HUNIVERSUM

Beszélhetünk-e egyáltalán memetikus atavizmusról? Honnan ered a Hungária elnevezés? Miként lehetséges az, hogy míg a németországi Köln környékén csaknem 2000 regisztrált hun él, addig Magyarországon hivatalosan egyetlen egy sincsen? Van-e a finneknek mongolfoltjuk? Hol van Attila sírja? Kutatásaink eredménye: még nagyobb homály. Meghívó a HUNIVERSUM dokumentumfilm és szabadéri installáció bemutatójára 2009 május 3-án a Hősök terére és a Műcsarnok Előadóterembe.

HUNIVERSUM

dokumentumfilm /szabadtéri installáció
2009. május 3., vasárnap,
Hősök tere
16–18 óra
és Műcsarnok Előadóterem
18 óra

Egy valódi hun sámánnal találkozhat az, aki május 3-án délután 4 és 6 óra között a Hősök terén sétál. A Műcsarnok épülete mellett látható meglepő szabadtéri installációban a kiállítás tárgya maga az élő ember, egy kölni illetőségű hun sámán. Az IMPORT HUN című mű Szolnoki József Hun volt, hun nem volt című dokumentumfilmjét kísérő installáció.

Közreműködik: Kása Béla fotográfus

A dokumentumfilm és az ezt követő beszélgetés 6 órakor kezdődik a Műcsarnok előadótermében.

A beszélgetés résztvevői: Szolnoki József filmrendező/médiaművész, Tilmann József A. filozófus, Gyenge Zsolt filmkritikus, Eörsi Sarolta újságíró

Beszélhetünk-e egyáltalán memetikus atavizmusról? Honnan ered a Hungária elnevezés? Miként lehetséges az, hogy míg a németországi Köln környékén csaknem 2000 regisztrált hun él, addig Magyarországon hivatalosan egyetlen egy sincsen? Van-e a finneknek mongolfoltjuk? Hol van Attila sírja? Kutatásaink eredménye: még nagyobb homály.

A Kölni Médiaművészeti Főiskolán végzett Szolnoki József a hun „kisebbség” nyomába ered filmjében. Az egykori világhódító nép németországi leszármazottai felvették a kapcsolatot a hazánkban élő hunokkal, akik már hivatalosan is megkísérelték, hogy itthon – más nemzetiségekhez hasonlóan – őket is kisebbségként kezeljék.

„Derűs ez a film, de nem azért, mintha kinevetné a hunok elismeréséért lobbizó politikust, a magyar nevet zűrzavaros etimologizálással egyetemessé avató botcsinálta tudóst, a sramlizenére táncoló, bőrökbe öltözött germán-hunokat, a (már jól ismert) hungarista rockénekest. Megmutatja őket, megkérdezi őket, ugyan, mondanák el a saját verziójukat: mik vogymuk?" (Nagy Gergő, hvg.hu) Ugyanitt: részlet a filmből.

Hun volt, hun nem volt

Videó, super8, 51 perc, 2009

Rendezte: Szolnoki József

Társalkotó: Katharina Roters

Produkció: Academy of Media Arts, Cologne

Gyártó / Executive production: Duna Műhely, Élményterápia

Kooperációs partnerek: Goethe Institut Budapest, Robert Bosch Kulturmanager Program Pécs, Mediawave, Közelítés Galéria Pécs

Miről beszél Anonyma?

Anonyma-decentrifuga

Ideológiai hullák letakarítói vagyunk, döglött kasztkulturák bontói és újrahasznosítói! Erről beszél Anonyma. Minden regény egy tanfolyam: üzenet, amelyet más rendszerek küldenek közös többszörösünk működéséről.

A háború férfiválasz a monogámiára és monoteizmusra, a rettegve tisztelt férfiszabályok eltörlése és a gátlástalan életellenesség kötelezővé tétele.

Közös többszörösünk tudattalan férfiképe veszélyes, állatias, gusztustalan, durva és agresszív, nőgyűlölő. Személyes tudattalanunk ezt a sémát húzza elég sok férfira, akit ismerünk, de nem tudatosan, hanem csak jól gyaníthatóan. Ez a félelem-szülte fantom férfikép (az akciófilmeké, a horroré, a pornóé, a háborúé és a bulváré) a nőket megbénítja.

Közös többszörösünk ffi lényének viharos, megszenvedett kamaszodása (vagy kapuzárási pánikja?) ez az elfajult, ön- és közveszélyes, agresszív, felelőtlen szexualitású történelmi korszak, a két kanbuli százada, az izmusok, a modern és a posztmodern kora. Erről beszél Anonyma! Megerőszakolt nemzedékek százada.

