Fényírók Fesztiválja 2009, Győr

Az idei fesztiválon 1334 film közül 67 került a versenyprogramba. Új kategória volt a játékfilm. A többi kategória megmaradt az évek során, a kisjátékfilm, dokumentumfilm kísérleti film, animációs film, zenei dokumentumfilm. A nemzetközi zsűri tagjai az amerikai Oscar-díjas vágó Alan Heim, Vivi Drăgan Vasile román operatőr és Nyakó Júlia színésznő voltak. - Czapáry Veronika beszámolóját olvashatják az idei győri Fényírók Fesztiválja 2009 rendezvényről.

Fényírók Fesztiválja 2009, Győr

Az idei fesztiválon 1334 film közül 67 került a versenyprogramba. Új kategória volt a játékfilm. A többi kategória megmaradt az évek során, a kisjátékfilm, dokumentumfilm kísérleti film, animációs film, zenei dokumentumfilm. Hajós András a filmszemle díjkiosztó gáláján mondta még anno, hogy a filmfesztiválok ugyanúgy szólnak a vesztesekről is. A zsűri nem indokolta döntését - egyet is értettem vele meg nem is. Mindenesetre kiemelkedő alkotások kaptak díjat. A nemzetközi zsűri tagjai az amerikai Oscar-díjas vágó Alan Heim, Vivi Drăgan Vasile román operatőr és Nyakó Júlia színésznő voltak. Nyakó Júlia is kapott díjat kapott, a fesztiváligazgatótól, Hartyándi Jenőtől vehette át a Legjobb színésznő díját.

Az animáció-, kísérleti-, és dokumentumfilm zsűrit Phil Mulloy - animációs filmrendező (UK), Andrei Paunov - dokumentumfilm rendező (BUL), Mészáros Péter - játékfilm rendező (HUN) képviselte. A diákzsűri tagjai pedig: Besenyei Kati, Forgács Nóra Kinga, Kiss Dorottya. A Panoráma program keretében a BBS Stúdió és Szomjas György filmjeiből való válogatásokat is megtekinthettünk.

A díjazott filmek részletes anyaga és a filmekről rövid áttekintő itt nézhető meg.



A legjobb játékfilm díjat Veit HELMER (Azerbajdzsán): Absurdistan/Abszurdisztán  (87 min.) című filmje kapta.

Az új kategóriában egy másik játékfilm, Moszkva, Belgium, Christophe van ROMPAEY (Belgium): Aanrijding in Moscou/Moscow (102 min.) című is bezsebelhetett két díjat. (Diák Zsűri és a Legjobb Színészi Alakítás Díját). Egy negyvenéves nő és nálánál 10 évvel fiatalabb férfi szerelméről és kapcsolatuknak a külvilággal való ütköztetéséről szól. A film trailere itt.

A fesztivál fődíját a Boris Mitic: Viszlát, hogy vagy? Do vidjenja, kako ste?/Goodbye, How Are You?/60’ című filmje kapta. A szerb rendező a Díjkiosztó Gálán elmondta, a szatirikus dokumentumfilmet több mint 6 évig készítette Szerbia legkülönfélébb zugaiba ellátogatva és több mint 400 könyvet olvasott el a legelképesztőbb aforizmák összegyűjtése végett. A film a létezés és az abszurditás mély rétegeit feszegeti nagyon pontos operatőri munkával, dinamikus vágással és meglepő érzékenységgel.

Trailer
A film forgatásáról egy 10 perces anyag

A fesztivál legjobb dokumentumfilm díját a Szuka akadémia kapta. Ez egy Moszkvában működő iskoláról szól, mely arra tanítja meg a nőket, hogyan lehet pénzt bezsebelni a férfiaktól és eladni magukat minél több pénzzel rendelkező férfiaknak.

A férfiaknak való kedveskedésektől kezdve, a pénzkunyerálási technikákon keresztül a hajhordásig és táncig minden megtanulhatnak erről a milliomosokhoz férjhez menni akaró orosz lányok. A dokumentumfilm humoros, és nem mond ítéletet, utólag döbbenünk csak rá, mivel felkavaró filmet láttunk. Legalábbis nálam a késleltetett hatás mechanizmusa volt érezhető.

Animációs film kategóriában induló, a legjobb kísérletifilm díját az észt Jelena Girlin és Mari-Liis Bassovskaja - A ruha (10’) című alkotása kapta. Egy halott nőt öltöztetnek újra és szednek szét a bogarak és különféle láthatatlan szálak, ez volt az egyetlen film, amitől fizikai undor fogott el, emiatt a meglehetősen erős hatás miatt ítélhette oda a zsűri a díjat.

A legjobb animációs film díját a Zokniról és szerelemről című 7 perces film kapta, a szlovák, Michaela COPIKOVA rendezésében. Erről a filmről szóltunk már az ICA-n.

A legjobb kisjátékfilm díját Denis VILLENEUVE (Kanada): Next Floor/A következő emelet (12 min.) című alkotása kapta. A film valami elképesztő mennyiségű díjat tudhat magáénak, 2008-ban a Cannes-i filmfesztivál fődíját is megkapta. A trailerét nem érdemes kihagyni: Egy vacsora teljesen irreális és elképesztő jelenetei, az evés és halálösztön megdöbbentő összekapcsolódása.

