Az előző rész tartalmából:"Nénje, megvédelek és mostmár akkor a családhoz tartozol, ami nekünk van, az a tiéd is. Mondta a gangon Angyal Szásának új rokona, Horvát Angelika, miután besurranó módszerrel lenyúlta a telefonját..."
Gordon Agáta a Magdona negyedből.
Gordon Agáta: Rokonsorsolás, Mária
Honnan tudhatta Angelika, hogy nyitva a rács? Tépelődött Szása, és persze Ricsire gondolt. Úgy tűnik gondosan mellézárta a rácsot előző éjjel, amikor hazaérkezett a virrasztásról. Reggeli toalettjükre a gangon vonuló szomszédok ezt észlelték, és feltehetően megvitatták. Ricsi helyzete nem könnyű, a harmadikon lakik ő is a feleségével, szubeurópai Máriával meg a fiával, de hol az anyósánál, akivel nem szívelik egymást, hol egy feltört lakásban, ahonnan szintén folyton kirakják.
Nem lakhatnánk itt magánál, kérdezte egy őszinte reggelen Szásától, akit zavartan teccikelt, nem tudván elhelyezni a jelenséget az értékrendjében.
Ricsi lelkiismeretesen és gazdag élettapasztalatát használva próbált rájönni, hogy miféle ez az új lakó a szintjükön. És mire használható?
Tiszták vagyunk, mondja, beszállnánk a rezsibe, az asszony főzne, szuggerált egy vonzó kis családot Szásának, közben fürkészte, de semmi hatás.
Ő maga bizalomkeltően megnyílt, és Szása hamarosan mindent megtudott erről a fiatal, helyes férfiról, amit egy városi cigány férfiról csak olvasott valaha is. Persze hogy szabályos munkadarab. Vidékről jöttek valamikor a szülei, anyja a csarnokban dolgozik (büszkék rá, hogy ott takarít), nagyon szereti Ricsit, eddig nála laktak.
Kisfiú korában meg tébécés volt, jó menekülési út a hospitalizáció, a néhány hónap szanatórium, pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, alvás, amely kultúrsokk és életszínvonal-ugrás is egyben. Ricsi ott sportolt és csiszolódott, élénken és kellemes érzelmi klímában társalog, őszintén és személyesen.
Aztán meggyógyul és hazamegy, szipu, drogok, asszony, gyerek, lopások, mindenféle. Aztán a börtön: pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, testépítés, alvás, csak hiányzik a szeretet. Hogy a hepatitisz c vírus mire jó, kevesen tudják, de kicsit lassít és fáraszt, ez biztos, Ricsinek van ez is. Előzetesben van itthon, az ítélet után majd még visszamegy a börtönbe. Csinosan öltözik, jó kiállású kopasz gyerek, muskotályos a szeme és enyhén, méltósággal dadog.
Ricsit gyűlöli az anyósa, Veron. A történet, amely Ricsi karakterének hibáit tárja fel, elég bonyolult. Veron testvérének a fia szabadult, és az egész család megtisztelte a szabadulás alkalmából öccsééket. Boldogságban úsztak és alkoholban, meg végzetes hormonszint-emelkedésben, az örömapa whiskyzett, a fiatalok szívtak is.
A drogmámorban közös szerelmi, családi, vagyoni és túlélési harcuk összes indulata felszikrázik, a szabadulás tiszteletére. És újra csapódik a csapda, egyiküket feláldozzák, másikuk a sittre megy, harmadikuk felkoncolja, a negyedik elárulja, az ötödik leüli, a hatodik hazavárja, a hetedik szabadítja, a nyolcadik bűnbe ejti, kilencedik újjászüli.
Ez adott esetben egy családregény, vagy húsz szereplővel, komplikált rokonsági-szexuális érzelmi klímában, látom őket. Egy rómeó és júlia remix a gettó szivében. Mindenki beszáll, Veron hős anyaként védi kisebbik lányát, Szubeurópai Máriát, akinek a birtoklásán összevesznek a kanok és Ricsire támadnak. Aki önvédelemből van most háziőrizetben a gangon, emberölési kísérlet. A családi klánok újraosztották a szerepeket.
Veron nem akart még egy eltartandó férfit a családjába, elég volt az urától elmaradt Marika a lányával, de Ricsit mégis be kellett fogadnia, mert Marika a szívébe fogadta Ricsit, ráadásul egy fiút szült neki. Ráadásul tüdőbetegen, csontsoványan, 20 évesen, itt van két gyerekkel a nyakán meg ezzel a semmirekellővel. A szobakonyhában, vécé a gangon, de Veron kisebbik fia is itt van, igaz a galérián a feleségével. Meg az apjuk.
Hány is ez?
8.
Szubeurópai Mária hamvas arcú, serdületlen leánygyermek alkatú. Nem eszik, nem tud, az anyja, a férje, vagy a gyerekek miatt szorong. A kis Ricsi másfél éves, császárral született, ciszta van a koponyájában, majd felszívódik, asztmás, persze. Nehéz terhesség volt. Sokat nyűgös, sírós, Veron se szereti, mert Ricsitől van, aki a lányának a balsorsa.
Szubeurópai Mária 15 éves volt, amikor Vanessza született, az első férjével hat évig volt, aki nagyon gépezett és a gyerek se érdekelte, meséli Mária ilyen egyszerűen. Hogy miből gépezett az első here, azt nem kérdi már a kutya se. Elmaradtam tőle, hazajöttem anyámékhoz, a kislány úgyis itt volt velük. Aztán kilukadt a tüdőm azt mondták, egy évig voltam kórházban vele, ettem-aludtam végig, anyuék jöttek mindennap, hoztak enni, híztam tíz kilót, 42 voltam amikor bementem, 53 amikor hazajöttem.
Milyen gyönyörű kislány volt, az a kedves mosolya itt van Vanesszán. Táncolt az együttesben. Lehetett volna más is. Lett volna országos kurva. Mi neveljük a kislányt, Vanessza hercegnőt.
Vanessza buta, mondták az iskolában, meséli Szubeurópai Mária, hordanom kell a segítőbe, mindig visszakérdez, azt mondják.
Vanessza kérdőn néz, Vanessza tekintete értelmes, hét éves, óvodás, és visszakérdez. Túl sok szinten zajlik a kommunikáció körülötte, anyjáról a szociálisan helyes verziót próbálja letapogatni. Milyen hangnemben szólhat a szobakonyha 7 éves cigány hercegnője, szubeurópai Mária törvénytelen félárva lánygyereke, Horvát Vanessza? Milyen az etikett szerint? Kinek kell megfelelnie? És milyen jövőre juthat? Mit ír a Sorskönyv ilyen esetben?
Veron a lányából mit akart? Manökent, énekest, primadonnát, kurvát, szüzanyát vagy nagyasszonyt?
Nem akartam, hogy Ricsivel legyen, ütöttem, vágtam érte. Végighúztam a gangon a hajánál, hogy vetesse el a gyereket. Kurváztam, cibáltam hogy ne ez legyen, de hiába. A faszáért, mi másra tudjak gondolni, csak azért van vele.
Azt mondta hozott neki valamit, amikor összeállt vele először,
na mit, kérdezem?
Egy sampont kapott.
Ez szerelem.
Nem lakhatnánk itt magánál, kérdezte egy őszinte reggelen Szásától, akit zavartan teccikelt, nem tudván elhelyezni a jelenséget az értékrendjében.
Ricsi lelkiismeretesen és gazdag élettapasztalatát használva próbált rájönni, hogy miféle ez az új lakó a szintjükön. És mire használható?
Tiszták vagyunk, mondja, beszállnánk a rezsibe, az asszony főzne, szuggerált egy vonzó kis családot Szásának, közben fürkészte, de semmi hatás.
Ő maga bizalomkeltően megnyílt, és Szása hamarosan mindent megtudott erről a fiatal, helyes férfiról, amit egy városi cigány férfiról csak olvasott valaha is. Persze hogy szabályos munkadarab. Vidékről jöttek valamikor a szülei, anyja a csarnokban dolgozik (büszkék rá, hogy ott takarít), nagyon szereti Ricsit, eddig nála laktak.
Kisfiú korában meg tébécés volt, jó menekülési út a hospitalizáció, a néhány hónap szanatórium, pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, alvás, amely kultúrsokk és életszínvonal-ugrás is egyben. Ricsi ott sportolt és csiszolódott, élénken és kellemes érzelmi klímában társalog, őszintén és személyesen. Aztán meggyógyul és hazamegy, szipu, drogok, asszony, gyerek, lopások, mindenféle. Aztán a börtön: pihenő, tanulás, nyugalom, háromszor kaja, testépítés, alvás, csak hiányzik a szeretet. Hogy a hepatitisz c vírus mire jó, kevesen tudják, de kicsit lassít és fáraszt, ez biztos, Ricsinek van ez is. Előzetesben van itthon, az ítélet után majd még visszamegy a börtönbe. Csinosan öltözik, jó kiállású kopasz gyerek, muskotályos a szeme és enyhén, méltósággal dadog.
Ricsit gyűlöli az anyósa, Veron. A történet, amely Ricsi karakterének hibáit tárja fel, elég bonyolult. Veron testvérének a fia szabadult, és az egész család megtisztelte a szabadulás alkalmából öccsééket. Boldogságban úsztak és alkoholban, meg végzetes hormonszint-emelkedésben, az örömapa whiskyzett, a fiatalok szívtak is.
A drogmámorban közös szerelmi, családi, vagyoni és túlélési harcuk összes indulata felszikrázik, a szabadulás tiszteletére. És újra csapódik a csapda, egyiküket feláldozzák, másikuk a sittre megy, harmadikuk felkoncolja, a negyedik elárulja, az ötödik leüli, a hatodik hazavárja, a hetedik szabadítja, a nyolcadik bűnbe ejti, kilencedik újjászüli.
Ez adott esetben egy családregény, vagy húsz szereplővel, komplikált rokonsági-szexuális érzelmi klímában, látom őket. Egy rómeó és júlia remix a gettó szivében. Mindenki beszáll, Veron hős anyaként védi kisebbik lányát, Szubeurópai Máriát, akinek a birtoklásán összevesznek a kanok és Ricsire támadnak. Aki önvédelemből van most háziőrizetben a gangon, emberölési kísérlet. A családi klánok újraosztották a szerepeket. Veron nem akart még egy eltartandó férfit a családjába, elég volt az urától elmaradt Marika a lányával, de Ricsit mégis be kellett fogadnia, mert Marika a szívébe fogadta Ricsit, ráadásul egy fiút szült neki. Ráadásul tüdőbetegen, csontsoványan, 20 évesen, itt van két gyerekkel a nyakán meg ezzel a semmirekellővel. A szobakonyhában, vécé a gangon, de Veron kisebbik fia is itt van, igaz a galérián a feleségével. Meg az apjuk.
Hány is ez?
8.
Szubeurópai Mária hamvas arcú, serdületlen leánygyermek alkatú. Nem eszik, nem tud, az anyja, a férje, vagy a gyerekek miatt szorong. A kis Ricsi másfél éves, császárral született, ciszta van a koponyájában, majd felszívódik, asztmás, persze. Nehéz terhesség volt. Sokat nyűgös, sírós, Veron se szereti, mert Ricsitől van, aki a lányának a balsorsa.
Szubeurópai Mária 15 éves volt, amikor Vanessza született, az első férjével hat évig volt, aki nagyon gépezett és a gyerek se érdekelte, meséli Mária ilyen egyszerűen. Hogy miből gépezett az első here, azt nem kérdi már a kutya se. Elmaradtam tőle, hazajöttem anyámékhoz, a kislány úgyis itt volt velük. Aztán kilukadt a tüdőm azt mondták, egy évig voltam kórházban vele, ettem-aludtam végig, anyuék jöttek mindennap, hoztak enni, híztam tíz kilót, 42 voltam amikor bementem, 53 amikor hazajöttem. Milyen gyönyörű kislány volt, az a kedves mosolya itt van Vanesszán. Táncolt az együttesben. Lehetett volna más is. Lett volna országos kurva. Mi neveljük a kislányt, Vanessza hercegnőt.
Vanessza buta, mondták az iskolában, meséli Szubeurópai Mária, hordanom kell a segítőbe, mindig visszakérdez, azt mondják.
Vanessza kérdőn néz, Vanessza tekintete értelmes, hét éves, óvodás, és visszakérdez. Túl sok szinten zajlik a kommunikáció körülötte, anyjáról a szociálisan helyes verziót próbálja letapogatni. Milyen hangnemben szólhat a szobakonyha 7 éves cigány hercegnője, szubeurópai Mária törvénytelen félárva lánygyereke, Horvát Vanessza? Milyen az etikett szerint? Kinek kell megfelelnie? És milyen jövőre juthat? Mit ír a Sorskönyv ilyen esetben?
Veron a lányából mit akart? Manökent, énekest, primadonnát, kurvát, szüzanyát vagy nagyasszonyt?
Nem akartam, hogy Ricsivel legyen, ütöttem, vágtam érte. Végighúztam a gangon a hajánál, hogy vetesse el a gyereket. Kurváztam, cibáltam hogy ne ez legyen, de hiába. A faszáért, mi másra tudjak gondolni, csak azért van vele.
Azt mondta hozott neki valamit, amikor összeállt vele először,
na mit, kérdezem?
Egy sampont kapott.
Ez szerelem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése