléktalanok önszerveződéséről a New York-i Picture the Homeless tagjainak részvételével.
Az előadás angol nyelvű, magyar tolmácsolással.


További információ:

Udvarhelyi Tesszánál és Vojtonovszki Bálintnál kérhető, a fennebb már ismertetett elérhetőségek egyikén.

2009. július 30., csütörtök

SORMINTÁK - 2. rész

LÁSS NE CSAK TÉVÉZZ!


SORMINTÁK


A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a sorozatban:
Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.
Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.
Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.
A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

De a történet sosem azokról szól, akiket a képernyőn látunk. Minden rész üzen valami személyeset is, mint egy horoszkóp, vagy kártyalap.
Kellően összetett valóságmodellek.



A sorozatok többnyire családi kategóriájú műalkotások, nézheti apraja-nagyja, és nézi is, nem árthat, csak használhat kisbabától dédikéig mindenkinek. És hát egyedül is jobb a semminél.
Külön magyarázkodás nélkül minősíthetem a Maffiózókat és a Kés alattot ffisorozatnak, és nem a nézők többsége miatt, hanem a világkép, működési elvek és erkölcsisége miatt.


A „ffisorozat” a ffivilág alapelveit mutatja meg, domináns szereplői ffiak, apák, szakemberek, főnökök, családfenntartók. A ffisorozatok világa kevésbé biztonságos, több a vér, az erőszak, a verés és verekedés, mint a nősorozatokban. Hamar bekúszik a történetekbe képileg is a terror, a törvényenkívüliség. Ezek zömmel üzleti-pénzhajhászati bűnbeesések, ritkábban érzelmi-családiak. A Maffiózókban a legvilágosabb a képlet: a törvénykerülő ffiak egymástól védik jó pénzért a törvénytisztelőket és a családjukat is, a Kés alatt sebészei pedig extra haszon reményében futnak bele a szex- és drogszakma veszélyes mélységeibe.
A ffiak hagyományos funkciója a védelem, és hogy ezt jól elláthassák, ekképpen saját fontosságuk soha ne csorbuljon, kiválóan veszélyeztetik egymást, magukat és a környezetüket. Hol a törvényen kívüliek, hol pedig a törvény képviselői miatt kell védeniük magukat, családjukat és javaikat. Mindezt titokban kell megtenniük, csak nagy krízisek esetén kell bevallaniuk női hozzátartozóiknak, hogy miben sántikálnak.
Ez az izgalmas társadalmi ffijáték a nők számára kissé megterhelő. Részben a titkolózás miatt, amely alighanem része a védelmüknek, ám aláássa a bizalmukat, részben a női felelősségérzet miatt, ami lényegesen kevesebb nőnek engedi meg, hogy törvénytelen játékokkal veszélyeztesse gyermekei és hozzátartozói testi-lelki biztonságát.
Azonban izgalmas filmsorozat alig létezhet titkok és bűnök jól időzített dinamikája nélkül, és ha semmi más nem érdekel az adott sorozatban, már ezzel is kellemesen elszórakozhatunk.

Nem lehet véletlen, hogy a Maffiózókról szóló monstre, ezeregy évados teleregény talán a legnépszerűbb apró hazánkban, megelőzi a Sex&city-t és a Született feleségeket. Azonban a népszerűség titka az lehet, hogy a latinos macsó ffiminta, amelyet a sorozat karikíroz és átnevel, nagyjából vágyott és elfogadott ffiminta a mi kultúránkban.
Nők és ffiak egyaránt szeretetreméltó férfinak tarják, odaadó fia az anyjának, jó apa és férj, csupaszív barát és rendes ember. Egyszerűen nem téveszti meg a nézőt, hogy közben hidegvérű gyilkos, bűnöző, hazug ember, hűtlen férj és veszélyes ismerős, akitől jobb félni és távolságot tartani. Ezt persze pszichiáterének, a szépséges dr Jennifer Melfinek köszönhetjük, akinek a segítségével megérthetjük a vén krokodil érzéseit és ismétlési kényszerét. És azt is, hogy mennyire veszélyes.
Nagyjából magunk is ebben a fázisban vagyunk kis magyar közös tudatunkban, és egyenként is: hagyományos, függő-hatalmi érzelmi dinamikával próbálunk kifinomultabb, egyenlő és együttműködő családi és partnerkapcsolatokat kialakítani.
Ez egyébként a ffielvű világrend új trendje, és ahogyan maffiózóknak nehéz bevenni ezt a kanyart, a magyaroknak sem könnyű. Talán a fiatalosabb generációkra jellemző az új ffiminta értése és követése, mint pl. a trópusi modern Kés alattban, amelynek a ffiideálja ápolt, érzelmeket tudomásul vevő, agressziókezelő ffi, aki helyet ad a nőknek és a nőiességnek saját magában is.

Női sorozat a Született feleségek és a Szex&City:

Egy női sorozatban kevés hely jut a ffivilág véres erőszakosságának. A nőinek tekintett kompetenciákkal foglalkozik, amelyek ugyanolyan világrengetően fontosak, mint a ffikompetenciák.
A női sorozat a totális társadalom amerikai expanziójának derékhada, meggyőző és kellemes agitációs propaganda. Hisz abban a tudásban, amelyet küldetésesen közvetít, ez a többségi tudás, amelynek a helyességéhez és fenntarthatóságához a sorozat világában nem fér kétség.
Teljes érzelmi, erkölcsi, szociális és kulturális azonosulásra ad módot. Kikapcsolja a reális, pénzügyi, napi gondokat, pozitív a jövőképe és az érzelmekre koncentrál.
A nőket veszi célba, ezért fokozottan BIZTONSÁGOS!

A Született feleségek a kompetenciák közül a mentális családszervezés és teljes körű gondoskodás kimeríthetetlen tematikáját használja, kertvárosi díszletekkel. A sorozat családi viselkedésminta-katalógus, játszmagyűjtemény.
A Sex&city pedig a női társadalmi és szexuális reprezentációt mutatja be egy kulturantropológiailag sajátos kis közösségben, azaz négy modelltudatú szingli szokásait a munka, hobbi, szex, hivatás és ffiak témakörökben, amelyek jelentősen átfedik egymást. …

Egy jó sorozat érzelmi tanácsadó és problémakezelő segédeszköz, a nők kiválóan tudják alkalmazni a saját életükre, ahogy a tarot kártyát vagy a horoszkópot is. Hozzá viszonyíthatjuk a saját érzelmi játszmáinkat és technikáinkat. Csak annyira egyedi, hogy a világon bárhol belehelyezkedhet valamelyik szerepébe egy felnőtt, és azonosulhat fölfelé: a közös tudatunkban megképződött ideáltípusok egyikével. A bábu-szerű szereplők, és a történetek közhelyessége tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy szemléltesse azt az érzelmi dinamikát, amelyet át kell adnia.

A közösségi sorozatok

A Sírhant művek és a Jóbarátok multifunkciós életközösségekről szólnak, a család alternatíváját vázolják kiváló rendezőik jövőbe mutató nagy víziói alapján. Érdemes kibontogatnunk a tanulságokat, amelyeket sugalmaznak, és észrevennünk, miféle megoldásokat mutatnak. Amelyek használhatóak volnának a mi legsajátabb, naponta megharcolt hazai élethelyzeteinkben is!
A sorozatok hazája Amerika, ahogy a mi közép-kelet európai kisnépségi közös tudatunké is. A szereplők magányossága fel sem tűnik: izolált, magukra záródott sorsok érkeznek megmutatni az életünket, hibáinkat, viselkedésünket, taktikáinkat, amelyekkel jól-rosszul részt vehetünk a képzelt társadalmi boldogságban, társat találhatunk és valódi otthont maguknak.
A sorozatok a totális társadalom expanziója, a sorozatok által közvetített minta egy fehér, keresztény, angol nyelvű, fogyasztói, középkategóriás, alkohol-tudatmódosítású civilizáció. A tökéletes másolat érdemel tökéletes életet, amelyben szeretet és megbecsülés, pénz és fontosság, szépség és harmónia sugárzik állandóan. A sorozatok ábránd és karikatúra önmagunkról.
A sorozatok nagy tanulságai gyakran női tanulságok, amelyeket többnyire nőktől tanulhatunk meg.

A sorozatok pszichológusai

Fontos, hogy a huszadik század elejének legnagyobb forradalma Freudé volt. Akkora, hogy néhány évtized alatt érvénytelenítette az osztályharc és gazdaság alapú ideológiákat, az olyanokat pl. amilyenben magunk is felnőttünk a 89-es rendszerváltásig. Ami annyira nem volt valódi váltás, hogy még ma is csak ébredezünk belőle hullafoltos demokráciánkban.
Ahogyan a marxizmus – leninizmus mára döglött ideológiája a téeszcsékben és pártbizottságokban öltött testet, úgy a pszichológiai forradalom a szakrendelőkben és a mesterek körüli iskolákban él tovább.
A pszichológia forradalma arra ébresztette rá az európai típusú civilizációt, hogy lélektani értelemben változnia kell, mert ez a kulcsa a személyes és közösségi boldogságunknak.
A nők járnak ebben élen, erős az igényük az önismeretre és arra, hogy empatikusak legyenek. Érteni akarják, hogy mi történik bennük, a társukban, a családjukban. Milyen érzések és hogyan mozgatják sorsuk erőit.
Nálunk is a nők olvasnak többet, járnak csoportfoglalkozásokra, akarnak párterápiát, és egyáltalán: jobbá és boldogabbá válni saját maguk és a hozzátartozóik miatt.
A pszichológiai forradalom vitathatatlan eredménye ez, és az alkalmazott, illetve bulvárpszichológiai alapműveltség, amely nélkül ma már nem lehet élni.

Minden sorozatnak megvan a maga pszichológiai szaktekintélye.
Ebben a tekintetben élenjárók vagyunk, az egyik leghitelesebb lélekgyógyász sorozathős magyar sorozatban él. Számomra kétségtelenül a legnagyobb tanítások dr Bubó szájából hangzottak el, aki soha nem volt rest tanulni a betegeitől és jóra buzdítani őket, a melléfogás mindenkori derűs megengedésével.

