Kármán Irén 2007-ben a hazai olajbűnözésről elsőként készített dokumentumfilmet. Szemben a maffiával - Olajozott viszonyok című filmje után 2009-ben újabb filmmel jelentkezett, mely nem került ugyan be a 40. Magyar Filmszemle versenyprogramjába, de a Szemle ideje alatt a Bem moziban február elsején délután öttől mutatták be. Az "Elkülönítve" a hazai oktatási rendszerben egyes területeken tapasztalható roma szegregációs problémát feszegeti. Kármán Irénnel a film kapcsán Láng Judit készített interjút.Miről szól a film?
Kármán Irén: Kifejezetten az oktatási szegregációról. Csörögön, Miskolcon és a környező településeken forgattunk. A sződi iskola romaosztályt akart elkülöníteni a többiektől az udvaron álló tűzoltó raktárba. Ezzel kapcsolatban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány pereket is indított − végül nem tették ki az osztályt a tűzoltóraktárba, viszont az iskolai nagyépületbe sem fogadták vissza a gyerekeket, úgyhogy a váci iskolákba jelentkeztek, ami nagyon megterhelte a családok költségvetését. Naponta 50-60 kilométert ingáznak saját költségre. Elvárják tőlük, hogy a szülők iskolába járassák a gyerekeiket, ám ennek sem az állam nem a helyi önkormányzatok nem biztosítják a feltételeit.
Mitől nagyobbak e térségekben a feszültségek?
K. I.: Iszonyú szociális problémáik vannak. Minap a miskolci rendőrkapitány meggondolatlan kijelentést tett a cigánybűnözésről − de ő ott valóban az államhatalom meghosszabbított keze, és nem különböztetheti meg az embereket. Miskolc kifejezetten szegregációval terhelt vidék, hiszen jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy a gyerekeket elkülönítve oktatják a József Attila telepi általános iskolában. Mind küllemében, mind minden más szempontból is nagyon szegényes az iskola felszereltsége. Döbbenetes, kiderül a filmből, hogy a nem roma gyerekek agyába beleplántálták, hogy ne vegyüljenek, mert abból nekik bajuk származhat. Egy ilyen helyzetből nem lehet egyszerűen kijönni. A helyzet megbélyegzi a cigányokat és még inkább rájuk süti, hogy bűnözők. A filmben már a hatéves gyerekek is, pedig ott van még a tojáshéj a fenekükön, elmondják, hogy a romák büdösek és koszosak, általánosságban.
Rendezőként, helyszínen szerzett tapasztalataidból kiindulva miben látja ennek az okát?
Azon a környéken az elszegényedő többség ezt sugallja a saját gyerekeinek.
A romák mit mondanak?
Véleményem szerint az egyes roma vezetőket megveszik, hogy olyan véleményt formáljanak, ami a helyi és a megyei vezetők véleményével egybecseng. Nem gondolom, hogy egy cigány a saját népcsoportjára felelősen ki meri jelenteni, hogy igen, minden utcai rablásban romák vannak, vagy minden tyúklopást és biciklilopást romák követnek el. Kizárt dolognak tartom, hogy ezt bárki így ki merje jelenteni, ha nincs a háttérben egyfajta másik erő. Azt látom, hogy a mindenáron való szegregálás sehova se vezet. Magyarország ott tart, ahol az ötvenes évek Amerikája a gettósítással, mert minél jobban gettósítunk, annál inkább felgyűlik a szociális feszültség, és annál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a romák. Még annak sem sikerül, aki egyébként be tudna illeszkedni, mert azt mondják neki, hogy nem illik közéjük, menjen a saját fajtájához. Ezeken a területeken, ahol különösen erős a szociális feszültség, a legdurvább módon, a minimális tapintatra sem törekszenek.
Innen jött az ötlet, hogy filmet készít erről?