„Egy földön élünk!” az idei évben először a MEDIAWAVE’2009 a Reflex Környezetvédő Egyesülettel, a Magyar Természetvédők Szövetségével és a Climate Alliance-szal közösen programsorozatot szervez az éghajlatváltozás, annak környezeti és társadalmi hatásai, illetve a lehetséges megelőzés témakörében filmvetítésekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, fotókiállításokkal, illetve a közönséget aktívan bevonó „akciókkal”. A filmvetítések között szerepelnek válogatások a Védegylet Klímaébresztő Filmfesztivál programjából, a MEDIAWAVE’2009-re ebben a témában nevezett filmekből, illetve a REFLEX Környezetvédő egyesület és a MEDIAWAVE rövidfilm pályázatára beküldött alkotásokból.

A globális felmelegedés tematikájú válogatásokat a Megyeháza téren felállított MEDIAWAVE Zsebmoziban lehetett látni. A fesztivál ideje alatt ezt a felhívást olvashattuk: “Egy bolygón élünk! Meggondolatlan környezetszennyezésünk miatt Földünk éghajlata változik. Ökológiai tartalékainkat feléljük, s közben megfeledkezünk róla, hogy csak egy Földünk van. Egy bolygón élünk? Földünk lakóinak egynegyede a források háromnegyedét használja. Az éghajlatváltozás miatt a világ jelentős részén már az ivóvíz beszerzése is gondot okoz.
Tehetsz róla! Tegyél ellene!”

Idén is bejelentkezett a PASSPORT CONTROLL 10 napos film, fotó, zenei és idéntől színházi műhely is. Évről évre lehetőséget ad a fiataloknak, hogy megismerhessék oktató és segítő koordináló tanárokkal való együttműködésben a filmszakma technikáit, titkait. A filmműhelyben Vízi Mária, Nagypál Orsolya segédlete/irányítása mellett forgatnak filmeket a résztvevők, ugyanakkor részt vehetnek olyan elismert szaktekintélyek előadásán is, mint Alan Heim Oscar-díjas vágó, Andrey Paounov dokumentumfilm rendező, Vera Neubauer animációsfilm rendező, Vivi Drăgan Vasile operatőr. A workshop alatt rövidfilmeket készítenek a résztvevők Győr városában. Idén forgatták le a nemrég alapított Győri Filmalap első filmjét Antal Attila rendezésében.

Világhírű muzsikusok is felléptek (pl: TmStevens, Lewis Jordan, Lee Kontz, Baltazar Montarano), minden este volt egy-egy jazz-koncert, de színesítették a palettát kiállítások (ErotikArt, Nap Utcai Fiúk), konferenciák (éghajlatvédelem szövetségben, filmszakmai, Franciák Magyarországon) és irodalmi program is. Idén volt először “Thanks Jimi” Fesztivál. A világ minden tájáról érkező gitárosok egyszerre egyidőben játszották el Jimi Hendrix: Hey Joe című számát.

Gyerekfilmek és játszósarok várta a csöppségeket. A vetítések és koncertek két fő helyszíne a Városház tér és Rómer ház voltak. Filmvetések továbbá még a Nemzeti Filmarchívumban is voltak és a Győri Bábszínház is helyet adott sok eseménynek.

A díjátadó ünnepségen Durst György megemlítette azt is, jövőre nem biztos, hogy Győrben lesz a Mediawave, mert a város nem szeret bennünket igazán. De, válság ide vagy oda, lesz jövőre is Mediawave, mielőtt még mindenki rosszul lenne. Hát: mi nagyon reméljük.
Videós összeállításunkban majd megtudhatják, honnan ered a fesztiválra a Mediawave szó elnevezés és hogy mit gondolnak a fesztiválozók erről. Nagy meglepetés.

A fesztivál idei szignálja és a filmblokkokról, ismertető itt

KÉPGALÉRIA

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés lehet, hogy nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot. - Czapáry Veronika beszámolója az idei győri Mediawave a szexuális forradalomhoz kapcsolódó programjairól.

Szexuális forradalom a Mediawave-n

A szexuális forradalom volt a speciális téma idén a Mediawave-en. 1969: Erotika és Forradalom című blokkokban vetítettek az utóbbi tíz év hátborzongató és akkoriban polgárpukkasztónak tűnő filmjeiből.

Szerepeltek a programban dokumentum-, tánc- és rövidfilmek is. 1969 Woodstock és a kapitalizmus elleni lázadás éve, ekkor kezdtek el küzdeni és értek el látványos eredményeket a másság, és a homoszexualitás/leszbikusság/biszexualitás elfogadtatásában az amerikai fiatalok, majd a forradalmi láz végigsöpört Európán is.

Bartha Anitával (www.kidma.hu) több fesztiválrésztvevőt megkérdeztünk, mennyire érzik a téma jelenlétét a fesztiválon, s női szemszögből hogyan jelenik meg mindez (videó riportfilmünket a Fényírók Fesztiváljáról nemsokára láthatjátok az Irodalmi Centrifugán). Többek szerint (mint például Bárándy Gergely filmesztéta) minden évben ez a téma a Mediawave-n - hiszen a szex örök téma. Boros Panna, a Kultúrpart munkatársa elmondta, a filmeken és az ErotikArt kiállításon kívül nem vette észre, hogy a téma különösebben jelen lett volna. Amikor megkérdeztük milyen riporternőként dolgozni, ezt mondta: "Jó, mert egy mosolygós női szempárnak sokkal szívesebben nyilatkoznak az emberek, könnyebb intimebb légkört teremteni az alany és a riporter között, mint ha két férfi beszélget. Az mindig olyan tudományos és túl szárazan hivatalos." Hartyándi Jenő fesztiváligazgató válaszát és sok más választ majd a video-összeállításunkban láthatjátok.

A homoszexuális tiszta szerelem elfogadtatása, az emberi méltósághoz való jog és a hazug polgári erkölcsöktől való megszabadulás nem utópia, hanem az akkori diáklázadások valós célkitűzése volt. Vajon azóta jobb társadalomban élünk? Nem a mi feladatunk megállapítani, mennyire sikerült a nagy forradalom, azt viszont érdekes kérdés, a nők és férfiak mennyiben élik meg máshogyan ezt a folyamatot.

A Mediawave utóbbi tíz évéből minden nap erotikus filmes válogatás volt a Győri Nemzeti Filmarchívumban. A női érzékenység, valamint a nő, mint szexuális tárgy voltak a fő témakörök. A film válogatói és a régebbi alkotók a nőt nem látták még annyira kiszolgáltatottnak, mint a mai filmesek. Sok rövidfilm a női test megkapó szépségeit, valamint a nő hatalmát mutatta be. Nincs brutalitás, sem polgárpukkasztás, inkább gyengédség. Az általam látott táncfilmben egy férfi és egy nő, majd két férfi szerelmi táncát mutatta a rendező, az erotika, a düh és az egyenlőség elképesztő dinamikájában. A sok közeli felvétel az arcról, a szemmozgás kamerás követése a színészektől és táncosoktól is átélést igényelt. De hogy ennyire mélyen és nem megjátszva kell mindent átélni, arra én ennek a filmnek a megnézése után döbbentem rá.

A The Gas Station nevű német filmben egy autós a lassú forgalomban iszonyatosan unja az autópályát és rákattan egy női vezetőre, aztán hoppon marad. A benzinkútnál megállnak, és kiderül, a nő mellett egy férfi fekszik, aki most felül. Amíg ők ketten szexjelenetet produkálnak, a kívülmaradt harmadik, a másik autós beül a kocsijukba. Kacagtató jelenetek. A női test szépségén időzve még egy terhes nőről készült táncfilmben is megcsodálhatjuk, milyen gyönyörű dolog lehet egy életet kihordani.

A Lépcsőházi történet-ben egy férfi az anyját hívja szex-telefonon, de egyikük sem ismeri fel a másikat. Végül ott is happy endben oldódik fel a történet.

Maradandó dokumentumfilmben nézhettük meg az iszlám kultúrában élő nők elkeserítő helyzetét, a körforgást és poklot, amiből nincs kiszállás. Miután férjhez mentek, a fejükön egy vaspántot viselnek, így jelölve meg magukat és tuljadon-voltukat örökre. Ebben a kultúrában több feleséget is tartanak a férfiak, a nőknek sem szavuk, sem joguk nincsen. Elképesztő megaláztatásokon kell végigmenniük, hiszen uruk bármire kényszerítheti őket. Van, aki öngyilkos akar lenni, nagyon sok közülük megbetegszik. Ha meghalnak, nőtársaikon kívül senki nem sír utánuk, mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb nő van-e azon a területen.

A nőket csak egymás iránti jóságuk és megértésük, valamint a gyermekeik iránti feltétlen szeretet tartja életben. Az egyik nő azt mondja, ő másmilyen férfit akar nevelni a fiából. Kérdés hogy sikerül-e neki, hiszen a kulturális nyomás túlságosan nagy. A dokumentumfilm elképesztő erejét ezen a fesztiválon fedeztem fel először. A valóság sokkal erősebb is lehet, mint egy kitalált történet. Jelen esetben a nők sírnak és a kamera figyelő tekintete egy pszichoterápiás rendelő nagy felismeréseire és az elmaradhatatlan katarzisra emlékeztet.

Erotika és Forradalom tematikában mutatkozott be idén először közös projektben a Roham Irodalmi és Művészeti Magazin. A Roham Magazin pár hónapja tett közzé egy olyan felhívást, amelyben pornográfia és az internet kapcsolatára kerestek választ, arra, hogyan terjed az internettel egyre jobban a szexualitás. A Pornó - a XXI. Század erotikája című szám minden várakozásunkkal ellentétben nem készült el a Mediawave-re. Kezembe vettem a legutóbbi számot és megkértem Korcsma Zsombort, a magazin főszerkesztőjét, mondja el, miért nincs egyetlen nő sem a szerzők között. Ezt épp most kívánnak változtatni a Mediawave és Roham magazin közös pályázatával, szerencsére a 10 kiválasztott írásból 6 női alkotóé. Több száz alkotás közül válogattak.

Örömmel vettem, és faggatni kezdtem, ez eddig hogyhogy nem így ment, mire azt a már sokszor hallott választ kaptam, hogy "Egészen biztosan csak véletlen lehet".
- Véletlen? Hogy micsoda véletlenek vannak. Teljesen spontán egy folyóiratban csak fiatal fiúk írnak.
- Így alakult. - mondja és kezd zavarba jönni, mi pedig örüljünk, hogy legalább egy szám erejéig és ki tudja még meddig, megtörik ez a jól bevált közép európai balkáni stílusú nőelnyomás.

