Igazi csemege egy olyan oldalnak, mint a miénk: a nők jogaiért küzdő gazdag erdélyi nemesasszony, aki szabados életéről (és temetésének botrányáról) volt híres, míg itt is közölt versét Pálóczi Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor és a debreceni, pataki diák-szöveggyűjtemények idézték, név nélkül, mintha a népköltészet kis csodája volna. Már életében közmondásossá lett alak – ő Ujfalvi Krisztina (1761 – 1818).Ez az élet
| Ez az élet úgy se sok, Használják az okosok. Fergeteges néha bár, Vesztegetni mégis kár. Nem kell mindjárt lemondani A világról, Mert némely pók mérget szív a Szép virágról | .Az életet használni: Könnyű módját találni, Mert néha egy jó óra A beteg sors doktora. Ha tán egy rossz pillanatban Meg is halnánk: Jön már, melyben halottan is Föltámadnánk. |
„Kalandosan és botrányosan élt, talán többet demonstrálva, mint amennyi valóban történt, hogy a szűkös és képmutató ál-erkölcsben zsugorgókat fölháborítsa, a tisztességben raboskodó erdélyi társadalmat zaklassa. Ma úgy fogalmazhatjuk: a nők jogaiért küzdött. És mint a korabeli anekdoták mutatják, meg akarta nevelni a férfiakat, egyenességre, helytállásra. […]
A korszak poéta-asszonyai között ő a leghivatottabb, legműveltebb, legeszesebb.” – írja róla Weöres Sándor a Három veréb hat szemmel antológiában.
Hozzátartozik, hogy első nagy szerelme mást vett el, ekkor ő a kezét egyik legcsúnyább udvarlójának nyújtotta, aki kérésére megígérte ugyan, hogy szabad életet biztosít neki, ám kérést meg nem tarthatta, így külön éltek, ebből az időből származnak a pletykák, melyeket az életrajzíró Versényi György alaptalanoknak gondol.
A korszak poéta-asszonyai között ő a leghivatottabb, legműveltebb, legeszesebb.” – írja róla Weöres Sándor a Három veréb hat szemmel antológiában.
Hozzátartozik, hogy első nagy szerelme mást vett el, ekkor ő a kezét egyik legcsúnyább udvarlójának nyújtotta, aki kérésére megígérte ugyan, hogy szabad életet biztosít neki, ám kérést meg nem tarthatta, így külön éltek, ebből az időből származnak a pletykák, melyeket az életrajzíró Versényi György alaptalanoknak gondol.
| „A sok hamis tekintet és előítélet Komor törvénye miatt Hideg az élet Az ég s természet Örömöket oszt, De a mesterség Mindentől megfoszt...” | „Ha úgy lenne, hogy sírhalmam Fedezze néma nyugalmam, Hantjain nőtt füvek között, A melyeket megöntözött Barátim könnye, válaszd ki S a több fűszált mind száraszd ki.” |
„Ujfalvy Krisztinát a szenvedés, a meghasonlás tette költővé.
Nem turbékol, hanem szenvedélyesen harsan föl szava. Ő nem némán, megadással tűrő, szenvedő vértanú, hanem fellázadó, kitörő harczoló természet. Nemcsak nő, hanem ember. Nem tűri, hogy szijjat hasítsanak a hátából, hanem védekezik, visszavág. Abban az időben a nagy többség úgy gondolkozott, mint a Moliére Chrysale-ja, hogy elég, ha a nő annyit tud, hogy meg tudja különböztetni a szitát a rostától. Akkor még a képtelen lélektani alapon megrajzolt Griseldiszeket bámulták, a kiknek más életfeladatuk nincs, mint a férjeik iránt való feltéttelen vak engedelmesség. Neki esze, tudása, energiája van, a melyeket harczba viszem, A farizeusok sunyi, alamuszi szemforgatással sziszegnek, hogy nem nő. Nem bábu! Ő Ujfalvy Krisztina.
Egy önálló, határozott, az átlagtól elütő egyéniség. Kár, hogy munkái nincsenek összegyűjtve. Sőt elvesztek, vagy a mint hinni szeretjük : lappanganak. Ujfalvy Sándor Döbrenteinek adta át a kéziratokat. A Honművész (1833 I. 37. sz.) írja : „Kötött és folyó stylusban több munkákat írt, melyek kéziratban t. Döbrentey Gábor tart. biztos úr s a magy. tudós társaság titoknokának birtokában vannak, ki azokat kiadni szándékozik." Az ő szívességéből közli a Tavaszkor és Szüreti posták czímű költeményeket. Hogy hová lettek e kézíratok, nem tudhatni.” – írja Dr. Versényi György: Ujfalvy Krisztina című cikkében az Erdélyi Múzeum 1897-es évfolyamában − ő idézi a fenti két versrészletet is egy hozzá került füzetből, mely a kiadásra szánt írások tisztázatát tartalmazta, azonban csak részlegesen maradt meg − azonban ennyiből is kíváncsivá tette az utókort.
(A név helyesírását mindenhol másképp találjuk, a címben átvettük Weöres Sándor rövid u-s és pontos i-s változatát.)
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - Ujfalvy Krisztina
Nem turbékol, hanem szenvedélyesen harsan föl szava. Ő nem némán, megadással tűrő, szenvedő vértanú, hanem fellázadó, kitörő harczoló természet. Nemcsak nő, hanem ember. Nem tűri, hogy szijjat hasítsanak a hátából, hanem védekezik, visszavág. Abban az időben a nagy többség úgy gondolkozott, mint a Moliére Chrysale-ja, hogy elég, ha a nő annyit tud, hogy meg tudja különböztetni a szitát a rostától. Akkor még a képtelen lélektani alapon megrajzolt Griseldiszeket bámulták, a kiknek más életfeladatuk nincs, mint a férjeik iránt való feltéttelen vak engedelmesség. Neki esze, tudása, energiája van, a melyeket harczba viszem, A farizeusok sunyi, alamuszi szemforgatással sziszegnek, hogy nem nő. Nem bábu! Ő Ujfalvy Krisztina.
Egy önálló, határozott, az átlagtól elütő egyéniség. Kár, hogy munkái nincsenek összegyűjtve. Sőt elvesztek, vagy a mint hinni szeretjük : lappanganak. Ujfalvy Sándor Döbrenteinek adta át a kéziratokat. A Honművész (1833 I. 37. sz.) írja : „Kötött és folyó stylusban több munkákat írt, melyek kéziratban t. Döbrentey Gábor tart. biztos úr s a magy. tudós társaság titoknokának birtokában vannak, ki azokat kiadni szándékozik." Az ő szívességéből közli a Tavaszkor és Szüreti posták czímű költeményeket. Hogy hová lettek e kézíratok, nem tudhatni.” – írja Dr. Versényi György: Ujfalvy Krisztina című cikkében az Erdélyi Múzeum 1897-es évfolyamában − ő idézi a fenti két versrészletet is egy hozzá került füzetből, mely a kiadásra szánt írások tisztázatát tartalmazta, azonban csak részlegesen maradt meg − azonban ennyiből is kíváncsivá tette az utókort.
(A név helyesírását mindenhol másképp találjuk, a címben átvettük Weöres Sándor rövid u-s és pontos i-s változatát.)
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - Ujfalvy Krisztina
Bejegyzések
