2009. április 8., szerda

Mediawave 2009 Fesztivál

Ahogy a MEDIAWAVE-re járó közönség már megszokhatta, évről évre speciális tematika köré szerveződik a programok jelentős része. Ebben az évben 1969 negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg majd a fesztivál, azon belül pedig a szexuális forradalomról. A 2009-es fesztiválra vérbő zenei programokkal készülünk és olyan művészi, erotikus filmek vetítésével fogjuk körbejárni a témát, amelyek bár a maguk idejében nagy vihart kavartak, messze állnak a pornófilmek világától. - A győri Mediawave 2009 Fesztiválra hívjuk meg olvasóinkat.


MEDIAWAVE’2009
Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál
„FÉNYÍRÓK FESZTIVÁLJA – ANOTHER CONNECTION”
Győr, 2009. április 25 – május 2.


Ahogy a MEDIAWAVE-re járó közönség már megszokhatta, évről évre speciális tematika köré szerveződik programjaink jelentős része. Ebben az évben 1969 negyvenedik évfordulójáról emlékezik meg majd a Fesztivál, azon belül pedig a szexuális forradalomról. A 2009-es fesztiválra vérbő zenei programokkal készülünk és olyan művészi, erotikus filmek vetítésével fogjuk körbejárni a témát, amelyek bár a maguk idejében nagy vihart kavartak, messze állnak a pornófilmek világától.

A FILMRŐL

A MEDIAWAVE Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál 2009-ben először hirdetett versenyt játékfilm kategóriában. Így az idei versenyprogramba nevezett 1250 filmből - amelyek a világ 66 országából érkezett - a MEDIAWAVE–n már hagyományosnak számító animációs, kisjáték-, kísérleti és dokumentumfilmek mellett egészestés játékfilmeket is láthat a fesztivál közönsége. A filmek között szép számban vannak olyan díjnyertes alkotások, amiket Magyarországon ezelőtt még nem mutattak be.
A MEDIAWAVE versenyfilmjeit neves szakemberekből álló nemzetközi zsűri (többek között az Oscar-díjas vágó Alan Heim, a Georgi és a pillangók rendezője - Andrey Paounov és Gazdag Gyula), valamint az Országos Diákzsűri is értékelni fogja. Az idei fesztivál újdonsága, hogy a fesztiválra nevezett nagyjátékfilmeket külön nemzetközi zsűri értékeli majd, akiknek tagjai várhatóan Mika Kaurismäki (FIN) filmrendező, Vivi Drăgan Vasile (ROM) operatőr és Marozsán Erika (HUN) színész- és énekesnő lesznek.

A nemzetközi versenyfilmek mellett a fesztivál közönsége a versenybe nem került panoráma filmekből, életmű válogatásokból, illetve speciális tematikájú mozgóképekből is csemegézhet.
A MEDIAWAVE’2009-en olyan elismert filmrendezők lesznek vendégeink, mint Gazdag Gyula, Andrey Paounov, Mika Kaurismäki és Goran Radovanovich, akik jelenlétében vetítésekkel egybekötött közönségtalálkozókat szervezünk az életmű válogatásokon belül.

A MEDIAWAVE’2009 kiemelt vendége Románia lesz, így izgalmas, évről-évre meglepetésekkel szolgáló filmművészetét is megpróbáljuk egy pár példán keresztül megragadni és bemutatni a közönségünknek. A fesztivál-díjas filmesek mellett (Radu Jude, Adrian Sitaru, Thomas Ciulei, és még sorolhatnánk) vendégünk lesznek román filmfesztiválok (Astra Film Festival, a Transilvania International Film Festival, az AlterNative Film Festival), filmiskolák (Bukaresti Képzőművészeti Egyetem, a kolozsvári Sapientia EMTE) és filmválogatásaik is.

A MEDIAWAVE’2009 a Reflex Környezetvédő Egyesülettel, a Magyar természetvédők Szövetségével és a Climate Alliance-szal közösen programsorozatot szervez az éghajlatváltozás, annak környezeti és társadalmi hatásai illetve a lehetséges megelőzés témakörében, filmvetítésekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, fotókiállításokkal, illetve a közönséget aktívan bevonó „akciókkal”.

Ahogy a korábbi években, 2009-ben is lesznek szabadtéri filmvetítések Győrben a fesztivál belvárosi szabadtéri helyszínén. A korai órákban a gyerekeknek szóló filmválogatásoknak (MEDIAWAVE animációs filmeknek), míg a későbbi órákban a felnőtteknek szóló mozinak (MEDIAWAVE zenei filmek, kisjátékfilmek) adunk majd teret. A térmozi mellett tavaly elkészült zsebmozit a MEDIAWAVE Győrben is felavatja, ami nemcsak helyszínként kínál igazán rendhagyó körülményeket a filmnézéshez, de az itt látható filmprogramok is valódi ínyencségeknek, kultmoziknak számítanak.

A ZENÉRŐL

Az idei fesztivál zenei programja ismét bőven tartogat meglepetéseket az újdonságokra éhes zenerajongók számára. A nyitónapra két dél- és közép-amerikai zenekart sikerült Győrbe csábítanunk, nyugodtan kijelenthetjük, mindkettő hazája büszkesége, a feltörekvő zenész generációk élharcosai.

Argentínából, Buenos Aires gettóiból nőtte ki magát az ASTILLERO, akik Astor Piazzola és a tango nuevo hagyományát egy roppant energikus produkcióban értelmezik újra, tartalmas vizualizációval kísérve. Igazi kuriózum produkció, a zenekar idei fesztiválunk szignálját élőben is prezentálni fogja.


Azt est másik fellépője Kubából érkezik, hogy igazi csemegével szolgáljon a latin jazz rajongóinak. OMAR SOSA kiváló fiatal zongorista, külföldön már abszolút első vonalas előadóként a neves jazz fesztiválok fő sztárjának számít. Az AFREECANOS QUARTET élén olyan virtuóz zenészekkel áll színpadra, mint a szenegáli Mola Sylla, és a mozambiki basszusgitáros Childo Thomas.

A fesztivál jazzprogramjának talán legismertebb vendége az amerikai jazz legenda – LEE KONITZ. A jazz 50-es években induló nagy korszaka, a modern jazz utolsó élő, meghatározó, stílusalkotó főszereplője ő. A Chicagóban született altszaxofonos 1949-ben, 22 évesen csatlakozott Miles Davis zenekarához, hogy a következő évben együtt rögzítsék a korszakalkotó „Birth of the Cool” című albumot. Zenei karrierjének főbb állomásai olyan nevekhez köthető, mint Charlie Parker, Dave Brubeck, Ornette Coleman, Charles Mingus, Gerry Muligan, Elvin Jones vagy Gil Evans. Hozzánk a MINSARAH nevű fiatal amerikai-német-izraeli zenekar élén érkezik.

Szintén április 30-án lép színpadra JAMAALADEEN TACUMA „COLTRANE CONFIGURATIONS” nevű formációjával. A basszusgitárost a MEDIAWAVE közönsége 2005-ben ismerhetett meg, mikor James Blood Ulmer klasszikus triójának tagjaként adták a fesztivál zárókoncertjét, és a nem kevésbé híres dobos, Calvin Weston társaságában részt vett a Grencsó István vezette Underground Jazz Zenei Műhely munkájában is.
Tacuma stílusteremtő és újító személyiség, aki a zenei színen való felbukkanása óta feszegette annak határait, hogy mit és hogyan kellene játszania egy basszusgitárosnak. Gyakorlatilag újra értelmezte hangszerének művészi potenciálját. Ornette Coleman-nel való együttműködése tette igazán ismertté a jazzvilágban, stílusokon átívelő karrierjét azonban ennél tágabb zenei világ jellemzi. Jelen formációjával John Coltrane munkásságának állít emléket. A zenekart olyan nevek erősítik, mint a fiatal angol szaxofonos TONY KOFI, aki egyedüli európai zenészként csatlakozhatott néhány éve a World Saxophone Quartet világhírű tagjaihoz. 2008-ban, Angliában az év jazz zenészének választotta a BBC.


Hazánkban még ismeretlen nemzetközi kezdeményezés a „THANKS JIMI FESTIVAL”, de biztosak vagyunk benne, hogy ami a wroclawi alapítóknak meghozta az elismerést, az nálunk is nagy közönségsikert fog kiváltani! Az egynapos minifesztivál lényege és csúcspontja, hogy erre a napra meginvitálunk minden olyan blues és rockzene rajongó gitárost itthonról és a környező országokból egyaránt, akik rövid próbát követően közösen játsszák majd el neves zenészek vezetésével JIMI HENDRIX „Hey Joe” című számát. Az ötlet egyszerű és rendkívül látványos, hangzatos!!
Wroclaw főterén 2008-ban már 1951 gitáros játszotta el a számot, jelenleg ez a döbbenetes hatású koncert Guinness rekordnak számít a világon.
Az első magyarországi eseményt egész napos – bluesra hangolt - zenei fesztivál vezet fel és koronáz meg.
A jövőben évről évre szeretnénk megrendezni minden május elsején a rendezvényt, és a külföldi szervezők tervének megfelelően e napot majd nem a munka, hanem a gitárosok világnapjaként, ünnepeként tarthatjuk számon. A rendezvényre várjuk blues zenekarok jelentkezését, akik különböző kocsikon (szekér, hintó, traktor, kamion) zenélve vennének részt egy május elsejei blues felvonulásban!
Az est főzenekara a TM STEVENS & SHOCKA ZOOLOO BAND. T.M. Stevens basszusgitárosi és énekesi tehetsége legendás, játékstílusát tekintve vad, ugyanakkor mégis melodikus, ezzel teremtve meg elsöprő hangzását. Stevens rengeteg muzsikussal és sokféle zenei stílusban tevékenykedett, többek között Joe Cocker  több albumának munkálataiban vett részt,  de szerepelt Tina Turner, James Brown és Billy Joel oldalán is.

A fesztivál szervezői évről évre egyre tudatosabban próbálkoznak olyan produkciók létrehozásával, mely a fiatal, hazai zenészeknek kíván inspirációt adni, lehetőséget teremteni, hogy a szűkös hazai keretek közül ki tudjanak törni és nemzetközi terepen megmutatkozzanak. Véleményünk szerint a zenei együttműködések, műhelyek azok, melyek ezt a célt legjobban tudják szolgálni. Ezért a fesztivál alatt több olyan workshopot szervezünk neves külföldi zenészek vezetésével, melyben hazai és külföldi muzsikusok több napig azon dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcsét egy zárókoncerten mutassák be az érdeklődők számára.
A teljesség igénye nélkül és a szervezés jelenlegi fokán az alábbi együttműködések vannak kilátásban:

A stílusalkotó Zion Train angliai dance-dubcsapat fúvósszekciója által alapított LOVE GROCER a győri reggae fiatal tehetségeivel, az Újkut HK-val fog együtt dolgozni.

PAVEL FAJT cseh dobfenomén DRUMMEDIAWAVE név alatt ütősegyüttest vezet majd.


A tavalyi fesztivál legnagyobb közönségsikerét magáénak tudható francia PULCINELLA zenekar, amely a zenén túl színházi elemeket is alkalmaz, tovább folytatja műhelymunkáját a Dzsindzsa névre keresztelt, magyar jazzformációval.

FERENCZI GYÖRGY és zenekara a Rackajam a győri Colombre Band tagjaival kiegészülve népzenészekkel dolgozik majd egy egyedi produkció létrehozásán.

LEWIS JORDAN amerikai költő-szaxofonos GRENCSÓ ISTVÁN közreműködésével a big band (nagyzenekari) forma megújításával fog kísérletezni osztrák és magyar muzsikusok társaságában.


2009. április 7., kedd

A pénz vírus -- Heller Ágnes a Centrifugában

A Páratlan Centrifuga vendége 2009. április 3-án Heller Ágnes volt. Csapó Ida a Nők és pénz portál alapítója a gazdasági világválságra vonatkozó beszélgetésrészt találta fontosnak kiemelni a blogján - az ő bejegyzésére hívjuk fel figyelmüket.


"A jó egy órás beszélgetésből csak azt a részt adom közre, ami a pénzzel, a mostani válsággal foglalkozik. Ebben Heller Ágnes azt is elmondja, hogy még a neves közgazdász, Kornai János is a fejét töri, hogy tulajdonképpen megértse, mi is történt, illetve mi történik napjainkban a sokat emlegetett válság kapcsán… Szerintem egy izgalmas beszélgetést fogsz hallani és látni - jó 17 percet igényel tőled, az életedből. :-)" - írja blogán Csapó Ida - ha kíváncsi vagy rá, látogass el az oldalára!

ICA számára Takács Mária vágott az estből ízelítőket - ezeket holnap adjuk közre.

2009. április 6., hétfő

Madame Chauchat: Rémálom ébren

Ébren rémálom gyötör. Hogy két, bántalmazott gyerekből lett felnőtt kezében van az ország. Hogy Magyarország egy bántalmazott család. Hallom, ahogy apa üti anyát. - A démonok éjszaka jönnek és lovagolnak az embereken álmukban, vélték eleink több száz évvel ezelőtt. S nem csak a férfiakat megnyomó nő démonokat, a succubusokat ismerték, akik a férfiak alá fekszenek, de tudtak a férfi démonokról is, az incubusokról, akik a nőkre feküdtek rá, s okoztak gyötrő álmokat. S visszatérnek éjszakáról-éjszakára. Ahogyan az apák térnek vissza Madame Chauchat éber rémálmában. Mert apa erős.


Madame Chauchat: Rémálom ébren


Ébren rémálom gyötör. Látom, ahogy Magyarország egy bántalmazott család. Hallom, ahogy apa üti anyát. Rúgja, szidja, kiröhögi. Nincs jó abban, amit tesz, ha próbál valamit, azt rögtön kontrázza, megvan a hatalma hozzá, majdnem olyan erős, vagy valahogy erősebb, mint anya, pedig most anya kezében a hatalom maga.

Kényszeres vízióm, hogy két, bántalmazott gyerekből lett felnőtt kezében van az ország. Igazi, hosszú évek óta tartó utánkövetéssel hasznos lenne nem vezetői szinten is megvizsgálni, mit tesz az apa, aki már régen nem is tud róla, vajon hol jár. Benne. Minden tettében. Csodálatos mindennapi színpadi tünemény, ahogy a két, sorozatosan megalázott fiú ma a világot látja.

Én közben párnámat a fejemre szorítom, nem akarom hallani, ahogy veszekednek már! De mégis, képek égnek a retinámba:
Anya mond valamit felnőttek között a költőpénzről, hogy a következő hónapban mire mit szán, hogyan miért. Szegények vagyunk, nem könnyű beosztani. Apa ül a padban és röhög. Arca eltorzul, a kárörvendés vigyora, de mindig, ahányszor csak látom őt a Házban. Ijesztő. Félek tőle, mi lesz, ha anya elmegy már, vagy megőrül, vagy feladja, és nem véd meg minket ettől az állattól? Apa igazi bántalmazó.

Retinámban a fájdalom.

Anya feladta. Megy ki, kirúgták a munkahelyéről. Hiába taktikázott, hiába kérlelt, megértett, kicsit ennek kedvezett, kicsit annak, hogy végre béke legyen a családban. Nem. Anya megy ki, kirúgták, megy, mosolyog, apa barátai várják kint, kiabálnak, rugdosnának is, mert felbőszültek, anya megy, mosolyog, köpés, törlés, mosoly. Retina, fáj a szemem.

Én meg csak szorgalmasan járok iskolába, ahogy a felnőttek kérik, mindent megteszek, már az összes játékomat odaadtam, mert azt mondják, rajtam múlik, hogy a családunknak jó legyen, hogy anya szép virágokat ültessen és apa ne részegen jöjjön haza. Mégis egyre szegényebbek vagyunk, már látom, ahogy a szomszédok a lakásunkra pályáznak, alig várják, hogy amint szétesett a család, apa elvonóba, anya elmeosztályra, mi meg állami-gondozásba kerüljünk. Esténként imádkozom én gyerek, hogy mindez ne történjen meg. Hogy apa simogassa néha anyát, anya hallgassa meg apát, és egy vasárnap, csak egy vasárnap hárman kézen fogva menjünk sétálni. Vagy legalább beszélgessünk otthon.

Anya szemérmes és szociális. Anya az anyukájával foghatott össze, mikor olyan kicsi volt még, mint most én. Testvér nélkül, egyedül, érzékenyen, sebzetten leste, mit tesz épp szélhámos apja az ő imádott anyjával. És megfogadta, hogy ha ő egyszer ezt túléli, ha felnő, akkor nagy ember lesz, és soha többet nem hagyja a szenvedést, az elesettséget, a gyengék kínját. Túlélte, megcsinálta, ahogy mondta is. De közben a sebei szivárognak ma is; már nem látja mi a jó, mi a rossz, nem tud dönteni, csak kényszeresen jót akar tenni. Nem hagyja az elesetteket, amivel elgáncsolja a tettrekészeket is, akik kezüket nyújtanák. Lassan mindenki felfelé kiált, tiszta sár és fázik. Anya becsődölt már. Monomániásan védi - nem tudja - a múltat. Apa ellen a családot.

Apa erős. Apa kritikus, mindig észreveszi a hibát, akkor is, mikor az nincs is. Az élő fába is beleköt. Apa erőszakos. Apa bántalmazó. Apát súlyosan bántalmazta az apja, megalázta, még mikor ő volt az ország apja, akkor is. Apa apja akkor is követelte jussát, befolyást, bányát és pénzt. Apa persze biztosan ellenállt, de mégsem, mégiscsak egy gyenge, kiszolgáltatott kisfiú maradt, mert a nagyapa megkapta a jussot.

Apa másképp látja ma saját történetét, mint anya, pedig az alap-rettegés ugyanaz, talán mert a nagyapa még mindig jelenvaló fenyegetés, apa ezért úgy tesz, mint ő. Keményen él, keményen nevel, családon belül és kívül egyaránt. Elvei vannak. Ideológiát körít hozzá. Úgy érzi, ő, csak ő képes megmenteni a családot. Látja, milyen buták és elégtelenek a gyerekek, a sajátjai és a neveltek egyaránt. Szigorú rendet tart. Kirúgja barátait, kíméletlen az ellenségeivel. Tudjuk, hogy bánik anyával is, kigúnyolja, meghurcolja, tönkreteszi. Retina.

Félek, apa már elvesztette az eszét. Csak a bosszú és a küldetéstudat hajtja. Félek tőle. Igazi bántalmazóra hogy bízzunk bármit is? Pedig jön, anya már nem tud megvédeni, minden nap egy halálos áldozatot követel a családon belüli erőszak.

Már én is bántalmazott vagyok. Úristen, mi lesz, ha felnövök? Hogyan őrizzem meg a józan eszemet és kerüljem ki, hogy ne váljak bántalmazóvá? Vagy kényszeres alávetetté? Talán Isten? Túl sok játékteret hagy. Én már kitaláltam: egy nénit akarok, egy királynőt, aki alatt szabadon játszhat apa és anya, de ő vigyáz ránk. Mert az összes bántalmazottnak egész életében szüksége van az anyai simogatásra.

2009. április 4., szombat

Kati Marton: Titkos hatalom

Hasonló szellemű könyv ritkán kerül a kezünkbe.
Amelyikből az a hit és tudás árad, hogy a nők a legtermészetesebb módon illeszkednek a férfiak életébe, örvénylik körül, sodorják el, és élik túl utódaikban atyjukat, férjeiket, fiaikat, elnökeiket. Megnyilvánul a titkos hatalom, a férfiak által reprezentált erő láthatatlan komplementere. Az emberteremtés ereje, a létfenntartás hatalma. - Gordon Agáta Kati Marton könyvéről.


Edith, Eleanor, Bess, Jacqueline,
Lady Bird, Pat, Betty, Rosalynn,
Nancy, Barbara, Hillary,
Laura és Michelle…

Ez a kis mondóka női nevekből áll, a világ legjelentősebb női szerepét hordozták ezeknek a neveknek a viselői, amerikai asszonyok. Elnökfeleségek. Az elnök felesége politikai közéleti csúcsintézmény. Nem a választók döntenek a személyéről, mégis elismerik a kompetenciáját és nélkülözhetetlenségét.
Az amerikai elnököt arra választják, hogy vezessen egy a világhatalmat, és ezt teljes emberként tegye. Egy teljes értékű nővel együtt. Családként, mentális egységként, amelyre ugyanolyan fontos figyelnie az Elnöknek, mint a globális összefüggésekre vagy a speciális férfi igényekre.
Ahogy Vonnegut elképzeli az egymást kiegészítő értékű szellemi kapcsolatot egy férfi és egy nő között: ami nem egyszerűen megkettőzi a szellemi potenciált, hanem meghatványozza.

Nem lesz senkiből véletlenül Elnökné, ezt csakis teljes elkötelezettséggel végzett rengeteg munka árán lehet elérni. Az elnöki pár a nemzet kollektív tudatának megjelenései formája. Elég komplikált modell, amely pontosan és állandóan jelzi, hogy érzik magukat a férfiak és a nők a kapcsolatukban, a hazájukban, és a világban.
Mentális barométer az elnöki pár, és projekciós felület. Mintaként tekintik a családok, elhatárolódnak és együtt éreznek, osztoznak egymás sorsában. Nonstop szolgálat, csúcsmodell, amelynek a lépései behatároltabbak, mint egy klasszikus baletté.

Hasonló szellemű könyv ritkán kerül a kezünkbe.
Amelyikből az a hit és tudás árad, hogy a nők a legtermészetesebb módon illeszkednek a férfiak életébe, örvénylik körül, sodorják el, és élik túl utódaikban atyjukat, férjeiket, fiaikat, elnökeiket. Megnyilvánul a titkos hatalom, a férfiak által reprezentált erő láthatatlan komplementere. Az emberteremtés ereje, a létfenntartás hatalma.

Ezt a szemléletet egyszer fedeztem fel honi viszonylatban: Gróf Edelsheim Gyulai Ilona özvegy Horthy Istvánné emlékirataiban, a Becsület és kötelességben. A társadalmi és történelmi női szerep példaértékének és spirituális jelentőségének biztos tudását. Miközben persze a balsors régen tépi, mint nemzetét.

És ahogyan vezeti elmém a magasabb intelligencia, egyszerre olvashattam Kati Marton Titkos Hatalmát Toni Morrison A Kedves című regényével. Amely rabszolga-tudatú nők sorsáról szól, és szintén ismeri az elnökfeleségek titkát. A láthatatlan erőt, az emberteremtés és a teljes elkötelezettség hatalmát.



Kati Marton közelről lát bele az elnöki párok életébe. Magas rangú diplomata feleségeként ugyanaz a szabályrendszer köti és ugyanaz az elhivatottság és tudatosság vezeti, mint jelentős újságírói és írói karriert felépítő nőként. A könyve lenyűgöző olvasmány, rengeteg apró részletéből valóban megpillantjuk az elnöki párok karakterét, érzelmi dinamikáját, a kapcsolatok személyességét. Látjuk fizikai állapotukat, munkabírásukat, betegségeiket, halljuk, kit gyanúsítottak leszbikussággal és hogyan lehet elviselni a házasságtörést, megtudjuk, milyen szereket használtak és mennyire izolálódtak, hogy viselték a kudarcot és mennyire osztoztak népük sorsában. Mennyekben kötetett párkapcsolatuk érzelmi klímája hogyan felelt meg sokmillió amerikai közérzetének.
Pontos tükröt tart az amerikaiak elé, amelyben sok szinten értelmezhetik a sorsukat, a nők és férfiak új szövetségét és közösségi szerepét. Igazi élmény volt belenézni ebbe a tükörbe, és megismerni küldetésének szépségét.

Edith, Eleanor, Bess, Jacqueline,
Lady Bird, Pat, Betty, Rosalynn,
Nancy, Barbara, Hillary,
Laura és Michelle…
Ez a kis mondóka női nevekből áll, akik eljátszották ugyanazt a szerepet, amelyet minden feleség a világon, a titkos hatalom szerepét. Wilson, Roosevelt, Truman, Kennedy, Johnson, Nixon, Ford, Carter, Reagan, Bush, Clinton, Bush, Obama feleségét alakították a XX. Század színpadán.

2009. április 3., péntek

Mindennapi mágia Zsanócon

Kiss Judit Ágnes nem tudja ábrázolni „a falut”, mert nem ismeri és nem érti, írta Sántha József, és mivel azt gondoltam, hogy ez tényszerű megállapítás lehet, illetve hogy ez akkor egy elszabott munka, nem is néztem bele egy ideig. Hiba volt. Amikor elkezdtem olvasni, nevetnem kellett ezen a véleményén. – Sándor Bea írása Kiss Judit Ágnes kötetéről.


Zsanócon


Kiss Judit Ágnes: A keresztanya. Szomor Veron történetei. Magyar Napló, Budapest, 2008

Mielőtt elolvastam volna Kiss Judit Ágnes könyvét, egy Narancsban megjelent kritikát olvastam róla, és ezért jó ideig nem vettem a kezembe. „(…) Mindez azonban inkább csak azt a meggyőződésünket erősíti, hogy az író szándéka nem az volt, hogy képtelenül túlrajzolt vonásokkal ábrázolja a mai magyar falut, hanem lelkéből fakadóan valami emberit, természeteset és egyszerűt keresett ebben a világban. Úgy érezzük azonban, számára idegen vagy alig értett világba csöppent” – írta a kötetről Sántha József. Nem hiszek minden kritikának, de ez meggyőzőnek tűnt. Hiszen azt tudtam, hogy a könyv a Magyar Napló szerkesztősége és az Írott Szó Alapítvány által 2006-ban kiírt pályázat győztese (a pályázat tárgya olyan regény vagy kisregény volt, amely hőseinek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatja a rendszerváltozás és az azóta eltelt időszak társadalmi változásait), és tudtam azt is, hogy a regény elbeszélője, Szomor Veron, idős falusi asszony. Kiss Judit Ágnes nem tudja ábrázolni „a falut”, mert nem ismeri és nem érti, írta Sántha József, és mivel azt gondoltam, hogy ez tényszerű megállapítás lehet, illetve hogy ez akkor egy elszabott munka, nem is néztem bele egy ideig.
Hiba volt. Amikor elkezdtem olvasni, nevetnem kellett ezen a véleményén. Már azon is, hogy az író eszerint mellényúlt volna, és nem is akarta parodisztikusan ábrázolni a falut, csak úgy sikerült neki, miközben kereste az „emberit, természeteset és egyszerűt”, ráadásul „lelkéből fakadóan”. (Egyébként: férfi lelkéről leírna bárki ilyen mondatot?) De még inkább azon, hogy a recenzió alapján azt hittem, Kiss Judit Ágnes realista regényt akart írni – A keresztanya viszont inkább mágikus realista elbeszélésfüzér. Szomor Veron történeteiben vegyülnek a közelmúltunk történéseiből ismert szereplők és elemek (a falu életének változásai, a beköltözők, a pártokhoz csapódó, majd álfüggetlen volt téeszelnök-polgármester) és a mágikus elemek, s mindez éppen a realista írás- és ábrázolásmód paródiáját adja.
Keserű Nemes Mihányné, Szomor Veron, nyolcvanhat éves, amikor (2006-ban) elmondja faluja, Zsanóc történeteit. A történetek (családok, szerelmek, munkások, a faluba újabban beköltözők történetei) egy-egy utcához, házhoz kapcsolódnak, és a fejezetek alcíme tartalmazza az utcák régi és új neveit is, ezzel is jelezve az idők során bekövetkezett változásokat. Szomor Veron tehát mesél a falu életéről, annak számára itt-ott érthetetlen, ám nagyon is pontosan megfigyelt változásairól, s a falu családjainak konfliktusaira rávetül Rómeó és Júlia története, Morgó Kovács Anna átka balladákat idéz, Konrád atya vágyakat gerjesztő, az egész falut bezengő hegedűszója pedig egy latin-amerikai regényből zeng elő. A történetekben ott gomolyog a 20. századi magyar történelem (Szomor Veron halott férjének háborús-hadifogságos emlékei, politikai magyarázatai formájában, a falu társadalmi változásainak leírásaiban) – persze mindig a mágikus realizmus szűrőjén át, sajátos, mesés elemeket a valósakkal vegyítő fénytörésben. Mivel az elbeszélések olyan korban játszódnak, amelyben kultúrák, értékrendek, addig egymástól elzárt világok keverednek, illik is hozzájuk ez a gomolygás.
S gomolyognak a történetekben-történésekben nősorsok is: Szomor Veron férje már nem dühíti fel magát, ha felesége beszél, ezért áradhatnak a történetei. („Én kevesebbet meséltem neki, mert könnyen megmérgesedett, aztán hogy beteg volt a szívével, hát féltettem, hogy baja ne essék.” 124. o.) Gondolkodhatunk, hogy a „bolond Csermákné” (akinek a férje kivételesen gondoskodó embernek számít, ámde mindenben kontrollálja feleségét, az egész életét kiveszi a kezéből) valóban „csak úgy” megbolondul-e, vagy az, hogy a férjét gépnek látja, az egyetlen racionális út számára; vagy hogy mi mindenen mehetett át Orsós Mira, aki emberkereskedők áldozata lett, a falu pedig megszokásból kurvának tekintette.
Van a könyvben valami vázlatosság, esetlegesség, ahogyan az egyes fejezetekben ide-oda ugrik a mesélő Szomor Veron figyelme, vannak benne „túlírt” ötletek is (a ragadványnevek halmozása egy idő után unalmas, mindenki Morgó Kovács, Begyes Tóth, Szárnyas Balogh...), de Kiss Judit Ágnes egyrészt igen jól ismeri „a” magyar falut, másrészt ismeri a rajzolást is, és nagyon jól mesél(teti Szomor Veront) erről a mi országfalunkról.


Sándor Bea



ÁGENS és Bocskor Bíborka

ICA 4. születésnapján Ágens és Bocskor Bíborka énekeltek a Centrálban - az estről hamarosan több részletet is megmutatunk a blogon, most a rögtönzött duettet láthatják, kedvcsinálóul.



ICA 4. születésnap - Ágens & Bocskor Bírborka from Irodalmi Centrifuga on Vimeo.

2009. április 2., csütörtök

Tóth Edu: Abszolult szerda

Március 20-án jelent meg Tóth Edu első kötete “Abszolult szerda” címmel. A mű humoros történetek és életképek gyűjteménye, hétköznapi életünk könnyed szatírája, csavargás és útkeresés a 21. század huszonéveseinek szemszögéből. A szerzőt Lángh Judit kérdezte.


Tóth Edu kötetében 68 novella az egyetemisták mindennapjaiba, a csavargó lét rejtelmeibe, a mindent elsöprő szerelem erejébe, és egy megborult elme gondolatfüzéreibe enged bepillantást. Mi történik, ha a húgod beleszeret Vágó Istvánba? Miért fantasztikus érzés egy táskával a hátunkon nekivágni a nagyvilágnak? Mi van, ha a jegy nélkül utazó bérgyilkos szigorú buszsofőrére talál? Ezekre is választ ad a kötet, melyben improvizatív egy-, két- és ötpercesek, meghökkentő párbeszédek zenei ajánlatokkal társítva sorakoznak egymás után.


*****


26 éves és most épp Barcelonában él. Hogy került ide?

Jó kérdés. Fogalmam sincs, mit keresek Barcelonában. Talán csak tetszik a város neve, vagy valami ilyesmi.

Miért Abszolult szerda a kötetének címe?

Olyan, mintha gyerekem született volna, most, hogy megjelent. Remélem még ott leszek, amikor felnő. Pont hat éve, március elején, Londonban fogant meg az első szösszenet. Abban az időszakban voltam életemben először úgy igazán egyedül, ami egyrészt hihetetlen inspiráció volt, másrészt mindig is hajtott, hogy hagyjak valamit magam után, de a legtöbb esetben túlságosan lefoglalt a mindennapok habzsolása. Mindig is bennem volt, hogy kitűnjek, szórakoztassak, más legyek, utólag emlékezzenek rám, akkoriban (20 körül, de igazábol előtte is) hihetetlen kalandéhes voltam, és a dédelgetett álmomból, vagyis abból, hogy valamit tényleg alkossak, ne csak mindig beszéljek róla, az lett, hogy a világtól egy időre elszigetelve, egy Kendal street mögötti utcán, egy szerda délután leültem egy járdaszegélyre, és megírtam a Változni a változáshoz-t. Talán ezért lett Abszolult szerda a kötetcím, nem tudom. Nem emlékszem egyébként, hogy milyen nap volt, azért mondom, hogy szerdán, mert így legalább magyarázatot nyer a számomra is megválaszolhatatlan második kérdés, hogy miért Abszolult szerda a kötetem címe.

Miért indult Londonba, mit keresett?

Veszprémi egyetemista voltam, az a bohém fajta, úgy éreztem, enyém a világ; fantasztikus banda, csocsó, sör, bulik, csinos lánykák Veszprémben, gyerekkori barátok Pécsen, akik tárt karokkal vártak vissza mindig egy újabb és újabb görbe hétvégére, emiatt folyton úton voltam, a Pécs-Pest-Veszprém (Pécsen nőttem fel, 18 éves korom után édesanyám és a kistesóim Pestre költöztek) háromszöget időnként hetente többször is bejártam, egyszerűen mindenhol ott akartam lenni, igazi vadcsikó másfél év volt az, amibe belecsúszott egy kaliforniai nyár is (nővérem akkoriban San Diego-ban élt), 2002 tele azonban már felettébb karcosra sikeredett, a gondtalan idillt beárnyékolták a financiális korlátok, és amikor megérkezett a lehetőség, hogy London, nem haboztam. Nyolc hónapnak indult, öt év lett belőle. Felszolgálóként kezdtem egy Kendal street-i étteremben. Magányos voltam, de miután elkezdtem firkálni, kellemesen megcsapott a szabadságérzet szele, teleírtam gyorsan egy füzetet, akkor született a Bölcsek közöttünk, a Hobbi, a Közelítés a végtelenhez és az Ernő bácsi titka.

Nem akarta folytatni az egyetemet?

Három alkalommal álltam közel ahhoz, hogy hazacuccoljak veszprémbe folytatni az egyetemet, de akkor előléptettek az étteremben. A második majdnemnél végül mégis visszaengedtek az Egyesült Királyságba (részleteket lásd a Helyzet fokozódik című novellában), a harmadik előtt pedig találkoztam Melindával, aki miatt teljesen megváltozott a forgatókönyv. (lásd: Történetünk)
Melinda megérkezése gyökeres hatással volt, van az írásomra. Akkoriban varrtam össze a most megjelent kötet első kezdetleges változatát, melybe 46 novella került. Internetkávézókban fénymásolgattam le azt a kb. 90 oldalt, majd a papírírószerboltban vettem hozzá fekete borítót, majd fehér kihúzó filccel ráírtam, hogy Abszolult szerda, utána meg odaajándékoztam lakótársaknak, meg a Londonba érkező egykori iskolás társaimnak, vagy egyéb cimbiknek.

A megismerkedésük milyen hatással volt az életére?

Melindával beiratkozunk a Thames Valley egyetemre, rendezvényszervező szakra, ami mélyvíz, egy hónappal később már vizsgafeladatként összehozunk egy zenés jótékonysági röplabdatornát, három hónap elteltével művészeti kiállítást szervezünk, de nehezen bírtuk, a munkát és az egyetemet egyszerre, mert a magas elvárások kikészítettek minket. Ekkor érkezett meg hozzánk Gerbert tesó, vagyis Ádám, örökhű jóbarátom, aki tele volt tennivágyással. Elhatároztuk, hogy saját céget alapítunk, és sportrendezvényeket szerve-zünk. Sakktornákkal kezdtünk, talán mert ahhoz kell a legkevesebb hozzávaló, sakktábla, sakkóra, meg két arc. Szomorúan döbbentünk rá, hogy sajnos a sakk hobbinak már sok, munkának túl kevés. De nincs időnk keseregni, jött a foci ötlet. Éttermek közötti focitornával indul a Hyde Park-ban, és egy mai napig is futó, a londoni magyaroknak szervezett kispályás labdarúgóligával zárul, amit Gerbert Tesó a mai napig is szervez. Közben a saját kattogások miatt beáldozódott egy második egyetem is, olyannyira lefoglalt a két munkahely. De a legnagyobb árat ezért két éve télen fizetem: miután megkértem Melinda kezét, két hétre rá szétmentünk, többé-kevésbé az elmúlt két év miatt. Felejthetetlen emlék, örökre büszke leszek a londoni teljesítményemre, de Melinda elvesztése feldolgozhatatlan, és egy cseppet sem érte meg az idealizmus táplálta túlpörgés.

Túljutott a magánéleti válságon? Kibékültek?

Hú sötét korszak volt! Se vele, se nélküle hosszú hónapokig, közben rám bízták az étterem vezetését, aminek annyira örültem, mint egy lázkúpnak, aztán belevágtunk Ádámmal. Melinda hiánya elviselhetetlen volt. Magyarországra nem akartam hazamenni lehajtott fejjel, vesztett csata után, így Spanyolországba szöktem, hogy elbújjak a világ elől. Visszakullogtam Londonba, mert bűntudatom volt Ádám miatt, hogy ott hagytam a temérdek teendő és felelősség súlya alatt, de hiába, London nekem már csak rossz emlékek halmaza lett, és akkor végképp eldőlt, hogy Spanyolországban akarok élni. Indulásom előtt pár nappal (lásd: Zsebhegedű) újra egy pár lettünk Melindával, velem jött és azóta újra együtt élünk.

Készült még több saját készítésű, fénymásolós, rajzolt kartonfedelű könyve?

A rendezvényszervezős évek előtt született a második őskötetem, a Kutatás az ébrenlétben, ami szintúgy gyűjteményekkel indult mint az első, de végül ebből is egy keményfedeles példány lett. Ezt egy pécsi barátom adta ajándékba. A jelenlegi “hivatalos” Abszolult szerda az első két vadkötetből a kedvenc írásaim válogatása.

Milyen tervei vannak? Ír még könyvet?

Van egy regénytervem, alig várom, hogy elkezdhessem. Mindenképp szeretnék beiratkozni a barcelonai bölcsészkarra, mert az egyetemek lepasszolása a mai napig tüske, jó volna megint tanulni, meg már épp ideje megint egy kicsit egyetemistának lenni, közben meg csak írni, írni, írni és írni. Barcelona egyébként csodálatos város, könnyed és vidám, de sokkal nehezebb meccs, mint London. Az viszont biztos, hogy már most ide köthető életem egyik legemlékezetesebb élménye: a januári telefonbeszélgetés Vajkai Andrással,(vhe.hu) amelyben közli velem, hogy ő vállalja az Abszolult szerda kiadását.


Láng Judit


*****Részletek a kötetből*****

Rajongó


Zenei ajánlás- Plump DJs: Shiver


A húgom teljesen megőrült. Mióta beleszeretett Vágó Istvánba, nem lehet vele bírni.

Hiába magyarázom neki mindig, hogy a reménytelen szerelem földi létünk legveszélyesebb jelensége, nem hallgat rám, és az, hogy a Fickónak (aki megjegyzem, nem csak az ő kutyája) pofaszakállt fabrikál, az még valamilyen szinten tolerálható, de a szemüveg azért már tényleg túlzás.
Tegnap este épp a Van benne valami 1988. február 8.-ai adását nézte − amit egy félnomád barátnőjével lovasítottak meg a közszolgálati televízió titkos archívumából − amikor is megragadtam az alkalmat arra, hogy felhívjam rá a figyelmét, hogy egy picit idősebb nála az arc, de azt válaszolta, hogy egy cseppet sem zavarja a korkülönbség, és hogy a Pityu akkor még bőven 55 alatt lesz, mire ő leérettségizik, és szerinte akkor fog a Pista igazán beérni, mint férfi.

Kezdtem feladni, de azért még próbáltam rávilágítani arra a tényre, mennyire nem kifizetődő belezúgni egy médiasztárba, aki igaz, hogy eléggé képben van, azt viszont kétlem, hogy egy 11 és fél éves, nagyszájú, copfos kislány lenne a nőideálja, aki mellesleg holnap mindent eldöntő dolgozatot ír környezetismeretből, ahol a szikhéjas gyümölcsökről, a vöröshagymáról és a cukorrépáról kapcsolatos ismereteiről kell számot adnia, nem pedig szíve legbelső titkairól, s ezzel le is zártam a számomra is már egyre kínosabbá váló prédikációmat.

Erre ő azt felelte, (megjegyzem, elég pimasz módon) hogy dugjam fel magamnak a cukorrépát, majd annyira berágott rám, hogy berohant a szobámba, és letépte a falamról az összes Csisztu Zsuzsa poszteremet.



Oly rövid a sötét


Zenei ajánlás- LTJ Bukem & MC Conrad: Live at Sheffield


Tizenöt darab, frissen vasalt, ropogós százas figyel a farmergatyám zsebében, miközben áthaladok a sikátorok között a part felé. Ez az összvagyonunk, de végre újra együtt fogunk élni, és amúgyis nagy része kölcsönguba. Hajnali fél három, az euró még soha nem volt ennyire erős, de biztos nem azért, mert éppen egy gettó közepén sétálok, valószínűleg ekkora hatásom nincs a világgazdaságra. Rosa háromkor indul a reptér felé, nekem meg addig oda kell érnem a lakásához, hogy átvegye a kauciót és az első havi lakbért, ha egy kicsit kilépek, még elcsípem.

− Hogy csináltad?
− Szerencsém volt, ennyi.
− Szerencséd volt, mi?
− Sokan voltak ma óvatlanok. Semmi új trükk, vagy ilyesmi. Meg különben is, én már csak a nagyon gazdag és undok turistákat rövidítem meg.
− De nagyon jól megy itt valakinek! Még válogatunk is. Nem akarsz a tudásodból átadni egy kicsit a fiataloknak is?
− De igen. Először is ne igyatok annyit! Az ront a fürgeségen és a koncentráción. Ja, és semmi erőszak. Az fontos. A katalán rendőrség simán elenged, ha csak úgy elemeled, és nem esik bántódásuk.
− Mennyit szedtél ma össze?
− 600 körül. Úgy, hogy még ebédeltem is.
− Ez aztán a kiugró teljesítmény. És hányszor vittek be?
− Ma csak kétszer.
− Azért valami tanácsot adhatnál.
− Hát, ha ennyire ragaszkodtok hozzá, annyit elárulhatok: én mindennap úgy vágok bele, hogy ez lesz az utolsó.

Néha egy kicsit zavar, hogy ilyen szinten finom itt a csapolt sör. Mióta úgy érzem, kezd befogadni a város, sokkal jobban szeretek kortyolva sétálni, mint csak úgy, és amerre járok, mindenhonnan integetnek a csaposok, így akárcsak most, a hosszú sétákból mindig az lesz, mint ami jelen pillanatban. Nem bánnám, ha már odaérnék, nincs tüzem. Egy sztorin töröm a fejem, megvan már az alapja, egy lányról szól, aki imád pingpongozni a tereken, de csak éjszaka, mikor tilos. Lehet, hogy még beleviszek egy kicsivel több feszültséget. Legyen mondjuk mindemellett biológiatanár, aki norvég utcazenészeket gyűjt. Na, alakul.

− Miért nem dolgozol éjszaka?
− Szoktam.
− Hallottam édesanyádról.
− Igen? Gyorsan terjednek itt a hírek.
− Mennyi kell még a műtéthez?
− Nem kell azt neked tudnod.
− Pedig lehet, hogy tudnék segíteni. Gyorsan tanulok, ha veled tarthatnék, pár nagyobb fogást összehozhatnánk együtt. Nekem is kurvára kell a pénz.
− Valóban? Te vagy az első, akitől ezt hallom.
− Pedig én komolyan gondolom. Itt akarom hagyni ezt a fost. Bűntudatom van. Mostanság egyre gyakrabban. Be akarok iratkozni egy egyetemre!
− Te kis csiszolatlan gyémánt. Szépen hangzik, de pont az a baj, hogyha sikerülne egy komolyabb balhé, akkor meg már azért nem hagynád abba, mert belejöttél.
− Te mondtad az imént, hogy az a tuti, ha minden napnak úgy mész neki, hogy…
− És te ezt el is hiszed? Csak oltás volt azoknak a barmoknak, hogy leszálljanak rólam.
− Nincs kedved részegeket rámolni? Vagy a parton levetkőző párok?
− Nem hangzik rosszul.
− És ez a srác, aki itt jön szembe? Nézzük meg, hátha maradt még nála valami.
− Miért is ne? De semmi erőszak!

Rosa ideges volt. Majdnem lekéste miattam a gépét.
Hiába meséltem el neki zihálva, hogy útközben utcagyerekekbe botlottam, akik a legósdibb módon raboltak ki: megkérdezték, mi a kedvenc focicsapatom, majd ugráltunk egy sort, hogy „Forza Milan!", aztán pont akkor tűntek el a láthatáron, amikor észrevettem, hogy elvittek mindent, ami a zsebemben volt.

Aztán még azért is leszúrt, amiért rendetlen vagyok, én meg ünnepélyesen megfogadtam neki, hogy soha többet nem gyűröm be a táskámba a farmerom.



A Melinda-ügy


Zenei ajánlás - Thievery Corporation: Shadows of Ourselves


Meglehetősen nehéz teljes pontossággal megfogalmazni, mennyire boldoggá tesz az a tény, hogy végre egészséges realitással kezelek egy induló, vagy még optimálisabb becslések szerint – már elkezdődött párkapcsolatot.
Már megvásároltam az összes hozzávalót a carbonarához, Schalbi megmutatta, hogyan kell lefogni a G-dúrt a balalajkán, tegnap beszereztem az engedélyt az éjszakai röplabdához, az elektromos hintaágy is le van foglalva abban a hangulatos kis csónakázóbárban, azt is elpróbáltuk elégszer, hogyan lép ki majd éjfélkor a liftből a brixtoni emlékzenekar, lassan kezd már összeállni a kép, hogyan is fog lezajlani az első közös esténk, nem akarom, hogy úgy jöjjön le, mintha most ezen múlna minden, de azért szeretném.

Az egész Siófokon kezdődött. Kaszi rávett, hogy hívjunk ki pár német tagot biliárdozni, de szigorúan sörmeccs, mert csak úgy van értelme.
Nem szeretek párban játszani, mert minimum három kört kell várnom, mire megint én bizonyíthatok, meg így általában csak akkor jöhetsz te megint, ha sikerül elraknod egy golyót, de erre sajnos részemről még nemigen volt példa. Néha ugyan sikerült bekennem a feketét, de mindig rossz helyen vagy rossz időben, és annak Kaszi sem örvendett, mert amikor épp aktuális ellenfeleink látták, hogy én fordítva fogom a dákót és megeszem a krétát, egyből egy vacsora lett a tét, Kaszi meg sajnos túlságosan büszke ahhoz, hogy a kezdeti verbális erőfitogtatások során lejjebb vegyen az igényekből, én pedig egy idő után már mindig elszomorodtam, mikor újabb párbajokra került sor a zöldasztalon, nemcsak azért, mert a júliusi borravalóm ráment a fiatal sváb turisták melegétkeztetésére, hanem mert Kaszi már kezdésnél kiabált velem, amiért nem voltam hajlandó összerombolni az ízlésesen, háromszög alakban felhelyezett színes gömböket, melyekre ráadásul még számokat is felfestettek, hogy mindig tudd, mennyi van vissza a tiszta játékidőből.

A randink után jöttem rá, hogy a lányokkal is ugyanez a helyzet. Ha bele se kezdek egy párkapcsolatba, fantasztikus hozzáállást tapasztalok a másik oldalról, ha megpróbálok elmenekülni, rajongás születik belőle, azon kalandok, melyeket már másnap reggel szívesen hagynék múlt időben, a legtöbb esetben tökéletesen működnének, de amikor elhatározom végre, hogy „na most aztán tényleg meghódítom", túlzott udvariaskodás lesz belőle, és már az első ostromok után rádöbbenek, hogy még nekem is elment a kedvem magamtól.
Pedig Melinda csodálatos lány, te meg hiába szokod meg lassan ezt a fajta típushibádat, azért utólag így jó lett volna másképp.
De akkor már inkább a biliárd. Abban legalább tehetséges vagyok.



A helyzet fokozódik (2004)


Zenei ajánlás - Dino: Beach Sound


április 30. péntek 3 óra 30 perc
(Veszprém, Kőbánya utca 3. Geriék albérlete)

- Edu!! Már rég lent kéne lenned a Buhimon, Ádámék meg a maradék cuccaid ott várnak! Edu! Edu!! Azt mondtad, mindenképp el kell érned a legelső buszt Pestre, ami 4 óra 5 perckor megy, be fogod bukni bazdmeg!
- Még öt perc, jó? Picsa készen vagyok. Egy picit még pihenek.
- Bepakoltuk neked a játék körfűrészedet, amivel a romlatlan szüzeket riogattad sikolymaszkban a fesztivál ideje alatt. Örülsz neki?
- Aha, de most ne, mert még öt perc. Tényleg csak annyi, csak most még…


április 30. péntek 4 óra 1 perc
(Veszprém, buszpályaudvar)

- Te, ez a busz Velencébe megy!
- Dehogyis! Rá van írva, hogy Budapest. Ezt még pöffentsük el, és indulok.


április 30. péntek 4 óra 6 perc
(Veszprém, még mindig a buszpályaudvar)

- Mondtam, hogy ez nem te a buszod.
- Egy olasz kirándulóbusz véletlenül befarol hajnali 4-kor a veszprémi buszvégbe, tele csinos talján pennákkal. Szerintetek ez reális?
- Megvan a fűrészed? Mindenki aláírta.
- Bassza meg! Ott hagytam a Buhimon!


április 30. péntek 4 óra 9 perc
(Veszprém, buszpályaudvar, de már csak percekig)

- Hát akkor, Zsé, Ádám, köszönöm, hogy kikísértetek, és akkor...
- Ne Edu, csak menjél! Ne búcsúzkodjunk! Úgy könnyebb. Úgysem úszod meg, úgyis megtalálunk, te fasz!
- Jól van, hát akkor csak annyit tudok mondani, hogy ÉLJEN A VEN! ÉLJEN A VEN!

- Megkérném a fiatalembert, hogy ne ordítson a buszon. A többi utas aludni szeretne.
- Még csak most szálltak fel. Egy kicsit azért nézelődhetnének még, amíg kigurulunk a pusztába.


április 30. péntek 18 óra valahány perc
(Budapest, Alkotmány utca)

- Ne izgulj Edu, nem lesz semmi gáz. Szállásigazolás, meghívólevél, repjegy viszszafelé megvan. Különben is, holnaptól uniós tagok vagyunk. Még a személyit is elfogadják.
- Remélem is. Nem vagyok túlságosan büszke arra az áthúzott Stanstead pecsétre az útlevelemben. A személyit felejtsd el. Évek óta nem találom.
- Jó, az igaz, hogy a határon nem fognak megdicsérni, amikor meglátják azt a kis sarat a múltadból, de azért jó hecc volt, nem igaz? Utólag azért örülsz neki, hogy így alakult, nem?
- Ha holnap bejutok, akkor mindenképp. Csodálatos 8 heten vagyok túl. Hatalmas káosz vett végig körül, de rendkívül jól mulattam. Az egész kurvára megérte, ha visszaengednek. Ott volt a VEN, az A38 bulik, Keaton meg utána Maldini bácsi a Bad Companyból, a 24 órás foci, amire majdnem elmentünk Dáviddal meg Jolo Csabival, újra összeállt az FC Fumár, aztán ott volt a PVSK meccs, a Krisz buli, két gyökérkezelés, a Dongó bálok, Ádámmal a megérkezésünk Pécsre, tudod, amit meséltem, amikor a büfékocsiban odaült hozzánk három lány, aztán Sárbogárdnál kiderült, hogy az a hölgy, akit egyikünk sem fűzött, na az annak az édesanyja, akinek addig Ádám egész úton igen célratörően csapta a szelet.
- Az durva. Ja, írtam neked egy-két Digweedet az útra, jövök ám én is nemsokára!
- Köszönöm Csatka, úgy legyen, tárt karokkal, és én akkor most elindulok. Izgalmas meccs lesz, de mi azokat szeretjük!


május 1. szombat 8 óra 45 perc körül
(London, Stanstead reptér)

- Ezt nem hiszem el, bazdmeg!
- Mi van?
- Félreültetett ez a faszkópé! Már megint! Elvitte az útlevelemet, hogy becsekkolja.
- Ne aggódj, nem fognak visszakúrni. Ez az első gép Londonba, ami uniós magyarokat hoz ide. Ez diplomáciai kérdés.
- Ugyan már Poki, olyan frissen vagyok feketelistás, hogy na. Még meg sem száradt a tinta a kiutasító levelemen.
- Uniós állampolgár vagy, majdnem 9 órája. Nincs joga szopatni.
- Úgy látszik, ez a répa nincs tisztában a jogaival.

május 1. szombat 8 óra 50 perc körül
(London, Stanstead reptér)

Ollééé!! Bent vagyok!! London!!!!! London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fuckin' Poppins! Reszkess Poppins, jövök!


május 1. szombat fél 10 tájékán
(London, Stanstead reptér)

- Hát akkor ez itt megint Magyarország-Anglia: hat-három, pedig kurvára idegenbe játszottuk!
- Durva ez a póló.
- Ja, Dino búcsúajándéka. Ez itt egy gulyás, ez meg itt egy matyó hímzés, az meg ott a Hortobágy. Nagyon magyar, nem?
- Bejött az újságíróknak.
- Én még akarok nyilatkozni. Fergeteges élmény! Minél nagyobb baromságot hordtam össze, annál több mikrofont tettek bele az arcomba. Téged azért többet vakuztak. Az tetszett, mikor azt mondtad, hogy: „A magyarok csak rövid időre érkeznek az Egyesült Királyságba, nem áll szándékukban letelepedni." Utólag azért nekem is lejött, hogy sok itt a beugratós kérdés. Szerinted már holnap megjelennek ezek a cikkek?
- Fogalmam sincs, de a holnapi naptól fogva elkezdem majd felvásárolni a Daily Mirror-okat, Daily Telegraph-okat meg az Evening Standardeket. Na menjünk! Fogunk egy taxit, jössz?
- Nem köszönöm, megyek busszal, gondolom ti Harringay felé mentek. Nekem pont a város másik fele esik útba.
- Jól van Edukám. Majd hívj, miután Stefano bácsival elrendeztél mindent, aztán ünnepelünk.
- Ja, hát van mit!


május 1. valamikor szombat 11 óra és dél között
(Stanstead reptér és London belvárosa között)

A fülemben a Midnight express zakatol, a szám fülig, boldog vagyok és türelmetlen, zavart és felszabadult. Mert hát akkor a terv első része mellé pipa került. Most jön a másik fele, nem visszamenni Kendalre. Csak nem visszamenni! Hiába első melóm, meg az a felejthetetlen másfél év, Gulay-t képtelenség elviselni. Stefano tárt karokkal vár a Blandford streeten, és hiába visszalépés, sokkal barátibb ott a kavics, 330-at ígér hetente, ami több, mint megfontolandó, hiába a világ legunalmasabb étterme, és akkora a belső tér, hogy mikor egyszerre több, mint négy vendég áll fel az asztaltól, akkor az már felfordulás, viszont az olasznál nem kell egy főnökömnek kikiáltott tapír értelmetlen osztásait eltűrni. Ahogy bámulom az elsuhanó tájat, próbálom az elkövetkezendő napokat megtervezni, fontos gondolatokat ébresztgetni, de egyfolytában csak nosztalgiázok, a jó öreg Julius, a szemem előtt cseperedő törzsvendég kiskölykök, meg hasonlók, a szívemhez nőtt Kendal, de véglegesen úgy döntök, marad a Stefano terv, 2 hetet kap a kopasz, meglátjuk, mit tud. A legfontosabb, hogy a Kendal street-ről meg a többi testvérétteremből ne lásson meg senki abban a kísérleti 14 napban, de legfőképp Alit kéne elkerülni.


május 1. a valamikor 11 és dél közötthöz adjál hozzá pontosan másfél órát
(London, Marble Arch)

- Eddie!!!
- Ali! Aztakurva! Ebben a pillanatban érkeztem Londonba, és már most összefutunk!
- Miért nem szóltál? Kimentünk volna eléd!
- Elég kalandos volt az elindulásom, örülök, hogy jó gépre szálltam.
- A lényeg, hogy itt vagy. Na gyere Eddie, igyunk egy sört! Beszélnem kell veled. Sűrgős. Majd később lepakolsz.


május 1. az előbbihez adjál hozzá három percet
(London, Wetherspoonék Tyburn nevű bárja)

- Térjünk a tárgyra, Eddie! Fenntartottam a helyed. Biztos voltam abban, hogy visszajössz.
- Köszönöm Ali, tudod, rengeteget agyaltam a visszaérkezésemen, és azzal aztán tényleg nem számoltam, hogy le sem veszem a lábam a reptéri buszról, és már te jössz velem szemben.
- Figyelj Eddie, lenne egy fontos kérdésem a jövődet illetően.
- I- igen?
- Szimpla vagy dupla gin-tonic?
- Szerintem ne aprózzuk el.
- Egészségedre Eddie, én tudtam, hogy előbb-utóbb megérkezel.
- Én nem mindig. Na és hogy megy a Kendal–Wigmore–Park street aranyháromszög?
- Le vagy maradva, már ötöt viszek. Addig nem nyugszom, amíg nem 10 éttermet irányítok.
- Nahát Ali, azért ennél több ambíció is szorulhatott volna beléd. Biztos a cégnél is jobban értékelnék, ha egy kicsit bevállalósabb lennél.
- Gulay felmondott a múlt héten.
- Mi??
- Miután elmentél, folytatta az ámokfutást. Összeveszett Terezával, Pelinnel, utána meg velem. Azt szeretném, ha te lennél Kendal street új assistant managere. Elvállalod?
- Húúú, Ali, bocs, de ez a hír most egy kicsit sokkolt, úristen... mármint ne értsd félre, örülök, meg minden...csak most olyan hirtelen jött, tudod mit? Hozok még egy kört!

Állok a pultnál, egy lenge trikós lány áll előttem, faarccal dobálja rá a jegeket az egydecis Gordonra, aztán ugyanazzal a kézzel, s mozdulattal megijeszti egy kis keserű, szénsavas folyadékkal. Ott áll előttem, fél méterre, mégis kilométerekre tűnik a látvány. Lepörög előttem a múltam, jövőm, stb…, hihetetlen, de igaz, Edu, szedd össze magad, “az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta szárnyait”, csörög a telefonom, kéne szólni a cimbiknek, csörög a telefonom, Stefano-tól meg bocsánatot kérni, csörög a telefon valahol, alig várom, hogy újra nekiessek, és a kis Kendal újra odakarmoljon a világnak.

- 7 font 36 penny lesz.
- Köszi, köszi, figyu, hozzá tudsz dobni még két sört? Mi most ünnepelünk. Bajnok lesz a Milan. Kivehetem a szívószálat, nem para?
- Nem a te telefonod csörög?
- Ja de, köszönöm, aranyos vagy, halló?
- Na végre, hogy felvetted! Edukám, Poki vagyok. Na figyelj ez most durva lesz, remélem ülsz.
- Nem, de nekem már mindegy, reggel örültem, hogy beengedtek az országba, öt perce szálltam le a buszról, most meg előléptettek a Kendalon. Ha veletek megyek taxival, ez most nincs.
- Az zsír. Engem 5 perce hívtak a Sky Newstól. Tetszett nekik a reggeli újságinterjúnk, és be kell érnünk minél hamarabb egy élőfelvételre nyilatkozni. Jelenleg épp a Sky News szolgálati verdájában ülök Timivel meg Imcivel. Feléd tartunk. Csak azt áruld el, merre vagy, és felveszünk.


május 1. szombat 15 óra magasságában
(London, Sky News stúdió)

- Egyenesen nézz majd a kamerába!
- Köszönöm a tippet. Jenny, tehetek tejet a kávéba?
- Persze. Gabriel hol van?
- Szerintem kiment telefonálni.
- Ha látod, szólj neki, hogy 4 perc múlva mindketten élő adásban vagytok.
- És hova fog ő itt leülni?
- Ő egy másik stúdióban fog nyilatkozni.
- Mikor érkezik a riporter? Megbeszélhetem vele a kérdéseket?
- Nem lesz itt senki. A kérdéseket hangszóróból fogod hallani. Egy perccel kezdés előtt fogod megkapni a pontos instrukciókat. Fontos, hogy a kamerába egyenesen nézve válaszolj.
- Melyik a kamera?
- Az a piros pont középen.
- Jó, azt látom, de melyik piros pont?
- Bocs, de nekem most mennem kell.

Hátranézek, Timi meg Imci vigyorogva integetnek az üvegfal mögül. Hú, fel kéne hívni Keresztanyut, hogy vegye fel. Mármint videóra a közszereplést.

- Szia Ari, Edu vagyok.
- Na végre! Aggódtunk, hogy bejutsz-e. Jól van, látom, sikerült, ez már londoni szám. Telefonálhattál volna azért előbb is, bemondták a rádióban, hogy...
- Három perc múlva a Sky News-nak adok interjút. Élőben. Vedd fel légyszi. Az uniós csatlakozás. Azt hiszem, erről kérdeznek majd.
- Te aztán nem vesztegeted az időd. Nekünk sajnos nincs Sky Newsunk, és nem vagyunk otthon, de majd kitalálunk valamit. Figyelj Edu, mindenképpen...
- Ne haragudj, de le kell tennem, most jönnek a hangszóróból az instrukciók.

-Edward! Készen állsz az interjúra?

Hmm, nézzük csak, szerdán 4 óra, csütörtökön 5 óra alvás, pénteken félóra alvás, aztán ma ez a másfél óra féligalvás a reptérről idefelé, fosbetegen, éhgyomorra három ginnel és egy sörrel. Igen. Hát persze! Soha jobbkor! Na ide azokkal a kérdésekkel!

- Igen, készen állok.
- Remek. Arról fogunk kérdezni, hogy te mit dolgozol, miért pont Londont tartod a legalkalmasabbnak arra, hogy munkát vállalj, mekkora fizetésre számítasz. Valamint arra is kíváncsiak volnánk, hogy véleményed szerint honfitársaid miért érkeznek olyan nagy számban Londonba munkavégzés céljából?

Hát ez fasza! Imci és Poki is azt tanácsolta, az interjú során csak két témáról ne ejtsek szót semmiképp, az pedig a munka és a pénz. Azóta levágtuk, hogy itt a fő hírértéke annak van, hogy Angliában viszonylag sok a munkanélküli mostanság, mégis május elsején ezrével érkeznek a csehek, lengyelek, magyarok meg a többi új tagállam vándorai.

Miért van ez? Erre a kínos kérdésre kellene egy frappáns választ adni a szkeptikus briteknek. Akármennyire szép lenne most hősöknek lenni, ez itt most nem arról szól, de akárhogy is, itt most a hazánkat képviseljük, illene méltón helytállni. Hallom, ahogy komoly hangon bemondanak minket. Széchenyi arcképét emlegetik, meg a Lánchidat, aztán már csak azt hallom foszlányaiban, hogy Poki beszél.

Mindjárt én jövök! Tehát terelni kell, mit dolgozol, mennyit keresel, miért Londonban, ne legyen benne a munka és a pénz szó. Normál.
Majd valamit csak kitalálok. Még van legalább 40 másodpercem.
Legfontosabb fegyverünk a tökéletes koncentráció, a megalkuvást nem tűrő összpontosítás.

Csak ki kellene lassan már pakolni. Meg fognak olvadni a Túró Rudik...




Életrajz


Zenei ajánlás - Fatboy Slim: Praise You


Kasza Balázs (1982- )

A magyar közélet jelentős személyisége, kétszeres Németh Karola ezüstkoszorú érdemrenddel kitűntetett szín- és életművész, a Real Margit húzóembere, a Janus Gimnázium egykori illegális röplabdacsapatának oszlopos tagja, Siófok bikája, Magyarürög Maldini-je, Baranya megye legagilisabb tekejátékosa, érzelemvilága és gondolkodásmódja egyedülálló, korát jócskán meghazudtolja.
1982. július 8-án, egy teliholdfényes, borízű nyári hajnalon születik meg a Pécsi Gyermekklinikán. Már születése pillanatában összetűzésbe kerül az éjszakás nővérrel, és ahelyett, hogy felsírna, duzzogva kitotyog az Édesanyák útjára, hogy elérje a 27-est, de mivel vagy három percig nem jön a busz, gyalog indul hazafelé, hogy megismerje, milyen is a járás arrafelé.
Az óvodás évek alatt szoros barátságot köt Fodor Péterrel és Radivojevics Krisztiánnal, akiknek megtanítja, hogyan kell ügyesen, körzővel-vonalzóval likvidálni a puhább arcokat, és ide köthető az első nagy szerelem is: a délutánonként mellette virrasztó lányka, Zsófika első látásra szerelemre gyullad iránta, a tízórai osztásnál és a mászókán olyan szemezések mennek, hogy a kishölgy azóta is napszemüvegben alszik.
Általános iskolás éveiben lázba hozza a labdarúgás féktelen szeretete, és mint Közép-Európa egyik legígéretesebb fiatal ballábas tehetsége, meghívást kap Kapusi úr csapatába, ahol is olyan kiválóságok mellett bizonyíthat, mint pl. Sós, Sövér, Krapecz, Gelencsér, Fodor, Kapusi jr., meg persze a legendás Ursprung Csabi.
Háromszor delegálják a Barátság kupára, és innen már csak egy ugrás a pécsi utánpótlás csapat, ahol Soma bácsi kezei alá kerül, hogy az egykori pécsváradi bombázó (PVSK-örökös gólrekorder) átadhassa neki tapasztalatait, de a beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen, ekkor kialakult barátsága egy újdonsült gimnáziumi osztálytársával, T. Eduárddal jelentősen destruktív hatással van a teljesít-ményére. Három év alatt 591 alkalommal késik el edzésről, de abból egyszer azért önhibáján kívül, amikor is a könyvkötő szakkör elhúzódik, a megyei iskolatörténeti vetélkedő döntője mégse marad el, ráadásul a busz összeütközik egy ökrösszekérrel a Szigeti úton, az újmecsekaljai pályát körbezárja a vörösingesek csapata, de a Bóbita parkba is csak helikopterrel lehet bejutni, az engedélyt viszont már megint bent felejti a Nintendo kölcsönzőben.
Kasza Balázs ezzel párhuzamosan a gyengébbik, női nem után is élénken kezd el érdeklődni, viharos románca egy bájos arcú & csinos fenekű harkányi tündérkével, B. Anitával már arra enged következtetni, hogy megállapodik, viszont érkezik egy lengyel iskolabusz, aztán jönnek az új elsősök, májusban a kirándulócsoportok, Siófokon indul a szezon, kezdődnek a szalagavatók, gólyabálok, szecskatáborok, és még sokan mások. Az izgalmakkal teli románcok korhű, hiteles dokumentációit az Ezeregyéjszaka meséi felújított, alternatív befejezésekkel is dúsított verziójú gyűjteménye őrzi.
Kasza Balázs személye megosztja a közvéleményt, egyesek az örökösen lázadó ifjút látják benne, aki cigivel a szájában érdeklődik a tüdőszűrő legközelebbi időpontja felől, mások egy örökös kalandort, akivel Siófokról Pécsre haza lehet jönni akár hét és fél óra alatt, öt átszállással is, megint mások a hű barátot, akivel tűzön-vízen át mindig, mindent, és vannak olyanok is, akik azt mondják, ez a srác nem őrült, és még csak nem is kattant, nem, nem, egyszerűen csak ő a Kasza Bazsi és kész!


2009. április 1., szerda

Nemzeti analízis Heller Ágnessel

2009. április 2-án
csütörtökön este héttől a Centrál Kávéházban
A Nemzeti Lelkiismeretvizsgálat és a Nemzeti Csoportterápia után
NEMZETI ANALÍZIS Heller Ágnessel.
A filozófussal Gordon Agáta beszélget. Nincs Kegyelem: Simán Éva énekel.


Hívószavak az esthez:

Nemzeti önismeretünk, megakadásaink, hárításaink és önbecsapásaink
PÉNZ: válság és valóság. Létszükséglet és/vagy szociális csapda
TENNI vagy nem lenni..?
Veszprém és Tatárszentgyörgy
Új szövetség nők és férfiak között.

Kedves Ági! Azt hiszem, hogy ezek égető kérdések, amelyekre gondolni is alig merünk. A múltat hárítjuk, jövőképünk katasztrófa. Kevesen beszélnek minderről hitelesen és jól érthetően. Arra kérlek, hogy oszd meg velünk az érzéseidet és gondolataidat ezek kapcsán.

Az estek nyilvánosak és ingyenesek!
2009. április 2. csütörtök este 7. CENTRÁL KÁVÉHÁZ

------
Heller Ágnes a wikipédián
Heller Ágnes a Mindentudás Egyetemén a modernitásról beszélt
Heller Ágnes a hiszékenységről

Csendes küzdelem az Ohion túl - Alice Walker: Kedves Jóisten

„Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Celie, Alice Walker Kedves Jóisten! című regényének hősnője az eredeti kiadás után négy évvel már olvasható volt magyarul is - 1987 óta 'szedi áldozatait' az öntudatra ébredő, apja és férje által gyalázott, férje szeretője által az életre és az önszeretetre tanított lány története - alakjának alkotóját, Alice Walkert Urbányi Eszter mutatja be ICA olvasóinak.


Urbányi Eszter: Csendes küzdelem az Ohion túl -
Alice Walker: Kedves Jóisten


„Én nem csinálhatom helyetted.
Mekkell kűzdened velük, magadér”


2009. január 20-a nagy nap volt az Egyesült Államok életében. Érezte ezt a texasi farmerektől kezdve, a New York-i tőzsdecápákon át, az alaszkai rénszarvasvadászokig mindenki. (Na jó, a republikánusok naptárában talán nem lesz piros betűs ünnep, de azt azért ők is érezték, hogy itt bizony valami készülődik). Még a floridai Örök Tavasz Nyugdíjas Otthon lakói is mind egy szálig összegyűltek a tv-szobában, hogy legalább virtuálisan részesei lehessenek a nagy eseménynek. Évek óta most először nem vitatkoztak össze azon, hogy melyik csatornára kapcsoljanak. Mindenki ugyanazt akarta látni: az Egyesült Államok első fekete elnökének beiktatási szertartását. Szerencséjükre, az amerikai nemzeti adó percről-percre közvetített minden mozzanatot. Látni lehetett, amint a Lincoln-emlékmű körül egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, amint feketék, fehérek, latinok és ázsiaiak egy emberként éljeneznek, s amint az érkező új elnököt szűnni nem akaró üdvrivalgással fogadják. Az ujjongó tömegben számtalan híresség is akadt. Többek között ott integetett Spike Lee, Oprah Winfrey, Bruce Springsteen, Tom Hanks, Tiger Woods és Susan Sarandon is. Az Örök Tavasz egyik szemfüles nézője még a sorok között elvegyülő, láthatóan örömmámorban úszó, széles mosolyú Alice Walkert is kiszúrta. Pontosabban felismerte. Nem, nem Whoopi Goldbergnek hitte. Tényleg felismerte. Tudta, hogy, akit lát, az Alice Walker.
Alice Walkert ugyanis ismerik, fel– és elismerik Amerikában. Ő nem csupán író. Ennél jóval több: egyetemi tanár, polgárjogi aktivista, közéleti személyiség. Egy ember, aki évtizedek óta küzd a faji diszkrimináció ellen, aki teljes mellszélességgel kiáll a női egyenjogúság ügye mellett, aki szót emel a közel-keleti háborúk beszüntetéséért. Olyasvalaki ő, aki elvei mellett nemcsak szavakkal, de tettekkel is kiáll. Míg például sokan megmaradtak a környezetvédelem lelkes szószólóinak szerepében, ő üres beszéd helyett rávette kiadóját, hogy könyveit kizárólag újrahasznosított papíron jelentessék meg. Vagy, amikor arról volt szó, hogy vessenek véget az iraki háborúnak, ő hangzatos pacifista szólamok helyett kivonult a Fehér Ház elé és a Lafayette Parkban több, szintén tettre kész nőtársával együtt (pl. Maxine Hong Kingstonnal) tüntetett az iraki háború ellen, vállalva ezzel azt is, hogy letartóztatják. Hogy neves író létére miért vállalta a bebörtönzést, arról így nyilatkozott: “Egyszerűen szükségesnek tűnt, mert nem hiszek abban, hogy embereket bántani lehet. Hogy gyerekeket bombázni lehet. Nem hiszek abban, hogy szenvedést kellene okozni, amikor az teljességgel szükségtelen. A szenvedés márpedig szükségtelen. Olyan nőkkel voltam ott együtt, akik úgy gondolták, hogy az iraki nők és gyerekek éppoly kedvesek, mint saját családjaink női és gyerekei, és valójában mi mindnyájan egy család vagyunk. Ezért ez az egész olyan volt, mintha saját magunkat bombáznánk.”
Erről az élményéről legújabb könyvében, a Mi vagyunk azok, akikre vártunk (We Are the Ones We Have Been Waiting For) című kötetében bővebben is mesél. Az esszéket és beszédeket tartalmazó kötet nagy port kavart, addigi állandó kiadója, a Random House nem is jelentette meg, így Walker átpártolt a nonprofit New Presshez, ami viszont örömmel kiadta. A kötetben Walker ragyogó éleslátással beszél a világ vezető hatalmainak felelősségéről, a korunkat sújtó társadalmi problémákról és a mindnyájunk vállára nehezedő kihívásokról. Meditatív írásai reményt adnak és tanítanak. Tanítanak arra, hogy miként válhatunk olyan emberekké, akik tudják, mi a helyes, akik képesek a türelemre, a részvétre, a megbocsátásra, akik hisznek abban, hogy megváltoztathatják és jobbá tehetik a világot. Az írónő jelenleg is e könyvét népszerűsíti Amerika-szerte. Könyvbemutatóin kivétel nélkül teltház fogadja, az emberek láthatóan szeretik, ő pedig pillanatokon belül különleges aurát képes varázsolni maga köré amint nyugodt hangján, déli akcentusával elkezd beszélni vagy felolvasni, (a könyv washingtoni bemutatója ide kattintva tekinthető meg).
Bár az idén 65 éves Walker már számtalan regényt, vers- és esszékötetet írt, általában mindig úgy konferálják fel könyvbemutatóin és egyéb közéleti szereplésein, mint a Kedves Jóisten (Color Purple) szerzőjét. A könyvnek szentelt kitüntetett figyelem nem véletlen, hiszen ez hozta meg számára a világhírnevet. 1983-ban elnyerte vele az amerikai Nemzeti Könyvdíjat és a Pulitzer-díjat is, s ezzel ő lett az első afro-amerikai írónő, aki részesült a neves kitüntetésben. A regényből Steven Spielberg mozifilmet készített Bíborszín címmel, a Broadway-n pedig Oprah Winfrey jóvoltából musicalként is látható. Mára már több mint 25 nyelvre fordították le a regényt. A magyar kiadás öt évvel az eredeti után, 1987-ben jelent meg az Európa Kiadó zsebkönyv-sorozatában. Walker egész eddigi életművét tekintve is, ez a regény tűnik legmaradandóbb alkotásának. Későbbi írásművészetének fő témái, mint a faji elnyomás, a szexizmus, az erőszak, az elhibázott emberi kapcsolatok és az elszigeteltség már itt előkerülnek.
Alice Walker az amerikai Dél írója. Legtöbb művéhez hasonlóan, a Kedves Jóisten is saját szülőföldjére, Georgiába vezeti az olvasót. Nagy déli íróelődjeivel (pl. William Faulkner, Flannery O’Connor, Carson McCullers, Eudora Welty) szemben, akik az „elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen” fehér déli embertípus ábrázolói, Walker a fekete déliek életét tárja elénk. „Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a fekete közösség világában jelenik meg – s többnyire asszony.” – áll a magyar kiadás borítóján. Walker saját tapasztalatából merít, amikor a feketék egymáshoz való viszonyáról ír, így a maga leplezetlen valójában képes bemutatni a fekete női sorsot: a kizsákmányolást és az erőszakot, a kiszolgáltatottságot és a megalázottságot, a zsarnokságot és a szolgaságot.
A Kedves Jóisten egy fekete kislány Celie életét követi nyomon 14 éves korától kezdve. Celie soha nem járt iskolába, amennyit írni-olvasni tud, azt húgától tanulta meg, mégis úgy érzi, hogy le kell írnia és meg kell osztania valakivel mindazt, ami a szívét nyomja. Ezért elkezd leveleket írni Istennek. A Kedves Jóisten valójában e levelek sorozata. Mivel Celie a maga iskolázatlan angolságával írja e leveleket, a regény olvasásakor úgy érezzük, mintha élőszót hallanánk, s szinte megelevenedik előttünk az az afro-amerikai hangzásvilág, ami a fekete nőírók (pl. az előző részben bemutatott Toni Morrison) kedvelt és gyakran használt eszköze. A Kedves Jóisten ezzel egyúttal át is írja a levélregény műfaját, amennyiben egy hagyományosan magas irodalmi műfajt az élőszót idéző folklorisztikus nyelvhasználattal ötvöz.
Celie naiv szavai ugyanakkor súlyos tartalmakat hordoznak. Már az első levelekből kiderül, hogy apja többször megerőszakolta, és az így született két gyermekét titokban, az éj leple alatt elvette tőle (Celie sokáig azt hiszi, hogy talán meg is ölte őket). Anyja halála után, apja tovább zaklatja, sőt húgát, a szép és okos Nettie-t is elkezdi méregetni. Celie csak, hogy megvédje Nettie-t inkább maga válik ismét áldozattá: „Mekkértem inkább velem csinájja mint a Nettie-vel amég az új mamánk beteg. Ő meg csak bámul, hogy ugyan miről is beszélek. Mondom neki, hogy én maj kikészittem magamat a kedviér. Rohanok a szobámba, kötök magamnak lófarkat, eligazítom a huncutkákat és bújok bele az új mamánk magas sarkú cipőjébe. Jól megvert amér ringyósan öltözök de azér csak megtette velem.” Ezután tűnik fel a regényben szinte végig csak Mr…-nek nevezett özvegyember, aki feleségül akarja venni Nettie-t, de végül beéri Celie-vel is. A rabszolgavásárokat idéző „lánykérés” végén Celie sorsa eldől, Mr… elveszi, (de mintha jobban örülne a hozományként vele járó tehénnek, mint magának, Celie-nek).
Házasságával Celie cseberből vederbe esik. Mr… házában feleség helyett megint csak szolga lesz, akit férje kénye-kedve szerint bántalmaz, megaláz és semmibe vesz. Mr… brutális tetteinek nincs valódi oka, úgy gondolja, hogy pusztán azért, mert ő a férfi a háznál joga van bármit megtenni a feleségével: „Harpo megkérdezte az apját, hogy mér ver engem. Mer a feleségem, mongya rá a Mr… Meg mer makacs. Minden nő megérdemli… nem fejezi be. Csak lógattya bele a fejét az újságba. Pont mint a papa.” Mr… durvasága nem ismer határokat, egy alkalommal például így rivall Celie-re: „Csak nézd meg magad. Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe egy nagy nulla vagy.” Celie egy hangos szó nélkül tűri a megaláztatásokat, ellátja a nagy háztartást és gondozza Mr… neveletlen gyerekeit. Leveleiből azonban már érződik, hogy a környezetére egykor még jóhiszemű naivitással tekintő lány, ahogy felnőtt nővé érik, egyre világosabban látja, hogy mi folyik körülötte és legfőképp vele.
Egy nap a házba hozzák Mr… beteg szeretőjét, a híres blues-énekesnőt, Shug Averyt, akit Celie már korábban is ismert fényképről és mindig csodálattal gondolt rá. Celie élete gyökeresen megváltozik Shug megjelenésével. Míg Shug-ot ápolja, a két nő között bensőséges kapcsolat alakul ki. Shug megtanítja Celie-nek szeretni önmagát, segít neki felszabadulni férje uralma alól és megvalósítani saját szabad akaratát. Időközben megtalálják Nettie Celie-nek küldött leveleit, melyeket Mr… évekig rejtegetett. A levelekből kiderül, hogy Nettie nem halt meg, ahogy Celie hitte, hanem misszionárius lett Afrikában és egy szerencsés véletlen folytán éppen ahhoz a fekete plébánoshoz került, aki örökbe fogadta Celie két gyermekét, Oliviát és Adam-et. Celie első felindultságában legszívesebben megölné Mr…-t amiért elrejtette előle a leveleket, de Sofia példájából okulva (aki évekre börtönbe került, mert visszaütött a fehér polgármesternek) mégsem ezt az utat választja. Shug segítségével elhagyja Mr…-t és kezébe veszi az életét. Megörökli apja (akiről közben kiderül, hogy csak mostohaapja volt) házát és nadrágvarrásból kezdi fenntartani magát.
Celie a regény során hatalmas fejlődésen megy keresztül, a mű végére önálló, saját lábán is megálló, független nő lesz, aki a patriarchátus kötelékéből kiszabadulva teljes emberré válik. „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.”- mondja. Az elnyomásból kitörő fekete asszony történetével Walker voltaképpen női fejlődésregényt ír. Sokan kritizálták a fekete férfiak negatív ábrázolásáért, ugyanakkor a regény vége e tekintetben is fordulatot hoz, hiszen végül Mr… is megváltozik és belátja múltbeli hibáit. Celie megbocsát neki, és mint az utolsó levélből megtudjuk, úgy élnek mindnyájan együtt, Celie, Shug, Mr…, (akit ekkor már Albertnek hív) mint egy nagy, boldog család. Egyik este hármasban ülnek a verandán, mikor egy hatalmas porfelhőben közeledő kocsit pillantanak meg. Celie már a kapu felé indul, mikor felismeri a kocsiból kiszálló nőben húgát, Nettie-t, aki soha nem látott gyermekeivel együtt tért vissza: „Úgy totyogunk egymás felé mint mikor kiskorunkban járni tanultunk. És egymás érintésétől úgy elgyöngülünk hogy elvágódunk. De ki bánnya? Ülünk, fekszünk ott a verandán egymás karjaiban. Aztán kisvártatva ennyit mond, Celie. Nettie, mondom én.” A happy end ellenére, szívszorító olvasmány a Kedves Jóisten, Walker megindítóan ábrázolja Celie gyötrelmes szenvedéseit és csendes küzdelmét, melynek eredményeként végül sikerül rátalálni saját énjére és az egykor elérhetetlennek tűnő boldogságra: „És olyan boldogok vagyunk. Ami aszt illeti, asziszem még soha nem voltunk ilyen fiatalok.”- zárul az utolsó levél.
Walker az emberek (férfi és nő, fehér és fekete, szegény és gazdag) közti egyenlőség mellett érvel, amikor főhőse az elnyomó társadalmi rendszerből kilépve a kölcsönösségen alapuló kapcsolatok által talál igazi önmagára. Ez a szemlélet, melyet ő maga nőizmusnak (womanism) nevez, egész életművében tükröződik, s ezzel azon posztfeminista nőírók közé tartozik, akik nemtől, bőrszíntől és társadalmi osztálytól függetlenül mindenkiben a teljes embert látják.


***


Alice Walker magyarul is olvasható művei:

Regény: Kedves Jóisten (ford. Dezsényi Katalin)
Elbeszélések: Még hogy meghal (ford. Göncz Árpád), Mindennapos használat (ford. Győri Dávid)
Versek: Utoljára, Szeszélyes, Fénylik a lelked, Amikor karjaimban tartalak (ford. Gyukics Gábor)


Urbányi Eszter

Babák és bakák, ha beszélgetnek

Régi tartozásunkat rójuk le a mai video közzétételével: A Nők a férfi (b)irodalomban című kétnapos Szépírók Társasága rendezvényen a Babák és bakák műsorát több részletben már láthatták a blogon (linkek a cikkben) - most a műsort követő beszélgetést láthatják. A beszélgetőtársak: Forgács Zsuzsa Bruria, Bárdos Deák Ágnes, Drozdik Orshi, Fiáth Titanilla, Ferdinandy György és Kukorelly Endre.




A korábbi műsorrészletek az alábbi linkeken érhetők el:
Babák és bakák 1.
Babák és bakák 2.
Babák és bakák 3.
Babák és bakák 4.
Babák és bakák 5.

Részletek olvashatóak a Szomjas oázis és Éjszakai állatkert antológiákból itt, többek között a következő szerzőktől: Ágens, Babarczy Eszter, Bódis Kriszta, Csobánka Zsuzsa, Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titanilla, Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Hamaranna – Vincze Zita, Kapecz Zsuzsa, Kari Györgyi, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Kupcsik Lidi, Ladik Katalin, Laik Eszter, Lengyel Nagy Anna, Lovas Ildikó, Malac - Balog Judit, Mohás Lívia, Niran Judit, Orsós Viola, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rapai Ágnes, Szabó Ildikó, Szécsi Magda Dzsendzsi, Szemethy Orsi, Tamás Zsuzsa, tequila rapido – Zomborácz Virág, Tóth krisztina, Zsámboki Mari

Itt található a Szomjas oázis tartalomjegyzéke.
Az Éjszakai állatkert tartalomjegyzéke itt olvasható.