Az ErotikArt kiállításról sincsenek jobb tapasztalataim. Már eleve a plakáttal kezdődnek a problémáim. A nő megint csak egy lyuk. Több mint negyven művész állított ki. A kiállításon főleg hímtagok vannak, vaginák csak annyiban, hogy az valamilyen nyílás, amibe be lehet hatolni. Micsoda érdekesség. Itt is a brutalitás az, ami vezető szerepet kap, úgy tűnik a mai képzőművészek is így képzelik el a szerelmet, a szexet. Beverem, kiverem, a fallosz valami éles hegyes tárgy, ami mindig átszakít, széttép, behatol. A nő test olyan, amibe be lehet hatolni, de amivel nem lehet igazán mit kezdeni.





Bánki Ákos képzőművész, a kiállítás szervezője szerint nem igaz, hogy főként a férfi fallosz jellemezné a válogatásban az erotikát. Szerintem a nemi szervek szimbolikájával dolgozott a többség.





Mondta, hogy ez nem igaz, ám amikor megkérdeztem, milyen más szimbolika jellemzi még a műveket, fáradtságra hivatkozva nem válaszolt, kiderült viszont, amire senki nem hívta fel a figyelmet, hogy az emeleten is folytatódik a kiállítás, ott épp az anyag fele látható. Nagyon szégyenkezni kezdtem, csak velem történhet ilyen, kihagyom a felét a kiállításnak, kíváncsian megkérdeztem a többieket, látták-e. Sokan ugyancsak ledöbbentek, hogy az emeleten is volt anyag.





A fesztivál idei szignója, mint Hartyándi Jenő kifejtette, egy ősi heteró sziklarajz. A madár, az állandó szignó is egy barlangkép. Altáj környékén találtak rengeteg pornográf sziklarajzot, egy időben az összes fent volt a fesztivál hivatalos honlapján, mondta Hartyándi, egy pályázati felhívással, hogy várják a kreatív filmes jelentkezőket, akik fel szeretnék használni a képeket filmjükhöz. Szomorú, de senki nem jelentkezett, a média szinte csak a szex és forradalom témára gerjed, mondja, míg a környezetvédelem, vagy Szomjas György filmjei alig érdekelnek valakit. Szemlesütve hallgattuk, hiszen mi is az erotikáról írunk most cikket, majd elkullogtunk inkább, hogy vidáman táncoljunk hajnalig.

Impressziók − Huszárik Zoltán emlékére

“Akkor volt érdemes élnem, amikor meg lehetett jelenni titokzatosan a kertek alatt.” − A 40. Magyar Filmszemlét a szemletanács Huszárik Zoltán életművének szentelte, ennek kapcsán az alkotó valamennyi filmje látható volt a Filmszemlén. Ezek közül néhányat villant fel Czapáry Veronika írása.

Capriccio

Sok hóember, zene és némaság. Gyermekvisítás, mely a néma csöndbe hatol és megszakítja a zenét. Szabályos hóemberépítés. Utána a hóember a kompozíciók részévé válik, sapka, majd kalap, végül zöld növényekből készített kompozíció, aztán égő gyertyatartó kerül a kezébe. Félmeztelen, angyalnak öltözött nőket kergetnek férfi ördögök. A hóember szeme helyén odafagyott bogár − csodálatos képek és jelenetek, míg a hóember elolvad és elolvad minden, szép lassan foszlik semmivé, csak a film rögzíti az örökkévalóságot, a természetben a halmazállapotváltozások gyors cseréje.


Piacere

Pillanatfelvételek a halálról: koporsók, tények, a megváltoztathatatlanság. Sírkövek, amikre valaki nagyon érzelmes szavakat ír, fejfák, kripták, márványból faragott és élő testek hirtelen vágásokkal gyors egymásutánban. Egy nő, nekünk háttal, virágot dob a koporsóra − ahogy dobja, kilátszik vörös bugyija. Kezdőkép. A rendező és a stáb neve is sírköveken. Szerzetesek koponyái, átmenet a halálba, csontváz, fej, hús, amit emberek szállítanak. Szexualitás, halál, életdarabkák egymásutánja.


Szindbád

Szindbád, a nőcsábász, Krúdy Gyula könyveinek hőse elindul, hogy megkeresse múltját, a nők szagos emlékeit, a hálószobák és temetőkertek szépségeit, a nők kibontott haját és kebleit, az eszeveszett szenvedéllyel teli elmúlást, a finom rózsaillatot és az elnyűtt lepedőket.
− Bűneim annyira összegyülekeztek hogy nem merek egyedül aludni a szobában. − mondja Szindbád.



A nők illata, elmulasztott pillanatok, soha ki nem mondott szavak, bevágott testrészek, csókok és kalapok, elviselhetetlen szerelmes suttogás. Valami egyetemes anya-vágyakozás, minden nő öle, itt is hirtelen vágások, meztelen és felöltözött testek, de csak a nők. Mindig ők vágyakoznak Szindbádra. Korcsolyázások, temetői jelenet, amikor egy nő feltárja a keblét, előtte esküdözik, hogy nem csalja meg az urát, Szindbád ereje a csábításban, nem akar mást, csak azt a szót, igen, aztán megy tovább. Búcsuzkodás, találkozás, teljesen uralma alá hajtja a nőket, megőrülnek érte, mindegyik elmondja, soha nem szerettem senkit ennyire. Templomok, éttermek, kocsmák, temetői jelenet, Szindbád tudja, hogy csak arra a pár órára szereti őket, de arra nagyon. A nők finomak és hasonlítanak egymásra, fájdalmas emlékek az érintésre emlékezve. A kimondott szavak sokat mesélnek, lágyan dekadensek. Letűnt világok női kalapjai, Krúdy alapvető nosztalgiája egy soha vissza nem térő letűnt világ iránt, ruhák, nők finom íze. Budai hegyek, kiábrándult érzelmesség.

