2009. július 10., péntek

Meleg London - ICA a londoni Pride-on

„Ez volt az első közös sétánk Londonban, erre érkeztünk, hogy láthassunk egy szabad meleg felvonulást, amelyen nem fenyítenek, és nem mocskolnak… Megkülönböztethetetlenek vagyunk, ez a 8 milliós város, London ezen az egy napon mintha felöltötte volna szivárványait: itt mindenki színpompás..! Külföldieknek szóló különítmény nincsen, és mikor választanunk kellene egy kasztnit, kissé bajban vagyunk: a büszke magyar melegek nem vonulnak, és az őket támogató csoportnak sincsen zászlaja… A királynő óvja a melegeket is - csodálkozunk rá, s közben Londonban és itthon is úgy tudjuk: a felvonuló melegek képviselnek láthatatlan melegeket, családtagokat, munkatársakat, fiúkat és lányokat, mindannyiunkat, mert mind érintettek vagyunk: mindegyikünk van meleg rokona, ismerőse vagy titkos őse, hiszen mindannyian átszőjük a társadalmat munkánkkal, szeretetünkkel, rokonságunkkal és felelősségünkkel.”


Ez volt az első közös sétánk Londonban, erre érkeztünk, hogy láthassunk egy szabad meleg felvonulást, amelyen nem fenyítenek, és nem mocskolnak. Szaporázzuk, három magyar költők: Aletta Vid, Györe Gabi, Gordon Agáta. Transz-, bi-, hetero- és leszbikus töredékeink miatt vagyunk jelen, és azért, hogy emlékeztessen minket, a 2008. július 5-i budapesti pride megerőszakolására. Amelyen szintén részt vettünk, ártatlanul és fenyegetetten.
Baker Street. Híres, mert egy nyomozó, Sherlock Holmes lakhelye. Tömeg a metrónál, színes aktivisták és szivárványárusok ¬- kalapok, sípok kerülnek a kézbe -, meg a nézelődők tömegei, a menet már elindult, az utolsó kamionnál latin zene, dívák és travik, táncosok és sokaság. Örülnek.
Laza kordon a sugárút két oldalán, derékig ér; a tömeg mocorog kívül és belül, kinn és benn ugyanolyanok: mosolygósak, szivárványosak, integetnek és jókedvűek. Figyelek körös-körül, nem tudom, a kordonon kívül vagy belül van-e több meleg, leszbikus, bi- vagy transz: kinézetre ugyanolyanok.
Megkülönböztethetetlenek vagyunk, ez a 8 milliós város, London ezen az egy napon mintha felöltötte volna szivárványait: itt mindenki színpompás..!

Kis magyar női különítmény, álmélkodva szaporázzuk lépteinket, és végigsietünk a felvonulás teljes hosszán. Meleg tanárok, meleg rendőrök - egyikük egyikünkre kedvesen kikacsint -, meleg tűzoltók, meleg orvosok és ápolók, meleg katonák, idős melegek, testépítő fiúk, emberi jogokért harcoló melegek, meleg főiskolások, meleg baseballosok, vagy olyasmi, teniszezők, egyebek. Külföldieknek szóló különítmény nincsen, és mikor választanunk kellene egy kasztnit, kissé bajban vagyunk: a büszke magyar melegek nem vonulnak, és az őket támogató csoportnak sincsen zászlaja. Végül a Stonewall elé állunk.

Addig még látjuk a felvonuló mentőautókat, a nő vezette katonai különítményt alakzatban megállni és masírozni, az öreg melegeket és travikat lila flitteres hosszú ruhában vagy semleges szürke kisnadrágban és piros pólóban, mintha mindennapi munkába mennének, és a többieket, a szexmunkások jogaiért harcolók zászlóvivő fiúját piros bőrruhában, tangában, az aids-esek jogaiért küzdő kamiont, a tanárként magukat vállaló melegeket és a szavazatokért küzdő politikai pártokat a melegeket támogatásukról biztosító táblákat vivő aktivistáikkal.
Vonulnak a kamionok és a piros buszok, kötelékben a fegyveres testületek képviselői, lazábban az egyenpólókba öltözött csoportok. Integet, éljenez, kacag és füttyög az egész sokadalom. London a szivárvány alatt nyüzsög, és a rendezvény kibomlik.
A Trafalgar térre érünk, a sokaság ellepi a teret, kivetítők, színpad, büfék, zene, tánc a környező utcákban mindenütt. 3,60 egy üveg almasör, büfések és sípárusok sorakoznak a tér sarkaiban a rózsaszínre ékített Natonal Gallery előtti lépcsőkorlát alatt: Bisexual, Mayor of London, Trans feliratok a korlátokon. Az ünnepi program a felvonulással nem ért véget, a város sok mindennel készült: koncertek, színpadok, még a Hyde parkban is hallatszik a zene.
Nelson admirálistól kb. 500 méterre (kb. mint Hősök tere - Műcsarnok), a Nemzeti Portré Galériában új kiállítás nyílt Gay Icons címmel. Megnézzük a portrékat - tíz vállaltan meleg ember választotta ki hat-hat ikonját, akik szexuális identitása és kora lényegtelen, csak ikonként legyenek fontosak a választóknak, s legyen róluk egy elfogadható portré, nem kell, hogy híres fényképész műve legyen. A galéria közönsége elmélyülten elemzi a portrékat, olvassa a kísérőszövegeket - külföldiek, múzeumlátogatók, melegek vagy nem melegek, szexuális identitásuk épp annyira lényegtelen, mint az ikonoké, akik letettek valamit az asztalra, amiért aztán tisztelni kezdték őket más ikonok. A válogatók feje Sandi Toksvig, itt nem sokat mond, ott híres dán komikus. Válgatott Waheed Alli, aki Bob Geldoffal és barátjával alapította a Planet 24 produkciós irodát, később a Lordok Házának tagja lett munkáspárti képviselőként. Alan Hollinghurst regényíró, 13 évig a Times Literary Supplement munkatársa, a 2004-es Man Booker Prize nyertese, Elton John zenész, Jackie Kay regényíró, Billie Jean King teniszezőnő, Ian McKellen színész és a Stonewall UK egyik alapítója, Chris Smith a kultúra és a környezetvédelem terén dolgozó politikus, Ben Summerskill újságíró, a Stonewall egyik vezetője és Sarah Waters regényíró. Öt fontba kerül a belépő, megéri, az egész intézménybe is ennyiért jut be bárki, aki a nemzeti portrégalériára kíváncsi a királyoktól a tudósokig és politikusokig meg festőkig, hogy arcról ismerje választott hőseit. Album is készült, kétféle borítóval, K. D. Lang és Joe Dallessandro, egyként huszonöt font, választható fiú-lány.

A királynő óvja a melegeket is - csodálkozunk rá, s közben Londonban és itthon is úgy tudjuk: a felvonuló melegek képviselnek láthatatlan melegeket, családtagokat, munkatársakat, fiúkat és lányokat, mindannyiunkat, mert mind érintettek vagyunk: mindegyikünk van meleg rokona, ismerőse vagy titkos őse, hiszen mindannyian átszőjük a társadalmat munkánkkal, szeretetünkkel, rokonságunkkal és felelősségünkkel.
Love is a human right - some people are gay - get over it!
Szeretni emberi jog - néhány ember meleg - varrjál rá gombot!
Gordon Györe

Videó a londoni Prideról

2009. június 15., hétfő

Készülődik a Melegfesztivál

Hogyan meneküljön a szivárvány vonzásából a barna áradat? Már most gondterhelten tekint az öngyűlölő és homofób jobb oldali férfikar a Pride elé. A melegek felvonulása a jobb oldal legfontosabb társadalmi problémája.
A melegek legfontosabb társadalmi problémája azonban nem a barna áradat, hanem a történelmi önismeret, a szolidaritás, valamint a nők, gyerekek és a békés férfiasság terror-mentesítése.


Ez a 12. év, amikor egy nyári napon a láthatatlanságban élők bizalommal és szeretettel megmutatkoznak a többieknek. Ugyanolyanok, megtévesztően ugyanúgy öltöznek, beszélnek, éreznek és cselekszenek, mint az összes többiek, akiket semmi sem különböztet meg a melegektől.
A melegek ezen az egy napon felveszik szivárványaikat, jelvényeiket, szépruhájukat és mosolyukat, megmutatni, hogy nincs félelem, és nincs gyűlölet.
Okunk van gondosan mérlegelni, mikor és hogyan, milyen zászló és milyen üzenet alatt vonulunk idén, a 12. Meleg Fesztiválon. Amire előreláthatólag augusztus végén kerül majd sor. Addig olvassunk meleg kalandregényeket, nézzünk nagy tudású és előítélet mentes sorozatokat.
Sarah Waters: Suhog a Selyem, Libben a Bársony című regényét ajánljuk az olvasóknak.


Régen merülhettem egy másik világba ilyen önfeledten, mint Sarah Waters: Suhog a selyem, libben a bársony című regényének olvasásakor. Színtiszta szórakozás és felüdülés volt, a főhős összes jól ismert és átérezhető szenvedésével együtt.

Mert a könyv egy igazi történelmi kalandregény leszbikus átirata, amelyben a melegség, bármilyen titokzatos is, nem elfojtható, hanem olyan természetes, mint kerékpárosnak a bicikliút… (Ami legtöbbször ugyanaz, ahol a kerékpáratlanok is járnak.)

Ez az olvasmány oázis a sivatagban, a hősnő igazi leszbikus a regény első lapjától az utolsóig, nem bújhat ki a bőréből, minden jelmezében és szerepében a nőket szereti. A mű összes történelmi tablóját és igényes korhű leírását egy meleg nő érzéseivel vehetjük magunkhoz.

Miközben azon is eltűnődhetünk, hogy a férfiimitátor mint varieté-szám miért lehetett a huszadik század elején annyira sikamlósan népszerű Anglia-szerte, nemre és társadalmi állásra való tekintet nélkül? Miféle mintát láttak a meleg férfinak látszó művésznőkben? Milyen izgalmakat? Milyen felszabadulást?

Meglepő történelmi áthallások a regényben: a történelmi meleg kifejezések sokaságát használta a fordító, kollektív tudatunk öngyűlöletének megnyilvánulásait e kosztümös regény nagyon is idegen miliőjében. Szinte egy lapon olvashatunk átnyirkosodott alsószoknyákról és gatyás galambokról, meleg csajokról és pasasnak látszó missekről, mariskákról és varieté-énekesnőkről, férfi imitátorokról és Árbocrudak című női magazinról, luvnyákról és bársonyborzolásról, leszbikus nagybácsikról és úrfidíszben grasszáló leszbikus hímringyóról, egyszóval a múlt és a jelen szivárványszínű homoszexuális avantgardjáról, amelyet a belevaló hősnő, Nan Astley rendre végigkóstoltat velünk.

A közel ötszáz oldalon talán egyszer sem botlunk a baljóslatú és barátságtalan, ám ősi magyar „homoszexuális” szakszóba.

A regény nem kerülgeti a forró kását, enciklopédikus igénye a meleg női erotikára és szerelmi manipulációkra is kiterjed. Egy szex-kelléktár bemutatóját ismerhetjük meg, arisztokratikus díszletek között, izgalmas hősnőkkel.

És ha még ez is kevés volna a nyájas olvasónak, akkor borzongva átélheti az utolsó jelenet szívfacsaró romantikáját és marcangolhatja lelkét hosszan, fájón, mire dönteni képes: a sápadt ám öntudatos mozgalmárnő, vagy a gyönyörű, de leszbikusságát vállalni képtelen színésznő felé dobja a ragyogó almát.

A két ismerős leszbikus életstratégia között egyéni megoldások szivárványos sokasága.

„Végezetül illesse köszönet Laura Gowingot, aki mind a történelem, mind pedig a szerelem tárgyában annyi bámulatos ismeretet adott át nekem.” Írja Sarah Waters, és magunkat is hála tölt el irántuk, amiért átadták nekünk mindazt, amit átadhattak. Pedig jól ránk ijeszthettek volna.




Gordon Agáta

(Sarah Waters: Tipping the Velvet
Suhog a Selyem, Libben a Bársony, Ulpius-ház 2oo4.)

2009. május 7., csütörtök

Orr Máté: A Kacsanyúl szülinapja

"A zöldséges megint meg volt magával elégedve, szegény Kacsanyúl azonban nagyon elszomorodott. szomorúan bandukolt haza, szomorúan nyitotta ki az ajtót, viszont amint belépett elakadt a lélegzete. Annyira meglepődött, hogy még a szomorúságáról is megfeledkezett..." - Az Aranyvackor pályázatra érkezett Orr Máté szép meséje is, melyet az Irodalmi Centrifuga különdíjaként közlük az oldalon. A szerzőnek gratulálunk, és minden olvasónknak jó szórakozást (és legalább ilyen születésnapot) kívánunk!


Orr Máté: A kacsanyúl születésnapja


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kacsanyúl. Ez a Kacsanyúl nagyon magányos volt, mert aki ránézett, nem tudta eldönteni, hogy milyen állatot is lát tulajdonképpen. Ha egy tó mellett ment el, ahol kacsák úsztak, azok egyből riadtan hápogni kezdtek és igyekeztek távolabb kerülni. A nyulak, akikkel összehozta a véletlen, szintén csak csóválták a fejüket, vagy csettintettek a nyelvükkel és elugráltak. Mivel nem járt társaságba volt ideje rá, hogy három hangszeren is megtanuljon játszani. Szinte minden nap gitározott. Hegedülni ritkábban szokott, mert azon nem játszott olyan jól. Volt még egy tekerőlantja (amit macskadudának is neveznek), de ezt szinte soha nem használta a szomszédok fülére való tekintettel.
Telt-múlt az idő, mígnem egyszer elérkezett a Kacsanyúl születésnapja. Általában ilyenkor sem kereste fel senki. Csak az unokatestvére szokott neki képeslapot küldeni, aki Olaszországban lakott és ezért nem tudott eljönni látogatóba. Így az jutott eszébe, hogy magát fogja meglepni egy párját ritkító, lakomának is beillő ebéddel.
Fogta a kosarát és elindult a vásárcsarnokba, annak is az alagsorába, ahol a halakat, a savanyúságokat és az ázsiai csemegéket árulják. Úgy gondolta, itt biztos talál magának valami különlegeset. Nem is tévedett: az egyik halasnál igazi amerikai homárt lehetett kapni. Az eladó bizalmasan még azt is megsúgta, hogy ez egy különlegesen ritka példány, mert teljesen piros színű, noha az amerikai homár rendszerint sötétbarna.



A Kacsanyúl nagyon megörült, megvette a rákot és már épp kilépett volna a csarnokból, amikor utánakiabált az egyik zöldséges:
- Az amerikai homár kukorica nélkül mit sem ér!
- Valóban? - kérdezte a Kacsanyúl, és néhány tétova lépést tett a zöldségespult felé.
- Kukoricával és citrommal. Úgy az igazi - hunyorgott az eladó, akiről az árusok között az a hír járta, hogy bárkit rábír a vásárlásra, mert nagyon rafinált kereskedő.
- Kukoricával és citrommal?
- Valami ünnepre lesz, nem igaz? - Kérdezett vissza a zöldséges.
- Szülinapra.
- Szülinapra csakis kukoricával és citrommal tudom ajánlani - jelentette ki, majd megigazította a szemüvegét - és rizzsel. Ha már homár.
- Rendben. Akkor két citromot, két kukoricát és egy zacskó rizst kérek!
Miután kiszolgálta, az eladó jó étvágyat és boldog születésnapot kívánt. Majd elégedetten keresztbe fonta a karját a mellén és alig láthatóan elmosolyodott. Közben azon tűnődött, hogy megint micsoda jó üzletet csinált.



Hazaérve a Kacsanyúl egyből munkához látott. Felvágta a citromokat. Utána épp feltette volna főni a rizst meg a kukoricát, amikor észrevette, hogy a homár eltűnt.
- Biztos a csarnokban hagytam, amikor eltettem a kukoricát - mondta magának.
Visszaszaladt a zöldségeshez és megkérdezte:
- Nem talált véletlenül itt a pulton egy homárt? Azt hiszem itt felejtettem.
- Eltűnt? Nem láttam itt. De mi lesz most az ünnepi ebéddel?
- Hát épp ez az!
- Tudja mit? Nézze milyen szép paradicsomom van, most hozták, teljesen friss. Vegyen hozzá egy uborkát meg néhány olajbogyót is. Remek salátát csinálhat belőle, ha már a homárral így pórul járt - mondta a zöldséges.
- Jó adjon egy salátára valót - egyezett bele a Kacsanyúl, majd fizetett.
A zöldséges megint meg volt magával elégedve, szegény Kacsanyúl azonban nagyon elszomorodott. szomorúan bandukolt haza, szomorúan nyitotta ki az ajtót, viszont amint belépett elakadt a lélegzete. Annyira meglepődött, hogy még a szomorúságáról is megfeledkezett. Az asztal szépen meg volt terítve a piros kockás abroszával és az ünnepi süteményes tányérokkal. a homár pedig nem csak hogy megvolt, de éppen egy kis tortát húzott elő a sütőből és beletűzött egy gyertyát. (Egyszerű torta volt piskótából és lekvárból, de azért tortának torta volt.)
- Boldog Születésnapot! - mondta a homár.
Ettől a Kacsanyúl még jobban meglepődött és elejtette a kezében lévő zöldségeket, úgyhogy a padlón szétgurultak az olívabogyók. Végül mégis kinyögte, hogy
- Köszönöm...
- Már egy ideje meg akartam szökni a halboltból, de a megfelelő pillanatra vártam. Amerika partjainál én voltam az egyetlen piros színű homár, ezért a többiek nem szívesen álltak velem szóba.
Bemásztam egy Európába induló hajóba, gondoltam szétnézek, hátha errefelé barátságosabb.
Egyszóval potyautasként jutottam ide. A hajón aztán véletlenül belekeveredtem a rakományba és amire észbe kaptam, már a vásárcsarnokban árultak. A többit sejtheted. És mivel láttam, hogy senki sincs, aki megköszöntsön a szülinapodon, gyorsan összeütöttem valamit.
- Még egyszer köszönöm - mondta a Kacsanyúl, aki közben nagyon megörült a társaságnak. - Van itt a közelben egy jó étterem. Lenne kedved velem ebédelni?
- Szívesen.
Beültek az étterembe. A Kacsanyúl nokedlit evett répakarikákkal, a homár pedig egy hot dogot, mert kicsit hiányoztak neki az otthoni ízek. Közben elmesélték egymásnak az életüket. Ebéd után visszamentek a lakásba és megették a tortát, ami kifejezetten jól sikerült. A Kacsanyúl elkérte a receptet. Cserébe megígérte, hogy megtanítja valamilyen hangszeren játszani a homárt. Délután lementek ház előtti térre, és egy padon meg is kezdődött az oktatás.
- A furulyával fogjuk kezdeni, - mondta a Kacsanyúl,miközben a zsebéből előhúzott egy furulyát - mert ez az egyik legkönnyebben tanulható hangszer.
- Helyes! - válaszolt a homár.
A Kacsanyúl a Süss fel napot játszotta. Nagy sikere volt, a téren sétálók közül néhányan megálltak körülöttük. Miután befejezte, meg is tapsolták.
- Akkor most te jössz - mondta és átadta a hangszert.
A rák belefújt, de amikor az első hangot le akarta fogni, az ollója túl erősnek bizonyult, és egy nyisszantással kettévágta a furulyát. A körben állók csalódottan tovább sétáltak, a homár pedig egy kicsit még a szokásosnál is vörösebben bocsánatot kért:
- Bocsánat.



- Sebaj. Próbálkozzunk valami mással. Mondjuk nézzük meg, milyen a ritmusérzéked. Tapsold utánam: ti ti tá, ti ti tá!
A homár taps helyett az ollóit csattogtatta, és kiderült, hogy a ritmusérzéke bámulatos.
- Pont úgy csattog az ollód, mint a kasztanyetta! - kiáltott a Kacsanyúl és hazaszaladt a gitárjáért. A pad elé a földre egy kalapot tettek és estébe nyúló flamenco műsort rögtönöztek. A téren lézengők körülállták őket és rengeteg aprót dobáltak a kalapba. A hangulat egyre jobb lett, néhányan táncolni is elkezdtek. Végül az egyik lakó, akinek az ablaka alatt zenéltek feljelentette őket csendháborításért. A téren néhány rendőr jelent meg, ezért a Kacsanyúl és a homár jobbnak látták, ha kereket oldanak. Visszamentek az étterembe, hiszen annyi pénzt gyűjtöttek, amennyiből négyen is megvacsorázhattak volna.
Délutánonként még ma is együtt zenélnek, ha meg nem haltak.


*****

Orr Máté szakmai önéletrajza

1985 Veszprém, Magyarország
orr.mate@gmail.com

A képzőművészettel már gyermekkorában szoros kapcsolatba került, mivel a szülei is szakmabeliek. Tizennégy évesen felveszik a Nyíregyházi Művészeti szakközépiskolába grafika szakra. Itt egy évig tanul, majd átjelentkezik a Török Pál utcai iskolába, ahol tervező grafika szakon tanul 2005-ig. A szakma mellett sok energiát fordít rajzolásra, amiben több kiváló tanár segíti. A Magyar Képzőművészeti Egyetemet képgrafikusként kezdi, de 2008 őszétől festő szakon folytatja tanulmányait.

tanulmányok:
2008-tól - MKE, festő szak (Nagy Gábor osztály)
2005-2008 - MKE, grafika szak/ képgrafika szakirány (Eszik Alajos, Somorjai Kiss Tibor)
2000-2005 - Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, grafika szak
1999-2000 - Művészeti Szakközépiskola (Nyíregyháza), grafika szak

díjak:
- Fuji ösztöndíj, 2002
- Rékassy Csaba nívódíj (a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díja), 2005
- Gara Arnold könyvillusztrációs pályázat II. díj, 2006
- Szakmai elismerés (Kisgrafika 2008), 2008

csoportos kiállítások :
2008
- +-100 év, Missionart galéria (Budapest)
- Kisgrafika 2008 (Budapest)
- Vasárnapi Matiné (Szolnok)
- 24. Triennial Exhibition of Graphic Art (Miskolc)

2007
- Borsos Miklós-ház (Győr)
- Tündérrózsa galéria (Hévíz)
- Művész-pince (Budapest)
- Szilvuplé varieté(Budapest)

2006
- Újlipótvárosi Klub-Galéria (Budapest)

2005
- Ponton Galéria (Budapest)
- Café Comedium (Budapest)

2009. május 2., szombat

Anyák napi üdvözlet Afrikából

Maputo Mozambik fővárosa, a Ráktérítőtől kicsit délre található, Mozambik pedig Afrika keleti partjain nyúlik hosszan az Indiai óceán partján, és Madagaszkár-szigetével „szomszédos”. Egy nemzetközi ifjúsági szemináriumon születettet meg egy mozambiki egyetemista fiú és egy magyar lány barátsága, majd az ötlet, hogy Mozambikból Magyarországra is eljuttassák az egzotikus és egyedi, méhviasz-batik-technikával készült képeket, melyeket egy maputoi művész-egyesület tagjai festenek. Holnap május első vasárnapja, s ha az orgona ága és a barackfa virága elsiették is a dolgot, mi csak egy kicsivel előbb ajánljuk azoknak, akik még nem döntöttek az Anyák napi ajándékról, hogy válasszanak az afrikai batikolt képek közül, s szerezzenek egyszerre meglepetést annak, aki kapja és azoknak, akik készítik. Egy afrikai anyák napi üdvözlőfilm mindenkinek.





Egy nemzetközi ifjúsági szemináriumon születettet meg egy mozambiki egyetemista fiú és egy magyar lány barátsága, majd az ötlet, hogy Mozambikból Magyarországra is eljuttassák az egzotikus és egyedi, méhviasz-batik-technikával készült képeket, melyeket egy maputoi művész-egyesület tagjai festenek. Maputo Mozambik fővárosa, a Ráktérítőtől kicsit délre található, Mozambik pedig Afrika keleti partjain nyúlik hosszan az Indiai óceán partján, és Madagaszkár-szigetével „szomszédos”.

Maguk a képek nagyon időigényes-aprólékos technikával készülnek. Egy 5 színű kép például 12 lépcsős folyamatban. Először megrajzolják a fehér pamut anyagot, majd úgy viszik fel az egyes (maguk keverte) színeket, hogy befedik az anyagot méhviasszal, és csak azokat a részeket, hagyják szabadon, ami az aktuális színnel át akarnak itatni. Minden fázis után száradási időt kell hagyni.

A művészeti egyesület vezetője Aurelio Checo, művésznevén Hambro, 1995-ben kezdett professzionális szinten foglalkozni a képek festésével. Az évek alatt egy iskola nőtt köré, és ma már több mint 10 művész dolgozik együtt vele.

Céljuk, hogy pénzt gyűjtsenek egy kézműves műhely alapítására, ahol gyerekeket taníthatnak a méhviasz batikolás mellett más technikák (pl. ékszerkészítés) elsajátítására.

Szeretnék, ha a világ minden tájára eljuthatna kezük munkája, de szomorúak, mert bár az odaérkező turisták, néhány fénykép elkattintása után megígérik, hogy segítenek nekik összeköttetést szerezni más országokban élő kereskedőkkel, de aztán nem tartják be ígéretüket.

Reméljük, hogy ez a mozambiki-magyar kezdeményezés sikeres lesz, és megvalósulhat álmuk is, hogy megkapják a Fair Trade (Méltányos Kereskedelem) tanúsítványt, amely nagyban segítené a festmények terjesztését.

A terjesztők most egy anyák napi népszerűsítő kisfilmet készítettek a képekről. A filmben eredeti marrabenta zene szól. Ez egy jellegzetes mozambiki zene és tánc, ami helyi és portugál kultúra ötvöződését mutatja. (Mozambik portugál gyarmat volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét). Mozambikban a várható élettartam Afrikai viszonylatban is az egyik legalacsonyabb, (az egy év alatti halálozásokat nem számítva) 36! év.

A képekről, a művészekről és Mozambikról további információt találhatnak ezen a címen.

Kontakt: Bumberák Maja (majazofi@gmail.com; 30-624-7488)

2009. április 12., vasárnap

Kellemes húsvéti ünnepeket!

2009. március 30., hétfő

Fülinap, fülinap!

Fülinap, fülinap! - nyipáltuk. Az édes megnyerából. És engedelmesen gyülekezünk a kerítés mögött. Feltettük kis jelvényeinket. Aztán a hátunkba kaptuk a Szigony utcai pléhkrisztust, s a generációk árnyéka lebegett fölöttünk. De végül jöttek a törökök. A török vér! Mire mindnyájan jól elkárhoztunk. - Hát így ünnepeltünk mi, négy évesen. Mert négy évesek lettünk. - Nyersbakó Irén tudósítása az Irodalmi Centrifuga negyedik születésnapi zsúrjáról anyaintézetünkből, a Centrál Kávéházból.


ICA 4.

Születésnapi Est
Március 26-án
a Centrál Kávéházban,
ahol



Gordon Agáta bábaszerkesztő,
Györe Gabi anyaszerkesztő
és Bódis Kriszta testvérszerkesztő
válogatott egy év blogterméséből.


Négy évesek lettünk. Négy éves lett az Irodalmi Centrifuga, ami jó alkalmat adott arra, hogy ismét találkozzunk egymással, s egy estényi múltbatekintés erejéig újra olvassunk, újra hallgassunk és újra értelmezzünk néhány szemelvényt azokból az írásokból, melyek az estek során hangzottak el, ill. az irodalmi centrifuga blogján kerültek bemutatásra. A válogatást Gordon Agáta bábaszerkesztő, Györe Gabi anyaszerkesztő és Bódis Kriszta testvérszerkesztő állították össze. Következzék most néhány rövid részlet a szülinapi zsúrunkon újra bemutatott szövegekből. Azaz:


Best of ICA



Madame Chauchat:
Nagykorú születésnap

(részlet)

Nagykorú születésnap
Szültem egy fiút.
Fiút szültem fiútól.
CSAK fiút akartam szülni. Nem akartam lányt. Azt sem, és őt sem.
Traumatizáltan, traumatizált fiútól szültem egy fiút.
Féltem. A tudás nyomásával féltem.

A közös regresszió lassan oszlott. A halból kétlábú gerinces lett.
Megjelent a szabad akarat. Zavaróan.
Neki szabad volt, de nekem nem, annyira vigyáztam.
Annyira, hogy csak azt az egy félét tudtam elképzelni.
Ha már ennyi energiát fektetek bele!

A generációk árnyéka lebeg azóta is fölöttünk.
Előtte is, de nem láttuk. Csak tudtuk.
Most kihelyezett lett. Tükör.
Rémülten látom meg néha az arcomat benne.
Meg felszabadult boldogsággal.




Gordon Agáta: Meleg büszkeségnapi felvonulás (részlet)

Engedelmesen gyülekezünk a kerítés mögött mint egy ketrecben, felvesszük kis jelvényeinket, színes kitűzőinket, sálainkat, ernyőinket, kokárdáinkat, készülődünk. Aletta Vid vonul velem, költő. Aha, mondja, ez a szorítás a gyomorszájban. Erről lehet írni. Ez a félelem?
Átkelünk tojásesőn, gyűlöletzáporon, indulatviharon. Engedelmesen megyünk végig, kivárunk, araszolunk, továbbmegyünk.
A távoli túloldalon szürke menet: a békés heteroszexuálisok mocskosbuziznak. A menet zömmel öklüket rázó egészséges férfiakból áll.
Engedelmesen beérkezünk városligeti ketrecünbe, amelytől sötétkék páncélozott liberókban kommandós honfitársaink tartják távol a "magyarokat".
Hamarosan az index összefoglalója, gyors a net mint a villám.
"Erőszakba torkollt a melegfelvonulás".
Csakhogy nem ez történt!
Hanem MEGERŐSZAKOLTÁK.
Szándékosan, előre megfontoltan, arccal-névvel-fegyverrel, a "magyarok".




Lovas Nagy Anna:
Nyócker - utcanév vers

(részlet)

Nem térkép e táj, részegen csuklik az utca és a nagy Tömő
Magdolnát az utcaszélre dobta és a kicsi piszkos Lujza
a Stáció futáson nem tudott sok pénzt kicsórni, hátába
kapta a Szigony utcai pléhkrisztust, hogy megfeketedve
alulról szagolja a Jázmin utcai gázvezeték szagát

Illés, Ernő és a Pál hegyesedett nadrágban hetykén jár
és József nője a csupa izom táncol végig a kurva soron
hol van az esti lé – pénzért az egész országot leszopom
csak a fakereszt a vaker és a Kőfaragó tisztességes meg
anyám az ősz hajú asszony a térdeplő Lőrinc pap téren

menjetek fiúk az éjfél kitört…




Czapáry Veronika: Nőnek lenni Magyarországon (részlet)

Magyarországon nő vagyok és ezt úgy élem meg,
hogy Magyarországon nehéz nőnek lenni. Ha kitárulkozol, lekurváznak, de előbb utóbb mindenképpen lekurváznak.
Én úgy élem meg, hogy egyedül vagyok, és egyedül vagyok (direkt a szóismétlés) nő ebben a világban. Az irodalom berkein belül a nők sem kegyesebbek hozzám, mint a férfiak, az alapszabály, a dzsungel törvénye, ölj, mert megölnek, üss, mert kiütnek a ringből. Itt ilyen nőnek lenni. Ez a Balkán és ezt sokszor átélem…
Magyarországon olyan nőnek lenni, hogy a mindennapi egzisztenciális helyzetemhez tartozik, hogy bármit is veszek fel, végigmérnek a férfiak szemérmetlenül az utcán és megvizsgálják, hogy a seggemtől kezdve a mellemig feszes-e a bőröm és a csontozatom is rendben van-e. Szóval elég alaposan. Egy pillantás, ahogyan egy nő itt sosem mér végig egy férfit.



Büky Anna: A világok legjobbika

Ma éjjel a hazám vakító fényben jelent meg előttem…

…Ma, tisztán és világosan, mintha egy éles fénysugár hasította volna át az agyamat, kétségek nélkül érzem, hogy Magyarország az országok legjobbika. És egyetlen helyem van a világban, nem máshol, csakis a hazámban.
Hosszú utat tettem meg azért, hogy teljes önvalómból ki tudjam mondani ezt a mondatot: hogy a hazám úgy jó, ahogyan van. És hogy a hazám, az egyetlen terület, ahol valóban kiteljesedhetem. Mert itt van a feladatom. És mindez nem véletlen.

Úgysem hallunk mást már soha, csak hogy jön, jön, jön... a baj... a megfoghatatlan, a színtelen, a szagtalan, a közeledő, fenyegető veszély! A katasztrófa.
Hogy országunk az országok legjobbika... elsüllyed. Akkor pedig vegyél nagy levegőt!

Ha valami nem sikerül, bizony mondom, akkor valamit nem jól csinálunk. Se én, se te, se ő, se mi. Itt és most.
Bizony mondom, hogy tisztán érzem a felelősséget a saját életemért.
Bizony mondom, hogy tisztán érzem minden ember felelősségét a saját közösségéért.
Bizony mondom, hogy tisztán érzem minden egyes ember feladatát a saját környezetéért.
Nem igaz, hogy más a hibás.
Nem igaz, hogy máshol könnyebb.
Az ország ahol élünk, az országok legjobbika!

A hazám ma éjjel az álmomban
vakító csillogó fényben jelent meg előttem….



Bitó László: Áldott vagy, Káin (részlet)

– Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy te és porrá lészesz – sziszegte az Úr, és sarkon fordult. De Éva eléje lépett, és határozottan így szólt hozzá:
– Nincs ez így rendjén, Uram. Nem értem, mihez képest növeled meg viselősségem fájdalmait, hiszen láttam: az állatok is fájdalommal szülik meg kölykeiket. És amikor serdülő testem gyötrelmeivel fordultam hozzád, bevallottad, hogy mit sem tudsz asszonyi dolgokról, és vigaszt-gyógyírt azokra nem adtál. Elfogadom, hogy epekedjek férjem után, mint ahogy Ádám eddig is epekedett értem, csak nem tudom, mire megyek vele, ha nem tanítod meg emberemet, hogy mit kezdjen vágyával…
Meg az enyémmel.
- Már megint ezzel állsz elő? Megmondtam százszor… – kertelt az Úr.
– Mondtad, mondtad, igaz – vágott szavába türelmetlenül a lány – , de sosem kérdezted, mit érzek...!



Bódis Kriszta: Hétes (részlet)

Gyakorlatilag nem térek magamhoz, mióta ez a pogrom elkezdődött. Mióta Budai Barna (ózdi, roma aktivista, keresztgyerekeim apja) háza leégett, már a bőrömön érzem, a húsomba, ezt az egész borzalmat, amit sokan még mindig biztonságos távolból figyelhetnek a tévé híradásain keresztül.

Ebből a távolságból az egész nem is tűnik valóságosnak. Hátborzongató, az biztos, csakúgy, mint a többi katasztrófa. Miközben az országban cigány polgártársaink, embertársaink, honfitársaink félnek.

Nem, nem a vagyonukat féltik mert az többnyire nincs nekik. Nem attól félnek, hogy elkerülik őket az utcán, hogy nem szolgálják ki őket tisztességgel a boltokban vagy a rendelőben, vagy, hogy nem kapnak munkát, albérletet, amiért cigányok, mert azt már megszokták. Félnek. Féltik a puszta életüket.



Tímár Magdi Cilin: Török-magyar védőszentek (részlet)

Támadnak a törökök. Hihetetlen az akarat, a hit, a nyomás. (Tuti, hogy van bennem török vér.)
Gólt rúgtunk. Alfi felhördül, a lábszárát vakargatja, a fejét csóválja, aztán bólogat. És én tudom, hogy még nincs vége! Tudom, hogy nem áll le a török csapat! Fussatok véreim, fussatok! Akarjátok!
Nőm újra az ajtóban. Elakadt az írásban, most azonnal menjek, de iziben.
Az élet ily kegyetlen, vagy csak nőm? Alfira nézek. Bár megállna az idő, bár szólhatnék ott a gyepen küzdőkre, hogy legyenek tekintettel rám, csak pár percet kérek, nem sokat, ennyi talán kérhető, mindjárt jövök, csak néhány pillanat, igen! Átrohanok. Nézem a verset. Tiszta szenvedély. Bassza meg, miért kell kettészakadnom? Alfi üvölt. Újabb gól. Felpattanok, visszarohanok.
A török vér!
Gyerünk fiúk, még van idő, még van néhány perc, akarjátok jobban, mint bármit a világon, és akkor sikerül, az én véreim vagytok, csináljátok!
Remeg kezem-lábam, nőm biztosan sértetten dacol a szavakkal, de nekem most itt kell lennem, megértés is van a világban, s ha nincs, jaj nekem..!
Ezek tudnak harcolni, akarják, amit akarni kell, én is azt akarom, amit ők, így együtt jók vagyunk, és igen. A befejezés előtt kevéssel… Megcsináltuk… Nyertünk…!!!




Weininger-Völgyi Edina:
Kinyipál

(részlet)

Ki kelet a madárágyból?
Az édes megnyerából?
Küne a hó száll
itten meg nyipál

Ki nyipál? Ki nyipál a trüngülém előtt?
Ki az ki elvidálja utam célom előtt?
Mikor aludnék, mikor bungalnék
Mikor álom s halál összeér...



Györe Gabriella:
Amikor Siegmund Ludwignál teázott

(részlet)

„Tudja, néha csak fekszem itt,
franciakertemben,
formára nyírott sövényem alatt,
s érzem, ahogy átfolynak rajtam
jövőbe spriccelő szökőkutak.”




Urbányi Eszter: Harlemtől a Nobel-díjig: Afro-amerikai nőírók (részlet)

Na de afro-amerikai? Nő? Irodalom? Mit kezdjen ezzel a gyanús szókapcsolattal a gyanútlan közép-kelet-európai olvasó? A válasz nem bonyolult: adjon egy esélyt, és lapozzon bele néhány fekete írónő művébe, mert remek versekre, elgondolkodtató regényekre és nagyszerű drámákra találhat közöttük. Ha másért nem, az olvasás puszta öröméért is érdemes kézbe venni e műveket. […] Kiválóságuk elsősorban őszinteségükből fakad, leplezetlenül tárják elénk a fekete bőrszín és a női lét együttes, egymást átható és keresztező alárendeltségét és az elnyomottság megélésének tapasztalatát. Olyan témákat feszegetnek, melyekről sokáig nem olvashattunk, és olyan hangon szólnak, amit sokáig nem hallhattunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem léteztek, hiszen éltek és alkottak afro-amerikai nőírók már a 18. században (pl. Phillis Wheatley) és a 19-ikben is (pl. Harriet Jacobs vagy Pauline Hopkins), de nagyon sokáig inkább csak ritka kivételnek (urambocsá, fehér hollónak) számítottak, akik nem váltak sem ismertté, sem az irodalmi kánon részévé. Mondhatni szántszándékkal el lettek felejtve.

A némaság ideje mára azonban lejárt.


KÉPGALÉRIA






























2008. december 24., szerda

Kellemes Ünnepeket Kívánunk!

Minden olvasónknak békés ünnepet és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk – köszönjük, hogy velünk tartottak az idén, s reméljük, velünk maradnak jövőre is. A blog legközelebb január 2-án frissül majd - addig ajánljuk figyelmükbe eddigi tartalmainkat, s néhány programot az év végi koncertek és rendezvények közül.


December 24. Szerda
December 25. Csütörtök
December 26. Péntek




December 27. Szombat


20.00 -
TRAFÓ
EKEZ előszilveszter

Jegyár: Elővételben 1500 Ft / a koncert napján 2000 Ft
Különleges műsorral búcsúztatja az évet az Egy Kiss Erzsi Zene. Az új felállás mellett, új dalok, performanszok. Játékok árnyékkal, fénnyel. Most először velünk zenél Soós Tamás Csonti is (Anima Sound System), erősítve ezzel a népies vonalat. Lesz kicsiny ősbemutató táncra, hegedűkre, gitárokra. Az este hagyományos szerepelője a K. E. Panchan, a színész-, táncos-, zenészbarátokból álló formáció. Most először játszanak majd „A kékruhás kislány története" című bábfilm anyagából. Kiss Erzsi, Dudás Zsombor és Pápai István közös munkája tavaly „A legjobb filmzene díját" nyerte el a KAFF-on.
Kiss Erzsi a 80-as években, a Monteverdi Birkózókör színházi társulatban improvizált először a nagyközönség előtt. A kiskora óta használt emociókkal teli „szövegelés" itt kapott először kiemelt figyelmet, osztatlan elismerést. A "kisserzsinyelv", ez az egyszerűen megfejthető, szövegtelen szöveg csak apropó. Nyelvi szabadsága jó alkalom hangnak, szívnek, közönségnek.
Az élmény meghatározója lett zenei felfogásának. A később megalakult Egy Kiss Erzsi Zene és az utána következő színházi, tánc-, illetve bábszínházi munkák mind-mind e különös "dallam-nyelv" kapcsolatból születhettek. Egyedi világa kiváló zenészekkel, alkotótársakkal hozta össze.
Az éneklős-játékos kedvre feltétlenül számítunk!
http://www.trafo.hu/programs/1467
www.kisserzsi.hu


20.00 -
Fonó Budai Zeneház
Kassák karácsony

A zuglói Kassai téren a 70-es és 80-as években működő Kassák klub legendás helyszíne volt a különböző kulturális próbálkozásoknak. A free-jazz hívei minden évben ekkor, december 27-én mutatták be új elképzeléseiket. A klub megszűnte után a hagyomány továbbvitelét 1995 óta vállalta a Fonó. A két ünnep között idelátogatók igazi csemegére számíthatnak, sok meglepetéssel. Fellépők: Dresch Q, Makám, Grencsó Bió Kollektíva, Masina, Csoóri Sándor és az Ifjú Muzsikás

21.00 -
Sirály, Színházterem
Zugoj - Zuboly plays klezmer

MC. Flóra - ének, rap, MC. Busa - ének, rap, beatbox, Lázár Zsigmond - hegedű, Ágoston Béla – klarinét, Hock Ernő – bőgő, Benke Ágoston Félix – dob



December 28. Vasárnap


22.00 -
Sirály, Színházterem
- Skayah

Lamm Dávid (Balázs Elemér Group, Sadant) és Kardos Dániel (Ektar, Sub Base Monster) játszik együtt az ugyancsak nagyon sokoldalú Heilig Tamással (Akkezdet Phiai) és a kitűnő hangú Polnauer Flórával.



December 30. Kedd


19.00
Millenáris Teátrum
Péterfy Bori elő-szilveszteri koncertje


A bemutatkozó lemez 2007 októberében jelent meg a Megadó Kiadó gondozásában. Sokakat az őrületbe kergetett, még többek pedig a szívükbe zárták a lemez első számát, a „Hajolj bele a hajamba” című dalt, melyhez videoklip is készült.
A Love Band sanzonos, punkos, reggae-s popzenét játszik, amellyel a Teátrum-beli előszilveszteri patyn vendégekkel és két nagyszerű előzenekarral színesítve szórakoztatja majd a nagyérdeműt.
A NemJuci zenekar teljesen új formáció a magyar zenei palettán, noha tagjai egytől egyig jól ismert underground ill. overground zenekarokból érkeztek. A "főnők" Németh Juci (az Anima Sound System egykori énekesnője), akit más zenei projektekből is ismerhetnek, mint például a Budapest Bár, vagy Lovasi Andrással a De szeretnék című duett. A „masszív” megszólalásért három zenész felelős: gitáron Faragó Tomi (The Puzzle), illetve a ritmus-gyárosok: Vasalo és Matyijo (Rémember). Mindkét zenekar Londonban próbált szerencsét az utóbbi években, Jucival is ott határozták el a zenekar-alapítást 2006 őszén, amikor az énekesnő három hónapos „londoni körülnézésen” vett részt. Sok zenekar rémálma a stíluskategorizálás, de nekik ez nem okoz gondot: felvállalják, hogy zenéjük "rockköntösbe tekert Jucidalok" – másképpen: Juci & Roll.
A Hangmás – megalakulása óta (2002) – a budapesti underground érdekes színfoltjává küzdötte föl magát. Sem hangulatát, sem pedig hangszerelését tekintve nem helyezhető el teljes biztonsággal egyik műfaji skatulyában sem, föllelhetőek benne new wave, electro-punk, és garázsrock hatások egyaránt.

20.00
Trafó
Love Parade - litera előszilveszter


A litera hagyományaihoz híven idén is előszilveszteri partit rendez a Trafóban, ez alkalommal Love Parade címen. December 30-án 20 órától parádés irodalmi vallomásokat hallhatnak nyolc kortárs szerzőtől. A talpalávalót a SzínészTáncZenekar szolgáltatja. Nyolc kortárs író, alkotó - négy férfi és négy nő - tárja fel egymásnak szíve fiktív titkát, a szenvedélyes szózatok szólhatnak nőhöz, férfihoz, elképzelt társhoz, elérhetetlen ideálhoz, emberhez, alkotóhoz, műhöz, hőshöz. A szerzők ezúttal lángolhatnak vagy gyűlölhetnek a színpadon, fricskázhatnak és epekedhetnek, kalandozhatnak az erotika és szexualitás irodalmi tájain, de szemlélhetik hűvös közönnyel is vágyuk tárgyát. Írók és dalszövegírók vallanak egymásnak az esten: Ágens, Centauri, Darvasi László, Fiáth Titanilla, Grecsó Krisztián, Kiss Noémi, Kollár-Klemencz László és Spiegelmann Laura.
Belépőjegy a Trafóban váltható.