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) vezetője, Kárpáti József ügyvéd volt az ötletgazda. Ő járta az országot és látta ezeket a problémákat, illetve akkoriban már elindultak az úgynevezett próbaperek, amik arról szóltak, hogy a romagyerekeket automatikusan kisegítő osztályokba teszik, még akkor is, hogyha az IQ-szintjük normális. Úgy éreztem, meg kell mutatni az oktatási szegregációnak ezt az oldalát.
Kerepesen is forgattunk, és itt mintha megvilágosodtak volna az okok. Ez a terület ingatlanbefektetés szempontjából nagyon értékes, hiszen hat kilométerre van Budapesttől. A cigánytelep nagyon szép helyen, a domboldalon van. Az információink szerint ki akarják onnan purgálni, füstölni a cigányokat, hogy azokat a területeket piaci áron értékesíteni tudják. A telkekért nevetséges összegeket kínáltak fel a romáknak, feleannyit, mint amennyit normál piaci körülmények között egy-egy telek ér. A film a mottóját egy nagyon helyes miskolci fiú, Váradi Gábor kisebbségi önkormányzati vezető fogalmazta meg: ha bárkinek azt mondják, hogy csak ennyire vagy képes, akkor ő csak arra lesz képes. Sajnos ez a kommunikációs stratégia jellemző ma a világunkra, nemcsak a szegregált részekre.
Elmesélne egy-két érdekes eset, melyeket a filmkészítés során tapasztalt?
Az döbbenetes volt, mikor elmentünk a Lakatos családhoz Csörögre. A „Csillag születik”-nek akkor volt a válogató döntője és a kamaszodó romafiú, szegényes kislakásuk vaskályhája előtt eltáncolta nekünk, amivel bejutott. Állati erős jelenet ez a filmben. Látható a dac és a kitörési vágy. Ő volt az egyik gyerek, akit elküldtek a sződi iskolából, mert nem kívánatos személy. Most, hogy sztár lett és a média foglalkozott vele, mondogatták is a pedagógusok neki: nem úgy gondoltunk mi rád, csak hát… csak hát, cigány vagy. Ezért készült ez a dokumentumfilm. Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!
Kármán Irén: Kifejezetten az oktatási szegregációról. Csörögön, Miskolcon és a környező településeken forgattunk. A sződi iskola romaosztályt akart elkülöníteni a többiektől az udvaron álló tűzoltó raktárba. Ezzel kapcsolatban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány pereket is indított − végül nem tették ki az osztályt a tűzoltóraktárba, viszont az iskolai nagyépületbe sem fogadták vissza a gyerekeket, úgyhogy a váci iskolákba jelentkeztek, ami nagyon megterhelte a családok költségvetését. Naponta 50-60 kilométert ingáznak saját költségre. Elvárják tőlük, hogy a szülők iskolába járassák a gyerekeiket, ám ennek sem az állam nem a helyi önkormányzatok nem biztosítják a feltételeit.
Mitől nagyobbak e térségekben a feszültségek?
K. I.: Iszonyú szociális problémáik vannak. Minap a miskolci rendőrkapitány meggondolatlan kijelentést tett a cigánybűnözésről − de ő ott valóban az államhatalom meghosszabbított keze, és nem különböztetheti meg az embereket. Miskolc kifejezetten szegregációval terhelt vidék, hiszen jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy a gyerekeket elkülönítve oktatják a József Attila telepi általános iskolában. Mind küllemében, mind minden más szempontból is nagyon szegényes az iskola felszereltsége. Döbbenetes, kiderül a filmből, hogy a nem roma gyerekek agyába beleplántálták, hogy ne vegyüljenek, mert abból nekik bajuk származhat. Egy ilyen helyzetből nem lehet egyszerűen kijönni. A helyzet megbélyegzi a cigányokat és még inkább rájuk süti, hogy bűnözők. A filmben már a hatéves gyerekek is, pedig ott van még a tojáshéj a fenekükön, elmondják, hogy a romák büdösek és koszosak, általánosságban.
Rendezőként, helyszínen szerzett tapasztalataidból kiindulva miben látja ennek az okát?
Azon a környéken az elszegényedő többség ezt sugallja a saját gyerekeinek.
A romák mit mondanak?
Véleményem szerint az egyes roma vezetőket megveszik, hogy olyan véleményt formáljanak, ami a helyi és a megyei vezetők véleményével egybecseng. Nem gondolom, hogy egy cigány a saját népcsoportjára felelősen ki meri jelenteni, hogy igen, minden utcai rablásban romák vannak, vagy minden tyúklopást és biciklilopást romák követnek el. Kizárt dolognak tartom, hogy ezt bárki így ki merje jelenteni, ha nincs a háttérben egyfajta másik erő. Azt látom, hogy a mindenáron való szegregálás sehova se vezet. Magyarország ott tart, ahol az ötvenes évek Amerikája a gettósítással, mert minél jobban gettósítunk, annál inkább felgyűlik a szociális feszültség, és annál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a romák. Még annak sem sikerül, aki egyébként be tudna illeszkedni, mert azt mondják neki, hogy nem illik közéjük, menjen a saját fajtájához. Ezeken a területeken, ahol különösen erős a szociális feszültség, a legdurvább módon, a minimális tapintatra sem törekszenek.
Innen jött az ötlet, hogy filmet készít erről?
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) vezetője, Kárpáti József ügyvéd volt az ötletgazda. Ő járta az országot és látta ezeket a problémákat, illetve akkoriban már elindultak az úgynevezett próbaperek, amik arról szóltak, hogy a romagyerekeket automatikusan kisegítő osztályokba teszik, még akkor is, hogyha az IQ-szintjük normális. Úgy éreztem, meg kell mutatni az oktatási szegregációnak ezt az oldalát.
Kerepesen is forgattunk, és itt mintha megvilágosodtak volna az okok. Ez a terület ingatlanbefektetés szempontjából nagyon értékes, hiszen hat kilométerre van Budapesttől. A cigánytelep nagyon szép helyen, a domboldalon van. Az információink szerint ki akarják onnan purgálni, füstölni a cigányokat, hogy azokat a területeket piaci áron értékesíteni tudják. A telkekért nevetséges összegeket kínáltak fel a romáknak, feleannyit, mint amennyit normál piaci körülmények között egy-egy telek ér. A film a mottóját egy nagyon helyes miskolci fiú, Váradi Gábor kisebbségi önkormányzati vezető fogalmazta meg: ha bárkinek azt mondják, hogy csak ennyire vagy képes, akkor ő csak arra lesz képes. Sajnos ez a kommunikációs stratégia jellemző ma a világunkra, nemcsak a szegregált részekre.
Elmesélne egy-két érdekes eset, melyeket a filmkészítés során tapasztalt?
Az döbbenetes volt, mikor elmentünk a Lakatos családhoz Csörögre. A „Csillag születik”-nek akkor volt a válogató döntője és a kamaszodó romafiú, szegényes kislakásuk vaskályhája előtt eltáncolta nekünk, amivel bejutott. Állati erős jelenet ez a filmben. Látható a dac és a kitörési vágy. Ő volt az egyik gyerek, akit elküldtek a sződi iskolából, mert nem kívánatos személy. Most, hogy sztár lett és a média foglalkozott vele, mondogatták is a pedagógusok neki: nem úgy gondoltunk mi rád, csak hát… csak hát, cigány vagy. Ezért készült ez a dokumentumfilm. Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!
Láng Judit
Kármán Irén filmjei:
Rozi (a 33. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Diogenidész (a 36. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Szemben a maffiával (Olajozott viszonyok) (a 39. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Rozi (a 33. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Diogenidész (a 36. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Szemben a maffiával (Olajozott viszonyok) (a 39. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
A rendezőnő 2009. január 26-án volt a Nap-kelte vendége:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése