2008. január 25., péntek

Áthangszerelt tapasztalatok: Lévai Katalin

Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége az Irodalmi Centrifugában Lévai Katalin. Az esten Palya Bea énekel és Szalay Kriszta olvas fel. A perfekcionista nő, a hivatásos politikus, és az író. Többes identitás – áthangszerelt tapasztalatok.
„Szemléletét a Táncrend nélkül című kötete hozza közel. Üde helyzetképek és tűnődések itthonról, az eu-parlamentből, élményekről, voltaképp írói témáit és motívumait vázolja fel.
A könyv felajzotta a szenvedélyeket: jellemzően a borítója miatt, amely a szerző két arcképét is hordozza. Ez a hangulat Lévai első regényének fogadtatását is elkísérte.
A Párnakönyv – borítóján ugyancsak a szerzővel -, okozott némi félreértést: a szép politikusnő pikáns kalandjaiként olvasták, és egy rendszerváltás-kori női értelmiségi karriert kaptak, a maga önfeledt és küzdelmes pillanataival.
A Vörös Szőnyeg Lévai második regénye. Színésznős szerelmi történet, politikus szeretővel és plátói meleg rendezővel sokszögben. Közben képek és emlékek színházról, testről, politikáról, magányról és sikerről.”

2008. január 24., csütörtök

Regresszió és katarzis - Lévai Katalin könyveiről

Izgalmas látni egy szerző folyamatát a szövegeiben, ahogyan küzd az identitásáért: önismeretért vagy elrejtőzésért. Néha a küzdelem nagyobb, néha a mű, de lélektani értelemben nyilván éppen megfelelnek egymásnak.
Lévai Katalin személyes- és sorstémája a nemek közötti és esélyegyenlőség, eddigi köteteiben ezeket tudományosan és egzisztenciálisan dolgozta fel. - Gordon Agáta írása Lévai Katalin könyveiről.

A nő szerint a világ: Annak a gondolatrendszernek tudományos szintézise, amelyet a Lévai nőként, politikusként és társadalomkutatóként következetesen képvisel. A legjobb szakirodalmak átfogó elemzése és összegzése ez a kötet. Lendületesen átvezet a feminista irodalmak dzsungelén, mindig jól tarja az irányt, ami túlmutat a hagyományos feminizmusokon. Ezeknek a teóriáknak a társadalmi egyenlőtlenségek kiigazítása, a nemek közötti együttműködés finomhangolása a célja. Alapmű például az esszé, amelyben Lévai háromszáz női önéletírás elemez, amelyeket egy pályázatra küldtek be szerzőik. Összegezve ezeknek a vallomásoknak a tanulságait, talán elsőként vázolja fel azt a férfi- és nőképet, amely a megélt sorsokból tapasztalható, ám köszönőviszonyban sincs azzal, amilyennek közös képzeletünkben ismerjük.
Szórakoztató interdiszciplináris táplálék azoknak, akik a saját bőrükön tanulták meg, hogy ezek az eszmék ma még csak tankönyvekben élnek nálunk. Lévai Katalin Ferge-tanítvány, széles látókörrel, önálló szemlélettel és hiteles elkötelezettséggel közvetítő a gendertudatos gondolkodás alapanyagait.

Pillangóhatás: Gazdag leves, különleges hozzávalókból. Esszéista publicisztika, az előző kötetben összeállított nő- és gendertudományos szintézis alkalmazása. Azt hiszem, példátlan a magyar sajtóban ez a hangvétel és tematika, jó így összerendezve olvasni. Feltűnő a szerző következetessége, amellyel éveken keresztül képvisel olyan erősödő társadalmi trendeket, amely nálunk még tudatosság alatt léteznek.
Fontos megfigyelések, kutatások, alapvetések. Átvezető motívumok a múltba és személyesbe. Kézcsókok. Női sorsok. Rengeteg adalék nemzeti önismeretünkhöz, mentális állapotaink feltérképezése.
A címbeli pillangó ma az átváltozás motívuma, a kibomlásé, sokat gondolunk a lepkék születésre, a báb-álca-szárny átváltozásra, amely olyan vonzó életpályának tűnik. Persze női szinonima és tudományos metafora is.

Táncrend nélkül: Nemes párlat. Nálunk szokatlan gondolatkörön és egy nagyívű pálya tapasztalatain átszűrt finom megfigyelések, mintázatok, jövőkép és elmélkedés. Szabadon asszociál, könnyedén személyes, inspirált. Nagyon női szövegek: párhuzamosan gondolkodva összehasonlítanak és elemeznek.
Sok sajátélmény sajátosan jellemző amnéziával: a keleteurópai kényszerintegráció évtizedeinek könnyű feledése, a megelőző korszak emlékeinek felerősödése. Ez a generációs ugrás visszafelé ma gyakori az emlékező szövegekben, a múlt rendszer vasfüggönye a történelmi önazonosságainkat is eltakarta. Most mondhatjuk el, hogy szüleink milyen hozott és szerzett családi ideákkal próbáltak egy szocializmus-túlélő nemzedéket kinevelni. Most mondhatjuk el a múlt rendszerben a közös tudattalanunkba szorított családi titkainkat.
Lévai családi motivációiról is képet kapunk, arról, hogy volt esélyegyenlőségi miniszterünk olyan családban nőtt fel, ahol az anya egy feltörekvő család első diplomása, akkor, amikor diplomás nők még az országban is alig léteznek. Nagyobb utat járt be mint én, mondta Lévai az esten, és érteni kezdjük, hogy miért tartja méltónak a nőket az esélyegyenlőségre, és azt, hogy ez személyes- és sorstémája is. Egy kompetens nőt ismerünk meg a kötetből, aki a küldetésről, a politikáról, a szolidaritásról, a gendertudatos működésről mesél.
A hazai klímában kivételes, ha élhető jövőképe is van egy szerzőnek. Lévai reális, nagyléptékű, tudományos és mentális jövőképet vázol fel, ami egy karnyújtásnyira látszik lenni, biztató közelségben. Nos, a szövegek szépségéhez tartozik, hogy neki elhiszem, hogy ő már látja, és arrafelé terel engem is.

Lévai Katalin személyes- és sorstémáját eddigi köteteiben tudományosan és egzisztenciálisan dolgozta fel. Úgy tűnik, elérkezettnek látta az időt, hogy érzelmileg és mentálisan is újra vizsgálja ezeket.

Párnakönyv: Szenvedélyregény. Terápiás írás. Pikáns saláta. Radikálisan beszűkíti a nézőpontját, tipikusan női teret alkot, érzelmekre fókuszál: szerelem-függőség-féltékenység-szakítás. Nagyon fontos elemei a női sorsnak, a „női magántörténelem” kötelező számai.
Gesztus ez a szembenézés a saját múlttal, saját mentális készségeinkkel és érzelmi klímánkkal, különösen egy átmeneti időszak ismert politikusától.
A szerző eddigre tudományos és politikai karrierjében eljutott oda, ahová európai nő eljuthat: elismert tanítvány és tanár, volt miniszter, ma euparlamenti képviselő, fiatal nagymama, szenior szépségkirálynő, regényének borítójáról fiatalkori önképe mosolyog.
Világos, hogy ez a jelenség nem mindennapi, és jellemző, hogy rosszul toleráljuk az átlagostól eltérő teljesítményeket. Természetesen iszonyú igazságtalanságnak érzzük, hogy most még szépíró is, a szálak összeérnek és esélyeit az egyenlő helyett megsokszorozzák, különösen nagy igazságtalanság, ha mi nem ilyenek vagyunk, és nem leszünk köztársasági elnök.
Én azért őszintén tudok örülni annak, ha valaki nőként érvényesül a tudományban, politikában, irodalomban. Annak is, ha szép.

2008. január 23., szerda

Báriséj - Palya Bea és Grofo

Bódis Kriszta Báriséj (Nagylány) című filmjének bemutatóján a Művész moziban énekelt együtt a film zenéjét adó Grofo és Palya Bea. A filmbemutatóról bővebben a Folyóirat rovatban olvashatnak.


2008. január 22. - Bódis Kriszta: Báriséj (bemutató)

"Ami a Báriséj-ben újszerű, az a nő-szempontúság. Elsősorban a nők felől, nők segítségével látunk rá a nőkkel kapcsolatos szabályokra, szerepekre, a szerepekbe való illeszkedés mértékére, sikerességére, vagy éppen nehézségére."
Bódis Kriszta: Báriséj (Nagylány) című új, negyven perces dokumentumfilmjét mutatták be a szereplők részvételével a Művész Mozi Bunuel termében január 22-én.

Az eseményen Palya Bea és Gróf (Szolnok) énekeltek, a beszélgetést Bódis Kriszta vezette.

A filmet Gózon Francisco, Vizkelety Márton és Takács Mária fényképezték, a vágó Gyimesi László volt, az asszisztens Tóth Bernadett. A film producere Hollósi G. Zsuzsanna és a Filmplus volt.


"A férfi más, mint a nő." "Egy férfi több mindent megengedhet magának, egy nő semmit sem." – mondják a békési oláh cigány közösség tagjai. Megyőződésük, hogy a tradíciók, tartják össze, tartják fenn a közösséget.
"A nagylány (báriséj): Érett Nő. A cigány hagyományok szerint nagylánynak lenni fordulópont.
Ez a gender-dokumentumfilm a nemi szerepek felől, (közvetlenül az érintettek által) vet újabb pillantást egy (általam igen régóta filmezett) békési oláh cigány csoport (lovárik és másárok) társadalmi törvényeire.


A Báriséj egy nagyobb sorozat részeként, (melynek első fejezete az Amari kris volt) a sokszínű, ám közös gyökerű cigány kultúrán keresztül kívánja érzékeltetni azokat az emberi törvényszerűségeket, működéseket, gondolkodásformákat, melyek a kultúrák közötti egyenrangúság lényegére világítanak: arra az általános emberi törekvésre, hogy mindannyian igyekszünk berendezni, értelmezni, végső soron élhetővé tenni a világot, ahova születtünk.
Ami a Báriséj-ben újszerű, az a nő-szempontúság. Elsősorban a nők felől, nők segítségével látunk rá a nőkkel kapcsolatos szabályokra, szerepekre, a szerepekbe való illeszkedés mértékére, sikerességére, vagy éppen nehézségére.


A filmben három lány (és anyáik) közösségi létnek alárendelt individualitása épp hogy csak áttűnik a békési oláh cigány társadalmat fenntartó ősi kultúra szövetén, igen, épp csak annyira, hogy megsejthessük (vagy felidézzük) hány féle változatban- és mit jelent társadalmi szerepként Nőnek lenni.
Minden társadalomban közmegegyezésen és az erre alapuló szocializáción múlik, hogy nőként és férfiként milyen szerepeket tölthetünk be. Ennek bemutatása, összehasonlítása önmagában érdekes.
De hogy is van ez pontosan az oláh cigány kultúrkörben? Mit tudunk mi nem cigányok azokról a szokásokról, amelyek itt most a társadalmi nemek aspektusából tárulnak elénk? Tisztességről, esküről, kéretésről, tiszteletről, szerelemről, szöktetésről?" (Bódis Kriszta)