Király Odett: Magamon kívül

„1986-ban születtem, bő két hónappal a Challenger lezuhanása után és 23 nappal a csernobili katasztrófa előtt… Nem mellékesen 1986-ban járt a Halley-üstökös utoljára a Föld közelében, ami azt jelenti, hogy kis szerencsével egyszer még láthatom is. Valami ilyesmit szeretnék elérni a verseimmel is. Hogy egyszer láthassam őket egységes egészként...” - kezdi curriculum vitae-jét Király Odett költő, a pécsi egyetem magyar-pszichológia szakos hallgatója, akinek verseivel eddig többek közt a Mozgó Világban, a Holmiban, az Árgusban és a Ligetben találkozhattak az olvasók. A könyvhéten debütáló Magamon kívül című verseskötettel, mely a Palatinus Kiadó gondozásában lát napvilágot Odett álmai is beteljesülnek. A karcsú, ám annál tartalmasabb kötet megrendítően drámai és egységes képet fest családról, otthonról, szerelmekről.

Már maga a kötet címe is igen beszédes. Amikor valaki magán kívül van, és itt most ne az őrülésre gondoljunk, inkább a mindent elnyomó felettes éntől való meg- és felszabadulásra, akkor rálát magára, úgy, olyan módszeresen alapos őszinteséggel szemlélheti, vizsgálhatja tükörképét, ahogyan még sosem. Ez a megszabadított személyiség nemcsak tulajdon magára vethet pillantást, de a körülötte állókra is kívülállóként tekinthet. Olyan, mint Tina, a főhősnő alteregója „személyiségem egyik leszakadt darabja”. Így kerülhet boncasztalra, a költő/Tina kése alá a szajhaságba sodródó anya, az iszákos, ha nem is Amerikába, de mindenesetre elvándorolt apa (József?), a végül magányba taszító, félszeg, zsarnoki magatartást kiváltó szerelmek, és maguk a nemi szerepek is.

Hogy a már-már József Attilai kínokba süppedő-emelkedő önkép is szerep, „hazugság”-e, félig-meddig költői kérdés marad még akkor is, ha a párhuzamokra egyértelműen rá lehet mutatni. Elég csak az „Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt” (József Attila: Curriculum Vitae) és az „Anyámban a tumor úgy bujdosott el/hogy még az orvosok sem vették észre.” (Király Odett: Magyarázkodás) sorokra utalni. Végső soron persze nem az a lényeg, hogy a versek Király Odettről, a karcos torkú magyar-pszichológia szakos, pécsi egyetemistáról szólnak-e, sokkal inkább a költeményekben rejlő esetleges életpályákra, szerepekre adott válaszok válnak meghatározóvá. Mintha a mintákkal szembesülő személyiség környezetével és önmagával, képlékeny nemiségével folytatott harca elevenedne körénk, aki nemcsak 4-5 kilót szeretne hízni, de meglepő módon, lehetne akár férfi is. „Most nő vagyok. Lehetnék férfi is.”„Ha férfi lennék sem változna semmi”. Persze ahhoz, hogy időnként nő legyen, hogy hitelesen legyen nő, kell a másik fél, a férfi is. Dömi, apa, a Titoknak nevezett szerető, akivel anya csalja apát, vagy a vonaton egy negyvenes elkapott tekintette, esetleg Isten, aki csak a miértekre nem tud megfelelő magyarázatot adni.


Noha József Attila mellett a négy ciklusra osztott kötetben (A zsarolásról, Nyomok, Magyarázkodás, Tükörben), hogy csak néhány neves alkotót említsünk, megszólal Vörösmarty, Berzsenyi, Tolsztoj, Szabó Lőrinc, Shakespeare, és a kortárs Kiss Judit Ágnes is, az összefüggő történetté, „versregénnyé” lényegülő poémafolyamban, mégis Király Odett hangjáé a főszerep. Így lesz a „gyermekké tettél”-ből hiteles „felnőtté tettél” és hosszan folytathatnánk a sort.

Versről-verse haladva a kötetben dallamos, ugyanakkor komoly és szókimondó szövegekkel nézünk farkasszemet, melyekben a kapcsolatok mellett a magány „…úgy száradt rám mint a festék” és a hallgatás is éppoly fontos szerephez jut. E kettő, akárcsak férfi-nő párosa kölcsönösen feltételezik egymást. Egyik nem lehet meg a másik nélkül. Örökérvényű igazságok huszonegyedik századi köntösben, leporolva.


Király Odett tehetségének, tudatosságának számlájára írható, hogy súlyos mondanivalója dacára sem sikkad el a kötött forma mellett, szikár ötös-ötödfeles jambusai kellő feszességet adnak verseinek, ahogy azt Szabó T. Anna is megállapítja a könyv fülszövegében. Míg a költő pőrére vetkőzteti családját és szerelmeit, előttünk alakot nyerő főhősnőjét, aki nemcsak hisztizik, néha vérzik is, ahogy állítja róla a kötet utolsó, címadó versében, magát mint írót az egót adó vers páncélzatával vértezi fel. Innét már érthető megszólalásának keménysége is.

Első kötetnek nagyon is erős, kigondolt és jól szerkesztett írásmű Király Odetté. Hogy a végleges önmagára találás, a családi szálak elvarása után, mi lesz a következő kihívás, amivel második kötetében találja majd szembe magát, kíváncsian tekintünk elébe.

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés lehet, hogy nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot. - Czapáry Veronika beszámolója az idei győri Mediawave a szexuális forradalomhoz kapcsolódó programjairól.

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A szexuális forradalom volt a speciális téma idén a Mediawave-en. 1969: Erotika és Forradalom című blokkokban vetítettek az utóbbi tíz év hátborzongató és akkoriban polgárpukkasztónak tűnő filmjeiből.

Szerepeltek a programban dokumentum-, tánc- és rövidfilmek is. 1969 Woodstock és a kapitalizmus elleni lázadás éve, ekkor kezdtek el küzdeni és értek el látványos eredményeket a másság, és a homoszexualitás/leszbikusság/biszexualitás elfogadtatásában az amerikai fiatalok, majd a forradalmi láz végigsöpört Európán is.

Bartha Anitával (www.kidma.hu) több fesztiválrésztvevőt megkérdeztünk, mennyire érzik a téma jelenlétét a fesztiválon, s női szemszögből hogyan jelenik meg mindez (videó riportfilmünket a Fényírók Fesztiváljáról nemsokára láthatjátok az Irodalmi Centrifugán). Többek szerint (mint például Bárándy Gergely filmesztéta) minden évben ez a téma a Mediawave-n - hiszen a szex örök téma. Boros Panna, a Kultúrpart munkatársa elmondta, a filmeken és az ErotikArt kiállításon kívül nem vette észre, hogy a téma különösebben jelen lett volna. Amikor megkérdeztük milyen riporternőként dolgozni, ezt mondta: "Jó, mert egy mosolygós női szempárnak sokkal szívesebben nyilatkoznak az emberek, könnyebb intimebb légkört teremteni az alany és a riporter között, mint ha két férfi beszélget. Az mindig olyan tudományos és túl szárazan hivatalos." Hartyándi Jenő fesztiváligazgató válaszát és sok más választ majd a video-összeállításunkban láthatjátok.

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés, a nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot.

A Mediawave utóbbi tíz évéből minden nap erotikus filmes válogatás volt a Győri Nemzeti Filmarchívumban. A női érzékenység, valamint a nő, mint szexuális tárgy voltak a fő témakörök. A film válogatói és a régebbi alkotók a nőt nem látták még annyira kiszolgáltatottnak, mint a mai filmesek. Sok rövidfilm a női test megkapó szépségeit, valamint a nő hatalmát mutatta be. Nincs brutalitás, sem polgárpukkasztás, inkább gyengédség. Az általam látott táncfilmben egy férfi és egy nő, majd két férfi szerelmi táncát mutatta a rendező, az erotika, a düh és az egyenlőség elképesztő dinamikájában. A sok közeli felvétel az arcról, a szemmozgás kamerás követése a színészektől és táncosoktól is átélést igényelt. De hogy ennyire mélyen és nem megjátszva kell mindent átélni, arra én ennek a filmnek a megnézése után döbbentem rá.

A The Gas Station nevű német filmben egy autós a lassú forgalomban iszonyatosan unja az autópályát és rákattan egy női vezetőre, aztán hoppon marad. A benzinkútnál megállnak, és kiderül, a nő mellett egy férfi fekszik, aki most felül. Amíg ők ketten szexjelenetet produkálnak, a kívülmaradt harmadik, a másik autós beül a kocsijukba. Kacagtató jelenetek. A női test szépségén időzve még egy terhes nőről készült táncfilmben is megcsodálhatjuk, milyen gyönyörű dolog lehet egy életet kihordani.

