2009. január 25., vasárnap

Versvasárnap: „Titkos szabadság a testben élni”

APA   BEHAJT
ANYA TÖRLESZT
APA VESZÍT
ANYA ELVESZT
APA KERES
ANYA KÖLYKEZ

- Gordon Agáta versei.



ÚRNŐM
Himnuszok


HÁLA

KÖSZÖNÖM NEKED ALKOHOL APA
KÖSZÖNÖM NEKED DOHÁNY APA
KÖSZÖNÖM NEKED FŰ ANYÁM.

MOST MÁR ELMEHETSZ
MÁR ELENGEDHETSZ
VAN ÚJ HAZÁM.

KÖSZÖNÖM NEKED KÉNYSZER ANYA
KÖSZÖNÖM NEKED TÚLÉLŐ ANYA
KÖSZÖNÖM NEKED FÜGGŐ ANYÁM.

KÖSZÖNÖM NEKED ÜLDÖZŐ APA
KÖSZÖNÖM NEKED HAZÁRD APA
KÖSZÖNÖM NEKED KÖNNYELMŰ VÉR.

KICSIT SZORONGOK
FÉLEK HOGY NAGYON
MAGÁNYOS LESZEK.

EZZEL AZT MONDOM
CSAKIS AZT MONDOM
LEGYÉL VELEM.

DE NEKEM SOKK
AMIT TE ADSZ
DE NEKED SOKK
AMIT TE KAPSZ.

MÁGNESEM VAGY
ELTASZÍTASZ
MÁGNESED VAGYOK
TASZÍTALAK.

ÉS KÖSZÖNÖM NEKED KÉNYSZER ANYA
ÉS KÖSZÖNÖM NEKED FÜGGŐ ANYA
ÉS KÖSZÖNÖM NEKED FŰ, ANYÁM.


ÚRNŐM ÍR

A KÉNYSZER SZEMEI
SZÉTGURULNAK
SZABAD VAGY

A KÉNYSZER SZEMEI
ÚJRAFŰZNEK
RABOD VAGY

FOGD AMI VAN
MAGAD VAGYOK
HAGYD AMI NINCS
MAGAD VAN

SZERESS MEGERED
ÖLELJ MEGNŐ
TÁPLÁLJ BEÉREK
SZÜLJ ARASS

TERMÉSED MAG
MAGOD TERMÉS
MAGAM VAGY


PÉNZ VAGY

1.
APA HITEL
ANYA FEDEZET
APA KAMAT
ANYA TŐKE
APA FORINT
ANYA ARANYALAP
APA SZÁMLA
ANYA TELJESÍT
APA BEHAJT
ANYA TÖRLESZT
APA VESZÍT
ANYA ELVESZT
APA KERES
ANYA KÖLYKEZ
APA SZÁMLATÖRTÉNET
ANYA VÉRVONAL
APA ADÓ
ANYA JÖVEDELEM
APA BRUTTÓ
ANYA NETTÓ

2.
A PÉNZ FÉRFIVÉR
AZ EMBER NŐVÉR
A NŐ DROG
AZ EMBER FÜGGŐ.




VAKÓRÁS
(DARWIN-DAWKINS-HAWKING)


1.
MINDEN ÓRA ÉGI SZERKEZET.
MINDEN ÓRÁBAN EGY ÓRA JÁR
MINDEN ÓRA FOGAS ÉS KERÉK
MINDEN ÓRA GARAT ÉS MALOM.
MINDEN ÓRA NAP ÉS HOMOK.


2.
KÖTÖTTEN KERING A FÁK A KERT A HÓ
KÖTÖTTEN KERING AZ ÉN KÖRÜL A SZÓ
KÖTÖTTEN KERING A CSONT KÖRÜL A VÉR
KÖTÖTTEN KERING A TEST KÖRÜL A LÉNY

KÖTÖTTEN KERING A FÖLD KÖRÜL A HOLD
KÖTÖTTEN KERING A SZŰZ KÖRÜL A FOLT
KÖTÖTTEN KERING A TEJ KÖRÜL A VAJ
KÖTÖTTEN KERING A NŐ KÖRÜL A FAJ

KÖTÖTTEN KERING SZÜLETŐBEN AZ ÚJ
KÖTÖTTEN KERING SZÜLŐ KÖRÜL A MÚLT
KÖTÖTTEN KERING A CSÚCS KÖRÜL A HEGY
KÖTÖTTEN KERING A SOK KÖRÜL AZ 1

KÖTÖTTEN KERING VILÁG VILÁGA.
KÖTÖTTEN KERNG VIRÁG VILÁGRA.
KÖTÖTTEN KERING VIRÁGNAK VIRÁGA.


ÚRNŐM SZÓL

TITKOS SZABADSÁG A TESTBEN ÉLNI.
DE MEGNYITOM A SZERETET ÁRAMÁT
ÉS MEGDAJKÁLOM ÉHEZŐ NŐVÉREIM.

2008. október 17., péntek

Feldmár Cseppek

Az antirasszista férfi (akinek rasszista szülei voltak) esete a négerekkel...
Felelős vagy azért amit teszel.
Hogy barátságosan kezet rázol a feketével, miközben apád koszosniggerezik a fejedben. És tudod, hogy kikapcsolhatatlan hangjára nem kell figyelned.
A magad útját járod. - Gordon Agáta Feldmár Andrásról, a 'Szabadság, szerelem' előadás kapcsán.

Ősz mestert hallgatni: jó és tölt.
Ma este is, mint a többin, előhozza és új sorozatban elmeséli életművét:
saját és terápiás tapasztalatait.
Történeteket mond, barátairól, barátai ismerőseiről, távoli emberekről, példaképeiről, szeretteiről, családjáról.
Hosszú, szelíd gondolatláncok a szeretetről.
Üzenetek. Sok szinten érvényes példázatok.

Abba leszel szerelmes, az iránt érzel vágyat, aki képes éppen úgy kínozni, ahogy anyád kínzott csecsemőkorodban.

Szerethet egy gazdag amerikai egyetemi tanár egy szegény thai férfiprostituáltat?

R.D. Laing: férfi vagy nő... nem mindegy..?

Meditációs ellentétpárok:
Férfi-Nő.
Ragadozó-Préda.
Hiéna-Ló.
Parazita-Szimbionta.

Beszél a vágyról. Ami titokzatos, és tünékeny.
Ez a gazdag férfi ezt a nőnek látszó fiúprostit látja izgalmasan szépnek.

Senki se szereti csinálni, miközben azt állítja, hogy akarja. Mi az?
A szex.
Hányan vagyunk, amikor kettesben?

Akik a szőrén ülik meg a lovat:
Hiv fertőzöttekkel szexelnek védelem nélkül.
Óvszer nélkül lelkileg kielégítőbb a szex.
A teherbe esés esélye.
Az aktus gyümölcse. Szex és halál.

Japánok: az abortált magzatok templomai.
Alvó nőt venni bármire. Halott nővel csinálni bármit...
A fenyegető vágy...

Hogyan találjuk meg a Jót?
Folytonos kereséssel:)
A LÓ is Jó. Az őserdő húszezer növényéből épp kettőnek a főzete, vagy a gyilkos varangyméreg-kivonat elfüstölve, vagy bármely lyuk, amely vonz és szív...
Hogyan találtunk rá a Jóra?

Az szeret igazán, aki mellett szabadabbnak érzed magad, mint egyedül.

Mire vágysz? Vágyad igazi?
Vagy félelem és kényszer/megszokás/belső hangok diktátuma.
Honnan tudod?
Teréz anya: hallgasd a szíved csendjét. Akár évekig. És megmondja majd.

Az antirasszista férfi (akinek rasszista szülei voltak) esete a négerekkel...
Felelős vagy azért amit teszel.
Hogy barátságosan kezet rázol a feketével, miközben apád koszosniggerezik a fejedben. És tudod, hogy kikapcsolhatatlan hangjára nem kell figyelned.
A magad útját járod.

Szerethet egy gazdag amerikai egyetemi tanár egy szegény thai férfiprostituáltat?
Igen. A szeretet áramolhat szív és szív közt.
Mindent megélhetsz.

Az ősz mester férfi.

2008. szeptember 2., kedd

Lángh Júlia: A fűről

"A jógik nem használnak drogokat, a szentek sem, Avilai Szent Teréz a puszta vallásos áhítattól került olyan, tetőtől talpig megrázó extatikus állapotba, amelynek ártatlan leírásában a profán olvasó az orgazmus élményét ismeri föl. De a többség, mostanában körülbelül hat és fél milliárdan, földhözragadtabb módokon keresi a testi és/vagy szellemi tapasztalatok és gyönyör érzését." 1998. december elsején jelent Lángh Júlia írása az Élet és Irodalom hasábjain, melyben a veszélyesség, a gyönyör, a függőségek, a hagyományok és az uralkodó trend kontextusában gondolja végig a fűhöz való viszonyt, mely a testtudat szempontjából sem mellékes. A téma máig aktuális.


Lángh Júlia: A fűről



(A veszélyességről)

Sürgősen le kellene szokni a drogozásról: arról, hogy könnyelműen, felületesen és félrevezetően gyűjtőszavakat használjunk - csak úgy általában: drog vagy kábítószer -, anélkül, hogy megmondanánk, pontosan melyikről van szó.
"A cannabisnak semmilyen valóságos neurotoxikus hatása nincs. Alapvetően különbözik az alkoholtól, a kokaintól, az extasytól és a pszichostimulánsoktól, valamint azoktól a gyógyszerektől, amelyeket a toxikománok használnak" - olvasható abban az összehasonlító tanulmányban, amelyet a francia Egészségügyi Minisztérium hozott nyilvánosságra ez év júniusában a különféle legális és illegális szerek hatásának veszélyességéről. A munkát az egészségügyi miniszter rendelte meg dr. Bernard Roque farmakológustól, a francia Tudományos Akadémia tagjától. A professzor és munkatársai hat hónapos kutatómunkával, a tudományos és orvosi szakirodalom eddig megjelent kiadványaira és adataira alapozva állították össze a tanulmányt.
Az derült ki - ismét, mert a hír nem újdonság, csak az ad neki nyomatékot, hogy hivatalos, minisztériumi kiadvány közli -, hogy semmiféle összefüggés nincs a drogféleségek legalitása vagy illegalitása és egészségre káros hatásuk között. A cannabis és származékai (azaz marihuána és hasis, köznyelven fű és shit) a legkevésbé ártalmasak, jóval kisebb a veszélyességük, mint a dohánynak vagy a depressziót kezelő gyógyszereknek, az alkohol pedig legalább olyan mérgező, mint a heroin és a kokain.
"Az eddigi kutatások nem valószínűsítenek a cannabisra jellemző pszichiátriai szindrómákat - írja a tanulmány. - Kétségtelen, hogy a cannabis alkalmas bizonyos függőség kialakítására. De a nagy mennyiségben fogyasztóknak kevesebb, mint 10 %-a válik cannabis-függővé, ami nem elhanyagolható, ám jelentősen kisebb arány, mint az alkoholt és a dohányt nagy mennyiségben fogyasztók kockázata."
A kutatók az elemzett anyagokat a következő szempontok szerint csoportosították: fiziológai függőség, lelki függőség, neurotixicitás, általános toxicitás és társadalmi veszélyesség. Az összesítés szerint a leginkább ártalmas és veszélyes szer a heroin, a kokain és az alkohol. A második csoporthoz tartoznak a pszichostimulánsok, a hallucinogének és a dohány. Fizikai és lelki függőség, mérgező hatás és társadalmi veszélyesség terén egyaránt a legkevésbé ártalmas a nemzetközi szakirodalmat földolgozó francia tanulmány szerint a cannabis.
Amiről itt szó van, az a cannabis sativa és egyik alfaja, a cannabis indica, magyarul leginkább indiai kendernek mondják. Ha a hazai hivatalos jelentésekben olyan fogalmazással találkozunk, hogy ennyi meg annyi "vadkendert" lefoglaltak, megrendülhet a bizalmunk a rendőrség szakértelmében, a vadkender ugyanis szabadon növő gyom édes hazánk széles tájain, hatóanyag (THC) tartalma vagy semmi, vagy egészen elenyésző, ekként nem is számíthat kábítószernek.

* * *

(A függőségről)

Számos elterjedt téveszmét kellene eloszlatni, például azt, hogy aki füvet szív, előbb-utóbb kiköt a heroinnál vagy más, a szelídnek nevezett fűvel szemben keménynek titulált drognál. Ez még annyira sem megalapozott - hiszen más a hatóanyaga a fűnek és más a kemény anyagoknak, tehát más-más receptorok érzékenyek rájuk az agyban -, mintha azt állítanánk, hogy aki időnként fröccsöt iszik, előbb-utóbb a csatornában fogja végezni a napi liter pálinkájával.
Az esetek többségében a heroinosok valószínűleg fűvel kezdték, de itt most nem a heroinosok múltjáról, hanem a füvesek igen sok nagyságrenddel népesebb táborának jövőjéről van szó. A kérdést tehát a másik irányból kell megközelíteni: hová jutnak a fűszívók? Az adatok azt mutatják, nem lépnek tovább: Hollandiában például a cannabis alkalmi és rendszeres fogyasztóinak együttes száma 675 ezer fő, és a rendszeres használóknak csak 0,2–0,5 százaléka tér át heroinra. Ez nem olyan arány, hogy komolyan megalapozhatná a marihuána "előszoba-drog" vagy "kapu-drog" néven emlegetett álhírnevét.
Egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy azok az állatok, amelyeknek a szervezetébe korábban THC-t juttattak (tetrahidrokannabinolt, a cannabis hatóanyagát), nem mutattak nagyobb érdeklődést a heroin vagy kokain iránt, mint azok az egerek, amelyek nem kaptak THC-t. Ami azt jelenti, hogy ha valaki átszokik a kemény anyagokra, nem azért teszi, mert a fűszívás késztette erre a szervezetét, hanem más, főként társadalmi okai lehettek, tehát fű-előzmény nélkül is kiköthetett a heroinnál.
A függőség kialakulása és természete igen komoly szakmai kérdés, élettani, pszichológiai, sőt szociológiai is, szerintem például az is függőség, ha egy állampolgár mindent az államtól vár, egy nő mindent egy férfitól, egy újgazdag mindent a pénztől, de ezekbe talán most ne menjünk bele. Egyébként pedig mindannyian függőségben vagyunk valamitől. Mohón sózunk vagy cukrozunk, kávé nélkül el se bírjuk kezdeni a napot. Miért falunk csokit, sütit? Nem a táplálkozás, hanem a gyönyör kedvéért, mert az agyban valami követeli, néha igen hevesen, az édességadagját. Krémessel is kábíthatja magát az ember, kábítja is.
Itt kellene most kitérni a dohány- és alkoholfüggőség problémájára, mivel mindkét élvezeti cikk - jellemző, hogy így nevezik őket és nem kábszernek - komolyan veszélyes az egészségre és a környezetre egyaránt. Viszont - és ezzel tudomásom szerint nem sokat foglalkoznak a szakértők -, mindkét szernek feszültségoldó, feszültséglevezető hatása is van, és noha a kár, amelyet okoznak, jelentős, még senki nem mérte föl, mibe kerülne a társadalomnak, stresszben és szorongásban mérve, egy esetleges dohánytalan lét. A szesztilalom hátrányait pedig az amerikai társadalom egyszer már fölmérhette a saját kárán.
A fűről a fent idézett francia összehasonlító tanulmány azt állapítja meg, hogy "enyhe" függőséget okoz, szemben az alkohollal és a dohánnyal, amelyeket a "nagyon erős" függőség kategóriájába sorol. A cannabis okozta esetleges dependencia évtizedek óta vita tárgya. A nemrég megjelent, gazdag háttéranyagot feldolgozó - és, mellesleg, csakugyan hiánypótló - Drog Enciklopédia CD szerint: "A 147 tudós közül, aki az utóbbi harminc évben komolyan foglalkozott a témával, csak egyetlen állítja, hogy a kender függőséget okoz: Prof. Dr. Gabriel Nahas, a WHO narkotikum–bizottságának tanácsadója. [...] Tudománytalanság, kutatási eredmények félremagyarázása és szűklátókörűség jellemzi Gabriel Nahas munkásságát. Kenderszármazékokkal való »tudományos« kísérleteit csak elmegyógyintézeti és börtönlakókon végezte, szerinte ugyanis a kocsmákban és az utcán fogyasztók »nem tipikus esetek«."
Ettől még doktor Nahast bőven idézhetik, és idézik is, főként szigorú prohibíciós meggyőződésük szakszerű megerősítését kereső politikusok.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kenderfüst beszívása olyan kis édes semmiség, mint egy csokor ibolya szagolgatása. Noha az eddigi kutatások és tapasztalatok szerint fiziológiai függőséget nem okoz, elvonási tünetekről sem hallott még senki, valamilyen lelki, szellemi, kulturális függőség mégiscsak ismeretes, ámbár egyénenként igen változó szinten. Tény, hogy azt az izgalmat, amellyel egy dohányos tud éjnek évadján az üres városban vadászni egy pakli cigire (az alkoholista kiszolgáltatottságáról nem is beszélve), a rendszeres fűszívó nem ismeri, legföljebb maga elé mosolyogva fölsóhajt: de jól jönne most egy spangli, ám ha nincs, nincs. Ha egy ideig nem szív, előfordulhat, hogy ötlettelennek és kicsit hülyének érzi magát, de aztán ez elmúlik. Mindez igen nagy mértékben függ attól, hogy a fűszívó mire használja a szert: önmegnyugtatásra, búfelejtésre, gyomorbántalmai enyhítésére, alkoholizmusa elmulasztására, önértékelése megerősítésére, gondolatai szabadasszociációs bővítésére, szerelmi teljesítménye növelésére, vallási jellegű áhítat átélésére, barátok közötti kommunikáció felpördítésére, vagy arra, hogy csitítsa megnevezhetetlen szorongásait, amelyek egyébként, ha minden rosszul megy, éppenséggel katartikus méreteket is ölthetnek a fű hatására. Az ugyanis megrendítő kapcsolatokra tud fényt deríteni a fogyasztó agyában az idő megfoghatatlan természetéről, az én és a világ határainak átjárhatóságáról és arról, hogy a dolgok másképpen is lehetnek, mint amilyennek eddig láttuk vagy képzeltük őket.

* * *

(A gyönyörről)

A tudattágító szerek problémája azért nem hagy senkit semlegesen, mert a lét gyökereit érinti, alapvető kérdéseket vet föl: a gyönyörét, a szabadságét, a valóság természetéről alkotott képét. Tehát valamilyen irányban mindenki elfogult e témában, amely nem függetleníthető legszemélyesebb meggyőződésétől, világlátásának alapjaitól. Ha az állam megbízott képviselői a földi igazságszolgáltatás útján a represszió és elrettentés módszereit választják, nem azért teszik, mintha meg akarnák védeni az embereket önmaguktól és szenvedélyeiktől (különben is, mi közük hozzá), nem is annyira a dolgozó nép egészségét féltik, ami már közügy lehetne, mert gazdasági kérdés, hanem valójában attól tartanak leginkább, hogy a percepció kapuit nyitogatók kétségbe vonhatják az elfogadott értékrendeket, netán derűs mosollyal fittyet hánynak minden társadalmi hierarchiának és a tájainkon egyeduralkodó, racionális fehér euroatlanti gondolkodásmód felsőbbrendűségének is. Ez természetesen félelmetes, mert szubverzív, tehát megtorlandó szellemi kihágás, és itt most korántsem csupán picinyke magyar államunk nézeteiről van szó. Az 1961-ben Genfben aláírt nemzetközi egységes kábítószer-egyezmény a korábbi tilalmakat kiterjesztette a cannabisra is, miután, nem kis mértékben egy elrettentő szándékú, de céljaival ellentétes hatást kiváltó ellenpropaganda film nyomán, az amerikaiak elkezdtek tömegesen érdeklődni az addig alig ismert marihuána iránt.
Ma sem tiltják mindenütt. Itt most nem a néhány, viszonylag toleránsabb, ámbár szintén tiltó európai szabályozásra gondolok (Hollandia, Spanyolország, Dánia), hanem például Indiára, ahol a kender, mint haszonnövény, gyógyszer és élvezeti cikk, évezredek óta a vallás, a kultúra és a hétköznapi élet természetes része. A törvények a marihuánát nem is említik, a hasist igen, de nem tiltják, csupán a forgalmazását szabályozzák, ezt is csak engedményként a WHO, az Egészségügyi Világszervezet követelésére. Több ázsiai országban, ahol évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása, a kormány csak azért vezette be a tiltó törvényeket, mert az USA vagy a nemzetközi szervezetek ehhez kötötték a pénzsegélyek folyósítását.
Az emberi lény egyik jellemző tulajdonsága, hogy valamilyen droghoz folyamodik. Keresi az extázist, amely lehetővé teszi számára, hogy kilépjen önmagából, szűkös személyiségéből, és szellemi közösségbe kerüljön embertársaival, a múlttal, a mítoszokkal, netán a teremtő erővel. Az extázis révén olyan tudást remél, amellyel valamennyire ellebbentheti a fátylat a nagy titokról, megpillanthatja a valóság rejtett természetét, sőt, részese lehet. Az olyan társadalmakban, amelyek éltek illetve még élnek a beavatási szertartásokkal, a tudattágító szer pontosan meghatározott rituálé szerinti bevétele valamilyen módon minden agyat összeköt, illetve ezt a felemelő, a közösségben feloldó és a szellemi világhoz közelítő érzést kelti a résztvevőkben. Szociális szerepe van. Mint a mi társadalmaink hagyományaiban a közös italozásnak, amely viszont inkább dáridó, mint szellemi élmény, noha a kereszténység hajnalán még az volt. Az újabb kemikáliáknak semmiféle közösségi szerepük nincs, például az altatófélék, szorongásoldók, antidepresszánsok, amelyek komoly függőséget okoznak, tipikusan magányos szerek. Reggeli órákban a nagyvárosok metróin igazi zombikat látni, munkába igyekvő szorgos apákat és anyákat, "drogosokat", akik még nem tértek magukhoz előző este bevett altatójuktól.
Ne ítélkezzünk fölöttük (sem). Talán jobb lenne a világ, ha az embernek nem lenne szüksége azokra a szerekre, amelyeket földünk pompázatos növényvilága bőséges választékban nyújt, hanem önerőből, meditációs és testi-lelki gyakorlatokkal tudná irányítani az agyában zajló kémiai folyamatokat. A jógik nem használnak drogokat, a szentek sem, Avilai Szent Teréz a puszta vallásos áhítattól került olyan, tetőtől talpig megrázó extatikus állapotba, amelynek ártatlan leírásában a profán olvasó az orgazmus élményét ismeri föl. De a többség, mostanában körülbelül hat és fél milliárdan, földhözragadtabb módokon keresi a testi és/vagy szellemi tapasztalatok és gyönyör érzését. Becslések szerint körülbelül 200-300 millióan vannak, akik a fűszívás szokásának áldoznak.

* * *

(A hagyományokról)

A cannabis tilalma kulturális kérdés. A régészeti leletek tanúsága szerint körülbelül 8000 éve ismert növény más országokban, korokban és vallásokban rendszeresen használt és tisztelt, rituális élvezeti és gyógyító szer volt. Az indiai hagyomány szerint az istenek azért adták a kendert az embereknek, hogy megismerjék a gyönyört és a bátorságot. 1884-ben a brit gyarmati hatóságok hivatalos jelentést tettek közzé Hemp Drug Commision Report címen, amelyben így ismertetik a kendernek az indiaiak életében betöltött szerepét:
"A kender meggyógyítja a hasmenést és a napszúrást, feloldja a nyálkát, ingerli az étvágyat, kisimítja a pösze ember nyelvét, frissíti az értelmet, élénkíti a testet és örömmel tölti meg a szellemet. [...] A kenderben lakozó szellem a béke és a tudás szelleme. A kender által előidézett önkívületben az örökkévaló villáma tiszta fénnyé változtatja az anyag homályát. A kender örömadó, mennyekbe repítő, égi vezető, a szegény ember mennyországa, a gyász csillapítója. Egyetlen isten és ember sem olyan jó, mint a vallásos kenderivó."
A szentnek tartott növényt az indiaiak Párvati istennőnek köszönhetik, aki féltékeny volt - okkal - férjére, Sívára. De miután a nőnemű kendernövény gyantás virágával kínálta urát, az boldog izgalomban heves vágyat érzett iránta. Indiában a kendert nemcsak afrodiziákumnak használták/használják, tantrikus gyakorlatok vallási és szexuális extázisának kísérőjeként, hanem gyógyszer gyanánt is, álmatlanság, fejfájás és számos olyan tünet ellen, amelyeket pszichoszomatikusnak mondunk. A Ramajána hőse, Rama királyfi kalandos útjai során pihenés és erőgyűjtés céljából kender és maszlag keverékét szívta. A Visnu-ünnepeken hasistartalmú ital fogyasztása után jósoltak a papnők.
A legrégibb írásos emlék Kínából származik, Shen Nung császár i.e. 2737-ben keletkezett gyógyszerkönyve említi a hasist malária, reumás és köszvényes fájdalmak, női gyengélkedés ellen. Tibetben állatharapás és skorpiócsípés, megfázás, galandféreg, görcsök és hasmenés, valamint tériszony ellen tartották hatékonynak.
Az asszír férfiak vadászatból vagy csatából hazatérve zárt sátorban kendert - magokat és leveleket - égettek, a füst megtisztító illatában beszélve meg a lezajlott eseményeket. Ugyancsak megtisztulásra és fertőtlenítésre alkalmazták a birkabőrökkel hermetikusan zárt sátrak belsejében égetett kender füstjét a szkíták is. Erről Hérodotosz számol be: a tűz fölött izzó kövekre dobott kendermagoktól a sátorban "olyan füst és gőz száll föl, amely egy görög fürdőnek is becsületére válna. Az elragadtatott szkíták örömkiáltásokat hallatnak."
Az asszír qunnabu szó nyolc-tíz ékírásos emléken szerepel, egy perzsa korból származó asszír botanikai szótár is említi: a kender az ókori Felső-Ázsiában általánosan elterjedt volt. A qunnabu szó változatai görög, szír, arab és latin nyelven is ismeretesek: a cannabis először a Krisztus utáni első században élt Dioszkoridész görög orvos gyógynövénykönyvében olvasható. A szerző egyébként azt állítja, miként idősebb Plinius is, hogy a kendermagvak élvezete impotenssé teszi a férfiakat. Ehhez képest nemcsak az indiai vallási irodalom és a hagyományos indiai orvoslás hangsúlyozza szerelemre késztető hatalmát, de a kínaiak is évezredeken át főztek belőle szerelmi bájitalokat, az Ezeregyéjszaka meséi több helyen is beszámolnak ugyanerről a vonzó hatásról, a perzsa szufik költeményei szintén, Mexikóban és Afrika számos vidékén ugyancsak régóta használják arra a célra, hogy a szexuális gyönyör földöntúli magasságokba emelkedjék.
Mindebből elhamarkodott lenne azt a következtetést levonni, hogy csak a távoli - Európától távoli - kultúrákban fedezték föl a nőnemű kendernövény pszichoaktív hatását. Régészeti leletek tanúsága szerint otthonunknak tekintett földrészünk régi lakóitól sem volt idegen a fűszívás. Egy írországi sír feltárásakor kendermaradványokat és bronzpipát találtak. Több német ásatás hozott felszínre olyan agyagpipákat, amelyekből kendert szívtak. Egy Brandenburg vidékén feltárt temetkezési helyen az i.e. V. századból származó kendermagok voltak. Egyébként pedig a germán főisten, Wotan feleségének, Freiának a szent növénye a kender volt.
A középkorban is ismeretesek maradtak a cannabis erényei. A XII. században Szent Hildegard, bencés szerzetesnő és misztikus, a rupertsbergi kolostor alapítója, gazdag életművében a gyógyászati tanácsok között megemlíti a kendert is, megjegyezve, hogy akinek üres az agya, az fejfájást kap tőle, de az egészséges agynak és fejnek nem árt meg.
Úgy látszik, Viktória királynőnek sem ártott, rendíthetetlen puritánságát nem tudta befolyásolni a havonta elfogyasztott kenderkivonat, amelyet orvosa tanácsára alkalmazott görcsoldónak. Hazájában egy ideje már nem volt ismeretlen ez a gyógynövény: Erasmus Darwin költő és orvos, az evolúciós Darwin nagypapája ültette és nevelte nagyra az első marihuánát, egy cannabis indicát, nem egyedül, hanem Sir Joseph Banks, a Royal Society, a brit tudományos akadémia elnökének társaságában. A legendák szerint a specimen öt méter magasra nőtt.
Az ohiói orvoskamara egyik jelentése, 1850-ben, a kendert több, mint húsz féle betegség kezelésére ajánlotta: javaslatai tíz évvel később bekerültek az általános orvosi szakkönyvbe. A hivatalos nemzetközi tilalom, amely a cannabist mindezek ellenére a kemény drogokkal egyenrangú teljes tilalommal sújtotta, csak 1961-ben következett be.

* * *

(Az uralkodó (t)rendről)

A hatalmak képviselőit irritálja a fűszívók mássága. Akik az "istenek füvének", "győzelmet adó nőiességnek", "égi vezetőnek", "halhatatlanság elixírjének", "megvilágosodás magvának" nevezett növénnyel jóindulatú viszonyban vannak, többnyire egyúttal másként gondolkodók is, nem politikai értelemben. Ilyenek különben egyre többen léteznek szerte a világban, fűszívás nélkül is. Mert nem nehéz látni, hogy pontosan ugyanazzal a gondolkodásmóddal és működési szabályzattal, amellyel földi uraink eddig vezették a világot - immáron csaknem a szakadék peremére -, nem lehet megváltoztatni az irányt. A végtermékektől bűzös és elszürkült bolygó cipeli a hátán ezt a növekedés téveszméjétől elvakult, a gyarapodás bűvöletétől megszédült bandát, amely nem akarja észrevenni, hogy úgy fog önnön gőgjébe belefulladni, mint egy súlyosan függő, szokásain változtatni képtelen keménydrogos az overdózisba. Éppenséggel azokat is mondhatnánk "drogosoknak", akik a pénzbe és a hatalomba kábultak bele. Eléggé veszélyesek a társadalomra.
Amikor a korábbi módszerekkel nincs, vagy nem látszik kiút, akkor mondják azt, hogy eljött a paradigmaváltás ideje. Persze nem tudom, ez mit jelent, senki sem tudja pontosan, de a bolygónagyságú csődöt csakugyan valamilyen gyökeresen más megközelítéssel lehetne talán - ha még lehet - eredményesebben kezelni. A világ vezető politikusai egyelőre nem mutatják a jelét, hogy ezt megértették volna. Féltik a megrögzült hagyományokon alapuló hatalmukat, ezért nem tűrhetik azt a fajta máskéntgondolkodást, amelynek terjedését a fű nagy mértékben elősegítette. De már nem törölhetik el a kultúrtörténetnek egy egész fejezetét, olyan jeleneteket, mint például amikor Aldous Huxley, Arthur Koestler és Allen Ginsberg ott ült Thimoty Leary pszichedelikus szeánszain.


------------
Lángh Júlia (1942)
volt tanár, tanító, reklámszakember, fordító, szociális gondozó és újságíró. Író. 1977-től Párizsban élt. A nyolcvanas évek közepétől a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. A 90-es években kétszer is élt és dolgozott Afrikában: egy bozótfaluban óvodát alapított, illetve mozgássérülteket tanított rádiózásra. A Magvető Kiadónál jelentek meg ezzel kapcsolatos kötetei Közel Afrikához (Magvető, 2003 – új kiadás: 2007) és Vissza Afrikába (Magvető, 2002) címmel. Egy budai úrilány című regénye szintén a Magvető Kiadónál jelent meg 2003-ban.

2008. szeptember 1., hétfő

Jelenségek a gettóból 1.

"Hétfőn este következett be a csúcs. A szabadulás, a pillangóvá válás, a ronda báb elhagyása. Felröppenés a pincemélyből.
Háznagy Elza 47 éves bevándorolt villanyszerelő beköltözött élete első önálló lakásába a nyócker szívében." - ICA Háznagy Elza és Angyal Szása Médium segítségével igyekszik közelebb kerülni és mélyebbre látni a nyolcadik kerület világának titkos bugyraiban – hátha kiderül, hogy nincs is az a város többi részének mindennapjaitól annyira távol.

Gordon Agáta: Jelentések a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben

I.
Hétfőn este következett be a csúcs. A szabadulás, a pillangóvá válás, a ronda báb elhagyása. Felröppenés a pincemélyből.
Háznagy Elza 47 éves bevándorolt villanyszerelő beköltözött élete első önálló lakásába a nyócker szívében. „Hazataláltam!” − jelentette Elza számos esti telefonja során Angyal Szásának, aki szívből örült a sikernek. 30 négyzetméter, 3. emelet, János hegyi panoráma − picit messziről ugyan, az ablak jobb sarkából −, kisgyerekek a szomszédban, kigyúrt, kopasz gondnok, barátnők, új állás, részesedés egy KFT-ben, javítás-szerelés-felújítás. Boldogság!
Angyal Szása csütörtökön meg is tekintette a létesítményt, amikor fűért kirándult a gettóba, Háznagy Elza pedig éppen külföldre utazott édesanyjához áldását kérni és eldicsekedni élete kiteljesedésével.
*
Angyal Szása telefonon követte az eseményeket. Végig kapcsolatban volt Elzával, miközben Teknőc küldönc lebonyolította a cserét. „Itt a Józsi” − mondta, miután Elza frissen felújított, fényes fehér kecóját megcsodálták, s elkért 10ezret 4 egységre, majd lement és visszajött négy nagyon aprócska fólianudlival.
*
A vadonatúj lakásban éppen elfért Elza bútora, amelyet underground házmesterként letöltött ötévnyi szolgálattal gyűjtött össze előző élőhelyén, egy belbudai társasház pincéjében. Mindegyik fából volt: komód, vitrin, kétajtós ruhásszekrény, íróasztal, kihúzhatós ágy. Van TV és P3 computer is. Idős, túlélő bútorok: öregasszonyok. Nem mutatnak rosszul a papíralapú szalagparkettán a késő délutáni napsütésben. Kicsit zsúfolt lett a lakás, de a galéria még üres − igaz hogy csak 1.20 magas. Azonban a Mária és a Magdolna utca sarkán. A Telekinél.
*
Teknőc diszkréten átadta a nudlikat, amiket Angyal Szása elégedetlenül méricskélt a tenyerén, amikor megszólalt a telefonja. Háznagy Elza jelentkezett. Édesanyja megtagadta az áldást, amely nagyobb összegű kölcsönt is jelentett volna, tekintettel a lakás finanszírozására, és a szép reményekre. Ám édesanyja nem bólintott kegyesen. Nem vesz fel jelzálogot szlovák falusi otthonára, ne számítson rá Elza, mert életvitele és eddigi teljesítménye nem ad okot a bizalomra. Elza megbántódott, hangjából ítélve nagyon mélyen, és nem is az elutasítás miatt. Ha édesanyja rinyál, hogy nincs pénze, mondja Elza, nem ad a bank se, csak húsz koronát tud adni sörre meg fagyira, akkor Elza azt elfogadja. De élete megítélését, az együttérzés hiányát, az elfogadás képtelenségét nem fogadja el. „Szóval a testvéreim anyám szerint többre vitték az életben” − dühöng Elza a telefonba, és nem érti.
*
Szása együttérez Elzával, de óvatosan kezeli. „Tudod, mit gürcöltek ezek össze egész életükben” − mondja Elzának az anyjáról a sajátjára is gondolva − „miközben hűségben elgondoztak egy alkesz férjet, mindennapi szükségletét ellátták, meg a gyerekeikét is, … Ne gyere el haraggal. Majd megoldjuk…” − utalt a kölcsönre is, amelyet, bizony, nehéz lesz hirtelen megadni. Elza furcsa hangokkal tette le a telefont. Angyal Szása nem is mert arra gondolni, hogy Elza talán sír dühében és megalázottságában. Anya elhanyagolódott kis leánya.
*
„Te zacis gyerek voltál?” − kérdezte Teknőcöt, akivel elindultak közeli otthona felé, hogy együtt megízleljék a friss cuccot. Teknőc beolvadt a város szívébe, köszöngettek neki a szép cigányfiúk. Biciklit kínáltak, kiskutyát; széplányoktól kérdezte hazajött-e Feri. Az udvarokon kisgyerekek szaladgáltak. „Falusi dögnyúzók − mondta Teknőc az udvari népség felé tekintve − kimentek innen már a zenész cigányok is!”
Zacis volt, 10 hónapos korától. Most 43, küldönc az önkormányzatnál. Jó útra tért, szociális hálóba került, amely bruttó 67tel kiemelte őt. De volt pár kanyar az életében. Sittes idők, be-ki, be-ki, tizennégytől valameddig. Szabálysértések, lopás, betörés. Amikortól az anyja elvitte a nevelőszülőktől és dolgozni küldte.
„Mit dolgoztál?”
Mit dolgozhatott?
Teknőc haragszik az anyjára. Öten voltak, mindőjüket elvitték. Ő a legkisebb, őt nem látogatták. Azt hiszi, hogy a többieket igen. De őt máshova vitték.
„Az anyád hogy nőtt fel?” − kérdezi Szása. „Honnan a büdös faszból tudjam?” − kérdezi Teknőc. −Ha otthagyott volna a nevelőszülőmnél, akkor most lenne valamim.” „Múltad.” − mondja Angyal és a folytonosságra gondol. Arra az elkötelezettségre és törődésre, amit Teknőc a nevelőmamától kapott.
*
„Így fürdök” − mutatja Teknőc a lakását. Konyhai vízmelegítő, a csapra slagot húz, nagylavór a mosogató alatt. Intelligens technika adott helyzetben. Tekerünk egyet és kiállunk a gangra, az udvar másik fele a rendőrségé, virít a szolgálunk és védünk a skodákon. „Ha van egy kis füvem, elgondolkodom” − mondja Teknőc − a múltról nem nagyon. De volt egy műsor a TVben. Verseket mondott egy színész és megértettem.” „Mi volt az?” −kérdezi Angyal. − „Miről szólt?”
Teknőc mélázva idézi: ...de az én kicsi tíz milliomodom, éppen pontosan a gettóba jutott, rezervátumba drogszolgaságra, menhelyre és csirkegyárba... valahogy így volt.
*
„Mindent bevállalok, ami történt” − mondja Teknőc. „Nem történne másképp” − erőlködik. „Azért, megpróbálhatnál más utakat elképzelni” − győzködi Angyal. „Például a mamánál maradsz. Dolgozol, fodrász leszel, férjhez mész, van hol laknod.” Teknőcnek nem sikerül igazán a gondolatkísérlet. Tudattágítást erőltet Angyal, és faggatja. „Mit akarsz elérni? Merre tartasz? Kifestetni a lakást, új bútorokat, autót?”
Teknőc tanácstalan. Nem érdekli az anyagi világ. Voltaképp spirituális életet él és szolgál.
A Magdolna és a Mária sarkán. A Telekinél.
Most már velünk együtt.

2008. augusztus 28., csütörtök

Szécsi Magda: Húsevővirág

„A helyén volt bennem... és varázslatosan tudott csókolni. Nem megette, hanem MEGITTA a húsomat. Soha a büdös életben nem éreztem még ehhez fogható gyönyörűséget. A pasik rágnak, a férfiak isznak, mintha folyékony anyaggá válnál általuk. Nagy különbség. Ha még nem élted át, fogalmad sem lehet arról, hogy most miről beszélek.” – Szécsi Magda narrátora alapos kapcsolatelemzést ad gazdateste életéről és a szerelem misztikumát is magába olvasztja.


Szécsi Magda: Húsevővirág


Ha minden puncira elektromos pásztor vigyázna, kevesebb lenne a bánattól idegbeteg, frigid nő, de akkor szánni kellene a világot a drasztikus szaporodási násztánc miatt, nem mintha nem lenne szánalmas már most is az aktusok egyre romló minősége. Nem kell röhögnöd az elektromos pásztoron! Ha a lóvét kerítések, ajtók, zárak és riasztók védhetik, akkor engem, A VILÁG KÖZEPÉT, miért ne védhetne egy elektromos pásztor?! A pásztorhoz ne képzelj farkat. Értsd szó szerint. Én nem szoktam félrebeszélni. Ami a csiklómon, az a nagyajkaimon!



Én egy ilyen 3,14csa vagyok, itt, két valaha vaskos comb között, amit már régen nem feszítenek szét vágytól reszkető férfi vagy női kezek, amitől tök siralomvölgy vagyok, de ez nem hatja meg az egyre soványabb, lottyadó húsú gazdatestet, aki kurvára nem akar tudomást venni a létezésemről, pedig nagyon is vagyok és nem öregszem olyan tempóban, mint ő teszi. Néha kedvem lenne kiszólni neki a bugyiból, azaz „beszólni”, hogy „Virág, baszd meg, ne légy már ilyen lélektelen, hülye kurva! Képzettársítsd már hozzám az élvezet fogalmát, a víz és a szappan után!” Ugyanis a gazdatestet Virágnak hívják. Szepesi Virágnak. 35 éves, elvált és rajzot tanít egy külvárosi iskolában, ha éppen nem depressziós. Most az. Már egy hónapja magába zuhant. Fel sem kel az ágyból, nem hogy megfürödjön. Egyszóval szar minden és éppúgy bűzlünk! Nem csoda, ha kezd elegem lenni! Ráadásul nyár van. A belémvalók ideje, mint régen. Ó, régen buli volt az élet, de az az utolsó farok nagyon betett Virágnak, pedig én, mint tapasztalt 3,14csa megmondhatom, hogy nem volt egy nagy szám semmilyen értelemben.



Befogadni se nagyon akartam azt a bunkó faszt, de, hát legyőzött a kíváncsiság, meg a gazdatest, a Húsevővirág jó vagy rossz híre?! No, ezt ne firtassuk, mert minden viszonylagos, és minél anyaszült-meztelenebb egy férfi, annál viszonylagosabb. De az tény, hogy a tantestület hímtagjai makacsul Húsevővirágként emlegették gazdatestemet, miközben kéjesen vigyorogtak és úgy néztek ki, mint akik bármelyik percben helyet cserélhetnének szellemi fogyatékos tanítványaikkal. Mondjuk, a tanítványok jobban járnának, de ezt most úgysem hinné el nekem senki, legfeljebb dugás közben. Mert aközben minden hihető, vehető, eladható, és érthető. Ebből is látszik, hogy mekkora az én hatalmam.



Igaz, aktus után rohamosan csökken, de nem bánom, mert tudom, hogy jönnek ők még az én „utcámba”. Virágnak volt egy krapekja, hapsija, pasija, szeretője, stb. kb. 2 évvel ezelőtt. Majdnem őt szerettem a legjobban, mert értett hozzám, nem szaggatott össze-vissza, tudott úszni az árral... jó kis belémvaló volt! Ráadásul mindig mesélt. Végtelenül élveztem, és a gazdatest is. De a gazdatest többnyire süket volt a vágytól, nem hallotta miről suttog itt bent nekem a sokat látott „öreg motoros”, nehogy korán elmenjen. Azzal fegyelmezte magát, hogy kiselőadást tartott arról, hogy az egyiptomiak bebalzsamozták az elhunyt pasik falloszát, miután levágták. Így érthető, hogy a látogatása bennem, mindannyiunk örömére, szépen elhúzódott. Tódornak hívták a kiválóra vizsgázott fasz gazdáját. Kár, hogy a motorján nem fegyelmezte magát és úgy felcsavarodott egy nyárfára, ahogy a gazdatestem be, amikor megkapta a halálhírét.



Persze őutána is voltak bennem tocsogó, feszülő, kedves, haragos, dacos, ilyen-olyan, kicsi-nagy vándorfaszocskák, akik összességében szóra sem érdemesek, nem úgy, mint Gábriel, akivel a csiklóm még politikai vitába is keveredett. Mit csodálkozol ezen? Nem hallottál még külön tudattal rendelkező 3,14csáról? Akkor te semmit nem tudsz a szép húsos fodrocskákról a nők lábai között. Az ott egy nemi szerv? Ennyit mindenki tud! De Gábriel ennél sokkal többet tudott. Ő volt a legek legje minden értelemben, szellemileg és szexuálisan is, akire (egy orgazmusban fogadnék) sosem mondták a puncik, hogy faszkalap! És, ha már kalapozás, akkor kezdjük az eszével. De ne! Mégse! Inkább a farkával, amitől még most is dicsőséges nedvek szivárognak, arányos formaszerkezetű felépítésemben, elég csak rágondolnom, és a legbunkóbb pasi is megspórolhatja az előjáték vonaltávlatilag sem helyesen művelt egyszerű mozzanatát, mert a legtöbb férfi nőitest-analfabéta, ott kapirgálnak előjáték címén, ahol a krematóriumi hullaégető tapizza az élettelent, amibe még a hullák is kétszer halnak bele, nemhogy egy élő női test!



Sajnos a baszás nem tantervi követelmény, így hiányos a hímek alapvető tér- és formaszemléletén túl az erogén zónák ismerete is. Előbb jutnak el Varsóból a pesti Tavaszmező utcába térkép nélkül, mint hogy felismernék az érintés és az élvezet közötti legalapvetőbb összefüggéseket. Legalábbis a gazdatestem főleg ilyen kanokkal üzekedett, nem is csoda, hogy ezek a tapasztaltok mániás térmélységbe taszították, és térden állva elégített ki boldog-boldogtalant, ha őt már nem tudták, így bizonyítva önmagának, hogy nő, aki viszonzás nélkül is adni tud, mert ezt az adakozást kurvára nőiesnek tartják és el is várják a férfiak. Szánalmasak!



Gábriel viszont tökéletes volt. Úgy tudta viselni a férfiasságát, a férfi mivoltát, mint a legjobb nők a sorscsapásokat: büszkén, újra felállva, nem adva meg magukat a fájdalomnak, és a természetellenes belenyugvásnak. Ebből is láthatod, hogy az igazán férfias férfiban van egy nagy adag nőiesség is. Most nem a buziverők, fürdőskurvák hisztériájára gondoltam a férfinőiesség alatt, hanem arra, hogy amilyen szép, erős egy férfi lelke, olyan szép és erős a farka is. Gábriel erre jó bizonyíték. Most eltekintve színeinek és testének tökéletes összhangjától: barna bőrétől, szavak nélkül is hét életet elmesélő koromfekete szemeitől, csodálatosan izgalmas szőrös mellkasától, fényes barna mellbimbóitól, szép kezeitől, amivel egy érintésre kívánatos asszonyt varázsolt a csúnya nőkből is, a fekete szakállától, a szépívű szájától, erős combjaitól... jaj, már most kész vagyok!, szóval eltekintve mindezektől is a legértékesebb ember volt, azok közül, akik valaha is bennem jártak, mert sosem hazudott! Se a szájával, se a farkával, és ez nem kis dolog, hiszen a pasik gyakran kerülnek intim kapcsolatba a hazugsággal, aminek mindig a szexuális „termelőmunka” látja kárát, mert a fallosz nagy majom, leutánozza a gazdatest lelkét, agyát és mindent, ami a szájon át kijöhet. A férfilélek sivatagi állapotát semmi sem árulja el jobban, mint a nemi szerve, amit persze, mindig a nők szívnak meg. Azok a nők, akiknek szellemi fogyatékos a nunikájuk, és nem tudják szétválasztani a célt a követelménytől, és a követelményben pedig nem látják meg az ésszerűséget, ami maga a cél.



De van, hogy nem a nunika a szellemi fogyatékos, hanem a gazdatest. És üvölthet a punci görcsöt kapva, lyukat zárva, sok hülye nő nem ért a saját 3,14csája nyelvén, amin jó sok villa épült már fel a Rózsadombon ilyen-olyan elmeorvosi tulajdonban, mert a tolmácsolás nem kis pénzbe, de sok faszba került. Gábriel faszocskája gyönyörű volt! Kicsi, barna, hősies katonácska, akit tökéletesen belém terveztek a teremtő energiák egy bizonyára fergeteges szeretkezés után, és ehhez még tanmenetalkotó bizottságot sem kellett létre hozni, elég volt hozzá a szerelem, és az, hogy két ember tudta, mi és hogyan jó nekik. Ebbe a jóba belefért Gábriel is, hála istennek! Az én gazdatestem anyja nem élvezett Virág teremtése alatt, ezt gyakran felvázolta az emlékezet famentes rajzlapjára, amitől tök síkidomnak látszott az egész világ baszásostól-férjestől, és csak azért nem sikongtam, hogy fogja be a száját, mert be volt gyulladva a méhnyakam, ami az én egyéni életemben több, mint egyszerű torokfájás.



A gazdatestem gyűlölte az anyját, ez tény, ahogy én gyűlöltem a retkes faszú pasikat, akiknek nyálkás, büdös volt a fitymaráncaiba rohadó túrós mocsok, mégis megbaszhattak, mert Virág éppolyan hülye volt, mint az anyja, ha nem hülyébb! Sosem nézte meg a pöcsöket, mint jó háziasszony az árut a piacon, pedig ez a minimum, amit egy punci elvár a gazdatesttől. Na, jó! Vérbajt nem kaptunk el egyiktől sem, de ilyen-olyan gennyes folyások tettek már menekülő részeg matrózzá, csakhogy én a büdös életben sem tudnám elhagyni a hajót, ez az, amit Virág képtelen felfogni, hiába szúrok, hasogatok, görcsölök neki, és válok pállott, büdös szőrcsomóvá a lába között, ahová nemhogy ember nem vágyik, de a kutya se, sőt még én sem, csakhogy nekem nincs választási lehetőségem (lásd részeg matróz...), tűrnöm kell, hogy folyton folyvást (foly... fújjj!) kibasszon velem az igénytelensége miatt. Néha elgondolkodom azon, hogy hány nőnek rohad a picsája, miközben rúzs csillog a száján, és ugyan belerakná-e, egy férfi is ezekbe a nőkbe, ha fényes nappal látnák, mibe rakhatnák bele, meg kik után... mert a retkes farkak látványa is okádék! Nem vagyok ám egy kényes 3,14csa, de mindennek van határa! Virág a motoros Tódor után valahogy lenyugodott, és kezdte megválogatni a rám vágyókat, aztán rászokott rendszeres ápolásomra is, amit úgy háláltam meg neki, hogy még a szoknyáján keresztül is kiragyogtam, mintha egy neoncsővel járkálna, mélyen belém dugva. Gábrielt is ez miatt ismerte meg, akire úgy hatott fény, mint a drogosra a hasis. Úgy látszik a szerelem fénnyel jár, és fordítva. (Azt mondod, ez itt sántít? Nem baj! Gondolj arra, hogy a fÉNyben benne van az én, a szerelemben pedig részt vesz a has is...)



Virág és Gábriel olyan korlátokat nem ismerő, őszinte szerelembe estek hétezer pillanat alatt, hogy egyik orgazmusból a másikba estem volna, ha valamelyikük besegít, csak egy kicsit, legalább az ujjacskájával. De egyik sem segített be. Hetekig nem. Mert, volt nálam fontosabb dolguk. Ennek a „dolognak” a végcélja így is, úgy is én voltam, de azért sürgettem volna az időt, bár beláttam, hogy amíg a lélek nem kapja meg, amit akar, addig jobb, ha várok türelmesen. És vártam. Gábriel nem sietett. Mindent tudni akart a gazdatestemről. Kielemezte, csodálta, hódolt előtte, mintha egy felbecsülhetetlen értékű, páratlan műalkotásra bukkant volna. Virág sokat sírt, mert még senki nem bánt így vele, és sírt azért is, mert félt, hogy Gábriel olyasmit lát bele, ami nincs is benne. A férfi szépsége is kétségbe ejtette, a maga köznapisága mellett. Úgy nézegette magát gyilkos szemekkel a tükörben, mint egy elmebeteg mazochista. Őrületében egyik mellét nagynak látta, a másikat kicsinek. (A fenekét hordónyinak, és ezt jól is látta, ami jól bizonyítja, hogy a bolondoknak is vannak józan pillanataik...), szemeit kékre cserélte volna barna helyett, és amikor rászóltam, hogy inkább a betétet cserélje ki rajtam, mert már csupa vér, azt mondta: baszd meg! Mondtam, hogy bassza meg ő, ne engem szívasson, mert nem skandináv tulipántermesztőnek született, amikor én rendeltetésszerűen működök, ami róla nem mondható el. Persze bőgött, és beült a kádba. Amikor a keze cirógatni kezdett, azért sem, juszt sem engedelmeskedtem neki, az előbbi durvasága miatt! Ne élvezzen az, aki nem tisztel engem, gondoltam, de azért örültem, hogy ezt gyorsan belátja, és nem gyötör agyon, mint más nők teszik a puncijukkal, akik bármit magukba gyömöszölnek, kólás üvegtől kezdve a lecsókolbászig, hogy aztán szégyenkezve kerüljék az emberek tekintetét, mert azt hiszik, mindenki látja rajtuk a szexuális nyomorúságot. Virág nem dugott ilyesmiket belém, de minden önkielégítés után keservesen sírni kezdett, mert sosem érezte magányosabbnak magát, mint utána. Ez jellemző rá! Én mindig vele vagyok, de ez sosem jut eszébe. Nehéz egy 3,14csa élete, ezt nálam senki sem tudja jobban, de oké, nem panaszkodom, van akinek rosszabb gazdatest jutott, mondjuk annak, akit 20 éve nem dugott meg senki, vagy akit naponta húszan dugnak, de az az afrikai nunika sem irigylésre méltó, akinek, mint felesleges cicomát, lenyisszantották a csiklóját,



vagy ott van az az indiai lány, akinek úgy összevarrták a punciját 4 évesen, mint egy kötözött sonkát, aztán 16 éves korára meg kellett műteni, mert szó szerint összenőtt a húsa. Úgyhogy több állat él a földön, ahány punci ünnepli a létezését, ami elég nagy szégyen, mert mi szüljük a csatornánkon keresztül a legnagyobb állatokat, úgy, hogy a szülőcsatorna nem ritkán szennycsatorna is, de erről nem a punci tehet, a mocsoknak is meg kell születnie valahogy. A világ piszkának a seggen keresztül kellene a világra jönnie, nem a nunin keresztül. Ez tiszta ügy lenne! Ha mocsok, akkor szarba fojtandó! Ha természetes úton evickél kifelé egy lélek, akkor allelúja, nem lesz belőle asszonynyomorító.



Csak azt nem tudom, hogyan élne tovább az a szerencsétlen nőnemű, akinek a segge háromszor repedne hatfelé egy-egy ilyen szülés, vagy inkább szarás után. Ez legyen az apák gondja, akiknek nagytotálból kellene végig nézniük a szülést. Rögtön támadna egy jó ötletük, hiszen a pasik mindig meg akarnak oldani valamit (még akkor is, ha nincs mit), a meztelen nőn is a zipzárat és a gombot keresik, és ha nem találják, tökéletes passzivitásba merevednek, azon gondolkodva, hogy most mi a fasz van?!, mit rontottak el már megint, hogy üvölt velük a nőstény, mint a disznó. A teljességnek ez a passzív buzgalma jól rokonítja törekvéseiket: a nő befogadná a férfit, a férfi be is bújna, ha rájönne melyik a nő eleje vagy hátulja, de a nők olyan szemetek, hogy képesek hátul is elől lenni, ami sokkolja a férfit, ami semmi ahhoz képest, ahogy a nők ebbe bele is halnak... na mindegy! Innen alulnézetből nem nagyon értem a hím és nőnemű idegen gazdatesteket, de az biztos, hogy számtalan furcsa, nekem átélhetetlen réteg hordozói, főleg a férfiak, akik messze nem tűnnek valódi valóságnak, pedig nagyon belehúznak, hogy elhitessék magukról! Gábriel volt az egyetlen férfi, aki valódi valóság volt, és mint ilyen, lehetetlen is volt jól értelmezni, de a létezése jó volt, pedig a végére tele lett szabad idegvégződésekkel, és majdnem belefojtotta Virágot a kád vízbe, ahol rajtakapta egy sültparaszttal. Hát igen. Vannak pasik, akik nem jól viselik, ha félrekúr a szerelmük. Ezt korán megtanultam, mert a gazdatestem pánikszerűen menekült a jótól a rosszba.



Valahogy természetesebb állapot volt számára a szenvedés, az, hogy megalázzák, pofán verik. De ez még odébb van, Virág fél évig bírta Gábriel imádatát, aztán úgy döntött, hogy ő nem szerethető. Így nem. És bekeményített magának ócska faszokat, én meg KISZÁRADVA az utálattól, hagytam szenvedni a mocskokat. Virágból valóban húsevővirág lett újra. Hát, szar ügy! Gábriel olyan jó szerető volt! Komolyan mondom, egyszer kiszakad a petevezetékem a bánattól, annyira hiányzik! A helyén volt bennem... és varázslatosan tudott csókolni. Nem megette, hanem MEGITTA a húsomat. Soha a büdös életben nem éreztem még ehhez fogható gyönyörűséget. A pasik rágnak, a férfiak isznak, mintha folyékony anyaggá válnál általuk. Nagy különbség. Ha még nem élted át, fogalmad sem lehet arról, hogy most miről beszélek.



És ő nem csak a szájával tudott csókolni, hanem a faszával is. Emlékszem soha nem akartam, hogy kihúzza magát belőlem. Olyan erősen magamba szívtam, hogy komoly erőfeszítéssel tudott csak kicuppani belőlem. Nem is lyuk voltam, hanem egy éhes, húsvér porszívó. Ha nem sikerült megszabadulnia tőlem, olyankor mesélt. Mindenről. Az életéről, a munkájáról, a gondolatairól. Ilyenkor úgy éreztem, hogy ép vagyok. Kerek egész, és a világtól kapott összes sérelmemet elfelejtettem. Gábriel arra is képes volt, hogy órákig nézzen. Csak nézett. Nem érintett meg.



Széttárta Virág combjait, és kizárólag engem nézett. Időnkét olyan sötét parazsak villantak fel a szemeiben, hogy könyörögve emelkedtem fel hozzá, de ő azt súgta „Még nem, majd ha sírni tudsz a csókomért.” És tudtam sírni érte. Jaj, mást sem tudtam!Hiszen még ma is... és látod ezt nem értem!, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé, de a gazdatest képes másokkal betöltetni. Itt van ez az igen bunkó, Halytányos Bandi. Egy született anyagyilkos, önző szerető, egy trutyibánya, akiért most depresszióba esett, és ráncosra aszalódik a bánattól. Ez a pasi egy okádék! Leszarta, lehúgyozta, partiba vágta a haverjaival, betörte az orrát, elvette a pénzét, rászoktatta a piára, a drogra, miatta kirúgták az elit iskolából, és mégis halálozik érte. Pedig egyszer sem élvezett a bunkóval, és egy jó szót sem kapott tőle, csak trippert meg kék-zöld foltokat. Te érted ezt? Ez a szerelem? Ezt még én sem hiszem el, pedig „csak” egy rés vagyok a testén, igaz, talán a legfontosabb rés, aki előtt nem lehetnek titkai. Tök ki vagyok borulva, ezért is örülök, hogy felugrottál hozzánk a gazdatesteddel, hátha Marina lelket ver belé, és agyat, mert én is teljesen leépültem, mióta a Halytányossal kavar. Most jogosan mondhatná bárki, hogy hülye picsa vagyok, mert az vagyok, ha egyszer ilyen hülye a gazdatestem. És tudod mit mondok? Inkább Marinával játssza az éhes makkosat, mint a Halytányossal! Marina gyengéd hozzám, és perpillanat másra sem vágyom, a sok erőszak után.



Na, jól van! Ez is valami, hogy legalább elindult a fürdőszoba felé. A te gazdatested mindig is tudott bánni az én gazdatestemmel, de ez fordítva is igaz. Marinát a válása után csak Virág tudta életre könyörögni. Emlékszel mekkora hancúrt csaptak? Nem emlékszel? Akkor mi a fenének dumálok itt neked? Hát persze! Megint beugrottam a hallgatásodnak. Ez a szédült 3,14csa már megint a segge után szappanoz be engem! Hát körbe vagyok véve agyatlanokkal, és még 30-40 évet ki kell bírnom... a büdös életbe!!!

2008. július 5., szombat

Vonulj a gyűlölet ellen!! - Bármelyik oldalon

"Vannak gyűlöletfüggővé vált személyek is. Ezen azt értem, hogy vannak emberek, akiket már csak a gyűlölet hoz izgalomba, indítja be szervezetük mozgósító (pl. adrenalin) és agyuk endorphin- és más hangulatemelő rendszereit. Ezek a hormonkoktélok a drogok kiváltotta eufóriához hasonló állapot forrásai lehetnek, és így függőséget okozhatnak.
Szinte semmit sem teszünk az egyre fokozódó, terjedő gyűlöletfüggőség ellen.
A gyűlöletbeszéd egyszerre százezreket érhet el, ezreket tehet áldozatává és százakat gyűlöletfüggővé. A gyűlölet és a verbális agresszió tettlegesség nélkül is okozhat mély, nagyon lassan vagy egyáltalán nem gyógyuló lelki sebeket.”
Bitó László “Homofóbia vagy gyűlöletfüggőség” című Népszabadságban megjelent cikkét adjuk közre ma Szécsi Magda írása mellett, ezzel is cizellálva a képet: miért nem “csak a buzik ügye” a felvonulás.

"Homofóbia" vagy gyűlöletfüggőség?
(Népszabadság, 2008. július 3. - A szerző a Columbia Egyetem nyugalmazott (emeritus) élettanprofesszora, író - A kiemelések tőlünk származnak)


A tavaly július 9-i "melegbüszkeség" felvonulás és a kurucinfo-Jobbik toborozta ellentüntetés provokatív kérdéseket vetett fel a homoszexualitásról. Ez így van rendjén, hiszen a zsidó-keresztény kultúra uralta "nyugati világ" legtöbb országában zajló gay pride felvonulások célja éppen az, hogy közbeszédet kezdeményezve megértessék, elfogadtassák a szexualitásnak és a kölcsönös szeretetnek ezt az évezredeken át - főleg vallási alapon - diszkriminált formáját.

A tavalyi ellentüntetés kétségtelenül növelte a figyelemkeltő hatást, de a rendőrség nem fékezte meg az atrocitásokig fajuló hangoskodást, és így elégtelen fellépése került a közbeszéd előterébe. Mégis lehet, hogy a homoszexuálisok bántalmazása okozta együttérzés hozzájárult egy nagy lépéshez alkotmányos jogaiknak az elismerésében: a bejegyzett élettársi kapcsolat törvényes elfogadásához. Ez jelenlegi formájában korlátozza ugyan az örökbefogadást, egyébként azonban a házassággal egyenlő jogokat ad az olyan pároknak (nemre való tekintet nélkül), amelyek az anyakönyvvezető előtt kijelentik, hogy ilyen kapcsolatban akarnak élni. Ez még akkor is igen nagy lépés, ha azóta a - magát keresztényinek tartó, de inkább farizeusi - KDNP bejelentette, hogy az Alkotmánybíróságnál indítványozza a törvény megsemmisítését.

Az, hogy a hasonló felvonulást idén a budapesti rendőr-főkapitányság hetekkel az esemény előtt elutasította, majd - a felháborodásra reagálva - mégis engedélyezte, alkalmat adhatott a rendőrségnek a felkészülésre, az esetleges ellentüntetések kordában tartására, az atrocitások meg-akadályozására. És ami fontosabb: e korai figyelemfelhívás módot nyújtott arra, hogy az e másság elfogadását elősegítő társadalmi eszmecsere a tavalyinál korábban elkezdődjön, és kiterjedjen a homoszexualitás ellen várhatóan fellépők, az ellentüntetők megértésére is. Mert azzal nem sokra megyünk, ha "lehomofóbozzuk" a köcsögözőket vagy akár azt, aki az orvosi kamara honlapján betegségnek nevezte a homoszexualitást.

Azért teszem idézőjelbe a gyakorta hallott "homofób"-ot, mert ilyen vonatkozásban helytelen e szó használata, és ez az - olykor tettlegességre vetemedők - ellenzők téves megítéléséhez is vezethet. E szóösszetétel valójában az azonos neműektől minket szexuálisan távol tartó - vagyis heteroszexuális identitásunkat védő-erősítő - érzés eltúlzott megnyilvánulására utal (homo ugyanis azonost, a fóbia pedig kóros félelmet jelent). Ahogyan acrofóbián azt az indulati reakciót értjük, ami a szakadék szélétől hőköltet vissza.

Sajnálatos módon általában "homofóbnak" nevezik (tévesen) a homoszexuálisok iránt fékezhetetlen ellenszenvvel viselkedőket - s itt a "homo" mintegy a homoszexuális rövidítése, a fóbia pedig úgy kerül ide, mintha a homoszexuálisok agresszív elutasítása bizonyítottan fóbia lenne. Pedig ennek ismert a cáfolata: egyazon csoporton mérték föl a homoszexuálisok iránti magatartást, a szexuális vonzalmat, félelmet és szorongást meg az egyéni hajlamot az undorra, utálatra. Kitűnt, hogy a fenti értelemben a "homofóbia" a fóbiánál sokkal összetettebb kényszerképzet, sokkal inkább a rasszizmusra üt.

E (kétszeresen hibás értelemben) tartották sokan a pesti "melegbüszkeség" felvonulás ellentüntetőit homofóboknak. Súlyos hiba azonban az ilyen gyűlölködőket és gyűlöletszítókat a fóbiások közé sorolni. A valóban fóbiáktól szenvedők ugyanis megértést és (orvosi) segítséget érdemelnek. Viszont a tettleges ellentüntetők veszélyes szociopatológiája szigorú elítélést érdemel. (A tavalyi ellentüntetők semmiképp sem voltak fóbiások; a fóbia a tőle szenvedőt távol tartja félelme, iszonyodása tárgyától, míg a tüntetők - különösen a "köcsögökkel" ölre menni vágyók - mindent megtettek, hogy közelükbe kerüljenek.)

Tőlünk nyugatra a szexualitás sokféleségének korábban is sokkal szélesebb elfogadottságával találkozhattunk. Pár évvel ezelőtt Kölnben voltam feleségemmel egy ilyen felvonulás idején. Karneváli légkör lengte be az eseményt: három-négysornyi néző övezte útjukat, s megtapsolták, lelkesen buzdították a feldíszített, gördülő dobogókon a biológiai nemiségükben bizony olykor nehezen meghatározható szereplőket. Egyetlen rossz szót sem hallottunk. (New Yorkban ez már évekkel korábban is így volt.) Mi a tolerancia terén ettől sajnos még távol állunk.

Meg kell vizsgálnunk tehát, hogy a homoszexuálisok milyen megítélése vezethetett a tavalyi felvonuláskor történtekhez, a botrányos áltudományos kijelentéshez és más gyűlöletbeszédhez.

Visszatérő kérdés, hogy a homoszexualitást természetesnek vagy természetellenesnek tarthatjuk-e? E felvetés emberjogilag irreleváns, hiszen a jognak minden polgárt védenie kell, függetlenül attól, hogy - törvényt nem sértő - habitusát mi határozza meg. Az pedig történelmi kérdés, hogy miként vélekedtek e jelenségről különböző korokban - például az ókori Júdeában avagy Athénban. Ezért nehéz megérteni, hogy miért vannak sokan még napjainkban is, akik egyházi - bibliai - tanításokra hivatkozva ítélik el az egyneműek közötti szexuális kapcsolatot, aktust. Pedig a bibliai történetek, a mózesi törvények, a Tóra számos olyan magatartást, viselkedést tartott épp annyira elítélendőnek, büntetendőnek, mint a homoszexualitást, amely a nyugati világban már rég nem esik ilyen megítélés alá. A bibliai korban például elfogadott volt, hogy az özvegyasszonyt elhunyt férjének fivére termékenyítette meg; Isten halállal sújtotta Júda másodszülöttjét, Onánt, mert ezt elmulasztotta. Önös érdekből "a földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon".

Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot illetően csak feltételezhetjük, hogy a homo- és heteroszexuálisok által is gyakorolt aktusnak nevet adó Szodoma népét ezzel vádolta az Úr, amikor Ábrahámnak megvallotta: el akarja pusztítani őket, "mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett". Végül csak akkor pusztította el őket, amikor a nomád népeknél mindennél előbbre való vendégjogot sértették meg. Arra, hogy Lót feltételezte: Szodoma férfijai meg akarták erőszakolni a házába fogadott két férfit, leginkább abból következtethetünk, hogy helyettük két szűz lányát ajánlotta fel nekik. Csakhogy az ilyen történetek bennünket nemigen igazíthatnak el. Mások a szokásaink, erkölcsi normáink: lányainkat így ki nem szolgáltatnánk.

A soktucatnyi - megszegését többnyire halálra kövezéssel sújtó - mózesi tilalom között szerepel természetesen a sabbath megszegése, de például az is, hogy "kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad". Az ilyen tilalmakat csak a leghithűbb ortodoxia hívei tartják manapság betartandó vagy betartható útmutatásnak, parancsnak - de ők sem hajtják végre a megkövezést.

A minden vallásnak egyenlő jogokat biztosító szekuláris demokráciánkban nem tekinthetjük mindünkre érvényesnek vagy kötelezőnek az egy-egy népet, népcsoportot Istenéhez, istenképéhez kötő törvényeket, szokásokat. Legyen az körülmetélés vagy keresztség, cölibátus vagy poligámia. Természetfeletti eredetűnek vélt kinyilatkoztatások, ősi, misztikus metaforák nem lehetnek mai mércéi az elfogadhatónak és az elítélendőnek.

Mai tudásunkkal tehát mindazt természetesnek tarthatjuk - és kell tartanunk -, ami biológiai, fiziológiai, hormonális, mentális természetünkből fakad. Persze e viselkedésmódok - akár géndetermináltak, akár (részben) tanultak - összhatásukban deviáns viselkedéshez is vezethetnek. Vagyis ami természetes, az lehet rossz is. Míg gyakran jónak, embervoltunk magasztos megnyilatkozásának tartjuk azt, ami teljesen természetellenes. Egy példa: ünnepeljük az atlétát, aki legyőzi testének természetes gátló mechanizmusait, a másokat megállító fájdalmat, és csak a célvonalon túl esik össze. És vannak, akik érdemnek tartják a legtermészetellenesebb állapotot, az életen át megőrzött szüzességet.

De vissza az egyik alapkérdéshez: vajon mit értenek homoszexualitáson az ellene - akár erőszakosan is - fellépők? Trágár megnevezéseik (köcsög, buzi) többnyire vagy talán kizárólag férfiak közötti nemi kapcsolatra utalnak. Pedig hiteles tanulmányok szerint a nők között sokkal gyakoribb - főként az alkalmi - homoszexuális kapcsolat.

A hatvanas-hetvenes években Észak-Amerikában különösen elterjedt kommunák és a gruppenszex tanulmányozói megfigyelték, hogy míg majdnem minden nő részt vesz a saját nemével folytatott szexuális aktusokban - vagy legalábbis erotikus "játékokban" -, a férfiak meg sem érintik egymást. Vagy éppen bocsánatot kérnek, ha véletlenül megérintenek egy másik férfit. Ez elég általános jelenség, olyanynyira, hogy a hármas szexben általában preferált a két nő, egy férfi kombináció: ilyen helyzetben a nők elhitethetik magukkal, hogy bármit tesznek is hármasban, nem kell magukat leszbikusoknak tartaniuk. A férfiúnak pedig - ilyen hármasban - nem kell ügyelnie, hogy meg ne szegje a sok nyugati kultúrában nagyon erős "férfit ne érints" tabut.

Aligha érthetjük meg a tavalyi "melegbüszkeség" napján történteket (vagy aligha készülhetünk fel az idén várhatóra) csupán szexuális hajlam és attitűd alapján, ugyanis az ellentüntetők csoportja aligha volt homogén: lehettek köztük például olyanok is, akik elsősorban politikai indíttatásból vettek részt. Azok között, akiket valóban a homoszexualitás iránti ellenérzéseik vezéreltek, lehettek olyanok is, akik a magukban fölfedezett vagy vélt homoszexualitás miatt gyűlölik magukat (internalized "homofóbok") és annyira rettegnek a lelepleződéstől, hogy álcázásul a legnyersebben támadnak ismert vagy gyanított homoszexuálisokra. Eközben irigyelhetik is azokat, akik képesek vállalni szexualitásukat. Azonban nem érthetjük meg az események elfajulásának az okát, ha azt csak ezekben a jól ismert jelenségekben keressük. És akkor sem, ha a kurucinfó és a Jobbik szerepéből kizárólag politikai célokra következtetünk.

Hát akkor?

A tavaly előtti és tavaly őszi atrocitásokhoz (tévészékház!) vezető politikai tüntetések sora - beleértve az ezekhez csatlakozott-toborzott csőcselék viselkedését - fenyegetően mutatta: vannak, akik szinte bármikor készek zsidózni, cigányozni, tojást vagy éppen utcakövet dobálni. Ezek között akadnak nemcsak balhét kereső "futballhuligánok", hanem ami sokkal veszélyesebb, vannak gyűlöletfüggővé vált személyek is. Ezen azt értem, hogy vannak szerencsétlen, frusztrált emberek, akiknek olyannyira inger- és eseményszegény az életük, érzelmileg annyira "alultápláltak", hogy már csak a gyűlölet hozza izgalomba őket, indítja be szervezetük mozgósító (pl. adrenalin) és agyuk endorphin- és más hangulatemelő rendszereit. Ezek a hormonkoktélok a drogok kiváltotta eufóriához hasonló mechanizmussal működő állapot forrásai lehetnek, és így függőséget okozhatnak. Miként, ha az "endorfin rush"-t szintén kiváltó habitussá vált hosszú távú futás, kocogás valamiért (pl. bokaficam) elmarad, gyötrők lehetnek az elvonási tünetek.

Sokféleképpen küzdünk a drogfüggőség ellen, de szinte semmit se teszünk a sokkal veszélyesebb s egyre fokozódó, terjedő gyűlöletfüggőség ellen. A kábítószerfüggés "csak" a kábítószer fogyasztóját és esetleg szoros környezetét teheti tönkre, s a drog továbbadásával viszonylag lassan terjed - a gyűlöletbeszéd viszont egyszerre százezreket érhet el, ezreket tehet áldozatává és százakat gyűlöletfüggővé. A gyűlölet és első fokú megnyilatkozása, a verbális agresszió ugyanis tettlegesség nélkül is okozhat mély, nagyon lassan vagy egyáltalán be nem gyógyuló lelki sebeket.


Ezért ajánlottam már 2003-ban (Magyar Hírlap, november 22.) Szólásszabadság: jog vagy privilégium? című írásomban "a nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés - a testi sértéssel legalább egyenrangúan szankcionált - büntetőjogi kategóriájának bevezetését". Ma már nagy irodalma van a poszttrauma szindrómának és diagnosztikájának: szakértői a lelki sérülésről is bizonyára megállapíthatják, hogy nyolc napon túl gyógyul- vagy gyógyult-e. Márpedig a testi és lelki jólét egyenértékű: védenünk kell mindkettőt már csak a pszichoszomatikus kölcsönhatások miatt is.

A lelki sérülés a testinél sokkal vészterhesebb lehet. Hosszantartó hatására egy példa: pár évvel ezelőtt egy mexikói származású fiút súlyosan bántalmaztak Texasban - egyebeken kívül horogkeresztet metszettek a mellkasára. "Bűne" az volt, hogy latino létére fehér lánnyal csókolózott. Több műtétet követően három hónap alatt testileg felépült, de lelki sebei nem gyógyultak be: egy év múltán öngyilkos lett. Ez az eset azért is nagy port vert fel, mert akkor zajlott Amerikában a szövetségi "hate crime", vagyis a gyűlöletbűnözést büntető törvény kiegészítése. (Ehhez a törvényhez hasonló a magyar Btk. 174/B. §-ában szabályozott "Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak" szankcionálása.) Ilyen törvényeket - amelyek kiemelten szankcionálják a gyűlöletből fakadó bűntetteket - már több amerikai államban kiterjesztettek a szexuális orientáció szerinti kisebbségek elleni cselekményekre, uszításra is. Mert ezeknek kimondatlanul is mindig egy a célja: egy népcsoport megfélemlítése, majd - megfelelő össztársadalmi-bírósági védelem híján - az ellenük irányuló hazugságkampányok, zaklatások fokozásával alkotmányosan garantált emberi méltóságuk, végső fokon ember voltuk erodálása.

Mindezek ellenére felvetődhet a kérdés: miért épp a gyűlöletbűnözéssel kéne kiemelten foglalkoznunk, amikor szinte naponta hallunk anyagi érdekből elkövetett gyilkosságokról, gyermekek elleni (nemi) erőszakról, és családok tízezreit tartja nyomorban napról napra az uzsorazsarolás. Természetesen mindezek ellen, illetve megelőzésük érdekében is keményebben, határozottabban kéne fellépni, de - túl a függőség veszélyén - a gyűlölet káros össztársadalmi hatásához az is hozzájárul, hogy ezt tarthatjuk potenciálisan a messze legragályosabb bűnözésnek. Mondhatjuk úgy is, hogy a gyűlölet modern társadalmunk olyan pestise, amelyik az önvédelmi (immun)rendszerünket teszi tönkre. És a gyűlöltek is gyűlölőkké válhatnak.

2008. június 10., kedd

Letiltott szövegek - Gordon Agáta estje

Gordon Agáta 2008. június 12-én csütörtök este nyolctól mutatja be az alakuló Kolhoz összművészeti helyszínen (Bakáts tér 1., a Bakáts téri templommal szemben) verseit.
Elhangzik a Biblia-ciklus, a Transz-spirál és József Etella versei.

Letiltott Szövegek - a gondolatrendőrség gyűjtéséből
Gordon Agáta az alakuló Kolhozban vetít, olvas és körbejár.

A felhangzó versek:
Mária Himnusz
Kecskebiblia
Fűanyám
Transz-spirál
József Etella versei



Példák tiltott gondolatra:

Hála a mestereknek:
„Köszönöm neked alkohol apa
köszönöm neked dohány apa
köszönöm neked fű anyám..."



Ómagyar Mária Siralom:
„könyörüljétek a lányom
kínozzatok engem
avagy halál kínjával
anyáth édes fiával
egutt eruescakollya.tok.."



Transz-spirál:
„a testem egyház
a testem anyaszent
a testem közlekedőedény
a testem transzparens.."

Megfejtések az esten.


2007. szeptember 28., péntek

Polcz Alaine halálára

Polcz Alaine Párka. Krisztofer*. Halálosztó.

Miért lett révész a holtak folyóján?


Azért, mert az anyja cseléd volt az apja házában. Ő meg a cseléd gyereke az apja valódi családja és gyerekei mellett. Mert Alaine-nek keresztelték, de Ibolyának hívták. Mert apja hozzáadta egy rideg, nemibeteg és mást szerető férfihoz, akibe Ibolya-Alaine szerelmes volt, de akinek ő nem kellett. A szenvedésteli betegség miatt, amivel megfertőzték. Mert írófeleség lett, egy cseléd szorgalmával és alázatával, megtűrten. És mert író lett.
Utolsó könyvében meggyónt. Bitónak meggyónta mindazt, amit tett.

Az elhunytak után még egy darabig vételezték a morfint. Megvitatták a végső stádiumú beteg, a család, a hozzátartozók állapotát. És amikor úgy látták, hogy alkalmas a pillanat, Alaine bólintott és elaltatták a kis beteget.

Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e? Bitó vállalná-e érte ezt a felelősséget, amit ő annyiszor vállalt a haldoklók mellett?
Kétségtelenül, vállalta. Mindig látta a másik partot. De talán a végén mégis elbizonytalanodott abban, hogy jó úton jár-e. Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e?

Bitó csak a titok szelét érezte, mikor Alaine elmondta neki az igazat. Éveken át sok élet szivárgott el a keze között megnyugvással: kísérte a haldoklót, az anyját, a családját, a testvéreit, a halálra rémült környezetet. Legjobb érzése szerint látta el hivatalát: az eloldó angyalét.

Mészöly Miklós halálát azonban senkinek sem kívánom. Pedig nagyjából ennyire vagyunk képesek magunk is, ha el kell engednünk, aki a miénk. Vagy ha mennünk kell. Persze, mindenki felelős a saját haláláért, az életével. A hóhért akasztják.

Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e?
Bitó nem tenné meg.
Alaine azt mondta el mindenkinek, hogy ő viszont igen.
Merte tudni és tenni egyszerre.
Merte elmondani.

Alaine sokadszor is megkérdezte Bitót.
Vállalná-e ezt a spirituális feladatot, az ő átsegítését, aminek már se tétje, se büntetése nem lehet, mert megvan a felmentvénye. Alaine végső stádiumban élő rákos, Bitó orvos. Szakemberek és thanatológusok. Barátok. Ez nem terhelheti meg Bitó lelkiismeretét. Megadná-e?
Bitó nem adott felmentvényt. Alaine elment.

Eloldotta csónakját, elvágta fonalát, magához vette a halált.

Ki a Gazda? Hol a Bíró?

Alaine angyal volt, ember lett. Nyolcvanöt évig született.


Gordon Agáta


_____________

* Bitó László szava a haldoklók kísérőjére.