SORMINTÁK 2.

LÁSS NE CSAK TÉVÉZZ!

SORMINTÁK

A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a sorozatban:
Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.
Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.
Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.
A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

De a történet sosem azokról szól, akiket a képernyőn látunk. Minden rész üzen valami személyeset is, mint egy horoszkóp, vagy kártyalap.
Kellően összetett valóságmodellek.

Házasságmodellek sormintái

A Született feleségekben két tökéletes házaspár van. A skandináv modell és a latin: Scavóék és Solisék. A latin modell hihetetlenül drámai, csalás és megcsalás, féltékenység és tettlegesség, megbánás és megtérés, ami csak kell az izgalmas élethez. Teljes odaadással csinálják és őszintén szeretik egymást. Nincsenek nemes céljaik és vágyaik, csakis önzők.
Skandinávék a teljes hűségben és egyenlőségben hisznek, meg az őszinteségben. És hogy ebben a fegyelmezett szeretetben kell élniük, és ezt átadni az utódaiknak.
Teljesen eltérő megoldásokat választanak a konfliktusaikban.
Latinék félrelépéssel kezelik a házasság unalmát, skandinávék szerepcserével. Latinék illegálisan szerzik jövedelmük egy részét, és néha leégnek, skandinávék keményen dolgoznak és beosztással élnek. Latinék felhangoltak és spontának, skandinávék kissé kényszeresek és túlkontrolláltak, de mindannyian tökéletes önazonossággal élik az életüket.
Bármelyikkel azonosulunk, látnunk kell, hogy van másik út is, ám annak is megvan az ára.

Latinék mozgalmas életének egzisztenciális bizonytalanság az ára, és érzelmi démonok elszabadulása, amelyek aztán szétszedik a kapcsolatot. Skandinávék anyagi és érzelmi biztonsága pedig jó alapot képez a szorongásnak vagy az unalomnak, ami aztán megöli a kapcsolatot.
Mindenesetre mindkét tökéletes pár remek megoldásokat vonultat fel a házasság betegségeinek kezelésére.
Külön üdítő, hogy nem kell nálunk ismerősebb apróságokkal is foglalkozniuk, mint mondjuk egy bántalmazó vagy alkoholista a családban, vagy lakásgondok, vagy számlaproblémák, betegség, vagy magány.
Amikor le vannak égve, egyszerűen a jacuzziban mosnak és borotválkoznak.

A ffi fogamzásgátlás a sorozatok áthallásaiban.

E tekintetben a serdülők tűnnek a legfelelősségteljesebbnek. A jó sebész fia bizony körültekintően készül fel első együttlétére két lánnyal, mindent gondosan beszereznek, ami a biztonságos és jó kísérletezéshez hasznos lehet: ital, óvszer, spermaölő zselé, síkosító…
A Született feleségek orvoscsemetéje meleg, kizárva ezzel egy olyan baleset lehetőségét, amilyen a családja.
A szoknyavadász plasztikai sebész 50 fokos vízben áztatja a golyóit randi előtt.
A többi férfi alighanem a hagyományos módszereket követi a nem kívánt gyermekáldás megelőzésében, azaz a partnerére bízza: tabletta, pesszárium, naptár, gumi vagy rizikó. Más csiklójával verik a csalánt.
Így persze nem szabadna annyira meglepődni a rengeteg akaratlan és titkos gyümölcsön. És azon, hogy a nehezített életünket gyakran nemzőink apró hanyagságának és felelőtlenségének köszönhetjük.

A Késalatt jó orvosa a felesége véletlen teherbeesése majd vetélése után úgy dönt, hogy elkötteti a herevezetékét, és így védekeznek a továbbiakban, mert nyilvánvalóan nem akarnak több gyereket vállalni. Nehéz döntés és szüksége van annak tudatára, hogy nem fosztotta meg magát örökre génjeinek örökítésétől, egy spermabankban elhelyez egy adagot a magjából, míg bölcsen le tud mondani erről is. Ne feledjük: egy olyan férfi dilemmáját látjuk, aki naponta végez véres műtéti beavatkozásokat zömmel nőkön, és amíg nem élte meg az elvetélt magzat miatti gyászt, az sem okozott neki gondot, hogy a felesége egyedül viseli a fogamzásgátlás veszélyes vagy szorongató felelősségét, a következményeiről nem is beszélve.

Még egy tanulságos vasectómia-történet fordul elő, a Született feleségek legtökéletesebb házasságában. A skandináv típusú párnak már négy gyereke van, a feleség kéri ezt, de nem is annyira a védekezés miatt, hanem azért, hogy biztos lehessen, a férje soha nem alapít majd újabb teljes, gyerekkel áldott családot egy másik nővel.
A férfi igent mond, majd visszakozik. Úgy érzi, mintha a felesége ki akarná herélni, mondja ez a szokatlanul empatikus férfi, aki következetesen egyenlő félnek tekinti a feleségét és visszahúzódik helyette főállású anyának, amikor a nőt már láthatóan boldogtalanná tette a háztartás rabszolgasága.
Egy olyan pár életmegoldásait figyelhetjük itt meg, akik a mi kultúrkörünkhöz képest szokatlanul civilizáltak és egyenlők egymással. Még így is sok munkájukba kerül felismerni a változtatások jó irányát. Egyszerű lenne a vasectómia, de visszavonhatatlanul beleragadni a reproduktivitásában korlátozott kiszolgáló családi szerepébe – amit olyan természetesen szánnak a nőknek, és a nők maguknak – ezt nem akarja.
És képesek megérteni egymást újra, és újraosztani a viselt terheket, hogy egyikükben se maradjon meg az önfeladás vagy önfeláldozás keserűsége.

A sorozatok melegei – meleg sorminták

Melegügyben élenjárnak a sorozatok, többet tudnak róluk és elfogadóbbak, a magyar közvélekedés sztereotip butaságánál.
A téma honi filmjei, és irodalma kevés munkát számlál, és a rosszéletű, korán haló meleg sorsmintát írja újra bennük. A honi meleg jobban jár a szappanoperákkal, amelyekben akár boldogan is élhet, arca, szakmája, hobbija és szerelme is lehet.

Élenjáró a Sírhant művek ebben a témában, egy hagyományos családmodellt követő fiúpár nagyon rokonszenves szerepeltetésével. A családregény kisebbik fia teljesítménykényszeres jógyerek, aki rendre túlteljesít munkában, családi kötelességben, hitéletben, hogy egyetlen apró hibáját megbocsássák: azt, hogy meleg. A szerelme nyíltan férfiszépség, rendőr és színes bőrű, ő is szigorú magával és fokozott elvárásokat támasztó, terror-légkörű családból jön.
De a kapcsolatuk igazi, ismétlő kényszereiket időről időre fel tudja lazítani őszinte összetartozásuk, ami a család elfogadását is meghozza lassan.

A Jóbarátokban egy trendi leszbikus párt kedvelhetünk meg, nekem legalábbis szimpatikusak. A legelfogadottabb típusból valók: két nőies és szép nő, akik kapcsolatukat egy gyerekkel legitimálták. Szépséghibájuk annyi, hogy egyikük a jóbarát Ross imádott felesége volt, és érthetetlen módon elhagyta férjét egy törvénytelen és természetellenes kapcsolatért.
Ráadásul ezt nagyon is természetesen éli meg a szerelmével együtt.
A leszbikusok esküvői partiján pedig döbbenten veszik észre a meghívott fiúk, hogy ebben a közegben valahogy láthatatlanok. A poénjaik nem sülnek el, a kezdeményezésüket nem veszik észre, társalgásban nem jutnak szóhoz: úgy érzik magukat, mint a nők ffitársaságban.

A legnehezebb melegség a Született feleségekben látható, a legtökéletesebb feleség, Bree Van de Kamp kamasz fiának a története. Kivételesen ellenszenves serdülőt ismerünk meg, szájas és nyegle, ráadásul buzi, és gyűlölködve fenyegeti tökéletes anyját zsarolással, ügyvéddel és rendőrséggel. Azonban olyat gyakran látunk, hogy egy családtag a másik érzéseit tökéletesen figyelmen kívül hagyja, és huzamosan rákényszeríti az akaratát a másikra a jóízlés, az erkölcs, a szomszédok, a jog, a szokások és legfőképp a szeretet nevében, de az erőszak eszközeivel.
A tökéletes anya totális terrorját nehéz észrevenni, hiszen a domináns értékrendet közvetíti minden pillanatban, és a legapróbb eltérést is érzelmi megvonással bünteti születéstől életfogytiglan. Nem könnyű ilyen kontroll alatt élni és fájdalmas örökké megbukni.
A fiának ez a lázadó serdülés az egyetlen esélye, hogy valaha autonóm felnőtt legyen, mondjuk egy olyan meleg, aki képes boldog kapcsolatra.

A Maffiózókban nem létezik melegség, javítsanak ki, ha tévedtem.

A Kés Alatt viszont prolongálja a jelenséget az összes évadra, a hűséges leszbikus altatóorvos, Liz személyében. Neki ugyan nincsenek problémái, és a legtoleráltabb, magányos leszbikust alakítja, és ebben a helyzetben könnyen lesz belőle a plasztikai sebészet lelkiismerete. Egyetlen alkalmi ügyéről tudunk, ez viszont a melegség gyűjtőkategóriájának több fakkjába is rakható.
A plasztikai sebészetet melegtémában a transzneműek érdeklik, műtéti szükségleteik miatt. Ezt jól bemutatják nekünk a transznemű Sophiával illusztrálva. Aki helyes, kicsit affektált nő, vagy ugyanilyen férfi, egy hosszú és nehéz folyamat közepén.
Sophia nőnek tudja magát, de erről nehéz meggyőznie a környezetét, mert ffinak született, és a külső nemi jellegzetességek elfedik az ő nőiségét.
Ffinak tekintik és ffimagatartásra kényszerítik, ami idegen tőle. Ez is egy kognitív disszonancia, ami olyasmi, mint a mentális inkontinencia. A műtétek nem javítanak látványosan a helyzeten, a legsikeresebb nemátalakító műtét sem változtatja meg a páciens nemét. Transz marad.

A sorozatok és a szex

Nos, azt hiszem ezek a cuccok nem a szexről szólnak, a Maffiózókat a nők sem érdeklik sokkal jobban, mint a melegek, és kevesebb jó numerát láttunk az öt évad alatt, mint a Sex&Cityben.
Nos, a Sex&Cityben mindenki metroszexuális, a szex mint tevékenység, mozgásforma vagy érzés rendkívül problémás a szereplőknek. Hiába a napi rutin és tréning, ha kognitív disszonancia van, ami olyasmi, mint a mentális inkontinencia.
A dzsungelváros túlszabályozott rendszerében a spontán testiség elég kivételes dolog, különösen, ha a tapasztalatokról nem nagyon lehet nyíltan beszélni, ráadásul kötelező úgy tenni, mintha az ismeretlenül alkalmi párba rendeződők tökéletesen értenék egymást.

A lányok érzelmes és biztonságos kalandokat akarnak, a korban, egzisztenciában és alkatban hozzájuk hasonló ffival, akivel kölcsönösen tetszenek egymásnak. Azonban valamelyik tényező rendszerint nem stimmel, így aztán a kísérletek többsége kudarcnak minősül, méltatlannak, és érzelmileg deficitesnek. Pedig már maga a kísérletezés is eléggé elítélhető egy nő részéről.
A sorozat legnagyobb tanulsága, hogy manapság mit meg nem engedhetnek maguknak a nők… És persze a ffiak is.

A Kés alatt szexualitása megy a legmesszebb talán a szexuális forradalom vívmányaiban. Nem sok morális előítéletet fűz a szexhez, ha bele is akad ezekbe folyton. Alkalmas külsővel mindent lehet, sugallja a dizájnsebészet, és először hallhatunk ilyen tárgyilagosan a partnercserés életstílusról.

A Jóbarátok is inkább a szexuális nyomor sorozata, mint az önfeledt testi boldogságé. A szexuális élet szempontjából a multifunkciós életközösség parkolópályának tűnik. Kedvesen biztatgatják egymást randi előtt és helyett, de ritkán veszik észre, hogy a szex nem a legfontosabb az életükben. Alternatív családjuk érzelmi komfortjában pedig nem is hiányzik annyira az egyetlen, kizárólagos, igazi társ, akit mindannyian folyton keresnek. (Azért a lányok tartanak óvszert a fürdőszobában.)
Tehát egy sikeres és követendő életstratégiát alkottak meg ők hatan, egy kommunát. A ma fiatalok tőlük tanulják a barátságot és a többes érzelmi kötődés felszabadultságát, a nukleáris családi hátterek után.

A Sex&city szexuális intimitása szintén elhanyagolható ahhoz képest, hogy a cím legalábbis romantikus együttléteket sugall a metroszexualitás jegyében.
Aki gyanakodva szagolgatja ezt az új kifejezést, annak igaza van, nincs köze a szexhez, csak a megjelenéshez. Az a metroszexuális, aki trendi és sztájlisztolt, szolis és wellness. A metroszexualitás diszfunkciós, nem a valós „szextett” a lényege, hanem az udvarlás és a látszat.

Olyanok, mint egy vándorló vízimadárfajta, akik minden évben udvarlással töltenek néhány hónapot egy szigeten, de csak sok év után választanak maguknak társat a nagy közösségből. Egyébként ez a késői megállapodás tendenciának látszik fogyasztói fehér keresztény alkohol tudatmódosítású kultúránkban is.
Az érzelmek és a testiség hasadása civilizációs jelenségünk.

Gong Odaátra

A sorozat előző részei:
SORMINTÁK – A dizájnsebészetről
SORMINTÁK – 2. rész

SORMINTÁK - 2. rész

LÁSS NE CSAK TÉVÉZZ!

SORMINTÁK

A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a sorozatban:
Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.
Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.
Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.
A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

De a történet sosem azokról szól, akiket a képernyőn látunk. Minden rész üzen valami személyeset is, mint egy horoszkóp, vagy kártyalap.
Kellően összetett valóságmodellek.

A sorozatok többnyire családi kategóriájú műalkotások, nézheti apraja-nagyja, és nézi is, nem árthat, csak használhat kisbabától dédikéig mindenkinek. És hát egyedül is jobb a semminél.
Külön magyarázkodás nélkül minősíthetem a Maffiózókat és a Kés alattot ffisorozatnak, és nem a nézők többsége miatt, hanem a világkép, működési elvek és erkölcsisége miatt.

A „ffisorozat” a ffivilág alapelveit mutatja meg, domináns szereplői ffiak, apák, szakemberek, főnökök, családfenntartók. A ffisorozatok világa kevésbé biztonságos, több a vér, az erőszak, a verés és verekedés, mint a nősorozatokban. Hamar bekúszik a történetekbe képileg is a terror, a törvényenkívüliség. Ezek zömmel üzleti-pénzhajhászati bűnbeesések, ritkábban érzelmi-családiak. A Maffiózókban a legvilágosabb a képlet: a törvénykerülő ffiak egymástól védik jó pénzért a törvénytisztelőket és a családjukat is, a Kés alatt sebészei pedig extra haszon reményében futnak bele a szex- és drogszakma veszélyes mélységeibe.
A ffiak hagyományos funkciója a védelem, és hogy ezt jól elláthassák, ekképpen saját fontosságuk soha ne csorbuljon, kiválóan veszélyeztetik egymást, magukat és a környezetüket. Hol a törvényen kívüliek, hol pedig a törvény képviselői miatt kell védeniük magukat, családjukat és javaikat. Mindezt titokban kell megtenniük, csak nagy krízisek esetén kell bevallaniuk női hozzátartozóiknak, hogy miben sántikálnak.
Ez az izgalmas társadalmi ffijáték a nők számára kissé megterhelő. Részben a titkolózás miatt, amely alighanem része a védelmüknek, ám aláássa a bizalmukat, részben a női felelősségérzet miatt, ami lényegesen kevesebb nőnek engedi meg, hogy törvénytelen játékokkal veszélyeztesse gyermekei és hozzátartozói testi-lelki biztonságát.
Azonban izgalmas filmsorozat alig létezhet titkok és bűnök jól időzített dinamikája nélkül, és ha semmi más nem érdekel az adott sorozatban, már ezzel is kellemesen elszórakozhatunk.

Nem lehet véletlen, hogy a Maffiózókról szóló monstre, ezeregy évados teleregény talán a legnépszerűbb apró hazánkban, megelőzi a Sex&city-t és a Született feleségeket. Azonban a népszerűség titka az lehet, hogy a latinos macsó ffiminta, amelyet a sorozat karikíroz és átnevel, nagyjából vágyott és elfogadott ffiminta a mi kultúránkban.
Nők és ffiak egyaránt szeretetreméltó férfinak tarják, odaadó fia az anyjának, jó apa és férj, csupaszív barát és rendes ember. Egyszerűen nem téveszti meg a nézőt, hogy közben hidegvérű gyilkos, bűnöző, hazug ember, hűtlen férj és veszélyes ismerős, akitől jobb félni és távolságot tartani. Ezt persze pszichiáterének, a szépséges dr Jennifer Melfinek köszönhetjük, akinek a segítségével megérthetjük a vén krokodil érzéseit és ismétlési kényszerét. És azt is, hogy mennyire veszélyes.
Nagyjából magunk is ebben a fázisban vagyunk kis magyar közös tudatunkban, és egyenként is: hagyományos, függő-hatalmi érzelmi dinamikával próbálunk kifinomultabb, egyenlő és együttműködő családi és partnerkapcsolatokat kialakítani.
Ez egyébként a ffielvű világrend új trendje, és ahogyan maffiózóknak nehéz bevenni ezt a kanyart, a magyaroknak sem könnyű. Talán a fiatalosabb generációkra jellemző az új ffiminta értése és követése, mint pl. a trópusi modern Kés alattban, amelynek a ffiideálja ápolt, érzelmeket tudomásul vevő, agressziókezelő ffi, aki helyet ad a nőknek és a nőiességnek saját magában is.

Női sorozat a Született feleségek és a Szex&City:

Egy női sorozatban kevés hely jut a ffivilág véres erőszakosságának. A nőinek tekintett kompetenciákkal foglalkozik, amelyek ugyanolyan világrengetően fontosak, mint a ffikompetenciák.
A női sorozat a totális társadalom amerikai expanziójának derékhada, meggyőző és kellemes agitációs propaganda. Hisz abban a tudásban, amelyet küldetésesen közvetít, ez a többségi tudás, amelynek a helyességéhez és fenntarthatóságához a sorozat világában nem fér kétség.
Teljes érzelmi, erkölcsi, szociális és kulturális azonosulásra ad módot. Kikapcsolja a reális, pénzügyi, napi gondokat, pozitív a jövőképe és az érzelmekre koncentrál.
A nőket veszi célba, ezért fokozottan BIZTONSÁGOS!

A Született feleségek a kompetenciák közül a mentális családszervezés és teljes körű gondoskodás kimeríthetetlen tematikáját használja, kertvárosi díszletekkel. A sorozat családi viselkedésminta-katalógus, játszmagyűjtemény.
A Sex&city pedig a női társadalmi és szexuális reprezentációt mutatja be egy kulturantropológiailag sajátos kis közösségben, azaz négy modelltudatú szingli szokásait a munka, hobbi, szex, hivatás és ffiak témakörökben, amelyek jelentősen átfedik egymást. …

Egy jó sorozat érzelmi tanácsadó és problémakezelő segédeszköz, a nők kiválóan tudják alkalmazni a saját életükre, ahogy a tarot kártyát vagy a horoszkópot is. Hozzá viszonyíthatjuk a saját érzelmi játszmáinkat és technikáinkat. Csak annyira egyedi, hogy a világon bárhol belehelyezkedhet valamelyik szerepébe egy felnőtt, és azonosulhat fölfelé: a közös tudatunkban megképződött ideáltípusok egyikével. A bábu-szerű szereplők, és a történetek közhelyessége tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy szemléltesse azt az érzelmi dinamikát, amelyet át kell adnia.

A közösségi sorozatok

A Sírhant művek és a Jóbarátok multifunkciós életközösségekről szólnak, a család alternatíváját vázolják kiváló rendezőik jövőbe mutató nagy víziói alapján. Érdemes kibontogatnunk a tanulságokat, amelyeket sugalmaznak, és észrevennünk, miféle megoldásokat mutatnak. Amelyek használhatóak volnának a mi legsajátabb, naponta megharcolt hazai élethelyzeteinkben is!
A sorozatok hazája Amerika, ahogy a mi közép-kelet európai kisnépségi közös tudatunké is. A szereplők magányossága fel sem tűnik: izolált, magukra záródott sorsok érkeznek megmutatni az életünket, hibáinkat, viselkedésünket, taktikáinkat, amelyekkel jól-rosszul részt vehetünk a képzelt társadalmi boldogságban, társat találhatunk és valódi otthont maguknak.
A sorozatok a totális társadalom expanziója, a sorozatok által közvetített minta egy fehér, keresztény, angol nyelvű, fogyasztói, középkategóriás, alkohol-tudatmódosítású civilizáció. A tökéletes másolat érdemel tökéletes életet, amelyben szeretet és megbecsülés, pénz és fontosság, szépség és harmónia sugárzik állandóan. A sorozatok ábránd és karikatúra önmagunkról.
A sorozatok nagy tanulságai gyakran női tanulságok, amelyeket többnyire nőktől tanulhatunk meg.

A sorozatok pszichológusai

Fontos, hogy a huszadik század elejének legnagyobb forradalma Freudé volt. Akkora, hogy néhány évtized alatt érvénytelenítette az osztályharc és gazdaság alapú ideológiákat, az olyanokat pl. amilyenben magunk is felnőttünk a 89-es rendszerváltásig. Ami annyira nem volt valódi váltás, hogy még ma is csak ébredezünk belőle hullafoltos demokráciánkban.
Ahogyan a marxizmus – leninizmus mára döglött ideológiája a téeszcsékben és pártbizottságokban öltött testet, úgy a pszichológiai forradalom a szakrendelőkben és a mesterek körüli iskolákban él tovább.
A pszichológia forradalma arra ébresztette rá az európai típusú civilizációt, hogy lélektani értelemben változnia kell, mert ez a kulcsa a személyes és közösségi boldogságunknak.
A nők járnak ebben élen, erős az igényük az önismeretre és arra, hogy empatikusak legyenek. Érteni akarják, hogy mi történik bennük, a társukban, a családjukban. Milyen érzések és hogyan mozgatják sorsuk erőit.
Nálunk is a nők olvasnak többet, járnak csoportfoglalkozásokra, akarnak párterápiát, és egyáltalán: jobbá és boldogabbá válni saját maguk és a hozzátartozóik miatt.
A pszichológiai forradalom vitathatatlan eredménye ez, és az alkalmazott, illetve bulvárpszichológiai alapműveltség, amely nélkül ma már nem lehet élni.

