Programajánló májusra - 1.

Bácskai Júlia Pszichoszínháza az Artus stúdióban, május 5-én egy esélyegyenlőségi konferencia, május 6-án egy művészeti ülés, május 16-tól 21-ig pedig az egyetemi színpadok találkozója várja az érdeklődőket. Az Irodalmi Centrifugával májusban több helyen és időpontban is találkozhatnak: ott leszünk a Budapesti Esélyek Háza által szervezett Egyenlítő programsorozaton május 16-án, de a Centrálban is május 7-én az istennő-esten. További programajánlatok a cikkben.

Május 1. péteken 15.30
Feminsita piknik a Városligetben

Május 2. szombaton 19.00
Ravasz László Könyvtár (Leányfalu, Móricz Zsigmond út 124.)
A Patak Könyvek bemutatója

Minden dolgok miértje; Különös küldemény; A semmi; A magányos ember; A kokainkirálynő; A bukott angyalok; A Jarama; A patkányok.
A Spanyol Elbeszélők sorozat köteteiről Gaján Éva, a Szentendrei Könyvklub szerkesztője beszélget Bezeczky Gáborral, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársával és Pávai Patak Mártával, a regények fordítójával és kiadójával.

Május 2. szombat 20.00
Urbitális Majális nyitóbuli: Specko Jedno és Láma Dalai
A38 állóhajó (Petőfi híd budai hídfő)

A Specko Jedno együttes a megszólalásig hasonlít egy bárzenekarra, az énekesnőt pedig úton útfélen le-sanzonosítják. A helyzet ennél bonyolultabb: morális-rocky, szakrális-induló, death-románc, bigott-tangó, deklarált-funky, bukott-sláger, metál-mulatós, mese-punk, delírium-disykó, metafizikus-gyerekdal, fitness-ballada stb. alkotja a repertoárt. Az énekesnő bevallottan egy igazi énekesnő-imitátor. Munkásságával folyamatos és reménytelen harcot vív a szerelmes dalok sztereotípiái ellen.
A zenekar tagjai - Rutkai Bori: ének. Darvas Kristóf: zongora. Bujdosó János: gitár. Dudás Zsombor: dob. Szerető Dani: basszusgitár.

A Láma Dalai zenekar tagjai több más formációban is játszottak már előzőleg együtt. 2000-ben lettek "A Láma Dalai". A stílusuk sokrétű - sok műfaj, előadó hatott rájuk - a fő irányvonal mégis reggae és ska alapokon nyugszik, amelyet némi rock-kal, jazz-zel és egyéb stílusokkal fűszereznek meg

Az ország minden pontján jártak már klubkoncertek vagy fesztiválok keretén belül. Koncertjeiken saját számokat és feldolgozásokat egyaránt játszanak. A feldolgozásokat szándékosan nem neves ska-zenekaroktól adják elő, hanem a „világslágerek fanyarul” elvet követve mindenki által ismert dalokat gyúrnak át a saját stílusunkba, némi humorral átszőve.

Május 3. vasárnap 19:00
Művészetek Háza Gödöllő, József Attila Stúdiószínpad
Club Színház Társulat: Impro est

Hat ember, két (egy piros meg egy fekete) csapat, egy szavazópálca, egy játékvezető.
Egy téma, egy műfaj, egy mondat, egy lehetőség egy perc alatt. Tehát van két csapatunk (ellenfelek ha úgy tetszik) akiknek kihúzunk egy témát vagy műfajt, vagy egy mondatot melynek el kell hangzania, vagy kettőt, vagy bármit a kalapból (vagy a játékvezető zsebéből). Tehát van egy megoldandó feladat. Például: jelenet Csehov stílusában, a téma a fogyasztóvédelem, és a következő mondatnak el kell hangzania: Az elefántok szénát esznek. Mindkét csapat 1 percet kap, majd bemutat a közönségnek egy 3 percnél nem hosszabb jelenetet. És ami az egészben a legjobb: lehet szavazni emelt díjas SMS nélkül. Na ki tetszik jobban?Piros vagy fekete piros vagy fekete piros vagy fekete feketepirosigennem?????

Szereplők: Antal Ádám; Bodó Balázs; Dankó Fruzsina; Kósa Eszter; Szarka Dorka; Tamás Dorka. Játékvezető: Halász Tibor.

Jegyek elővételben a Művészetek Háza jegypénztárában kaphatóak 800 Ft-os áron.
További információ a honlapon.

Május 5. kedden 9-től 15.30-ig
Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége (MEOSZ - 1032 Budapest, San Marco utca 76.)
Konferencia a társadalmi integrálódás esélyeiről

A fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei és lehetőségei a mai Magyarországon kutatás keretében megvalósuló konferencia programja:
9.00-9.30 Regisztráció
9.30-10.00 A konferenciát Dr. Tibori Tímea az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgató helyettese, a kutatás szakmai tanácsadója nyitja meg.
10.00-11.30 Kutatási beszámoló: eddigi eredmények, érdekességek - Laki Ildikó és Ságvári Bence
11.30-12.00 Hozzászólások, kérdések a kutatással összefüggésben
12.00-12.30 Kávé és ebédszünet
12.30-13.00 Térségi Együttműködések a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének keretében (VGYKM). Előadó: Fodor Ágnes a VGYKM elnöke
13.00-13.30 Hátrányos helyzetűek oktatásának sajátosságai - Előadó: Mayer József az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa
13.30-14.00 Akadálymentesítés - Előadó: Dr. Kele Mária Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének jogásza
14.00-14.30 Könyvtárak a továbbtanulás szolgálatában (különös tekintettel a jelnyelv használatára) - Előadó: Kovács Györgyi Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mb. régióvezetője
14.30-15.00 Honlapok a fogyatékossággal élőkről, élőkért, élőknek - Előadó: Kis Adrienn végzős főiskolai hallgató
15.00-15.30 Kérdések, hozzászólások, konferenciazárás

A konferencia szervezője: Laki Ildikó (az MTA SZKI munkatársa, a kutatás vezetője) és Sulyok Tamás (a kutatás koordinátora)
A konferencián való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, melyet a fogyat77@socio.mta.hu e-mail címen tehetnek meg.
A kutatás az NKTH INNOTÁRS támogatásával valósul meg.

Május 5. kedden 19.00
Köztes idő kiállításmegnyitó
Dorottya Galéria (1051 Budapest, Dorottya utca 8.)

Májusban újranyílik a tavaly nyáron bezárt Dorottya Galéria, jóllehet, nem az eredeti elképzelések szerint. Az egész épületre kiterjedő korszerűsítési munkálatok, amelyek a galéria átalakítását, felújítását is jelentették volna, az épület jogi státuszában bekövetkezett változás következtében sajnálatos módon elmaradtak. Az épület vagyonkezelői joga átkerült a kerületi önkormányzathoz. A kiállítótérben az év végéig a Műcsarnok az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együttműködve rendezi meg a Köztes idő címet viselő kiállítássorozatot, az épület és a galéria jövője azonban egyelőre bizonytalan.

Minden érdeklődőt várak 2009. május 5-én, kedden 18 órára a Dorottya Galériába a Köztes idő sorozat első kiállításának megnyitóját megelőző sajtó tárlatvezetésre Angel Judit kurátor, valamint Menesi Attila, Nemes Csaba és Katarina Šević részvételével.

Megnyitja: Angel Judit és Várnagy Tibor
Kurátor: Angel Judit.

Május 6. szerdán 9-től 12.30-ig és 14-órától 17-ig
MTA Nagyterem (1051 Budapest Roosevelt tér 9. II. e.)
Csoport és egyén a 20. század magyar művészetében (irodalom, képzőművészet, zene, film)

A SZÉCHENYI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI AKADÉMIA az MTA 2009. évi, májusi közgyűlésének keretében Csoport és egyén a 20. század magyar művészetében (irodalom, képzőművészet, zene, film) címmel rendez ülést.

A rövid előadásokat terjedelmesebb, kommentált műbemutatások egészítik ki, és szívesen fogadják a résztvevők észrevételeit, hozzászólásait.

Elnököl: Dobszay László zenetörténész és Ferencz Győző költő, irodalomtörténész a Széchenyi Akadémia elnöke és ügyvezető elnöke.

Előadók:
9.00 Irodalom - Bevezeti: Ferencz Győző
Résztvevők:
Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költő, a Széchenyi Akadémia rendes tagja
Závada Pál Kossuth-díjas író, a Széchenyi Akadémia rendes tagja
Várady Szabolcs Kossuth-díjas író–költő, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

10.15 Képzőművészet
Beke László Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója
Maurer Dóra Kossuth-díjas festőművész, egyetemi tanár, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

12.30 Ebédszünet

14.00 Zeneművészet
Dolinszky Miklós Nemes Nagy Ágnes-díjas zenetörténész, esszéista
Sári József Kossuth-díjas zeneszerző, egyetemi tanár, a Széchenyi Akadémia rendes tagja

15.15 Filmművészet
Bikácsy Gergely Balázs Béla-díjas kritikus, író – Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező
(Mészáros Mártának lengyelországi útja miatt le kellett mondani a részvételt.)

Az ülésre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Május 7. csütörtökön 16.00 és 22.00 között
a Budapesti Esélyek Háza által szervezett
Szín-Tér-Kép című kiállítás sorozat

Zenés vándor-megnyitó, amely egyben az „Egyenlítő” – esélyegyenlőségi kampány nyitó eseménye is.
A kampányt megnyitja: Rauh Edit (SZMM) - esélyegyenlőségi szakállamtitkár.
A Szín-Tér-Kép kiállítássorozatot megnyitja: Kalla Éva teológus és Somogyi Zsófia művészettörténész.
Kiállító művészek: Balogh Tibor, Bari Janó, Deák Izabella, Ferkovics József, Lakatos Erika, Vári Zsolt.

A megnyitó helyszínei és a fellépő zenészek:
16.00 Szín-Tér-Kép - Közös kiállítás – Kampány megnyitó
Austeria Könyvesbolt ( VII. Nagydiófa u. 30-32)

17.00 Bari Janó – Stílusok, váltások, új útkeresések,
Deák Izabella – Mélységek, magasságok
Bar Ladino (VII. Dob u. 53)
Orgon Alberrt kvartett

18.00 Lakatos Erika – Roma ikonok
Godot Kávézó (VII. Madách út 8)
Szakcsi Jr Jazz Duó

19.00 Vári Zsolt - Arcok
Sirály (VII. Király u. 50)

20.00 Balogh Tibor - Feloldás
Kőleves Vendéglő (VII. Dob u. 26)
Szilvási Gipsy Folk Band

21.00 Ferkovics József
Castro Bisztró (VII. Madách tér 3)
Bohemika Orkestra

Május 7. csütörtökön 20.00
Café Bábel: TEKINTÉLY
Sirály (Budapest, Király u. 50.)

A lapot Vári György mutatja be, s ezután kerül sor a Hogyan buktassunk királyt? - Shakespeare tekintélyfogalma című kerekasztal-beszélgetésre Almási Tóth András színházi rendező, Nádasdy Ádám költő, műfordító és Németh Marcell esztéta részvételével. Közben: vetítés, felolvasás és rombolás.
Amire lehet még számítani: pezsgő, aprósütemény, hanyag elegancia.

Május 7. csütörtökön 17-24 h
12. MűgyŰjtŐk éjszakája
Budapest, V. kerület Falk Miksa, Balaton, Markó, Stollár és Balassi utca

Plakátgaléria megnyitója, két aukciós tárlat, Reigl Judit kiállítása, Karl Bielik londoni festőművész alkotásai és koncertje, belsőépítészeti kiállítás, nemzetközi szőnyeg-szakértő előadása, absztrakt és erotika tárlat, nyílt nap az antikkereskedés raktárában, Papp Oszkár munkái, jótékonysági akció, Grencso Bio Kollektív koncert, Haas Daléria, fotókiállítás a művész, Szebeni András tárlatvezetésével és egyéb programok – dióhéjban így lehet összefoglalni a május 7-én, csütörtökön megrendezendő 12. műgyűjtők éjszakájának kínálatát.

Május 8. pénteken
EUNIC Open Night / Európai Kulturális Intézetek Éjszakája

A brüsszeli központú EUNIC EUROPE (European National Institutes of Culture) nemzetközi hálózat. Célja, hogy erősítse a tagállamok kulturális intézeteinek uniós jelenlétét. A magyarországi EUNIC tagjai az Osztrák Kulturális Fórum, a British Council, a Bolgár Kulturális Intézet, a Camôes Intézet, a Dán Kulturális Intézet, az Észt Intézet, a Finnagora, a Francia Intézet, az Olasz Kulturális Intézet, a Lengyel Intézet, a Román Kulturális Intézet, a Szlovák Intézet és a Goethe Intézet. A EUNIC HUNGARY a legnagyobb európai EUNIC-szövetség. Elnöki tisztjét 2009-ben a budapesti Goethe Intézet tölti be. Május 8-án a kulturális sokszínűség jegyében az “Európai Kulturális Intézetek Éjszakája” kínál válogatást a nemzetközi szervezetek aktuális programjaiból.
További információ a Goethe Intézet honlapján.

Május 9. szombaton 11.30
Eperjesi Ágnes: Rövid ima
Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár, Fő u. 6.)

 

Eperjesi Ágnes kiállításának megnyitója 2009. május 9-én, szombaton délelőtt 11.30-kor.
Megnyitja: Bán Zsófia író, kritikus.

A kiállítás harmadik része egy kiállítás-sorozatnak, amelynek megrendezésére három intézmény, a budapesti Mai Manó Ház és a Nessim Galéria, valamint a Szent István Király Múzeum együttesen vállalkozott.

Május 9.
Budapest, Erzsébet tér
Európa – határtalan szabadság: EU Utcafesztivál

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodája immár negyedik alkalommal szervez utcafesztivált az Európa-nap alkalmából. Az Európai Unió 2009-ben ünnepli a Vasfüggöny leomlásának 20. évfordulóját, valamint a 2004-es EU-bővítés 5. évfordulóját, június 7-én pedig európai parlamenti választás lesz - mindez megjelenítésre kerül a fesztivál programjaiban is.
A május 9-én az Erzsébet téren megrendezésre kerülő utcafesztiválon a Kaláka Együttes, a Karaván Familia, Lorán Barnabás humorista, az Open Stage/Székelylend társulat, a Zuboly, majd este a Pál Utcai Fiúk zenekar fellépése követi egymást. Az ünnepélyes megnyitó keretében Kovács László, az Európai Bizottság tagja mond beszédet. Emellett EU vetélkedőkkel, számos interaktív játékkal és játszóházakkal várjuk az érdeklődőket.

Május 10. vasárnap 20.00
Artus Stúdió (Bp, XI. Sztregova utca 7., a Budai Fonó mögött, a Fehérvári útról)
Bácskai Júlia Pszichoszínháza: Veszekedünk, harcolunk. Csaták a párkapcsolatban.

Hegyi Barbara, Bálint András, Bóna János improvizál.
"...a Juli olyan jól kérdez, hogy észre sem veszed, és már mesélsz. Közben sebek gyógyulnak, meg nagy röhögések támadnak, meg néha hallgatások. Mert azok is kellenek. Aztán ebben a soha véget nem érő nagy beszélgetésben egyszer csak azt kezded el számolni, hogy hány éve is annak, hogy a Juli mindig mindenütt VAN. Hogy jelen van. Nem mintha jelentősége lenne a számoknak, de az idő makacs dolog. Az embert mindig arra kényszaríti, hogy számot vessen. Egyedül a Julin nem változtat." - Részlet az Exit magazin cikkéből.

Május 16 - május 21
SZÍNVÁLTÁSOK - EGYETEMI SZÍNPADOK SEREGSZEMLÉJE

Május 16-tól május 21-ig rendezik meg az idén az Egyetemi színpadok seregszemléjét, melyen naponta három-öt előadást nézhetnek meg az érdeklődők a fesztiválnak helyet adó terekben: ilyen a Tűzraktér, a Sirály és a PRIZMA Színház (Raktár u. 1.). A fesztivál saját honlappal rendelkezik, az előadásokról a honlap nyújt részletes tájékoztatást.
Néhány előadás kedvcsinálóként: Guy Foissy-nak két előadását is láthatja a közönség: a Szerető szív és a Családi háromszög más-más társulatok előadásában a Sirályban és a Tűzraktérben láthatók. Alessandro Baricco népszerű regényből készült monodrámája, a Novecento május 17-én este héttől látható a Sirályban. Az kortárs ifjúsági darabok között kiemelt jelentőségű Kövek a zsebben ugyanezen a napon öttől látható a Tűzraktérben. Május 16-át, az első napot követően valamennyi napon délután kettőtől a Tűzraktér udvarán lesz beszélgetés az előző napi előadásokról.
A fesztivált a Radikális Szabadidő Színház szervezi. A fesztivál eseményeiről a terveink szerint a későbbiekben is beszámolunk.

Május 27. szerdán 20.00
Artus Stúdió (Bp, XI. Sztregova utca 7., a Budai Fonó mögött, a Fehérvári útról)Bácskai Júlia Pszichoszínháza: „Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!”

Györgyi Anna, Fesztbaum Béla, Bóna János improvizálnak.

Démon a Centrifugában

"Ki fogom kérdezni a lányomat és ha megtudom, hogy akár csak egy ujjal is hozzáértél, a kutyákkal szedetlek szét." "A művésznő a cél érdekében életében először anyukának szólította a tulajdon szülő anyját. Milyen gyomorforgató ez, nem, Baba?!" - Kukifóbia és versek, és keselyűk közt cimbalom, nyelvi viták és egy gyönyörű barátság kezdete... - Pintér Béla és társulata A démon gyermekei című darab egyik részletét adják elő felolvasószínházi előadás formájában.

Február 26-án, múlt héten csütörtökön Pintér Béla és társulata járt az Irodalmi Centrifugában, hogy A démon gyermekei című darab és a társulat tíz éves fennállása kapcsán beszélgessenek Bódis Krisztával és Gordon Agátával. A Társulat a darab egy részletét felolvasószínházi előadásként is bemutatta a közönségnek. A bejegyzésben ezt a részletet láthatják az estből. Video és vágás: Reisch Éva.

A drogok változnak, a szenvedély marad – Pintér Béla és Társulata

10 év. Egy családtörténet, darabokban elbeszélve, sorozat, népi szappanopera, a Család emlékei és átalakulásai, a Társulat emlékei és változásai.
Ha végigjátszanák egy napon a tízévnyi termést, egy kis magyar családtörténetet látnánk... − csütörtökön a Centrifuga Színkörben Pintér Béla és Társulata: Gordon Agáta írását olvashatják.

10 éves a Pintér Színház:
NEMZETI CSOPORTTERÁPIA
és családállítás

A szerző médium, többet mond, mint amennyit tud.
A társulat tükör, nagy erejű alkotó közösség, amely megsokszorozza a tudást.

Elmenni a Szkénébe egy Pintér darabra, városi életemben a hazatalálás.
A vidékhez, az alkohol, agresszió és alkalmatlanság sújtotta tájlelkű magyar valósághoz jutok itt, szívom magamba, bólogatok és röhögök, jó hogy vége.
Még jobb, hogy Pintér pontosan emlékszik rá.
10 év, még több nagyszerű darab. Rövidek, fordulatosak, érhetőek, zenések. Önfeledten szórakozom, rólam szól generációk óta, Pintér mindazon keresztülment, amit felnőtt magyar végigélhet ebben az országban.
Pintér szittya, nemzeti és népi, a legjobb travi, akit csak láttam, mindez 21. századi magyar retróban.

A népiség itt zavarba ejtő, pedig sok mindent jelent. A népi kultúra széles ismeretét, a népzene és néptánc világát, amely a globalizációban felőrlődő paraszti világ egyetlen elégtétele volt sokáig, a pávakörök és kimittudok ennek a süllyedő világnak és átmeneti állapotainak legmagasabb szellemiségét mentették át a világzenébe.
És ismeri Pintér ezt a falusi valóságot, ennek a szellemiségnek a talaját, tárgyi kultúráját, a falusi fickók és nők életérzéseit, a paraszti családok érzelmi életét, a titkolt családi szálakat és dinamikát, a népi nemzedékek sorának apró változásait, a kitörni vágyók bukásait, a történelem darálóit és az ideológiai öltözőket. A testi-lelki függelmeket, ezek férfi és női következményeit.

10 év. Egy családtörténet, darabokban elbeszélve, sorozat, népi szappanopera, a Család emlékei és átalakulásai, a Társulat emlékei és változásai.
Ha végigjátszanák egy napon a tízévnyi termést, egy kis magyar családtörténetet látnánk, világháborús kezdetekkel, paraszti túléléssel és lemorzsolódással, ideológiai kényszerekkel és útkereséssel, a szűk horizontot és a csalékony kilátásokat. Amiből jövünk, amit magunk is éppígy ismerünk, amiről azt hisszük, a múlté. Miközben a szerelmeinkben és a gesztusainkban és munkálkodásunkban ott kísért ez a személyes múlt, a jövőnk súlyos emlékei. Aztán a rendszerváltás nagy öltözője, szellemi üressége és spirituális útkeresése. Ennek a fiatal metropolisznak, Budapestnek a magyar vidékben vannak a gyökerei, amelyekből minden rendszerváltás elmetszett néhányat.


Népi Rablét, 1998
Kórház Bakony, 1999
Sehova Kapuja, 2000
Öl, butít, 2001
Parasztopera, 2002
Gyévuska, 2003
Sütemények királynője, 2004

Anyám orra, 2005
Korcsula, 2006
Árva Csillag, 2007
Az őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, 2007
A Démon gyermekei, 2008
A soha vissza nem térő...

Ha Pintért mondok a társulatra gondolok, erre az erős kötelékre, egy kollektív tudatfolyamra. Hegyeket tudnak mozgatni. Ők a Nemzeti Csoportterápia és Lelkiismeret.
A társulat adott, ennek a társulatnak, virtuális családnak és valós közösségnek íródnak a darabok. Ezekre a színészekre és emberekre, akik összeszokottan játszanak egymással és tárják fel mindennapi élethazugságainkat, lúzerségeinket, önbecsapásainkat és bűneinket.

Pintér sokat vár a társulatától és a színészeitől, sokat is kap tőlük.
Színészi kísérletek: gyakori rendezői fogása nőkkel játszatni férfi szerepeket és fordítva.
Több ez hatásos derültségkeltésnél. A férfiasság és nőiesség egy karakterben éppen a sors: egy színésznő katonatisztben tisztán látjuk genetikai múltunkat: asszimiliáns titkolt félzsidó fiú egy túlvállalt nemzeti szerepben: a lányos katona, a rangsor alja.

Soha nem gondoltam volna, hogy rajongani fogok a zenés darabokért, de az élet hosszú, és ez is megtörtént. A Pintér színház zenés, méghozzá nép- és/vagy népszerű zenés, már a Parasztopera is élvezhető volt számomra az énekelt beszéd hangsúlyos iróniája miatt, ami nem engedte, hogy belefeledkezzem a valósághű paraszti életérzésbe, inkább értelmezni kezdte.
A 2003-as Gyévuska (jellemzően óvatos, távolító címadás, Pintér vigyáz, hogy az előadás meglepetés maradjon, ez a cím se sokat árul el) világháborús sanzonjai ellenállhatatlanok, talán ezért láttam olyan sokszor ezt a darabot, amelyet nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy a sztorit picit megoldatlannak éreztem.
A férfi és a női történelem, a privát és nemzeti érzemények feltárása a negyvenes évek elejéről, amikor nem kevesebb meghasonlottsággal kellett magyar honvédként megküzdeni, mint bármikor máskor. Pintér könnyű kezű, minden mondata évtizedek, nemzedékek libikókáját mutatja, gyógyító ez az éles és megértő tekintet.

Milyen a darabok férfiképe? És a nőképe?
Pintér az önkritikus magyar férfiak közé tartozik, azaz nem is tudom, nincs-e egyedül ebben a kategóriában.
A férfiak férfiasak: kevés kivétellel alkoholisták, beszűkült és érzelemszegény lények.
Vándor típusok, nagyszerű lehet színészként a magyar alaptípusokat egyéníteni, az alkoholista, asszonyverő, bigámiába börtönzött falusi rendőrtisztet megmutatni, a maga teljes valójában, szagával és érzelmi klímájával: az apánkat.

Pintért foglalkoztatja az alkohol és a drogok kérdése, a történelemnek ez a fontos motívuma, amelyről komoly üzenete van. Az alkohol áldozatait látjuk: a drogtól degenerált magyar férfit, akinek bármely rendszerváltást sikerül nyálcsorgató bódulatban tölteni. A rezervátumok sorsai, a kihalt kultúra túlélői töltik így napjaikat.
Minden darabnak van egy fanatikus és cinikus férfihőse is, ezeket előszeretettel alakítja maga a szerző. Csipollák.
A nők − kevés kivétellel − áldozatok: az alkoholista férfiak és az utódgondozási kényszer áldozatai.
És néhányban van egy szűzies, ártatlan és boldog, gyermeket váró fiatal anya. Akinek a reménységeit aztán a jövő fényesen megcáfolja.

Sűrűek ezek a darabok, nem is értem a sok nevetést. Félelmetes, ahonnan jövünk és amit ma is hömpölygetünk. A szocialista újgazdagék polgári multikulti gyermekeinek eljegyzési története (a Démon) például fél évszázad összes érzelmi deficitjét megszellőzteti. A legnagyobb titkokról beszél, amiről nem illik vagy nem szokás, hogy honnan van a pénz, hogy mibe kerülnek mentálisan az ideológiai átöltözések.
A drogok változnak, a függőség marad…

Gordon Agáta

Centrifuga Színkör
2009. február 26. csütörtök este 7! Centrál Kávéház:
Bódis Kriszta - Gordon Agáta
IRODALMI CENTRIFUGA____9. ÉVAD___zavarjuk a vizet

Centrifuga Színkör
Vendég: Pintér Béla és a Társulat
Részletek a Démon gyermekeiből
10 éves a Pintér Színház!
NEMZETI CSOPORTTERÁPIA

Ha egy napon végignéznénk a 10 év darabjait, kis magyar családregényt látnánk, családi és szexuális traumákkal, világháborús kezdetekkel, paraszti túléléssel, ideológiai kényszerekkel és súlyos függelmekkel.
Nemzeti csoportterápia és családállítás.
A szerző-rendező-színész Pintér terapeuta, diagnoszta, hipnotizőr és csipolla. A társulat: alkotó- és élet közösség.
Referenciacsoport: azt játsszák, amit a közönség. Megmutatják, amit megélnek.
Magunkra ismerünk.

Részletek egy friss klasszikusból: A Démon Gyermekei



Szocialista újgazdagék polgári multikulti gyermekeinek eljegyzési története. Fél évszázad összes érzelmi deficitjét megszellőzteti. A legnagyobb titkokról beszél, amiről nem illik vagy nem szokás, hogy honnan van a pénz, hogy mibe kerülnek mentálisan az ideológiai átöltözések.

2009. február 26. este7. Centrál Kávéház
CENTRIFUGA színkör____9. ÉVAD___ZAVARJUK a vizet

Pintér Béla a Centrifugában - ICA apró örömei a héten

Centrifuga Színkör a Démonnal: szívből ajánljuk a beszélgetést Pintér Bélával, a tíz éves Pintér színház múltjáról és jelenéről, különös tekintettel A démon gyermekei előadásra. Február 26-án csütörtökön este héttől a Centrálban.
Hogy hova lehet elmenni még a héten, arról bővebben szól e cikk.

2009. február 23. hétfő

Neue Frauen - Jönnek a nők
Collegium Hungaricum, Berlin

Bár messze van, de aki épp ott van, ne hagyja ki. a Berlini Collegium Hungaricumban elindult a korábban beígért női sorozat, most három alkotót látnak vendégül: Kiss Noémi, Jana Hensel és Tóth Krisztina beszélgetnek és olvasnak fel.



S ha már Kiss Noémi szóba került: új nőirodalmi sorozat van készülőben a Nyitott Műhelyben (Budapest, XII. Ráth György u. 4.), melynek egyik moderátora a most szerzőként fellépő írónő (vele hamarosan interjút is olvashatnak ICA-n).
A Rózsaszín szemüveg című sorozat estjei közül az elsőre március 24-én kedden kerül sor, ekkor a három szervező, Radics Viktória, menyhért Anna és Kiss Noémi Térey Jánossal beszélgetnek majd A férfias Nemes Nagy Ágnes címmel.
"Milyen irodalmi minták állnak a mai női alkotók előtt? Lila ködben tapogatózunk? Hol van a női szerzők helye az irodalmi kánonban? Hogyan olvassuk a régi vagy nem is olyan régi könyveiket? Van-e még (vagy már) felfedezni való? Mennyire határozza meg a női szerzők olvasását a hagyományos – férfi – szempont- és elvárás-rendszer? Tényleg giccses locsi-fecsi a női irodalom? Okoskodó nők és kékharisnyák írják? Lektűr? Lányregény? Konyhatündérek csapongó ömlengése? Leszbikusok félrebeszélése? Unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó, házasságtörő feleségek csupán terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai?
Sorozatunkban megpróbálunk utánajárni, milyen sajátos és szuverén beszédmódokat alakítottak ki a múlt század alkotónői. Szeretnénk új szemszögből közelíteni hozzájuk, megkeresni erényeiket és gyengéiket, vonzó és elrettentő mintákat találni, női irodalmi hagyományt építeni, támaszpontokat keresni saját magunk számára. Levesszük a rózsaszín szemüveget." - hangzik az ajánló.

2009. február 24. kedd

A világ nagy, és a megváltás a sarkon túl ólálkodik -
filmbemutató az Uránia Nemzeti Filmszínházban

2009. február 25. szerda

18.00
Műfordító portrék: Szenyán Erzsébet
Austeria Könyvesbolt (Bp, VII. Nagydiófa u. 30-32.)

Az AUSTERIA Könyvkiadó és Könyvesbolt (Krakkó - Budapest) Műfordító portrék sorozatában a vendég Szenyán Erzsébet műfordító lesz.
Bevezetőt mond WOJCIECH ORNAT, az Austeria Könyvkiadó és Könyvesbolt igazgatója, a beszélgetést Éles Márta vezeti.

18.00
Godot Performansz estek no. 2: Performansz vagy színház?
Gödör Klub (Budapest, V. Erzsébet tér)

A performansz és a színházi előadás különbségei. Performansz művészek ma. Kiket tekintenek elődjeiknek és milyen nemzetközi pályán mozognak? Az installáció és performansz átfedései. Videoművészet a performanszban.
Élő performansz akció: Buday Enikő, Koronczi Endre, OMKAMRA (Benkovits Balázs, Csató Máté, Kondász Ferenc, Tóth Eszter)
Utána beszélgetés. Moderátor: Czapáry Veronika és Györe Gabriella.
Az est létrejöttét a MASZRE, Godot Kortárs Intézet (www.godot.hu) és a Gödör Klub támogatta.
A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várnak!

19.00
Budapest-előadássorozat
Balassi Intézet (Budapest, I. Somlói út 51.)
Richly Gábor - „A hazafiság gyúpontja” vagy „bűnös város”? Budapest megítélése a magyar eszmetörténetben.

Idén is folytatódik a Balassi Intézet nagysikerű Budapest - előadássorozata amelyen a hungarológia tagozat oktatói a főváros életéhez kapcsolódó művelődés- és kultúrtörténeti témákkal ismertetik meg az érdeklődő közönséget.
Napjainkban reneszánszukat élik a helytörténeti kutatások, a modern nagyvárosi környezet tanulmányozása pedig egy teljesen új diszciplínát is létrehozott, az Urban Studiest. A tavaly novemberben elindított sorozat oktatóit a tudományos korszerűségre törekvésen kívül az is motiválta, hogy diákjaikkal jobban megismertessék a várost, ahol tanulnak. A Balassi Intézet öt kontinensről fogad egyetemistákat, akik hungarológiai kurzusokat látogatnak. A kéthetente szerda este 7-kor kezdődő program ezért nagy hangsúlyt fektet mind a tudományosságra, mind a közérthetőségre. Az előadások jellemzően Budapest modern nagyvárossá válására koncentrálnak, ezt a folyamatot kísérik figyelemmel. Szó lesz a 19. század végi nemzeti önreprezentációról, a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódó Hősök Teréről, a budapesti mozik térhódításáról, a modern színházi kultúra kiépüléséről, a Zeneakadémia épületéről, de arról is, hogy milyen volt a 20. század eleji bohémélet, hogyan illeszkedik a Fővárosi Állatkert a modern állatkertek történetébe, vagy hogy mennyiben forradalmasította a Gundel-család a budapesti vendéglátást.
További előadások:
Március 11.: Bárdos Csaba - A Hegyvidék története; Horváth Györgyi - Kószálók és követők. (Nagyvárosi térhasználat a század eleji Budapesten)
Március 25.: Mészáros Csaba - Szurkolói folklór Budapesten
Április 1.: Tóth Krisztina - Állatkert-történelem és a Fővárosi Állatkert
Április 15.: Kovács Kriszta - Utcaszínház – színház az utcán
Április 29.: Dánél Móna - „Idegenként otthon Budapesten”
Május 13.: Leichtmann Erna - A Zeneakadémia: egy épület, egy ötlet és egy megvalósítás története
Május 20.: Zsidi Vilmos - Budavári barangolások

2009. február 26. csütörtök

19.00
CENTRIFUGA SZÍNKÖR: 10 ÉVES A PINTÉR SZÍNHÁZ - NEMZETI CSOPORTTERÁPIA
BÓDIS KRISZTA ÉS GORDON AGÁTA PINTÉR BÉLÁVAL BESZÉLGETNEK
A Démon maga - Centrifuga Színkör Pintér Bélával

10 éves a Pintér színház - NEMZETI CSOPORTTERÁPIA

Ismét Centrifuga Színkör a Centrál Kávéházban 2009. február 26-án csütörtök este héttől.

Ha egy napon végignéznénk a 10 év darabjait, kis magyar családregényt látnánk, családi és szexuális traumákkal, világháborús kezdetekkel, paraszti túléléssel, ideológiai kényszerekkel és súlyos függelmekkel.

Nemzeti csoportterápia és családállítás. A szerző-rendező-színész Pintér Béla e minőségeiben egyúttal terapeuta, diagnoszta, hipnotizőr és analitikus.

A társulat alkotó és élet- közösség. Referenciacsoport: azt játsszák, amit a közönség. Megmutatják amit megélnek.

Magunkra ismerünk.

Részletek egy friss klasszikusból:
A Démon Gyermekei - Szocialista újgazdagék polgári multikulti gyermekeinek eljegyzési története. Fél évszázad összes érzelmi deficitjét megszellőzteti. A legnagyobb titkokról beszél, amiről nem illik vagy nem szokás, hogy honnan van a pénz, hogy mibe kerülnek mentálisan az ideológiai átöltözések...



("Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján,
Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rendőrségen,
Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Várból.

Y. Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora,
Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hetedike reggel,
De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták õt soha többé."

Szereplők: Friedenthal Zoltán, Pintér Béla, Quitt László, Roszik Hella, Szalontay Tünde, Szamosi Zsófia, Thuróczy Szabolcs.
Írta és rendezte: Pintér Béla. Díszlet: Tamás Gábor. Jelmez: Benedek Mari. Zene: Kéménczy Antal. Fény: Vida Zoltán. Hang: Rembeczki János. Asszisztensek: Matók Szilvia, Pass Andrea)

Az Irodalmi Centrifuga estje nyilvános és ingyenes.
2009. február 26. este7. Centrál Kávéház
CENTRIFUGA színkör____9. ÉVAD___ZAVARJUK a vizet


20.00
Kísértetek és kísérletek - TÁP Színház tárlatvezetés a Bajor Gizi Színészmúzeumban
Bajor Gizi Színészmúzeum (1124, Bp. Stromfeld Aurél utca 16.)

Múzeum és Színház találkozása a boncasztalon - Produkciós társulatok rendhagyó tárlatvezetései a Bajor Gizi Színészmúzeumban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (Budapest, I. Krisztina krt. 57.) szervezésében.
Kortárs művészeti törekvésnek és történeti múzeumnak ritkán van bármi köze egymáshoz. Ha a múzeum történetesen a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színház pedig valamely produkciós társulat még valószerűtlenebbnek tűnik a kapcsolat. A múlt színházi relikviái uralta térben elvétve sem őrződnek az élő színház nyomai. És ha mégis?
A Bajor Gizi Színészmúzeum februártól havi rendszerességgel megnyílik társulatoknak, hogy a színházi alkotók – nem kis kihívásként – pusztán létezzenek, színházként működjenek a múzeum tereiben, hogy a maguk módján eljátsszák múlt és jelen, múzeum és színház sokarcú, fordulatokban gazdag kapcsolatát.
A sorozatot a TÁP Színház tárlatvezetése nyitja.
Belépő: 800 Ft. Előzetes bejelentkezés szükséges! - Kulcsár Viktória: kulcsar.viktoria@ella.hu; Czékmány Anna: 375-1184/117; 06-30/3625854

2009. február 27. péntek

Joan Slonczewski: Elízium lánya - könyvbemutató
Mammut Libri (Bp, II. kerület, Mammut II., 2. emelet)

ICA apró örömei január 17 - 25.

A programajánló eslő darabja ma 10.30-tól egy politikai dokumentumfilm a Vörösmarty moziban, de a héten lesz konferencia és beszélgetések egész sora, s olyan színházi előadások, mint Ágens, Tünet együttes, a Honvéd színház vagy a Krétakör (Ipsum, Beckett egyfelvonásosok, Mi a szerelem? Made in China). Az Irodalmi Centrifuga élőfolyóirat legközelebbi Centrál-estjére január 29-én kerül sor.

JANUÁR 17. SZOMBAT

10.30
Fel nem szedett aknák
Vörösmarty Filmszínház (Bp. VIII. Üllői út 4.)
"Gyilkos bombák pusztítanak Közel-Keleten, előítéletek aknái teszik pokollá életünket itthon. A politika tehetetlen, próbáljuk meg mi. Erre tesz kísérletet Hajdú Eszter filmjében, melyben a zsidó származású Székely Gábor (az SZDSZ egyik alapítója) és Sebes Gábor (korábban SZDSZ-es, ma fideszes politikus) folytat görcsöket oldó beszélgetést velünk élő történelmünkről, zsidóságról. A film második tétele azt dokumentálja, hogyan mérgezi meg és bomlasztja fel a politikai megosztottság ma egy család életét." Lévai Katalin
A Holokauszt Emlékének Megőrzéséért Egyesület Baráti Köre a budapesti gettó felszabadulásának 64. évfordulójáról alkalmából levetíti Hajdú Eszter A „Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció” című filmjét. A vetítést után Lévai Katalin, a Baráti Kör elnöke beszélget a rendezővel, Székely Gáborral és Vitányi Iván országgyűlési képviselővel. A beszélgetésa film után, 11.45-kor kezdődik. A belépés ingyenes.

19.00
Samuel Beckett rövid színművei
Szkéné Színház
A Tünet Együttessel ezúttal Simon Balázs vendégrendező dolgozott. A munka gyümölcse: Samuel Beckett rövid színművei Magyarországon most először színpadon Katasztrófa maraton címmel, január 14-17-ig 19.00 órától, a Szkéné Színházban.

20.00
Ágens és a Természetes Vészek Kollektíva: IPSUM
MU Színház (Budapest, XI. Körösy József u. 17.)

Vagyok az első és az utolsó. A tisztelt és a megvetett.
A szent és a céda. Feleség és szűz.
Vagyok a csend, mely felfoghatatlan.
Emlék, mely gyakran kísért.
Vagyok a beszéd, melynek hangja sokféle.
Világ, minek alakja összetett.

Akik nincsenek hozzászokva Árvai totális színházához, esetleg nem kedvelik az Ágens-féle ösztönös színpadi létezés módozatait, feltehetően kikérik majd maguknak a látottakat. (Jászay Tamás)
Rendkívül erős ingerekkel stimuláló konyhai teremtés és elveszéslaboratórium...lefegyverző látványvilágú, játékost és nézőt a végletekig próbára tévő teljesítmény.
Asztmásoknak, epilepsziásoknak – nem ajánlott! (Halász Tamás)
Vegyél magadhoz - megértésből és fájdalomból.
Vegyél magadhoz - Vigyél el engem!"
jegyár: 1.500,-Ft diákjegy: 1.000,-Ft

JANUÁR 18. VASÁRNAP

17.00
Színészklub - Csáki Judit műsora
Az Alexandra Pódium (Budapest, V. Nyugati tér 7.)
Csáki Judit vendége Ladányi Andrea táncos, koreográfus lesz, a tavalyi POSZT legjobb női alakításának elhozója, aki Az öreg hölgy látogatásában nyújtott alakításával nyerte az elsimerést. Többek között a Bárka színházban is láthatjuk Jorma Uotinen Piaf, Piaf című előadásában.

JANUÁR 19. HÉTFŐ

10.00
IBBY List of Honour Díj átadás és Mese, mese, mátka konferencia
FSZEK (Bp, VIII. Szabó Ervin tér.)
Az IBBY nemzetközi gyerekkönyves szervezet idei List of Honour díjainak egyike Czigány Zoltán illusztrátoré, íróként az elismerést Rumini-sorozatával és a Cipelő cicák sorozattal Berg Judit kapja.

16.00
szlovák-magyar értelmiségi kerekasztal beszélgetés
Ráday Könyvesház (1092 Budapest, Ráday utca 27.)
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének programján
Rudolf Chmel, a prágai Károly Egyetem Kelet- és Közép-európai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Csehszlovákia volt budapesti nagykövete, volt kulturális miniszter
Ormos Mária történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Peter Weiss, a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem tanára, a Demokratikus Szlovák Baloldal egyik alapítója és volt elnöke
Hushegyi Gábor, a Szlovák Nemzeti Múzeum kurátora
Gyáni Gábor történész, az MTA TTI tudományos tanácsadója, az ELTE BTK egyetemi tanára
és Závada Pál szociológus, író beszélgetnek
Mihancsik Zsófia moderálásával.

19.00
Párosok - Váradi Júlia beszélgetéssorozata
Az Alexandra Pódium (Budapest, V. Nyugati tér 7.)
Váradi Júlia vendégei ez alkalommal Vojnits Erzsébet és Szűts Miklós festőművészek, házastársak, akiknek nemrégiben jelent meg közös albumuk.

19:00
Merlin Színház (Bp, V. Gerlóczy utca 4.)
Honvéd Színház: Mi a szerelem?
Kárpáti Péter darabja a Zuboly Együttes élő zenéjével január 19-én, 20-án és 21-én látható.

JANUÁR 20. KEDD

Barack Obama beiktatási ceremóniájának napja.

10.00
Csak azért is avantgárd! – Az avantgárd irodalom megújulása a 80-as években
Magyar Írószövetség székháza, 1062 Budapest, Bajza u. 18.
A Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya – Bohár András Kör által szervezett konferencia témája a 80-as évek magyar avantgárd irodalma Magyarországon és a határon túl.

A konferencia munkarendje:
10.00–12.30 óra: irodalomtörténészek és irodalomkritikusok előadásai
12.30–13.30 óra: ebédszünet
13.30–16.00 óra: aktív alkotók előadásai

Meghívott előadók:

Délelőtti ülésszak

Deréky Pál (Bécs): A 80-as évek magyar avantgárd irodalma két évtized távlatából
G. Komoróczy Emőke (Budapest): A 80-as évek történelmi nézetben
H. Nagy Péter ( Érsekújvár): Nem minden marginális, ami a periférián keletkezik. Visszatekintés a 80-as évek határon túli avantgárd expanziójára
Vilcsek Béla (Budapest): Az „arctalan nemzedék” (neo)avantgárd arcai
Zsávolya Zoltán (Budapest) Horizont vagy perspektíva? Posztmodernség-reflexiók a nyolcvanas évek magyarországi és határon túli neoavantgárd irodalmában

Levezető elnök: L. Simon László

Délutáni ülésszak

Bujdosó Alpár (Bécs): Újra és újra a kísérletről
Papp Tibor (Párizs–Budapest): A Magyar Műhely mint avantgárd folyóirat
Petőcz András (Budapest) Kiáltás és jel (Pályakép a 80-as évekből)
Szkárosi Endre (Budapest) Az összművészeti paradigma színpadi térben. A vizualitás szerepe a 80-as évek koncertművészetében
Szombathy Bálint (Budapest): A 80-as évek a visszapillantás tükrében


19.00
„…a költő azt akarta mondani…” – Kiss Judit Ágnes sorozata
Az Alexandra Pódium (Budapest, V. Nyugati tér 7.)
Költők egymás közt címet is kaphatott volna a mai beszélgetés az Alexandra Pódiumon, (ahol a rossz nyelvek szerint hamarosan megszűnik a folyamatos műsorszolgáltatás, így elképzelhető, hogy az utolsó hónapok egyikében járunk, mikor a Tükörteremben ülve hallgathatjuk íróinkat) hiszen a kérdező, Kiss Judit Ágnes maga is költő. vendége ez alkalommal Falcsik Mari költő lesz.

20.30
KINO (Bp, XII. Szent István krt. 16.)
Megrajzolhatók-e az emlékek? - A dokumentarizmus animációs lehetőségei
A beszélgetés a Kinoban vetített két, nagy nemzetközi visszhangot keltett animációs film, a Libanoni keringő (2008., rendező: Ari Folman) és a Persepolis (2007., rebdező: Marjane Satrapi, Vincent Paronnaud) c. alkotások által felvetett kérdések köré épül.
Mindkét film szubjektív szűrőn keresztül mutat be egy történeti távlatú, valós politikai és társadalmi traumát. Hogyan dolgozza fel az animációs forgatókönyv a privát emlékezetet és a dokumentarista elemeket, az aktuálpolitikai vonatkozásokat? Hogyan animálható az emlékek elfojtása és a múlt feldolgozása?

A beszélgetés részvevői: Fülöp József, a MOME animációs szakának vezetője; Orbán Katalin irodalomtörténész és Török Ferenc filmrendező. Moderátor: Iványi Brigitta, művészettörténész, kurátor (Kovásznai Kutatóműhely)

JANUÁR 21. SZERDA

18.00
Polcz Alaine: Életszakácskönyv
Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szerdai Szalonja (Budapest, V. Szent István tér 15.)
Polcz Alaine könyvének interaktív bemutatója. Beszélgetőpartnerek: Hollós Róbertné Gizi néni, Polcz Alaine egyik kedves barátnője és a könyv fontos szereplője, Mészáros Sándor, a Pesti Kalligram Kiadó igazgatója, és Ablonczy Anna, a könyv szerkesztője. A beszélgetés moderátora: Czégé Anikó.
A helyszínen Polcz Alaine Kalligram Kiadónál megjelent könyvei kedvezményesen (40 %) megvásárolhatók.

18.00
Skandináv Krimiklub: Arnaldur Indriđason
Libri Könyváruház az Árkád bevásárlóközpontban (Örs Vezér tér)

Arnaldur Indriđason legutóbb magyarul megjelent, Távoli hangok című könyvéből Lengyel Ferenc, a Katona József Színház művésze olvas fel részleteket.

A Skandináv Ház Alapítvány beszélgetőtársai: Babiczky Tibor, költő, kritikus, krimi szakértő és Torma Péter, a Távoli hangok magyarra fordítója.

A könyváruház a klub összes résztvevőjét meghívja egy Frei-kávéra. Szeretettel várnak minden érdeklődőt!

Az író így vall pályája kezdetéről: "Azt hiszem, a véletlen hozta, hogy krimiket kezdtem el írni. Legalábbis nem tudatos döntés volt, az első regényem megírása után döbbentem csak rá, hogy akár kriminek is beillik.
Az izlandi detektívtörténeteknek nincs igazán nagy múltjuk. A XX. század első felében jelentek meg alkalmanként krimik, de a műfaj nem gyökeresedett meg. Az izlandi emberek nem értékelték sokra, nem tartották igazán irodalmi alkotásnak a krimiket, kicsit le is nézték ezt a műfajt. Úgy gondolták, Izlandon nem történik soha semmi, itt nem szoktak emberekre lövöldözni, mint Los Angelesben, valójában nincs is miről írni. Manapság azonban más a helyzet, az embereknek megváltozott az izlandi krimikről alkotott véleménye.

1997-ben adták ki az első könyvemet, melyben egy fiatalember próbál fényt deríteni arra, hogy elmegyógyintézetben élő testvére miért lett öngyilkos. A nyomozásban két felügyelő segít neki. A detektívek karaktereit megtartottam, főszereplői maradtak a későbbi könyveimnek is."

További részletek a szerzőről a Skandináv Ház honlapján megjelent cikkben.

JANUÁR 22. CSÜTÖRTÖK

16.00
Írók Boltja (Bp. VI. Andrássy út 45.)
Fogarassy Miklós: „Még nem kelt fel a nap.” Mészöly Miklós Elégiája
Fogarassy Miklós kötetét Nádas Péter mutatja be.

19.00
Vámos Klub Takács Zsuzsával
Az Alexandra Pódium (Budapest, V. Nyugati tér 7.)
Vámos Miklós vendége Takács Zsuzsa költő.

JANUÁR 23. PÉNTEK

10.00
Szalay Lajos grafikusművész életmű kiállítása
KOGART Ház (1062 Budapest, Andrássy út 112.)
„A világ következő legnagyobb grafikusa valószínűleg egy magyar, akit Szalay Lajosnak hívnak.” (Pablo Picasso, 1967)
*
Szalay Lajos (1909-1995) a 20. századi magyar grafika legjelentősebb alakja február 26-án lenne 100 éves. A KOGART Ház életmű kiállítása több mint 300 festmény, színes és fekete-fehér grafika, könyvillusztráció és sokszorosított grafika segítségével a művész teljes munkásságát bemutatja úgy, ahogyan arra mind a mai napig nem volt példa: az eddig ismert néhány tucatnyi festmény és színes tusrajz mellett megtekinthető lesz a Pór István által az alapítványnak adományozott több mint száz rajz, illetve az Egyesült Államokból hazahozott mintegy 60 színes festmény és grafika.
Pályája az 1930-as évek elején indult. Kezdetben festőnek készült, majd a színek egyre inkább háttérbe szorultak, alkotásait ezután már többnyire fekete tussal készítette - ezt tartotta a legkifejezőbbnek. A II. világháború előtt már önálló rajzkönyve jelent meg, és Farkas István festőművész felkérésére köteteket illusztrált a Singer és Wolfner Kiadó számára. A világháború alatt haditudósítóként megjárta a Don kanyart, 1946-ban pedig Boldizsár Iván meghívására rajzolóként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Ezért feleségével a párizsi éhezésből és nélkülözésből menekülve Argentínába emigrált, ahol 10 évig élt. Tanított a Buenos Aires-i és a Tucuman-i egyetemen és forradalmasította az argentin rajzművészetet. Ahogy az argentin kritika fogalmazott: létezik egy Szalay előtti és egy Szalay utáni művészet Argentínában.
Az 1956-os magyar forradalom mélyen érintette az emigrációban is, számos rajzot készített a rádióhírek alapján. 1958-ban feleségével és Argentínában született lányával, Klárával New York-ba ment, a következő közel három évtizedben itt élt. Élete alkonyán Miskolc város meghívására, amelynek díszpolgára is, hazaköltözött, és 1995-ben bekövetkezett haláláig ott élt, de már nem dolgozott.
Művészi hagyatéka számos könyvillusztráció mellett néhány olajfestmény és több ezer rajz. Kortársai és az utódok mesterként néztek fel rá, munkássága rendkívül nagy hatást gyakorolt többek között Kondor Béla, Bálint Endre és Szász Endre művészetére, de a 20. század második felének szinte minden grafikusára. Elsősorban a Biblia, az antik mitológia, a háború és az 1956-os magyar forradalom sorskérdései foglalkoztatták. Rajzaiban főképp a Jó és a Rossz harca, az egyetemes értékek megfogalmazása és az ember helye a világegyetemben kapja a legfőbb hangsúlyt. Számos illusztrációt készített Cervantes, Shakespeare, Dosztojevszkij, Kafka és sok más író, költő munkáihoz, és szándékában állt Dosztojevszkij A Karamazov testvérek munkáját szöveg nélkül, csak rajzokkal elmesélni. Fő műve, az 1960-as évek közepén New Yorkban készített Genezis című album, amely a Biblia szövegeit kísérve több mint száz rajzon keresztül meséli el Mózes első könyvét.

JANUÁR 24. SZOMBAT

pihenés :)

JANUÁR 25. VASÁRNAP

21:00
Krétakör produkció: Made in China
Merlin Színház (Bp, V., Gerlóczy u. 4.)
Dokudráma egy Budapesten élő kínai nőről. A darab január 25-én és 29-én este kilenctől, 30-án este héttől látható.

"Willy, my love. Come on. Things are not that hard."

Simona Semenič: Én, az áldozat című előadását mutatja be a szlovén vendégprogram keretében a Kortárs Drámafesztiválon november 28-án. Simona Semenič író, dramaturg, producer, előadóművész és perfomer, 1975-ben született, generációjának egyik legtehetségesebb tagja. Hazájában első munkája után rögtön a legígéretesebb pályakezdőnek kiáltották ki. Jelenleg a Glej Színház művészeti vezetője, s állandó alkotótársa Ivan Talijancič rendezőnek. She Said című darabjuk angol és amerikai fesztiválokon is részt vett. Dramaturgként Berlinben és New Yorkban is dolgozott. Egy darabjának, a Loving Willy-nek részletét is közöljük.

Az Én, az áldozat egy fiatal nő történetét meséli el, aki különféle betegségek szinte hihetetlen sorozatát élte át. Semenič előadása saját élményeiből táplálkozik, s a tabunak minősülő, stigmatizáló testi bajokról való őszinte beszéddel újraértelmezi az áldozat sztereotípiáját. Teszi mindezt úgy, hogy keserédes előadása egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.

Egy video a youtube-on:

Simona Semenic egy másik munkájában, a Loving Willy című darabban Ann, Joan és Willy a főszereplők, akik valamennyi jelenetben egy bár vécéjének zárt ajtaja előtt találkoznak. Willy az első jelenetben a vécébe zárkózva hallgata, a két lány könyörög neki, hogy jöjjön ki, mint lassan kiderül, Willy az étterem mindenese, a lányok szerepéről az életében cask később derül ki valami…

A 2005-ös darab egy részletét adjuk közre:

Ann: Szerelmem, el kéne mosni azokat az edényeket. Rengeteg edény. Tudom, hogy szomorú vagy meg minden, Édi, de a munkát el kell végezni. Édi? Ez mér egyáltalán nem vicces. Az emberek odakint halálra dolgozzák magukat a ti kis incidensetek miatt.
Joan: Állj máér le ezzel az Édi-baromkodással. Parancsolj rá!
Ann: Joan, drágám, tudod, hogy ebben az étteremben nem kommunikálunk ebben a stílusban. Rendben?
Joan: Ja. De talán kéne.
Ann: Tesség, Drágám?
Joan: Semmi.
Ann: Willy, iszonyú tömeg van ma.
Joan: A többiek nem fogják elvégezni helyetted a munkádat.
Ann: Willy, gondold el így - holnap ilyenkor már mindez mögötted lesz...
Joan: vagy nem.
Ann: Mit mondasz?
Joan: Az mondom, hogy lehet, hogy nem. Lehet, hogy holnapra minden rosszabb lesz.
Ann: Istenem. Te valóban boldogtalan ember vagy, Joan. Természetesen a dolgok javulni fognak. Mindig javulnak.
Joan: Nézőpont kérdése.
Ann: Átmegyünk filozofikusba?
Joan: Nem, csak...
Ann: A dolgok mindig javulnak, Drágám. Mindig.
Joan: Ja. Willy! gyere ki! Legalább adj valami hangot, hogy tudjam, még élsz.
Ann: Bébi... Kérlek. Tudom, hogy ez nehéz neked, de nekem is az. Gondoltál erre, Bébi? Az én helyzetem sem éppen egyszerű.
Joan: Hagyd már ezta szart, Ann.
Ann: Joan, én nem szoktam ebben a stílusban -
Joan: Willy,m hagyd már ezt a gyerekes viselkedést és gyere ki. Hallasz? Baromira unom a gyerekes játékaidat. Gyere már ki végre!

csend

Ann: Ez valószínűleg nem fog működni. A szituáció megoldható a te autoritatív vagy méginkább diktatorikus attitűdödön túl.
Joan: Oké, okoska, te mit tanácsolsz?
Ann: Talán csak egy kis pihenésre van szüksége. Hogy átgondolja a dolgokat. Tudod. Béke. Csend. Önmagával lenni. Ó, ez talán valami oylasmi, amit te nem is ismersz.
Joan: nem. én tényleg nem. Nyugalom. Béke. Csend. Próbáljuk meg.

csend

Joan: Én tényleg nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)

csend

Joan: Willy nem...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)

csend

Joan: ugyan, Ann, ez teljesen...
Ann: (egy grimaszt vág, hogy Joan abbahagyja a beszédet.)

hosszú csend

Joan: (Egy gesztussal kérdi, beszélhet-e)
Ann: (Ingatja a fejét)

csend

Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy nincs értelme ezt folytatni.)
Ann: (Egy gesztussal elcsndesítené Joant.)
Joan: (Ingatja a fejét)
Ann: (Lehúnyja a szemét és mélyeket lélegzik. Kinyitja a szemét. Joanra néz.)
Joan: (Mosolyog, s igyekszik nem kacagni.)
Ann: (Ingatja a fejét)
Joan: (Egy gesztussal jelzi, hogy elmélkedik.)
Ann: (Bólint.)
Joan: (Az órájára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (A fürdő ajtajára mutat.)
Ann: (Mindkét tenyerét Joan felé fordítja, hogy nyugalomra intse.)
Joan: (Kezét elhúzza a nyaka előtt.)
Ann: (Mosolyog, lehúnyja a szemeit és elkezd mélyen lélegezni.)

Csend.

Ann: (Kinyitja a szemét. Joanra néz. Rámutat az ajtóra. Csendben.) Willy.

Csend.

-----------------

A fordított részlet eredetije:

Ann: Love, there are some dishes to wash. Lots of dishes. I know you’re upset and everything, hon, but the job has to be done. Hon? This is not funny anymore. People out there are overworking because of this little incident of yours.
Joan: Stop with this “hon” shit. Give the order.
Ann: Joan, sweetie, you know that in this restaurant we don’t communicate this way. Right?
Joan: Yeah. But maybe we should.
Ann: What sweetie?
Joan: Nothing.
Ann: Willy, we’re crowded tonight.
Joan: Boys and girls are not supposed to do your job.
Ann: Willy, think of it this way – tomorrow this time everything is going to be behind you …
Joan: Or maybe not.
Ann: What are you saying?
Joan: I said maybe not. Maybe tomorrow things are going to get worse.
Ann: My God. You really are one unhappy person, Joan. Of course, things are going to get better. They always do.
Joan: Depends on a point of view.
Ann: Are we getting philosophical?
Joan: No, it’s just …
Ann: Things always get better, sweetie. Always.
Joan: Yeah. Willy! Come on. At least make a sound so that I know you’re alive in there.
Ann: Baby … Please. I know this is hard for you, but it’s hard for me, too. Have you thought of that? Huh, baby? My position is not that simple as well.
Joan: Cut the crap, Ann.
Ann: Joan, I am not used to this kind –
Joan: Willy, stop behaving like a child and come out. Do you hear me? I’m sick and tired of your infantile games. Come out at once!

Silence.

Ann: This is most certainly not going to help. This situation has got way beyond your authoritative or better - dictatorial – attitude.
Joan: Okay, wise guy, what would you suggest?
Ann: Perhaps he just needs a rest. To think things over. You know. Peace. Silence. To be with himself. Oh, it’s probably something you’re not familiar with.
Joan: No, I’m not. Rest. Peace. Silence. Let’s try then.

Silence.

Joan: I really don’t –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)

Silence.

Joan: Willy is not –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)

Silence.

Joan: Come on, Ann, this is totally –
Ann: (Makes a gesture to stop her talking.)


Long silence.

Joan: (Makes a gesture to ask if she’s allowed to speak.)
Ann: (Shakes her head.)

Silence.

Joan: (Makes a gesture to show that there’s no point of doing this.)
Ann: (Makes a gesture to calm Joan down.)
Joan: (Shakes her head.)
Ann: (Closes her eyes and breathes deeply. Opens her eyes. Looks at Joan.)
Joan: (Starts smiling, tries not to laugh.)
Ann: (Shakes her head.)
Joan: (Makes a gesture of contemplating.)
Ann: (Nods.)
Joan: (Points to the watch.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Points to the bathroom door.)
Ann: (Points both palms towards Joan, saying “calm down”.)
Joan: (Makes a gesture of cutting the head of.)
Ann: (Smiles, closes her eyes and starts to breath deeply.)

Silence.

Ann: (Opens her eyes. Looks at Joan. Points at the door. Silently.) Willy.

Silence.

Simona Semenic: Én, az áldozat (színház). November 28. 20:00 AKKU (VII. Kazinczy utca 21) (50 perc, szlovén nyelven, magyar tolmácsolással - tolmácsol Tóth Orsi)

Maja Delak: Expensive Darlings a Trafóban

Maja Delak szlovén előadó-koreográfus előadása a hetedik Kortárs Drámafesztivál programjai sorában látható november 26-án este nyolctól a Trafóban. A Kortárs Drámafesztivál 2008. november 21. és 30. között hat magyar előadással, a meghívott díszvendég Szlovénia előadásaival és számos kísérőrendezvénnyel várja a látogatókat - ezek közül kettőt ajánlunk olvasóink figyelmébe: ma Maja Delak előadását, holnap Simona Semenic Én, az áldozat című egyszemélyes showját, melyet Tóth Orsi, a többek között Mundruczó Kornél filmjeiből is ismerős tolmácsol majd.

A fesztivál az európai drámaírás és színház új, idehaza talán ismeretlen vagy sosem látott útjait villantja fel és progresszív alkotóműhelyeket mutat be. A 7. Kortárs Drámafesztivál díszvendége – az immár hagyományosnak mondható vendégország-program keretében – Szlovénia. Színházi előadás, performansz, táncszínház, felolvasószínház, koncert, szimpózium és filmvetítés-sorozat is segíti a kortárs szlovén színházi miliő megismerését.

Két előadással mutatkozik be az Európa-szerte ismert és elismert Via Negativa, amely csapat performanszaival már megalakulásakor, 2002-ben széles körben ismertté vált. A Would Would Not és az Out a szlovén műhely hét főbűnt körüljáró performansz-sorozatának része. Előbbi a bujaság, utóbbi a kevélység vétkének problematikáját dolgozza fel – formabontó módon. A Mladinsko Színház Fragile! (Törékeny!) című előadásának fiatal alkotói kortárs problémát feszegetnek: milyen esélyei vannak egy kelet-európai fiatalnak ma, a határok nélküli Európában, hogyha például Londonban próbál szerencsét (reményeink szerint e témát világítja majd meg Aletta Vid költőnő ICA-n a későbbiekben jelentkező sorozata is, melyben londoni kalandjairól, az úttalálás eseményeiről tájékoztat majd).

Maja Delak koreográfusként és táncosként ad kritikus helyzetjelentést a kortárs tánc megítéléséről. Az elmúlt évek egyik legpolitikusabb szlovén produkciójaként jellemzett előadás humorérzékkel és éleslátással tárja elénk a kortárs előadóművészek – ezen belül kiváltképp a női alkotók – viszontagságos helyzetét. Delak produkciója, az Expensive Darlings érdekes abból a szempontból is, hogy alkotója a műfaji határokat átlépő kifejezésmód felé nyit utat.

Simona Semenic előadásáról egy holnap cikkünkben olvashatnak bővebben: ő író, dramaturg, producer, előadóművész és perfomer; alig múlt harminc, de hazájában első munkája után rögtön a legígéretesebb pályakezdőnek kiáltották ki. A Kortárs Drámafesztivál programjában I, Victim (Én, az áldozat) című egyszemélyes show-jával szerepel, melyet a szlovén Kortárs Művészeti Fesztivál Nők városa szekciójában mutattak be 2007-ben.

Maja Delak előadása kapcsán a REARTIKULACIJA című lap 2008. nyári, negyedik számában jelent meg a rendező munkamódszeréről is szóló írása – ezt közöljük.

Expensive Dralings (Drága drágaságok) — ÁTTEKINTÉS (JEGYZETEK AZ ELŐADÁS ALKOTÓI FOLYAMATÁHOZ)

Jelen írás a Drage, drage című táncelőadás megalkotását dokumentálja, melyet 2007 októberében mutattunk be a ljubjanai City of Women Festival keretében. A cikk az előadás fő indítékait tárgyalja, valamint az alkotási folyamat során felhasznált anyagokat. Feltárja továbbá azokat a kérdéseket is, amelyeket a munka elején megvizsgáltunk, ezek indítékait, valamint az előadás egészében megjelenő új irányokat, amelyek az ötletek megalkotásakor és alkalmazásakor születtek meg.

A munkafolyamat egyrészt abból a vágyból született 2007-ben, hogy létrehozzunk egy csoportos projektet, másrészt Sabina Potocki felkérésére, aki annak idején a ljubjanai City of Women fesztivál progam- és projektigazgatója volt, hogy az előadást a fesztivál keretében mutassuk be. Az esemény javasolt témáköre a humor volt, ami számomra nagy kihívást jelentett, ugyanis én mindig is úgy gondoltam, hogy a munkáim humorosak. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy gyakran én viccesebbnek találtam őket, mint mások. Abban az időben olvastam Eve Kosofsky Sedgwick könyvét, melynek címe Touching Feeling: Affect, Pedagogy, Performativity. A kötetben szerepel egy írás, melyben a szerző az amerikai pszichológus, Silvan S. Tomkins írásait elemzi, aki az életét az érzelmek kutatásának szentelte. Sedgwick értelmezése arra ösztönzött, hogy elolvassam Tomkins Affect, Imagery, Consciousness című könyvét, mely főleg a negatív érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Tomkins példája, hogy a „száj, amely szopik, képtelen sírni” olyan előadásra inspirált, mely a kortárs tánc helyzetéről beszél a mai Szlovéniában. Eme döntésem összefügg a saját koreográfusi történetemmel is, amit a következőkben röviden össze fogok foglalni.

Az első önálló koreográfusi munkám 1995-re tehető. 2005-ig minden munkámat az EN-KNAP Company-n belül készítettem. Amellett, hogy a saját munkásságomat fejtettem ki, elindítottam, először egymagam, majd Mala Kline-vel közösen, a csoport oktatási és publikálási tevékenységét is. Miután 2005-ben változások álltak be az EN-KNAP Group programtervezetében, nem maradt elegendő hely, hogy egyszerre ennyi művész dolgozzon a társulaton belül. Ezért arra kényszerültem, hogy valamilyen megoldást találjak: átvettem a meglévő, bár nem működő Intézetet, átneveztem Emanat Intézetnek, és egy szerződés segítségével minden saját munkámat hivatalosan odavittem. Mivel az újonnan megalapított intézetet már évek óta nem támogatta Ljubjana városa, nem pályázhattunk pénzösszegekre (ezt a pályázati feltételt először tavaly léptették életbe, és több területet illetően is szerepel a Szlovén Kulturális Minisztérium tendereiben). Ez azt jelentette, hogy 10 éves pályafutásom ellenére irigylésre igazán nem méltó helyzetben találtam magam, ami az új munkáim elkészítését illette. Ugyanazokkal a problémákkal találkozom tehát, mint a legtöbb kortárs táncos Szlovéniában: a próbaterem állandó hiányával, a nemzeti kulturális tevezetből való kirekesztéssel, a rendelkezésünkre álló pénzösszegeket nem emelik, noha az előadók száma egyre növekszik. Ráadásul a művészet területén belül is úgy tekintenek a kortárs táncra, mint ami csekély értékkel bír. Ami még ennél is rosszabb, a kiválasztás kritériumai azok számára, akik támogatásra pályáznak, egyre kevesebb változást engednek meg. Az utóbbi néhány évben azt vetik a szemünkre, hogy a kortárs táncosok nyugati oktatási intézmények produktumai, és ezért nem képezik részét a kelet-európai tradíciónak. Ezek az ellenvetések figyelmen kívül hagyják a szakmai és az egyéni esztétikai és művészi álláspont közötti különbséget. Az utóbbiak vitathatatlanul a tradíció részét képezik. Ebből következően nemcsak a szlovén kortárs tánc folytonosságát lehetetlenítik el, de támadják a kortárs tánc tradícióját is egy olyan irreális vágyból fakadóan, hogy a nyugat-európai és amerikai tánctörténettel megegyezően konceptualizálják, tehát nem ismerik el azt az áttekintést, amit a kortárs tánc története a magáévá tett. Biztos vagyok benne, hogy a történeti tények és direkt források fényében kell létrejönnie egy következetes kortárs tánctörténetnek. A részrehajló, előre eldöntött megközelítéssel való historizálás, mely gyors következtetésekhez és összehasonlításokhoz vezethet, a táncművészet újbóli elnyomását hozhatja magával.

A Drage, Drage tehát akkor született, amikor a karrierem keresztezési pontján álltam, ahogyan ezt fentebb vázoltam, és a City of Women fesztivál felkérése nyomán, hogy készítsek egy új előadást, melynek témája a humor. Ezt a két réteget összevonva a következő következtetésekre jutottam:
1. Ezeket a témákat csak a humor segítségével lehet kifejezni,hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy a jelenlegi szomorú helyzetről szóljak.
2. Magamra akarom ölteni a Császár új ruhájában megjelenő gyerekszereplő alakját, hogy kijelentsem: “A császár meztelen”.
3. Olyan művészekkel akarok együtt dolgozni, akiket érdekel ez a téma és foglalkozni akarnak vele.

Maja Delak, Expensive Darlings, 2007, production: Institute EMANAT, photo: Tone Stojko.

Ezen írásom további részében azokra a szövegekre szeretnék koncentrálni, amelyeket felhasználtam a Drage, Drage megalkotása során. Mielőtt megemlíteném őket, szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek különböző szerepük volt: egyesek a megszülető folyamatokhoz biztosították a fogalmakat, mások azáltal inspiráltak, hogy olyan gondolatokat fogalmaztak meg, valamint olyan kutatási területekre vonatkoztak, amelyek érdekeltek bennünket, de amelyek más mediumok részét képezték. Más szövegek a szerkezetet kialakulását segítették, a mű tartalmát és mondanivalóját illetően. A TERÜLET kifejezésen azt a szellemi teret értem, melyet a különböző szövegek és más indítékok határolnak körül, és amelyben egy mű létrehozása lehetővé válik. Tudatosan kerültük a szerzők megállapításaival való foglaltoskodást és azok túlértelmezését, mivel mi más nyelven—a színpad nyelvén—viszonyultunk hozzájuk. Először is megemlíteném Katja Praznik közreműködését a Sodobne scenske umetnosti (2006) kiadvány létrehozásában, melyben egy érdekes kijelentést tett, mely szerint a kortárs tánc szcéna Szlovéniában főleg női művészekből áll, és így a kortárs tánc helyzete hasonlatos a nőknek a patriarchális társadalomban elfoglalt helyéhez. Egy másik szöveg, mely nagy mértékben inspirált, Baudrillard The Ecliptic of Sex című műve volt, aminek pontos megállapításait olyan témákra vonatkoztattam, amelyek érdekeltek a kortárs tánccal kapcsolatosan. Baudrillard fogalmait felhasználva, mintha csak egy tudományos kísérletet végeznék, olyan meghatározásokhoz jutottam el, melyek a tánc művészeti területeire vonatkoznak, valamint arra az állapotra, amelyben jelenleg létezik, a mi országunkban. Két példa ezekre:

- A szlovén kortárs tánc csapdája (ahelyett, hogy “A szexuális forradalom csapdája” (Baudrillard, 1990:130) a nők számára. . . ) “az, hogy be van zárva ebbe az egyedüli struktúrába (és hozzáteszem: egy nem állami szervezetbe), ami negatív diszkriminációra kárhoztatja, amennyiben ez a struktúra erős, vagy épp egy nevetséges győzelemre, amennyiben gyenge ez a struktúra.” (Ibid.)

- Miért küzd a kortárs tánc (a “nők” helyett) a fallokratikus struktúrával való ellenállásakor? Függetlenségért, különbözőségért, a vágy és élvezet sajátlagosságáért, a test, a beszéd, az írás másféle használatáért – de soha nem a csábításért. [A kortárs tánc alkotói] szégyenkeznek a csábítást illetően, mivel ez a testük mesterséges színpadra vitelét jelenti, a leigázottságot és a prostitúciót” (Ibid.). Szintén érdekelt Baudrillard The Ecliptic of Sex című művében fellelhető terminológia: “Játék, kihívás, páros relációk, a megjelenés stratégiái” (Ibid.)

Felkértem Katja Praznik-ot, hogy dolgozzon velem dramaturgként és, a fenti feltételezések alapján, 2007 tavaszán elkezdtük felállítani azokat a főbb témaköröket, amelyekkel foglalkozni szerettünk volna. Ezek a következők: a tér (az előadás tulajdonképpeni terének a tematizálása—a ljubjanai Táncszínház előadó-és próbaterméről van szó--PTL), a történelem (az egyén saját területének tudatos történeti megalkotása), a kreativitás hierarchiái (egyéni előadások kreatív folyamatán belül, valamint a kortárs tánc egészén belül), a finanszírozás, a marketing, az előadás turnéztatása, a táncban/mozgásban lelt öröm kérdése (amely kapcsolódik Tomkins szégyen-öröm folytonosságához), a kortárs tánc teste (milyen legyen ez a test?), az oktatás és a tánc különböző formái. Ezek a felvetések vezettek arra, hogy csak olyan művészeket hívjak meg, akik Szlovéniában dolgoznak (Natasa Zivkovic, Urska Vohar, Barbara Kranjc, Jelena Rusjan, Vlasta Veselko). Szeretek olyan művészekkel dolgozni, akikkel már volt alkalmam együttműködni, mivel van közös tapasztalatunk, személyes történetünk, és azonos a kulturális térrel kapcsolatos élményünk. A munkát azzal kezdtem, hogy felvázoltam három síkot:

- a módszertani síkot, amelyet egy Josef és Anni Albers-től vett idézettel tudok pontosan meghatározni: „A művészet a HOGYANnal és nem a MIvel foglakozik, nem a szó szerinti tartalommal, hanem a tényleges tartalom előadásával. A művészet tartalma maga az a mód, ahogyan azt előadják” (Josef és Anni Albers).

- a tartalom síkja, ahol eredetileg Tomkins írására támaszkodtam a SZÉGYEN fogalmát illetően. Ő azt állítja, hogy a szégyen a sértegetés, a megalázás, bántalmazás, a megsemmisítés, a határátlépés, az erőszak, és az elidegenedés érzete, és hozzáfűzi, hogy a rettegés a halálról és az életről beszél és a szorongás könnyel áztatott völggyé változtatja a világot. A rettegést és a szorongást külső hatások okozzák, melyek aztán beépülnek a személy egójába. Ezért van az, hogy a szégyen nagyon mélyen hat az emberre, és ezért belső kínná, a lélek betegségévé válik. Függetlenül a megaláztatás módjától, a megalázott meztelennek, legyőzöttnek, elidegenítettnek érzi magát, valamint megérzi a méltóságának és az értékének a hiányát. Fizikai síkon ez úgy jelenik meg, hogy a személy lehajtja a fejét, lesüti a szemét, leengedi a felsőtestét, eltakarja a szemét és szégyelli a saját testét, amit ennek következtében elfed mások elől. Tomkins egy másik megállapítása is ide vonatkoztatható: a szégyen csak akkor működik, ha ismert az élvezet és az öröm, amikre gátlólag hat.

- a formai sík: a forma kérdése a munkafolyamat során alakult ki: az volt a feltételezés, hogy a mű szerkezete a szóló-n alapuljon. Mivel hét előadóról volt szó, Katja Praznikkal úgy döntöttünk, hogy egyszerre mutatjuk be a hét szólót, amelyek annyira kifejezőek lennének, hogy akár önmagukban is működhetnének. Tehát megpróbáltuk megtalálni annak a módját, hogy ez az egymásmelletiség lehetővé váljon. Ahogyan Eve Kosofsky Sedgwick megállapította: „A MELLETTISÉG nagyon érdekes probléma, mivel nem dualisztikus, több elem is állhat egymás mellett, noha nem végtelen sorozatban. . .A mellettiség magában foglalja a vágyakozás, az azonosulás, az ábrázolás, a taszítás, a párhuzamosság, a megkülönböztetés, az összehúzódás, az elhajlás, a csavarodás, a grimaszolás, a visszahúzódás, a vonzás, a belgörbülés és egyéb viszonyok széles választékát” (Sedgwick, 2003:8).

Maja Delak, Expensive Darlings, 2007, production: Institute EMANAT, photo: Tone Stojko.

Miután vagy három héten át kutattuk a tartalom színpadra állításának a módját, sok színészi és mozgásanyagot hoztunk létre. Új és érdekes módszereket fejlesztettünk ki, amik segítségével a kapott anyagokat jelenetekké, lenyomatokká/nyomatokká, visszacsatolásokká, taktikák keverésévé, a látottak manipulálásává szerkeszthettük. Ugyanakkor Katja, mint dramaturg, interjúkat készített az előadókkal a fennebb említett témakörökben. Mindegyik előadónak meg kellett határoznia a kortárs tánc történetével kapcsolatos ismereteit, az ezen a téren és ebben a médiumban elfoglalt helyét, a választásokat, melyeket saját munkája során tesz, és így megalkossa önmagát, mint egyént, aki a saját személyes és szociálisan elfogadott értékei és normái szerint működik. Ez a munkafolyamat sok olyan anyaggal szolgált, amelyek nem kötődtek közvetlenül a korábbi koreográfusi tevékenységemhez. Tudatosan kerültem minden olyan módszert, amiket korábban kidolgoztam és amikor nem tudtam, hogyan járjak el, soha nem fedtem el a kétségeimet kipróbált megoldások használatával, hanem megnyitottam magam ennek a másik valóságnak, amit tudatlanságnak nevezek. Ez nagyon fáradságos volt. Az egyetlen tudás, amit még használhattam, a csoportdinamika irányítása és koordinálása volt.
Miután további remek anyagot készítettünk a díszlettervező Marka Peljhannal, valamint Gippo Gurrado és Attila Faravelli zenészekkel, rájöttem, hogy ha elkezdeném párhuzamosan összerakni az anyagot, nagyon könnyen a megszokott koreográfusi módszereimhez nyúlnék vissza és útközben megállnék a „kortárs tánc hermetikus (zárt) természetét” illetően. A kérdés, ami kísértett, az volt, hogy hogyan artikuláljam érthetőbben a témákat, és hogyan vigyem bele a szövegeket, amelyek helyenként explicit és direkt módon kapcsolódtak a színpadi történésekhez és a mozgáshoz. Miután újból átgondoltam azt, hogy hogyan mutassam be a kortárs tánc és a női táncosok marginális helyzetét, rábukkantam egy megállapításra, amit Tatjana Grief tett a leszbikus előadóművészettel kapcsolatosan. Ő azt állítja, hogy a leszbikus művészet nézőpontja a társadalom széléről való nézőpont. Grief megemlít egy sor identitást, esztétikai és műfaji megjelölést, amelyek hasznosak voltak a számunkra az előadás további kidolgozásakor. A karakterek és műfajok, amelyeket az előadók használtak—Vampirella, femme fatale, drag king, menyasszony, kabaréénekesnő, tündér, Barbarella, torreádor... a munkafolyamat további részében kerültek kidolgozásra. Mindegyik kiválasztott karakter az egyes előadók döntése alapján lett átszűrve, mivel mindegyikük azt a karaktert választotta ki, amelyikkel a legkönnyebben tudott azonosulni. A következő fázisban a karakter megalkotásához felhasználtuk a saját meglévő anyagunkat, továbbá azokat a szövegeket, amelyeket az interjúk során kaptunk és amelyeket improvizációk segítségével hoztunk létre. Mindegyik karakter úgy fejlődött, hogy a létezése és a vágya hihető legyen, de persze lehetetlen is, amitől tragikomikussá vált. A hét külön szóló egymás mellé helyezése (a fordító, Katja Kosi szintén szerepel az előadásban) megerősítette azt az előzetes feltételezést, hogy a MELLETTISÉG axiómáit figyelembe véve olyan szerkezetet kaphatunk, amely lehetővé teszi ezek együttélését, mivel olyan mértékben következetesek és szilárdak, hogy önmagukban is megállják a helyüket. Végül tehát így adtuk elő magát a művet. Mind a hét előadó zenei kíséret nélkül szerepelt, a lehető legkevesebb jelmez és kellék felhasználásával. Az elkészített anyagok megtekintése majdnem hét órát vett igénybe (az előadás 55 perces) és mindegyik szereplő maga felelt az összes elemért (hossz, összepontosítás, az aktív és passzív részek megvalósítása). Peljhan azon ötlete, hogy megfigyelőkamera-rendszert szereljünk fel a játéktérben, adta az előadás terének a koncepcióját, mivel ez a tér pontos kifejezése a kortárs tánc lehetetlen helyzetének. A színpad színes élet otthona, melyet azonban körülvesznek a kamerák irgalmatlan tekintetei, amik a történések élettelen fekete-fehér képét közvetítik. Ebből kifolyólag nagyon erős metaforái annak a rendszernek, mely nem támogat, hanem csak felügyel bennünket.

Hivatkozások:
Josef Albers, “The Origin of Art,” in Réalités Nouvelles, Beaux Arts Magazine, Pariz 1952.
Jean Baudrillard, The Ecliptic of Sex , Pluto Press, London 1990, p. 130.
Tatjana Greif, “Queer kulturne delavke,” in Maska, no. 1-2 (60-61), Ljubljana 2000.
Eve Kosofsky Sedgwick, Touching Feeling: Affect, Pedagogy, Performativity, Duke University Press, Durham 2003, p. 8.
Katja Praznik, “Jaz sem v gibu s teboj. Slovenski sodobni ples med gibom in telesom,” in Sodobne Scenske umetnosti, edited by Bojana Kunst and Petra Pogorevc, Maska, Ljubljana 2006.
Silvan S. Tomkins, Affect, Imagery, Consciousness, Volume II, The Negative Affect, Springer Publishing Company, Inc, New York 1963.

Maja Delak Ljubjánában élő táncos-koreográfus. A Franciaországban lévő Angers-i CNCD L’Esquisse-ben tanult kortárs táncot, továbbá olyan táncszemináriumokon, amelyeket nemzetközileg elismert táncpedagógusok tartottak.

Szlovénból angolra fordította Jemej Mozik, angolról magyarra Hollósi Laura.

Emanat Institute (koreográfus: Maja Delak): Expensive Darlings (tánc/színház).
November 26. 20:00 TRAFÓ (IX. Liliom utca 41) (60 perc, szlovén nyelven, angol tolmácsolással, magyar felirattal).

Szőts István dokumentumfilmjei ma a DocuArtban, Bársony Júlia élőképe hétvégén a Gödör Klubban

Egy a mai napon induló, a magyar dokumentumfilm ritkán látott klasszikusait felvonultató dokumentumfilmes filmklubot és Bársony Júliának a MoME diákjaival közösen készített izgalmas élőkép-performanszát ajánljuk figyelmükbe, mely a hétvégén a Gödörben látható.

Szőts István filmjei

Nehéz emberek, Nászutak, Elektra; Szőts, Schiffer, Szomjas, Almási – az utóbbi 50 év legendás dokumentumfilmjei és rendezőik egy sorozatban jelentkeznek, a Dokszerdán a DocuArt Kocsiszínben. A filmklub kéthetente, szerdán este 7-től jelentkezik az Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi Ráday utca 18. szám alatti helyiségeiben – első alkalommal éppen a mai szerdán.

Különleges vetítés a mai: egy héttel Szőts István halálának (1998. november 5.) tízedik évfordulója után vetítik a TTT-ből (támogatott-tűrt-tiltott) az örök "tiltott" kategóriás, legendás rendező két filmjét, a Kövek, várak, embereket és a Hallstatti balladát. A vetítéseken részt vesz Gyenes Mária, Szőts István özvegye is, akivel a vetítés után Pintér Judit filmesztéta beszélget.



November 12-től kéthetente szerdánként jelentkeznek filmekkel a DokSzerdán, de jövő héten is meglepetéssel szolgál a DocuArt, hiszen három napos Szirtes András filmjeiből válogatott programmal várja az érdeklődőket november 20-21-22-én. A vetítések helyszíne minden esetben a DocuArt Kocsiszín.



A DocuArt egy, a Ráday utca 18. szám alatt nyíló Filmművészeti Központon belül a Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány által létrehozott Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi, mely a magyarországi filmforgalmazás egyik legnagyobb hiányosságán enyhít, amikor széles körben megtekinthetővé teszi a magyarországi dokumentum-, kísérleti- és rövidfilmek jelentős részét.

Élőkép Társulat – Bársony Júlia: Végtelen

Az élő performance-kiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai és Bársony Júlia közös munkájának eredménye, képzőművészet és színház izgalmas találkozása, melyet először 2008. januárjában láthatott a közönség a Gödör Klubban, majd a Pannonhalmán idén augusztusban szervezett Arcus Temporum fesztiválon is nagy sikert aratott.

November 15-én és 16-án, szombaton és vasárnap délután 17.00-től a Gödör Klub Színháztermében lehet látni. Az alkotók: Bérczi Zsófia, Bolyácz Jeromos, Deák Emese, Halasi Dániel, Harsay Gábor, Iván Kata, Kántor Kata, Laczkó Juli, Mindák Gergely, Stark Attila, Szarka Fedor Guido, a rendező Bársony Júlia. A belépés ingyenes, támogatásokat az alkotók köszönettel fogadnak.

A művészek a színház és a képzőművészet keverésével kísérleteznek. A munkák olyan mobilszobrokként írhatóak le, amelyeknek részei maguk az alkotók is. A kiállítás darabjai képzőművészeti alkotásként szemlélhetőek, miközben repetitív performanszként is működnek. A performansz-kiállítás a végtelen témájával foglalkozik, így a címe.

Bársony Júliát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodjára kérte fel, hogy tartson kurzust az élő előadóművészet és a vizuális kommunikáció összefüggéseiről. A kurzuson zajló munka eredményeként született ez az előadás, mely az előadások időstrukturálásáról alkotott előzetes elvárásainkat is kimozdítja azzal, hogy az egyes részletek egyszerre láthatóak, s a néző dönti el, hol meddig időz.

"A performerek/installációk közös tulajdonsága, hogy nem a művészek zárt világából adnak ízelítőt, nem valami ügy vagy téma különleges megfogalmazásai, hanem mindenekelőtt a látogatót vonják be a játékba, az együtt-gondolkodásba. Adomány a helyes szó e négyzetméternyi eseményekre. Szeretném kiemelni Bolyácz Jeromos oszlopszenti agyagozását - magasan a fejünk felett törökülésben agyagból madarakat, szárnyas lényeket formáz, majd melankolikusan kipöcköli őket. Monumentális Mindák Gergely performansza, amelyben egy vízfelület közepén japán sógunhoz hasonlatosan trónuson ül. Karján és vállán feszülő kötélzet, amelynek végén apró aranyozott kövek lógnak és a háta mögötti falon árnyékuk mozog. Egy óra múltán feláll, szaggatott mozdulatokkal kilép a díszletből és egy arany-követ ad az egyik látogatónak.

És megannyi oly ötletes és megható apró mozzanat alkotja a Végtelent, hogy a recenzens inkább elnémul és átadja a helyét a rajongónak. De talán ez is az Arcus Temporum célja." – írja az Élőkép Végtelen című előadásáról Mestyán Ádám.

A Társulatot a jövő héten is láthatják a Gödörben, ahol november 24-én, 25-én és 26-án a Bódi Gábor forgatókönyve alapján készült Psychotechnikumot mutatják be. Sőt, új előadás premierjére i sort kerítenek a jövő héten: november 21-én, 22-én és 23-án a Maciva Művésztelepén a Hippodromban (Budapest, Hungária körút 215, a Hullámvasúttal átellenben) látható az Áramkörök, melyen az Élőkép Társulat az Alternatív Cirkusziskolával közösen dolgozott. A Végtelen azonban csak ezen a hétvégén látható, így erre érdemes időt szakítani.