20.00
Kispál és a Borz koncert
Lauber Dezső Sportcsarnok, Pécs

Lovassy András legendás zenekara egy országos turné keretében előszilveszteri bulit tart Pécsett. Vendégek: Eszter és a Gumizsuzsi valamint Zuboly.
www.kispalesaborz.hu

Sokunk karácsonya

Ma a Napkút Kiadó Sokunk karácsonya című antológiáját és a Kőbánya-Kispesti Metróállomáson és környékén 24-én este hattól 25-én reggel nyolcig tartó Hajléktalan Karácsonyt ajánljuk figyelmükbe.




Sokunk karácsonya


A Napkút Kiadó könyvét közösen hozták létre olvasók, gyűjtők, irodalomkedvelők. Ki-ki hozzátett, javasolt – sajátot, másokét: kortárs és klasszikus, ismeretlen és ismert, szakember és avatatlan is helyet kap a kiadónál minden karácsonykor összeállított antológiában.
Nyolcvanhárom vers, próza, szemelvény, emlék, rajz, fotó, kép és dokumentum foglalkozik az ünneppel. Egyet közülük itt is olvashatnak.

Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volnaűzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. és a számon hála buggyant
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.


A kötet tartalma: Ady Endre: Egy jövendő karácsony; Ágh István: Varázslat karácsonyfára; Anna-Maija Raittila: Téli éj ikonja (finnből fordította Kiss Dénes); Arany János: Almanach 1878-ra; Bella István: Érdi Betlehem; Csoóri Sándor: Karácsonytól karácsonyig; Csorba Győző: Fenyőfa; Csukás István: Kirje, kirje, kisdedecske; Dávid Katalin: Karácsony; Dobos Marianne: Karácsonyaim; Dsida Jenő: Közeleg az emberfia; Ernest Hemingway: Karácsony Párizsban (angolból fordította Bart István); Fecske Csaba: Jó hírt hozott; Felkelék én jó reggel hajnalba; Grandpierre Attila: Karácsony és a csillagvilág; Hermann Hesse: Karácsony körül (németből fordította Németh István Péter); Jámbor Ildikó: Elveszett karácsony; Jámborné Balogh Tünde: Hej regő rejtem; Jász Attila: (valakiülaz); Juhász Gyula: Karácsonyi ének; Kabdebó Lóránt: Gyermekkori viharos karácsonyom; Kalász Márton: Reménykeltés ünnepre; Karaffa Gyula: Kapós, mint karácsonyban…; Kelemen Lajos: Karácsonyi fantázia; Kisslaki László: Krisztus a hóviharban; Kosztolányi Dezső: Karácsony; Lackfi János: Készülődés; Mennyből; Lassi Nummi: Karácsony néha februárban… (finnből fordította Szopori Nagy Lajos); Lászlóffy Csaba: Karácsony, dolmányos varjakkal; Matjaž Pikalo: Fényutazás (szlovénból fordította Lukács Zsolt); Móser Zoltán: Ádám és Éva napján; Mostan kinyílt egy szép rózsa virág; Nagy Gáspár: Szegények karácsonya; Nagy László: A karácsonyfás ember; Nemes Nagy Ágnes: Karácsony; Német betlehemes-ének (fordította Németh István Péter); Németh István Péter: A Panel-betlehemes dalaiból; Peter Huchel: 1942. december (németből fordította Hajnal Gábor); Pilinszky János: A fényességes angyal is; Rába György: Karácsonyfa; Rainer Maria Rilke: Ádvent (németből fordította Fodor András); Robert Lowell: Karácsony (angolból fordította Orbán Ottó); Röpdösődik tarka madár (bolgárból fordította Nagy László); Sándor Dénes: Csendes karácsonyi dal;Sík Sándor: Regös ének; Sinka István: Ének 56 karácsonyára; Somlyó György: Budapest, 1956. Karácsony; Szálláskereső Szűz Mária; Szécsi Margit: Karácsony; Szemlér Ferenc: Karácsonyra; Szöllősi Zoltán: Ünnepem; Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák; Temesi Ferenc: Két dal; Thomas Strands Eliot: A Három Királyok utazása (angolból fordította Kántás Balázs); Végh Attila: Az égígérő fa; Verebélyi Kincső: Midőn Betlehembe…; Vladimir Popov: Karácsony (bolgárból fordította Szondi György);Vozár Márton: Varázslatosan sokízű tanyasi karácsonyok; Wolfgang Borchert: Barna arcú királyok (németből fordította Zoltán Aranka)

Képek: Conrad von Soest: Krisztus születése; Deim Pál: Karácsonyi kollázs; ef. Zámbó István: Fenyőfát üldöző mikulás; Fra Angelico: Angyali üdvözlet; Giotto di Bondone: A greccói Betlehem; Gyulai Orsolya: Andrásfalviak székely betlehemes játéka (Gyermekrajz); Ismeretlen mester: Jézus születése; Kalányos Gyöngyi: Jézus születése; Krisztus születése (üvegkép); Lakatos Andrea: Jézus születése (Gyermekrajz); Mészáros Róza képeslapjai; Petrás Mária: Babba Mária (Olasz Ferenc felvétele); Regős István: Karácsony; Schmidt György honvéd levelezőlapja 1942 karácsonyán családjának; Soós Botond felvételei; Stefan Lochner: Madonna a rózsalugasban; Vörsi (Somogy megye) betlehemesek (Móser Zoltán felvétele).


Hajléktalan Karácsony
- 2008. December 24. Kőbánya-Kispest metró állomás


Az Utca Embere önkéntes hálózat felhívását adjuk közre:

"Ma Magyarországon továbbra is nagyon sokan szenvednek azért, mert nincs megfelelő otthonuk, ahol mindennapjaikat élhetnék vagy épp a karácsonyi ünnepeket tölthetnék.
Azért szervezzük meg a „Hajléktalan Karácsonyt”, hogy ezen a meghitt ünnepen felhívjuk a figyelmet azokra az emberekre, akiknek nincs hol ünnepelniük.
Nekik és Róluk szól ez az „ünnepi demonstráció,” ahol lehetőséget szeretnénk teremteni arra, hogy a hajléktalan és hajlékkal rendelkező emberek kifejezhessék egymás iránti szolidaritásukat.
Ma Magyarországon több tízezer ember alapvető emberi jogai sérülnek azáltal, hogy nincsen emberhez méltó, valódi otthonuk, ami sem nem természetes, sem nem törvényszerű.
Demonstrációnk üzenete a szolidaritás kifejezése mellett az, hogy politikai akarattal, megfelelő társadalompolitikai intézkedésekkel mindez megváltoztatható!"


Az Utca Embere önkéntes hálózat