Minden sorozatnak megvan a maga pszichológiai szaktekintélye.
Ebben a tekintetben élenjárók vagyunk, az egyik leghitelesebb lélekgyógyász sorozathős magyar sorozatban él. Számomra kétségtelenül a legnagyobb tanítások dr Bubó szájából hangzottak el, aki soha nem volt rest tanulni a betegeitől és jóra buzdítani őket, a melléfogás mindenkori derűs megengedésével.

A Kés Alattban a páciensek gyakran kifognak a szakembereken, talán azért, mert ennek a sorozatnak a legmagasabb szintű a vulgárpszichológiai tudása, és a lélektani tudatossága is egyben. A pszichológus is csak ember meg a plasztikai sebész is, nem nagyon találnak egymáson fogást ebben a sorozatban. Azonban az önismeretben igényes szereplők mindannyian felmérhetetlenül sokat tanulnak a páciensektől, és még fizetniük sem kell érte.

A Sírhant művekben az elsőszülött fiú barátnője a szakértő a témában, mint pszichológus szülők sajátosan hátrányos helyzetű gyermeke. Megismerhetünk egy különösen rokonszenves iskolai pszichológust is, aki jól tudja átadni tudását a szülőknek és a serdülőknek is, rengeteget könnyítve ezzel a konfliktusaikban.
A személyiségfejlesztés további fontos intézményeit ismerhetjük meg az anya útkereső csoportterápiái alkalmával. Emberek közé menni, sok tükörben meglátni magunkat, és hogy merre tartunk: ez gyakran életmentő élmény a reprodukciós életszakasz izolációjába rekedt nőknek.

Érdekes ebből a szempontból a Jóbarátok. Akik kifejezetten utálják, ha pszichológus mondja meg róluk a tutit, a barátság története, szeretete és elfogadása nélkül. Viszont az egész sorozatot nézhetjük egy csoport dinamikájaként, és így tekintve bizony felbecsülhetetlenül fontos minta átalakuló szocializációs stratégiáink számára. Multifunkciós életközösség, és a család alternatívája.

A Született feleségek családterapeutája dr Bubó típusú gyógyító. Pszichológus kismester, nagyon is hasonlít egy rabbira. Készségesen és magányosan viszi a kertvárosi rászorulók mentális terheit, és szakmája alapkészségeivel olyasféle szolgáltatást nyújt, mint egy háziorvos és egy lelkész együtt.
A sorozat legnagyobb tanulságait azonban nem szakember mondja ki, hanem az első rész elején öngyilkos nő. Ő meséli el nekünk a történeteket és kommentálja a maga bölcs és elfogulatlan nézőpontjából.

A Maffiózókban a karcsú bokájú dr Melfi képviseli ezt a tudást, nagyon szeretetreméltóan. Azt hiszem, nézők milliói éreztek iránta viszonzatlan áttételt, és tisztázták magukban a segítségével számos letagadott érzésüket.
Ez a gyönyörű ötvenes nő látszólag egy teljes életű aszkéta. Az ezredforduló legkompetensebb nőfigurája. Talán ezt a rangot adhatnánk neki, amikor végignézzük jól dokumentált terápiáját a depressziós maffiózóval. Nem nagyon irigyeljük, amikor bunkóskodik vele a bandita, és akkor sem, amikor szerelmet vall neki. Azt hiszem, elismerjük, hogy ez a nő keményen és jól dolgozik, egy nem sok jóval kecsegtető ügyön.
Személyes, szakmai, jogi és erkölcsi dilemmák dzsungelén jut át a betegével. Mindig pontosan tartja a jó irányt, miközben pontosan érti a rosszat.

Gong Odaátra

A sorozat előző része:
SORMINTÁK – A dizájnsebészetről

SORMINTÁK - A dizájnsebészetről

A következő népszerű teleregények, avagy szappanoperák tanulságairól beszélgetünk ebben a cikksorozatban:

Sírhant művek, Maffiózók, Sex&City, Jóbarátok, Született Feleségek és Kés Alatt.

A Hetedik pedig magunk leszünk időnként, és kitekintünk a remek honi sorozatok egy-egy részletére, ha szükséges hazafias önismeretünk szempontjából rámutatni mondjuk Kukori és Keresztapa karakterisztikumának mély történelmi távlatú hasonlóságaira.

Külön-külön és egymással összevetve izgalmas mintázatokat láthatunk ezekben a nagy tudatformáló hatású, milliókat szórakoztató történetekben.

Egy filmsorozat technikai és szellemi értelemben a kreatív együttműködés csúcsteljesítménye, mint egy híd, egy csatorna, egy erőmű vagy egy transzkontinentális vasút megépítése.

A hatása pedig ezekén is túlmutató lehet.

A beszélgetés igényt tart az olvasók élénk figyelmére és hozzászólására!

KÉS ALATT

Közös tudatunk testképe, avagy Vidám Thriller

az öngyűlöletről

Azt hiszem, ezt az izgalmas sorozatot szinte mindenki ismeri, belebotlott véres vagy vicces képsoraiba valamelyik csatornán.

A testi szégyenről forgatták.

Sorozatot nézni jó, részben azért, mert sokáig tart, részben meg azért, mert csupa olyasmiről szól, ami érdekel minket, de ritkán beszélünk róla másokkal.

Ez a sorozat a jóléti társadalmak tömeges tökéletesség-kultuszáról szól, olyan emberekről, akik jódolgukban olyan eszelős luxuskiadásokra is gondolhatnak, mint egy herefelvarratás.

Ha belebonyolódunk az események követésébe, hamarosan megértjük, hogy egy plasztikai műtét okozhat ugyanannyi testi és lelki szenvedést, amennyit kevésbé szerencsések egy rossz házasságban, vagy nagy szegénységben élhetnek meg.

Nekünk kellemes kikapcsolódás esténként, amiből tanulhatunk egyet s mást.

Szégyentelenül megmutatja az embereket, a szexet és az operációkat, a fogyasztói civilizáció realitástévesztett cserekultuszát.
Olyanokról szól, akik belső problémákat külső javításokkal akarják megoldani. Bizonytalan emberekről.

A kezdő képsorok ugyanolyan mélyértelműen üzennek, mint a SzF kezdetei, almával, kígyóval és kényszeres házaspárokkal. A Kés Alatt, egyforma és jellegtelen, uniszex próbababákkal kezdődik, ők néznek ki dobozaikból, egy ember tökéletesített dizájnja, aki nem ismeri fel furán szabálytalan külsejű nézőiben önnön eredetét.

Főszereplője két sikeres plasztikai sebész

Dr Troy, egy gucci és rolex hívő, sportkocsis üzletember,

és társa dr Mc Namara, egy családcentrikus, szabálykövető jófiú.

Két magasan képzett, nagy társadalmi presztízsű szakma gyakorlója, két komoly üzleti szellemű férfi: megkérdőjelezhetetlen a felsőbbrendűségük az élet minden területén.

Ráadásul jó barátok, ez az elsődleges kapcsolat mindkettőjük életében. Mindenen osztoznak egymással: családon, tudáson, pénzen. Kisebb-nagyon válságokon jutnak át együtt biztonságosan. Két heteroszexuális férfi szerelmi története.

Győztesek.

Velük és kellemesen veszélyes életükkel azonosulhatunk ebben a sorozatban, és könnyen tanulhatunk a más kárából, mint ők a pácienseikéből.

A pácienseikkel más a helyzet. Ritkán viktorok.

Mondja el, mit nem szeret magán! Így kezdődik a plasztikai sebészek rendelése minden új pácienssel, aki néhány szégyenlős pillanat után feltárja gyötrő titkát: drasztikus fogyókúrától lógó bőrt, abuzáló apára emlékeztető orrot, elálló fület, formátlan farkat, zongoralábat, túlméretes férfi vagy női mellet, aszimmetrikus arcot.

Minden esetnek valós alapja van.

A testi asszimetria vagy extrém méretű testrész gyakran nemzedékeken át fel-felbukkanó „családi örökség”, amely gyakran okoz életfogytig tartó boldogtalanságot a viselőjének, akire a gének gonosz játéka folytán ráméretetett.

A sebészek kezébe teszik sorsukat. Ajak, orr, szem, fül, arc, mell, has, fenék, láb: minden javításra szorul, ha a gazdája nem érzi hasonlónak a magát a többséghez.

Egy ilyen sorsot elfogadni vagy átprogramozni nehéz feladat szülőnek, segítőnek, társnak vagy szakembernek egyaránt, csak erős és elfogadó közösség volna képes rá.

Ha nem ilyen közösségben élünk és reményünk sincs rá, hogy testi hibáinkkal együtt elfogadó közösséget találunk, akkor marad a kés.

Izgalmas szálak húzódnak végig az évadon.

Dr Troy lelkiismeretlen mellplasztika-ügynök az első részekben, a partnercserés életstílus tudatos követője, amíg a szeretőiből lett páciensek picit fel nem dúlják a nyugalmát, és jótékonyan árnyalják a személyiségét.

Az évad végére megtudjuk minden romantikus kis titkát, és őszintén megkedveljük érte.

Nem veszi el a barátja feleségét, pedig a vak is látja, hogy szerelmes belé egyetemista koruk óta, hármasban szültek.

Kisfiú korában prostituálta a nevelőapja, és ő, azóta is kurvának érzi magát. Gyakran nem is téved.

De a pedofil papot, aki leoperáltatta heréjéről az azonosító anyajegyet, mégis jól börtönbe juttatta!

Christian örökbefogadott kisfiú volt, és szexfüggő szoknyavadász lett.

Szerencsére egy kegyetlen drog- és nőkereskedő karmába került, aki zsarolta, kínozta és fegyverrel kényszerítette őt ingyen műteni a hozzá hasonlóan pórul járt nőket, akik életellenes méretű szilikonmellekben szállították a heroint.

A trauma megérlelte az orvos együttérző készségét, az évad végére nem érezzük lehetetlennek, hogy összekösse az életét egy nőével, aki seggfejnek szólítja, a pénzét követeli, bulímiás és anonim szexfüggő, magányos és terhesen dohányzik.

A mi kedvencünket jelöli apának, aki komolyan készül az új szerepre. Mert az évad alatt megtanulta, hogy amiért nem vállal testi-lelki felelősséget, az soha nem lesz az övé.

Ezért nincs senkije. Arrogáns, nemileg túlfűtött antikrisztus, mondja rá Liz, a hűséges leszbikus altatóorvos.

Dr Mc Namara, a másik orvos más leckéket tanul ebben az évadban.

A fiától, akit nem hajlandó körülmetélni, pedig a serdülőnek éppen sharpei típusú dákója okozza a legtöbb szorongást, ráadásul egy leszbikus lányba szerelmes.

A feleségétől, aki nem vállalja újabb terhességét, ezért aztán kertvárosias házasságuk mérlegét is ideje megvonniuk. Orvosunk már épp az öncsonkítást fontolgatja, amikor beleszeret egy amputált mellű nőbe. Nagy műgonddal új melleket operál rá, végül a halálba segíti, de közben megtanulja tőle szakmája tételmondatát:

Ne gyógyíts belső sebet külsőleg!

Intelligens megoldásokat tud a nehéz helyzetekben: a drog- és nőkereskedő karmából briliáns ötlettel menti ki magukat. Egy másik körözött bűnöző hasonmására alakítják át a zsaroló rosszfiút, akitől ezek után rövid úton megszabadítja őket a rendőrség.

Őt is jól megkedveljük, és aggódni kezdünk, hogy talán nem is genetikai apja a fiának, de szerencsére a fátyol nem lebben fel, ebben az évadban már elég baj érte az érzékeny sebészt.

A műtéti önbizalom-fokozás

Új üzletág, új igény és új szolgáltatás a test és a lélek meghasonlottságaira, amelyek gyakran reálisak, és nemzedékek elátkozottságáról szólnak. Rengeteg tévedés, melléfogás, pszichológiai műhiba, félreértés, empátiahiány jelenik meg minden epizódban, és sok vitathatatlan megértés is.

Az új módszer kísérleti területén járunk, jól láthatjuk a sebészi megoldások bizonytalanságát és kétséges kimenetelét.


Egy arcfelvarratás olyan mértékű sérülés, mint kirepülni a szélvédőn. A műtét nem játék: véres kaland és dráma.

A műtét nem mágia, hanem komoly beavatkozás valódi veszélyekkel. Zúzódásnyomok, véraláfutások, sebhelyek, hosszú gyógyulási idő, fájdalom.

Gyakran a várható kellemetlenségek pontos ismertetése meggondolásra bírja a pácienseket. Úgy tűnik, éppen annyi szenvedésre van szükségük, hogy elfogadóbbak és nyitottabbak legyenek maguk és mások iránt.

Megélni a szégyen, az elutasítás, a testi fájdalom élményeit: ráébresztheti arra a szenvedőt, hogy nem a megfelelő cél felé tart, vagy nem a járható úton.

Sebészeink politikailag korrektek a páciensek nagy részéhez. Figyelnek a pszichés kórelőzményre, a lehetséges következményekre, a túlzott várakozásokra, pszichológust alkalmaznak, ám az ő tanácsai ellenére is követnek el műhibákat.

Nem segítenek például egy bulímiás lányon, aki életének utolsó esélyeként akar átlagos tömegű külsőt közelgő osztálytalálkozójára.

A túlzott várakozások rizikóját nem vállalják, de rosszul mérik fel a visszautasítás veszélyét, és a lány öngyilkos lesz.

A sorozat fele a műtőben játszódik, aki nem bírj a vért, sziszegve pislog ki a tenyere mögül a szikék villogására és a bíbormetszésekre.

Szerencsére jó a zene és a hangulat, a barátok és hű leszbikus altatóorvosuk összehangoltan dolgoznak.

A SR világképe a jövőképünk!

Nincsenek pasztellszínek és rózsaszín pofikák, csak fekete, vérvörös, világoskék és hófehér. Nagy színfröccsök, trópusi modern.
Ez az én kalózmásolatomon iszonyúan hatott, csupa megnyúzott embert láttam túlexponált környezetben.

Statisztika:

1997 óta a kozmetikai beavatkozások száma 229 százalékkal nőtt.
2002-ben 6,9 millió kozmetikai műtétet és beavatkozást hajtottak végre az Egyesült Államokban.
Az összes orvosi ágazat közül a plasztikai sebészek végezték a legtöbb műtétet 2002-ben az Egyesült Államokban.

A plasztikai beavatkozások 5 leggyakoribb oka:

Fiatalosabb megjelenés N/57, F/44 %.
Munkaköri okok N/10, F/25 %.
Barátok és házastárs rábeszélésére 21%.
Jobb közérzet miatt N/17, F11 %.
Kevésbé fáradtnak akar látszani a műtétet vásárlók nők 27%-a, és férfiak 19%-a.

Mint látjuk, ezek az okok jócskán átfedik egymást

Az öt leggyakoribb műtét:

Ajakplasztika, mellnagyobbítás, szemhéjműtét, orrplasztika, mellkisebbítés.

A közvetlen következmények:

2-3 hét az elbújási ideje egy felvarrt ráncnak vagy szépített orrnak, ezután lehet emberek közé menni. Ám a teljes gyógyulás és az eggyéválás az új megjelenéssel még eltart egy ideig.

Sok értékes tudást közvetít a sorozat, itt vannak például a következő megfigyelések:

A műtétek 31%-a ajándék, mint egy zsírleszívás karácsonyra.

Már csak két százalékkal kevesebb férfi vásárol kozmetikai beavatkozást, mint ahány nő.

A mellplasztikázott nők háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek öngyilkosok, mint azok, akik nem voltak annyira boldogtalanok az emlőjük miatt, hogy belevágjanak.

A nők mintegy ötöde esett már át esztétikai beavatkozáson.

Ez amerikai adat.

Magyarországon ennyi nő élt meg bántalmazó kapcsolatot.

Ez akkor is kísérteties, ha tudjuk, hogy a plasztikai beavatkozás és a nőverés nem ugyanaz.

Biztató jelek:

A műtétek 36%-ára párok együtt vállalkoznak.

A műtétek 26%-a anya és lánya műtétje együtt, 6%-ban nővérek, 4%-ban barátok mennek egyszerre kés alá.

Az erős és elfogadó közösség, ez az, ami a legjobban hiányzik nekünk, többek között ezért nézünk sorozatokat, és olvassuk az újságunkat.

Van azonban, akin egy plasztikai beavatkozás is sokat segít!

GA

Csillagok, csillagok…?!

Mióta világ a világ, az emberiség mindig is szerette volna kijátszani az öregséget, foggal-körömmel tiltakozott a halál ellen. Nők és férfiak, noha előszeretettel mutogatnak ujjal egymásra, egyaránt elég hiúak ahhoz, semhogy elfogadják, idővel szépségük is megkopik. Míg Kleopátra a tejre és a vajra esküdött, a 21. század csinos bombázói, Dundikától Kelemen Annácskáig bezárólag, a plasztikai sebészek műtőasztalán, kés alatt találják meg lelki békéjük zálogát, ha ugyan... A média által ránk erőszakolt mesterséges szépségideál a mesterséges önbizalomban és a mesterséges nemiségben keresi üdvözülésének lehetőségeit.

Az anorexiásra koplaltatott test nem vonzó, tudják ezt a gyilkos betegség áldozatai is, így a hiányzó kebleket, vékony szájakat minél több implantátummal igyekeznek felpumpálni a csábítás, a tetszés érdekében. Lásd Tori Spelling. Amit Isten tökéletlennek teremtett, ők még inkább eldeformálják. Határtalanságukban a lélek torzulásait teszik mindenki számára láthatóvá, bár hitük szerint, épp ellenkezőképp cselekszenek.
Hogy a sovány test mítoszának megteremtésében, akárcsak a kebelháború kirobbantásában a csupaláb, csupamell, csupamosoly Barbie is hibás, senki sem vitatja. A talpig rózsaszín szőkeség bája évszázadokon át sem kopik meg, míg Geronazzo Mária hurkaajkától, Brooke Shields agyonbotoxozott viaszarcától már most viszolygunk. Hogy mi a titok? A mérték mellett az élő anyag és a műanyag test különbsége. Míg előbbi maximum kisebb változtatásokat tűr meg, utóbbinál a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen.
Túlzásokba esni örök hiba. Szétplasztikázott ikonjaink, mégis ezt teszik. Michael Jackson-i babérokra törnek, ahelyett, hogy megelégednének egy fitos orral, egy szoptatás után helyre pakolt cicivel. Pedig ebben a lázas, ám annál ostobább versenyben még csak csillogó szobrocskákat sem osztanak azért, ha valaki szó szerint vásárra viszi a bőrét.

Szépnek lenni mindent pénzt megér. Vagy nem is szépek óhajtanak lenni? Fel akarják kelteni figyelmünket! Ha feltuningolt testi jegyeiknek köszönhetően kellőképp kilógnak a sorból, biztos, hogy mindenkinek megakad rajtuk a szeme. A botránkozást keltő megjelenés híressé-hírhedtté tesz, és, ha szeretni éppenséggel nem is fogjuk őket, a rájuk koncentrálódó tekinteteknek azt azért sikerülhet elhitetnie velük, fontosak számunkra. Míg celebjeink a rájuk nehezedő nyomással és a társadalmi elvárással magyarázzák szaporodó szépészeti beavatkozásaik miértjét, mi épp őket okoljuk a plasztika divatjáért, de azért igyekszünk lépéssel sem lemaradni mögöttük, sietve követjük példaképeinket. Ördögi kör. Kór?
Ha így folytatjuk a 22. század mindnyájunk megvalósult rémálma lesz. A vörös szőnyegen gigantikus keblű, csupaszáj hölgyek és vasaltarcú lovagjaik botorkálnak majd botjaikkal. Megannyi mesterséges klón. A tévéképernyőkre feszülve maximum roggyant terminátorok és legföljebb hátulról kapós plasztikbanyák műcsókjaival vigasztalódhatunk. Mintha tükörbe néznénk.
Hiába a látszatfiatalság, a betegségeket ők sem győzik le. Persze, ha a túlzásba vitt kezeléseknek köszönhetően a sok műanyag menetközben elrákosítja szervezetüket, már semmitől sem kell tartaniuk. Még a járókeretet is elfelejthetik. A halált ugyan nem szorítják sarokba, de legalább abban a hiszemben hajthatják öröm álomra fejüket, szépek és fiatalok maradtak. Valahogy úgy, majdnem úgy, ahogy azt legrettegettebb álmainkban mindig is képzelték. Hisz innen már tényleg csak egyetlen lépés felejthetetlen hollywoodi legendává érni. Na és velünk mi lesz? – csillagok híján, egyedül ebben nem lehetünk biztosak.

József Etella

Szépség

Minden fény a Nap szülötte
Gondoljátok meg proletárok
De a szépen tükröződik
Gondoljátok meg proletárok!
Minden fény a Nap szülötte
Gondoljátok meg proletárok
De a szépre több fény hullik
Gondoljátok meg proletárok!
A szép szabvány a szép közös
Gondoljátok meg proletárok
A szépség gulág a szépség láger
Gondoljátok meg proletárok!
A szép fogyaszt a szép emészt
Gondoljátok meg proletárok
A szépség préda a szépség anya
Gondoljátok meg proletárok!

József Etella a láthatatlan költő, a „néma nővérek” titkos nőemigráció nemes tagja, versei, olyanok mint a versek szoktak lenni, kicsit unalmasak, kicsit érthetetlenek vagy szőkék. De azért József Etella sem akárki..:)

József Etella a nagy költő költött nővére. 101 éves korában egy elmeszociális otthon rangidős lakója.
Inspirációs médium.