A Kés Alattban a páciensek gyakran kifognak a szakembereken, talán azért, mert ennek a sorozatnak a legmagasabb szintű a vulgárpszichológiai tudása, és a lélektani tudatossága is egyben. A pszichológus is csak ember meg a plasztikai sebész is, nem nagyon találnak egymáson fogást ebben a sorozatban. Azonban az önismeretben igényes szereplők mindannyian felmérhetetlenül sokat tanulnak a páciensektől, és még fizetniük sem kell érte.

A Sírhant művekben az elsőszülött fiú barátnője a szakértő a témában, mint pszichológus szülők sajátosan hátrányos helyzetű gyermeke. Megismerhetünk egy különösen rokonszenves iskolai pszichológust is, aki jól tudja átadni tudását a szülőknek és a serdülőknek is, rengeteget könnyítve ezzel a konfliktusaikban.
A személyiségfejlesztés további fontos intézményeit ismerhetjük meg az anya útkereső csoportterápiái alkalmával. Emberek közé menni, sok tükörben meglátni magunkat, és hogy merre tartunk: ez gyakran életmentő élmény a reprodukciós életszakasz izolációjába rekedt nőknek.

Érdekes ebből a szempontból a Jóbarátok. Akik kifejezetten utálják, ha pszichológus mondja meg róluk a tutit, a barátság története, szeretete és elfogadása nélkül. Viszont az egész sorozatot nézhetjük egy csoport dinamikájaként, és így tekintve bizony felbecsülhetetlenül fontos minta átalakuló szocializációs stratégiáink számára. Multifunkciós életközösség, és a család alternatívája.

A Született feleségek családterapeutája dr Bubó típusú gyógyító. Pszichológus kismester, nagyon is hasonlít egy rabbira. Készségesen és magányosan viszi a kertvárosi rászorulók mentális terheit, és szakmája alapkészségeivel olyasféle szolgáltatást nyújt, mint egy háziorvos és egy lelkész együtt.
A sorozat legnagyobb tanulságait azonban nem szakember mondja ki, hanem az első rész elején öngyilkos nő. Ő meséli el nekünk a történeteket és kommentálja a maga bölcs és elfogulatlan nézőpontjából.

A Maffiózókban a karcsú bokájú dr Melfi képviseli ezt a tudást, nagyon szeretetreméltóan. Azt hiszem, nézők milliói éreztek iránta viszonzatlan áttételt, és tisztázták magukban a segítségével számos letagadott érzésüket.
Ez a gyönyörű ötvenes nő látszólag egy teljes életű aszkéta. Az ezredforduló legkompetensebb nőfigurája. Talán ezt a rangot adhatnánk neki, amikor végignézzük jól dokumentált terápiáját a depressziós maffiózóval. Nem nagyon irigyeljük, amikor bunkóskodik vele a bandita, és akkor sem, amikor szerelmet vall neki. Azt hiszem, elismerjük, hogy ez a nő keményen és jól dolgozik, egy nem sok jóval kecsegtető ügyön.
Személyes, szakmai, jogi és erkölcsi dilemmák dzsungelén jut át a betegével. Mindig pontosan tartja a jó irányt, miközben pontosan érti a rosszat.



Gong Odaátra


A sorozat előző része:
SORMINTÁK – A dizájnsebészetről

PORRAJMOS-AKROLEIN

Porrajmos: elpusztítás, elnyeletés.
Akrolein: az emberi és állati testek elégetésekor felszabaduló légnemű anyag.

„Minden évben augusztus 2-án emlékezik a világ a cigányholocaustra. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 3-ára virradó éjszakán számolták fel Auschwitz–Birkenauban a cigánytábort (Zigeunerlager). A cigány-holocaust a magyar társadalom számára szinte ismeretlen része a magyarországi holocaustnak. Ezért szükséges, hogy mindenki megismerje, hogy ebben az időszakban cigány honfitársaink közül sokan lettek a fasizmus áldozatai.”
Augusztusi programot ajánlunk figyelmükbe.


Szirtes András:PORRAJMOS-AKROLEIN élőkép performance
TŰZRAKTÉR
Augusztus 2.


Rétegzett élőkép a világtörténelemben elpusztított emberek emlékére
„Amikor leszállítottak minket a vagonból még nem is láttam semmit, de rögvest megcsapott az, az édeskés szag, amit sosem fogok elfelejteni. Az akrolein, az égett bőr és csont és test szaga. Azóta is, ha véletlenül valaki megégeti a haját, bőrét, vagy ha templomban járok és megérzem az állati dögök csontjaiból készített gyertyák illatát, felfordul a gyomrom, kiráz a hideg, verejtékezem.
Sosem fogom elfelejteni azt az átható édeskés „illatot”.
Belém ivódott örökre.”

1944. december. 24. alias jr.jr.Andrew Schwifcz


Porrajmos: elpusztítás, elnyeletés.
Akrolein: az emberi és állati testek elégetésekor felszabaduló légnemű anyag.


Tervem az, hogy egy átlátszó lapot függesztek fel. Ezt két-oldalról erős fényszórókkal megvilágítom. Az augusztus 2.-i Roma Holocaust emléknapra érkező közönség minden tagjáról kis digitális gépemmel portrékat készítek. Ezt rögtön beírom a komputerembe. Photoshop programmal kissé megdolgozom, majd fekete fehérben egy átlátszó vékony pausz vagy csomagoló papírra A4-es méretben kiprintelem.
Az így elkészült kép széleit megpörkölöm, megszaggatom, és a plexitáblára kifőzött csontenyvvel felragasztom. A folyamatosan érkező portréalanyok képei egymást félig fedve, eltakarva, egymásba olvadva kerülnek fel több rétegben. Végül egy össztömeg kollázs jön létre, mely egymásba fonódott rétegződött portrékból, testrészletekből áll össze.
Az egész kollázs-montázs építési folyamatot az üres laptól a teljes kép elkészüléséig egy a képmezőre állított videokamera rögzíti kockázásos technikával.
A végeredmény egy kész mű, valamint egy animációs filmdokumentáció a mű elkészüléséről.
Saját magam biztosítom a fényszórókat, a fényképezőgépet, a videotechnikát és a komputert.
A mű létrehozásáért pénzt nem fogadok el, de az elkészült műtárgyat árverésre bocsátom.


2009. július. 6. Szirtes András




PORRAJMOS. Egy elfeledett holocaust
(2004. augusztus 24-én írott cikk)


Minden évben augusztus 2-án emlékezik a világ a cigányholocaustra. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 3-ára virradó éjszakán számolták fel Auschwitz–Birkenauban a cigánytábort (Zigeunerlager). A cigány-holocaust a magyar társadalom számára szinte ismeretlen része a magyarországi holocaustnak. Ezért szükséges, hogy mindenki megismerje, hogy ebben az időszakban cigány honfitársaink közül sokan lettek a fasizmus áldozatai.

A Porrajmos szó jelentése: elpusztítás, elnyeletés. A szó a cigányok megsemmisítését jelöli. A náci terror idején elpusztított európai cigányság számát a szakirodalom 200 ezer és 600 ezer fő közé teszi, míg a magyar cigányságét 5000 és 50 ezer fő közé. A pontos számuk megállapíthatatlan, mivel sok esetben mindenféle regisztrálás nélkül gyilkolták meg őket, miután megérkeztek a koncentrációs táborokba. Hitler 1933-ban történt hatalomra jutása előtt is születtek a cigánysággal szembeni törvények Németországban. Miután Hitler átvette a hatalmat, aszociális személyekké nyilvánították a cigányságot, akiktől ezután megvonták emberi jogaikat, kulturálisan alacsonyabb fajba sorolták őket, és sokukat sterilizálták. Az első kimondottan a cigány - elkülönítő tábort 1936-ban állították fel Berlin külső részén. Ezután cigánytáborokat hoztak létre Kölnben, Hamburgban, Frankfurtban, Essenben és sok más helyen. 1938-ban Németországban és Ausztriában „cigány tisztogatási hetet” rendeztek, ekkor sokukat bántalmazták és zárták börtönbe. 1939-ben Reynhard Heydrick, a Biztonsági Főhivatal vezetője elrendelte 30 ezer osztrák és németországi cigány áttelepítését lengyel területekre (Lublin, Lodz, stb.). Jelentősebb koncentrációs táborok voltak: Treblinka, Sobibor, Dachau, Mauthausen, Buchenwald, Ravensbrück. A legjelentősebb azonban Auschwitz-Birkenau volt, itt közel 25 ezer cigány embert semmisítettek meg. A legtöbb koncentrációs táborban külön jelzést viseltek ruháikon, így pl. Auschwitz-Birkenauban barna háromszöget. Sok ál-orvosi kísérletet végeztek rajtuk. Josef Mengele a hírhedt auschwitzi náci orvos „kedvenc” kísérleti alanyai a cigány ikergyermekek lettek, amelybe sokuk belehalt. 1944. augusztus 2-án és 3-án éjjel az auschwitzi cigánytábor megsemmisítésekor 3-4 ezer ember vesztette életét.

A magyarországi cigányság ellen is több intézkedés született a második világháború kitörése előtt. Törvényeket hoztak a „kóbor cigányok” ellen, így próbálva röghöz kötni őket. 1929-től kezdődően évente kétszer tartottak ún. cigányrazziát az országban. 1940-től bevezették a csendőrségen a nyilvántartásukat. A háború kirobbanása után sok cigány férfit besoroztak a magyar hadseregbe, sokan vesztek ott a Don-kanyarban. A német megszállás után mezőgazdasági munkatáborokat hoztak létre számukra csendőri felügyelettel, így az egykori Bács-Bodrog vármegyében is. A nyár folyamán a cigányság egy része gettókba és internálótáborba került. Ősszel Baja mellett is létesítettek cigánygettót, amelynek foglyait a lebombázott híd körül dolgoztatták. Júniustól jelentős számban deportálták őket német koncentrációs táborokba, ahol nagyobb részüket elpusztították. Augusztusban a Honvédelmi Minisztérium elrendelte cigány munkásszázadok felállítását, közülük is sokan meghaltak. Több magyar település határában kiirtottak teljes cigánytelepeket. A leghírhedtebb tömeggyilkosságokra 1944 és 1945 folyamán, Dobozon, Lengyelben, Lajoskomáromban, Lentiben és Várpalota környékén került sor. A hírhedt komáromi Csillag-erődben is sokan elhunytak.

Szomorú tény, hogy az áldozatok száma sem ismert pontosan. A jövő történészeire vár a feladat, hogy a magyar holocaust eme fehér foltját eltűntessék, és megismertessék társadalommal a magyar cigányság tragédiáját. Addig is mindannyiunk feladata és kötelessége, hogy évről évre megemlékezzünk a nagyrészt ismeretlen mártírokról.


Albert Iván

2009. július 29., szerda

Hangosabb nők

Németországban létrejött egy női projekt, „HANGOSABB NŐK” („LAUTerSTARKE FRAUEN”) elnevezéssel. A projekt célja a már meglévő javaslatokat országszerte összegyűjteni, egy hálózatot létrehozni, és lehetőséget teremteni az együttműködésre, amely megvédi a nőket az erőszaktól, ill. az erőszaknak kitett nőknek tanácsadást nyújt és támogatja őket. – Gubicskó Ágnes fordítása.


„LAUTerSTARKE FRAUEN” – Projekt a fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők elleni erőszak megelőzéséhez és leküzdéséhez

Németországban létrejött egy női projekt, „HANGOSABB NŐK” („LAUTerSTARKE FRAUEN”) elnevezéssel. A projekt célja a már meglévő javaslatokat országszerte összegyűjteni, egy hálózatot létrehozni, és lehetőséget teremteni az együttműködésre, amely megvédi a nőket az erőszaktól, ill. az erőszaknak kitett nőknek tanácsadást nyújt és támogatja őket.

A nők elleni erőszak az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a nők körében. A fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők az életkörülményeik miatt különösen ki vannak téve az erőszak veszélyének, bár a probléma egyre nagyobb társadalmi figyelmet kap.

A tabuk ledöntése érdekében a német Egészségügyi Minisztérium egy tervet indítványozott. A Szövetségi Kormány kiadott egy akciótervet, amely a nők elleni erőszak megakadályozását és az érintett nők védelmét célozza. „Egy politikai paradigmaváltás a fogyatékkal élő nők öntudatos életvitelét segíti elő, ami egyre inkább reflektorfénybe helyezi a problémát.”

Így jött létre a „HANGOSABB NŐK” önsegítő csoportok részvételével.

„Mit akarunk?”

A fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők önsegítő csoportjainak és az autonóm női hálózatoknak vannak már javaslataik, amelyek a fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nőkre irányulnak. Ezek a javaslatok azonban inkább helyi szinten találhatóak meg, csak egy fogyatékosságra vonatkoznak. Azok a projektek és szervezetek, amelyek általánosságban irányulnak a nőkre, ugyan tesznek megelőző javaslatokat, azonban alig vagy egyáltalán nem veszik figyelembe – többek között a hiányzó akadálymentesítés miatt – a különböző fogyatékkal és krónikus betegséggel élő nők fokozott veszélyeztetettségét és speciális igényeit.

A „Hangosabb nők” projekt ezért az erőszak elleni kezdeményezéseket hivatott összekötni szövetségi szinten, az érintett nők önsegítő csoportjait erősíteni, a tanácsadói és támogató munkák minőségét javítani, az erőszakos szituációkban cselekvőképességet biztosítani, a társadalmi előítéleteket leépíteni.

2010 nyarán a „HANGOSABB NŐK” projektet egy kongresszus keretén belül kívánják bemutatni, megalapozva ezzel egy erős hálózatot.


Forrás: www.schwerhoerigen-netz.de

Gubicskó Ágnes

Amerika legfelzaklatóbb női regénye - 12.

"Egy regény amely megrengette az amerikai kánont
Sapphire: Push! -- 12. fejezet
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!"


A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról.
Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot.
A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.


Sapphire: Push - 12. rész


Hazamegyek. Olyan magányos vagyok ott, hogy na. Sose vettem még észre. Mindig lefoglal a verés, a főzés, a takarítás, a sunim vagy a lyukam vagy fáj, vagy élvez. A suliba vicc vagyok: fekete szörny, szurtos tehén, rozoga csotrogány hol vagy? A tévé meg a fejembe mindig azt a villogó képet mutatja. Olyan sok bánat meg szégyen mellett nem is éreztem a magányt. Olyan kicsi dolog az, ahhoz képest, hogy rád mászik az apád, az anyád megrugdos, rabszolgává tesz, fogdos. De most, mióta iskolába járok, magányosnak érzem magam. Most, hogy körbe ülök, észre veszem, hogy egész életembe csak a körön kívül voltam. Anyu parancsolgatott, Apu disznóságokkal traktált, a suli sose tanított semmire.
Már egy hónapja tart. Mostanában csak úgy esek be a suliból. Már nem teszek úgy, mintha nem lennék terhes. Följebb engedem a nyakamnál, be a fejembe. Nem mintha nem tudtam volna eddig, de most olyan–részem lett; több mint valami, amit belém nyomtak, azt növekszik, engem meg kövérít. Elrohanok az anyám mellett, a szobámba. Ó, ha lenne tévé a szobámba! Az anyám sose hagyta, hogy legyen tévém. Aszondja, menjek, üljek oda vele. Nem akarok.
A szobámba ülök. Azt is tudom, kitől van a gyerek. De azt nem tudom megváltoztatni. Az abortusz bűn. Utálom a kurvákat, akik megölik a gyereküket. Őket kéne megölni, meglátják, milyen jó! Beszélek a gyerekhez. Jó lenne egy fiú. Egy lány retardált lehet, mint én. Én nem vagyok retardált.
Fogadok veled, lefogadom, hogy a gyerekem tud majd írni meg olvasni! A picsába, megmondtam! Fogadjunk, hogy nem lesz hülye az anyja!
Lenézek a hasamra. Egyre nagyobb vagyok. Csak héthónapos vagyok, de tudom, hogy kilencnek nézek ki. Úgy értem, nagy vagyok. A mérleg megáll száz kilónál, de tudom, hogy ha a kórházi lenne, még tovább menne. Holnap megyek orvoshoz. Miz Rain kiborult, totál kiborult, mikor meghallotta, hogy nem voltam. MAGZAT! MAGZAT! Az egész nyomorult osztály sikítozik, hogy maaaagzaaaat! Mi az? Ezt csináld, meg azt csináld – de minek? Nem mondom el nekik, hogy az elsőt a konyhakövön szültem. Közbe az anyám rugdosott, a fájdalom meg mardosott. Ki hisz el ilyen marhaságokat?
Farrakhanra nézek. Kinézek az ablakon, a másik ház tűzfalára, nincs ég, mint a suliba. Most már van egy másik poszterem is. Miz Rain adott egy olyan posztert, mint amilyen a suliba is van. Azon meg Harriet van Farrakhan mellett. Több mint 300 feketét szabadított fel. Láttad a Gyökereket? Én nem. Miz Rain azt mondja, menj és nézd meg a Gyökerek-et, meglátod, miről szól.
A kezemet a hasamra teszem. Itt ülök, pihenek egy kicsit, míg Anyu nem szól, hogy csináljak ebédet meg mossak föl. 26 betű van az ábécébe. Mindegyiknek van egy hangja. Tedd a hangokat a betűkhöz, keverd össze a betűket és megkapod a szavakat. Vannak szavak. "Baba" B-vel kezdődik, b mint "baba" – mondom kedves, finom hangon. Mihelyst megszületik, megint elkezdem tanulni az ábécét. Ez az én gyerekem. Az anyám bevette a Kis Mongót, de ezt már nem. Elég nagy vagyok már. Ahhoz is nagy voltam, hogy dugjon a férje. Be se jött, hogy azt mondja Carl Kenwood Jones – rosszat művelsz! Szállj le Preciousről! Nem látod, Precious szép gyerek, mint a fehér gyerek az újságba meg a vécépapír-csomagoláson. Precious egy kékszemű vékony gyerek, akinek hosszú hajfonata van, hosszú, hosszú fonata. Szállj le Preciousről, bolond! Itt az idő, hogy Precious is konditerembe járjon, mint Janet Jackson. Itt az ideje, hogy fonatban hordja a haját. Szállj le a gyerekemről, nigger!
Nem, ezt sose mondta. Miz Rain azt mondja, érték. Az értékek éppúgy meghatározzák, hogy hogyan élünk, mint a pénz. Szerintem Miz Rain hülyeséget beszél. Csak azt tudom mondani, azt se tudja, milyen, mikor nincs SEMMID. Pisszenés nélkül várni a segélyt, a segélyt; sírni, mikor késik. A segély fontos. A legfontosabb. Ha az anyám nem kapna értem segélyt, már rég megölt volna (hát, lehet, hogy nem ölt vóna meg, de én így érzem). Miz Rain aszondja, az érzések fontosak. A hírekben egy fehér nő a sivatagba hagyta a tolószékes papáját, mikor elfogyott a segély. Alhémer kórja volt. A kurva egy kaktusz alatt hagyta egy játékmacival. Nekem ne mondja senki, hogy a segély nem fontos.
Anyu aszondja, az új suli szarnak se jó. Aszondja, semmit se tudsz megtanulni, hogy egy könyvbe firkász. Meg kell tanulnod számítógépezni, ha pénzt akarsz. Mikor fognak megtanítani a számítógépre. De Anyu téved. Tanulok én. Családi olvasókörbe fogok járni keddenként. Fontos, hogy olvassa a gyereknek, mikor megszületik. Fontos, hogy színes legyen a fal fölötte. Figyelj baba, a kezemet a hasamra teszem, nagy levegőt veszek. Figyelj, baba (beírom a füzetembe):



A a Afrka
(az Afrika)
B nked baba
(neked)
C cspa fkt
(csupa fekete)
D az dob
E az eszls min an
(eszelős, mint anyu)
F az Fasz
G az Jerm de Jer j
(Jermaine de Jermaine J)
jó G az gojó
H hz
(ház)
I é is vlk
(én is valaki vagyok)
J Jer
(Jermaine)
k kmpc
(kampec)
l lvgő
(levegő)
M frnka igz mns
(Farrakhan igazi manus)
N amkr enm kkk
(Amerika nem Amerika=KKK)
O onn
(onnan)
P pcsk
(pöcsök)
Q qrv
(kurva)
R rsza
(rizsa)
S sh
(soha)
T 2 tna
(két tonna)
V vdó
(videó)
W wn
(van)
X malclm f
(Malcolm X főember)
Z zb
(zaba)



Figyelj, baba. Anyu szeret. Anyu nem dinka. Figyelj, baba: ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.
Ez az ábécé. Összesen huszonhat betű. Azokból a betűkből vannak a szavak. Azokból a szavakból van minden.