A Lépcsőházi történet-ben egy férfi az anyját hívja szex-telefonon, de egyikük sem ismeri fel a másikat. Végül ott is happy endben oldódik fel a történet.

Maradandó dokumentumfilmben nézhettük meg az iszlám kultúrában élő nők elkeserítő helyzetét, a körforgást és poklot, amiből nincs kiszállás. Miután férjhez mentek, a fejükön egy vaspántot viselnek, így jelölve meg magukat és tuljadon-voltukat örökre. Ebben a kultúrában több feleséget is tartanak a férfiak, a nőknek sem szavuk, sem joguk nincsen. Elképesztő megaláztatásokon kell végigmenniük, hiszen uruk bármire kényszerítheti őket. Van, aki öngyilkos akar lenni, nagyon sok közülük megbetegszik. Ha meghalnak, nőtársaikon kívül senki nem sír utánuk, mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb nő van-e azon a területen.

A nőket csak egymás iránti jóságuk és megértésük, valamint a gyermekeik iránti feltétlen szeretet tartja életben. Az egyik nő azt mondja, ő másmilyen férfit akar nevelni a fiából. Kérdés hogy sikerül-e neki, hiszen a kulturális nyomás túlságosan nagy. A dokumentumfilm elképesztő erejét ezen a fesztiválon fedeztem fel először. A valóság sokkal erősebb is lehet, mint egy kitalált történet. Jelen esetben a nők sírnak és a kamera figyelő tekintete egy pszichoterápiás rendelő nagy felismeréseire és az elmaradhatatlan katarzisra emlékeztet.

Erotika és Forradalom tematikában mutatkozott be idén először közös projektben a Roham Irodalmi és Művészeti Magazin. A Roham Magazin pár hónapja tett közzé egy olyan felhívást, amelyben pornográfia és az internet kapcsolatára kerestek választ, arra, hogyan terjed az internettel egyre jobban a szexualitás. A Pornó - a XXI. Század erotikája című szám minden várakozásunkkal ellentétben nem készült el a Mediawave-re. Kezembe vettem a legutóbbi számot és megkértem Korcsma Zsombort, a magazin főszerkesztőjét, mondja el, miért nincs egyetlen nő sem a szerzők között. Ezt épp most kívánnak változtatni a Mediawave és Roham magazin közös pályázatával, szerencsére a 10 kiválasztott írásból 6 női alkotóé. Több száz alkotás közül válogattak.

Örömmel vettem, és faggatni kezdtem, ez eddig hogyhogy nem így ment, mire azt a már sokszor hallott választ kaptam, hogy "Egészen biztosan csak véletlen lehet".
- Véletlen? Hogy micsoda véletlenek vannak. Teljesen spontán egy folyóiratban csak fiatal fiúk írnak.
- Így alakult. - mondja és kezd zavarba jönni, mi pedig örüljünk, hogy legalább egy szám erejéig és ki tudja még meddig, megtörik ez a jól bevált közép európai balkáni stílusú nőelnyomás.

Az ErotikArt kiállításról sincsenek jobb tapasztalataim. Már eleve a plakáttal kezdődnek a problémáim. A nő megint csak egy lyuk. Több mint negyven művész állított ki. A kiállításon főleg hímtagok vannak, vaginák csak annyiban, hogy az valamilyen nyílás, amibe be lehet hatolni. Micsoda érdekesség. Itt is a brutalitás az, ami vezető szerepet kap, úgy tűnik a mai képzőművészek is így képzelik el a szerelmet, a szexet. Beverem, kiverem, a fallosz valami éles hegyes tárgy, ami mindig átszakít, széttép, behatol. A nő test olyan, amibe be lehet hatolni, de amivel nem lehet igazán mit kezdeni.





Bánki Ákos képzőművész, a kiállítás szervezője szerint nem igaz, hogy főként a férfi fallosz jellemezné a válogatásban az erotikát. Szerintem a nemi szervek szimbolikájával dolgozott a többség.





Mondta, hogy ez nem igaz, ám amikor megkérdeztem, milyen más szimbolika jellemzi még a műveket, fáradtságra hivatkozva nem válaszolt, kiderült viszont, amire senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az emeleten is folytatódik a kiállítás, ott épp az anyag fele látható. Nagyon szégyenkezni kezdtem, csak velem történhet ilyen, kihagyom a felét a kiállításnak, kíváncsian megkérdeztem a többieket, látták-e. Sokan ugyancsak ledöbbentek, hogy az emeleten is volt anyag.





A fesztivál idei szignója, mint Hartyándi Jenő kifejtette, egy ősi heteró sziklarajz. A madár, az állandó szignó is egy barlangkép. Altáj környékén találtak rengeteg pornográf sziklarajzot, egy időben az összes fent volt a fesztivál hivatalos honlapján, mondta Hartyándi, egy pályázati felhívással, hogy várják a kreatív filmes jelentkezőket, akik fel szeretnék használni a képeket filmjükhöz. Szomorú, de senki nem jelentkezett, a média szinte csak a szex és forradalom témára gerjed, mondja, míg a környezetvédelem, vagy Szomjas György filmjei alig érdekelnek valakit. Szemlesütve hallgattuk, hiszen mi is az erotikáról írunk most cikket, majd elkullogtunk inkább, hogy vidáman táncoljunk hajnalig.

"A szex vajon mi?"

"Mohás Lívia szerint a női szerepet a szolgálatnak kell kiteljesítenie, mely azonban elengedhetetlen, hogy kölcsönös legyen mindkét részről. Nem mehetünk át lábtörlőbe, mert az rossz alázat, és napjainkban, mikor a férfi is gyereket fürdet, nincs is erre szükség. Lux Elvira továbbmegy, szerinte mióta mi nők is beszálltunk a létfenntartás mókuskerekébe, kinyílt a csipánk, azóta vált fontossá az orgazmus is, előtte az asszonyi kötelességben hittünk." - Április 26-án vasárnap délelőtt mutatták be Révai Gábor: Beszélgetések nem csak szexről című Lux Elvírával és Mohás Líviával készült könyvét a Könyvfesztiválon. A könyvbemutatón tudósítónk, Murányi Zita vett részt.

A Révai Gábor által jegyzett könyv bemutatója a Könyvfesztivál vasárnapi programjainak sorát gazdagítja. Noha az álmos, szeles délelőttön még csak lézengenek a könyvbarátok a Jövő Háza folyosóin, a piros műanyagszékekkel megpakolt Márai Sándor-teremben már tizenegy magasságában pezseg az élet. A beszélgetés kényes témáját tekintve fiatalokra számítottam, a közönség zömét mégis az idősebb korosztály képviselői adják. Összeszokott társaság – állapítom meg, az ölelkezésekből, üdvözlő puszikból látszik, itt mindenki ismer mindenkit. Lux Elvira már a kerek asztalnál mosolyog, a lassan arcát betemető virágcsokroknak hamarost váza is kerül. Már csak Mohás Lívia és Révai Gábor hiányzik, meg a pótszékek, és kezdünk.

A Corvina Kiadó igazgatójának felvezetőjéből megtudjuk, hogy az a beszélgetős könyvtípus, melybe a most debütáló Beszélgetések nem csak szexről című is tartozik, közel két éve szélesíti a kiadó profilját. Mivel az emberi tudás hallatlan érdekes része éppen beszélgetésekben manifesztálódik, kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy a jó dolgok, az érdekes megnyilatkozások ilyen formában is rögzítésre kerüljenek. A beszélgetés elsőbbségét az íráséval szemben Révai is osztja: „Azért nem írok saját könyvet, mert beszélgetni jobban tudok” – jegyzi meg frappánsan. A bon mot után aztán nem szégyenlősködik, ha vízen lennénk, mindjárt a legharagosabb hullámok közé csapna. „Hogy letettek szexuálpszichológusok?” – fordul elsőként Lux Elvira felé, aki ettől persze nem jön zavarba.

A szaktekintély ’39-ben az Angolkisasszonyok Gimnáziumában kezdte pályafutását, ahol Mohás Lívia is tanult. Előbb mindketten testkultúrával kezdtek foglalkozni, majd csak eztán jött a képbe a pszichológia. „Lux baba” – ahogy akkoriban a háta mögött hívták, 69-70-ben frissdiplomásként a női klinikán kapott státust s mivel a nőgyógyászathoz szervesen kapcsolódik a szex is, a téma megkerülhetetlen volt. „Úgy nyomták a kezembe, mint Kháronnak az evezőt!” – hadarja még mindig szüntelen mosolyogva. „Pszichológus körökben egyébként is elterjedt nézet, hogy két szentháromság van, az Atya, Fiú, Szentlélek mellett a Freud, Szex, Pszichológiáé”. Bár Lux három egyetemet végzett, azt mondja, sokat nem kapott e nagyra becsült intézményektől. A szakmai intelligencián túl két dolgot tanult meg: érdeklődni és türelmesen végighallgatni a pácienst. Minden mást a gyakorlatban kellett elsajátítania, s hogy az elment = orgazmus sem volt mindjárt magától értetődő. Negyven év óta van a szakmában, kiemelten foglalkozik a meddőség problémájával, 400 gyerek köszönheti neki világra jöttét, akiket kis Jézusokként visznek hozzá bemutatni. Kell ennél több szakmai elismerés? Aligha.

A válasszal már csak Mohás Lívia adós, akinek kicsit kacskaringósabb életpálya jutott, ugyanis testnevelő tanárból lett pszichológus. Utóbbi tárgyát már 15 évesen megszerette, volt is rá esélye, hisz a képzőben, ahová az Angolkisasszonyok után nyert felvételt, Mérey műve is a kötelező olvasmányok között szerepelt. Az egyetem gondolatától, izgága kamasz lévén, mégis borsózott a háta, az egyetlen alternatívát a Testnevelési Főiskola jelentette, még akkor is, ha a történelemből és irodalomból egyaránt kiemelkedő bakfis választása megbotránkoztatta Mater Benest. „Anatole France után Miasszonyunk bohócának nevezett” - idézi vissza a pillanatot szelíd mosollyal. Érzi, a bősz mater szavaiban mégiscsak szunnyadhatott némi előrelátás, Lux Elvira idővel ugyanis beleunt hivatásába, estin a „pszichót” is elvégezte. Egykori irodalomszeretete pedig regényeiben mutatkozik meg, melyek gyerekkori élményekből táplálkoznak, de róluk nem beszél szívesen.

Akárcsak személyes szexuális élményeiről, melyeket a soron következő pimasz kérdés feszegetne. A hány évesek voltatok, mikor elveszítettétek a szüzességeteket és az eddig hány kapcsolatotok volt, Lux Elvirából is tettetett dühöt vált ki csak, „Mi köze hozzá!” – csattan fel, de hanghordozása elárulja, nem szabad komolyan venni. Kerek perec hatvan esztendeje él monogám házasságban, és akkoriban bizony még a szűzen lépni a szent kötelékbe erkölcsének, hitének, meggyőződésének hajtott fejet mindenki. Lívia ezt úgy összegzi, hogy a beléjük nevelt óvatossággal az ő életüket megnehezítették, s bár Elvirával együtt a szüzességet maga sem hozná vissza, azt azért a mai napig fenntartja magnak, hogy testünk Isten temploma, ahová nem lehet csak úgy minden csámborgót beengedni.

Az ’50-es évek és a mai kor fiatalsága közötti releváns különbségeket két dologban látják. Egyfelől az a morális attitűd, ami a szüzességet is kikívánta tőlük, s egyszersmind megtanította őket bánni a férfiakkal, mára amorálissá lett, másfelől materiális síkon a fogamzásgátlás mikéntje is megváltozott, az ’50-es évek ifjai még tudták, hogy peteéréskor kell vigyázni. Mohás Lívia szerint a női szerepet a szolgálatnak kell kiteljesítenie, mely azonban elengedhetetlen, hogy kölcsönös legyen mindkét részről. Nem mehetünk át lábtörlőbe, mert az rossz alázat, és napjainkban, mikor a férfi is gyereket fürdet, nincs is erre szükség. Lux Elvira továbbmegy, szerinte mióta mi nők is beszálltunk a létfenntartás mókuskerekébe, kinyílt a csipánk, azóta vált fontossá az orgazmus is, előtte az asszonyi kötelességben hittünk.

A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy a mai lányok nem tudnak bánni a férfiakkal, túl korán ágyba bújnak a kiszemelt áldozattal, és aztán szívük szerint cselekszenek. Ha a vad lefekszik a vadász előtt, oda a varázs. A Lux-recept erre is hathatós megoldást kínál. A húzd meg, ereszd meg elvén a taszító erős és a vonzó gyenge ingerek között kell libikókáznunk, melyek megfelelő porciózása magától újrateremti a vadászösztönt. Az anyai ösztön miatt erre a nők eleve képesek, egy férfinak viszont meg kell tanulnia bánnia a nővel. Mielőtt megnyugodva csapnánk össze a tenyerünk, vagy épp kényelmesen hátradőlnénk piros foteljainkban, kénytelenek vagyunk végighallgatni az ellentábor véleményét is.

A hallgatóság soraiból szólásra emelkedő férfi, mint mondja, nem hiszi el, amit idáig hallott. Nem ismer rá a férfinemre. Nem osztja a szexuálpszichológusok azon nézetét sem, hogy egy férfi nem barátkozik olyan nővel, akit nem akar coitálni. Szerinte az egyéjszakás kalandok a nőknek nagyobb kielégülést és örömöt okoznak, mint nekik, férfiaknak. Elvira hasztalan próbálja elütni a dolog élét egy „nem értitek ti ezt”-tel, a férfi makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a szakemberek csak a problémás eseteket látják. „Nem igaz, hogy a férfiak minden nőt le akarnak vadászni!” – szinte már ordításként harsan az éterbe, mi nők nem tudjuk, ennek most örülni kellene, vagy épp ellenkezőleg, búsulni fölötte. „A szerelembe úgy jöjj, mintha mennél!” – összegzi az iménti hang a beszélgetés velejét, mire Révai beismeri, hogy egy picit talán valóban egyoldalú a könyv, de hát most nőkkel beszélgetett. „Azért a férfiakat nagyon szeretjük!” – kiáltja Lívia boldogan és ez az a pont, ahol már mindnyájan érezzük, ha törik, ha szakad, össze kell csapjuk tenyerünket.

Murányi Zita

Mediawave 2009 Fesztivál

Ahogy a MEDIAWAVE-re járó közönség már megszokhatta, évről évre speciális tematika köré szerveződik a programok jelentős része. Ebben az évben 1969 negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg majd a fesztivál, azon belül pedig a szexuális forradalomról. A 2009-es fesztiválra vérbő zenei programokkal készülünk és olyan művészi, erotikus filmek vetítésével fogjuk körbejárni a témát, amelyek bár a maguk idejében nagy vihart kavartak, messze állnak a pornófilmek világától. - A győri Mediawave 2009 Fesztiválra hívjuk meg olvasóinkat.

MEDIAWAVE’2009
Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál
„FÉNYÍRÓK FESZTIVÁLJA – ANOTHER CONNECTION”
Győr, 2009. április 25 – május 2.

Ahogy a MEDIAWAVE-re járó közönség már megszokhatta, évről évre speciális tematika köré szerveződik programjaink jelentős része. Ebben az évben 1969 negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg majd a Fesztivál, azon belül pedig a szexuális forradalomról. A 2009-es fesztiválra vérbő zenei programokkal készülünk és olyan művészi, erotikus filmek vetítésével fogjuk körbejárni a témát, amelyek bár a maguk idejében nagy vihart kavartak, messze állnak a pornófilmek világától.

A FILMRŐL

A MEDIAWAVE Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál 2009-ben először hirdetett versenyt játékfilm kategóriában. Így az idei versenyprogramba nevezett 1250 filmből - amelyek a világ 66 országából érkezett - a MEDIAWAVE–n már hagyományosnak számító animációs, kisjáték-, kísérleti és dokumentumfilmek mellett egészestés játékfilmeket is láthat a fesztivál közönsége. A filmek között szép számban vannak olyan díjnyertes alkotások, amiket Magyarországon ezelőtt még nem mutattak be.
A MEDIAWAVE versenyfilmjeit neves szakemberekből álló nemzetközi zsűri (többek között az Oscar-díjas vágó Alan Heim, a Georgi és a pillangók rendezője - Andrey Paounov és Gazdag Gyula), valamint az Országos Diákzsűri is értékelni fogja. Az idei fesztivál újdonsága, hogy a fesztiválra nevezett nagyjátékfilmeket külön nemzetközi zsűri értékeli majd, akiknek tagjai várhatóan Mika Kaurismäki (FIN) filmrendező, Vivi Drăgan Vasile (ROM) operatőr és Marozsán Erika (HUN) színész- és énekesnő lesznek.

A nemzetközi versenyfilmek mellett a fesztivál közönsége a versenybe nem került panoráma filmekből, életmű válogatásokból, illetve speciális tematikájú mozgóképekből is csemegézhet.
A MEDIAWAVE’2009-en olyan elismert filmrendezők lesznek vendégeink, mint Gazdag Gyula, Andrey Paounov, Mika Kaurismäki és Goran Radovanovich, akik jelenlétében vetítésekkel egybekötött közönségtalálkozókat szervezünk az életmű válogatásokon belül.

A MEDIAWAVE’2009 kiemelt vendége Románia lesz, így izgalmas, évről-évre meglepetésekkel szolgáló filmművészetét is megpróbáljuk egy pár példán keresztül megragadni és bemutatni a közönségünknek. A fesztivál-díjas filmesek mellett (Radu Jude, Adrian Sitaru, Thomas Ciulei, és még sorolhatnánk) vendégünk lesznek román filmfesztiválok (Astra Film Festival, a Transilvania International Film Festival, az AlterNative Film Festival), filmiskolák (Bukaresti Képzőművészeti Egyetem, a kolozsvári Sapientia EMTE) és filmválogatásaik is.

A MEDIAWAVE’2009 a Reflex Környezetvédő Egyesülettel, a Magyar természetvédők Szövetségével és a Climate Alliance-szal közösen programsorozatot szervez az éghajlatváltozás, annak környezeti és társadalmi hatásai illetve a lehetséges megelőzés témakörében, filmvetítésekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, fotókiállításokkal, illetve a közönséget aktívan bevonó „akciókkal”.

Ahogy a korábbi években, 2009-ben is lesznek szabadtéri filmvetítések Győrben a fesztivál belvárosi szabadtéri helyszínén. A korai órákban a gyerekeknek szóló filmválogatásoknak (MEDIAWAVE animációs filmeknek), míg a későbbi órákban a felnőtteknek szóló mozinak (MEDIAWAVE zenei filmek, kisjátékfilmek) adunk majd teret. A térmozi mellett tavaly elkészült zsebmozit a MEDIAWAVE Győrben is felavatja, ami nemcsak helyszínként kínál igazán rendhagyó körülményeket a filmnézéshez, de az itt látható filmprogramok is valódi ínyencségeknek, kultmoziknak számítanak.

A ZENÉRŐL

Az idei fesztivál zenei programja ismét bőven tartogat meglepetéseket az újdonságokra éhes zenerajongók számára. A nyitónapra két dél- és közép-amerikai zenekart sikerült Győrbe csábítanunk, nyugodtan kijelenthetjük, mindkettő hazája büszkesége, a feltörekvő zenész generációk élharcosai.

Argentínából, Buenos Aires gettóiból nőtte ki magát az ASTILLERO, akik Astor Piazzola és a tango nuevo hagyományát egy roppant energikus produkcióban értelmezik újra, tartalmas vizualizációval kísérve. Igazi kuriózum produkció, a zenekar idei fesztiválunk szignálját élőben is prezentálni fogja.


Azt est másik fellépője Kubából érkezik, hogy igazi csemegével szolgáljon a latin jazz rajongóinak. OMAR SOSA kiváló fiatal zongorista, külföldön már abszolút első vonalas előadóként a neves jazz fesztiválok fő sztárjának számít. Az AFREECANOS QUARTET élén olyan virtuóz zenészekkel áll színpadra, mint a szenegáli Mola Sylla, és a mozambiki basszusgitáros Childo Thomas.

A fesztivál jazzprogramjának talán legismertebb vendége az amerikai jazz legenda – LEE KONITZ. A jazz 50-es években induló nagy korszaka, a modern jazz utolsó élő, meghatározó, stílusalkotó főszereplője ő. A Chicagóban született altszaxofonos 1949-ben, 22 évesen csatlakozott Miles Davis zenekarához, hogy a következő évben együtt rögzítsék a korszakalkotó „Birth of the Cool” című albumot. Zenei karrierjének főbb állomásai olyan nevekhez köthető, mint Charlie Parker, Dave Brubeck, Ornette Coleman, Charles Mingus, Gerry Muligan, Elvin Jones vagy Gil Evans. Hozzánk a MINSARAH nevű fiatal amerikai-német-izraeli zenekar élén érkezik.

Szintén április 30-án lép színpadra JAMAALADEEN TACUMA „COLTRANE CONFIGURATIONS” nevű formációjával. A basszusgitárost a MEDIAWAVE közönsége 2005-ben ismerhetett meg, mikor James Blood Ulmer klasszikus triójának tagjaként adták a fesztivál zárókoncertjét, és a nem kevésbé híres dobos, Calvin Weston társaságában részt vett a Grencsó István vezette Underground Jazz Zenei Műhely munkájában is.
Tacuma stílusteremtő és újító személyiség, aki a zenei színen való felbukkanása óta feszegette annak határait, hogy mit és hogyan kellene játszania egy basszusgitárosnak. Gyakorlatilag újra értelmezte hangszerének művészi potenciálját. Ornette Coleman-nel való együttműködése tette igazán ismertté a jazzvilágban, stílusokon átívelő karrierjét azonban ennél tágabb zenei világ jellemzi. Jelen formációjával John Coltrane munkásságának állít emléket. A zenekart olyan nevek erősítik, mint a fiatal angol szaxofonos TONY KOFI, aki egyedüli európai zenészként csatlakozhatott néhány éve a World Saxophone Quartet világhírű tagjaihoz. 2008-ban, Angliában az év jazz zenészének választotta a BBC.


Hazánkban még ismeretlen nemzetközi kezdeményezés a „THANKS JIMI FESTIVAL”, de biztosak vagyunk benne, hogy ami a wroclawi alapítóknak meghozta az elismerést, az nálunk is nagy közönségsikert fog kiváltani! Az egynapos minifesztivál lényege és csúcspontja, hogy erre a napra meginvitálunk minden olyan blues és rockzene rajongó gitárost itthonról és a környező országokból egyaránt, akik rövid próbát követően közösen játsszák majd el neves zenészek vezetésével JIMI HENDRIX „Hey Joe” című számát. Az ötlet egyszerű és rendkívül látványos, hangzatos!!
Wroclaw főterén 2008-ban már 1951 gitáros játszotta el a számot, jelenleg ez a döbbenetes hatású koncert Guinness rekordnak számít a világon.
Az első magyarországi eseményt egész napos – bluesra hangolt - zenei fesztivál vezet fel és koronáz meg.
A jövőben évről évre szeretnénk megrendezni minden május elsején a rendezvényt, és a külföldi szervezők tervének megfelelően e napot majd nem a munka, hanem a gitárosok világnapjaként, ünnepeként tarthatjuk számon. A rendezvényre várjuk blues zenekarok jelentkezését, akik különböző kocsikon (szekér, hintó, traktor, kamion) zenélve vennének részt egy május elsejei blues felvonulásban!
Az est főzenekara a TM STEVENS & SHOCKA ZOOLOO BAND. T.M. Stevens basszusgitárosi és énekesi tehetsége legendás, játékstílusát tekintve vad, ugyanakkor mégis melodikus, ezzel teremtve meg elsöprő hangzását. Stevens rengeteg muzsikussal és sokféle zenei stílusban tevékenykedett, többek között Joe Cocker  több albumának munkálataiban vett részt,  de szerepelt Tina Turner, James Brown és Billy Joel oldalán is.

A fesztivál szervezői évről évre egyre tudatosabban próbálkoznak olyan produkciók létrehozásával, mely a fiatal, hazai zenészeknek kíván inspirációt adni, lehetőséget teremteni, hogy a szűkös hazai keretek közül ki tudjanak törni és nemzetközi terepen megmutatkozzanak. Véleményünk szerint a zenei együttműködések, műhelyek azok, melyek ezt a célt legjobban tudják szolgálni. Ezért a fesztivál alatt több olyan workshopot szervezünk neves külföldi zenészek vezetésével, melyben hazai és külföldi muzsikusok több napig azon dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcsét egy zárókoncerten mutassák be az érdeklődők számára.
A teljesség igénye nélkül és a szervezés jelenlegi fokán az alábbi együttműködések vannak kilátásban:

A stílusalkotó Zion Train angliai dance-dubcsapat fúvósszekciója által alapított LOVE GROCER a győri reggae fiatal tehetségeivel, az Újkut HK-val fog együtt dolgozni.

PAVEL FAJT cseh dobfenomén DRUMMEDIAWAVE név alatt ütősegyüttest vezet majd.


A tavalyi fesztivál legnagyobb közönségsikerét magáénak tudható francia PULCINELLA zenekar, amely a zenén túl színházi elemeket is alkalmaz, tovább folytatja műhelymunkáját a Dzsindzsa névre keresztelt, magyar jazzformációval.

FERENCZI GYÖRGY és zenekara a Rackajam a győri Colombre Band tagjaival kiegészülve népzenészekkel dolgozik majd egy egyedi produkció létrehozásán.

LEWIS JORDAN amerikai költő-szaxofonos GRENCSÓ ISTVÁN közreműködésével a big band (nagyzenekari) forma megújításával fog kísérletezni osztrák és magyar muzsikusok társaságában.

További információ:
www.mediawavefestival.hu
www.mediawave.hu

Harangi Andrea: All, baby

Harangi Andrea írásának elbeszélője profi nem- és identitásváltó, aki kicsit elveszett a virtuális világban - kalandjait olvasva időnként magunk is elbizonytalanodunk, vajon merre jár és kicsoda is pontosan a túlfűtött(?) erotikus álmokat dédelgető főhős.

Harangi Andrea: All, baby

Az összes verziót kipróbáltam, all. A pezsgőtabletta végre szétmállott a vízben, belekortyoltam. Gusztustalan a lötty, ami az alján maradt. Ez egy probléma, amit még nem oldottak meg a fejlesztők. Az összes színt meg szeretném élni a szerelemből, már jó régen elhatároztam.
All, érted, nem selected. Mi a retkes francnak nem működik ez itt nekem. Ja, csak egy demó, óh, nem, ne mondd, hogy nekem csak egy demó jutott ma estére.
Bromi, a dagadék. Ezt már ismerem. Volt kövér srácom az életben is, igazán nem volt rossz, elhiheted. Leszámítva persze a halálfélelmet, hogy ha úgy fordul kedve, összenyom. Tekertem rajta rendesen, micsoda meló volt! A játékban nincsenek szagok. Bromi nem büdös, pedig izzad a rámért feladatok súlya alatt. Letörli a homlokát. A hónaljnál a folt, az nincs a grafikában, pedig egyre nőhetne, ahogy szívatom ezt a balfaszt.
Óh, nem, nem kell gengszter, tűnés innen. Gengszter vagyok, mondta a férjem. Ez egy gengszter-ország. Jól van, jöhet egy gyors szex, vágtam rá. A házi elsősegélyes fajtából. Kicsiben játszunk, kis bisz-baszok a munkahelyről. Szívom is a fogam eleget. Nagy gengszter felesége szeretnék lenni, húsából jusson a több.
Ez most le fog engem lőni? Te szemét, rád küldök egy sorozatot, bang, bang. Sosem értettem, hogy mások mit élveznek ezen. Bang, bang, bang, bang, bang. Na, ki vagy már nyiffanva? Mócsing a fejed helyén, pontos a grafika, ügyes voltam. A játékban nincsenek szagok. Nem érzem a kiloccsant agyvelőd bűzét. Később sem, ha mégis erre kell elmennem. Amíg lőttem, többekre gondoltam. Most, hogy megvagyok, újra te jársz a fejemben, te szemét. Hogy mindenkit a szemem láttára, több tucat nőt az orrom előtt. Élvezted, ahogyan csorog a nyálam. Hát majd még a végén kapsz egy adagot a képedbe, hogy vonyítva lódulsz majd túlra. Finom kis pornó, eszedbe fog jutni, köpnek és nyalják. Édesem, így szeretnélek látni téged. Átszopod, átnyalod magad a túlvilágra. Ha letilt a játék, mert üldözés közben átlépem az időkeretet, akkor is megteszem. A játékban nem lehet, de az életben igen. Ha tűzerő nélkül maradok, akkor is megteszem. Nem is kell fegyver. Kinyírlak, te szemét! Megvárom azt a pillanatot, amikor a saját hányadékodba esel kedvenc teremen, a Kálvinon. A rajza szinte valósághű, bár a kémények nem robbannak. Akkor a cipőmmel, trendi szögletes orrú, belenyomom a fejedet, hogy ott fulladsz meg. Az egy szép pillanat lesz az életemben, ősz-tél-tavasz, mindegy. Azt hiszed, valaki gyanakszik majd rám? Hát persze, de nem lesz bizonyíték, ígérem Neked. Nézzük csak, hol lehet? Miért nincs ilyen grafika a játékban? Hol a virtuális cipőm és lábam?
A játékokat elsősorban férfiak fejlesztik? Elsősorban férfiaknak? Azt hiszik, ők mindig biztonságban vannak? Azt hiszik, nincs ilyen cipőorros, gyilkos szerelem? Az bezzeg, hogy ők lőnek egy tárat, a csaj meg darabjaira szakad, az rendben van. Ribanc kis kurva, szerettelek. És köpnek egyet srégen maguk elé-mellé. Vagy így: Szeretlek, te szemét, miért hagytad, hogy szétlőjelek. A játékban is szívatni próbáltál, mi? Mert én még ott is a te pofikáddal játszottam, édes kis kurvám, bizonyám. Hát persze, hogy a valóságban lőttem szét az agyadat! Ott is. Ugyanolyan. Azt láttam, amit a játékban. A játékot fotók alapján rajzolták, egy haverom mondta. Príma kis profi játék lett. Szeretek játszani, de nem ezért nyírtalak ki, nem, baby, tudod jól. Nem vagyok én megjátszós, ami a szívemen a számon, no meg a fegyverem előtt. Kényszerből nyírtalak ki, na, mert felb.-tad az agyamat. Felb.-tad, én meg kinyírtalak, korrekt számla ez. Nyafogtál eleget, jaj így, úgy, amúgy. Ha így van, úgy lenne jobb. Ha meg emígy, akkor amúgy. Szép csokrot viszek a sírodra, ne féljél te attól. Mint a filmekben, kinyírják egymást, a csokor meg gyönyörű, a koszorú meseszép. A játékban is választhatok csokrot a halottaim sírjára. Ott szoktam elmélkedni, a temetőben a gépasztalomnál. A legjobban a kutyák sírjainál szeretek.


Ne gondold, hogy nem voltam kíváncsi a színekre a szerelemben, édesem. Szerelem, némi romantika, érdekelt, persze. Kíváncsi voltam, érted ezt? Átcsesztél, én meg rendeztem a sorokat. Korábban az életben még nem gyilkoltam nőt. Eljött ez is. Sajnálom, mert mindegyik nő más egy kicsit. Tamara pl. frankó csaj a programban, igazi egyéniség, jól szop. Nem mutatják, ahogyan csinálja, csak ott vagy a függöny mögött és jön a felirat, hogy Tamara is ott van. Oltári jó a csaj. Hamar elmegyek vele, az az egy. Az égből leereszkedik egy bónusz-élet. Pörögnek a pontok, ahogyan a csaj a virtuális farkamon. Nyögések, a számítógép is csinálja, én is a kézimunka közben. Az életben biztosan szagos, jó kis puncija lenne a csajnak. Elsőosztályú punci, finom kis kurva. Add csak a levest, anyukám. Jó lesz a műanyagból is, itt a gép előtt. Adjad, csak hagyjál már békén. Nem tartozik rád. Van egy csaj, jól szop, igazi egyéniség. Jól van na, csak vicceltem. Hol az a leves? Ja, hát én szétlőttem a fejedet, bassza meg! Édes kis kurvám, most zokogok, verem a mellemet, látod? Dehogy látod! Megdöglöttél, az istenit neki! Sajnálom nagyon, őszintén megbántam, elhiheted. Hé, csak vicceltem, hallod? Tamara egy ugyanolyan punci, mint a többi a játékban, akiket széles optikával mutatnak, amikor tele a szájuk fasszal. Na, elhiszed már? Nem akartalak megölni, te! A hideg lábadat a szívemhez nyomom, ahogyan szeretted. Jaj, de hideg. Te tiszta vér vagy, mi történt veled, anyu, anyukám, szólalj már meg.
Na most: ha nőnek születtél, elsétálsz, ahogy a részeg fejet a pocsolyába rúgtad. Cipőorr, trendi, szögletes. A játékban tudsz sírni, jó nagyok a könnyek. De te most nem sírsz. Eleget szoptad a faszát itt az életben. És eleget szoptad a faszt a hülyeségei miatt szintén itt az életben. Szép a napfelkelte. Szipogsz, mégis sírsz. Szeretted ezt a stricit. Jó házból való és művelt volt. Időnként humoros és kedves is. Kinyalt és csinált gyereket neked is. Nem szeretett. A szemét nem szeretett! Odavoltál érte. Még mindig, pedig már nincs. Már biztosan nincs. Ez egy ilyen szín volt, próbálod mondani magadnak. Remegsz és sírsz. Bekapcsolod a gépet.

Szécsi Magda: Hétköznapi utálataim (2. rész)

„29 – Utálom, hogy tapasztalatok nélkül képtelenség felismerni, hogy milyen valóságos azonosságok és ambíciók rejtőznek a szerelmi, baráti, és politikai jelmezek mögött! Aki azt állítja, hogy ő felismeri tapasztalatok nélkül, az vagy elmúlt 86 éves, vagy hazudik, vagy „jelmeztervező”…” – Szécsi Magda folytatja hétköznapi utálatainak jegyzését – huszonöttől ötvenig.

26 – Utálom, amikor egy ember veszteség miatti keserűsége megédesíti egy másik ember életét...

*

27 – Utálom, ha valaki a drog áldozata lesz és nem a szabadságé vagy a szerelemé! Vagy épp ezek hiánya miatt menekülnek sokan a bódulatba? Nem tudom. Én sosem drogoztam, ha csak a szerelem nem számít annak…

*

28 – Utálom az olyan rendszereket, amik épp akkor törik el az emberek karját, amikor a boldogság már csak egy karnyújtásnyira van tőlük!

*

29 – Utálom, hogy tapasztalatok nélkül képtelenség felismerni, hogy milyen valóságos azonosságok és ambíciók rejtőznek a szerelmi, baráti, és politikai jelmezek mögött! Aki azt állítja, hogy ő felismeri tapasztalatok nélkül, az vagy elmúlt 86 éves, vagy hazudik, vagy „jelmeztervező”…

*

30 – Utálom a gőgös, hamis pátoszos cigány és magyar nőket, akik a múltról szavalnak, de a jövőben élnek, a mában pedig mindent a házastársuk kapar ki számukra! Kuss legyen!!! (A hitelesség nem pofázással kezdődik, de gyakran csenddel végződik…)

*

31 – Utálom, ha a hallgatásomat úgy értékeli sok hülye, hogy hülye vagyok!!!, miközben ízenként elemzem ki őket, és az eredmény cseppet sem dicséretes se lelki, se szellemi téren!

*

32 – Utálom a magyarországi roma nyomor és kitaszítottság változatlanságát, amit a nagypolitika a lehető legváltozatosabban próbál megmagyarázni! (A kis roma politikusok meg bólogatnak hozzá!)

*

33 – Utálom azokat, akik képtelenek szépen magyarok lenni. A Magyar Gárda tagjai erre képtelenek! Megpróbálhatnának újra emberek lenni, befogadók és tényszerűek, ezeken keresztül pedig egyéniek!

*

34 – Utálom, ha egy újságíró úgy ír a fajtámról, hogy közben belefagy a szar a rémülettől, és hősnek érzi magát attól, amiért a lottyadt seggével be mert menni egy putriba, ahová több százezer roma kénytelen bemenni naponta, évtizedek, évszázadok óta, de őket ezért mégsem érzi hősnek, csak önmagát. És ezért a „hősiességért” még fizetést is kap… Ohh! Ahh! De szörnyű…

*

35 – Utálom, ha utálják és nem értik meg azokat a politikusokat és művészeket, akiket én nagyra tartok. Nincsenek sokan ez tény! Annál többen vannak azok, akiktől felfordul a gyomrom!, akik a médiában, mint a kultúra főpapjai naponta fényezik saját hülyeségeiket, egyetlen tényezővel helyettesítve be a sokat, épségben semmit sem hagyva. Ilyenkor gondolom azt, hogy fasz a szájukba!!!, ne merészeljenek magyarul (Kodály, Pilinszky, Weöres, Ady, Kosztolányi, József Attila, Kovács Jánosné szövőnő, Nagy Pista mérnök, Jónás Böske takarítónő nyelvén) agymosást végezni egy olyan megnyomorított népen, akit lassan már önnön személyisége is zavar, mert folyton földbe döngölik lelkiségét! A lélek mozdulatlansága és a szellemi erőszak hosszú folyamata nyálfolyós hülyévé tehet egy népet, akivel ezután bármi megtörténhet, még el is tűnhet a föld színéről nyomtalanul!

*

36 – Utálom, hogy egyetlen cigánygyűlölő párt sem írta a zászlajára emlékeztetőül, hogy: A vád gyakran szüli a vétket!!!

*

37 – Utálom, hogy a férfiak nem ismerik fel a női megállapodottságot, aminek egyik legfőbb ismérve a humor megjelenése a puncin belül, amitől az asszonyok, ha nem is röhögve, de bölcs elnézéssel fogadják magukba a férfiak baklövéseit… (aztán persze jön a magányos maszturbálás, hogy el ne veszítsék humorérzéküket!)

*

38 – Utálom a reggeleket, főleg ha Horváth Pista nótájára ébredek, aki primitív szöveget ordít világgá, és egy erőszakos, szintén primitív hang, épp hogy csak ki nem fröccsen az élvezettől a pokolba!, pedig az ő bőre rohadhatna le csontig a szégyentől!!! Fura dolog a nóta. Mindenkire máshogy hat. Bennem kérdések születnek, olyanok, hogy a bugajakabok miért akarják mindenáron lejáratni a cigányságot, csak nem a Magyar Gárda kedvében akarnak járni? Meg, hogy ki volt besúgó? Ki vitte a híreket lihegve a zámolyi ügy kapcsán (is), az akkor még újságíróként ténykedő fasiszta elmebetegnek? Ki zsidózik, ki buzizik folyamatosan? Kinek a nője kurva? Kinek a felesége baszott stikiben, pedig már gyerekei voltak? Kinek kell kihypózni a bőrét, és miért is?!! Ki az, aki rémhíreket terjeszt, és pletykál, hazudik, mint egy rossz fürdős kurva? Ki az, akire 15-20 év múlva már a kutya sem fog emlékezni, mert a gagyiélet, a gagyimű múlandó?! Ki az, aki gilisztaként vonaglik a hatalomért, és mióta lovagias tett az asszonyverés? Hát, szóljon csak a Horváth Pista nóta az ocsmány szövegével: Most már ezek a kérdések örökre ott lesznek a hangszerelés mögött…

*

39 – Utálom, hogy még a cigányok mellett kiálló politikusok közül sem hisznek sokan abban, hogy egy cigány is képes intellektuális feladatok megoldására! Ha hinnének benne, akkor nem a Kádár rendszerben beidomított „kubikusokkal” tárgyalnának, akik már attól is elájulnak, hogy egy proliból lett nagytőkés akkorát tud hazudni, mint fingani, éppúgy, mint ők…

*

40 – Utálom, hogy a lelki terror lenyelni való tételként szerepel a magyar jogban, mint egy szem andaxin…

*

41 – Utálom, ha igaz, hogy egy cigány házaspár sima érettségivel vizsgáztatott a főiskolán szociális munkásokat 7-8 évvel ezelőtt. A színvonalon (ha igaz, ha nem) már úgysem lehet segíteni! (Írjanak már páran közülük, hogy zajlott a vizsgáztatás?!)

*

42 – Utálom, hogy a Magyar Gárda lassan olyan intézménnyé válik, amiről azt álmodja néhány párt, hogy megfelel a társadalmi fejlődés aktuális állapotának. Én meg mást álmodok…

*

43 – Utálom az illúziókat! Ma legnagyobb illúzió az, hogy kívül lehet maradni a politikai harcok körén!

*

44 – Utálom, hogy a legtöbb ember számára az élet egy tragédia. Utálom, hogy nem tanítja meg nekik senki, hogy a tragédia nem maga az élet. A tragédia a nem cselekvésben van!

*

45 – Utálom, hogy egyre több a tehetségtelen műanyag „muzsikus!” Olyanok, mint a Sárosi Bálint tanulmányában olvasott juhász. Idézem: „… öreg alföldi juhász ismerősömet mentem meglátogatni, hogy 1-2 évvel előbb meghallgatott furulya játékát magnóra vegyem. Akkor is a mezőn volt. „Hangszer is van nála?” – kérdeztem otthon lévő feleségétől. – „Az ám…” – felelte a néni büszkén, s én rohantam ki a mezőre. Kiderült, hogy a „hangszer” nem egyéb, mint egy táskarádió. „A fiamtól kaptam: a furulyát az unokámnak adtam, hadd játsszék vele. Ez jobb, ezen csak meg kell nyomni egy gombot, s már szól…”

*

46 – Utálom a TV2 „Napló” című műsorát, mert azt hiszik, ők határozhatják meg a cigány emberek szociális szükségleteinek határát!!! (És Széles Gábor seggén a pattanások számát? Hogy jön most ide Széles Gábor? Én is ezt kérdezem a Naplót nézve…) Szégyelljék magukat!!!

*

47 – Utálom, ha egy politikus összekeveri a teljesítményt a hitelességgel! (Mert az ágyban jól teljesít (pl. évente kétszer…), attól még hiteltelen lehet a politikában, és fordítva…)

*

48 - Utálom a feledékeny embereket! (Kivéve, ha a feledékenység öregségből, betegségből fakad.), például azokat a feledékeny jobb vagy bal oldali politikusokat, akik messzire elkerülték a meleg büszkeség napi felvonulást. Hogy lehet az, hogy egyesek elfelejtették a kollégiumi éjszakákat…?! Mert ők nem akarnak emlékezni, azért azok az éjszakák még megtörténtek, és nincs benne semmi, de semmi szégyellnivaló!!!

*

49 – Utálom, ha a (ki tudja miből) meggazdagodottak megtagadják a szegények belső vívódásainak és mély megrendüléseinek hitelességét és azt a szándékot, hogy problémáikra valóban keresik a megoldásokat…

*

50 – Utálom, hogy nem találkoztam még olyan rasszistával, aki felismerte volna önmaga szellemi mocskát! (És a megdöbbentő felismeréstől lebénult volna szellemileg…)
(folyt. köv.: Hétköznapi örömeim)

"Nekem fontos hinni a transzcendenciában"

Gordon Agáta és Bitó László a nemzeti analízis: a demokrácia lelkiismerete című esten Bitó László márciusban megjelenő Áldott vagy, Káin című regénye kapcsán a hitről, Jézusról, Spiegelmann Lauráról, az irodalomról, a szexualitásról és a jó halálról beszélgettek. Az est néhány részletét adjuk közre.

Spiegelmann Laura: "Először azt hittem, hogy csak a női nemet alázza meg, de aztán rájöttem, hogy a férfiakat ugyanúgy megalázza. Általában azt hiszem, hogy a nőtársadalomnak itt nagyon magas a toleranciája. Elfogad olyan dolgokat, amit az utóbbi hatvan évben már nem szabadna elfogadni. [...] Lehetséges, hogy egy frusztrált transveszvesztájt, akinek nem sikerült a szexcsendzs operációja. [...] Őrültség az egész, vagy iszik, vagy hány, vagy baszik."

Hormonkoktél: "A tesztoszteron aktivitásra kényszerít, de hogy az milyen aktivitás, az társadalmilag meghatározott."
Viagra: "Józsi bácsi?! meg van őrülve?!" "Nem..."

A teremtésről: Matuzs egy matriachális társadalomból szökteti meg Ádámot és Évát, és zárja őket az ígéret földjére egy olyan időszakban, amikor egyre kevesebb a föld és a matriarchális, békés társadalomnak nézete szerint el kell pusztulnia. A gyerekek nem ismerik a kinti világot. Hogyan függ össze Platón androgün mítosza a Matuzs által lopott gyerekek sorsával? Milyen is egy úrnő? Igazságos-e Isten Évával?

Eutélia: "Azzal lépek ki az életből, hogy szeretettel átadom a helyemet a nap alatt, mert most már tudjuk, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk a következő generációnak, mert ha nem halunk meg, akkor még nagyobb baj lesz, mint ami most van."

Szécsi Magda: Hétköznapi utálataim

”10 – Utálom, hogy félek a szerelemtől! Félek, mert még nem találkoztam olyan szerelemmel, ami garantálta volna az igazságosság és egyenlőség érvényesülését. A totális szabadságról nem is szólva…

*

11 – Mindig elhülyülöm az életrajzírást, aztán csodálkozom, hogy mennyi állatságot írnak le rólam halálos komolyan. Úgy olvasom ezeket, mint az új-régi pártok programjait: elhűlve, majd kipukkadó röhögéssel…” – Szécsi Magda hétköznapi utálatainak jegyzéke egytől huszonötig.

1 – Utálom, hogy forradalmi jellegű átalakulások sem a politika szférájában, sem az ágyamban nem zajlottak le, mégis azt állítják pártfüggő szociológusok és szemellenzős pszichiáterek, hogy mindkettő teljes egészében befejeződött…

*

2 – Utálom, hogy kiindulópontként emlegetik az én szép liberális picsámat, mégis a konzervatív seggembe akarnának beintegrálódni azok az undorító faszok, akiken amúgy se erekció, se a demokratikus fejlődés nem látszik, csak a tömény szocializmus nyomai: teljes impotencia fejtől tökig…

*

3 – Utálom, hogy gyakran a kielégítetlen nők partereiről derül ki, hogy a hiánygazdaság fenntartásában érdekeltek… (az ilyen pasiknak fogalmuk sincs a szexről, se az egyenrangú piaci versenyszellem kialakításáról…)

*

4 – Utálom, ha egy nő nemi szervéről úgy beszélnek, mint egy bürokratikus intézmény tehetetlenségéről. Egy punci sosem tehetetlen, sosem illegális, sosem elkúrt, és sosem joghézagos! (Haszonelvű éhes állat az lehet, de erről a nuninyomorítók többet tudnak…)

*

5 – Utálom, hogy olyan sok a hímnemű nőgyűlölő vezető, mint tőkehiány a háztáji gazdaságokban…

*

6 – Utálom, hogy ha egy férfi meghallja azt a szót, hogy pozíció, rögtön a hatalomra vagy a szexre gondol, és még véletlenül sem az édesanyjára, esetleg a teljesség igényére…

*

7 – Utálom, hogy utánzóim különböznek utánzóiktól, mert így csökken a saját magam által kitalált világ sajátos valóságmértéke és értéke…

*

8 – Utálom, hogy a másoknak megírt cikkek, könyvek olyan díjakat kapnak, amiket én a saját nevemen sosem kapok meg! Próbáltam! (Persze, ez teremt vicces helyzeteket is, amikor elfelejtem minden utálatomat és csak nevetek azon, hogy önmagamat önmagamhoz hasonlítják… de nem kell beszarni senkinek, neveket úgy sem árulok el, elvégre nekem is kell hagynom valamit az utókorra…)

*

9 – Utálom, amikor a múzsám lefasisztázza a barátomat! Utálom, amikor a barátom orvosi esetnek kiáltja ki a múzsámat! A múzsám az én esetem!! Nem lehetne a múzsám, ha nem lenne csodálatos, okos, rendkívüli ember, de az!!! A barátom sosem volt fasiszta! Exkomcsi volt, amiről őszintén ír is a kötetében! Utálom, hogy ez a két ember képtelen leülni egymással beszélgetni! A következő életükben házaspárként végzik, ha így folytatják, én meg az egyetlen gyerekük leszek, aki idegileg, lelkileg rá fog menni az ő csatározásaikra! Azonnal kérjenek bocsánatot egymástól. A jövő, ebben az életükben még megváltoztatható…

*

10 – Utálom, hogy félek a szerelemtől! Félek, mert még nem találkoztam olyan szerelemmel, ami garantálta volna az igazságosság és egyenlőség érvényesülését. A totális szabadságról nem is szólva…

*

11 – Mindig elhülyülöm az életrajzírást, aztán csodálkozom, hogy mennyi állatságot írnak le rólam halálos komolyan. Úgy olvasom ezeket, mint az új-régi pártok programjait: elhűlve, majd kipukkadó röhögéssel…

*

12 – Utálom, hogy a szépség (az átlagoshoz viszonyított) kedvező hatását sokkal nagyobbnak tételezik fel, mint amennyire az én testi adottságaim képesek…

a) a szépség nem okvetlenül az okosság hiánya, vagy megléte…
b) a csúnyaság nem feltétlenül testi hiányosság, van, hogy a többleté…
c) az emberi szépség sem tudja enyhíteni a természet negatív változásait…
d) a szép sem feltétlenül mentes az érelmeszesedéstől, a pikkelysömörtől, bélfertőzésektől, ahogy a csúnya sem, legfeljebb a szépek tragikusabban fogják fel a betegségeket. A stressztől ráadásul megtalálja őket a herpesz is… (ez utóbbi nem feltétlenül igaz, de jól esett leírni!)
e) ha a globalizáció a modern világrendszer evolúciója, akkor az emberi csúnyaság mi is??
f) ha lenne főáramú szexualitásom, szebb lennék?, vagy villanyszerelő?
g) a szép ember arca megérkezett arc? A csúnya ember arca vándor arc?
h) mások szépsége nem döntheti el, hogy van-e értelme az életemnek…
i) a valóban szép emberek nem is tudják, hogy szépek!, és ettől még szebben ragyog a szépségük…
j) a csúnyaság nem Isten büntetése, hanem a fáradtsága! (Jellemző, hogy pont nálam fáradt el!!)

*

13 – Utálom, hogy minden nő tudja, hogy hol van a „G” pontja, csak én nem! (Lehet, hogy nekem nincs is?, vagy csak olyan rejtetten, mint az állami szociálpolitika?)

*

14 – Utálom, hogy lassan 5 éve képtelen vagyok válaszolni, egy (kedvesen) erőszakos, osztrák galériatulajdonos rendszeresen érkező leveleire, mert folyton eszembe jut, hogy az Anschluss bár nem hitleri találmány, mégis a hitlerizmus jegyében jött létre, és mint köztudott, az osztrák parlament az Anschluss mellett tett hitet kétszer is, 1848-ban és 1918-ban is. Úgy tűnik, hogy az erőszakos (ilyen-olyan) bekebelezés emlékét az én cigány gyomrom képtelen megemészteni, ahogy engem képtelenek a magyar galériatulajdonosok…

*

15 – Utálom, hogy olyan kövér vagyok, mint az ázsiai népességrobbanás, de utálnám, ha olyan sovány lennék, mint a cigányság jogainak dossziéja, amiben egyetlen lap van, szinte üresen…

*

16 – Utálom, hogy a politikusok olyanok, mint a drága hajszárítóm, ami a működőképesség látszatát tudja kelteni. De ez visszacserélhető 15 napon belül, míg az nem…

*

17 – Utálom, hogy a magyar államalapítás gyilkosságra épült! Ezért lett a fiam neve Koppány és nem István… (nem szabadna erről a tényről megfeledkeznünk, épp úgy, ahogy az áldozatokról sem…)

*

18 – A Magyar Újságírók Szövetségében mindenki pártonkívüli?, ezért van csak MUOSZ? Utálom, ha valaki pártonkívülinek hazudja magát, amikor nem az… akarom, hogy minimum 12 MUOSZ legyen! (Te, mit gondolsz erről?)

*

19 – Utálom, hogy ennyi mindent utálok, de utálnám magam, ha mindezt nem utálnám…

*

20 – Utálom, hogy a férfiak funkciózavarai miatt, gyakran a nőket kezelik halálra!

*

21 – Utálom, ha egy nép kurva nagy tudatömlengésébe fullad halálra egy másik…

*

22 – Utálom, hogy háborúhiányos időkben is rátalálnak a fajtámra, a melegekre, a Dávid csillagra, a vegákra, a szinglikre, a lakótelepen élőkre, és az édes, rövidfarkú pasikra az ellenségkép-festők…

*

23 – Utálom, ha közönségesnek tartanak csak azért, mert a magyar nyelv minden egyes értelmes szavát helyesen használom annak érdekében, hogy tökéletesen kifejezhessem az engem közönségesnek tartók közönségességét!!!

*

24 – Utálom, ha a szegénységet és a magyar himnuszt biológiai jelenségnek tartják…

*

25 – Utálom, hogy a valóság nagy kérdéseire a szerelemben is csak kis válaszok vannak, de azok sem igazak!!!

(folytatása következik)

Kisfilmszemle 3.: A K5-ös blokk filmjei

Négy film kapott helyet a K5-ös blokkban, az elsőt Petri György verse nyomán Fazekas Zoltán rendezte, a második Hájos Zsolt Panel című alkotása, egy kényszerűen rövidre zárt szerelem története. Hegedűs 2 László filmje, az 1 kávé sok irodalmi vonatkozással dicsekedhet, de főként nem a történetmesélésre épít, míg Nagy Anikó Mária 35 perces Apró dolgok című filmje 3 rövid történet, a ’beszélő fejek’ egy érdekes változata, izgalmas témával: párterápiás paciensek vallomásai a problémáikról.

Fazekas Zoltán (1985) filmjében Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének részletei a kocsmai dialógusokkal keverednek, s a narratíva megelevenedik, hogy a vers himnikus zárlatát már a teljes fénybe borult ’napsütötte sáv’-ban érzékelhesse a néző, míg Xantus János nyers hangján hallja a vers sorait. Szép indítás, gondos operatőri munka és Egri Kati erős jelenléte jellemzi a filmetm, mely ide kattintva megnézhető.



Hájos Zsolt 8 perces filmjében Tóth Zsolt és Nemes Wanda játszanak: egy bárban ismerkednek össze, sűrű nevetés és ivás közepette, majd egy viccesre sikerült szeretkezés következik a lány panellakásában − a fiú másnap reggel lemegy, hogy a sikeres estét egy közös reggelivel koronázza – azonban nem talál vissza. A filmnek a blikkfangos poén erénye de hátránya is: valamiért azt gondolom, talán nem lesz mindenki számára egyértelmű a történet, szavak alig hangzanak el, a keresés pedig rövid, talán rövidebb, mint ami egyértelművé tenné.



Hegedűs 2 László filmjében, az 1kávéban az ötlet adott: az alap valóban nem más, mint egy kávé. Két kávéfőző egymásba szeret. Valójában animációs megoldások sora a film: egy kávéscsésze felülnézetből. A kávé, mint kerek és sötét tér, előbb égbolt, majd csillagkép-térkép helyévé lesz, melyen oda-vissza ’sétál’ az egyik kávéfőző, később a tárcsázós telefonok számlapjává, esetleg óraszámlappá alakul a csésze, melyben megjelenik a másik kávéfőző is, s ezek egymásra találása is megesik − technikai értelemben érdekes játék, melyet Esterházy Péter hangján hallunk a film utolsó percében.

„Három pár, három életforma, három világkép.” – invitálja a filmre a nézőket a katalógus. Nagy Anikó Mária (1973) filmjében valójában két pár és egy magányosan rendelésre érkező asszony látható, hallható, a megfeleléskényszeres harmincas fogyókúrázó és bogyókon élő lány és partnere, akik két éve nem szeretkeztek egymással;



az építési vállalkozó, aki hisz a hagyományos férfi-női szerepekben, s aki inkább élne kifelé, mint befelé, így felesége ivását zsarolási indoknak és lehetséges válóoknak tartja; valamint a jól menő vállalkozónő, aki férje alkoholból való kigyógyulása és munkát találása után kénytelen lenne visszavenni bizonyos háztartási feladatokat, így rádöbben, hogy jobban érezte magát, amíg a férje alkoholista volt, mint most, hogy felépült és szakmájában sikeres, tehetséges emberként maga is törődik a karrierjével és nem készít vacsorát. A helyszín neutrális, betonoszlopos környezet, egy elképzelt rendelő, a felvételek nem különösebben bonyolultak, látjuk az orvost, látjuk a párokat, rendszerint szemből, de a történetek sodrása magával ragad.

Részlet a filmből:



---------

A filmek adatai:
Hogy elérjek a napsütötte sávig:
rendező/director: Fazekas Zoltán (1985), mű/b: Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig, f/sc: Fazekas Zoltán, dr/dr: Magyar Fruzsina, Fazekas Zoltán, o/ph: Németh Nikoletta, narr/narr: Xantus János, Felhasznált zeneművek és szerzői: Nine Inch Nails, v/ed: Fazekas Zoltán, d/a.d.: Fazekas Zoltán, j/cost: Fazekas Zoltán, sze/cast: Egri Kati, Lajkó Bence, gy/p.m.: Fazekas Zoltán, p/p: Kohári Edit, gyártó/p.c.: Frame Film, Novus Művészeti Iskola, 2008, színes/colour, 8 perc/mins, video, sztereo

Panel:
rendező/director: Hájos Zsolt, ö/i: Hájos Zsolt, f/sc: Harmat Gábor, o/ph: Maly Róbert, z/m: Reisz Gábor, v/ed: Batka Annamária, h/sd: Szász Barna, j/cost: Kalicz Mészáros Klára, sze/cast: Tóth Zsolt, Nemes Vanda, r.assz/ass.d.: Reisz Gábor, gy/p.m.: Mester Linda, p/p: Lóth Balázs, Batka Annamária, Hájos Zsolt, támogató/supported by: Kodak Hungary, Celluloid Műhely, Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, MAFILM ZRt., Visionteam, Kalauz, gyártó/p.c.: Cellmédia, Kinopravda, 2008, fekete-fehér/black&white, 8 perc/mins, 16 mm, mono

1kávé:
rendező/director: Hegedűs 2 László, ö/i: Hegedűs 2 László f/sc: Hegedűs 2 László, o/ph: Hegedűs 2 László, narr/narr: Esterházy Péter, z/m: Mesterházy Ákos, v/ed: Ternák Ferenc, Hegedűs 2 László, h/sd: Mesterházy Ákos, d/a.d.: Hegedűs 2 László, l.t./p.d.: Hegedűs 2 László, an/an: Debreczeni Katalin, sze/cast: Kávéfőző, Kávéfőzőnő, p/p: Muhi András, támogató/supported by: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, gyártó/p.c.: Inforg Stúdió, 2008, színes/colour, 6 perc/mins, video, sztereo

Apró dolgok:
f/sc: Nagy Anikó Mária, o/ph: Körösi András, v/ed: Bartos Bence, h/sd: Whalf Frigyes, sze/cast: Lukács András, Balla Dorottya, Marovka Mátyás, Sebestyén Erika, Vécsei Szilvia, r.assz/dir.ass: Ekési Orsolya, gy/p.m.: Ordódy Judit, p/p: Dudás István, támogató/supported by: Országos Rádió és Televízió Testület, gyártó/p.c.: Viderent Kft. 2008, színes/colour, 34 perc/mins, video, sztereo

-gyg