ICA Köszöntők

A 3. születésnapon Bódis Kriszta és Gordon Agáta arra kérte ICA kedvelőit, hozzanak ICÁ-nak valami jelképes ajándékot: néhány sort arról, eddig hogy érezték magukat vele. Aki együtt akar bontogatni, most kezdheti.


Bitó László: Centrifuga*

Centrifuga

Az inkvizícóban még nem használt, egy tengely (irodalmi alkalmazásban két tengely) körül forgó szerkezet, amivel a gravitációs erő többszörösét lehet előállítani. Ez az erő a tengely forgási sebességétől és a tengelyhez kötő kar hosszúságától függ. Ezt gravitációs erőnek vagy g-forsznak nevezzük. (Ez csak áttétesen viszonyul a g-ponthoz, amely adott esetekben nagyságrendekkel nagyobb hatást képes kifejteni.) A centrifuga általában kisebb és nagyobb fajsúlyú anyagok (irodalmi alkalmazásban: írók) szétválasztására használatos. Vannak centrifugák, amelyekben asztronautákat szoktatnak hozzá a föld elhagyásához szükséges gyorsuláskor keletkező g-forszhoz. Ennek az irodalmi megfelelőjét nem ismerem, hacsak nem az, hogy az ilyen centrifugában a valósnál sokkal fajsúlyosabbnak érzi az ember a fejét. De tanúskodhatom: nem pozitív élmény a centrifugálás. Különösen nem a szemgolyó ki (eyeballs out) pozícióban, amikor úgy érezzük, hogy majd kiesik a szemünk és az agyunk is követi. (Az irodalomban olykor ellentétes probléma áll fenn, amikor az agy nem képes követni a szemet.) Talán manapság a legismertebb alkalmazása a centrifugának azt szolgálja, hogy mosás után az utolsó cseppet is kiszorítsa a dagadt ruhákból. Nem azt akarom mondani, hogy ilyesmi megesik a Centrál Kávéházban, még ha olykor a két tengely közé szorítva (lásd: régimódi mángorló) másfél óra után teljesen kifacsarva érezzük is magunkat. Egyes XXI. századi irodalomtörténészek szerint Centrál Kávéházban hetente tartott Irodalmi Centrifuga elnevezése a Centrál és a Fúga összevonásából keletkezett, ahol a fúga szót a zenei értelmében alkalmazták, amelyben a téma egymás után belépő szólamokon – más-más fekvésben – vonul végig.


Csapó Ida: ICA és Ida***
(ICA 3. szülinapjára soxerivel :-))

ICA cigizik. Hm... érdekes, nem zavar. Annyira.

Megbocsátom neki. Bár nem bánnám, ha abbahagyná – majd kinövi. Ha kinövi.

ICA élvez. Mármint támogatást. Támogatást – pasiktól. Mert a Centrál egy pasi hely – irodalmi pasi hely. Vagy már nem is annyira? ICA tesz róla.

Mert hogy ICA centrifugál -> centrifugálja a női irodalmat.

Mitöbb ICA zavarja a vizet. A magyar kortárs irodalom állóvízét.

ICA sokszínű – sokarcú, sokhangú, sokszájú, sokkarú, sokdalú, sokszavú.

ICA izeg-mozog – mozgalommá NŐ? ICA Szombathelyre, Szekszárdra, Egerbe és Nyíregyházára kihelyezett centrifuga „üléseket” tart. Tehát ICA hálósodik – behálózza netán hamarosan a vidéket is?

Ida, amikor csak tud, jön barátnőjéhez, ICÁ-hoz.

Ida szereti ICÁ-t, s szeretné hinni, hogy ICA is szereti Idát.

Mindenesetre Ida szeretné betenni a lábát ICÁ-ba – néhány menettel.

És akkor teljesülne Ida álma: ICA és Ida tényleg, és kölcsönösen szeretik egymást.

Budapest, 2008. március 27. - Copyright Csapó Ida ***


Cserepes Károly: De ma pont

Centrifuga, forog, forog, nők, nők, édesek, kavar, kavar, felkavar, imádom őket, a Centrifuga-nőket!
De ma pont nem tudok elmenni.


Falcsik Mari: Közös mosás
Az Irodalmi Centrifuga harmadik születésnapjára, szeretettel


a gazdagon mintás szép szerelmi dráma
Krisztának lett fontos: elragadta tőlem
s tuszkolta be máris a gépbe hogy lássa:
a nő és a férfi s a vízparti város
miképp reagálnak majd a facsarásra

Kriszta már csak ilyen: kedves kíméletlen
Agáta komolyan figyelte a gépet:
összegyűrődik-e minden menthetetlen
a nő és a férfi s a vízparti város...?
meghűltek az összes metaforák bennem

vártam hogy kivegyük – mit lehetett tenni?
nem is emlékszem már semmire csak arra
ahogy kezdtük együtt széjjelteregetni:
a nő és a férfi s a vízparti város
mondhatom még szebben látszott valamennyi

Mellékdal:
szóval hogy így együtt mostunk-teregettünk
valahogy már ettől jó barátok lettünk
száradt már a mintás szép szerelmi dráma
mi meg átballagtunk a szomszéd kocsmába


Fónyi Antónia: Veletek vagyok gondolatban

Veletek vagyok gondolatban ma este!
Magam élményéből a lényeget: a Centrifuga mindent nagylelkűen és oldottan befogadó légkörében, több mint negyven év után először beszéltem nyilvánosság előtt magyarul és egy egész estén át.
Üdv mindenkinek, de elsősorban a Centrifuga két létfenntartójának.


Esze Dóra: Műveljétek még sokáig

Drága Kriszta és Agáta,
jó volt és van veletek, ez a legfontosabb közlés, ha nem is eléggé bonyolult. A kérdéseitek mindig felkészültek, sokszor felkavaróak, olykor zavarbaejtőek, nem ritkán szembesítenek valamivel, ami épp a centrifugás estén aligha publikusan érdekes, ám ahogyan később továbbgyűrűzik, azért külön köszönet, és néha a falra lehet mászni tőlük, az is szívmelengető. Mindig önálló öröm Kriszta tematikus toalettje és Agáta frizura-fókuszált megcsinálatlansága. Hovatovább feledhetetlen módon teszitek a barátság szinonímájává az elérhető alázatot, ebben egészen egyedülállóak vagytok, szingli jelenség: láttam, hogyan hagyjátok tisztelettel mosolyogva békén a nagyon nagy remetenőt, láttam, hogyan döntötök úgy, inkább nem veszitek észre holmi Kossuth-díjas passzivitás vonakodó válaszait, láttam, hogyan hajoltok el megbocsátón a füstölgő primadonna nyilai elől. Márpedig ilyesmit nézegetni-hallgatni egy estén át, ne kerteljünk, biztató. Pedig ez csak töredék. Aki ott volt, érti, aki épp ezekre nem jött el, nézze meg a következőket. Mondanám direkt tapasztalatnak. A magam részéről sok ilyet kérek szépen magunknak. Ölellek benneteket, műveljétek még sokáig:
ED


Kármán Irén: Egy estém ICÁ-val?
Hali-leó!

Egy estém ICÁ-val?
Érdeklődő, csillogó szemű, értelmes emberek, inspiráló kérdések, termékeny vita korunk népbetegségeiről.
Szóval köszönöm szépen a meghívást, bár helyszínt nem jelöltél meg. Délelőtt még tárgyalásra megyek, mert a titkosítások feloldása miatt keletkezett jogvitában a TASZ-szal indítottunk októberben egy államigazgitási pert az ORFK ellen. De estém feltehetően szabad, úgyhogy kösz, kösz, kösz.
Üdv: Irén

********

2008. február 28. - Nők elleni koncepciós perek

Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendégei ezen az estén Kármán Irén, Varró Szilvia és Vajda Éva voltak. Az olajszőkítési botrányban nyomozó filmessel és az oknyomozással foglalkozó újságírónőkkel Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén esete is szóba került a hetedik féléve üzemelő Irodalmi Centrifugában.

A nők és a hitelesség kérdése érdekelte a kérdezőket: vajon az újságírók vagy maguk az áladozatok nők elleni koncepciós pereknek látják-e, ekként élték-e meg saját helyzetüket vagy nőtársaik helyzetét. Három különböző eset, három hasonló média- és társadalmi reakció: Zsanett, Malina Hedvig és Kármán Irén estei.

Kármán Irén: karrierista, szerelmes, tettes vagy áldozat? Tettes és áldozat? Sikeres blogger, megvert újságíró? Élményeiből könyvet is írt.

"Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfi hatalmi rendszerek áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritásé. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva." G.A.

Zavarjuk a vizet! - Vizezzük fel az álatlános emberi általánosságát!

Kármán Irénről
Varró Szilviáról
Vajda Éváról
Gordon Agáta: Nők elleni koncepciós perek

Gordon Agáta: Női koncepciós perek – Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén

Női koncepciós perek zajlanak, és ha nem vigyázunk, lesznek még itt mártírnők és nővértanúk is. A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Azonban a kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Sok nő, nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért.

Én azt képzelem, hogy a befulladt és idiotizálódott bal-jobb szembeállítások helyett várakozás és vákuum nyílik kollektív pszichénkben a nők felé. Erre adott zsigeri válasza a kollektív pszichénk férfi részének a nők lejáratása, mely részben tudattalan, részben nagyon is tervezett-szervezett reakció.
Malina Hedvig Zsanett és Kármán Irén ügyében férfi hatalmi rendszerekkel (politika, rendőrség, maffia) kerülnek szembe a nők és férfi hatalmi rendszerek (jogi, orvosi, szakértői) vizsgálják tetteiket. E rendszerek senkit nem engednek a maguk közelébe, aki tud nőül: e koncepciós perekben női-gender szempontok és érvek meg sem jelenhetnek.

A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfiuralom áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritás áldozatai. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban létezik a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva.
Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Malina Hedviget megverték: biztos rossz helyen járt. Zsanett több mindenkivel szexelt, mint gondolnánk. Kármán Irént a férje is verte. Az áldozatok sommás megítélése mindezeket a „kurvaság" kategóriájába tartozónak véli, amin nincs mit védeni.

Azonban − anélkül, hogy a sommás megítéléssel egyetértenék, ám a fogalmi keretek tisztázása érdekében ezt lenne a legfontosabb megértenie a vádaskodó férfiprincípiumnak −, a kurvákat is ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint a férfiakat. Az ártatlanság vélelme, érzéseik realitásának elismerése, a szolidaritáshoz való jog, a testi épséghez való jog és más alap- vagy levezetett jogok érvényesek rájuk is. A kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké.

Érdemes még egy kicsit messzebbről néznünk ezeket az eseteket. Ha így teszünk, a három példához még hozzátehetjük Geréb Ágnes, nemzeti bábánk esetét, vagy Simek Kittiét, aki az otthonkínzás áldozataként lett abuzáló nevelőapja gyilkosa, és Molnár Andreáét, aki a haszonelvű férfiterror áldozataként lett öngyilkos szépségkirálynő.

Lehangoló magyar női kilátások.

Abban látom a kiút lehetőségét, csak ott látom megcsillanni a reményt, hogy sok nő érzi és gondolja ugyanezt: nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért. Nő a feszültség, jogosak a sérelmek, s jól érezhető, hogy a „rendes nők" sincsenek biztonságban. A nők felháborodása emelgetné a média fazekának a fedelét, de ezt a fedőt erős kezek nyomják vissza.

Szinte csoda és kevés ember számára észlelhető, ha egymást erősítő, egymásra rímelő női írások is jelennek meg emberi jogainkról. Jó volna, ha ehhez sokan csatlakoznának, ha sokan észrevehetnék, hogy körvonalazódik egy szolidáris női platform, amely nem tűr némán tovább, és amit nem támadni, hanem támogatni kell.

(Az illusztráció Jan Saudek cseh fotós egyik képe.)
Meghívó az estre