Költészete a kor legmélyebb áramából üzen.

József Etella: Kecsketánc.

Világosan utal József Atillára, a magyar irodalom legnagyobb jövőbelátójára, aki a legerősebb szellemi áramlatok inspirált tudásában verselt, és nagy médiumként üzent, analizált és jövendőt mondott.

VILÁGÍTÓTORONY 2. PROJEKT

A „mezítelen, állapotos és büszke” nőszobor egy 8 hónapos terhes kismamát ábrázol. Az Alison és a Milánói Vénusz szobrokon látjuk, hogy elvesztették kezüket, mégsem mondjuk rájuk, hogy fogyatékos. A fogyatékos nőnek szíve joga, hogy családot alapítson, gyermekeket neveljen, akik „fenéken csúszva is képesek előrejutni”. – a Világítótorony 2. projekt zárókonferenciájáról Orbán Evelynnek, a FESZT (Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa) elnökségi tagjának beszámolóját olvashatják.

VILÁGÍTÓTORONY 2. PROJEKT
a fogyatékossággal élő nők egyenlő esélyű ellátásáért
ZÁRÓKONFERENCIA

„Ami nekünk nélkülözhetetlen, az mindenki másnak kényelmes”

2009. április 3-án, pénteken a MEOSZ székház nagytermében zárókonferencián vettem részt a FESZT (Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa) elnökségi tagjaként.

Szőllősiné Földesi Erzsébet, a MEOSZ Elnökségi tagja megnyitójában Az ENSZ Konvenció cikkelyei a fogyatékos nők jogainak védelme érdekében címmel rövid tájékoztatót tartott a Világítótorony projekt eredményéről. Érdekes bevezetőjében elhangzott, hogy a „mezítelen, állapotos és büszke” nőszobor egy 8 hónapos terhes kismamát ábrázol. Az Alison és a Milánói Vénusz szobrokon látjuk, hogy elvesztették kezüket, mégsem mondjuk rájuk, hogy fogyatékos. A fogyatékos nőnek szíve joga, hogy családot alapítson, gyermekeket neveljen, akik „fenéken csúszva is képesek előrejutni”. Legyen bárkiről is szó, ha két lábon jár, kerekes székben közlekedik, vezető kutyával sétál vagy jelnyelven kommunikál. Az esélyegyenlőség azt jelenti számukra, hogy más képességekkel is képesek eredményeket elérni az életben. Alison képviseli, hogy a fogyatékos nő is lehet állapotos.

Az ENSZ Konvenció:Az ENSZ emberjogi egyezményt 2008. május 3-ig a 20. állam is ratifikálta. Magyarország 2007. március 30-án aláírta, 2007. június 25-én ratifikálta, a 2007. évi XCII. Törvényben kihirdették, 2007. július 20-án az ENSZ-nél letétbe helyezték. Fakultatív jegyzőkönyvet készítenek, fenntartások nélkül, a fogyatékos személyek részvételével. Ebben már benne szerepel a fogyatékos emberekről szóló fejezet, ami korábban hiányzott. Eddig orvosi modellből kiindulva határozták meg a fogyatékos személy definícióját.
A paradigmaváltás korszakában nem a fogyatékkal élőknek kell megváltozniuk, hanem a többségi társadalomnak, amelynek szereplőinek figyelembe kell venniük a fogyatékos emberek igényeit és érdekeit. Általános alapelvekként fektetik le az esélyegyenlőséget és a hozzáférhetőséget.
Szőlőssiné speciális női példákra hivatkozva elmondta, hogy a fogyatékos nők többlethátránnyal indulnak az életben, hiszen nem mentesek a kizsákmányolástól, az erőszaktól, a visszaélésektől, egészségügyi ellátásuk nem megfelelően biztosított, nem érik el a megfelelő életszínvonalat és a szociális védelmet. Életbiztosításuk kötésekor rizikót látnak bennük. A monitorozás hiánya lehetővé teszi a jogaik bizonytalanságát. Ha javítani szeretnénk az élethelyzetükön, akkor megfelelő információknak, ismereteknek kell eljutniuk az egészségügyi szakemberekhez. Az egészségügyi ellátás céljai között szerepeljen a megelőzés (szűrés), az egészségügyi ellátás (gyógyítás), rehabilitáció (állapotjavítás, állapotstabilizáció, társadalmi és szociális szolgáltatások), hátránykompenzáció (segédeszközök ellátása). A nőgyógyászati osztályokon és a tüdőszűrő állomásokon a vizsgálóasztalok és a berendezések magassággá állíthatóak legyenek. Változtatni kell az egészségügyi személyzet hozzáállásán, valamint növelni kell a kapacitásukat, például a nőgyógyászati és a tüdőszűrésen, hogy ne egyedül végezzék el a vizsgálatokat, az orvos mellé segítő személy jelenléte szükséges.

Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára Egészségügyi ellátások a fogyatékossággal élő emberek számára – Feladatok a fogyatékossággal élő emberek érdekében címmel előadásában ismertette az eddigi lépéseket. Elismerte, hogy ami Magyarországon történik, az nem sikertörténet, de mint fő stratégiát a Minisztérium elfogadta.
Svédországban szembesült azzal, hogy ott minden intézmény akadálymentesítve van, az épületek úgy vannak kiépítve, hogy mindenkinek jó legyen.
Az Új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának menete:
Első lépés:
1062/2007. (VIII.7.) kormányhatározatban elfogadták, hogy a 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedéseket hozzanak létre:
• 2006. évi XCVIII. Törvényben új lehetőség bontakozott ki a gyógyászati segédeszközök Tb befogadására. A gyógyászati segédeszközök kölcsönzés kidolgozása folyamatban van, példa erre az otthoni ápolás: ápolási segédeszközök kölcsönzése, pl. lélegeztetőgép.
• Támogatás bővítése:
Aktív kerekes székek, speciális tartozékok (kerekes szék részeként felírhatóak)
Hallókészülékek 50%-ról 70%-ra való kedvezmény növelése, digitális hallókészülékek közgyógyellátásra kaphatók.
Beszélő vércukor
Egyéni lúdtalpbetétek
Térdprotézisek 70%-ról 85%-ra változik
• TÁMOP 6.1.2.:
Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramokra 2,4 Mrd Ft, 2009. májusában hirdetik ki.
• II./10.: Képzési programok
Fogyatékos személyek sportjában tevékenykedő szakemberek számára fogyatékos személyekkel kapcsolatos ismereteik bővítésére.
• TÁMOP 6.2.2.:
Képzési program
Egészségügyben foglalkoztatottak, hiányszakmák kompetenciafejlesztésére 2,8 Mrd Ft, 2009. májusában hirdetik ki.
(Ezek a nemzeti fejlesztési tervek honlapján megtekinthetők.)
• Beruházások 2007-ben:
III./2. 1998. évi XXVI. Törvény 4.§ szerint akadálymentesítésre.
IV./1. Életkorhoz kötött szűrővizsgálatokra
• TIOP 2.2.2.2.:
Sürgősségi ellátásokra, utazási költségtérítésekre a fogyatékossággal élők ellátása keretében, civil szervezetek támogatására, fogyatékossággal élők fogászati ellátására.
• 2008. EÜM szakmai irányelve:
IV./3. autizmus – komplex rehabilitációra.
IV./4. speciális ellátás szükségletű fogyatékos emberek számára modellprogramok, szakmai és minőségi projektekre
2007. „Közös Kincsük a Gyermek”.
2008. 0-18 éves gyermekek hallás- és látásszűrése.

Rita Barbuto, a DPI Európai Regionális Fejlesztési Iroda vezetője a „Nemiség és fogyatékosság etikai perspektíva alapján – Elméleti és törvényi előfeltételek” és „Bioetika –fogyatékosság – emberi jogok” címszavak (témák) alatt cáfolta az egészségügyi szakállamtitkár állítását, tehát Svédországban nincsenek fogyatékkal élők számára épített kórházak. Az olasz, mozgássérült előadó szenvedélyesen beszélt, szerinte az egész szemlélet mentalitás kérdése.
A fogyatékos nők hátránya a nőiségükből fakad. Gyakran szembesülnek az erőszak minden formájával, diszkriminációval, alacsony kulturális és oktatásban részesülnek, kisebb az esélyük a munkába járásra, az elszigeteltség nő a körükben, alacsony az önértékelésük, szexuális és családi életük nem megfelelő vagy nincs, nem tudják élvezni saját testüket. Az anyagi lehetőségeik szegényebbek a többségi társadalomban élőkhöz viszonyítva.
A fogyatékos nők között gyakori az öngyilkosság, az eutanázia, a sterilizáció. Az egészségügyben őket egyszerűen betegnek titulálják. Nem gondolnak arra, hogy a fogyatékosság nem betegség, hanem állapot, amit gyógyítani nem lehet. Életminőségük javítása nem mindig sikerül, ezért szükség van az egészségügyi és egyéb szolgáltatásra is.
A többségi társadalom szemében a fogyatékos nő teste hibás, nem szép. Kezelésük, gyógyításuk etikájából kell kiindulni, az etika központi kérdése a fogyatékos nő személye, nem a teste. Akik mentálisan hátránnyal élnek, azok általában sterilizáltak, terméketlenek, testük, egészségük nincs védve, sok esetben ezzel magyarázható, pl. a nemi erőszak esetén nem vesznek róluk tudomást. Ezek az esetek akkor is megtörténnek, ha nem beszélünk róluk. (Megjegyzem, hogy Magyarországon pár eset napvilágra jött, amikor saját hozzátartozója rendszeresen megerőszakolta a siket vagy értelmi fogyatékos hallássérült kislányt.)
A genetika és bioetika kérdéséről beszélve a kerekes székes példáját hozta fel, aki számára a lépcső helyett a rámpa lenne a megfelelő eszköz a továbbjutásra. Bárki életkortól, nemtől, társadalmi státusztól függetlenül, az élet bármely szakaszában ennek a társadalmi csoportnak tagjává válhat, amikor eltörik a lába. A genetikai tudományos kutatás célja a különbözőségek eltűnése. Individualista világban veszélyt jelent az egoetika. Az egyének sorsát a gének határozzák meg. Genetikailag kiszűrhető az a személy, az embrió is, hogy alkoholista vagy elhízott lesz az élete során. Magzatelhajtások általában a hibás génekkel rendelkező embrióknál, háborús sérülteknél fordulnak elő. Ennek olyan üzenete van, hogy lehet gyilkolni. A probléma nem a fogyatékos emberé. A bioetikában az életminőség javítása a fő cél. Van-e joga másnak ítélni, hogy én éljek, vagy meghaljak? Az orvos jogot formálhat-e? Azt hiszik, hogy a fogyatékos emberek betegek, akiket meg kell gyógyítani. Ők közben kiélik a szakmai életüket. A genetika tudománya szerint meg kell adni az embernek a döntési jogot, hogy elvetesse-e a hibás magzatot. Rita véleménye, hogy a fogyatékos nő szép és pozitív. A legszélesebb körű tájékoztatást kell adni a fogyatékosságról, hogy meghagyjuk a döntés jogát, a szülést vagy vetélést választja az anya. Három szinten fogalmazta meg az ajánlásait:
• Személyi szint: eljárások aktivizálása, megerősítése, saját jogaink és lehetőségeink megértése
• Társadalmi szint: nemzeti, országi, kormányi, önkormányzati szinten rendelkezésre álló anyagi források kiaknázása a fogyatékossággal élő nők számára.
• Szimbolikus szint: „magunkról alkossunk képet a társadalomnak”. El kell fogadtatnunk magunkat, meg kell jelennünk, közlekednünk, gondolkodnunk, előadnunk, beszélnünk kell, stb. Fontos alapelv, hogy a velünk kapcsolatos kérdésekben tőlünk kérdezzenek meg először.

Griniusz Ádám, a VÁTI Kht. Fejlesztési Programok Igazgatója beszámolt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatairól az Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjaiban.
Futó ÚMFT ROP konstrukciókban az akadálymentesítésre az 5, 94 Mrd Ft megítélt támogatás megtörtént, egészségügyi infrastruktúrafejlesztésre 13, 8 Mrd Ft forrás állt rendelkezésre, de 33,4 Mrd Ft volt az igényelt támogatás. A fizikai és infokommunikációs akadálymentesítésre Nyugat-Magyarországon alacsony volt a pályázók köre. A saját forrás hiánya volt a leggyakoribb ok, ami a lehíváshoz szükséges. Az egészségügyi infrastruktúra területén a déli régiókban nem indultak fejlesztések.
A MEOSZ igazgatójának álláspontja szerint az EU olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Az Idősközpontnak és pszichátriai betegek számára azt javasolja, hogy az ember bőre alá chipet kell tenni, s akkor nem fog elkóborolni. A kórházi pályázatokkal kapcsolatban azt ajánlja, hogy egy pályázatot ne lehessen egy osztályra pályázni, hanem különböző osztályokra. A pályázatírást projektarányosan és egész épületre kell tervezni.

Emilia Napolitano, a DPI Itália elnöke „Mit jelent az emberi jog a fogyatékossággal élő nők számára a 'férj-központú' Itáliában? Mit tesz a DPI Itália a nők esélyegyenlőségéért?” témában felvázolta az olasz fogyatékos nők helyzetképét. Az olasz fogyatékossággal élő nők mozgástere, kommunikációja akadályozott, a hátsó padsorokba ültetik őket. Pszichés bezártságban élnek. Meg akarnak szabadulni tőlük. Üres halmaznak tekintik őket, nem tekintik nőnek, anyának. Elkülönített, szeparált közegbe küldik, nem integrálják be élethelyzetükbe.
2003-as statisztikai adatok alátámasztják, hogy Itáliában 2 millió 800. ezer fogyatékos él, ebből 960 ezer férfi, 1, 8 millió nő. A korábbi generációk között, a 45-64 éves életkorosztályban megfigyelhető a képzetlenség, az alacsonyabb szintű munkát végzők száma, akik különböző hátrányokkal indulnak. Vezető állású nő nincs közöttük. Ebben a generációban 2% nő, 7% férfi dolgozik. A legfiatalabb generációban kisebb előrelépés történik a szociálpolitikai intézkedéseknek köszönhetően. Őket már a tudatosságra nevelik, szilárdabb és biztosabb megélhetéséért munkát vállalnak, és nyugdíjjogosultságot szereznek az időskorukra, ez a céljuk. a társadalmi életük szempontjából az olasz fogyatékossággal élő nők különböző társas életet élnek, szociális életük aktívabb, mint a férfiaknak. Házasság területén a 15-44 évesek között a feleség státuszát viselik, ez pozitív változást jelent. A fogyatékkal élő nők nagyobb arányban élnek egyedül, mint a férfiak.
Hogyan látják saját egészségüket az olasz fogyatékos személyek? A nők nem panaszkodnak, a férfiak nem érzik jól magukat. Az információszerzés területén: a nők kevesebbet tájékozódnak, olvasnak, mint a férfiak. Sportban nincs különbség. Átfogó kép: a DPI évek óta végez biológiai nemmel kapcsolatos kutatást, a hátrányok ellen harcolnak a képviselők, félig képviselők és munkacsoportok útján, az erőszak áldozatairól (pszichikai, fizikai és szexuális) megemlékeznek. Elismerik, hogy nem tudják képviselni magukat, nem léteznek nőként, nőnek Itáliában.
Három országban (Olaszország, Spanyolország, Magyarország) a kutatások megállapították, hogy a személyi segítőket, akik a fogyatékossággal élők családtagjai, kíséréskor szintén fogyatékosoknak tekintik.
A sorstársi tanácsadás célja, hogy sorstársaink saját életüket vegyék kézbe, új életutat, lehetőséget válasszanak, a helyzet urai legyenek, ne legyenek átlátszóak. A saját élettörténet előadása példaértékű lehet.

Nász Margit, a MEOSZ szakértője, Szolnok, „Önmegvalósításhoz való jog az önfeláldozás helyett – a MEOSZ női tagozatának újraszervezése – közreműködés a hátrányos helyzetben élő fogyatékos nők társadalmi esélyegyenlőségének megteremtésében; közös fellépés a kirekesztés, a diszkrimináció és az emberi jogok megsértése ellen” témájával azzal kezdte, hogy világítótorony helyett 20-40 wattos kis lámpával küzd. Lévai Katalin, a korábbi esélyegyenlőségi miniszter szavaival élve hangsúlyozta, hogy „alapvető gond az esélyegyenlőségéért folytatott küzdelemben, hogyan hallathatják a hátrányos helyzetűek a hangjukat a médiában, miként képviselhetik közvetlenül érdekeiket a napi politikában, önkormányzatoknál, civil szervezetekben és az úgynevezett nagypolitika szintjén”.
Elmondta, hogy mit kellene tennünk, milyen eszközöket kellene bevetnünk a megelőzés és a jogsérelmekkel szemben:
• Nekünk, fogyatékos nőknek tenni kell azért, hogy odafigyeljenek ránk,
• Meg kell tanulnunk megelőzni a jogsérelmeket, meg kell tanulnunk magunkat megvédeni,
• Fontos az önbizalom,
• A helyes problématudat,
• Hallatni kell a hangunkat.
Lehetőséget kell kapjunk arra, hogy „megváltozni, és elindulni az álmaink után”.

Orbán Evelyn
A szöveget lektorálta: Gubicskó Ágnes

NETKÖLTÉS: Anya elmegy aludni

Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához. Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.
Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t, kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment… minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod már a nők miért élnek tovább..?
MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK TERVEZVE...

Anya és Apa Tv-t néznek mikor Anyu mondja : későre jár fáradt vagyok, megyek, lefekszem.
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra,bekészítette a kávéskannát másnap reggelre. Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni. Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette. Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel!
Már megyek - feleli.
Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőződött róla, hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég. Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a Tv-t, felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyestartóba, majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő dolog listájához. Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.

Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t, kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. Megyek aludni. És ment… minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod már a nők miért élnek tovább..?

MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok, amiért nem halunk meg hamarabb, az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!
Küldd el ezt írást 5 fenomenális nőnek, imádni fogja!
Aztán.... „IRÁNY ALUDNI!!!”

Király Odett: Magamon kívül

„1986-ban születtem, bő két hónappal a Challenger lezuhanása után és 23 nappal a csernobili katasztrófa előtt… Nem mellékesen 1986-ban járt a Halley-üstökös utoljára a Föld közelében, ami azt jelenti, hogy kis szerencsével egyszer még láthatom is. Valami ilyesmit szeretnék elérni a verseimmel is. Hogy egyszer láthassam őket egységes egészként...” - kezdi curriculum vitae-jét Király Odett költő, a pécsi egyetem magyar-pszichológia szakos hallgatója, akinek verseivel eddig többek közt a Mozgó Világban, a Holmiban, az Árgusban és a Ligetben találkozhattak az olvasók. A könyvhéten debütáló Magamon kívül című verseskötettel, mely a Palatinus Kiadó gondozásában lát napvilágot Odett álmai is beteljesülnek. A karcsú, ám annál tartalmasabb kötet megrendítően drámai és egységes képet fest családról, otthonról, szerelmekről.

Már maga a kötet címe is igen beszédes. Amikor valaki magán kívül van, és itt most ne az őrülésre gondoljunk, inkább a mindent elnyomó felettes éntől való meg- és felszabadulásra, akkor rálát magára, úgy, olyan módszeresen alapos őszinteséggel szemlélheti, vizsgálhatja tükörképét, ahogyan még sosem. Ez a megszabadított személyiség nemcsak tulajdon magára vethet pillantást, de a körülötte állókra is kívülállóként tekinthet. Olyan, mint Tina, a főhősnő alteregója „személyiségem egyik leszakadt darabja”. Így kerülhet boncasztalra, a költő/Tina kése alá a szajhaságba sodródó anya, az iszákos, ha nem is Amerikába, de mindenesetre elvándorolt apa (József?), a végül magányba taszító, félszeg, zsarnoki magatartást kiváltó szerelmek, és maguk a nemi szerepek is.

Hogy a már-már József Attilai kínokba süppedő-emelkedő önkép is szerep, „hazugság”-e, félig-meddig költői kérdés marad még akkor is, ha a párhuzamokra egyértelműen rá lehet mutatni. Elég csak az „Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt” (József Attila: Curriculum Vitae) és az „Anyámban a tumor úgy bujdosott el/hogy még az orvosok sem vették észre.” (Király Odett: Magyarázkodás) sorokra utalni. Végső soron persze nem az a lényeg, hogy a versek Király Odettről, a karcos torkú magyar-pszichológia szakos, pécsi egyetemistáról szólnak-e, sokkal inkább a költeményekben rejlő esetleges életpályákra, szerepekre adott válaszok válnak meghatározóvá. Mintha a mintákkal szembesülő személyiség környezetével és önmagával, képlékeny nemiségével folytatott harca elevenedne körénk, aki nemcsak 4-5 kilót szeretne hízni, de meglepő módon, lehetne akár férfi is. „Most nő vagyok. Lehetnék férfi is.”„Ha férfi lennék sem változna semmi”. Persze ahhoz, hogy időnként nő legyen, hogy hitelesen legyen nő, kell a másik fél, a férfi is. Dömi, apa, a Titoknak nevezett szerető, akivel anya csalja apát, vagy a vonaton egy negyvenes elkapott tekintette, esetleg Isten, aki csak a miértekre nem tud megfelelő magyarázatot adni.


Noha József Attila mellett a négy ciklusra osztott kötetben (A zsarolásról, Nyomok, Magyarázkodás, Tükörben), hogy csak néhány neves alkotót említsünk, megszólal Vörösmarty, Berzsenyi, Tolsztoj, Szabó Lőrinc, Shakespeare, és a kortárs Kiss Judit Ágnes is, az összefüggő történetté, „versregénnyé” lényegülő poémafolyamban, mégis Király Odett hangjáé a főszerep. Így lesz a „gyermekké tettél”-ből hiteles „felnőtté tettél” és hosszan folytathatnánk a sort.