Mindig azt szerettem a nőkben hogy érzékenyek. Nincsen a szerelemnél őszintébb érzelem és mindig azt mondtam nekik, amit hallani akartak. Hazudtam.
− Ugye mi örökké együtt maradunk, Szindbád? Most már soha többé nem fogsz elhagyni.



A nők haja és bokája teljesen lenyűgözi Latinovits – Szindbádot. Kereszt motívum, hirtelen bevágott meztelen testrészek, a temető, mint a legbiztonságosabb hely a szeretkezéshez, a füvön megjelenő meztelen női test. Szindbád a testet imádja, nem tudja behelyettesíteni a lélekkel. Számára minden nő hasonló.
− Vegyél feleségül Szindbád. − hallja számtalanszor.

Kalapos nagyasszonyok, szépek és gazdagok. Férjüket megcsalók és hűségre hivatkozók, egy letűnt világ minden szecessziós érzetével. Krúdy siratja a nők fűzőjét és azt a korszakot, amikor még a kalap volt rajtuk a leglényegesebb. Elképesztő képi világ, Huszárik varázslata, csodálatos színkompozíciók, emlékezetfoszlányok.
−Akkor volt érdemes élnem, amikor meg lehetett jelenni titokzatosan a kertek alatt.

A velős csontról, amit megenni készül, azt mondja: Forró legyen mint a babám bőre. Az evés és a női test élvezete azonos szint.



Végül egy volt szerelmének orgonajátéka közben hal meg a templomban. Rémálmok és víziók gyötrik, állandóan azoknak a nőknek a hangját hallja, akik szerették.



Csontváry

Egy zseniális elme vergődéseit mutatja be, aki a nagy műalkotás létrehozása miatt otthagyta foglalkozását, családját és átértékelte az élethez való jog kérdéseit:

“Láthatatlan szellem hívására felhagytam a polgári foglalkozásommal, és az igazság kutatásának szenteltem életemet, azért, hogy Libanon tetején cédrusokat fessek. Mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, hiszen anyaggal terhelten nem lehet a mennyország kapuján bejutni. … Az ember sokfélét képzel, vagy azt képzeli, hogy egyedül van, vagy hogy nincsen egyedül. Én azt képzelem, hogy egyedül vagyok és a dolgok fölém magasodnak.”

Az igazságnak és önmagának a keresése nagy utazásokra sarkallja − beutazza a fél világot, de csak lázálmok gyötrik: a végeredmény az ismeretlen fájdalma és félelmetes tervek, hatalmas levegővel átitatott látomások.

Havasok, a természet képei, hegyek, zord táj, víztömeg, vízesés, zöld és kék alapszínek, városok, olasz napsütés, fény, templom, világos, élénk színek, rom, benyomások, szenvedés, időleges megnyugvások.
A nap és a csillagok őrszemeit mindenhol megpillanthatom.
Mediterrán táj, cédrusok, cédrusok és cédrusok, a hegyekből való vízesésektől jövök, nem lehet mindig a szerelem sem, innia kell a szomorúság borából és újjászületnie a könnyben, bohócok, letisztult színek, színesre festett házak, híd, folyó, a színek őrülete, ragyogó éghajlat, egyenesen süt a nap, a természet szépségei, iszonyatos zörgés, mediterrán vágy.



Szívem mindig csak az igazságra éhez.
Műemberek, idegbaj, elolvadnak, mint a viasz, cukorból az arcuk, visszatérések erre a belső tájra, fűzfa − játék a gyerekkel, a család elhagyatottsága, visszamegy, majd eljön, álmok, halott testek − egy fehérbe öltözött letakart arc, az ókori Görögország, az akropolisz csodálatos fénye, sugárzó fehér ló, a bűnért büntetés jár, ára van mindennek, a festészet elhivatottságáért magány, a küldetés a hívó szó.
Milyen szép vagy te madár, milyen jó neked.



Mennykőcsapás, földrengés, a világ teremtése, iszonyatos természeti erők, egyedül vándorlás, az isten megbocsát, az a mestersége, ügyefogyottak és magatehetetlenek képei.
Az ember gondolkodó lény. De nagy műveket akkor hoz létre, ha nem gondolkodik. Aki ilyen, az gondolkodik, de mégsem gondolkodik.



Egy jobb világrészbe kerülünk és gyönyörködhetünk kiapadhatatlan szépségeiben − hangzik el a filmben, melynek szüzséje szerint a festő felesége olvassa és írja is az önéletrajzát.

Filmtudatfolyamok a 40. Magyar Filmszemlén

A filmszemle filmjeinek durván 80%-ában szerepelt a meztelenség és a szex. Biztosra mennek a rendezők és forgatókönyvírók, a szex mindent elad. A jelenetekben a nő általában a patriarchális kódolás szabályai szerint viselkedik, hogyan is tehetne máshogy. Bár nem láttam minden filmet... ez csak egy rövid összeállítás azokból, amikről beszélni szeretnék. - szubjektív szemle Czapáry Veronikától.

Czapáry Veronika: Filmtudatfolyamok a 40. Magyar Filmszemlén, melyet Huszárik Zoltán (1951-81) emlékének ajánlottak

A filmszemle filmjeinek durván 80%-ában szerepelt a meztelenség és a szex. Biztosra mennek a rendezők és forgatókönyvírók, a szex mindent elad. A jelenetekben a nő általában a patriarchális kódolás szabályai szerint viselkedik, hogyan is tehetne máshogy. Bár nem láttam minden filmet... ez csak egy rövid összeállítás azokból, amikről beszélni szeretnék.
A nő érzékeléséhez a miniszoknya a minimum, azonkívül legyen szexi, esztétikus, mozogjon ÚGY a kamera előtt, hogy érezzük, ő ízig vérig nő. Az érzelmei megmutatásán kívül nagyon fontos a teste. Dagadt nők? Nem láttam a filmekben. Mindenki a hagyományos esztétika és női ideálkép szerint volt öltözve és kisminkelve.

Clara - Helma Sanders-Brahms



A Clara című német-magyar koprodukció egy múlt századi kivételes asszony életét jeleníti meg. Clara Wieck, a zeneszerző Robert Schumann felesége volt, majd Schumann halála után Johannes Brahms szerelme. A XIX. század első zongoraművészeként emlegetik, játékának híre messze terjedt; néha komponált is, de a férje sem ezt, sem a koncetrjeit nem támogatta. A húsz éves Brahmsot Schumann fedezi fel és egy darabig náluk lakik, kialakul egy forró szerelmi hármas, amiben a kor szabályai szerint a nő megtiltja magának, hogy félrelépjen.
Megindítóan szép történet, hagyományos narratíva, érzelmi ívek, gondosan felépített jelenetek, lángolás, betegség, hűség, őrület és a zene iránti eszeveszett rajongás. A rendező érzelmileg mélyen érintve van a történetben, Brahms egyik leszármazottja. Történelmi dokumentáció. Minden egyes jelenet azt sugallja, hogy ez nem fikció, ez a valóság volt.



Clara ábrázolása nincsen a hagyományos nőkép korlátai közé szorítva, egy harcos, múlt századai feminista, aki azt mondja, én leszek az első női karmester, korának kiemelkedő tehetségű zongoraművésze - és mellesleg szült hét gyereket.

A film honlapja

Adás - Vranik Roland



Pohárnok Gergő operatőri munkája ismét a csúcson, képileg és színekben egy profi, letisztult világot láttunk. A történet röviden: ahol nincs tévé, ott megőrülnek az emberek. A férj veszekszik a feleségével, aki nézi az üres képernyőt, mert várja, hogy történjen valami, jöjjön az adás, de nem történik, ahogy a filmben sem. Apokaliptikus világ, nincsen áram, táplálék a tengerből. A feleséget a férfi nekilöki a falnak, az rosszul esik és meghal.
A filmszemlén állandó téma a nőket ért erőszak, rendszerint őket pofozzák meg és halnak meg véletlenül, ritkán történik meg, hogy visszapofoznak vagy ők ölnek. Az áldozat és vadász hagyományos szerepében alapkonfliktus az erőszak, ez szerintem bátorítás arra, hogy a nőket meg lehet ütni. A nőkkel való szeretkezések nagy része is úgy történik, hogy a férfi van felül a domináns hím pozíciójában. (Egy kivételt láttam Pater Sparrow: 1). Általában rövid csókolózás után már döntik is a nőt, azt sugallva ezzel, hogy a domináns fél mégiscsak a férfi.
Ebben a filmben három testvér igyekszik segíteni egymáson, egyik sérültebb mint a másik, végül a totális semmibe fullad az utópiaszerű társadalom, az film után következő interjúban az alkotók ki is fejezik, pontosan ez a semmi volt a szándékuk.

Apaföld - Nagy Viktor Oszkár



Itt két férfi küzd, mint a címből is látszik, földért, ami a fiú nevén van és nem túlságosan akarja, a végén mégis bevonódik. Az apa kiszabadul a börtönből, és új életet akar kezdni, ám a fiú nem nagyon tud mit kezdeni egy új apával, akit sittesnek hív. Éles, drámai helyzet, lassú kameramozgások, abszolút ödipális harc, egy nő is bonyolítja a küzdelmet, aki a meghalt anya húga. Apa és fia jól játszik, a nőt itt is sematikusan ábrázolják, öltözik, vetkőzik, így kívánja meg a fiú, végül az apa dönti le, kevés csókolózás után rögtön az asztalon találja magát, úgy tűnik a férfiszenvedélyt mindegyik filmben a viharosság és az erőszakosság fejezi ki. A gálán Mészáros Márta meg is jegyezte, hogy kevés olyan filmmel találkozott, ahol intim helyzetek vannak, és nem a szex vagy a halál lenne a téma. A szex inkább durva, mint intim, ami tükör is egyben, ilyen világban élünk? A nő amikor bele akar szólni apa és fia közötti vitába, megkapja a 'kuss, asszony a neved' szabályzatot.



A filmet a rendező vágta, mi talán azért éreztük annyira a kihagyott jelenetek súlyát, mert számára már túlságosan is egyértelmű volt. A film megkapta a Gene Moskowitz díjat, melyet a külföldi kritikusok és újságírók osztanak ki, és ami biztosítja a külföldön való szerepeltetését. Egy ödipális téma magyar földön, mely a múltat kutatja, talán nagy sikert arat kint is.

Kenguru (1975) - Zsombolyai János

Kis múltidéző vetítésekre is beültem, ebből a legemlékezetesebb a Kenguru. Ősrégi film, és állíthatom egészen máshogyan ábrázolták akkor a nőket. Itt is megfigyelhető a mély dekoltázs, és a minél nagyobb mell kihangsúlyozása, rövid szoknya és szexi láb, de mégis az egész valahogyan lágyabb, aranyosabb és kedvesebb. Édesdedebb, úgymond - ez a jó a retroban.

A történet: egy fiatal lágy terhes lesz egy nőcsábásztól, ezt nem meri neki bevallani. A férfi ráadásul kamionsöfőr és állandóan utazik. A lány nem tudja, megbízhat-e benne.
Hogyan tartsál meg egy pasit, ha terhes vagy. Először is tedd próbára, hogy szeret-e, aztán amikor a legjobban érzi magát veled, közöld vele, hogy hagyjátok abba az egészet, végül nyögd ki, hogy mellesleg terhes vagy, aztán rohanj el és mondd, hogy vége mindennek. Utánad fog futni. Jól bevált taktikák.
A nőt itt is pofon vágják egyszer, persze van utána a bocsánatkérés. Meg lehet-e ilyesmit bocsátani?
Képileg? Minden retro, nagyon szórakoztató. Érdemes megnézni.

Intim fejlövés - Szajki Péter

Bele az életünk kellős közepébe. Mindennapi történetek, a férfi és nő viszonyon kersztül megmutatva. Négy jelenet, a négy különböző férfi-nő kapcsolatot egy dolog köti össze: a férfiak ugyanabba a szexklubba mennek búfeledni. Sok félpucér nőt látunk táncolni a rudakon, míg mindegyik férfinak az életében kiderül egy titok.
Az egyik az interneten csetel ahelyett, hogy a házasságát akarná rendbehozni, a másik nem bírja elviselni hogy egy transzneműt akart feleségül venni, a harmadik lelkizik és azon aggódik, miután majdnem megerőszakolta a vele egy emeleten lakó lányt, hogy kicsi a szerszáma, a negyedik pedig rányit a feleségére és a barátjára, amint éppen.



Feszes jelenetek, jó forgatókönyv, pontos vágások, semmi fölösleg. Mintha velünk történne. A rendező szerint a cikis témákat szerette volna megmutatni, és a film.hu-nak adott interjúban azt állítja, a film csak a szexről szól. Talán többről. Sérelmekről, vágyakról, szeretetről, motivációkról, dühről. Olyan mindennapi helyzetekről, amikbe bármikor belefuthatunk. Megkapta a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat.

A repülés története - Kenyeres Bálint

A legeredetibb film szerintem a szemlén. Alapötlete az Ikarusz repülése című kép.
Az anya kétségbeesetten keresi lányát a normandiai tengerparton. Gyönyörű képeken látjuk az elképzelhetetlenül hatalmas sziklákat, őrületes fehér kövek és tengerpart. Az anya arisztokrata, de a sok pénz hirtelen semmit sem ér, mert nincs meg a gyermeke. Megtudjuk, mindig ez történik, ahányszor csak elutaznak, a kislány szeret eltűnni.



Az elcsatangolt kislány lát valamit: egy repülőt, mely elindul a hófehér sziklákon a tenger felé, repül, repül egy darabig egy motorrepülővel, aztán minden átmenet nélkül a tengerbe zuhan. A kislány végignézi, csak ő látta. Őt végül megtalálják, az arisztokrata anya kitörő örömmel fogadja, az összes szereplő végigcsókolja. Emlékezetében tovább él a jelenet, felejthetetlen, de nem szól róla. Csoportképet akarnak. A kislány a végtelen tengert nézi, szólnak neki, nézzen vissza a kamerába, de ő csak a tengert nézi elkábulva. A látványvilágot csodálatosan vitte színre az operatőr, iszonyatosan pontos és jó nagytotálok a tengerről, ahova valószínűtlen körözés után esett bele egy repülő, amit csak a kislány és mi láttunk. Ilyen a repülés története.

„Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!”

Kármán Irén 2007-ben a hazai olajbűnözésről elsőként készített dokumentumfilmet. Szemben a maffiával - Olajozott viszonyok című filmje után 2009-ben újabb filmmel jelentkezett, mely nem került ugyan be a 40. Magyar Filmszemle versenyprogramjába, de a Szemle ideje alatt a Bem moziban február elsején délután öttől mutatták be. Az "Elkülönítve" a hazai oktatási rendszerben egyes területeken tapasztalható roma szegregációs problémát feszegeti. Kármán Irénnel a film kapcsán Láng Judit készített interjút.

Miről szól a film?

Kármán Irén: Kifejezetten az oktatási szegregációról. Csörögön, Miskolcon és a környező településeken forgattunk. A sződi iskola romaosztályt akart elkülöníteni a többiektől az udvaron álló tűzoltó raktárba. Ezzel kapcsolatban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány pereket is indított − végül nem tették ki az osztályt a tűzoltóraktárba, viszont az iskolai nagyépületbe sem fogadták vissza a gyerekeket, úgyhogy a váci iskolákba jelentkeztek, ami nagyon megterhelte a családok költségvetését. Naponta 50-60 kilométert ingáznak saját költségre. Elvárják tőlük, hogy a szülők iskolába járassák a gyerekeiket, ám ennek sem az állam nem a helyi önkormányzatok nem biztosítják a feltételeit.

Mitől nagyobbak e térségekben a feszültségek?

K. I.: Iszonyú szociális problémáik vannak. Minap a miskolci rendőrkapitány meggondolatlan kijelentést tett a cigánybűnözésről − de ő ott valóban az államhatalom meghosszabbított keze, és nem különböztetheti meg az embereket. Miskolc kifejezetten szegregációval terhelt vidék, hiszen jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy a gyerekeket elkülönítve oktatják a József Attila telepi általános iskolában. Mind küllemében, mind minden más szempontból is nagyon szegényes az iskola felszereltsége. Döbbenetes, kiderül a filmből, hogy a nem roma gyerekek agyába beleplántálták, hogy ne vegyüljenek, mert abból nekik bajuk származhat. Egy ilyen helyzetből nem lehet egyszerűen kijönni. A helyzet megbélyegzi a cigányokat és még inkább rájuk süti, hogy bűnözők. A filmben már a hatéves gyerekek is, pedig ott van még a tojáshéj a fenekükön, elmondják, hogy a romák büdösek és koszosak, általánosságban.

Rendezőként, helyszínen szerzett tapasztalataidból kiindulva miben látja ennek az okát?

Azon a környéken az elszegényedő többség ezt sugallja a saját gyerekeinek.

A romák mit mondanak?

Véleményem szerint az egyes roma vezetőket megveszik, hogy olyan véleményt formáljanak, ami a helyi és a megyei vezetők véleményével egybecseng. Nem gondolom, hogy egy cigány a saját népcsoportjára felelősen ki meri jelenteni, hogy igen, minden utcai rablásban romák vannak, vagy minden tyúklopást és biciklilopást romák követnek el. Kizárt dolognak tartom, hogy ezt bárki így ki merje jelenteni, ha nincs a háttérben egyfajta másik erő. Azt látom, hogy a mindenáron való szegregálás sehova se vezet. Magyarország ott tart, ahol az ötvenes évek Amerikája a gettósítással, mert minél jobban gettósítunk, annál inkább felgyűlik a szociális feszültség, és annál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a romák. Még annak sem sikerül, aki egyébként be tudna illeszkedni, mert azt mondják neki, hogy nem illik közéjük, menjen a saját fajtájához. Ezeken a területeken, ahol különösen erős a szociális feszültség, a legdurvább módon, a minimális tapintatra sem törekszenek.

Innen jött az ötlet, hogy filmet készít erről?

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) vezetője, Kárpáti József ügyvéd volt az ötletgazda. Ő járta az országot és látta ezeket a problémákat, illetve akkoriban már elindultak az úgynevezett próbaperek, amik arról szóltak, hogy a romagyerekeket automatikusan kisegítő osztályokba teszik, még akkor is, hogyha az IQ-szintjük normális. Úgy éreztem, meg kell mutatni az oktatási szegregációnak ezt az oldalát.
Kerepesen is forgattunk, és itt mintha megvilágosodtak volna az okok. Ez a terület ingatlanbefektetés szempontjából nagyon értékes, hiszen hat kilométerre van Budapesttől. A cigánytelep nagyon szép helyen, a domboldalon van. Az információink szerint ki akarják onnan purgálni, füstölni a cigányokat, hogy azokat a területeket piaci áron értékesíteni tudják. A telkekért nevetséges összegeket kínáltak fel a romáknak, feleannyit, mint amennyit normál piaci körülmények között egy-egy telek ér. A film a mottóját egy nagyon helyes miskolci fiú, Váradi Gábor kisebbségi önkormányzati vezető fogalmazta meg: ha bárkinek azt mondják, hogy csak ennyire vagy képes, akkor ő csak arra lesz képes. Sajnos ez a kommunikációs stratégia jellemző ma a világunkra, nemcsak a szegregált részekre.

Elmesélne egy-két érdekes eset, melyeket a filmkészítés során tapasztalt?

Az döbbenetes volt, mikor elmentünk a Lakatos családhoz Csörögre. A „Csillag születik”-nek akkor volt a válogató döntője és a kamaszodó romafiú, szegényes kislakásuk vaskályhája előtt eltáncolta nekünk, amivel bejutott. Állati erős jelenet ez a filmben. Látható a dac és a kitörési vágy. Ő volt az egyik gyerek, akit elküldtek a sződi iskolából, mert nem kívánatos személy. Most, hogy sztár lett és a média foglalkozott vele, mondogatták is a pedagógusok neki: nem úgy gondoltunk mi rád, csak hát… csak hát, cigány vagy. Ezért készült ez a dokumentumfilm. Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!

Láng Judit

Kármán Irén filmjei:
Rozi (a 33. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Diogenidész (a 36. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Szemben a maffiával (Olajozott viszonyok) (a 39. Magyar Filmszemle versenyfilmje)

A rendezőnő 2009. január 26-án volt a Nap-kelte vendége: