Harangi Andrea: All, baby

Harangi Andrea írásának elbeszélője profi nem- és identitásváltó, aki kicsit elveszett a virtuális világban - kalandjait olvasva időnként magunk is elbizonytalanodunk, vajon merre jár és kicsoda is pontosan a túlfűtött(?) erotikus álmokat dédelgető főhős.

Harangi Andrea: All, baby

Az összes verziót kipróbáltam, all. A pezsgőtabletta végre szétmállott a vízben, belekortyoltam. Gusztustalan a lötty, ami az alján maradt. Ez egy probléma, amit még nem oldottak meg a fejlesztők. Az összes színt meg szeretném élni a szerelemből, már jó régen elhatároztam.
All, érted, nem selected. Mi a retkes francnak nem működik ez itt nekem. Ja, csak egy demó, óh, nem, ne mondd, hogy nekem csak egy demó jutott ma estére.
Bromi, a dagadék. Ezt már ismerem. Volt kövér srácom az életben is, igazán nem volt rossz, elhiheted. Leszámítva persze a halálfélelmet, hogy ha úgy fordul kedve, összenyom. Tekertem rajta rendesen, micsoda meló volt! A játékban nincsenek szagok. Bromi nem büdös, pedig izzad a rámért feladatok súlya alatt. Letörli a homlokát. A hónaljnál a folt, az nincs a grafikában, pedig egyre nőhetne, ahogy szívatom ezt a balfaszt.
Óh, nem, nem kell gengszter, tűnés innen. Gengszter vagyok, mondta a férjem. Ez egy gengszter-ország. Jól van, jöhet egy gyors szex, vágtam rá. A házi elsősegélyes fajtából. Kicsiben játszunk, kis bisz-baszok a munkahelyről. Szívom is a fogam eleget. Nagy gengszter felesége szeretnék lenni, húsából jusson a több.
Ez most le fog engem lőni? Te szemét, rád küldök egy sorozatot, bang, bang. Sosem értettem, hogy mások mit élveznek ezen. Bang, bang, bang, bang, bang. Na, ki vagy már nyiffanva? Mócsing a fejed helyén, pontos a grafika, ügyes voltam. A játékban nincsenek szagok. Nem érzem a kiloccsant agyvelőd bűzét. Később sem, ha mégis erre kell elmennem. Amíg lőttem, többekre gondoltam. Most, hogy megvagyok, újra te jársz a fejemben, te szemét. Hogy mindenkit a szemem láttára, több tucat nőt az orrom előtt. Élvezted, ahogyan csorog a nyálam. Hát majd még a végén kapsz egy adagot a képedbe, hogy vonyítva lódulsz majd túlra. Finom kis pornó, eszedbe fog jutni, köpnek és nyalják. Édesem, így szeretnélek látni téged. Átszopod, átnyalod magad a túlvilágra. Ha letilt a játék, mert üldözés közben átlépem az időkeretet, akkor is megteszem. A játékban nem lehet, de az életben igen. Ha tűzerő nélkül maradok, akkor is megteszem. Nem is kell fegyver. Kinyírlak, te szemét! Megvárom azt a pillanatot, amikor a saját hányadékodba esel kedvenc teremen, a Kálvinon. A rajza szinte valósághű, bár a kémények nem robbannak. Akkor a cipőmmel, trendi szögletes orrú, belenyomom a fejedet, hogy ott fulladsz meg. Az egy szép pillanat lesz az életemben, ősz-tél-tavasz, mindegy. Azt hiszed, valaki gyanakszik majd rám? Hát persze, de nem lesz bizonyíték, ígérem Neked. Nézzük csak, hol lehet? Miért nincs ilyen grafika a játékban? Hol a virtuális cipőm és lábam?
A játékokat elsősorban férfiak fejlesztik? Elsősorban férfiaknak? Azt hiszik, ők mindig biztonságban vannak? Azt hiszik, nincs ilyen cipőorros, gyilkos szerelem? Az bezzeg, hogy ők lőnek egy tárat, a csaj meg darabjaira szakad, az rendben van. Ribanc kis kurva, szerettelek. És köpnek egyet srégen maguk elé-mellé. Vagy így: Szeretlek, te szemét, miért hagytad, hogy szétlőjelek. A játékban is szívatni próbáltál, mi? Mert én még ott is a te pofikáddal játszottam, édes kis kurvám, bizonyám. Hát persze, hogy a valóságban lőttem szét az agyadat! Ott is. Ugyanolyan. Azt láttam, amit a játékban. A játékot fotók alapján rajzolták, egy haverom mondta. Príma kis profi játék lett. Szeretek játszani, de nem ezért nyírtalak ki, nem, baby, tudod jól. Nem vagyok én megjátszós, ami a szívemen a számon, no meg a fegyverem előtt. Kényszerből nyírtalak ki, na, mert felb.-tad az agyamat. Felb.-tad, én meg kinyírtalak, korrekt számla ez. Nyafogtál eleget, jaj így, úgy, amúgy. Ha így van, úgy lenne jobb. Ha meg emígy, akkor amúgy. Szép csokrot viszek a sírodra, ne féljél te attól. Mint a filmekben, kinyírják egymást, a csokor meg gyönyörű, a koszorú meseszép. A játékban is választhatok csokrot a halottaim sírjára. Ott szoktam elmélkedni, a temetőben a gépasztalomnál. A legjobban a kutyák sírjainál szeretek.


Ne gondold, hogy nem voltam kíváncsi a színekre a szerelemben, édesem. Szerelem, némi romantika, érdekelt, persze. Kíváncsi voltam, érted ezt? Átcsesztél, én meg rendeztem a sorokat. Korábban az életben még nem gyilkoltam nőt. Eljött ez is. Sajnálom, mert mindegyik nő más egy kicsit. Tamara pl. frankó csaj a programban, igazi egyéniség, jól szop. Nem mutatják, ahogyan csinálja, csak ott vagy a függöny mögött és jön a felirat, hogy Tamara is ott van. Oltári jó a csaj. Hamar elmegyek vele, az az egy. Az égből leereszkedik egy bónusz-élet. Pörögnek a pontok, ahogyan a csaj a virtuális farkamon. Nyögések, a számítógép is csinálja, én is a kézimunka közben. Az életben biztosan szagos, jó kis puncija lenne a csajnak. Elsőosztályú punci, finom kis kurva. Add csak a levest, anyukám. Jó lesz a műanyagból is, itt a gép előtt. Adjad, csak hagyjál már békén. Nem tartozik rád. Van egy csaj, jól szop, igazi egyéniség. Jól van na, csak vicceltem. Hol az a leves? Ja, hát én szétlőttem a fejedet, bassza meg! Édes kis kurvám, most zokogok, verem a mellemet, látod? Dehogy látod! Megdöglöttél, az istenit neki! Sajnálom nagyon, őszintén megbántam, elhiheted. Hé, csak vicceltem, hallod? Tamara egy ugyanolyan punci, mint a többi a játékban, akiket széles optikával mutatnak, amikor tele a szájuk fasszal. Na, elhiszed már? Nem akartalak megölni, te! A hideg lábadat a szívemhez nyomom, ahogyan szeretted. Jaj, de hideg. Te tiszta vér vagy, mi történt veled, anyu, anyukám, szólalj már meg.
Na most: ha nőnek születtél, elsétálsz, ahogy a részeg fejet a pocsolyába rúgtad. Cipőorr, trendi, szögletes. A játékban tudsz sírni, jó nagyok a könnyek. De te most nem sírsz. Eleget szoptad a faszát itt az életben. És eleget szoptad a faszt a hülyeségei miatt szintén itt az életben. Szép a napfelkelte. Szipogsz, mégis sírsz. Szeretted ezt a stricit. Jó házból való és művelt volt. Időnként humoros és kedves is. Kinyalt és csinált gyereket neked is. Nem szeretett. A szemét nem szeretett! Odavoltál érte. Még mindig, pedig már nincs. Már biztosan nincs. Ez egy ilyen szín volt, próbálod mondani magadnak. Remegsz és sírsz. Bekapcsolod a gépet.

Szécsi Magda: Hétköznapi utálataim (2. rész)

„29 – Utálom, hogy tapasztalatok nélkül képtelenség felismerni, hogy milyen valóságos azonosságok és ambíciók rejtőznek a szerelmi, baráti, és politikai jelmezek mögött! Aki azt állítja, hogy ő felismeri tapasztalatok nélkül, az vagy elmúlt 86 éves, vagy hazudik, vagy „jelmeztervező”…” – Szécsi Magda folytatja hétköznapi utálatainak jegyzését – huszonöttől ötvenig.

26 – Utálom, amikor egy ember veszteség miatti keserűsége megédesíti egy másik ember életét...

*

27 – Utálom, ha valaki a drog áldozata lesz és nem a szabadságé vagy a szerelemé! Vagy épp ezek hiánya miatt menekülnek sokan a bódulatba? Nem tudom. Én sosem drogoztam, ha csak a szerelem nem számít annak…

*

28 – Utálom az olyan rendszereket, amik épp akkor törik el az emberek karját, amikor a boldogság már csak egy karnyújtásnyira van tőlük!

*

29 – Utálom, hogy tapasztalatok nélkül képtelenség felismerni, hogy milyen valóságos azonosságok és ambíciók rejtőznek a szerelmi, baráti, és politikai jelmezek mögött! Aki azt állítja, hogy ő felismeri tapasztalatok nélkül, az vagy elmúlt 86 éves, vagy hazudik, vagy „jelmeztervező”…

*

30 – Utálom a gőgös, hamis pátoszos cigány és magyar nőket, akik a múltról szavalnak, de a jövőben élnek, a mában pedig mindent a házastársuk kapar ki számukra! Kuss legyen!!! (A hitelesség nem pofázással kezdődik, de gyakran csenddel végződik…)

*

31 – Utálom, ha a hallgatásomat úgy értékeli sok hülye, hogy hülye vagyok!!!, miközben ízenként elemzem ki őket, és az eredmény cseppet sem dicséretes se lelki, se szellemi téren!

*

32 – Utálom a magyarországi roma nyomor és kitaszítottság változatlanságát, amit a nagypolitika a lehető legváltozatosabban próbál megmagyarázni! (A kis roma politikusok meg bólogatnak hozzá!)

*

33 – Utálom azokat, akik képtelenek szépen magyarok lenni. A Magyar Gárda tagjai erre képtelenek! Megpróbálhatnának újra emberek lenni, befogadók és tényszerűek, ezeken keresztül pedig egyéniek!

*

34 – Utálom, ha egy újságíró úgy ír a fajtámról, hogy közben belefagy a szar a rémülettől, és hősnek érzi magát attól, amiért a lottyadt seggével be mert menni egy putriba, ahová több százezer roma kénytelen bemenni naponta, évtizedek, évszázadok óta, de őket ezért mégsem érzi hősnek, csak önmagát. És ezért a „hősiességért” még fizetést is kap… Ohh! Ahh! De szörnyű…

*

35 – Utálom, ha utálják és nem értik meg azokat a politikusokat és művészeket, akiket én nagyra tartok. Nincsenek sokan ez tény! Annál többen vannak azok, akiktől felfordul a gyomrom!, akik a médiában, mint a kultúra főpapjai naponta fényezik saját hülyeségeiket, egyetlen tényezővel helyettesítve be a sokat, épségben semmit sem hagyva. Ilyenkor gondolom azt, hogy fasz a szájukba!!!, ne merészeljenek magyarul (Kodály, Pilinszky, Weöres, Ady, Kosztolányi, József Attila, Kovács Jánosné szövőnő, Nagy Pista mérnök, Jónás Böske takarítónő nyelvén) agymosást végezni egy olyan megnyomorított népen, akit lassan már önnön személyisége is zavar, mert folyton földbe döngölik lelkiségét! A lélek mozdulatlansága és a szellemi erőszak hosszú folyamata nyálfolyós hülyévé tehet egy népet, akivel ezután bármi megtörténhet, még el is tűnhet a föld színéről nyomtalanul!

*

36 – Utálom, hogy egyetlen cigánygyűlölő párt sem írta a zászlajára emlékeztetőül, hogy: A vád gyakran szüli a vétket!!!

*

37 – Utálom, hogy a férfiak nem ismerik fel a női megállapodottságot, aminek egyik legfőbb ismérve a humor megjelenése a puncin belül, amitől az asszonyok, ha nem is röhögve, de bölcs elnézéssel fogadják magukba a férfiak baklövéseit… (aztán persze jön a magányos maszturbálás, hogy el ne veszítsék humorérzéküket!)

*

38 – Utálom a reggeleket, főleg ha Horváth Pista nótájára ébredek, aki primitív szöveget ordít világgá, és egy erőszakos, szintén primitív hang, épp hogy csak ki nem fröccsen az élvezettől a pokolba!, pedig az ő bőre rohadhatna le csontig a szégyentől!!! Fura dolog a nóta. Mindenkire máshogy hat. Bennem kérdések születnek, olyanok, hogy a bugajakabok miért akarják mindenáron lejáratni a cigányságot, csak nem a Magyar Gárda kedvében akarnak járni? Meg, hogy ki volt besúgó? Ki vitte a híreket lihegve a zámolyi ügy kapcsán (is), az akkor még újságíróként ténykedő fasiszta elmebetegnek? Ki zsidózik, ki buzizik folyamatosan? Kinek a nője kurva? Kinek a felesége baszott stikiben, pedig már gyerekei voltak? Kinek kell kihypózni a bőrét, és miért is?!! Ki az, aki rémhíreket terjeszt, és pletykál, hazudik, mint egy rossz fürdős kurva? Ki az, akire 15-20 év múlva már a kutya sem fog emlékezni, mert a gagyiélet, a gagyimű múlandó?! Ki az, aki gilisztaként vonaglik a hatalomért, és mióta lovagias tett az asszonyverés? Hát, szóljon csak a Horváth Pista nóta az ocsmány szövegével: Most már ezek a kérdések örökre ott lesznek a hangszerelés mögött…

*

39 – Utálom, hogy még a cigányok mellett kiálló politikusok közül sem hisznek sokan abban, hogy egy cigány is képes intellektuális feladatok megoldására! Ha hinnének benne, akkor nem a Kádár rendszerben beidomított „kubikusokkal” tárgyalnának, akik már attól is elájulnak, hogy egy proliból lett nagytőkés akkorát tud hazudni, mint fingani, éppúgy, mint ők…

*

40 – Utálom, hogy a lelki terror lenyelni való tételként szerepel a magyar jogban, mint egy szem andaxin…

*

41 – Utálom, ha igaz, hogy egy cigány házaspár sima érettségivel vizsgáztatott a főiskolán szociális munkásokat 7-8 évvel ezelőtt. A színvonalon (ha igaz, ha nem) már úgysem lehet segíteni! (Írjanak már páran közülük, hogy zajlott a vizsgáztatás?!)

*

42 – Utálom, hogy a Magyar Gárda lassan olyan intézménnyé válik, amiről azt álmodja néhány párt, hogy megfelel a társadalmi fejlődés aktuális állapotának. Én meg mást álmodok…

*

43 – Utálom az illúziókat! Ma legnagyobb illúzió az, hogy kívül lehet maradni a politikai harcok körén!

*

44 – Utálom, hogy a legtöbb ember számára az élet egy tragédia. Utálom, hogy nem tanítja meg nekik senki, hogy a tragédia nem maga az élet. A tragédia a nem cselekvésben van!

*

45 – Utálom, hogy egyre több a tehetségtelen műanyag „muzsikus!” Olyanok, mint a Sárosi Bálint tanulmányában olvasott juhász. Idézem: „… öreg alföldi juhász ismerősömet mentem meglátogatni, hogy 1-2 évvel előbb meghallgatott furulya játékát magnóra vegyem. Akkor is a mezőn volt. „Hangszer is van nála?” – kérdeztem otthon lévő feleségétől. – „Az ám…” – felelte a néni büszkén, s én rohantam ki a mezőre. Kiderült, hogy a „hangszer” nem egyéb, mint egy táskarádió. „A fiamtól kaptam: a furulyát az unokámnak adtam, hadd játsszék vele. Ez jobb, ezen csak meg kell nyomni egy gombot, s már szól…”

*

46 – Utálom a TV2 „Napló” című műsorát, mert azt hiszik, ők határozhatják meg a cigány emberek szociális szükségleteinek határát!!! (És Széles Gábor seggén a pattanások számát? Hogy jön most ide Széles Gábor? Én is ezt kérdezem a Naplót nézve…) Szégyelljék magukat!!!

*

47 – Utálom, ha egy politikus összekeveri a teljesítményt a hitelességgel! (Mert az ágyban jól teljesít (pl. évente kétszer…), attól még hiteltelen lehet a politikában, és fordítva…)

*

48 - Utálom a feledékeny embereket! (Kivéve, ha a feledékenység öregségből, betegségből fakad.), például azokat a feledékeny jobb vagy bal oldali politikusokat, akik messzire elkerülték a meleg büszkeség napi felvonulást. Hogy lehet az, hogy egyesek elfelejtették a kollégiumi éjszakákat…?! Mert ők nem akarnak emlékezni, azért azok az éjszakák még megtörténtek, és nincs benne semmi, de semmi szégyellnivaló!!!

*

49 – Utálom, ha a (ki tudja miből) meggazdagodottak megtagadják a szegények belső vívódásainak és mély megrendüléseinek hitelességét és azt a szándékot, hogy problémáikra valóban keresik a megoldásokat…

*

50 – Utálom, hogy nem találkoztam még olyan rasszistával, aki felismerte volna önmaga szellemi mocskát! (És a megdöbbentő felismeréstől lebénult volna szellemileg…)
(folyt. köv.: Hétköznapi örömeim)

Van-e női pornó? - Irodalmi pályázatok, nem csak férfiaknak

A Jana Pannonia címről, ha nem küldtünk verseket, már lecsúsztunk, de még nincs minden veszve. Két pályázatot ajánlunk: egy pénzjutalommal is kecsegtető novellapályázat és egy megjelenési lehetőséggel járó pornó-pályázat is a horogra akadt - nem tudjuk, lehet-e pornót írni női szemszögből, ha igen, itt az alkalom, hogy megmutassuk.

Az Irodalmi Jelen novellapályázata

Az Irodalmi Jelen szerkesztősége novellapályázatot hirdet prózaírók számára. Egy-egy szerző két publikálatlan novellával (max. 6000-6000 karakter) pályázhat (a novellákat az ij@irodalmijelen.hu címre kell küldeni).
A pályázat jeligés. A novella jeligével kerül fel a portálra, a zsűri nem, csak az adatkezelők ismerik a beküldők személyazonosságát.
A beérkező művek folyamatosan felkerülnek az Irodalmi Jelen pályázat rovatába, ahol az olvasók tetszés szerint, szavazataikkal segíthetik a közönségdíj odaítélését.
Nevezési díj novellánként (banki átutalással): 1000 forint (10700392 42062707 51100005 – CIB Bank); vagy 15 RON (RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO); vagy 5 euró (RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO).
Zsűri: az Irodalmi Jelen szerkesztősége.

Beadási határidő: 2009. május 10. (24 óra)
Eredményhirdetés: 2009. június 30.

A szerkesztőség a legjobbnak ítélt novellák közt hat díjat oszt ki.
1. díj – 100 000 Ft.
2. díj – 75 000 Ft.
3. díj – 50 000 Ft.
4. könyvcsomag
5. könyvcsomag
+ 1. Közönségdíj – 60 000 Ft.
A díjazott pályaműveket és a nem díjazott, de értékes novellákat antológiában jelentetjük meg – az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban – a Karácsonyi Könyvvásárra.


Pornó - a XXI. század erotikája
(Novellapályázat)

Az internet megjelenésével hamar szembesültünk azzal, amit az emberi testtel csak csinálni lehet. Lóval, ököllel, szinte már csak hátulról szeretkezünk. Hogy fér meg a borotvált herékkel az erotika? Létezik e még a hitvesi ágy romantikája? Egyáltalán mire gerjednek a mai fiatalok?
Többek között erre keresi a választ a Mediawave és a Roham közös pályázata.
Beküldési feltételek: Minden pályázó egy írással vehet részt a kiíráson, mely nem haladhatja meg a 20 000 karakter terjedelmet leütéssel együtt. Az írást word documentumként várjuk a roham@roham.hu címre.



Beküldési határidő: 2009. március 1.
Eredményhirdetés: 2009. március 10.

A legjobb novellák megjelenési lehetőséget kapnak a Roham magazin Mediawave-re megjelenő külön számában.
Mediawave - Roham
Korchma Zsombor
roham@roham.hu
06-30-655-0825

Irgalmas Zsófia: Hat kézfogásnyira

"Tisztában vagy-e azzal, hogy az ökölcsapásnál a puszta bőr súrlódik a puszta bőrön, s hogy azonnal apró mikrosérülések jönnek létre az ütés pillanatában mindkét testfelületen?" - Irgalmas Zsófia az iwiw (international who is who) alapelveként is ismert hat kézfogás elméletéből indulva ki okulásunk érdekében óvó üzenetet intéz mindnekihez, aki hallja: adja át!

Aggódó üzenet

Hat kézfogásnyira van egymástól az Egyesült Államok elnöke Ausztrália ismeretlen busman őslakójától, ahogyan hat kézfogásnyira van bárki ebben a világban bárkitől. S ennek tudatában egy aggódó üzenetet szeretnék felröpíteni, hogy szárnyra kapjon, s hat véletlenszerű kézfogáson, hat résztvevően suttogó ajkon keresztül eljusson ahhoz, akire Irgalmas Zsófia most oly nagy részvéttel gondol.



Te, aki hat kézfogásnyira tőlem ököllel megütöttél két meleg férfit a Rudas fürdő férfias tereiben, elhamarkodott cselekedetedben gondoltál-e arra, hogy milyen sok HIV pozitív ember van a melegek között? Hogy ezek a fertőzöttek gyakran még nem betegek, csak hordozzák magukban a vírust, amit szem még nem vehet észre rajtuk sehogy.

S tisztában vagy-e azzal, hogy az ökölcsapásnál a puszta bőr súrlódik a puszta bőrön, s hogy azonnal apró mikrosérülések jönnek létre az ütés pillanatában mindkét testfelületen? S abban a pillanatban, amikor ezek a mikrosérülések felhasadnak egymáson, megtörténik a nyiroknedvek cseréje, s nem csupán a te nyiroknedved érintkezik az ő testével, de az ő fertőzött nyiroknedve is behatol a te testedbe a hámsérülésed láthatatlan kapuján. Mert bizony elegendő egy olyannyira kicsiny hámsérülés is, amit te észre se veszel. Egy apró kapu.

S akkor te már fertőzött vagy. HIV pozitív. S talán már a feleséged is az. S ez egy gyilkos kór. Mert ha nem kezdenek időben kezelni, s csak akkor derül ki, hogy AIDS fertőzött vagy, amikor már megjelentek a betegség tünetei, akkor már késő. Akkor már halálra vagy ítélve. S a gyerekeid apa és anya nélkül fognak felnőni. Árván.

Ezért kérlek téged, menj, csináltass egy HIV tesztet, hogy idejében elkezdhesd az antivirális kezeléseket, s így hosszú, teljes értékű életet élhess, s ne kárhoztasd a gyermekeidet arra, hogy a gondoskodó család meleg szeretetét nélkülözve nőjenek fel, árván!

Erre kér téged,

könyörög hozzád,

innen a hat kézfogás messzeségéből,

sok-sok szeretettel,

Irgalmas Zsófia.

2005. május 11. - Irodalmi Centrifuga Elfriede Jelinekről

SZEX ÉS MUMUS

SZEX ÉS MUMUS címmel beszélgetett Bódis Kriszta és Gordon Agáta a Centrálban a Szalontay Tünde színésznő bőrébe bújt Nobel-díjas Elfride Jelinekkel.

Jelinek pornográfiája eszköz az emberi szexualitás könyörtelenül pontos megvilágítására.Jelinek a világ szexproletárjaihoz beszél: mindazokhoz és mindazokról, akik ugyan nem rabszolgaként tárgyai a szexnek, de hétköznapi „munkásai”.

Szexuális rémálmokról szól, a fantáziáktól jól megkülönböztethető álmokról és félelmekről, melyek mindent elárulhatnak arról, hogy semmit sem tudunk valójában „a világ legtermészetesebb dolgáról”. Miért kísértenek az elnyelő vaginák, személytelen ám funkcionáló nemi szervek, homo- és heteroszexuális rémképek, kificamodva teljesülő vágyálmok?

Kötelező-e szexuális lényként élni?

„heinc mindig tud valami csattanós választ...”

„heinc viszont hentereg és röfög”

„brigitte be akarja szerezni magába azt a dolgot, s hogy benne is maradjon aztán, ne folyjon ki belőle ismét haszontalanul, értelmetlenül, jövőtlenül”. Jelinek: Kis csukák /regény/

„Már abban a pillanatban, amikor egymás számára testté váltak, egyszersmind túl is léptek minden emberi kapcsolaton...” Jelinek: A zongoratanárnő /regény/

Stockholmban 2004. október 7-én jelentették be, hogy az osztrák Elfriede Jelinek írónő kapta a 2004. évi irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás regényeinek és színdarabjainak „zeneiségét és zenei ellenpontozását” említette meg, valamint azt, hogy a művek „különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi sablonok abszurditását és ezek elnyomó erejét”.

Az írónő egészségi állapotára hivatkozva nem ment el a díjátadásra, megtiszteltetésnek tartva a díjat, de magát alkalmatlannak a közszereplésre.

Az díj 103 éves történetében Elfriede Jelinek a tizedik nő, aki Nobel-díjat kapott.

"A leleplezés mindig provokáció is. Anyám, aki matematikus volt, sosem szerette, ha az írás miatt félrevonultam. Az írás az én személyes forradalmam. Nem kell a szónak tetszést aratnia, de gondolkodásra kell kényszerítenie. Már korábban is többször mondtam, hogy Ausztriában létezik cenzúra, ami a haladó, kritikus szemléletű művészek nyilvánosság előtti szidalmazásában ölt formát. Különösen érzékeny téma a katolikus egyház, a szexualitás és a baloldali társadalmi szemlélet." - mondta egy interjúban.