Versről-verse haladva a kötetben dallamos, ugyanakkor komoly és szókimondó szövegekkel nézünk farkasszemet, melyekben a kapcsolatok mellett a magány „…úgy száradt rám mint a festék” és a hallgatás is éppoly fontos szerephez jut. E kettő, akárcsak férfi-nő párosa kölcsönösen feltételezik egymást. Egyik nem lehet meg a másik nélkül. Örökérvényű igazságok huszonegyedik századi köntösben, leporolva.


Király Odett tehetségének, tudatosságának számlájára írható, hogy súlyos mondanivalója dacára sem sikkad el a kötött forma mellett, szikár ötös-ötödfeles jambusai kellő feszességet adnak verseinek, ahogy azt Szabó T. Anna is megállapítja a könyv fülszövegében. Míg a költő pőrére vetkőzteti családját és szerelmeit, előttünk alakot nyerő főhősnőjét, aki nemcsak hisztizik, néha vérzik is, ahogy állítja róla a kötet utolsó, címadó versében, magát mint írót az egót adó vers páncélzatával vértezi fel. Innét már érthető megszólalásának keménysége is.

Első kötetnek nagyon is erős, kigondolt és jól szerkesztett írásmű Király Odetté. Hogy a végleges önmagára találás, a családi szálak elvarása után, mi lesz a következő kihívás, amivel második kötetében találja majd szembe magát, kíváncsian tekintünk elébe.

Afrika frankofón írói 6. - A huszonnyolcadik feleség

„Végül megtanultam elfogadni ezt a történetet, megérteni az igazságát, ami őrá, Ken Bugulra minden bizonnyal érvényes, és nyilván még másokra is, csak az általános igazság rangjára nem kell emelni. Mindenki keresi önmagát, és hogyha egy nő egy férfiban – aki történetesen poligám – és az általa közvetített vallásban találja meg, lelke rajta. Sokféle utunk lehet. Csak ne tessék úgy ábrázolni, mintha ez lenne az egyedül üdvözítő út.” - Ken Bugul írónő Riwan, avagy a homokos út című regényéről, mely 1999-ben elnyerte a Fekete-Afrikai Irodalom Nagydíját Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató hatodik darabjában.

Lángh Júlia:Ken Bugul: Riwan, avagy a homokos út
(Riwan ou le chemin de sable) Párizs, 1999

Talán ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem az afrikai nők sorozatát, de én is csak most jutottam hozzá, hogy elolvassam.
A címadó Riwan mellékszereplő, őrjöngő őrült, súlyát az adja, hogy a nagy marabu egy szempillantás alatt megszelídíti és meggyógyítja; a homokos út pedig az a néhány háznyi útszakasz, ami az elbeszélő nő otthonát elválasztja a nagy marabuétól, a legfőbb mestertől, aki mindenkitől mélyen tisztelt vallási, szellemi vezető, és aki a regény vége felé a huszonnyolcadik nőt veszi feleségül.

A francia marabout (ejtsd marabu) az arab morâbit (szerzetes-katona) szóból származik. A marabu az iszlám szent embere, vallási tanító, bölcs tanácsadó, általában nagy erkölcsi tekintély.

A történet elképesztő.
Az elbeszélő én európai tanulmányaiból visszatért nő, aki tiszteli a nagy marabut, de – legalábbis a regény kezdetén – a poligám kapcsolati rendszerben a nő alávetettségét látja. Azon is megdöbben, amikor egy férfi, a nagy vallási vezető iránti tiszteletből, meg mert így majd biztosan bejut a Paradicsomba, serdülő lányát, a 16 éves Ramát az öreg marabunak ajándékozza.
Amikor ez az elnyugatiasodott gondolkodású nő, aki falujába visszatérve az idős mester tanítványa lesz, először lép be látogatóként a nők házába – gyakorlatilag a hárembe, de ezt a szót soha nem használja –, csak ámul: nők állva, ülve, fekve vagy föl-alá sétálva, sok nő, mindenütt csak nők...
Lassan közeledtem feléjük.
Mit csináljak, fogjak mindenkivel kezet?
Nyújtották felém a kezüket, sokféle színű, sokféle méretű, és valószínűleg sokféle szagú kezek.
Női kezek!
Mennyi üzenet, mennyi jel, mennyi jelkép!
És kezeket szorítottam, kezeket, kezeket.
Vaskos kezeket, érdes kezeket, kicsi kezeket, száraz kezeket, lágy kezeket, foltos tenyerű kezeket, piros tenyerű kezeket, fekete tenyerű kezeket.
Női kezeket.
A kinyújtott kezeket mosolyok kísérték, néma kérdések, sokatmondó tekintetek. Kezek, maszkok, arcok, ábrázatok.
Egyszer volt egy kicsit hasonló élményem, 1977 nyarán, az afganisztáni Mazar-i-Shariffban. Egy szőnyegkereskedő meghívott minket a házába, a kapunál mélyen meghajolt, ez az első alkalom, mondta ünnepélyesen, hogy európaiak átlépik a házam küszöbét. Átéreztük a pillanat jelentőségét, mi is mélyen meghajoltunk, számunkra is első alkalom volt, hogy egy ázsiai moszlim házába bebocsátást nyerhettünk. A férfiembert, akivel voltam, nem engedték az első szobánál tovább, engem viszont kis belső udvarokon át elvezettek a nők házához. Mind ott vártak az ajtó előtt. Két feleség volt, néhány húg, nővér és sógornő, rengeteg gyerek, és egy idősebb, csodálatos, nagytestű asszony, az anya, aki a csoport közepén állt, komoly arccal, némán, és csak nézett rám. Néhány lépést közeledtem, aztán megálltam, hogy nyugodtan megnézhessen. Éreztem, hogy alaposan megvizsgál, jól megnézi, ki vagyok, beengedjen-e a házába. Mély, figyelmes, befogadó tekintete volt. Én hirtelenében majdnem elbőgtem magam a tízegynéhány éve meghalt anya hiányától. Aztán Ázsia Anyja kicsit elmosolyodott, finoman és melegen, és széttárta a karját. Én meg, igazán, mint gyümölcs a fán...
A folytatás is meseszerű volt, az egész napot a nők között töltöttem, minimális verbalitás, sok érintés, mutogatás, arcfintorgás és szemeknek forgatása, nagy nevetések, átöltözködés egymás ruháiba. És el tudtam képzelni, hogy egy ideig – hát igen: egy ideig – jó lehet ebben a női közösségben élni.
Nézzük most, hogyan látja a regény elbeszélője, kezdetben távolságtartó szemlélő, a nők közösségét.
Hogyan osztozhat nyolc, tizenkét nő ugyanazon a szobán és ugyanazon a férfin? Én, akiről azt mondták, hogy azokhoz tartozom, akik a Mások iskolájában tanultak, nem tudtam ezt megérteni és még kevésbé elfogadni. A sok férfi mellett, akikkel jártam, örökösen mardosott az – elfojtott vagy bevallott – féltékenység, ami minden érzelemnél erősebben vibrált bennem. Hogy élhettek így együtt ezek a többségükben szép és fiatal nők? Pedig magam is olyan családba születtem, ahol két nő osztozott. De erre sem akartam többé emlékezni. Azt tanították nekem, amott, hogy másik háztartásról álmodjak, olyanról, ahol csak én magam leszek.
Nem ez az egyetlen olyan kitérő, amikor Ken Bugul keserűen, vagy ironikusan emlegeti az amott, a nyugati világban szerzett tapasztalatait, amelyek semmi jónak a tudására nem vezették. Minden alkalmat megragad, hogy emlékeztesse olvasóit az európai szerelmi és házassági viszonyok csődjeire.
Elképedve olvassuk tovább a történetet: az ajándékul adott 16 éves lány, Rama, aki rettegett attól, hogy hozzá kell mennie a vénemberhez, hamar kivirul a házasságban, kiteljesedik, boldog nő lesz, két éven át a férj szinte csak az övé, és ezt a többi feleség természetesnek tekinti és elfogadja. Annak, hogy a társfeleségek jól bírják egymást, a xaxar a titka. Ez a neve a próbatételnek, amelyet az új feleségnek ki kell állnia. A többi nő, a feleségek hada, szidalmak özönével árasztja el, kegyetlenül felnagyítja gyengeségeit és hibáit, teljes nyíltsággal kimutatja heves gyűlöletét az újonnan érkezettel szemben. Aki a kemény próbát szépen kiállja, azt befogadja a nők összetartó, és a könyv leírása szerint derűs és harmonikus közössége.
A xaxar fő célja nyilvánvalóan a féltékenység minden formájának a kiűzése... Lehetővé teszi a nőknek, hogy kitombolják magukat, levezessék a feszültséget, hogy azután majd nyugodtan éljenek együtt és osztozzanak ugyanazon a férfin. Egyszer s mindenkorra ki kell mondaniuk, mit gondolnak egymásról. Szemrehányás, sértés, szidalom, minden elhangzik, ami, ha nem mondanák ki, későbbi konfliktusok csiráját hordozhatná... Miután a megtámadott nőnek volt bátorsága mindent elviselni, rajta a sor, hogy befogadtassa magát, méghozzá azonnal, az első nap, az első este, különben mindörökre vesztes marad a hitvesi házban. Pozíciójuk kivívásához a nők legtöbbször erotikus tánccal próbálják lenyűgözni a társfeleségeket. Táncával a ház új asszonya megmutathatja, mit tud, csillogtatja gyöngyökkel és kaurikagylókkal díszített testének adottságait, csípője izgató ringatásával jelzi, mire képes, hogy elszédítse a férjet és magához láncolja.
Az elbeszélő tekintete fokozatosan változik meg, ahogy egyre jobban érzi magát a Mester házában, ahová közeli otthonából naponta ellátogat.
Mindig azt mondom, pedig ez kétértelműen hangzik, hogy szeretem a nőket. Szépnek és szelídnek találom őket. Poligám környezetbe születtem bele, ahol a gyerekek sokat vannak a nők társaságában. A kislányok a papás-mamás játékokat egymás között játsszák. Lányokat tanultunk meg csókolni, nem fiúkat. Afrikában a szüzességet meg kell őrizni. Ennek mind együtt szerepe van abban, ahogyan én a nőket szeretem.
Csakhogy ezek a nők, az öreg mester feleségei, soha ki nem léptek a házból! Nem mondja a szöveg, hogy ez tilos lett volna, de többször is említi, hogy az utcára soha nem mentek ki, helyettük mindent Riwan intézett, az egyetlen férfi, akinek a nagy marabun kívül szabad volt belépnie a nők házába. De Riwan soha nem emelte tekintetét a nőkre. A hangjukról azonosította őket.
A fiatal Rama megszenvedte, amikor a nagy marabu – akitől sok testi gyöngédséget és örömöt tanult – két év elteltével minden magyarázat nélkül, egyik napról a másikra áttért a következő, szinte gyermekkorú feleségre. De a történetet elbeszélő nő most már nem botránkozik meg, pedig ezúttal egy 13 éves lányt vett feleségül az öregember.
Afrikai viszonylatban nincs is ebben semmi botrányos. Nemcsak tiszteletreméltó vallási vezetők vesznek el alig serdülő lányokat. N’Djamenában jól ismertem egy fiatalasszonyt, aki szintén tizenhárom éves volt, amikor férjhez adták. Fejletlen gyerek voltam, mesélte, akkor még a mellem se kezdett nőni. Sírtam, amikor a férjem házába kerültem, én még kicsi vagyok, nem tudom, hogyan kell csinálni... Rendes volt az uram, akkor még nem nyúlt hozzám, de együtt aludtunk, én a hátához feküdtem. Simogattuk is egymást, de nem bántott. Egy év múlva jött meg a vérzésem, csak azután nyúlt hozzám...
A regény elbeszélő hősnője nagy utat tett meg. Fekete szülőföldjéről elment a fehér világba, ahol megtanult, megismert, megemésztett sok mindent, átvette a kultúráját, szerettem az operát, a sajtokat, a bort, élte az európai értelmiségi nő életét, aztán a sokféle tapasztalattól elcsigázva, és még mindig önmagát keresve, hazatért ősei földjére. Viszonylag hamar leperegtek róla a tanult előítéletek, és elfogadta újra azt a világot, amelyből jött. Erre szokták azt mondani, hogy visszatalált a gyökereihez.
Az öreg marabut, hiába hangsúlyozza állandóan a nagyszerűségét a szerző, én nem tudtam megszeretni. Mindig mindenki letérdel, vagy leguggol előtte, fejét mélyen lehajtva. Minden szereplőből fenntartás nélküli, odaadó tisztelet és engedelmesség árad feléje, végtelenül bölcsnek, szelídnek, gyöngédnek és minden tekintetben, a szexuálisat is beleértve, lenyűgözőnek találják. Tény, hogy nem akármilyen marabu, hanem serigne, vagyis murid vallási vezető.

A murid vallás az iszlám misztikus ágához, a szufikhoz tartozó szenegáli volof irányzat. A muridizmus a szellemi vezér, a serigne iránti teljes engedelmességen alapul. Bírálói szerint feudális struktúra.
A volof a szenegáli lakosságnak közel a felét kitevő népcsoport.

A könyv leírja a szenegáli házasodási szokásokat is, amelyek egyébként sok más nyugat- és közép-afrikai országban nagyon hasonlóak: a két család között előre (akár esetleg már csecsemőkorban) elrendezett házasság, alkudozás a menyasszonyváltságra, a szüzesség szentsége és az ehhez kötődő kötelező szertartások (véres kendő lobogtatása, ha nincs vérnyom, az egynapos feleség gyalázatos elüldözése).
Két történetet ismerünk meg részletesen: mintegy összehasonlításként az elbeszélő barátnője, Nabou Samb csillogó esküvőjét (mi mindent kap a lány, ha szép szabályosan férjhez adják), és a serdülő Ramájét (milyen lesz a sorsa, ha odaajándékozzák sokadik feleségnek).
Azután újabb meglepetés az olvasónak: egyszercsak az elbeszélő, végig névtelenül maradó nő lép elő főszereplővé, mert őt is kiválasztotta a tiszteletreméltó vén vallási vezető, hogy legyen a felesége. Sorrendben a huszonnyolcadik.
A nők házában közben huszonhatan várják derűsen, hogy mikor hívja vissza őket ágyába-asztalához a férj. Csak Rama hiányzik, az egyetlen lázadó: miután a mester ejtette, megcsalja az öreget, aztán megszökik, eltűnik, valószínűleg meghal.
Az elbeszélő hősnő pedig megbékél önmagával, a világgal, megismeri végre a gyönyört, szinte egyik mondatról a másikra kivirágzik benne az odaadó szerelem. Házassága az érzéki és gyöngéd szellemi vezetővel visszaadja az önbizalmát, a huszonnyolcadik feleség helyzetében semmilyen megaláztatást nem lát, inkább az autentikus női szerep szép elismerését, és megtalálja a boldogságot egy olyan patriarchális rendszerben, amelyről azt állítja, hogy a „szabad nő” státusát biztosítja számára.
Én, undok európai olvasó, csak ámulok ezen az alázaton. Mit tudhatott ez a vénember, amitől ennyi nő hevert a lába előtt? És ezt, Ken Bugul leírásában, úgy tették, mint akik éppen ezáltal találták meg a maguk teljességét.
Igaz, fontos a vallási dimenzió. A serigne nem csupán egy férj, sokkal több: mélyen tisztelt vallási vezető. A vele való kapcsolat spirituális dimenziójának nagy szerepe van abban, hogy a nők körében derű és békesség uralkodik. A regény sokszor említi a Ndigueul szót (ejtsd ndigöl), jelentése Tanítás, Rend. A Ndigueul irányít mindent. A Mestert szolgálva, a Ndigueulnek, a tanításnak magukat alávetve, a nők majd a Paradicsomba jutnak.
De addig is, állandóan készenlétben állnak, mert nem lehet tudni, mikor fogja hívatni őket a férj.
Miután a Serigne azzal aludt, akivel akart, és amikor akart, a nőknek nem volt idejük, hogy fölkészüljenek a közös éjszakára. Ezért aztán mindig készen álltak, mindig szépek voltak, illatosak, mosolygósak, miközben alsóneműjükre izgató ábrákat hímezve várakoztak és erotikus tréfálkozásokkal töltötték ki az időt... Minden percben, még olyankor is, amikor a férj éppen egy másik feleséggel aludt, a nő azt képzelte el, hogy ő kerül sorra. Szépítette magát: hennával mintákat festett kezére, lábára, kibontotta copfjait és megmosta a haját, aztán újra fonta, hogy mandula szeme vagy hosszú nyaka még szebben érvényesüljön, dörzskővel súrolta a talpát, hogy lágyabbá tegye, karitévajjal kente a testét, hogy bőre nyugtatóan finom legyen.
A regényben leírt történet igaz, a könyv megjelenése után a szerző interjúban elmondta: Valóban a huszonnyolcadik felesége voltam egy serigne-nek, vagyis a murid muzulmán vallási mozgalom egyik bölcsének, aki a falum erkölcsi vezetője volt. Ken Bugul tehát megtalálta önmagát a szellemi békességet és testi gyönyört egyaránt nyújtó szerelemben. Modernnek titulált kapcsolataiban boldogtalan volt és csalódott, a mester huszonnyolcadik feleségeként kiteljesedett.
Hiteles történet egy nő magáratalálásáról. Engem csak az zavar benne, hogy Ken Bugul, úgy adja elő mint egyetemes igazságot. Az egész könyv szenvedélyes védőbeszéd a poligámia mellett, amelyet az érzékiség, a bizalom és a rend egyedüli letéteményeseként mutat be. Általános érvényűvé teszi a személyes tapasztalatát – ebbe a csapdába egyébként mások is bele szoktak esni.
Valószínű, hogy a könyv elsősorban az európai nőknek szól, különben miért lennének lábjegyzetek olyan szavakhoz vagy fogalmakhoz, amelyek az afrikai olvasó számára nem szorulnak magyarázatra. Az is erősíti ezt a benyomást, hogy az európai életében csalódott szerző jó néhány, korántsem szenvedélymentes kirohanást intéz a monogámia és a fehér ember szerelmi szokásai ellen, ezzel is hangsúlyozva a hatalmas különbséget a poligámia javára.
Azelőtt csak a megvitatott, magyarázott, elemzett, tervezett szerelmet ismertem... Hányszor játszottam meg, hogy elélvezek, akárcsak ezernyi más nő, akik, mint én, adták az emancipáltat, a modern nőt... Minden pozíciót ki kellett próbálni, néha igen kényelmetleneket is, de mert a tapasztalt nőt játszottuk, nem mertünk panaszkodni, szólni, hogy ez így nekünk egy csöppet sem jó.
Ken Bugul a monogám házasságban élő nőket, úgy mutatja be mint akik féltékenységtől gyötörve kénytelenek élni, hogy végül frusztráltan elváljanak. Ha nem is ilyen élesen fogalmazva, de hasonló véleményeket magam is hallottam poligám házasságban élő muzulmán nőktől, akik arra emlékeztettek – mintha én ezt magamtól nem tudtam volna –, hogy az európai férjek sem szokták kibírni egyetlen nővel, csak ezt ritkán merik otthon bevallani, és inkább titkolóznak a feleségük előtt. Ugyan már miért jobb suttyomban tartani, mint nyíltan vállalni több feleséget – tudakolták tőlem pajkosan nevetgélve a nők.
A kérdés jogossága vitathatatlan.
Ken Bugul regénye az öreg mester csöndes és szelíd halálával végződik.
Milyen csodálatos időket éltem meg vele! Megtanultam, hogy elfoglaljam magam, hogy kitöltsem az életemet, hogy higgyek magamban, higgyek Istenben, merev dogmák nélkül, bonyolult szertartások nélkül, egyszerűen csak higgyek Benne, kérdőjelek nélkül, de nem zárva ki a kételyt, amely olyan, mint a hit szükségszerű és élő teste. Soha nem leszek már az, aki voltam. Azzá váltam, akivé lettem: önmagammá.
Miután olvasás közben sokat berzenkedtem, végül megtanultam elfogadni ezt a történetet, megérteni az igazságát, ami őrá, Ken Bugulra minden bizonnyal érvényes, és nyilván még másokra is, csak az általános igazság rangjára nem kell emelni. Mindenki keresi önmagát, és hogyha egy nő egy férfiban – aki történetesen poligám – és az általa közvetített vallásban találja meg, lelke rajta. Sokféle utunk lehet. Csak ne tessék úgy ábrázolni, mintha ez lenne az egyedül üdvözítő út.
Nehéz a kultúrák párbeszéde, de próbálkozunk.

*****

Ken Bugul Szenegálban született, 1947-ben, Mariètou Mbaye Biléoma néven. Fölvett neve volof nyelven azt jelenti: „akit senki sem akar”. Azokat a nőket hívják így Szenegálban, akiknek három-négy gyereke egymás után halva született, vagy csecsemő korában meghalt. Őket senki sem akarja, még a halál sem, hiszen túlélték a szülésüket. Ezt az álnevet a kiadó javasolta a szerzőnek, védeni akarván őt az esetleges támadásoktól botrányt keltő könyvei miatt.
A Riwan című regény ismeretében fölfigyelünk arra az életrajzi adalékra, hogy az apa idős marabu volt, már 85 éves, amikor Mariètou született. Gyerekkoráról azt tudjuk, hogy ötéves volt, amikor anyja elhagyta a családot. A fiatal lány a dakari egyetem elvégzése után ösztöndíjjal Belgiumba került. Sokat utazott Európában és Afrikában, közel egy évtizeden át nemzetközi funkcionáriusként családtervezéssel foglalkozott több afrikai országban.
Kereső típus. Amikor Lengyelországban járt, erősen vonzotta a katolicizmus. Később föl akarta venni a zsidó vallást, végül kikötött az iszlámnál, gyerekkora hiténél. Jelenleg Beninben él, regényírás mellett műtárgyak és kézműves termékek kiállításával és értékesítésével foglalkozik, továbbá írást oktat többféle szinten, egyetemen, civil körökben és hátrányos helyzetűek számára.
Regényeiben visszatérő téma a nők helyzete, az iszlám és az Észak-Dél viszony. A Riwan 1999-ben elnyerte a Fekete-Afrikai Irodalom Nagydíját.