A két világháborúban megbukott a férficivilizáció! Észre sem mertük venni 60 évig… még mindig nem takarítottuk el a romokat. Erről beszél Anonyma.

A nők nem voltak abban a helyzetben, hogy ők is elveszíthessék ártatlanságukat és hitelességüket. Nem koholhattak annyi ideológiát és nem követhettek el annyi jól szervezett bűncselekmény sorozatot saját magunk ellen, mint a férfiak. Ettől viszont jogos igényük van a kontrollra és a vétójogra. Nos, ez a feminizmus. És el se takarítottuk a hulladékot. Nyakig gázolunk benne.

Ez a civilizáció: paranoid-agresszív védekező-megelőző függelemkultusz! Gyarmatosította és kihasználta a Nőt és a Gyermeket. Ijesztette a nőket és a gyerekeket, akik megszenvedték a férfihormonokat, az elszabadult garázdálkodást. Erről beszél Anonyma!

Infláció = megszokás, beszürkülés, depresszió. Ilyen az ideológiák inflációja is, például az osztályharcé. Jusson csak eszünkbe, milyen eszelősen erős világmagyarázat volt. Igájába hajtotta a kábult óriást, Oroszországot, sőt, kétpólusúvá tette a világot − számomra túl hosszú időre. Világ farkasvakjai egyesüljetek! Néhány évtizede nem kap inspirációt, az általa terjesztett szemlélet és téma – az osztályharcé és az újraelosztásé – a kollektív tudás süllyedő része lett, mindenki tudja, mi az a komcsi, akkor is, ha nem ismeri Marxot. Ma döglött!

A férfiaknak meg kell érteniük, hogy kudarcot vallottak, és megrendült bennük a nők, az emberiség felének a bizalma. A férfiaknak meg kell érteniük, hogy félelmet okoznak! A nőknek pedig azt, hogy félnek.

És amikor már nem tudattalanul retteg egymástól a két nem, akkor eltűnődhetünk azon, melyik félelem hasznos és kreatív, melyik félelem kényszeres és bénító. Új feladat előtt az emberiség! „az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom…”

A megbukott férficivilizáció elleni per volt Nürnbergben. A férficivilizáció nem civil. Nagyon is militáris. Megőrült, beparázott, pszichésen lefagyott, érzelmileg tohonya, túlbiztosított. Érzéketlen. A férficivilizáció fő szervezőelve, inspirátora a pénz, Jézussal egyidős. Mára szintén veszélyesen irracionálissá módosult. Manifesztációi is egyre elvontabbak. Lassan elfogy a szerepe, nem lesznek kreatív hibái, hátramarad, mint az ükanyák, akit legtöbbünk már névről sem ismer. Más mérték lesz: például a média. A címlista-birtokosságok. A függőségek és a fogyasztás által programozott emberi piac – azaz a lelkek, alattvalók ÚJRAFELOSZTÁSA…

A múlt századtól napjainkig nagyjából ugyanolyan az irodalom, nálunk például sok esetben genetikusan is. Jelentőségét jórészt elveszítette, közös többszörösünk gondolkodását már kevéssé befolyásolja. Néhány száz ember családi lobbija, szűkös megélhetése. Magjára kopott mint a hold vagy az ősi bunkermaradvány Stonhenge, melyekről már nem tudjuk, mire is lettek volna jók.

Erről beszél Anonyma.

Gordon Agáta

Anonyma

Anonyma: egy névtelen nő a második világháborús Németországból. Egy nő Berlinben címmel megjelent naplóját Nádori Lídia fordította magyarra.

Az Anonyma-napló 2005-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, a 2003-as német kiadás után: az eredetit 1945 április 20-tól június 22-ig jegyezte le névtelenséget kérő szerzője. "Az Anonyma-napló "hétköznapi" önéletírás valakinek a tollából, akinek neve nem egyszerűen ismeretlen a nagyközönség előtt: az elő- és utószó szinte szó szerint egyező intelme szerint nem kell, sőt nem is tanácsos (fel-)ismernünk őt. A két kommentár a szerzőnő sorsának általános érvényével, személyének sebezhetőségével és elsősorban a szerzői kívánsággal indokolja a név tilalmát. Ezekben a szövegekben egyébként nem is tilalomról, inkább ajánlatról beszélhetünk, ám a 2003-as német kiadás fülszövege leplezetlenül megálljt parancsol a szerzőséget firtatóknak: >>A szerzőnő kívánsága volt, hogy ne nevezzük meg. Már csak ezért is kerülendő mindennemű találgatás kilétével kapcsolatban.<< " - írja Nádori Lídia, a kötet fordítója.

Nádori Lídia az Anonyma-naplóról (ÉS, 2005 november 4., 49. évf. 44. sz.)

Lásd még: Miről beszél Anonyma? - Decentrifuga