Összefogás egy élhetőbb jövőért

Szívességbank, telekocsi? - Válságmentes zóna című sorozatunkban hírt adtunk már a május utolsó hétvégéjén rendezett KÖRFESZT című rendezvényről, mely a Védegylet szervezésében az összefogást szorgalmazva, közösségi megoldásokat keresett és talált is a hétköznapjainkat uraló gazdasági válság enyhítésére. A 2000-ben alapított civil politikai szervezet összegyűjtött és füzet formában közkincsé tett a Körfeszt ötleteiből egy csokorra valót, sorozatunk új cikkében, többek közt ebből mazsoláztunk.

Egyesült áramlatok a Centrifugában

Ahelyett, hogy folyton a nagyokra várnánk, tegyenek valamit értünk, kisemberek érdekében, kifizetődőbb megoldást jelent, és több reménnyel is kecsegtet, ha magunk lépünk a tettek mezejére. Hogy egyedül nem megy – már a régi, közszájon forgó sláger is megénekelte. "Mindenki egyért, egy mindenkiért", nemcsak a négy muskétás, a mi esetünkben is ebben rejlik a megoldás kulcsa.

Mit tehetünk közösen a közösségért?

Baráti, ismertségi körünkben szervezhetünk például szívességbankot, ahová nem kínkeservvel összekuporgatott, utolsó fillérjeinket helyezzük letétbe, ha ugyan…, szívességet teszünk, hogy azt majd a jövőben valaki más viszonozza nekünk. Hogy egy-egy ilyen közösség valóban hatékonyan működhessen, jó, ha a felek már induláskor tisztázzák egymással a szívesség és a csere határait. Baráti társaság esetében például evidens, hogy bizonyos szívességek fejében nem várunk viszonzást. Vagyis, amit eddig pusztán szívjóságból cselekedtünk meg kebelbarátunkért, azért a szívességbank létrejötte után sem érdemes viszontszolgálatot várnunk. Ha például minden vasárnap megkínáltuk az idős szomszéd nénit az épp kisült süteményből, ezentúl sem várhatjuk el, hogy cserébe mondjuk, friss tanyasi tojással viszonozza kedvességünk. Ha viszont elhozzuk a kolleganő, Marika gyerekét az óvodából, amit eddig nem műveltünk soha, cserébe elvárhatjuk, hogy Marika helyett valaki más, aki jobban ért hozzá, feltelepítse új gépünkre a windowst.
A szívességbank alapjai tehát a bizalomra épülnek, arra, mennyire ismerjük a másikat, mennyire vagyunk nyitottak felé. Ahol a hétköznapi gondokra hivatkozva mindenki elszalad a másik búja-baja elől, hisz megvan neki a sajátja, ott nemhogy szívességbank nem fog létrejönni soha, de még normális emberi kommunikáció, kapcsolat sem.
Persze ne higgye senki, hogy a szívességbank intézményével fogjuk megváltani a világot, de azzal, hogy apró-cseprő gondjaink súlya lekerül vállunkról, máris szebbnek, barátságosabbnak érezzük majd mindennapjainkat. Úgy, hogy mindeközben kiiktattuk életünk egy bizonyos részéből azt a mumus mumus pénzt, amiből mindig, minden körülmények között kevés van.
A szívességbankokról bővebben is olvashatnak a cserekor.hu és az etk.hu weboldalakon.

Ugyancsak a költség- és nem mellesleg környezetkímélő megoldások körét gazdagítja a telekocsi-mozgalom, melyhez az interneten keresztül bárki csatlakozhat, ha lakó-, vagy munkahelyi környezetében nem kíván éppen újabb rendszert létrehozni. Minek autóznánk üresben, ha Géza bácsi épp arra tart, amerre mi? Miért ne vinnénk be Icukát is a munkahelyre, ha egyszer két sarokkal lakik odébb? A rendszer tagjai közt nemcsak az üzemanyagköltség oszlik meg, az autó fenntartásával járó hatalmas kiadások is, ráadásul a közösen utazóknak az a jó érzésük is meglehet, hogy nem szennyezik feleslegesen a környezetet, négy majd üres kocsi helyett, csupán egy tele kocsival lépnek a forgalomba. A hazai telekocsi-rendszerekről az oszkar.com, a kenguru.hu és az utazzunkegyutt.hu oldalakon szerezhetnek bővebb információt.

Szintén a virtuális közösségépítés irányába mutat az a kezdeményezés, mely a hazai gasztrobloggereket és bloggerinákat tömöríti a Takarékláng elnevezésű blogon. A sütés-főzés szerelmesei ezúttal azért fogtak össze, hogy a háziasszonyi kötelességeket még fontosnak tartó hölgyek hétköznapjait megkönnyítsék. Az általuk ajánlott receptek egytől-egyig ínycsiklandóak, mégis szinte fillérekből kihozhatjuk őket, változatossá téve a családunk asztalára kerülő mindennapi betevőt.

Beláthatjuk tehát, hogy a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Nem kell több néhány jó barátnál, egy-két kreatív ötletnél és máris tettünk valamit azért, hogy mindnyájunk élete könnyebb, derűsebb, napfényesebb legyen.

Netköltés a pénz körforgásáról

Elgondolkodtató kis történet...
Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzió, a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt..., és persze mindenki marhára el van adósodva… Végül nincs kiadás és nincs bevétel, és mégis mindenki kifizette az adósságát! – újabb tanulságos netköltés az ICÁ-n, pénzről, szeretetről, válságról és a nagybetűs megoldás lehetőségeiről.
Egyesült áramlatok a Centrifugában

Elgondolkodtató kis történet...
Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzió, a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt..., és persze mindenki marhára el van adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd elirányítják a szobába, ami a harmadikon van.
A hotel tulajdonosa fogja a 100 Eur-t és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozást. A hentes azonnal fogja a 100 Eur-t és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
megadja neki a l00 Eur-t.
A nagykereskedő nem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznót, amit még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt, és sebes malacvágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat…
Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Eur-val a mi kis hotelunkba, hogy kifizethesse végre a szobát, amire felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy ez a szoba neki nem felel meg, Kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő pedig fogja a 100-ast és távozik.

Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, ÉS MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ ADÓSSÁGÁT!

Vagyis semminemű mozgás nem történt a pénzpiacon, ami mikroszintről makroszintre váltva, a magyar gazdaság aktuális helyzetét ismerve, pláne a világgazdasági válság kellős közepén, elég riasztó lehet.
A körbetartozás intézménye jelenleg az építőipart sújtja leginkább, az itt felhalmozott tartozások összege 2006-ban mintegy 500-600 milliárd forintra rúgott. Hogy hosszútávon hová vezethet az a kölcsönös bizalmatlanság, mely a körbetartozások folyományaként óhatatlanul is uralni fogja a gazdasági szférát, nehéz volna pontosan meghatározni, de hogy egyre több cég és vállalat fogja lehúzni a rolót következtében, az szinte bizonyos. Probléma inkább akkor van, ha a fizetésre nem hajlandó társulások új égisz alatt folytatják piacbénító stratégiáikat, tevékenységeiket. Különösen akkor, ha az uniós támogatásokkal történik visszaélés, ahogy azt már sajnos, számos esetben megtapasztalhattuk.
Belegondolni is rossz, milyen következményei lehetnek annak, ha a magyar vállalkozásokkal kötött üzleteket egyöntetűen kockázatosnak ítélik. Ugyan léteznek már különböző számítástechnikai rendszerek, melyek segítségével leinformálhatjuk az adott vállalatokat, a tényleges megoldást mégis a fizetési morál megváltozása jelentené. Addig, amíg itt nem számíthatunk pozitív fejleményekre, a védekezés valóban kifizetődőbb, mint a támadás. Vagyis még a majdani busás profit reményében sem érdemes kétes kimenetelű üzletekbe bonyolódni. A mese tanulsága szerint olyanoknak kölcsönözni, akiktől „csodás” fordulat híján, bizony hiába is várnánk adósságaik törlesztését.

Másfelől a mese a pénz látszatvilágát is remekül illusztrálja. Az egymásnak tett szolgáltatásokért felesleges papírt kérni, ha felhalmozására semmi esély. A haszonszerzés lehetősége eleve kizárt, hisz a pénz tulajdonostól tulajdonoshoz vándorol, anélkül, hogy képes volna megfialni. Amit az egyik kezünkkel kapunk, a másikkal már adjuk is ki – ugye ismerős a helyzet? Világvége vagy kreítav jövő című sorozatunk egyik korábbi cikkében foglalkoztunk már az alternatív és/vagy helyi pénzekkel, melyek bevezetése megoldást jelenthetne a jelenlegi válságos helyzetben is. Sokan a kalákarendszer feltámasztását is szorgalmazzák, mely kísértetiesen hasonlít a mese által vázolt történetre, feltéve, hogy a 100 Eur-t kiiktatjuk belőle.

A történetben mindenki dolgozott, leszámítva a pénz birtokosát, az oroszt. Ha ő nem lenne, senki sem rendezhetné tartozását. S bár az adósságok végül kielégítetnek, változás nem történik. Távoztával kezdődhet minden előröl. A körbetartozás ördögi láncolatát maximum a pénz mellőzésével volnának képesek kiiktatni, ha a nem közvetlen egymásnak tett szolgáltatások egyenértékűek volnának egymással, s az időbeli különbség sem zavarná őket. Ha…

Igaz, az is lehet, a prostitúcióba rejtett szeretet, követelés és szolgáltatás generálja az abszolút értéket... S ez az érték, vagyis munka, vagyis szeretet, amit a nők adnak folyamatosan, az ellensúlya az összes létező és potenciális "pénz"nek.

Hogy mi tehát a megoldás? Elcsépelt közhely, de mindenestre sok igazság szunnyad benne, a legjobb, ha addig nyújtózkodunk, amíg takarónk ér. Ha kiadásaink nem haladják meg szűkös bevételeinket.

„Begyűrűzött a világgazdasági pánik, a Pénz leereszt, mint egy defektes gumi.
Ez a kollektív kényszerképzetünk, a Pénz éppen megdőlt, ez a drogszerű kollektív függőségünk elvonódott. Éppen elvonási tüneteink kezdődnek, ez a pánik. És a megtorpanás. Most merre?
Uralmi csere vagy az elvonás enyhítése adagolt drogpótlással?
Uralmi csere! Állítják az úttörők, felderítők, látnokok és jósok, a bizalom, a kölcsönösség és az empátia áramlataiban…”
Közösségi önsegítő rendszerek és alternatív gazdaság a Kesztyűgyárban.

Válságmenetes zóna a Centrifugában

A május utolsó előtti hétvégéjén megrendezett Közösségi Önsegítő Rendszerek Fesztiválja, vagyis a KÖRFESZT című rendezvény, melynek a nyolcadik kerületi Kesztyűgyár Közösségi Ház adott otthont, épp a kilábalás eszközeire, lehetőségeire szeretett volna rávilágítani. A BSZF tavalyi a „Közösségi önsegítő rendszerek” konferenciájának folytatásaként idén az „Alternatív gazdaság” témája köré szervezték a szakértői beszélgetéseket, hogy végül megszülethessenek a többé-kevésbé mindenki számára elfogadható közösségi válaszok. Ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnánk a gazdasági válság enyhülését, vagy a magyar kormány lehetséges (óv)intézkedésit(?) vitatnánk, hasznosabb és érdemesebb új utakat keresnünk. A Védegylet több tucat civil szervezettel összefogva épp ezeknek az előremutató kezdeményezéseknek a seregszemléjét szervezte meg a Kesztyűgyárban, ahol a már működő hálózatokba bárki bekapcsolódhatott, de jövőbéli kezdeményezésihez is használható ötleteket gyűjthetett.
A KÖRFESZT Pénzalternatívákról szóló beszélgetésén, épp a helyi pénzek bevezetésének lehetőségeit vázolták a szakemberek, Ács József fizikus, programozó, a Liget folyóirat publicistája, Varga István gépészmérnök, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke, Kelen András gazdaságszociológus, az Általános Vállalkozási Főiskola tanszék vezetője és Németh István mérnök, a Controlling Kft. Ügyvezetője, aki azért foglalkozik az alternatív pénzekkel, hogy meglelje az üdvözítő nemzetmentő stratégiát, mely legalább a létfenntartás alapjait biztosítja.

Legyen szó városokról, vagy civil közösségekről, a nagyvilágban 5.000-nél is több helyen használnak a közösségek saját, helyi pénzt. Németországban is több tucat helyen forog ilyen alternatív pénz, békés egymás mellett élésben a hivatalos fizetőeszközökkel, hiszen az adóhatóság és a német jegybank felismerte jótékony hatásukat s emiatt meg is tűri őket. Miért éppen mi, magyarok zárkóznánk el ettől az esetleges megoldást jelentő produktumtól?

Ács József szerint a rendszerváltás óta hamis kép él az emberek fejében a kapitalizmusról. A politikai ellenőrzés kivonása és a pénz semleges mítosza, melyet köré vetítettek, 1971-től, a szabadpiac mechanizmusait felszámoló, finánc kapitalizmus elterjedése óta hazugságnak számít. A mai gyakorlatban a bankárok kapitalizmusa érezteti hatását, míg a döntések mögött egy szűk csoport áll, a veszteségeket a közszféra viseli. A bankok beszállítói az egyes nemzetállamok. Minden előre megírt forgatókönyv szerint zajlik. New York 1975-ben is csődbe ment már, mire a kongresszus újabb hiteleket vett fel a működés fenntartásának érdekében. Ez tehát nem válság, maga a rendszer. Hasonló végkövetkeztetésre jutott Soros György is, aki az amerikai kongresszusban fejtette ki álláspontját, útját állva ezzel a szisztematikus bűnbakkeresésnek.

A pénz definíciója

A pénz meghatározására Kelen András vállalkozott. A pénz olyan eszköz, amit egy harmadik személy is köteles elfogadni. A baj csupán az – mondta, hogy a törvényes fizetőeszközt egyetlenként fogjuk fel. A pénz másképp fogalmazva a számvitel terméke, melyet nemcsak tranzakció, átértékelés is létrehozhat.

Ezt a műveletet a társaságokba tömörülő kockázati tőketársaságok végzik, akik 2005-ben a világ éves jövedelmének ötszörösét állították elő ily módon. A pénzügyi rendszerrel tehát a számvitel miatt történt baj. Az Európai Unió a számvitel szabványosítást átengedte világszabályozásnak, vagyis az az USA felügyelete alatt áll, mely a mai eseményekért is felelős. Bár hozzá kell tenni, Európa mostanra több pénzt hozott létre, mint az Amerikai Egyesült Államok. A megoldást csakis az átalakulás jelentheti, melyre az a tény is rávilágít, hogy az 1913. óta magánkézben lévő dollár mára értékének 97%-át elveszítette. A mi feladatunk, hogy a törvényes fizetőeszköz mellett kreatív módon egyéb fizetőeszközt konstruáljunk. Ez a komplementer fizetőeszköz csak akkor működhet – világít rá Kelen András, ha léteznek alulról építkező közösségek, ebben viszont igencsak hiány van Magyarországon. A hálózatba szerveződő közösségek ugyanis a munka mellett termelési tényezőt képezhetnek. A csere megszervezése, mellyel szemben az ingyen és fekete munkát üldöző munkaügyi felügyelő is többé-kevésbé tehetetlen lenne, már igen nagy előrelépés volna. A reciprocitás elve viszont, mely azt jelenti, hogy a viszonzás nem azonnali, időben el van tolva, mindenképp ismertséget feltételez. Kelen András szerint ez esetben kivételesen a KGST-ről kéne példát vennünk, a többi szakember bólogat. Hisz a KGST-ben egymás mellett megfért a világon eladható cikkekért járó kemény és a keleti piacon eladható szőlőért, borért járó puha pénz is. Bár szinte kivihetetlen, de Kelen András a két pénzfajta közé kínai falat emelne, fontosnak tartván, hogy a két pénz fajtát ne lehessen egymásra váltani.

A hatalom négyfős csatornája

Németh István a hatalom csatornái közül a kamatpénzt teszi felelőssé a munkanélküliségért, mely egyértelműen a vagyongyarapítás eszköze. Mivel a felhalmozás miatt csereértékét veszti a gazdaságra is bénító hatással van. A komplementer pénz bevezetését az együttműködések olajozása és az önfenntartás érdekében látja fontosnak. Szerinte kisközösségi létfenntartó üzemeket kell létrehozni, illetve újjáépíteni, melyek az alapvető, nem média szabta igényeket helyben képesek kielégíteni.

Mi az alternatív pénz előnye?

Bár különböző pénzekről van szó, a szakemberek abban egyetértenek, hogy az alternatív pénz egy eszköz, mely fajtánként más-más előnnyel bírhat ugyan, fő-fő célját illetően mind megegyezik, hisz az élet minőségének megjavítására tör. A helyi pénz további előnye, hogy a gazdasági tisztaságot emeli. A közönség soraiban megfogalmazódó kérdés, miszerint a helyi pénzek bevezetése elnyomorodáshoz vezet, mert kivonjuk magunkat a nagy egészből, szintén megnyugtató választ, újabb elgondolkodtató kérdést szül. Egy-két év puszta várakozás nem vezet-e nagyobb elnyomorodáshoz, mintha átmenetileg alacsonyabb színvonalon élünk, de legalább teszünk valamit?

„Nem bírunk tisztességesek lenni!”

Hogy a helyi közösségek mobilizálásában milyen lépések történtek ezidáig, szintén a közönség soraiban ülő szervezetek képviselőitől szerzünk tudomást. Míg egyesek a kalákarendszer és a szövetkezeti hálózat visszahozásán fáradoznak derűlátóan, mások szerint ez a nyolcadik kerületben ma is létezik, csak nem biztos, hogy működőképes. Ha Laci bácsi egy tál, forró levesért üvegez, de közben lopja a gittet, az mindenképp erkölcsi problémákat vet fel…

Hogy melyik tábornak van igaza, nehéz lenne egyértelműen meghatározni, mindenesetre a KÖRFESZTEN működő ingyen bolt, az adomány alapon üzemelő büfé és ebédosztás, hogy a többi közösségfejlesztő programról már ne is beszéljünk, azt a látszatot keltették, talán nem mindig vagyunk tisztességtelenek, lehet létalapja az összefogásnak.

„A pénz közös testünkben a keringés, vér és nyirok, gén.
A pénz információ, adat, forrás és mém, már új rendszerben kering.
Újjászületés van, és újra átjutunk a csontlakaton, ahogy a tű fokán.
Átállunk tüdőlégzésre, anyagtalanodásra, szellemi létezésre.
Ahogy kiprésel magából az anyavilág.
Gazdagon ömlik belénk az élet. Sírunk, ordítunk, fojt és fáj.
Tüdőnk megtelik. A pénz zörgő avar a lábunknál.”

Murányi Gordon

A Pénztárca Pályázat eredménye - különdíjasok

Nők elbeszéletlen pénztörténeteit várta a GazdagNők.hu (www.gazdagnok.hu) honlap, illetve a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány pályázata 2009. áprilisában az ICA-val karöltve. A beérkezett műveket Chi*** Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista Gordon Agáta íróval és Joó Zsuzsa karrier-tanácsadóval együtt értékelte. A zsűri végül három különdíjat is odaítélt a dobogóról lecsúszottaknak, Joó Zsuzsa indoklása szerint azért, mert „nem gügyögtek, nem terápiás írások voltak, pláne nem blogkezdemények. Elejük volt, közepük és végük, messze kiragyogtak az átlag felett ezek is”. Így Pap Vera: Lakberendezés hitelből, Veresi Virág: Honnan jön a pénz? és Kovács Kriszta: Anyámnak sose volt pénze című pályamunkáját olvashatják a különdíjas alkotások között.

Pap Vera: Lakberendezés hitelből

Évekkel ezelőtt tévedésből jelentkeztem egy lakberendező tanfolyamra. Éppen piszkosul rá akartam lelni önmagamra, és a sok reformötletem közül a lakberendezés jó választásnak tűnt. Hát, egy ideig. Aztán már nem annyira. A tanfolyam négy féléves lett volna, a harmadik után hagytam abba. Halasztást kértem, sose mentem vissza.

Hülyeség? Nem. Azóta se bántam meg. Akkorra láttam be, hogy soha nem leszek jó lakberendező. Irtózatos energiákat öltem a rajzolásba, hogy fele olyan jó munkákat tudjak leadni, mint a többiek. Azzal, hogy nem fizettem be a negyedik félévet, 80 ezer forintot spóroltam. És, igen, elvesztettem ennek a háromszorosát.

Utána évekig tartott, míg kinyögtem a diákhitelt, amiből ezt az egész önmegvalósítás-dolgot finanszíroztam. Mert az elején hagytam, hogy elszaladjon vele a ló. A felvett kölcsönből igen rövid idő alatt többszázezres tartozás lett, mivel oda nem figyelésből sokáig csak a minimális törlesztőrészleteket fizettem. Mire észbe kaptam, lecsökkent a jövedelmem, amiből már nem is volt olyan egyszerű kigazdálkodni az akkorra már saját magam által optimálisnak megjelölt havi húszezret.

És hogy miért nem bánom a történteket? Egyrészt, mert minek keseregjek rajta? A lakberendezősdit tulajdonképpen élveztem, és a tudás egy részét ma is fel tudom használni. Másrészt, ha ugyanezt a hibát először nagy pénzekben játszva követem el, akkor könnyen romba dönthettem volna vele akár egy egész famíliát. Így meg nem éheztem, nem veszítettem el lakást, autót, vagy egy fél családot, de le kellett mondanom addig létfontosságúnak hitt forró csokikról, vagy kihagyhatatlannak tűnő tanfolyamokról.

És legfőképp, ezzel a pénzügyi bakival tanultam valamit arról, hogy a gazdasági diplomámmal tényleg nem voltam akkoriban jó helyen.

Veresi Virág: Honnan jön a pénz? Mit tegyünk, hogy helyben keressük és költsük el?

Legyen minél több pénzünk, és költhessünk minél többet - ez szokott lenni a legtöbb ember vágya..

Úgy húsz évnyi munkaviszony, öt gyerek és több millió - persze nagyon kicsi részletekben - elköltött forint után végre sikerült megfogalmaznom, (köszönöm a pályázat kiíróinak!!), mit gondolok erről:

Szerintem nem mindegy, hogy honnan kapjuk a fizetést, bevételt, hány kézen-közön megy keresztül, mi tapad hozzá (külföldi vagy hazai nyereség, haszonlesés, vagy értékteremtés, munkahely-teremtés, szolgáltatás, segítség)
És nem mindegy, hova megy el: egy multi kapzsiságtól izzadó képzeletbeli tenyerébe, vagy egy piacon áruló néni kapálástól érdes markába csúsztatjuk a bankót, akár virtuálisan, akár valóságban..

Sok megoldással kerestem már pénzt: állami közintézményben (kórház) beosztottként az adófizetők pénzéből kapott alamizsnát kaptam, később egy multinál az eladott termékeken lévő extraprofiton osztoztunk, majd a médiában keletkező hatalmasra fújt bevételekből csurrant–cseppent számomra, szintén egy külföldi cégtulajdonos nyereségének levonása után. Nem volt ez jó, úgy éreztem.

Mindig is fontos volt számomra a helybeni pénzkeresés és pénzköltés, ötgyerekes anyukaként, kertes házban élve a fővárosi panel után válaszott kis falucskánkban szeretnék pénzt keresni és költeni. Az itteni pénzből itt építenek nekünk járdát, bicikliutat, játszóteret, itt termelik meg, amit eszünk, és az itteni parkokba ültetett fára ülő rigó nekünk fütyöl...
Szóval kerestem a megoldásokat, hogy nekem fütyöljön a pénzem...
Az első megoldást az első gyerekem születésekor gyorsan – talán pont számunkra? - feltalált világháló jelentette, mire a harmadik csemete is megérkezett, már távmunkásként dolgoztam, egy nagy cég újságírójaként. Tehát itthon dolgozhattam, de még mindig közelebb akartam kerülni a helyiekhez. A helyi újság munkatársa lettem - leszólítottam a főszerkesztőnőt fagyizás közben. Hamar beledobott a mélyvízbe: riport a helyi szennyvíztisztítóról, interjú a polgármesterrel, tudósítás a falugyűlésről - ott voltam mindenhol. Az emberek megismertek, hívtak a kátyúk elleni lakossági tiltakozáshoz, hívtak a sportrendezvényekre, és ott voltam a Veresegyházi Asszonykórus fellépésein is. Jó volt látni, ha cikkünk-fotóink nyomán valamit sikerült jobbá tenni: abban hiszek, hogy a jobb utak, játszóterek, a fejlesztéseknek örülő, vagy problémájukra általunk megoldást kapó emberek valahogy az újságíró munkáját is jelzik. De még nincs rózsaszínű heppiend!! Az újságnak nem volt akkora mega-multi anyagi háttere, mint a korábbi munkaadómnak, hamar rájöttem: ha írni és itt dolgozni akarok, itt kell fizető hirdetőt találni, hogy a honoráriumom meglegyen. Nos, kilincselés, bemutatkozás, és az újság híre lassan forintosítható lett: szépen gyűltek a hirdetések, anyagi szavazatokat kapott az ingyenes lap. Minden megnyert hirdetőnél örültem, még egy lábat szerzett a lap. (meg persze jópárszor kiröhögtek, kirúgtak: “ügynökök kíméljenek”, ez volt a legfinomabb...!)
De győzött a jó, az újság 4. éve él és virul... Itt, helyben, sokan a Nagy Médiában nem is sejtik, hogy van ilyen...
Most már nyugodtan megyek a helyi hetipiacra: virágpalántát, utazóbőröndöt, könyvet, ruhát, játékot, a zöldségtől a konyhaszékig mindent megkaphatok. És amivel fizetek, az a helyi emberek pénze, amit az én munkámért, az információk felkutatásáért és átadásáért adnak nekem... És én visszaadom nekik. A piacon áruló néni kapálástól érdes markába csúsztatom, ő pedig már meséli is a következő cikkem témáját - íme. (Hogy Arany János Fülemüléje után egy másik klasszikus idézzek: “A gép forog, az alkotó pihen!”)

Kovács Kriszta: Anyámnak sose volt pénze

Anyámnak sose volt pénze. Talán pénztárcája sem.
A nagymamám a kredenc középső fiókjában tartotta a pénzét, a fiatalkori emlékkönyve lapjai között. A hónap végére is maradt a nyugdíjából, amit kölcsön lehetett kérni.
Nagymama soha nem nyitott bankszámlát és nem volt bankkártyája. Nem tartozott senkinek.
Főiskolai éveim alatt ő vette meg a vonatjegyet, mikor nekem nem volt miből, hogy visszamehessek Szombathelyre a vasárnap esti gyorssal. Ő tette tele a hátizsákomat befőttel, paradicsomlével és rizzsel.
Nagymama soha nem dobott ki semmit. Minden tárgy amit megőrzött új életet kapott a háztartásában. Mama, ha meg élne a zöldek példaképe lehetne, pedig fogalma sem volt a klíma változásról, csak takarékosan élt.
Nekem pedig, mint az élet minden más terén,magamnak kellett megtanulnom, hogyan működik a pénz és hogy kell vele bánni.
Gimnázium után Mary Poppinsként dolgoztam 1 évig. Ezután Olaszországba költöztem, és nagy lelkesen fedeztem fel, egy fél heti fizetésemből megvehetek egy pár cipőt, amiért Magyarországon egy hónapot kellet dolgoznom. De ettől még nem tanultam meg hogyan kell a pénzzel bánni.
Öt hosszú éven keresztül próbáltam egyetemre járni és dolgozni. Az ötödik év végére sikerült csak félretennem. Ebből fedeztem Szombathelyi főiskolai pályafutásom első fél évét. Ezután következett az éhkopp. Aztán elkezdtem tolmácsolni. Mint előzőleg most is leginkább úgy tűnt hélium lufikban kaptam a fizetést, mert amint egy pillanatra lankadt a figyelmem a lufik elszálltak.
Főiskola befejeztével beálltam egy frissen felvásárolt gyárba tolmácsnak. Majd 2 másik gyárba. Így 3 különböző gyártási technológia szakértője lettem 2 nyelven. Közben kitanultam a nemzetközi marketing alapjait is. Ekkor kezdtem el a kis naptáramba írni a kiadásaimat. Így a hónap végén értesültem róla hogy többet költöttem mint amennyit kerestem, úgyhogy hamarosan felhagytam ezzel.
Azóta 9 év telt el. A Jóistennek és az internetnek köszöneten megtaláltam az én hősömet, az Óperenciás tengeren is túl, 2 óceán közti Meseországban, amit Amerikának is becéznek.
Ketten se könnyebb a pénzzel bánni, ha nincs hozzá forgatókönyv. Többször próbáltam azóta a keresetünket könyvelni. Számítógépen és papíron. De így sem tudnám felsorolni mire és mennyit költöttünk mire felépült a kis rönkházunk a Négyszögletű Kerekerdő szélén.
2009 Februárjában iratkoztunk be egy Pénzügyi Béke cimü tanfolyamra. Befőttesüveg helyett 12 borítékban van a készpénz, 12 különböző célra, a bankban pedig 6 megtakarítási fiókba megy a megtakarítandó pénz szintén különböző célokra, minden fizetéskor.
Másfél hónap alatt már sikerült egy vésztartalékot félretenni, igaz hogy azóta elég gyakran eszünk rizst és babot.
Ha én ezt már 20 évesen tudtam volna, akkor most már lenne egy nyugdíjalapunk. Még így se késő. Még van vagy 20-25 évünk a gyűjtögetésre, hogy magunknak nyugodt öregkort, gyermekünknek pedig nyugalmas felnőttévalást biztosítsunk.
A nagymamám büszke lenne rám, és talán nekem adná az emlékkönyvét.

A Pénztárca Pályázat eredménye - Becsey Zsuzsa írása

„Zsűritagként a karrier-tanácsadói szemléletem, illetve a Nőtárs Alapítványban viselt feminista látásmódom vállalom fel... én végül is azokat díjaztam, amelyek, mint a fejlődésregények, előre mutatnak.” Nők elbeszéletlen pénztörténeteit várta a GazdagNők.hu (www.gazdagnok.hu) honlap, illetve a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány pályázata 2009. áprilisában az ICA-val karöltve. A beérkezett műveket Chi*** Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista Gordon Agáta íróval és Joó Zsuzsa karrier-tanácsadóval együtt értékelte. Az erős mezőnyben három szerző örülhetett első helyezésnek, Gál Erika, Büky Anna, és Becsey Zsuzsa. A díjnyertes alkotók közül Gál Erika és Büky Anna novelláját már olvashatták, végezetül, de nem utolsó sorban Becsey Zsuzsa: Egy ember, aki rám mindig mosolygott című írását ismerhetik meg.

Becsey Zsuzsa: Egy ember, aki rám mindig mosolygott

2009. április 22

Csak kitárta karjait, a másik szomszéd látta, azt hitte, köszön, másik pillanatban már halott volt.

Nem hiszem el… nem tudom elhinni… ma először a vásárlás, az idegen ajkú nő, idegen akcentussal, meg ugyanott, tegnap késő este, a fekete fiú a sarki üzletből, látta szeretnék valamit, mondom, igen, zsömle nincs már, üres az összes pult, rám néz, mennyi kellene, mondom 1-2, eltűnik, azonnal hozza, zacskóba, ilyenkor már száraz szokott lenni, ma is egészen szárazak voltak a kiflik, de nem, ez friss, mint amire nagyon ügyeltek, fizetem, mondja a pénztáros nő, 30-as. Csodálkozom, normális üzletben is 50 a kettő… de hát, bizonyosan van ilyen, nem foglalkozom. Erre ma, veszek egy tejet, egy kalácsot, egy kenyeret, ami minimum 500-as szokott lenni, ez is jobb helyen, kissé megzavarodhatott a nő a számla miatt, csupaszív, mondja 290. Értetlenül nézem, hiszen csak a tej 200, akkor hogyan lehet a három holmi 290, de nem merek szólni, még megkérdi, tegye-e szatyorba. Nem, köszönöm, megilletődésemben, s már lépek is ki…
…erre hazaérek, este fél 7, Mackó negyed óra múlva érkezik, tudom-e mi történt, itt ez a sok rendőr a belső udvaron. Nem tudom, 10 perce érkeztem, mondom, és éppen indulok, amikor a folyosón egy ember tart lefele a lépcsőn, kérdezem, mondja meghalt a Csaba. Leugrott az emeletről. Nem értem. Még délután a konyhából láttam, furcsán jött ki a lakásból, álldogált a rácsnál, de nem néztem, bejöttem. Viszont ma egész nap lelkiismeret furdalásom volt. Jóvá kellene tenni a dolgot, amit elkövettem. Egész nap, igen, ma egész nap rá gondoltam. Mi történt? Nem tudom felfogni. Bűnös vagyok. Megtettem pár napja, amit sosem teszek, nem értem a mai napig, velem ez hogy történhetett, bár mentségem, barátságosan, igazán barátságosan, még elnézést is kértem, igen, akkor is gonoszságnak éreztem, amikor kimondtam, de csak akartam, hogy tudja, hogy az nem jó. Hogy nemcsak ő…hogy két éve nem fizet közköltséget, és hogy ez minket összes lakót érint. Hogy senkinek nem jó. Mert több így a közös költség, a hiány miatt, és már nem lehet fizetni. Hogy már mi sem tudjuk. Mondta nem tud fizetni.
Nem értem. Hiszen soha nem tettem hasonlót, hogy egy ilyen ember, aki mindig mosolygott, kedvesen szólt, ha ellopták biciklijét is, úgy mesélte, mint ami természetes, az élethez tartozik, beengedett lakásába minden idegent, hajléktalant is láttam, vagy csak iszogató társ kocsmából, de azok is mind valahogy értelmiséginek tűntek, mint akiket sors csap. Felesége két éve?több hagyta ott, kislányával elment, azt hiszem nem volt boldog ez a nő, de arcán sose láttam. A nő, feleség, tisztességgel nevelte lányát, dolgozott, tanított. Férje bömböltette a zenét, nem mindig volt munkája, sőt, meglehet sohasem volt munkája, kocsmázgatott, ilyesmi, de már rég nem hallottam. Hangokat. Évek óta. Talán nem is onnan jött. Ki tudja, régebb sem.
A férj ott maradt a házban, de a feleségé volt a lakás. Jött, állítólag, a lakótársak mesélték, ma amikor indultam, lent a kapuban, hogy jött a nő eladni a lakást. Kiderülhetett, két éve nem fizet, és én még mondtam a közgyűlésen, hogy lehet az, amikor mi három hónapig nem fizettünk, levél jött, hogy eljárás történik ellenünk, és ezt mégis lehet két évig csinálni? Akkor mi sem fizetünk, ha semmi nem történik. Hát történt. Halál.
Azt mondják, éppen a kisfiú autózott lent, másodpercen múlhatott, hogy a gyerekre ráessen. Hogy megtörténhetett volna, két halál. A felnőtt, a gyerekkel.

A Pénztárca Pályázat eredménye - Büky Anna írása

„Zsűritagként a karrier-tanácsadói szemléletem, illetve a Nőtárs Alapítványban viselt feminista látásmódom vállalom fel... én végül is azokat díjaztam, amelyek, mint a fejlődésregények, előre mutatnak.” Nők elbeszéletlen pénztörténeteit várta a GazdagNők.hu (www.gazdagnok.hu) honlap, illetve a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány pályázata 2009. áprilisában az ICA-val karöltve. A beérkezett műveket Chi*** Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista Gordon Agáta íróval és Joó Zsuzsa karrier-tanácsadóval együtt értékelte. Az erős mezőnyben három szerző örülhetett első helyezésnek, Gál Erika, Büky Anna, és Becsey Zsuzsa. Különdíjat Veresi Virág, Kovács Kriszta és Pólya Vera érdemeltek. A díjnyertes alkotók közül Gál Erika novelláját már ismerik az olvasók, most Büky Anna: Anna a pénzről: Bizony mondom című írását közöljük.

Büky Anna: Anna a pénzről: Bizony mondom:

Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, magzata pedig kenyérkéregetővé. (Zsolt. 37:25)

Nekem a szegénység érzülete egyértelműen egy színnel kapcsolódik össze. A szegénység számomra idazöld. Olyan furcsa természetellenes, kikevert, előre kigondolt, erőltetettvásáribóvli-barbiebabaszoknyaszínűszerű-világítólenemtakarhatóelnemtűntethető-mindenhonnanfelbukkanó reflektorfény zöld, olyasmihez hasonlítanám, mint a közlekedési lámpa világító zöld fénye. Látja mindenki, ismerjük és tudjuk is valamennyien a jelentését, és ha működésbe lép, bizony eltakarni sem lehet.
Ez a szín az, amely hosszú éveken át elkísért engem. De ma már csak emlékezem rá!
És bizony mondom undorodtam is tőle erősen, hiszen egyszerre éreztem a szín zavaró voltát szemem világa számára és szagló érzékeimnek. Amellett tehát, hogy vakított, bűzös is volt.
Orrfacsaró, savanykás, rothadó uborkaszaghoz hasonlítanám. Azt az uborkásüveget juttatja eszembe, amelybe volt apósom mártotta a kezét, amikor uborkáért nyúlt. Ez az ember, nem átallotta egész kézfejét beledugni az ecetes vízbe egy alul lévő uborkáért. Belőle áradt ez a szag, s övé volt a szín is. Mármint a volt apósomé. És én csak néztem, s hallgattam őt éveken keresztül. Hallgattam, mert nem szóltam, mert jól nevelt voltam, mint a volt férjem, angyalarcú gyerekek. Tehetetlen bámészkodásunkra a szerelmemmel egyetlen magyarázatot tudnék adni, azt a fajta ifjonti bűnös tudatlanságot, hogy nem éreztük át még saját erőnket s azt gondoltuk égető szegénységünkből, - hogy se közös ágyat se asztalt nem birtokoltunk -, csak egy másik ember segítségével tudunk kilépni.
A mi esetünkben, ettől az uborkaszagú, idazöld inget viselő Atyától vártuk a változást. Hiszen ő annak idején, a nyolcvanas évek végén már előrehaladott állapotban volt a kommunista pártban, s így kitűnő bel – és külföldi elvtársi kapcsolataira hivatkozva ígéretet tett nekünk, hogy esküvőnk után szerez nekünk egy szobát. Egy szobát, ahol ketten lehetünk!
Irány a külföld! – ez lett a jelszavunk, mert annál, mint sötét lépcsőházakban szeretkezni, vagy hajnalonta kerülgetni a vécé használatáért a különböző családtagokat minden lehetőség jobbnak tűnt.

És ment előttem a volt apósom a híres nyugatnémet egyetem rektori hivatalát közelítve, (régi pártkapcsolat) mi pedig, szokásunkhoz híven, mint a jó gyerekek csendben, lehajtott fejjel követtük őt. És közben meleg volt, nyár, tűző napsütés, és csurgott róla az izzadság, erről az emberről, aki e nagy napon ismét csak kedvenc idazöld ingét viselte, és akitől én életem megoldását vártam. És tocsakban állt a víz a hónaljánál miközben uborkaszagot árasztott magából, mert menetelés közben hadonászott és magyarázott, hogy mi csak ne szóljunk semmit, csak legyünk mindennel egyetértőek, még akkor is, ha csak egy diákszálló pincéjében kapunk szobát.

És én hagytam, hogy ez a zöldruhás bűzös ufó kiálljon az érdekeimért, mert csak az járt a fejemben, hogy nem akarok úgy élni, mint eddig. El akartam menni otthonról, és rábíztam magam valakire, akitől kívül belül undorodtam és szégyelltem is magam miatta.
Csak azt nem tudhattam előre, hogy belépve a rektori hivatalba, eltűntek a különbségek, feloldódtak az emberi határok. S amíg eddig csak az apósom miatt szégyelltem magam, most már tisztán érzékelhettem a nyugatnémet rektor tekintetéből, hogy nem lát bennünk mást, mint kéregetők egy csapatát. Megszűntem létezni én is azonnal, nevemmel, akaratommal, titokban elmormogott vágyaimmal, s bűzös zöld ufóvá lettem – aki baksisért tartotta a kezét. Bár szét nyílt volna alattam a föld! De azt megértettem az örökkévalóságig, hogy soha többé segítséget emberi hatalomtól nem kérek. „Imádkozz és dolgozz!” - ezt mondja szent Benedek. És a szobát megkaptuk, de mivel nem saját erőnkből értük el, a zöld ufópapa tovább kísértett jelenlétével, s örök hálaadásra kényszerített bennünket. Nem maradt más számunkra, minthogy szétváltak útjaink.
Akkor végre egyedül lehettem és mintegy gombnyomásra hirtelen fellibbent a fátyol a szemem elől, s ösztöndíjak és diákmunkák garmada özönlött be az életembe.
Arra is rájöttem, s ezért tényleg hálával tartozom, hogy a világ egyik leggazdagabb embereként születtem e világra. Mert volt kezem, lábam, egészségem, szerető szüleim, és Isten megadta számomra a választás képességét.

A Pénztárca Pályázat eredménye - Gál Erika írása

„Zsűritagként a karrier-tanácsadói szemléletem, illetve a Nőtárs Alapítványban viselt feminista látásmódom vállalom fel... én végül is azokat díjaztam, amelyek, mint a fejlődésregények, előre mutatnak.” Nők elbeszéletlen pénztörténeteit várta a GazdagNők.hu (www.gazdagnok.hu) honlap, illetve a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány pályázata 2009. áprilisában az ICA-val karöltve. A beérkezett műveket Chi*** Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista Gordon Agáta íróval és Joó Zsuzsa karrier-tanácsadóval együtt értékelte. Az erős mezőnyben három szerző örülhetett első helyezésnek, Gál Erika, Büky Anna, és Becsey Zsuzsa. Különdíjat Veresi Virág, Kovács Kriszta és Pap Vera érdemeltek. Elsőként Gál Erika: Határon túli című novelláját ismerhetik meg az olvasók.

Gál Erika: Határon túli

Nem sokkal a rendszerváltás után, tizenhét éves koromban nyári munkára szerződtem egy Pest megyei gyümölcsösbe. Utunkat és „dolgoztatásunkat” egy otthoni, magyarokat képviselő tömörülés pár szemfüles alakja szervezte, később addig feszítve a húrt a körülményeket és az órabérünk lefölözését illetően, hogy hazamentünk a megbeszélt idő előtt. Nem emiatt volt emlékezetes életem első, innen nézve a legjobb indulattal is csak szürkének látszó munkavállalása, hiszen fiatalok voltunk, nyitottak a kalandok és új barátságok felé; ilyen rövid idő alatt nyilvánvalóan csak több-kevesebb zsebpénzt kereshettünk. A meggazdagodásunk nem ott és akkor volt esedékes...

Hanem épp egy itt fogant barátságom kezdett rohamosan elmélyülni a második hét végére, amikor eljött az első fizetés ideje, valamint újdonsült, mélyen katolikus udvarlóm kitalálta, hogy a lengyel piaci bevásárlás után ugorjunk fel Pestre, töltsük a hétvégét a fővárosban.

Az út rövid, mondta, szállásunk is lesz egy megbízható ismerősnél. Ragyogó hétvégének ígérkezett a volt laktanya meg a közeli falu kocsmás-játékgépes miliőjéhez képest.

A piacon rengeteg áru és még több ember volt, mintha minden határon túli magyar és nem magyar itt csencselt minden a világ összes bóvlijával. Vásároltunk egy-egy színes kínai trikót (ez nagy divat volt akkor) meg ajándékokat kerestünk az otthoniaknak, de inkább csak tájékozódtunk. Még nem döntöttem el, hogy otthon vagy Magyarországon lepem meg magam valami nagyobb jutalommal a heti hat napon keresztül, reggeltől estig tartó gyümölcsszedésért.

Nálam volt nagyobb táska, ebbe kerültek a szerzemények, ezért egy idő után a gyöngéd Misi átvette, cipeli ő tovább. Viseld elől, kértem; szót is fogadott, ám később mégiscsak a vállára került, mert amikor ki kellett volna fizetni a Dire Straits kazettát, a pénztárcám már hiányzott belőle. A tíznapi fizetésemmel, a személyi igazolványommal és más, fontosnak vélt apróságokkal. Még egy óvszer is lapult akkoriban a többrekeszes pénztárcában, ettől rendkívül felkészült tinédzsernek éreztem magam…

Innentől kezdve a szégyenkezéstől még csendesebbé vált udvarlóm tartott el. Pesten blicceltünk, egy világi apáca emeletes ágyakkal telezsúfolt lakásában töltöttük az éjszakát, vacsorát és reggelit is kaptunk a szigorú hölgytől. Valami isteni sugallatra még a barakkban kivettem az útlevelemet az óriáspénztárcából, így amikor felmondtunk, a hazamenetelembe nem kellett még a román főkonzulátust is bevonni. Otthon a hűséges barátom fizette az új személyit, végig mellettem volt a nem kis rendőrségi cécóban. Hihetetlenül összecsiszolódtunk két hónap alatt, valami mégis hiányzott a kapcsolatból. Szeptember elején szelíden ugyan, de szakítottunk.

Hét éve egy pár kilométerre lakom a gyümölcsöstől. Misivel nem találkoztam már vagy tizenöt éve, remélem, boldog férj. Eltűntek a lengyelpiacok. A táskát, amelyben a pénztárcám van, nem tudom másra bízni.

Ha a női pénztárca elkezd beszélni... - A GazdagNők 1. pályázati kiírása

Nők, lányok eddig elbeszéletlen pénz történeteit várja jelen pályázati kiírása keretében a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány.
Kérjük a pályázni kívánó résztvevőket, hogy szubjektív írásaikban a pénzzel, ahhoz való viszonyukkal, anyagi helyzetükkel, a szegénységgel, a gazdagsággal, a pénzteremtéssel, a pénzkezeléssel, az adóssággal, a hitelekkel kapcsolatban olyan számukra emlékezetes, akár érzelmileg is felkavaró eseményről, érintettségről, kiszolgáltatott helyzetről vagy sikeres történetről írjanak, ami mások számára is érdekes hasznos, emlékezetes, megérintő lehet, illetve bárkinek szolgálhat átvehető tapasztalattal, jó megoldási mintákkal.

A pénz témakörét még napjainkban is sok tabu övezi. Hát még a nők esetében.
Pedig amikor a női pénztárca elkezd beszélni, nagyon tanulságos, megindító történetek hangzanak el. Hogy minél kevésbé legyen az anyagiak kérdésköre tabu téma, különösen napjaink kihívásokkal teli Magyarországán, ezért született meg ez a női pályázat.
Nők, lányok eddig elbeszéletlen pénz történeteit várja jelen pályázati kiírása keretében a Kikelet 21 Szellemi Műhely és a NőTárs Közhasznú Alapítvány.
Kérjük a pályázni kívánó résztvevőket, hogy szubjektív írásaikban a pénzzel, ahhoz való viszonyukkal, anyagi helyzetükkel, a szegénységgel, a gazdagsággal, a pénzteremtéssel, a pénzkezeléssel, az adóssággal, a hitelekkel kapcsolatban olyan számukra emlékezetes, akár érzelmileg is felkavaró eseményről, érintettségről, kiszolgáltatott helyzetről vagy sikeres történetről írjanak, ami mások számára is érdekes hasznos, emlékezetes, megérintő lehet, illetve bárkinek szolgálhat átvehető tapasztalattal, jó megoldási mintákkal.
Kérünk minden pályázót, hogy pályaművében lehetőleg írja le, hogy a saját fejlődése terén milyen tanulsággal jár(t) a beküldött történet, példa, élmény stb.

Terjedelem: 1500, maximum 3000 karakteres írás (szóköz nélkül).

Pályázhat minden magyarul tudó nő életkortól függetlenül éljen bárhol a nagy világban. A pályázónak megrendelőjének kell lennie a GazdagNők.hu hírlevelének (ha valaki nem felel meg ennek a feltételnek, a hírlevélre ide kattintva lehet jelentkezni)
A pályázó a pályázata benyújtásával hozzájárul ahhoz, hogy az írása közlésre kerülhet a GazdagNők.hu honlapon, illetve a Nőtárs Alapítvány, az Irodalmi Centrifuga Alapítvány honlapján.

A pályázó tüntesse fel pályázatán a következő adatokat:
Hivatalos teljes név:
Írói név (ha eltér az előzőtől):
Lakcím irányítószámmal:
Vezetékes telefonszám körzetszámmal és/vagy mobilszám:
E-mail cím:
Honlap (amennyiben van):
Beküldési határidő: 2009. április 30., csütörtök éjfél.

Beküldési forma: kizárólag interneten keresztül, lehetőleg .rtf kiterjesztésű dokumentumban.
Beküldési e-mail cím: palyazat@gazdagnok.hu

Eredményhirdetés: várhatón 2009. május 8-án, pénteken a 4. női pénzügyi önismereti konferencián Budapesten.

A pályaműveket elbírják:

Chi*** Csapó Ida a GazdagNők.hu honlap tulajdonosa, blogírója - nők és pénz specialista, női önismereti tréner,
Gordon Agáta írónő, az Irodalmi Centrifuga egyik alapítója,
Joó Zsuzsa női karrier-tanácsadó, szerkesztő, a NőTárs Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Pályadíjak: az első 3 helyezett jutalmat kap, illetve megfelelő pályamű esetén a legfiatalabb és a legidősebb pályázó is elismerésben részesülhet.

Lehetséges jutalmak: a GazdagNők projekt szolgáltatásainak ingyenes igénybevétele (pl. női pénzügyi önismeretet és pénzügyi intelligenciát fejlesztő online kurzus, havi díjas online női magazin éves előfizetése, konferencia részvétel stb.), karrier-tanácsadás Skype-konzultáció keretében, Gordon Agáta írónő könyve, illetve a NőTárs Alapítvány által kiadott, nőknek szóló könyvek.)

A pályázattal kapcsolatban szükség esetén pontosító információ kérhető a kincstar@gazdagnok.hu e-mail címen vagy a 30 - 677-19-52-es mobilszámon (üzenetrögzítős!)

Kapcsolódó honlapok:
www.gazdagnok.hu
www.irodalmicentrifuga.hu
www.notars.hu
www.eva-karrier.hu