Programajánló májusra - 1.

Bácskai Júlia Pszichoszínháza az Artus stúdióban, május 5-én egy esélyegyenlőségi konferencia, május 6-án egy művészeti ülés, május 16-tól 21-ig pedig az egyetemi színpadok találkozója várja az érdeklődőket. Az Irodalmi Centrifugával májusban több helyen és időpontban is találkozhatnak: ott leszünk a Budapesti Esélyek Háza által szervezett Egyenlítő programsorozaton május 16-án, de a Centrálban is május 7-én az istennő-esten. További programajánlatok a cikkben.

Május 1. péteken 15.30
Feminsita piknik a Városligetben

Május 2. szombaton 19.00
Ravasz László Könyvtár (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.)
A Patak Könyvek bemutatója

Minden dolgok miértje; Különös küldemény; A semmi; A magányos ember; A kokainkirálynő; A bukott angyalok; A Jarama; A patkányok.
A Spanyol Elbeszélők sorozat köteteiről Gaján Éva, a Szentendrei Könyvklub szerkesztője beszélget Bezeczky Gáborral, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársával és Pávai Patak Mártával, a regények fordítójával és kiadójával.

Május 2. szombat 20.00
Urbitális Majális nyitóbuli: Specko Jedno és Láma Dalai
A38 állóhajó (Petőfi híd budai hídfő)

A Specko Jedno együttes a megszólalásig hasonlít egy bárzenekarra, az énekesnőt pedig úton útfélen le-sanzonosítják. A helyzet ennél bonyolultabb: morális-rocky, szakrális-induló, death-románc, bigott-tangó, deklarált-funky, bukott-sláger, metál-mulatós, mese-punk, delírium-disykó, metafizikus-gyerekdal, fitness-ballada stb. alkotja a repertoárt. Az énekesnő bevallottan egy igazi énekesnő-imitátor. Munkásságával folyamatos és reménytelen harcot vív a szerelmes dalok sztereotípiái ellen.
A zenekar tagjai - Rutkai Bori: ének. Darvas Kristóf: zongora. Bujdosó János: gitár. Dudás Zsombor: dob. Szerető Dani: basszusgitár.

A Láma Dalai zenekar tagjai több más formációban is játszottak már előzőleg együtt. 2000-ben lettek "A Láma Dalai". A stílusuk sokrétű - sok műfaj, előadó hatott rájuk - a fő irányvonal mégis reggae és ska alapokon nyugszik, amelyet némi rock-kal, jazz-zel és egyéb stílusokkal fűszereznek meg

Az ország minden pontján jártak már klubkoncertek vagy fesztiválok keretén belül. Koncertjeiken saját számokat és feldolgozásokat egyaránt játszanak. A feldolgozásokat szándékosan nem neves ska-zenekaroktól adják elő, hanem a „világslágerek fanyarul” elvet követve mindenki által ismert dalokat gyúrnak át a saját stílusunkba, némi humorral átszőve.

Május 3. vasárnap 19:00
Művészetek Háza Gödöllő, József Attila Stúdiószínpad
Club Színház Társulat: Impro est

Hat ember, két (egy piros meg egy fekete) csapat, egy szavazópálca, egy játékvezető.
Egy téma, egy műfaj, egy mondat, egy lehetőség egy perc alatt. Tehát van két csapatunk (ellenfelek ha úgy tetszik) akiknek kihúzunk egy témát vagy műfajt, vagy egy mondatot melynek el kell hangzania, vagy kettőt, vagy bármit a kalapból (vagy a játékvezető zsebéből). Tehát van egy megoldandó feladat. Például: jelenet Csehov stílusában, a téma a fogyasztóvédelem, és a következő mondatnak el kell hangzania: Az elefántok szénát esznek. Mindkét csapat 1 percet kap, majd bemutat a közönségnek egy 3 percnél nem hosszabb jelenetet. És ami az egészben a legjobb: lehet szavazni emelt díjas SMS nélkül. Na ki tetszik jobban?Piros vagy fekete piros vagy fekete piros vagy fekete feketepirosigennem?????

Szereplők: Antal Ádám; Bodó Balázs; Dankó Fruzsina; Kósa Eszter; Szarka Dorka; Tamás Dorka. Játékvezető: Halász Tibor.

Jegyek elővételben a Művészetek Háza jegypénztárában kaphatóak 800 Ft-os áron.
További információ a honlapon.

Május 5. kedden 9-től 15.30-ig
Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége (MEOSZ - 1032 Budapest, San Marco utca 76.)
Konferencia a társadalmi integrálódás esélyeiről

A fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei és lehetőségei a mai Magyarországon kutatás keretében megvalósuló konferencia programja:
9.00-9.30 Regisztráció
9.30-10.00 A konferenciát Dr. Tibori Tímea az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgató helyettese, a kutatás szakmai tanácsadója nyitja meg.
10.00-11.30 Kutatási beszámoló: eddigi eredmények, érdekességek - Laki Ildikó és Ságvári Bence
11.30-12.00 Hozzászólások, kérdések a kutatással összefüggésben
12.00-12.30 Kávé és ebédszünet
12.30-13.00 Térségi Együttműködések a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének keretében (VGYKM). Előadó: Fodor Ágnes a VGYKM elnöke
13.00-13.30 Hátrányos helyzetűek oktatásának sajátosságai - Előadó: Mayer József az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa
13.30-14.00 Akadálymentesítés - Előadó: Dr. Kele Mária Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének jogásza
14.00-14.30 Könyvtárak a továbbtanulás szolgálatában (különös tekintettel a jelnyelv használatára) - Előadó: Kovács Györgyi Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mb. régióvezetője
14.30-15.00 Honlapok a fogyatékossággal élőkről, élőkért, élőknek - Előadó: Kis Adrienn végzős főiskolai hallgató
15.00-15.30 Kérdések, hozzászólások, konferenciazárás

A konferencia szervezője: Laki Ildikó (az MTA SZKI munkatársa, a kutatás vezetője) és Sulyok Tamás (a kutatás koordinátora)
A konferencián való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, melyet a fogyat77@socio.mta.hu e-mail címen tehetnek meg.
A kutatás az NKTH INNOTÁRS támogatásával valósul meg.

Május 5. kedden 19.00
Köztes idő kiállításmegnyitó
Dorottya Galéria (1051 Budapest, Dorottya utca 8.)

Májusban újranyílik a tavaly nyáron bezárt Dorottya Galéria, jóllehet, nem az eredeti elképzelések szerint. Az egész épületre kiterjedő korszerűsítési munkálatok, amelyek a galéria átalakítását, felújítását is jelentették volna, az épület jogi státuszában bekövetkezett változás következtében sajnálatos módon elmaradtak. Az épület vagyonkezelői joga átkerült a kerületi önkormányzathoz. A kiállítótérben az év végéig a Műcsarnok az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együttműködve rendezi meg a Köztes idő címet viselő kiállítássorozatot, az épület és a galéria jövője azonban egyelőre bizonytalan.

Minden érdeklődőt várak 2009. május 5-én, kedden 18 órára a Dorottya Galériába a Köztes idő sorozat első kiállításának megnyitóját megelőző sajtó tárlatvezetésre Angel Judit kurátor, valamint Menesi Attila, Nemes Csaba és Katarina Šević részvételével.

Megnyitja: Angel Judit és Várnagy Tibor
Kurátor: Angel Judit.

Május 6. szerdán 9-től 12.30-ig és 14-órától 17-ig
MTA Nagyterem (1051 Budapest Roosevelt tér 9. II. e.)
Csoport és egyén a 20. század magyar művészetében (irodalom, képzőművészet, zene, film)

A SZÉCHENYI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI AKADÉMIA az MTA 2009. évi, májusi közgyűlésének keretében Csoport és egyén a 20. század magyar művészetében (irodalom, képzőművészet, zene, film) címmel rendez ülést.

A rövid előadásokat terjedelmesebb, kommentált műbemutatások egészítik ki, és szívesen fogadják a résztvevők észrevételeit, hozzászólásait.

Elnököl: Dobszay László zenetörténész és Ferencz Győző költő, irodalomtörténész a Széchenyi Akadémia elnöke és ügyvezető elnöke.

Előadók:
9.00 Irodalom - Bevezeti: Ferencz Győző
Résztvevők:
Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költő, a Széchenyi Akadémia rendes tagja
Závada Pál Kossuth-díjas író, a Széchenyi Akadémia rendes tagja
Várady Szabolcs Kossuth-díjas író–költő, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

10.15 Képzőművészet
Beke László Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója
Maurer Dóra Kossuth-díjas festőművész, egyetemi tanár, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

12.30 Ebédszünet

14.00 Zeneművészet
Dolinszky Miklós Nemes Nagy Ágnes-díjas zenetörténész, esszéista
Sári József Kossuth-díjas zeneszerző, egyetemi tanár, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

15.15 Filmművészet
Bikácsy Gergely Balázs Béla-díjas kritikus, író – Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező
(Mészáros Mártának lengyelországi útja miatt le kellett mondani a részvételt.)

Az ülésre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Május 7. csütörtökön 16.00 és 22.00 között
a Budapesti Esélyek Háza által szervezett
Szín-Tér-Kép című kiállítás sorozat

Zenés vándor-megnyitó, amely egyben az „Egyenlítő” – esélyegyenlőségi kampány nyitó eseménye is.
A kampányt megnyitja: Rauh Edit (SZMM) - esélyegyenlőségi szakállamtitkár.
A Szín-Tér-Kép kiállítássorozatot megnyitja: Kalla Éva teológus és Somogyi Zsófia művészettörténész.
Kiállító művészek: Balogh Tibor, Bari Janó, Deák Izabella, Ferkovics József, Lakatos Erika, Vári Zsolt.

A megnyitó helyszínei és a fellépő zenészek:
16.00 Szín-Tér-Kép - Közös kiállítás – Kampány megnyitó
Austeria Könyvesbolt ( VII. Nagydiófa u. 30-32)

17.00 Bari Janó – Stílusok, váltások, új útkeresések,
Deák Izabella – Mélységek, magasságok
Bar Ladino (VII. Dob u. 53)
Orgon Alberrt kvartett

18.00 Lakatos Erika – Roma ikonok
Godot Kávézó (VII. Madách út 8)
Szakcsi Jr Jazz Duó

19.00 Vári Zsolt - Arcok
Sirály (VII. Király u. 50)

20.00 Balogh Tibor - Feloldás
Kőleves Vendéglő (VII. Dob u. 26)
Szilvási Gipsy Folk Band

21.00 Ferkovics József
Castro Bisztró (VII. Madách tér 3)
Bohemika Orkestra

Május 7. csütörtökön 20.00
Café Bábel: TEKINTÉLY
Sirály (Budapest, Király u. 50.)

A lapot Vári György mutatja be, s ezután kerül sor a Hogyan buktassunk királyt? - Shakespeare tekintélyfogalma című kerekasztal-beszélgetésre Almási Tóth András színházi rendező, Nádasdy Ádám költő, műfordító és Németh Marcell esztéta részvételével. Közben: vetítés, felolvasás és rombolás.
Amire lehet még számítani: pezsgő, aprósütemény, hanyag elegancia.

Május 7. csütörtökön 17-24 h
12. MűgyŰjtŐk éjszakája
Budapest, V. kerület Falk Miksa, Balaton, Markó, Stollár és Balassi utca

Plakátgaléria megnyitója, két aukciós tárlat, Reigl Judit kiállítása, Karl Bielik londoni festőművész alkotásai és koncertje, belsőépítészeti kiállítás, nemzetközi szőnyeg-szakértő előadása, absztrakt és erotika tárlat, nyílt nap az antikkereskedés raktárában, Papp Oszkár munkái, jótékonysági akció, Grencso Bio Kollektív koncert, Haas Daléria, fotókiállítás a művész, Szebeni András tárlatvezetésével és egyéb programok – dióhéjban így lehet összefoglalni a május 7-én, csütörtökön megrendezendő 12. műgyűjtők éjszakájának kínálatát.

Május 8. pénteken
EUNIC Open Night / Európai Kulturális Intézetek Éjszakája

A brüsszeli központú EUNIC EUROPE (European National Institutes of Culture) nemzetközi hálózat. Célja, hogy erősítse a tagállamok kulturális intézeteinek uniós jelenlétét. A magyarországi EUNIC tagjai az Osztrák Kulturális Fórum, a British Council, a Bolgár Kulturális Intézet, a Camôes Intézet, a Dán Kulturális Intézet, az Észt Intézet, a Finnagora, a Francia Intézet, az Olasz Kulturális Intézet, a Lengyel Intézet, a Román Kulturális Intézet, a Szlovák Intézet és a Goethe Intézet. A EUNIC HUNGARY a legnagyobb európai EUNIC-szövetség. Elnöki tisztjét 2009-ben a budapesti Goethe Intézet tölti be. Május 8-án a kulturális sokszínűség jegyében az “Európai Kulturális Intézetek Éjszakája” kínál válogatást a nemzetközi szervezetek aktuális programjaiból.
További információ a Goethe Intézet honlapján.

Május 9. szombaton 11.30
Eperjesi Ágnes: Rövid ima
Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár, Fő u. 6.)

 

Eperjesi Ágnes kiállításának megnyitója 2009. május 9-én, szombaton délelőtt 11.30-kor.
Megnyitja: Bán Zsófia író, kritikus.

A kiállítás harmadik része egy kiállítás-sorozatnak, amelynek megrendezésére három intézmény, a budapesti Mai Manó Ház és a Nessim Galéria, valamint a Szent István Király Múzeum együttesen vállalkozott.

Május 9.
Budapest, Erzsébet tér
Európa – határtalan szabadság: EU Utcafesztivál

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája immár negyedik alkalommal szervez utcafesztivált az Európa-nap alkalmából. Az Európai Unió 2009-ben ünnepli a Vasfüggöny leomlásának 20. évfordulóját, valamint a 2004-es EU-bővítés 5. évfordulóját, június 7-én pedig európai parlamenti választás lesz - mindez megjelenítésre kerül a fesztivál programjaiban is.
A május 9-én az Erzsébet téren megrendezésre kerülő utcafesztiválon a Kaláka Együttes, a Karaván Familia, Lorán Barnabás humorista, az Open Stage/Székelylend társulat, a Zuboly, majd este a Pál Utcai Fiúk zenekar fellépése követi egymást. Az ünnepélyes megnyitó keretében Kovács László, az Európai Bizottság tagja mond beszédet. Emellett EU vetélkedőkkel, számos interaktív játékkal és játszóházakkal várjuk az érdeklődőket.

Május 10. vasárnap 20.00
Artus Stúdió (Bp, XI. Sztregova utca 7., a Budai Fonó mögött, a Fehérvári útról)
Bácskai Júlia Pszichoszínháza: Veszekedünk, harcolunk. Csaták a párkapcsolatban.

Hegyi Barbara, Bálint András, Bóna János improvizál.
"...a Juli olyan jól kérdez, hogy észre sem veszed, és már mesélsz. Közben sebek gyógyulnak, meg nagy röhögések támadnak, meg néha hallgatások. Mert azok is kellenek. Aztán ebben a soha véget nem érő nagy beszélgetésben egyszer csak azt kezded el számolni, hogy hány éve is annak, hogy a Juli mindig mindenütt VAN. Hogy jelen van. Nem mintha jelentősége lenne a számoknak, de az idő makacs dolog. Az embert mindig arra kényszaríti, hogy számot vessen. Egyedül a Julin nem változtat." - Részlet az Exit magazin cikkéből.

Május 16 - május 21
SZÍNVÁLTÁSOK - EGYETEMI SZÍNPADOK SEREGSZEMLÉJE

Május 16-tól május 21-ig rendezik meg az idén az Egyetemi színpadok seregszemléjét, melyen naponta három-öt előadást nézhetnek meg az érdeklődők a fesztiválnak helyet adó terekben: ilyen a Tűzraktér, a Sirály és a PRIZMA Színház (Raktár u. 1.). A fesztivál saját honlappal rendelkezik, az előadásokról a honlap nyújt részletes tájékoztatást.
Néhány előadás kedvcsinálóként: Guy Foissy-nak két előadását is láthatja a közönség: a Szerető szív és a Családi háromszög más-más társulatok előadásában a Sirályban és a Tűzraktérben láthatók. Alessandro Baricco népszerű regényből készült monodrámája, a Novecento május 17-én este héttől látható a Sirályban. Az kortárs ifjúsági darabok között kiemelt jelentőségű Kövek a zsebben ugyanezen a napon öttől látható a Tűzraktérben. Május 16-át, az első napot követően valamennyi napon délután kettőtől a Tűzraktér udvarán lesz beszélgetés az előző napi előadásokról.
A fesztivált a Radikális Szabadidő Színház szervezi. A fesztivál eseményeiről a terveink szerint a későbbiekben is beszámolunk.

Május 27. szerdán 20.00
Artus Stúdió (Bp, XI. Sztregova utca 7., a Budai Fonó mögött, a Fehérvári útról)Bácskai Júlia Pszichoszínháza: „Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!”

Györgyi Anna, Fesztbaum Béla, Bóna János improvizálnak.

Az eszkimó nő is túl sok!

"A hétköznapok nőisége mellett még a harcos feminista mozgalom is szóba kerül, bár Romániában kifejezett formában ilyen nem létezik - állítják a román költészet jelesei." - Április 25-én este héttől a női költészetről esett szó a Könyvfesztiválon a román díszvendégség keretében Denisa Comănescu, Adela Greceanu, Karafiáth Orsolya és Kiss Judit Ágnes részvételével. Murányi Zita számol be a rendezvényen elhangzottakról.

Nincs az a gombostűeffektus, mint az ötórás programon, közel sincs. Bármit le lehetne ejteni. A publikum kemény magját jó két tucat érdeklődő képviseli, ha ugyan, de ők aztán a végsőkig kitartanak. Kicsit szerencsétlen megoldás fesztiválzárásra pakolni egy 'egyébként jobban is sikerülhetett volna' programot. Mire a pódium illusztrisai igazán belemelegednének a beszélgetésbe, a hangosbemondó többszöri 'hagyják el a helyszínt' figyelmeztetése megakasztja a mondatok áradását. Pedig a költőnő-felhozatal - és itt most kénytelen vagyok költőnőzni - egyáltalán nem rossz. Román részről ott van mindjárt az ötkötetes Denisa Comănescu, aki nem mellesleg 1978 óta Románia legnagyobb kiadójának, a Humanitasnak is munkatársa, aztán a háromkötetes, ifjú Adela Greceanu, aki idén az Elsőkönyvesek Fesztiválján is hazáját képviselte A piros zoknis menyasszony című regényével. A magyarokat, már ahogy a konferansz-hölgy fogalmaz, a „magyar költészet legérdekesebb jelenségei” képviselik. Az Irgalmasvérnő, a Keresztanya és a Nincs új üzenet szerzőjeként elhíresült Kiss Judit Ágnes mellett a verseskötettel kerek ötévente jelentkező Karafiáth Orsolya, Lotte Lenya szülőanyja, a Cafe X törzstulajdonosa, a Maffiaklub „főtitkára”, a „ha lenne hangom Magyarország legkiválóbb frontembere, így csak dalszerző” foglal helyet. Már-már Waszlavik Ördög Gazember László(nő)-i magasságokba emelkedünk.

És igen, indokoltan költőnőzöm, költőnőznek a színpadon, a kényes téma ugyanis megkívánja. A hétköznapok nőisége mellett még a harcos feminista mozgalom is szóba kerül, bár Romániában kifejezett formában ilyen nem létezik - állítják a román költészet jelesei. Denisa Comănescu egyetlen példát tud felhozni, ami hite szerint bekapcsolható a problémakörbe. „Ceausescu kommunizmusában éreztük, hogy egy kicsit talán igen, feministának kellene lennünk” – kezdi – „a nagyközönség előtti fellépéseken ekkoriban ugyanis 10:1 volt a férfi-nő arány”. Ha kényszer szülte is, ebben az érában kialakult a nőírók között egyfajta hallgatólagos szolidaritás, mígnem a siralmas eredményt sikerült egy kicsit feljebb tornázniuk, egészen 10:4-re. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de engem a Szigeten feministáztak le utoljára. Amikor a szemerkélő esőben körém gyűlt fiúcsoportnak nem engedélyeztem, hogy segédkezzen viharvert ernyőm kinyitásában. Hogy miért mesélem ezt el? Biztos a csuklómon feszülő szalag hívja elő az emlékeket). Kiss Judit Ágnesnek indulása nehézségei ötlenek eszébe a feminizmusról. Abból, amilyen nyílt őszinteséggel beszél, kiderül az is, milyen hátulütői lehetnek annak, ha egy nő túl sokat gondolkozik. Kiss Judit ugyanis a ’90-es évek elején attól tartott, lírája túl nőies ahhoz, hogy azt a férfiak által túlreprezentált irodalom mindenféle és fajta feminista magbélyegzés, és/vagy zászlólengetés nélkül képes legyen magáévá tenni. Az áttörést éppen Karafiáth ’99-ben megjelent első kötete jelentette számára, ahogy Kiss Judit Ágnes fogalmaz, „elmaradt a zászlólengetés”. A diszkrimináció hiánya, a puszta tény, hogy irodalom lehet az is, amit egy nő ír, bátorítólag hatott a költőnőre, aki három éve megjelent első kötetével már kitaposott úton vágott neki az irodalom dzsungelének. Orsink részéről hasonló probléma fel sem merült, ő írt, teret kért, és meg is kapta. A virágszálra, ahogy Karafiáth szerint akkoriban nevezték, a férfirengetegben mindenki kíváncsi volt, nemcsak a fotósok kereszttüzébe sikerült unos-untalan beverekednie magát minden egyes felolvasóesten, hirtelen udvarlóinak száma is megugrott. Karafiáth magabiztos, de jól áll neki. Pettyes blúzával pettyes harisnyája harmonizál, pink cipellői lakosan csillognak bele az éterbe. Jólfésült, de nem úgy. Megakad rajta nő, férfi szeme.

A társalgás másik releváns kérdése az, a hölgyírók, költőnők vajon szoktak-e női hangokat jegyzetelni, egyáltalán mit gondolnak a női hangokról. A válaszadást Adela Greceanu kezdi, aki mint mondja, sosem jegyzetel, de a hangokat fontosnak tartja. Első regényét is a gyerekkorából felsejlő hangemlékek ihlették. Adela nemcsak a feminista diskurzus meglétét tagadja, szerinte két világ sincs két hanggal, a férfié semmiben sem különbözik a nőétől. „Ha írni kezdesz, inkább az a lényeg, hogy legyen mondanivalód!”- s ezzel a frappáns kulcsmondattal át is adja a válaszadás lehetőségét Denisa Comănescunak, akivel aztán nagyjából közös konklúzióra jutnak. Denisa szerint az angolok által használt „női hang” kifejezés az irodalomban mára elcsépeltté vált, a ’60-as évek feminista mozgalmainak idején talán lehetett valami pozitív felhangja, de a posztmodern Virgina Woolffal megteremtette Orlando hangjait s ettől fogva a hang a persona, a személyiség hangja lett. Comănescu példákat is hoz, egy férfiírót említ, aki képzeletben átélve a szülés misztériumát, azt hitelesen volt képes lefesteni olvasóinak és egy nőt állít elénk, aki állítólag arról számolt be, milyen férfiként nővel szeretkezni. A hang tehát maga a képzelet, de csak akkor számít, csak akkor kell hallgatni rá, ha van mondanivalónk. Karafiáth Orsolya ellentmond, vitatkozik, és ez most új színt hoz a társalgásba. A mondanivalónál szerinte meghatározóbb az érzés, a végtermék, a mű meg majd csak mond valamit másoknak is. Orsi szerint időnként a fantázia is kihagy, ő például csak női hangokat hall, így lettek ominózus Kassák verseiből, bár ez benne is csak később tudatosult, női Kassák versek. Kiss Judit kulcsszava sem kevésbé frappáns, a hitelesen megszólalni-ban szinte minden benne van. Nőként a női hangokat szerinte sem kell jegyzetelni, bár a férfihangokkal időként adódhat probléma. Lírában nem, ott jön, árad magától, prózában és drámában viszont más a helyzet, ott tanulni kell az ilyesmit.

Lehetne még boncolgatni a témát, de az idő egyre jobban szorít. Zárásként Denisa Comanescu Visszatérés a száműzetésből című verséből hallunk részletet, előbb a költőnő, majd Karafiáth tolmácsolásában. Az utolsó utáni kérdés, a kinek mit jelent a közös román-magyar találkozás, nem igazán talál hallgatóságra. A zárást jelző gongok a költőnőket is felzaklatják. Kiss Judit Ágnes azért még gyorsan elhadarja, bár nem ismerik egymás műveit, most kiderült mennyi közös pontjuk van. „Sokkal több, mint gondolnánk”. Karafiáth szerint a találkozó értelme a kíváncsiság felébresztése, bár ő szégyennek tartja, hogy nem ismerik a másikat. „Több figyelmet kéne fordítani egymásra” – mondja – „főleg másoknak rám”. De túl sok a nő a pályán, egyre több – mintha még ez is elhangzana. Ha nevetni nem is nevetünk, kit-kit vigasztalhat a tudat, hogy Orsi beígért verseskötete, a Cigánykártya idén napvilágot lát.

Embernélküli tájba fojtva

"Holnapra kelve mi vigasztal? / Lábkörmömet bekenni lakkal" - Március 24-én este a Nyitott Műhelyben Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória Térey János segítségével a most induló Rózsaszín szemüveg sorozat első estjén Nemes Nagy Ágnes költészetét vizsgálta abból a szemszögből, számukra mennyire vállalható hagyomány a tárgyias költészet és a babitsi eszmény továbbfejlesztése.

Rózsaszín szemüveg: Beszélgetés Nemes Nagy Ágnesről, 2009 március 24. Nyitott Műhely

A három írónő (Kiss Noémi, Menyhért Anna, Radics Viktória) által indított beszélgetés-sorozat a női írás hagyományait keresi, mindig egy-egy férfiszerző meginvitálásával. Nemes Nagy Ágnesről Térey János segítségével beszélgettek. A sorozatban a nőírók előtt lehetőségként adott hagyományokat, a saját nembéli alkotók által bejárt utakat szemlézik, hogy mintákat, elődöket, az irodalomtörténet szövetébe már befűzött, de még tovább fűzhető szálakat keressenek maguknak és mutassanak másoknak. S nőként hagyományt keresni nem olyan könnyű feladat, mint férfiként. Az irodalomtörténetbe fogadott írónők jórészt követték az adott hagyományokat, s kevésbé próbáltak saját élményeket, a cseppfolyósnak, rózsaszínnek, túlérzékenynek, túlbeszéltnek, túl traumatikusnak vagy épp túl könnyűnek talált női tapasztalatokat felmutatni és integrálni, egy bal agyféltekés férfilogikára épülő rendbe törni. Költőként a hagyományokat a régi magyar költők tára sok száz oldalas köteteinek egy-egy lapján, vagy Weöres Sándor antológiájában találhatunk – s közben ott az intés, hogy még Weöresnek, az erre legnyitottabbnak mutatkozó alkotónak is ki kellett találnia a női elődöt, akinek egész különálló könyvet szentelhetett. Szép kísérlet, hagyományt adni a nőknek – próbálkoztak vele ilyen-olyan formában mások is, s mindig meglepetésként érte az irodalmi közéletet, ha olyan ismeretlen nő könyve jelent meg, aki ’feltűnően jól’ írt: jöhetett a találgatás, melyik férfiszerző rejlik az álnév mögött.

A 24-i, sorozatnyitó est választottja, Nemes Nagy Ágnes ragyogó szellem, de a jelenlévők számára nem olyan hagyomány, amelyet választhatnának: minden tiszteletük és szeretetük ellenére a tárgyias líra, az embert nélkülöző, a filozófia fogalomrendszerének tisztaságával operáló költészet, a tiszta tárgyiasság nem az, amit azonnal integrálni tudnának törekvéseikbe. Nemes Nagy Ágnes lírája Térey János számára reformátusként fontos, de steril költészet, bár a reformáció nem steril vallás. Ő az emberi pozíciót találta izgalmasnak. A rejtekező, sok elfojtással alkotó nő (erre a rejtekezésre, mint a közvetlen és folytatott hagyományként választás lehetséges akadályára Kiss Noémi is utalt korábban) kimunkált, patetikus és vállalt lírájának az olvasóban felvetülő kérdéseire a választ a sebezhetőbb és sértettebb második részből, a korábban meg nem jelet versekből ismerjük meg. Az összegyűjtött versek két részre bomló anyagában jól látszik, a költő maga kettéosztotta életművét: a megjelent versek tiszta tárgyiassága mellett a szenvedélyesebb, a személyes sorsra és szellemi kérdéseire közvetlenebbül reflektáló versek fiókban maradtak, s nem a politikai elit által rákényszerített csend, hanem az önmaga által személyesebb, nőibb magára mért penitenciaként. S hogy nem azért nem adta ki kezéből e verseket életében, mert nem jók, ebben a négy beszélgetőtárs mindegyike egyetértett.

A beszélgetők számos példával, a Nemes Nagy Ágnesről szóló írásokban és kritikákban, emlékezésekben a maszkulin jellegre utaló megjegyzések felsorolásával bizonyították, hogy volt benne egyfajta félelem a szerepként értelmezett nőiségtől. Térey János szerint elegáns és udvarias életmű az övé a maga 160 oldalával (prózai művekkel együtt is csak 320), mint Füst Milán, Pilinszky vagy Berzsenyi életműve, de a hagyományos női szerep hiányzik. Radics Viktória utal arra, hogy Szabó Magdával egymást katonáknak, gascone-i legényeknek szólították (akik együtt harcolnak az irodalom csataterén), s a Ferencz Győző által a Holmiban mostanában közreadott, a szerelem és a nemiség kérdéseit is boncolgató golsszáiban ugyan megjelenik e kérdéskör, de Kiss Noémi értelmezése szerint mintha vissza is riadna hirtelen. Menyhért Anna ezt az állapotot a nemiségtől való erős szorongásként definiálja.

Ő – a beszélgetés vezetését is magára vállaló beszélgetőtárs – az, aki Nemes Nagy Ágnes a babitsi költészeteszményhez fűződő viszonyának ellentmondásosságát az életmű történetiségéből magyarázza. Míg Nemes Nagy a meg nem jelent 1957-es Babits Mihályhoz írt levélben pontosan fogalmazza meg saját apa-teremtését, keresését, olyanokat ír le, mint „Sohasem láttam impotensebben nagy költőt, mint Maga! Kérem, bocsásson meg!”. Amikből aztán A hegyi költő, Babitsról szóló kötete idejére már csak az elragadtatott és megkérdőjelezhetetlen elismerés marad, Menyhért Anna szerint azért, mert el akart volna fordulni ettől a költői hagyománytól, ez azonban nem történt meg, sőt, az ebbe az irányba haladása radikalizálódott, így nem volt más választása, mint a babitsi hagyomány kritikamentes felmagasztalása, hisz saját történeti előképéről beszélt. (Később a közönség hozzászólásainak sorában Vári György veszi védelmébe a kötetet ragyogó verselemzéseit említve erényeként.)

Abban valamennyien egyetértenek, hogy elismerik nagyságát, de viszonyuk a költőhöz (aki kikérte magának, ha leköltőnőzték) ambivalens. Radics Viktória a beton szót használja: a formaeszmény, a hagyományok és a tekintély tisztelete betonként kövült rá arra a fantasztikus szellemi kapacitást megmutató életműre, mely e betonba kövülése folytán nem válhat a mai, szótárkereső, a női léttapasztalatot megmutatni igyekvő irodalmi törekvések mintaképévé – tisztelt, távoli hegycsúcs, mely inkább áll a racionalitás és férfi-hagyomány térképfelén, s csúcs mivoltában szép, de lakhatatlanul hideg.

Hogy a Rózsaszín szemüveg-sorozat beszélgetői Erdős Renée vagy Galgóczi Erzsébet munkáiban találnak-e majd lakható tájat, hasznosítható hagyományt a maguk számára, áprilisban és májusban kiderül – hogy a keresés közös, azt a közönség aktivitása és hozzászólásai már ezen az estén is bizonyították.

Györe Gabriella
(Az írás eredetileg a litera.hu oldalon jelent meg.)

Szabotázs - Vámos Miklós beszélgetése Szabó T. Annával

- Szabott, szabotázs - mondta ki az első gondolatát Vámos Miklós Szabó T. Anna honlapjának a webcíméről, a szabotanna.com-ról. - Forma van a versem / egyszerű sorában: / ötvös volt az ősöm / Brassó városában - válaszolt Szabó T. Anna egy költeménye soraival, utalva költészete szigorú formai szabályaira, amihez úgy ragaszkodik, mint egy szabó a kuncsaft méreteihez. - Hm - töprengett el Vámos Miklós. - Vagy nyolc-tízszer találkoztunk eddig, de maga mindig feketében volt. Miért? - És elindult egy beszélgetés, ahol szavak siklottak a felszínen és finom táncrendben kerülgették a bujkáló mélységet, s nem mondták ki: valami el lett szabotálva. Valami elveszett. S ezért a gyász. - Irgalmas Zsófia beszámolóját olvashatják.

Szabotázs

Vámos Miklós beszélgetése Szabó T. Annával
az Alexandra Pódiumon
2009 március 19-én

'Szabott, szabotázs' - mondta ki az első gondolatát Vámos Miklós Szabó T. Anna honlapjának webcíméről, a szabotanna.com-ról. - Forma van a versem / egyszerű sorában: / ötvös volt az ősöm / Brassó városában - válaszolt Szabó T. Anna egy költeménye soraival, utalva költészete szigorú formai szabályaira, amihez úgy ragaszkodik, mint egy szabó a kuncsaft méreteihez. - Hm - töprengett el Vámos Miklós. - Vagy nyolc-tízszer találkoztunk eddig, de maga mindig feketében volt. Miért? - És elindult egy beszélgetés, ahol szavak siklottak a felszínen és finom táncrendben kerülgették a bujkáló mélységet, s nem mondták ki: valami el lett szabotálva. Valami elveszett. S ezért a gyász.

A bújócska

volt a költőnő kedvenc játéka gyerekkorában. De egy apró változtatással. Itt nem kell előre rohanni, mikor a hunyó távol van, hanem csak elbújni. Elbújni, s addig elő nem jönni, amíg meg nem találják. 'Elbújok, összelapulok, mint egy sün és senki sem talál meg'. S nem is találják meg. Mint ahogy akkor sem, mikor kisgyerekként elbújt szótárszerkesztő nagyapja íróasztala alá, hogy kilesse, mit is csinál ott egész nap. S két és fél órát kucorgott ott. S nem fedezték fel. Nem látták meg.

Ami néha a túlélés záloga. Mint Ceausescu diktatúrájában is, Romániában, ahol Szabó T. Anna élete első 16 évét töltötte, a besúgók és besúgások rendszerében. Mikor kamaszként Szombathelyre költözik a családjával, kerül a kezébe Orwell regénye, az 1984. Ez a könyv hozza össze leendő férjével, Dragomán Györggyel. 'Nincs ebben semmi meglepő. A romániai diktatúrától épphogy megszabadulva, semmi sem lehetett vonzóbb két kamasz számára, mint leleplezni a totalitárius rendszerek titkát, s nagyot harapni a tiltott gyümölcsből, amelynek ízét szinte azonnal meg kellett osztani valakivel.' - Mondja a férje egy interjúban Orwell regényről. Arról a regényről, aminek a világában folyton figyelő teleképek rögzítik az állampolgárok minden mozdulatát. Éjjel és nappal. A Nagy Testvér szemei.

- Mert fontos élesen látni

- mondja ki a költőnő. Hogy miért hord szemüveget kontaktlencse helyett, ami feszíti a szemét. - Tehénszemüveg - teszi hozzá komolyan. - Mert olyan fekete-fehér a kerete. Majd Vámos biztatására leveszi a szemüvegét, s beszámol arról, hogyan is lát szemüveg nélkül. A beszélgetés a látást járta körül, ahogyan költeményeinek is ez az egyik központi témája: a látás. Verseiben 'a látás ... kitüntetett helyet kap. A nézés önmagára kezd reflektálni, fogalmilag is megjelenik a szövegekben.' - írja róla egy kritikusa. S a beszélgetés is erről folytatódott. Hogy a Népstadion metrómegálló című nyolcrészes verse nyolcféle látásmóddal mutatja be a lakása ablakából eléterülő látványt, a Népstadiont. Hogy hogyan láthatjuk. De vajon mit?

Absztrakt látással azt, hogy 'hány ember halt meg itt.' Pontos látással azt, hogy 'bontják a bazársort.' Gyors látással azt, hogy 'egy öregasszony félig térdepel: / az imént hasadt szét a nejlonszatyra.' Felfokozott látással 'egy fagyott rózsa eres szirmai'-t, 'merev, fekete örvény'-t. Többlet látással egy röntgenfotót: 'Világító csontváz gurítja le / szellem-torkán a szokásos felest.' S gumibotot, pengéket, sokkereket.

Nyolc látásmódból öttel a halál, az elmúlás, a veszeteség, az önpusztítás, az agresszió jelenik meg. Az áldozatnak levés. De erről nem beszélünk.

-Mert nem tudok írni róla

- mondja az első nyolc életévével kapcsolatban Szabó T. Anna. - Pedig, ahogyan Móricz is írta, minden, ami fontos, addig történik meg az emberrel - tette hozzá. S valahogyan a versírás is erről szól néha. '„Miért írsz verset? Valami baj ért?” / érdeklődött a kozmetikusom' - egy versében. A kozmetikus, aki az arc, a bőr szakértő mestere. A legkülső rétegé. Ahogyan a szabó is - akinek a munkájához hasonlítja Szabó T. Anna a versírás mesterségét - egy még kívülebb eső felszín mestere. S a kérdésre a vers utolsó sorában ott a válasz: 'Valami baj ért? / Az, hogy felnőttem.'

Mert valami baj van itt a felnőttek világával. Talán hogy elmúltak a gyerekkor álmai? Hogy nem lett végül a gyerek - ki egykor volt - majomkutató Tanzániában? Hogy a magát sárkányrepülőn sikló madárasszonynak álmodó kamasz ábrándjára már csak a férj - a Dragomán - sárkány-embert idéző neve emlékeztet? Vagy valami más a baj?

Mert valami nincs meg.

Valami el lett szabotálva.

Mert:

Nincs elmúlás: nappal és éjszaka,

tél és nyár egymásravetíthető.

Folyton mozog és mégis mindig áll:

ilyen a Népstadion-téridő.

Szabó T. Anna

1972 június 4-én Kolozsváron született
1984-86 a Báthori István Líceumban tanul
1987 családjával áttelepül Magyarországra, Szombathelyen jár gimnáziumba
1990-95 az ELTE magyar-angol szakán végez, az Eötvös Collégium diákja
1998-2001 az ELTE Angol-Amerikai Intézetének Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programját végzi, közben néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak
2002-2004 költőtársaival a British Council versfordító szemináriumát vezeti

Díjai:

1996 Petőfi-díj
2000 Déry-jutalom
2002 József Attila-díj
2003 Vackor-díj
2003 Nizzai Kavics-díj

Bibliográfia:

1995 A madárlépte hó, versek
1998 Nehézkedés, versek
2002 Fény, versek
2002 Clive Wilmer: Végtelen változatok, versfordítás, Gömöri Györggyel
2002 Sycorax, operalibrettó
2003 Üdvözültek, dráma
2004 Rögzített mozgás, versek
2004 Formák a tubusból, gyerekversek XX. századi és kortárs magyar festők műveihez (Jónás Tamással és László Noémivel)
2006 Elhagy, versek
2008 Kerge ABC (Varró Dániel, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna)

„Öntörvényű vagyok és fontos, hogy ne hasonuljak meg”

Megjelent Ivacs Ágnes esztéta, író-műfordító első könyve: Nézőpontok- ajtók és kapuk Kovách Gergő szoborterében, melyet a művész „Tereh” című kiállítás-megnyitóján mutattak be a Dovin galériában március 6-án. Ebből az alkalomból született a könyv. A galériatulajdonos rendszeresen ad ki könyvet, melyekre a gyakorlattól eltérően nem művészettörténészeket, hanem többnyire irodalmárokat kér fel. Ivacs Ágnes rendszeresen publikál különböző irodalmi portálokon és újságokban, és az Ágens társulat színpadi produkcióiban művészeti konzultáns – Láng Judit vele készült interjúját olvashatják.

„Öntörvényű vagyok és fontos, hogy ne hasonuljak meg”
– Interjú Ivacs Ágnessel

„…Úgy működik, hogy az agyam legmélyén képként már látom a kész írást. Nem tudom, hogy mi van benne, de látom az egészet. S ez a kép kezd el engem dolgoztatni. Egy szellemi kalandra szóló kihívás van benne, ami talán az első percben nem élvezetes, csupa nehézség, de egyre érdekesebb lesz később.…A kérdés mindig az, hogy miért kell valamit megtapasztalnunk, mi az értelme?...”
(Ágens interjúja Ivacs Ágnessel − 2004. augusztus)

Miért Kovách Gergő szobrászról írta az első könyvét?

Ivacs Ágnes: Délceg Katalinnak, a Dovin galéria tulajdonosának fontos, hogy a nála kiállító művészekről könyvet is adjon ki. A feladattal írókat, költőket bíz meg. Korábban a Baranyai Leventéről szóló kiadványt, Kurdy Fehér János mutatta be. János régi ismerősöm és megkért, hogy recenzáljam a könyvét. Katalinnak úgy megtetszett a recenzióm, hogy megbízott a Kovách Gergő-könyvvel. Nekem ez az első önálló "kötetem", bár rendszeresen írok és fordítok szövegeket képzőművészetről, színházról a Balkonba, Az irodalom visszavágba, ÉS-be, Helikonba, Tranzit.blogra, és az IV (Irodalom Visszavág) közölt már kisprózát is tőlem.

A nők másképpen írnak, mint a férfiak?

Ivacs Ágnes: Nem hiszem, hogy létezik női, vagy férfi írás. Szerintem nem ez az írás lényege. Olvastam Forgács Zsuzsa írásait. Baromi jó, klassz novellák. Beleolvasva tényleg tudod, hogy ezt csak egy nő írhatta, mert olyan típusú érzékenység, világlátás, mindenre odafigyelés van benne, hogy rájössz, erre valóban tényleg csak a nők képesek. Egyszerre százezer dologra tudnak figyelni és koncentrálni. Valaki mondta egyszer nekem, hogy ők a legjobb logisztikusok. Gyönyörűen fel tudják állítani a sorrendet, hogyan lehet a dolgokat a leghatékonyabban elintézni, de én akkor is túlzásnak és bántónak érzem a női és férfi irodalom kettéválasztását.

Angol-filozófia szakon végzett Szegeden.

Ivacs Ágnes: Az angol eszköz arra, hogy egy másik nyelven is megismerd a világot, mert ha minél több nyelvet beszélsz, annál több személyiséged van. Minden új nyelv egy új személyiség. A filozófia is egy eszköz ahhoz, hogyan nézzük a világot. Foglalkoztam például a nyelvfilozófiával, de a végén kezdtem azt érezni, hogy szavakon lovagolunk és elsikkad valaminek a lényege, vagy a tartalma. Számomra valaminek a lényegét a képzőművészet, egy alkotás a színház, a film és az irodalom közvetíti. A Kovách Gergő-könyv ezzel fejeződik be, pont ezt írtam az esszém végére, amit egyébként Gergő mondott: az összes rossz emlékünk ellenére, ha beszélgetünk valakivel, úgy teszünk, mintha sikerülne megértenünk egymást. Természetes, hogy vannak különböző jelentésmezők vagy körülhatárolható jelentéstartalmak, de a mögöttes tartalom is bírhat egy sokkal, de sokkal nagyobb jelentéssel. Nem tudom mennyire kell ismerned valakit, hogy ne menj el mellette, vagyis pontosan azt értsd, amit mondani akar. Nem mondom, hogy lehetetlen megérteni valakit a szavain keresztül, de ez igenis korlátozott, azt azért lássuk be.

Honnan a humán érdeklődés?

Ivacs Ágnes: Miskolcon születtem, oda is jártam gimnáziumba. Kazincbarcikán laktunk, Szegedre jártam egyetemre, és most itt vagyok. Mindig írni akartam, soha nem érdekelt más. A szüleim elsőgenerációs értelmiségi vegyészmérnökök. Jó voltam kémiából is, de csak azért, mert egyszerűen úgy éreztem, muszáj. Nem voltam jó matekból, ma viszont mindenkit kenterbe verek, tényleg így van. Iszonyú unalmas, dogmatikus volt az oktatás, én meg elviselhetetlennek tartom, hogy korlátok közé akarnak szorítani. Ezt oldd meg, így és így, és sehogy másképp. Erre én képtelen vagyok. Felvenni a szemellenzőket, és menni előre, mint a nyomtató-ló. Akkoriban konfliktuskerülő voltam, most viszont egyre inkább konfliktusvállaló vagyok.

Ágens 2007-ben megjelent „Kúrós versek” könyvének szerkesztője volt. A mai napig együtt dolgoznak a színész-író-rendezővel, ön a művészeti konzultánsa színpadi produkcióinak is, például a jelenleg is nagy sikerrel futó Ira (Düh) című darabjának.



Ivacs Ágnes: Az első színházi élményem Miskolchoz fűződik, Herczeg Ferenc Kék rókáját láttam. Emlékszem, iszonyatosan utáltam, hogy dobog a színészek lába a színpadon, és hogy ettől egyszerűen oda lesz az illúzió. Ez volt az első benyomásom, aztán persze később rájöttem, hogy ez csak egy elsődleges megközelítés. Ma már másképp gondolom. Szerintem nem kell illúzió a színházban. Nem kell, hogy úgy próbáljanak illúziót nyújtani nekünk, hogy elválasztanak minket nézőket a színpadon történő eseményektől, ahogy a klasszikus, vagy a „nagyszínházak”. Épp az ellenkezőjét szeretem. Tulajdonképpen minden jelentős valamire való színházcsináló és alkotó, például Ágens, ezzel foglalkozik, hogy hogyan vonja be az előadásba a közönséget. A színház ne arról szóljon, hogy előadnak valamit a színészek, a közönség szépen kiöltözik, megveszi a jegyet, tapsol, kap egy katarzist, és mikor hazamegy, kiüríti, mintha evett volna valamit. Olyasmiről szóljon a színház, ami mindannyiunknak élményt nyújt, olyan problémákkal foglalkozzon, ami érinti a nézőt. Ágens darabjai ilyenek, ezért is dolgozom vele.
Az alternatív kultúra számomra nem rétegkultúra, hanem maga a kultúra. Ebben találom meg magam, ez az én világom. Szerintem ez adhat leginkább nem megoldási kulcsokat, hanem megértés-értelmezési kulcsokat ahhoz a világhoz, amelyben élünk, mert azzal foglalkozik, hogy milyen is ez a világ, hogyan működünk benne, és talán néha azzal is, hogyan működhetnénk benne jobban. Valljuk be, hogy ez a világ úgy, ahogy van − és itt most a mai magyar helyzetre gondolok − a fogyasztói társadalomra, a tévére, a vásárlási mániára − szörnyű, de szerintem, amit alternatív kultúrának hívunk ebben a világban, az egy sziget. Borzasztó, mert az embernek nem lehet célja, hogy egy szigeten éljen. Muszáj lennünk valahol, de meg kell találni az életnek azt a szegmensét, ahol jól érzi magát az ember és ahol kiállhatok a saját igazságom mellett. Öntörvényű vagyok és fontos, hogy ne hasonuljak meg. Ne kelljen azt csinálnom, amivel nem értek egyet, ezért foglalkozom inkább olyan művekkel, mint Ágens előadásai, írásai, vagy a szobrász Kovách Gergő. Velük úgy érzem, nem keveredek ellenmondásba magammal. Az alternatív színházban és a kortárs művészetben még van lehetőség arra, hogy az ember kimondja a saját igazát, és meg is mutassa azt.

Rádióműsort is vezet.

Ivacs Ágnes: Tölgyesi Lászlóval három éve műsort vezetünk a Tilos Rádióban − Tótumfaktum címmel. Az alternatív kultúra különböző képviselőit hívjuk meg. Imádok beszélgetni, és szeretek kapukat nyitogatni más emberekben. Annak tudok a legjobban örülni, mikor látom, hogy sikerül olyan közel kerülni a másikhoz, hogy ő is megnyíljon, és elkezdjünk beszélgetni.

*****

Ivacs Ágnes legfontosabb írásai:
Világok közötti lebegés. Ágens mágikus színháza. In: Az irodalom visszavág 2004 nyár
Kisprózák. In: Az irodalom visszavág 2004 ősz
1990-1995 a Gondolat-Jel művészeti és filozófiai folyóirat szerkesztője.
Peter Lamborn Wilson: Kalóz utópiák (társfordító), Chiron Kiadó és Media Research Alapítvány, Budapest, 1997
Buldózer. Médiaelméleti szöveggyűjtemény (társszerkesztő), Media Research Alapítvány, Budapest, 1997
Ágens: Kúrós versek (szerkesztő), Barrus Kiadó, Budapest, 2007

Láng Judit

Boldog Nőt Mindenkinek!

Becsey Zsuzsa: Agyagvarrások

"...emlékszem pontosan emlékszem
a kék bársonysál is elveszett
most már csak a kislány és a kutyája
amit még követni vigyázni érdemes"
- A nemzetközi nőnap alkalmából Becsey Zsuzsa agyagvarrásaival és verseivel köszöntjük valamennyi olvasónkat.

Elmaradt Valentin nap

...miért is fél a mosoly?

nem azért hogy elárulják,

nem hamis a mosoly, csupáncsak

nem lehet mindenkibe

szerelmesnek lenni.




...emlékszem pontosan emlékszem

a kék bársonysál is elveszett

most már csak a kislány és a kutyája

amit még követni vigyázni érdemes









Hiába, az idő visszafordíthatatlan,
ha így akarom,
minden mosoly egy tetem árnyéka.
csak ne világítaná a nap a szemekbe,
nélkülünk ereszkedik le Hold,
hogy van valami ami
megtart,
mikor fejem nyugovóra térne.
idő ami kimosott érzelmet.
hogy már nem vagyok kedves, olyan szerethető,
is csupán szükségszerő része,
továbbmenni se szükségszerű
ha jelölve,
azonban minden áthúzva,
se rózsaszín se hús,
csak ami festék,
por hamu tart életben.
hogy mért temetem magam?
a képek végül mind rózsaszínek.







már a bőrönd is szürreális

s a kényszer vágy

amúgy is a másik

partot nem lehet

érinteni...










Úgy száll el ahogy tükörben arc

ha sokáig nézed

Vagy nem néz

ugyanaz

Becsey Zsuzsa

Nőket az Olümposzra! - klasszikus metrumban

A "Nőket az Olümposzra!" házimozgalmunk keretében ajánljuk olvasóink figyelmébe a klasszikus metrumba tört versek alkotóinak kiírt pályázatot, melynek fődíja arannyal ékes babérkoszorú és a kényelmes hely az aquincumi költők pantheonjában - de ha valaki inkább az újságírásban jeleskedik, annak is van pályázati ajánlatunk. Sok sikert és nemes versengést mindenkinek!

A Pannon Művészet Alapítvány, a Magyar Írószövetség Költői Szakosztálya és az Aquincumi Múzeum meghirdeti a

XII. AQUINCUMI KÖLTŐVERSENYT

A versenyre klasszikus formában írt (alkaioszi, szapphoi, anakreoni, aszklepiádészi, hexameter, disztichon, leoninus stb.) pályaművet várnak, egy pályázatban legfeljebb két verset lehet beküldeni, s egy-egy vers terjedelme nem lehet több 32 sornál. Az idei évebn a választott téma: EGY NAP AZ OLÜMPOSZON. A pályázatoknak 2009. május 11-ig kell beérkezniük a Magyar Írószövetség címére (1062 Budapest, Bajza u. 18.), a borítékon fel kell tünteni: XII. Aquincumi Költőverseny.
A nevet és a lakcímet a pályamű mellett zárt borítékban kell elküldeni. A pályaműveket előzsűri bírálja el. A döntőbe jutott versekről az Írószövetség május 25-től ad tájékoztatást a 322-88-40-es telefonszámon.

DÖNTŐ ÉS EREDMÉNYHIRDETÉS: 2009. JÚNIUS 20. 14.00
AQUINCUMI MÚZEUM, BP., III.,SZENTENDREI ÚT 139.

A műveket neves művészek szólaltatják meg. Közreműködik a Trigonon Együttes.

A díjak a költőversenyen:
I díj: Arannyal ékesített babérkoszorú.
II. díj: Ezüsttel ékesített babérkoszorú.
III. díj: Bronzzal ékesített babérkoszorú.
A közönségdíjról a jelenlévők az oszutrakizmosz szép hagyományát felelevenítve cserépszavazással döntenek, de különdíjak is lesznek. A helyszínen megadott témában epigrammaíró versenyt is hirdetnek.

Az Olümposz Görögország legmagasabb hegysége, amely az ország északi részén, Thesszália és Makedónia határán emelkedik. A legújabb mérések alapján 2918,8 méteres magaságával egyike Európa legmagasabb csúcsainak is. A görög mitológia szerint az Olümposz legtetjén van az istenek örök lakhelye a görög pantheon tizenkét istenének palotája állt itt, melyben Zeusz uralkodott. Gaia gyermekei, a titánok is az Olümposzon éltek és Kronosz, a legfiatalabb és leghatalmasabb titán trónusa is az Olümposz volt. A Tizenkét olümposzi isten, vagy más néven a Dodekatheon az ókori vallásban a görög pantheon legfőbb isteneinek csoportja, akik az Olümposz hegy legtetején éltek. A különböző korokban összesen tizenhét különböző istent tiszteltek az olümposziak között, de egy adott időben számuk sohasem haladta meg a tizenkettőt.
Zeusz, Héra, Poszeidon, Arész, Hermész, Héphaisztosz, Aphrodité, Athéné, Apollón és Artemisz mindig az első a tizenkét isten között szerepelt. Hébé, Héliosz, Hesztia, Démétér, Dionüszosz, Hadész és Perszephoné csak időszakosan volt az „olümposzi tizenkettő” része. Hesztia (tulajdonképpeni feladata a tűz gondozása volt az Olümposzon) Dionüszosznak adta át a helyét, aki általában a halandók között élt és igazán sohasem vágyott az olümposzi istenek magasztos társaságára. Perszephoné évi három hónapot az alvilágban töltött (telente, a föld terméketlen időszakában), és az év további kilenc hónapjában anyját, Démétért segítette – így helye az olümposziak között mindvégig csak jelképes volt. Hadész, akit mindig a legfőbb görög istenek között tiszteltek, az alvilág isteneként igen ritkán tartózkodott az Olümposzon. Apollón Héliosz trónját foglalta el a tizenkettek sorában, sőt egyes mondák Hébét, az istenek pohárnokát is az olümposzi istenek közé sorolják, aki miután Héraklész hitvese lett, lemondott tisztségéről. Héraklés, az élteében halandó félistenként élő hős a halála után szintén helyet kapott az olümposzi istenek karában.

Néhány szó a nőkről:

Héra, a rómaiaknál Júnó, Zeusz főisten testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő. Neve feltehetőleg „oltalmazót”, „úrnőt” jelent. A képzőművészetben érett asszonyként ábrázolják, attribútuma a királyi pálca és a kakukk, amely a szent madara volt. Eposzi állandó jelzője (epiteton ornans) a "tehénszemű". Kronosz és Rhea leánya; Démétér, Hesztia, Zeusz, Poszeidon, Hadész testvére. Héra és Zeusz gyermekei: Hébé, Eileithüia, Arész, Héphaisztosz (au istenek kovácsa Homérosz szerint közös gyermekük, más forrás szerint Héra nász nélkül szülte). Zeusszal nem jöttek ki valami jól: a csapodár férjtestvér barátnőit akkor is üldözte, ha maguk ártatlanok voltak az ügyben, de Zeusz mellett, aki hol aranyeső, hol bika, hol hattyú képében csábítgatta a nőket, nem volt épp könnyű dolga.

Aphrodité a szerelem, a szépség és a szexuális gyönyör istennője - mikor Kronosz kasztrálta Uranoszt, az ezáltal vert tengerhabokból született. Bár a kovácsisten felesége volt, később Arésztól született fia, Erosz. Szeretett szeretni: közel huszonegy utódot hozzott világra, isteneket és félisteneket egyaránt.



Athéné, a zeusz fejéből pattant istennő a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek, a kézművesség és a képzés istennője. Szent állata a bagoly.

Artemisz Zeusz és Létó gyeremeke, Apollón ikertestvére, a Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket, de a vadállatok úrnője is.

Hébé Zeusz és Héra gyermeke, az ifjúság istennője.

Nyomdokaikon kívánunk jó versengést mindenkinek!

******

Optimista cikkek kerestetnek! - Folyamatos újságírói pályázat nem csak férfiaknak

Az Egy Optimista Magyarországért Alapítvány hivatásos, és amatőr újságírók részére pályázatot hirdet, nevezni bármely sajtóorgánumban megjelent, optimista hangvételű cikkel lehet. Doktori tanulmányában Dr. Croanio Perez újságíró Kolumbia, Németország és hazánk kulturális összehasonlítására építve, mentálhigiénés preventív programot dolgozott ki, melynek középpontjában az optimista gondolkodásmód elsajátítása és terjesztése szerepel. Az értékelő bírálatok során az optimista hangvételű szövegkörnyezetbe helyezett cikkek valódi hírtartalma, és a világlátás egyenlő súllyal esik latba. A pályázat kiíróinak legfőbb célja: nem a „hurráoptimizmus" erősítése, hanem a pozitív olvasói gondolkodásmód kialakítása, azaz „Ne csak a rosszat lássuk a világban !"
Résztvevők köre: Amatőr és hivatásos újságírók.
Díjazás: A legjobbnak ítélt írásokat az Alapítvány Kuratóriuma havonta magas pénzjutalomban részesíti.
Beküldési határidő: Folyamatosan
A pályázatot kiíró szervezet: Egy Optimista Magyarországért Alapítvány
További információk: palyazat@optimistaklub.hu

Versvasárnap - Csobánka Zsuzsa: Bog

"E versek, amellett, hogy már magukban is valami megejtő, olykor akár törékeny szépséget hordoznak, mégis a teljességet hívják párbajra a leírás eszközeivel, minden egyes verssornak valódi tétje van; Csobánka Zsuzsa a legfontosabb, a végső dolgokról ír csak: szerelemről, életről, halálról — arról próbál beszélni, amiről nem lehet, amiről tehát hallgatni kell." - Megjelent Csobánka Zsuzsa Bog című verseskötete a Szoba kiadó gondozásában. k. kabai lóránt fülszövege mellett a kötet négy versét is közöljük.

„Termékeny beszélgetéseket kívánok!” — ezzel zártam úgy három éve Csobánka Zsuzsa verseihez írt ajánlómat, rámutatva, hogy e szövegvilág elsősorban nem egyszeri, egyszerű olvasást kíván meg, hanem folytonos párbeszédet, kölcsönös és produktív viszonyt befogadójával. E versek, amellett, hogy már magukban is valami megejtő, olykor akár törékeny szépséget hordoznak, mégis a teljességet hívják párbajra a leírás eszközeivel, minden egyes verssornak valódi tétje van; Csobánka Zsuzsa a legfontosabb, a végső dolgokról ír csak: szerelemről, életről, halálról — arról próbál beszélni, amiről nem lehet, amiről tehát hallgatni kell. Magam sokat beszélgettem e versekkel, nemcsak a kötetszerkesztés ideje alatt, hiszen többnyire már megszületésükkor, szinte azon melegükben olvastam mindet (majd újra meg újra). Sőt azóta is rendszeresen beszélgetünk, hogy ebbe az elsőre talán különösnek tetsző szerkezetbe rendeződtek, mely számomra immár egyfajta „versregény” formáját ölti; egy háromdimenziós koordinátarendszerét, melynek origója maga (a) Bog.

k.kabai lóránt

*****

A végső dolgok

A bejáratból nem lesz kijárat,
semmi sem garantálja, hogy az ajtó,
amin egy perccel ezelőtt beléptél,

ott lesz még akkor is, ha vissza-
fordulsz érte. Valahányszor azt hiszed,
tudod a választ egy kérdésre, kiderül,

hogy a kérdésnek nincs értelme.
Minden odalett, még
mielőtt meglett volna.


Hosszú

A kerülőutat választom,
valaki hazáig követett.
Receptre felírt sétám,
szeretném látni az arcodat,
miközben istenül.
Simogass csak, olyan jó a kezed.
Nincsen más ezen a vonalon,
és újra kell tanulnom járni,
a kezed az ölemben, az ölem a fejemben,
keményítsd meg a szíved.

Valaki követ.
Gyakorlott gyilkosom a sarkoknál megáll,
rágyújt, aztán szemetel, csörög a kezéből
kihullott csokipapír.
Simogass még, olyan jó a kezed.
Kiülnek sörhasukkal a kertbe,
kinyitnak nyugágyat, borokat,
elvan a gyerek is, valahol játszik,
szőrös a hátuk és csupasz.

Siklik a séta, valahol vagy,
szemedben ingó reggelünk.
A parkon át visz a séta,
te belém nyúlsz, aztán aprózni kezded,
árnyaikkal riogatnak a padon ülők.

Egyre gyorsabb a lépték,
a lombos aljzaton motoszkál az ujjad,
kérlek, figyeld közben az arcomat —
aprócska rángások, mintha fájna,
görcsös fintorok, a comb feszes.
Inkább a lábfejem, tudom, helyesbítenél.

A park után a közös szakasz —
ahol a talált cica, ha akart volna, mehetett —
pedig én kerülőúton akartam hazamenni,
ami nem köt hozzád, ablakokon lesni be,
megtanulni idegen tájakat, elcsípni hangokat,
de nincsen fény és nincsen ablak,
csak kertekben rajzó emberek.

A kulcs a zárban, te rám hajolsz,
beesteledett, és kisimult az arcom.
Simogatlak.
Olyan jó.
Repedezik kemény szíved.


A jég

Beszélj a szíveddel.
Fordulj rá a jól ismert útra,
egyirányú, ne nézz hátra.
Beszélj, a szíveddel mérik a tengert,
végtelen horizont, nincsen sikátor,
se csengő, se kilincs, se kulcsa.
A szíveddel, beszélj, messzire látni,
apály és dagály csontos öled mossa,
öledben telihold, kiázik az ujja,
serceg kezedben a hús,
mikor hozzáérsz, keményedik.
Simogatni akartad, de ütés lett belőle.
Hetek teltek, a szíveddel kellene beszélj,
leheljen csókot a lilás foltra,
hűtse le a zúzódást a testen.
(Hogy a hús ilyen ellenálló, gondoltad volna?)
Legyen már zöldes, sárga, majd zúzmarafehér.
Csússzon el azon a hold,
akár teli, akár új, vagy fogyatkozzon —
repedjen tükre, mert meglesett.
Mélyül az árok, ráfordulsz, sikátoros utca,
ezekért tanultunk járni.
Ezekért a kései, keserű léptekért.


Zárt peron

Már-már giccses jelenettel zárunk.
Az út vége egy metróállomás,
mintha csak a könyvtárba mennél.
A metróban ülők, hogy tudd,
semmit sem vettek észre,
bár a pályaudvarig követett egy nő
a vágott virággal. Tehát nem sírtam.

Ha nem fordulna fel a gyomrom,
azt mondanám, álljon más a strázsán,
álljon őrt, és vigye szét jó híred a szél.
De nincs fölöttem égbolt.
A szememből is kiloptad, naiv,
hogy helyettesíthető bármi bármivel.

Miért, hogy mindent újra meg újra el
Kell ismételnem? Akaratlanul,
szándéktalanul, gyanútlanul, bárhogyan?
Miért, hogy újra meg újra ugyanazok az utak,
mellékutcák, téveszmék, zsák a foltját, jönnek elő?
S ha épp nem azok, honnan veszed, hogy épp nem azok?

Ebben a csendben, ebben a tompa, fásult,
voltaképpen béna és giccses csendben
milyen morajt vélsz felfedezni?
Mi mocorog, mi szólal meg, már ha megszólal?
Miféle kalapácsütésre szólalnak meg
a vészharangok?

Ki vagyok most, kérdezi épp csak kinyílt,
csipás szemmel az angyal, nem vár választ.
Húzd meg, súgná a szeme, van elég vészfék.
A lelkiismereted csak apád hangján szólal meg.
Egyszer jó lenne elmagyarázni a macskáknak,
miről is volt (van) itt szó. Ha már beláttad.

*****

Csobánka Zsuzsa: Bog
versek
Szoba Kiadó, Miskolc, 2009.
109 oldal, 1487 Ft
ISBN 978-963-87676-7-7
Szerkesztette és a könyvet tervezte: k.kabai lóránt
Tördelte: Tellinger András
Nyomdai munkálatok: Tipo-Top Nyomda

Mennyi, mennyi háború... - Mercè Rodoreda (1908-1983)

"Mercè Rodoreda a katalán irodalom nagyasszonya, valóságos mítosz lengte körbe még életében, amikor világtól elzárva élt egy eldugott kis ampurdáni faluban. Világszerte ő a legismertebb katalán írónő, művei eddig huszonhét nyelven jelentek meg. [...] Párizs is, Barcelona is a senki földje volt számára. Genfben is úgy él, hogy szinte mindegy neki, hol van, alig eszik, szinte nem alszik, csak ír. Hol a hetedik mennyországban jár, hol a legmélyebb depresszióba zuhan, végtelenül magányos, és csak ír, olvas, időnként festeget és varr." - Mercè Rodoreda alakját a spanyol irodalom nálunk kevéssé ismert nőalkotóiról szóló sorozatának záró részében Pávai Patak Márta villantja elénk.

Pávai Patak Márta: Mennyi, mennyi háború... - Mercè Rodoreda (1908-1983)

„… ha létezne boldogság (maga elhiszi?), akkor mondhatnám, boldog vagyok…
Szükségem van a magányra a munkához, az élethez. Eleve fárasztanak, egyáltalán nem is érdekelnek az emberek. Vannak jó könyveim, lemezeim, itt az írógépem, velük együtt teljes az életem, semmi másra nincs szükségem.”

Nagy író, szerencsétlen sorsú asszony, halála után is rendre fölfedezik életművét, melyben vers, színpadi mű, regény és novella egyaránt megtalálható.
Mercè Rodoreda a katalán irodalom nagyasszonya, valóságos mítosz lengte körbe még életében, amikor világtól elzárva élt egy eldugott kis ampurdáni faluban. Világszerte ő a legismertebb katalán írónő, művei eddig huszonhét nyelven jelentek meg. Barcelonában született, egykeként, a versek szeretetét könyvelő édesapjától, katalán nemzeti öntudatát anyai nagyapjától örökölte, aki legnagyobb hatással volt rá kislánykorában. Mikor nagyapja lebénul, a tízéves kislánynak abba kell hagynia az iskolát, hogy segítsen ápolni a nagyapját, úgyhogy az írás, olvasás helyett hímzéssel, varrással folytatja tanulmányait. Nem meglepő ez abban a korban, amikor a lányok számára az egyetlen perspektívát a házasság jelentette, meg az, hogy gyereket szüljenek, és folytatódjék az örök körforgás a megszokott rendben. Rodoreda azonban hamar rájött, hogy ő nem erre született, hiszen egyedül olvasni szeretett, meg az élet apró dolgait figyelni, és viszonylag korán kifejlesztette magában az önállóságra, függetlenségre való igényt. Négy regényt is írt fiatalon, de később megtagadta őket, mondván, hogy csak a tapasztaltatlan író szárnypróbálgatásai voltak, többre nem érdemesek.
1928-ban ismeri meg Joan Gurguít, az anyai nagybácsit, aki ekkor tér vissza Buenos Airesből, ahová szerencsét próbálni ment még fiatalon, s végül a vérségi kapcsolat ellenére, az egyház külön engedélyével, házasságot kötnek. A házasság oka állítólag az volt, hogy a nagybácsi megerőszakolta unokahúgát – ez a motívum megjelenik az önéletrajzi ihletésű Aloma (1938, átdolgozva: 1969) című regényben is; ha ez igaz, akkor mint tény, sok mindenre magyarázattal szolgálhat Rodoreda későbbi életében, gyökértelenségében, viselkedésében. Sokak szerint azonban ez csak legenda, igenis szerelemből ment hozzá a nagybátyjához. 1929-ben megszületik egyetlen gyermekük, Jordi. Rodoreda szenved a házasságban, nem tud azonosulni a feleség- és édesanyaszereppel, ezért mindenféle szellemi tevékenységbe kezd: többnyire újságcikkeket ír, hogy anyagilag függetlenedhessen a férj-nagybácsitól.
1936-ban kitör a polgárháború, Rodoreda kezdettől fogva együttműködik a független katalán Propagandabizottsággal, melynek legfőbb célja a katalán kulturális színvonal emelése, továbbá a katalán kultúra terjesztése szerte a világon (a magyar származású Friedmann Ernő is együttműködött vele, aki Robert Capa néven vált a világ legismertebb haditudósító fotósává). 1937-ben elválik férjétől, s teljes egészében a munkának szenteli életét. 1939-ben egy bombázás során meghal az édesapja, és ebben az esztendőben Rodoreda elkötelezett szerepvállalása miatt fiát az édesanyja gondjaira bízva sok esztendőn keresztül tartó száműzetésbe kényszerül. Párizs külvárosában lakik a németek bevonulásáig, később Bordeaux-ba, majd onnan Genfbe távozik, ahol legfőbb lelki támaszával, Armand Obiols álnéven író kritikussal, Joan Prattal él. Prat a kor értelmiségi csoportjának egyik vezéralakja, s bár nős, gyermeke is van, az ő személyében Rodoreda rátalál a szerelemre. Prat az a fajta ember volt, aki rengeteget írt, de sosem publikált, afféle Monseiur Teste, ahogy Paul Valéry mondaná, ám abban rengeteget segített, hogy Mercè Rodoredából az lehessen, aki lett: nagy író. Csak – mivel semmit sem adnak ingyen – eközben rengeteget is szenvedett, egész az utolsó percig.
A száműzetése párizsi évei alatt verseket ír, melyet a hivatalos irodalomtörténet sokáig tudomásul sem vett.
A szerelem, a háború, a háború utáni időszak igen termékeny szakasz az írónő életében. Fordításból, alkalmi varrásból él Genfben, majd amikor szerelme fordítói állást kap az UNESCO-nál, 1960-ban végleg visszatér az íráshoz, és hozzáfog legsikeresebb regényéhez, amely két év múltán jelenik meg: La plaça del diamant (’Gyémánttér’, 1962). A regény a személyiség elvesztésének és visszaszerzésének történetét beszéli el. Natàlia, a regény főszereplője félárva, édesanyja nélkül nő fel, egy cukrászdában dolgozik a barcelonai Gràcia negyedben. Natàliából Colometa vagyis Galambocska lesz, a nevét is elveszti, s miután hozzámegy, akihez hozzákényszerítik, a sorsa olyan lesz, amilyen a kor háttérbe szorított asszonyaié: a szeme láttára pusztulnak el szerettei, miközben nyomorban és nélkülözésben tengeti életét a házasságban, amely sosem nyújtott számára boldogságot. Lemond saját identitásáról, csak a férje kénye-kedve szerint él, beletörődik helyzetébe. A háttérben zajló események keretét a köztársaság kikiáltása, majd a polgárháború adja. A polgárháború végén Natàlia is fellázad, s a regény végére Colometából Natàlia nagyságos asszony lesz. Rodoreda legjobb regényének tartják, a polgárháború utáni irodalom egyik klasszikusa, több mint húsz nyelvre lefordították.
Svájci korszakából való El carrer de les camèlies (A kaméliás utca’, 1966) című regénye és La meva Cristina i altres contes (’Cristinám és más elbeszélések’, 1967) című kötete. Korábbi, ám csak ez idő tájt jelent meg a Jardí vora el mar (’Kert a tenger közelében’, 1967). Rodoreda igazából sehol sem találta a helyét: Párizs is, Barcelona is a senki földje volt számára. Genfben is úgy él, hogy szinte mindegy neki, hol van, alig eszik, szinte nem alszik, csak ír. Hol a hetedik mennyországban jár, hol a legmélyebb depresszióba zuhan, végtelenül magányos, és csak ír, olvas, időnként festeget és varr. Ír, töröl, javít, félretesz műveket. Összetépi, amit rossznak talál. Hiába nyújtja be pályázatokra regényeit, nem kapja meg a Sant Jordi-díjat. 1964-ben meghal az édesanyja, 1966-ban a volt férj nagybácsi is, majd 1971-ben Bécsben a hajdani kedves is, akivel már jóval korábban szakított.

1972-ben visszatért Katalóniába, s a Girona közelében található Romanyà de la Selva lesz immár végleges otthona. Ott fejezi be a Mirall trencat (’Összetört tükör’, 1974) című regényét és a Semblava de seda i altres contes (’Selyemnek látszott és más elbeszélések’, 1978) című kötetét. (1980)
Utolsó regénye, a Quanta, quanta guerra... (’Mennyi, mennyi háború...’), 1980-ban jelenik meg, s ebben az évben megkapja a Premi d' Honor de les Lletres Catalanes irodalmi díjat, valamint a kritikusok díját is. A La mort i la primavera (’A halál és a tavasz’) 1986-as, posztumusz kiadás.
1983. április 13-án hunyt el Gironában, és végakaratának megfelelően a Romanyà de la Selva-i temető lett a végső nyughelye.