A regény előző részletét az alábbi linken olvashatják:

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 1.

Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 2.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 3.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 4.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 5.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 6.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 7.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 8.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 9.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 10.
Amerika legfelzaklatóbb női regénye a Centrifugán 11.

2009. július 28., kedd

Afrika frankofón írói 10. - Szálimáta

„Eljött a búcsú ideje, tízrészesre ígértük a sorozatot, ez hát az utolsó darab. Nem tehetem meg az édes guajava illatot árasztó Szálimátával, hogy kihagyjam az ő történetét: excíziót, megerőszakolást, meddőséget, bűbájolást, szerelmet, vágyat, bánatot. Szálimátát férfiíró írta meg, az egyik legjobb és legérzékenyebb. Sajnos néhány évvel ezelőtt meghalt, szomorkodtam, hogy nem írhat már több regényt. Volt egy-két levélváltásunk, miközben fordítottam ezt a könyvét, és értelmezést kértem tőle lenyűgöző nyelvi fordulatairól, amelyekben, ezt ő mondta így, a francia nyelvbe beoltotta malinké anyanyelvét… Amikor A Függetlenség fényes napjai 1968-ban egy kis montreáli egyetemi kiadónál megjelent, vegyes fogadtatásra talált… Azóta számtalan újabb kiadást megért, egyetemi tananyag és az afrikai irodalom klasszikusának számít.” – Ahmadou Kourouma nyugat-afrikai író A függetlenség fényes napjai című regényéről Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató tizedik darabjában.


Ahmadou Kourouma: A Függetlenség fényes napjai
(Les Soleils des Indépendances)
Első kiadás: Montréal, 1968.
Megjelent magyarul a Kávé Kiadónál, 2001-ben


Eljött a búcsú ideje, tízrészesre ígértük a sorozatot, ez hát az utolsó darab. Nem tehetem meg az édes guajava illatot árasztó Szálimátával, hogy kihagyjam az ő történetét: excíziót, megerőszakolást, meddőséget, bűbájolást, szerelmet, vágyat, bánatot. Szálimátát férfiíró írta meg, az egyik legjobb és legérzékenyebb. Sajnos néhány évvel ezelőtt meghalt, szomorkodtam, hogy nem írhat már több regényt. Volt egy-két levélváltásunk, miközben fordítottam ezt a könyvét, és értelmezést kértem tőle lenyűgöző nyelvi fordulatairól, amelyekben, ezt ő mondta így, a francia nyelvbe beoltotta malinké anyanyelvét.
Nagy élmény volt fordítani, szinte együtt éltem vele.
A történet egy rendszerváltás idején játszódik. A függetlenség elnyerése után Fáma, Horodugu hercege, az utolsó Dumbuja, nem találja helyét a kialakuló új rendben, ahol érdemei ellenére nem kap szerepet a hatalomban, mert írástudatlan, mint a szamár farka. De most hagyjuk Horodugu hercegének ironikus-szomorú, varázsos és tanulságos történetét (A függetlenség fényes napjai az interneten jutányos áron még kapható, szívből ajánlom), mert ma itt csak feleségével, Szálimátával fogunk foglalkozni.
Először úgy ismerjük meg őt, ahogyan a férje látja. Fáma imádkozik a mecsetben, de gondolatai Szálimáta felé kalandoznak.
Szálimáta szívjóságban, éjszakai édességben és simogatásokban túláradó asszony, igazi gerlice; feneke kerek és alacsony, háta, melle, dereka és alhasa sima és végtelen az ujjak alatt, és mindig zöld guajava illatot áraszt. Allah bocsássa meg Fámának, hogy így elragadtatta magát Szálimáta édességének fölidézésében; de ez csak emlékeztető arra, hogy a nyugalom és a béke mindaddig elkerüli Fáma szívét és szellemét, amíg Szálimáta meddőségtől szárad, amíg a gyermek meg nem fogan. Allah! tedd, tedd már, hogy Szálimáta megtermékenyüljön!...
Miért marad még mindig meddő? Miféle átok üldözi? Pedig... mindent kipróbált már!


Varázslót, marabut, áldozatokat és orvosságokat, mindent de mindent. A has száraz maradt, mint a gránit, hatolhatott belé az ember oly mélyen, amennyire csak lehetséges, sőt, vájt, forgolódott, ásott a leghosszabb, legkeményebb szerszámmal, hogy elhelyezzen egy maroknyi válogatott magot: mintha minden egy nagy folyóba fulladt volna.

Komoly szertartása van a meddőség – Afrikában a legnagyobb átok – elűzésének. Fáma, még mindig a mecsetben imádkozva, fölidézi estéiket.
Szálimáta lázasan rakodta szét a gri-griket, agyagkorsókat, lopótököket, leveleket, fölhajtotta a bizonyára keserű főzetet, mert az arca visszataszító fintorba rándult, leveleket égetett, a kunyhó undorító szagoktól füstölődött (Fáma a takaró alá dugta az orrát), az asszony a lángok fölé állt, a füst átitatta a ruháját és fölhatolt oda, amit egy mecsetben nem nevezhetünk a nevén, mondjuk úgy, hogy a fűszeres, a mézes csuporig, és elüldözte (ez az, amiért Fáma leginkább neheztelt) a guajava oly bódító illatát. Szálimáta két ujját egy kis tökedénybe mártotta, bekente mellét, térdét és alsóneműjét, előkeresett négy gri-grit és fölakasztotta őket az ágy négy sarkán a karókra, és elkezdődött a tánc... Először csak verte az ütemet, topogott, döngölt, a talaj megremegett, aztán már ugrált, nekiszabadult, csapkodta a tenyerét, és fél-malinké, fél-arab nyelven dalolta a strófákat, tagjai reszketni kezdtek, majd az egész teste is, dadogások és sóhajok szakították meg az énekét, és félig öntudatlanul lecsuklott a gyékényre, mint egy halom lián, amelyet leszakítottak támasztékáról. Egy pillanatra fölegyenesedett, közben lábát korbácsolta és üvöltött, mint egy démon. Kifulladva, verítékben úszva, átfüstölten és őrjöngve ugrott előre és belecsimpaszkodott Fámába.
A férjnek már nincs kedve, ereje teljesíteni, Szálimáta nagy bánatára elalszik, mint egy kő. Szálimáta csak forgolódik az ágyban, mi vele maradunk, és megismerjük a dolgokat az asszony oldaláról.
Behunyta a szemét, orrát a matracba nyomta, megfordult, hozzásimult Fámához. Fáma horkolt, hogy rezgett tőle a levegő, röfögött, mint egy kan disznó, karjával, térdével elfoglalta az ágy nagy részét, mint egy keresztbe döntött fatörzs. Szégyentelen egy férj! A sértődött Szálimáta az oldalába bökte a könyökét, de nem tudta megzavarni az álmát. Ez az ember semmivel nem törődött, semmi nem akadályozta meg abban, hogy aludjon, sem a tehetetlenség, sem Szálimáta sírása, sem a házastársi kötelességek elmulasztása.
Az álmatlan éjszakán visszatérnek a szörnyű emlékek az excízióról és az azt követő megerőszakolásról.

Excízió, vagy csonkítás, kimetszés, néha, pontatlanul, körülmetélésnek is nevezik: a kislányok klitoriszának rituális levágása, egyes népcsoportoknál a nagyajkakkal együtt. Helyi hagyományoktól függően vagy csecsemőkorban végzik el a metszőasszonyok a műveletet, vagy a serdülőkor kezdetén.

Elérkezik a nagy nap.
A kakas első kiáltására dobpergés hívja a lányokat az excízió mezejére.
Szálimáta soha nem fogja elfelejteni, ahogy a lányok gyülekeztek az éjszakában, vonultak libasorban az erdőben, a harmatban, átgázoltak a kis folyón, miközben a kísérő vénasszonyok sipítva énekeltek, aztán megérkeztek egy kigyomlált, megmunkált rétre, a hegy lábánál, amelynek erdős csúcsa elveszett a ködben, és a vénasszonyok vadul kiáltoztak, jelezve "az excízió mezejét". Az excízió mezeje! Újra látta maga előtt, ahogy a lányok, egyik a másik után, leoldják magukról és eldobják a kendőszoknyát, leülnek a fölfordított agyagedényre, és a metszőasszony, a kovács felesége, nagy boszorkány, előrelép, előhúzza a kést, egy hajlított pengéjű kést, felmutatja a hegyeknek, és lemetszi a csiklót, amelyet tisztátalannak, zavarosnak, tökéletlennek tekintenek, és a megoperált lány föláll, megköszöni a javasasszonynak, belefog a győzelem és virtus dalába, kórusban ismétli az egész gyülekezet.
Szálimáta azokra a lányokra gondolt, akik az előző években odavesztek a mezőn. Ezeket a lányokat nem volt szabad megsiratni, sírhantjukat az erdő rejtette: őket a falu boldogságáért hozott áldozatoknak tekintették.
Már fölkelt a nap, ott vöröslött a fakoronák mögött. A dögkeselyűk a vér szagára előbukkantak a ködből és a lombok közül. Vad károgással és rikoltozással köröztek a fejek fölött. A metszőasszony Szálimátához lépett, leült elé, a szeme vörösben úszott, keze és karja undorítóan véres volt, szuszogása, mint egy zuhatagé. Szálimáta csukott szemmel átadta magát, és érezte, ahogy a fájdalomözön végigfutott a lába közétől föl a hátán, nyakán és fején, és vissza, le a térdéhez; föl akart állni, hogy daloljon, de nem tudott, elállt a lélegzete, a fájdalom heve megfeszítette tagjait, mintha vége szakadt volna a földnek a lába alatt, és a többiek, a kimetszett lányok, a hegyek és az erdők fölborultak és elrepültek a ködbe és a születő napba; zsibbadás nehezedett a szemhéjára és a térdére, magába roskadt és eszméletét vesztve összecsuklott.

Ma már törvény tiltja az excíziót azoknak az afrikai országoknak a többségében, ahol ez az ősi hagyomány része volt. Mégis több helyen elég szívósan fennmarad. Egyrészt férfiak követelik (bár egyes hírek szerint egyre kevesebben), mint az asszonyi hűség biztosítékát, másrészt a nők is félnek megtagadni: hagyományhű öregasszonyok – az öregeket Afrikában nagyon kell tisztelni – elhitették velük, hogy a nő, ha nincs kimetszve, meddő lesz. Ennek éppen az ellenkezőjére vannak szomorú orvosi példák.

Szálimáta tehát kimaradt abból a dicsőségből, amikor a beavatáson túlesett, kimetszett lányok táncolva bevonulnak a faluba, tamtam és ünneplés közepette. Őt rejtett úton egy öregasszony a hátán cipelte Tyékura, a fétisiszta kunyhójába.
A fétiskunyhó elszigetelten állt, kerek volt, kicsi, zsúfolt, és nyüzsögtek falain a szürkegyíkok. Az uralkodó fétis egy rémületes maszk volt, amely betöltötte a kunyhó felét. Olajlámpa égett, füstölgött, épp csak annyira világított, hogy fenntartsa a titokzatosságot. A kicsi ajtón a gyékény, éppen akkor, amikor az álom már elnehezítette a lány szemhéját, az a gyékény elmozdult, valami dolog ott bebillentette a csípőjét, valami dolog nekiütődött a sebnek, és Szálimáta hallotta és megismerte a fájdalmat, ahogy mélyen beléhatolt és égette, és lobogó, forgó színek homályosították el a szemét, zöld, sárga, piros; fölsikoltott fájdalmában és a vér vörösében úszva elveszítette eszméletét. Megerőszakolták. Ki? Egy szellem, mondták neki később. Meg is magyarázták az okát. Szálimáta édesanyja meddőségtől szenvedett, és ezen csak úgy tudott túljutni, hogy a Tugbé hegyhez könyörgött, amelynek a szelleme azután megtermékenyítette Szálimátával.
De a szellem megharagudott, hogy Szálimátát kimetszik és férjhez adják anélkül, hogy őt külön imádással megbékítették volna. Ezért az excízió után elindította a nagy vérzést, majd a kunyhóban emberi formát öltve megerőszakolta a lányt. De az az emberi dolog vészesen emlékeztetett a fétisiszta Tyékurára. Nem csoda, hogy amikor Szálimátát megkérdezése nélkül férjhez adják egy Baffi nevű gusztustalan alakhoz, megtagadja magát tőle. Baffi ugyanis nagyon hasonlít Tyékurára. Nézzük a nászéjszakát, amelyet két vénasszony felügyel.
Baffi belépett, közeledett, kísérletezett, Szálimáta összegubózott, összeszorította és megtagadta magát, a vénasszonyok odafutottak és lefogták, Baffi erősködött és meg akarta erőszakolni, Szálimáta üvöltött. Üvöltött, mint az excízió éjszakáján, feltört a torkába, az orrába a rémület és a rettegés Tyékurától, olyan hangosan kiabált, hogy a kutyák ugatni kezdtek, udvarról udvarra adták tovább az ugatást és elborzasztották az egész falut; a vénasszonyok eleresztették, erre ő fölugrott az ágyról, hogy kimeneküljön az ajtón, de megállították, összecsuklott, fájdalomtól és sírástól fetrengett a küszöbön. A férj felhúzta a nadrágját, Szálimáta csak ekkor vette észre, hogy egy terjedelmes sérvet cipel, attól olyan földimókus a járása, mint Tyékuráé.
Minden rábeszélés és a nász újabb erőltetése hiába, Szálimáta belecsimpaszkodik a férj óriási sérvébe, attól félnek, megöli. Tehát lemondanak róla, de ott kell maradnia a férj házában – a feleség árát kifizették! –, a konyhában és a gazdasági épületekben.
Dicsőség Allahnak! Világok Ura, könyörületes jótevő! A sérvkizáródás leterítette az emberét, aki sóhajtott és kiszenvedett. Négy esős évszak névházasságban!
A levirátus hagyományának megfelelően, miszerint az elhunyt fivére elveszi az özvegyasszonyt, jött Baffi fivére, aki nagyon hasonlított Baffira, következésképpen Tyékurára, tehát Szálimáta ismét eszelősen ellenállt. Bezárták egy kunyhóba, ott raboskodott, míg egy éjszaka sikerült megszöknie. Egyedül vágott neki az útnak a szellemekkel és vadállatokkal teli, sötét bozótban. De tudta, hova megy.
Fáma várta, a szerelem, a férjes asszony élete, a fogság vége. Visszaemlékezett arra, amikor először látta Fámát a kör közepén táncolni: a legmagasabb fiú volt Horoduguban, a legfeketébb, csillogó szénfekete, fehér fogakkal, egy herceg mozgásával, hangjával, pompájával. Szálimáta azonnal megszerette, Fáma pedig fölsóhajtott: "Szálimáta, te vagy a legszebb élő dolog Horodugu egész bozótjában, összes falujában". Szálimáta ezt azóta sem felejtette el, a balszerencse gyötrelmeiben, a gondok keserűségében, az egész megátkozottságban sem, soha.
Megnyugodva olvassuk, hogy a fájdalmas, véres emlékeket a szerelem elmosta, Fáma felébresztette Szálimátában a vágyat, hogy hozzáérjen, hogy magába fogadja. Tartott is a boldogság egy ideig, de aztán jött a hiábavaló gyerekvárás. Szálimáta is Allahhoz könyörgött.

...odakuporodott a kecskeszőrre és rábízta magát Allahra, a könyörületes Jótevőre. Egy gyermeket! Egyetlenegyet! Igen, egy kisbabát! Különc könyörgés e földön, hiszen Fáma egyre inkább elégtelennek bizonyult. Vajon mi fontosabb Allah akarata szerint? Hűség vagy anyaság? Biztosan az anyaság, az anyaság mindenekelőtt. Hát akkor múljék el Szálimáta szívében Fáma fontossága, hogy lefekhessen más férfiakkal, akik nem a fétisiszta Tyékura vonásait és szagát hurcolják magukkal, olyan férfiakkal, akik nem visznek félelmet, megdermedést, hidegséget Szálimáta testébe. De hiszen hűtelenség, házasságtörés az, amiért most könyörög! Allah, irgalmas Jótevő, bocsásd meg ezt az istenkáromlást!
Reggel Fáma elmegy a mecsetbe, Szálimáta pedig megfőzi a nagy adag kását, amit majd árusítani fog a kispiacon.
Szálimáta félretett egy jól megcukrozott tányérral Fámának. Méghozzá azzal a gonddal, ahogy egy feleségnek kell: bármilyen legyen is a férfi viselkedése, bármilyen az értéke, egy férj mindig uralkodó marad. Allah parancsolata, hogy az asszony legyen alávetett, hogy szolgáljon, és ez azért nagyon fontos, mert átalakul erővé, értékké, kegyelemmé és jósággá a gyermek számára, aki a feleség öléből a világra jön. És a gyermekből, ha Allah megadja, ember válik, akinek nyomát a földön évmilliók sem törlik el.
A jó Szálimáta körül, míg a kását árusítja a kispiacon, mindig sok a vevő, és sok az élősködő is.
Elegendő volt annyit mondani, hogy "Allah adjon neked gyermeket!", és Szálimáta máris hitelezett. Jóságában kissé bolond árusasszony! Denevérfülek, benyomott orr, nyakig húzódó forradások: ez Mussza Vedrago. Már hat vagy tíz kása árával tartozott, két teljes hete nincs munkája. Kell-e szenvedni hagyni egy embert, csak mert a munkavezető megint nem írta ki aznap dologra? Allah szerencsét és erőt ad a gyermeknek az anyja jócselekedeteiért!
- Nesze, hitelre ezt a tányérnyit, Vedrago!
És Traoré, a mézesnyelvű, aki olyan port ígért, amely a legszikkadtabb asszonyt is termékennyé teszi.
- Egy kása!


Szálimáta bőkezűen hitelez, a tálak kiürülnek, indul haza, délben majd visszajön főtt rizst árulni.
Hosszú lesz még a nap: megjárni a piacot, megfőzni és eladni a rizst, meglátogatni a marabut, és mindezt még a harmadik ima előtt. A nap már tüzelte a tarkókat, a dereglyék készen álltak az indulásra; az olcsó árú mind elkelt, az olcsó árakból összejött a pénz Fáma etetésére, Fáma öltöztetésére, Fáma elszállásolására, és a marabuk meg a varázsszereket gyártó vajákosok kifizetésére.
Az asszony már csak a kisbabákra tud gondolni, minden áradó érzelme, minden imája a kisbabákat hívja.
Álmai túlcsordultak csecsemőkkel zsúfolt kosarakkal, mindenhonnan csak babák bukkantak föl. Fürdette, ringatta őket, és alvó szívét forró öröm dagasztotta, egészen a felébredésig. Fényes nappal, de még az utcán is, időnként kisbaba-hangokat, csecsemősírást hallott. Megállt. Semmi: csak a szél süvített, vagy egy járókelő szólongatott valakit. Egy reggel éppen a tökedényeket öblítette, amikor ujjai alatt csecsemőt, egy igazi csecsemőt érzett. Megfürdette, a kicsi rugdalózott, sírt. Bevitte a gyereket a szobába és csak ekkor nyitotta ki a szemét. Semmi: egy merev és kemény merítőkanál. És Szálimáta ott állt magában, a szégyenével és kétségbeesésével.
Azután két éven át nagy hassal járt, talán a sértett szellem ejtette teherbe. A képzelt terhesség után még keserűbb lett az élet, még kevesebb a remény.
- Szálimáta, kedvező volt a piac?
Mint aki süket, az asszony nekilátott a dolgainak, rendezgette az edényeket, átöltözött a főzéshez, kivitt az udvarra egy nagy fazekat. Hallani lehetett a mozsártörés gyors ütéseit. Egy nagy tállal jött vissza. A férfi még mindig várta a választ az üdvözlésére.

- Igen, kedvező volt a piac. És te? Mondd csak, te meg így maradsz egész fényes nap, elterülve a széken?
Fáma is megjátszotta a közömböst, nem válaszolt, úgy látszott, lefoglalta a Függetlenség fattyú gazságainak számbavétele. Szálimáta nem ért rá, a nap már előrehaladott és őrá még sok dolog várt. A mozsártörő csattogott, mint a balsors tamtamja, ettől aztán nem kellett hallgatni, nézni, érezni az élvezhetetlenné vált Fámát.

Fáma kipróbálta a város becstelen nőit, de nem történt semmi, azok a nők is üresen és szárazon maradtak, mint a köles kalásza, ha túl rövid az esős évszak; és a balszerencse többé nem vált el Fámától.
Üzlet, vétel, eladás, utazás, mind veszteséget hozott. Csak a kétségbeesés maradt. Büszkeség, emberi melegség, szívjóság szertefoszlott, Fáma fölismerhetetlenné vált. Ekkor toppant be a politika. Fáma hagyott minden egyebet, merészen és ékesszólóan belevetette magát a politikába. Főnökök törvényes fiának teljes odaadással részt kell vennie a franciák kiűzésében! A politika férfiasságot jelentett, bosszúállást: a hitetlenek közel ötven évnyi megszállását kellett átkozni, kihívni, lerázni.
Lám, elérkeztünk a rendszerváltás lélektanához, de mi most nem Fáma sorsát követjük, hanem az asszonyra figyelünk. Megy a tűző déli napon, nagy tál rizzsel a fején, az építkezés melletti kispiacra. A munkások vásárolják, a munkanélküliek ingyen kapják a tálka rizst. Szálimáta jószívűen osztogat.
Toprongyos kéregetők, cafrangos csavargók, munkanélküliek, mind odafutottak, mind nyújtották a kezüket Szálimáta felé. Semmi! Egyetlen szemecske rizs sem maradt. Nem látják, hogy a tálak üresek? Egyenként fölemelte őket, egyenként megmutatta, hogy üresek. A koldusok mégis jöttek, odagyülekeztek a piac minden sarkából, imákat mormolva lökdösődtek, tülekedtek. Sövényt emeltek Szálimáta köré, eltakarták a napot. Az asszony, mintha egy kút mélyén lenne, fölemelte a fejét és szembenézett velük, erre abbahagyták a pusmogást, és csöndben, mint a kövek, mutatták tenyerüket, nyomorúságukat. Kiürült arcuk hideggé, sőt keménnyé vált, szemük mélyebb lett, orrcimpáik gyorsan verdestek, ajkuk nyáladzani kezdett. És még mindig jöttek, karjukat nyújtogatva egyre közelebb nyomakodtak...
Rátámadtak, elrabolták tőle szerény keresetét, és a kispiacon senki nem sietett a segítségére. És ő magában fölmentette a támadóit.
Szálimáta meddősége gyógyítására fölkeresi a messze földön híres marabut, Abdulájt, aki mindenre tud gyógyírt. Csakhogy a marabu nagyon drágán kínálja tudományát. Amikor Szálimáta elmagyarázza, hogy ő bizony szegény, de ingyen adja a rizst a koldusoknak, Abduláj megértőnek mutatkozik.
Ettől kezdve Szálimáta rendszeresen visszajárt hozzá, megszokták egymást, sőt, az asszony nélkülözhetetlen lett a marabu számára. A férfi egyedül élt. És seperni, portalanítani, mosni, ide rakni ezt, amoda amazt, jobban áll egy nőnek, a szoknya viselőjének. Még ha az egekben tölti is az éjszakáit és úgy beszél a szellemekkel, mint a komájával, egy férfi mindig gyerek marad. Azután már elegendő volt Szálimátának kicsit megringatni a fenekét, rezegtetni a szempilláit, megereszteni egy-egy mosolyt, nevetést, hogy a nagyszerű marabu fölpuhuljon és megtörjön. A férfi ártatlan hangon furcsa, zavaros szavakat hebegett: "Az embernek a méltóságáról van szó, hogy kigyógyítson egy nőt a meddőségéből. Ha a férj helyrehozhatatlanul impotenssé válik, akkor, akkor!... azt kellene... Allah a szándékokat is nézi."
A vágy már beakasztotta a kecskebak szakállát a jujubabokor tüskéibe; szó nem volt többé arról, hogy a marabu várná azt a néhány kóladiót fizetség gyanánt. Különben is Szálimáta előtt Abduláj már nem igyekezett tartani a marabu viselkedést: arcát meleg mosoly duzzasztotta, és néha olyan volt a hangja, mint egy kisfiúé.

A jelek azt mutatják, Szálimáta lélekben felkészül az anyaságért hozott áldozatra:
Abduláj csodálatos férfiúnak látszott: életerős és hatalmas termetű, mint egy uasszului bika, gyaníthatóan jobban tudja fűszerezni a dolgokat, mint Fáma, és még gazdag is, ismeretekben és pénzben egyaránt. Szálimáta fölékszerezve, mosolyogva, csillogó szemmel és kíváncsian ment a konzultációkra.
De egy nap a marabu rettenetes dolgokat mond Szálimátának, halálveszélyt lát, azonnal kell egy kakast áldozni, hogy elhárítsák a bajt. Ez meg is történik, a marabu elvágja a kakas torkát, miközben félelmetes, dörgedelmes szavakat mormol, rettenetes, sokszínű szavakat.
Szálldostak, keringtek a szavak a négy fal között, és a megidézett erők válaszoltak. Elfogadva! Teljesítve! Végérvényesen elhárított balszerencse! Dicsőség Allahnak! Szálimáta megérdemelte ezt a kegyet, mivel embersége, hite, jótékonysága határtalan.
Együtt emelték összekulcsolt kezüket az arcuk elé.
– Ámen! Ámen! Ámen!

Az áldozat elfogadva, ismételte Abduláj. Elhárította a Szálimáta szeretteire leselkedő halálveszélyt! Az asszony hálás.
– Allah adjon erőt a szavaidnak! Köszönöm, Abduláj, hogy elhárítottad a bajt. De még itt van a meddőség, bennem lakik és meggyötör: az amulettek és gyógyszerek eddig még nem űzték ki. Könyörülj rajtam.
Abduláj nem válaszolt. A kétségbeesés és bánat ismét elgyengítette és lehűtötte az asszonyt. Szálimáta és Abduláj figyelmesen bámult egymásra. A férfi rajongó és pajzán pillantással, az asszony kíváncsi és elgondolkodó tekintettel, ahogyan az őz, mielőtt elinalna, alaposan végigméri az erdő szélén álló vadászt. Szálimáta látta, ahogy Abduláj tekintete lassanként átalakul, arccsontjára ráfeszül a bőr, homlokán az erek kidagadnak. Tovább nézték egymást.
Az ajtó csukva volt. Kint üvöltött a szél, vert az eső. Ekkora viharban senki, senki nem fog beállítani, hogy megzavarja őket.

Tehát egyedül, tökéletesen egyedül vannak. A férfi elhárította az asszonyt fenyegető balszerencsét (nagy jócselekedet egy férfias férfitól!). Az asszony gondosan rendbe rakta a házat (mint egy engedelmes feleség). Együtt áldozták föl a kakast. A vörös kakas, egy lavórban, már kezdett kihűlni. Az imént felfröccsent a vér, de ennek a vérnek a színe, a szaga nem ugyanaz volt számukra. A férfinak fehér fogak, finom bőr, kerek fenék lágyságának színét, vágyának illatát jelentette. Az asszonynak az excízió és a napkelte színét, a görcs és a rettegés szagát.

Nyilván az a szellem, amelyik megerőszakolta, még mindig üldözi, Fámán kívül más férfit nem tud elfogadni. Pedig Abduláj ékesszóló:
- Tárd ki a füled, Szálimáta, és fontold meg jól a szavaimat! Az élet célja, hogy utód szülessen. Az igazság, mint az érett paprika, csípi a szemet, de nem vájja ki. A férjed, én mondom neked tiszta lélekkel, tiszta szájjal, soha nem fog asszonyt megtermékenyíteni. Meddő, mint a szikla, mint a harmattan pora. Íme az igazság, az egyetlen igazság. Minden más, amit erről mondani lehetne, hazugság, és nincs semmi jó a hazugságban, amiként nincsen vér a tücsökben - fejezte be.
Kinn dühöngve elszabadult a szél és az eső. A házban minden mintha csak azt ismételte, azt kiabálta volna: "A férj! A férj nem fog nemzeni!"
– Gyere közelebb – suttogta a marabu.
A nő hátrált. A férfi himbálta magát, tekergett, akár egy óriáskígyó, és csalogatóan mosolygott. Szálimáta nézte, és lénye legmélyéből, mint egy távoli hívás, fölszállt az excízió és a megerőszakolás párája, és minden átváltozott: a marabu szeme átalakult és Tyékura vadságának tüze lángolt benne, orra ellaposodott és Tyékura orrcimpáinak borzalmává vált.
– Miért? Miért habozol? A kezed! Add a kezed – folytatta a marabu.
Szálimáta fuldoklott, görcsbe rándult. Semmi kétség, Abduláj nyakán kinőttek Tyékura kaloda-nyakláncának ékei, bubuja kezdte fölvenni Tyékura öltözékének színét.
- Hagyj békén, vagy kiáltok!
A férfi mosolygott. Nem! Nem fog kiáltani; és megragadta, olyan erősen ráncigálta a kendőszoknyát, hogy az asszony elvesztette az egyensúlyát, ráesett az ágyra...

Hosszú a küzdelem, de Szálimáta felkapja a kést, amellyel a marabu a kakast feláldozta...
...és a hajlított kés belecsapott a bal vállba. A férfi felüvöltött, mint egy vadállat, dörgött, mint az égzengés. Az asszony megijedt és kiszökött az ajtón, cuppogott három vagy négy lépést a sárban, felkapta a föláldozott kakast és elment.
Balra egy kis elveszett utca nyílt. Szálimáta befordult, hogy kisírja bánatát és elrejtse arcát, annak az asszonynak az arcát, akinek sosem lesz gyereke, mert csak egy meddő férfival tud lefeküdni.

Szálimáta egy kis hídhoz érve az alatta zubogó tarajos vízbe hajította a feláldozott kakast.
Követte a tekintetével és sóhajtott. Az eső már alig esett, épp csak szitált egy kicsit. Rövid csillanások futottak át az égen. Szálimáta arra gondolt, hogy öléből most folyt ki minden megálmodott, vágyott gyerek, a véres kakas végérvényesen magával vitte őket. Az a sorsa, hogy meddőn haljon meg.
Ezután Fámával sok minden történik, amit itt most nem részletezünk, lényeg az, hogy a férfi hazavisz egy új feleséget, a fiatal Mariamot.
A délután folyamán összehívtak egy palávert, ahol megjelent Mariam, és bemutatták Szálimátának. "Imhol a társfeleséged, tekintsd úgy, mintha a kishúgod lenne; a falubeliek azért küldték neked, hogy segítsen téged abban a nagy és nagyszerű feladatban, amelyet férjed, Fáma szolgálatában teljesítesz."
Szálimáta örömmel üdvözölte a társfeleséget, jó szívvel és okosan elmagyarázta, hogy egy család egyetlen asszonnyal olyan, mint az egylábú létra vagy a féllábú ember, nem is tudja tartani magát, csak ha egy kívülállóra támaszkodik. Nem lehetett hinni neki: gyöngédsége és bölcsesége pontosan kilenc napig tudott kitartani.
Fáma és két felesége egy picike helyiségben lakott, ahol egyetlen bambusz ágy volt, egy tara. A feleség (akihez az aznapi éjszaka tartozott) fölmászott az ágyra a férj mellé, a másik asszony meg összekucorodott a tara lábánál a gyékényen. De Szálimáta ahhoz, hogy termékeny legyen (emlékszünk rá), mindig csak úgy ment ágyba, hogy előbb hosszan imádkozott, leveleket égetett, vajjal bekencézte magát és táncolt, táncolt, amíg ki nem fulladt és el nem veszítette az eszét. A varázslás, imádság és tánc most meg lett zavarva. Mariam zavart. Szemtelen volt, mint egy légy, és, mondják, termékeny, mint egy egér. Szálimáta minden reggel, ébredés után, a társfeleség hasát leste, és az a has növekedni látszott. Igen, nőtt! Szálimáta féltékeny lett, egyre őrültebben, és aztán egy reggel szitkozódva kitört. A két társfeleség, mint két tyúk, rárontott egymásra, mindketten beleakaszkodtak a másik ruhájába. Mariam mindenáron le akarta mezteleníteni Szálimátát, hogy mindenki lássa "egy meddő nő összezsugorodott méhét", Szálimáta meg azért akarta ruháitól megszabadítani Mariamot, hogy az egész világ fölismerje "egy kurva semmivel sem mérhető, rothadt micsodáját". Szétválasztották őket.

A szitkok és verekedések folytatódnak a két nő között.
Fáma úgy találta, hogy a helyzet egy se szarva, se farka bikára hasonlít, nem tudta, hogyan fogja meg, hogyan győzze le. Pedig mindaz, ami Mariam és Szálimáta között lejátszódott, igazán előre látható volt: nem kell összehozni egymással a madarakat, ha félünk a szárnycsattogásoktól. Fáma megérdemelte gyötrő gondjait: olyanok voltak, mint a légyraj, amely szükségképpen megszállja azt, aki békákat gyűjt maga köré.
Fáma úgy gondolta, hogy végül majd minden elrendeződik. "Még a kőmíves darázs és a varangyos béka is megtanulja elviselni egymást, ha össze van zárva egy kunyhóba, akkor miért ne Mariam és Szálimáta?" – mondogatta.

Fáma belekeveredik a függetlenség utáni politikai élet zűrzavarába. Ártatlanul börtönbe kerül, kis híján halálra ítélik, de a következő puccs kiszabadítja és hősként kerül elő. Szálimátát már nem látjuk viszont, csak hallunk róla: Fáma megtudja, hogy bánatában összeállt Abdulájjal, a marabuval, azt remélve, hogy tőle talán lesz gyereke. Fáma szépen búcsúzik tőle gondolatban.
Szálimáta, légy boldog, ne bánj semmit, és minden reggel, miközben töröd a kölest a famozsárban, énekeld azt a nótát, amit akkor szoktál, amikor valóban boldog vagy:
Hé! Hé! Hé! Hé!
Ha az a jó nekünk, hogy beleessünk a kútba,
Hé! Hé! Hé! Hé!
Essünk bele, hogy boldogok legyünk!

Reméljük, hogy Szálimáta tényleg boldog lesz, de erről már nem szól a regény.


*****


Ahmadou Kourouma 1927-ben született a nyugat-afrikai francia gyarmatokon, a mai Guinea és Elefántcsontpart határán, tekintélyes malinké családban. Főiskolára Bamakóban (akkor Francia-Szudán, ma Mali) kezdett járni, de politikai tevékenység miatt kitiltották az országból. A gyarmatosítás elleni mozgalmakban aktív diákot a franciák büntetésből behívták katonának. Öt évet szolgált Indokínában. Azután Lyonban járt főiskolára, biztosítási matematikusként végzett. Visszatért Elefántcsontpartra, ahol a szakmájában helyezkedett el.
1963-ban, három évvel a függetlenség kihirdetése után Abidjanban összeesküvésben való részvétel gyanujával letartóztatták, de bizonyíték hiányában elengedték. Állásából kirúgták, ennek a kényszerű munkanélküliségnek az idején írta meg első regényét, amelynek nem talált kiadót Franciaországban.
Amikor A Függetlenség fényes napjai 1968-ban egy kis montreáli egyetemi kiadónál megjelent, vegyes fogadtatásra talált. Nem csupán új hangot ütött meg – irónikus volt és csalódott, kritikus a függetlenné vált Afrika új politikai erkölcseivel és a hagyományos berendezkedés iránti ragaszkodással szemben egyaránt –, de nyelvileg is újat hozott: úgy vitte át a malinké nyelv képgazdag fordulatait a franciába, hogy néhányan botrányt kiáltottak: mit követett el ez az ember a francia nyelvvel?! Két évvel később a regény már a párizsi Seuil gondozásában jelent meg, azóta számtalan újabb kiadást megért, egyetemi tananyag és az afrikai irodalom klasszikusának számít.
Kourouma folytatta biztosítási matematikusi pályáját, dolgozott Algériában, Kamerunban, Togóban. Már kezdték egykönyves írónak elkönyvelni, amikor, huszonkét év után, 1990-ben megjelent a következő regénye, azután továbbiak. 2000-ben megkapta a Renaudot-díjat Allah n’est pas obligé című regényéért. A gyerekkatona története Allah nem köteles... címmel magyarul is olvasható, Takács M. József kiváló fordításában (Ulpius-ház, 2002). Szintén kapható az interneten, szintén szívből ajánlom.
A gyerekkatona történetének folytatása már befejezetlenül, posztumusz jelent meg. Ahmadou Kourouma 2003 decemberében meghalt Lyonban, ahol felesége és négy gyereke él.

(Az életrajzot, kis változtatásokkal, átvettem a Függetlenség fényes napjai 2001-ben megjelent utószavából.)

A sorozat előző részei:

Afrika frankofón írói 9.

Afrika frankofón írói 8.
Afrika frankofón írói 7.
Afrika frankofón írói 6.
Afrika frankofón írói 5.
Afrika frankofón írói 4.
Afrika frankofón írói 3.
Afrika frankofón írói 2.
Afrika frankofón írói 1.

2009. július 27., hétfő

NETKÖLTÉS: Hát nem szép nyelv a magyar?

„Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?... Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni… Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt." A magyar nyelv szépségeit reprezentáló, tanulságos történetből a Lop Tál család kivételével senki sem hiányozhat, aki ne korunk visszás társadalmának tablóját rajzolná ki.


Szép nyelv a magyar:) Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható: „Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz? Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben . Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.

2009. július 26., vasárnap

Macskamentők bajban!

Sajnos az idén rengeteg a kiscica, nagyon sokan betegen kerülnek be az állatmentőkhöz. Ezért, illetve felhalmozódott adósságaik törlesztése végett kérik a macskamentők minden jelenlegi és jövőbeni cicatulajdonos és állatbarát segítségét!


Orvosi költségeink hirtelen nagyon magasra emelkedtek. Jelenlegi tartozásunk 108 ezer Ft. Pillanatnyilag fogalmunk sincs, miből fogjuk kifizetni.
Pénzt, ha kapunk szívesen fogadjuk, de SOSEM KÉRTÜNK eddig!
Most viszont: kérünk mindenkit, aki szereti a cicákat, hogy bármilyen kis összeggel is segítsen kifizetni adósságunk egy részét. Mivel pillanatnyilag nem tudunk több cicát gyógyíttatni, oltatni.

Orvos számlaszáma:
OTP bank:11773119-08116848 Dr. Papp Hedvig
Megjegyzésbe mindenképpen be kéne írni "macskamentők", hogy tudja, hogy a mi adósságunkat kisebbíti.

Nagyon köszönjük előre is mindenkinek!
Nagy örömmel várjuk a konzerv, táp, alom és egyéb adományokat is.

Élelem gyűjtési helyek:

1036 Kolosy tér 1/B állatpatika 1035. Raktár u.52 Ziegler Állateledel bolt
2094.Budakeszi. Kossuth Lajos u.3 Ziegler Állateledel bolt
Csepel karácsony S.u.7 Buksi állateledel.

Illetve személyesen az állatotthonban, előzetes egyeztetés alapján: 0670/5621032
Illetve bárhol Budapesten, ahol megbeszéljük, nagy örömmel átvesszük.

Honlapunk: www.macskamentok.hu
email: macskamentok@t-online.hu

Rengeteg a kiscicánk, nagycicánk: összesen 30 állatról kell gondoskodni, és a számuk napról napra nő. Nagy szükségünk van eledelre! Még egyszer köszönjük előre is.
KÖSZÖNJÜK AZ EDDIG ÉRKEZETT ADOMÁNYOKAT!

Millei Ilona: A hitel

„Végigtekintett a szobán, az ócska tapétán, a vetetlen ágyon, és a már egyszer a pincébe száműzött, de most újra a sarokban álló sky fotelon, ócska dohányzóasztalon. Ennyije maradt, amikor eladta a bútorait, hogy meg tudjon élni… Hitelezel péntekig, ugye? Akkor kapok fizetést! Szóval, kérek még egy doboz Szofit is. Gyorsan kifordult a picinyke boltból. Mankója a nagy igyekezettől megcsúszott a linóleumon, az ócska nejlonszatyor az ajtófélfának ütközött. A sörösüveg nagyot koccant rajta. Margitka utána nézett, aztán legyintett egyet. A lift már elindult fölfelé.” – Millei Ilona rólunk, kisemberekről ír megrendítő novellájában.


Klári egész nap az ablaknál állt, most nézte, hogyan fordul estébe az alkony a kis lakótelep fölött. Egyre több lakásban gyulladt fel a villany, s ez megváltoztatta a kockaházak egyhangúságát, feloldotta a már-már fájdalmas szürkeséget is. A házak között álló óvoda kertjében vacogtak a pőrére vetkezett fák, csupasz ágaikról a földön rothadó levelekre hullott a pára. Hideg, januári nap volt.

A másfél szobás kis lakásban kellemes meleg áradt a fűtőtestekből.

- Még van fűtésem – gondolta Klári, és elfordult az ablaktól. Végigtekintett a szobán, az ócska tapétán, a vetetlen ágyon, és a már egyszer a pincébe száműzött, de most újra a sarokban álló sky fotelon, ócska dohányzóasztalon. Ennyije maradt, amikor eladta a bútorait, hogy meg tudjon élni. Na és a tévé, amit most szórakozottan bekapcsolt, de nem tudott a műsorra figyelni. Ma még semmit nem evett, éhes volt. Elindult az apró konyhába, hogy feltúrja a konyhaszekrényt valami ennivaló után, de nem talált semmit. Még teája, cukra sem volt otthon, hogy legalább egy bögre meleg löttyel csillapíthassa éhét. Évek óta munkanélküli volt, szinte azóta, amióta megszűnt a vállalat, ahol harmincöt évig dolgozott bérelszámolóként. Amíg kapta a munkanélküli segélyt, valahogy elboldogult. Most már csak a tanácstól jött valami támogatás, havonta pár ezer forint. (Klári hívta így: tanács, soha nem tudta megszokni, hogy azt mondja, önkormányzat.) Keresett ő munkát, de nem talált, mindenhol elutasították. Ugyan, kinek lett volna szüksége e koraszülött, új világban egy ötvenhárom éves, mozgássérült nőre?

- Mi lesz így velem? – motyogta maga elé. – Éhen fogok halni.

***

Margitka nyolc éve nyitotta a „Mini ABC”-t a lakótelepi ház valamikori gyerekkocsi-tárolójában. A hűtőktől, polcoktól és az eladópulttól uralt apró helyiségbe jószerivel csak egy vevő fért be. A kicsinyke boltban mindenféle ennivalót kapni lehetett, amire csak szükség lehet egy családban. Tejet, kenyeret, cukrot, lisztet, teát, sót, tojást, konzerveket, sajtot, felvágottat, csokoládét, no és persze sört és cigarettát is. Margitka ápolónői hivatását cserélte föl a közértességre. Nem meggazdagodni akart a kicsiny boltból, csupán valamivel jobban megélni belőle, mint eredeti szakmájából. Hálát adott a sorsnak, hogy megszabadulhatott a három műszaktól, a kórházban töltött ünnepektől, a beteg emberek jajgatásától. És nem kellett félnie a leépítésektől sem. Gondos és tiszta asszony volt. Minden egyes eladott áruféleséget felvitt a számítógépre, s esténként, záróra után mindig leltárt csinált. Vevőköre a tízemeletes házból és a szomszéd házakból verbuválódott. Nyolc év alatt szinte minden lakót megismert, tudta, kivel, mi történt, ki lett munkanélküli, kinek a gyereke házasodott, kinek az anyja halt meg, kit hagyott épp ott a férje. A számítógépnek köszönhetően azt is mindig pontosan tudta, kinek hitelezett, s ki nem fizette még azt vissza. Az órájára nézett.

- Mindjárt zárok – gondolta, s lassan hozzákezdett a rámoláshoz, az esti leltárkészítéshez. Hallotta, hogy valaki hívja a liftet.

- Biztos vevő lesz! - mormogta. – Mindig ilyenkor jut eszükbe, hogy elfelejtettek megvenni valamit a vacsorához.

***

A tévében épp az ügyeletes showman bohóckodott. Viccein nagyokat kuncogott a közönség. Klári nem nevetett velük. Gondtalan vidámságuk, mint éles kés, úgy vágott a lelkébe. Minél jobban kacarásztak, ő annál szomorúbb lett. Szomorúsága lassan dühvé formálódott. Magára terítette télikabátját, ócska nejlonzacskót gyömöszölt a zsebébe, hóna alá szorította a mankóját, s becsapta maga után a lakásajtót. Nehézkesen a lifthez döcögött, türelmetlenül várta, hogy felérkezzen. Attól tartott, Margitka bezár, mire ő leér a földszintre. Megkönnyebbült, amikor meglátta, hogy még ég a villany a picinyke boltban.

Mély lélegzetet vett és belépett az ajtón.

***

- Már féltem, hogy nem talállak itt, de most értem haza! – mondta. Megjátszott könnyedség vibrált a hangjában. – Vásárolhatok még?

- Hát persze – felelte Margitka. – Amikor meghallottam, hogy lefele jön a lift, arra gondoltam, hogy vevő jön. És nem tévedtem. Mit kérsz?

- Csak egy kis kekszet és teát szeretnék. Képzeld, munkába álltam!

- Munkába?!

- Igen!

- No és hol?

- A régi főnökön, a Péter kft-jében. Egy baj van csak, hogy pénteken fizet a Péter, mert akkor megy a bankba. Addig hiteleznél nekem?

- Hát persze. És mikortól dolgozol?

- Hát tegnap mentem először. Most jut eszembe, kenyér sincs otthon, tudod, egész nap dolgoztam. Most szabadultam a munkahelyemről. Ja, és kérek szépen tíz deka párizsit is. Meg cukrot. És adjál nekem egy üveg zöldborsókonzervet. Nagyot. Kéne egy doboz tojás is. Meg egy kiló liszt. Mit kérdezel? Hát a számvitellel foglalkozom. Még a múlt héten hívott a Péter hogy menjek vissza hozzá, mert olyan kiváló számvitelis nincs még egy, mint én! Hitelezel péntekig, ugye? Akkor kapok fizetést! Szóval, kérek még egy doboz Szofit is.

- Mást?

- Nem is tudom. – Klári izgatottan nézett körül a boltban. – Adj egy Sportszeletet. És tudod, mit? Állítsd össze a számlát, csak hogy tudjam, mennyi pénzt hozzak pénteken. Várj! Várj! Vinnék még egy üveg sört is. Szabad? Vihetek?!

- Vihetsz – mondta unottan Margitka. – Kétezer-háromszáznyolcvanhat forint a vége. Nahát, milyen csodálatos, hogy újra dolgozol!

- Köszönöm – felelte Klári. Kezében remegett a nejlonszatyor, ahogy megpróbálta gyorsan belegyömöszölni az élelmiszereket. Nagy igyekezetében a párizsit kiejtette a kezéből. A kevéske papír, amibe Margitka csomagolta, szétnyílt, a felvágott a földre gurult.

- Várj! – nyúlt érte az eladónő. – Adok másikat.

- Ugyan! – sóhajtotta Klári. – Jó lesz ez!

Azután villámgyorsan a nejlonszatyorba tette a földről fölvett párizsit. A kevéske zsírt gondosan lenyalta az ujjáról.

- Na, megyek, sietek! Reggel korán kell kelnem!

Gyorsan kifordult a picinyke boltból. Mankója a nagy igyekezettől megcsúszott a linóleumon, az ócska nejlonszatyor az ajtófélfának ütközött. A sörösüveg nagyot koccant rajta. Margitka utána nézett, aztán legyintett egyet.

A lift már elindult fölfelé.


A szerző verseit az alábbi linken olvashatják:

Versvasárnap - Millei Ilona