Versvasárnap: Tengerajtó

Győrffy Réka 1978-ban született Marosvásárhelyen. 2002 óta tagja a Műhely körnek, első verseit a 80-as évek közepén írta. Publikációi megjelentek a Székelyföld, a PoLíSz, a Magyar Napló, az Ezredvég, az Új Forrás, a Napsziget, a heves Megyei napló és a Spanyolnátha folyóiratokban. Az IAT Kiadónál nemrégiben megjelent Tengerajtó című kötete az első. Mai versvasárnapunkon ebből közlünk néhány verset.

Győrffy Réka: Tengerajtó (részletek)

Megőrző Julie Iszappal, sóval újrakeresztelt sós tavak partján szemben a nappal letettem keresztemet. Ez a mozdulat újraéledt egy közhivatal mosdójában, jobb kezem mutatóujjától egy kilencéves homlokán. Így elkerülheti, amit én nem – hogy farkas falja fel a holdat, mindent higgadt-előre lásson, s megégessék az istenek. Hála Nem látok kitárom gödörnyi szemem fuldoklásod némul nő élvezetem. Mártózom tagjaid zsongó áramába megrendít, végigszánt testemen a hála. Tapasztás Súrolod kockák csendjét, a padlón, a plafont is megmozdítod. Magadhoz vonzod a lámpafényt, kiszáradt nyálkahártyák, zaj, sötét. A zavar férgei kúsznak homlokod alatt. Felhők vonulnak éber-kékesen, egymás elől a falhoz fordulunk.

Séta Ágy, asztal, falipolcok, ezt járod újra körbe, négyszögletes világ lépteid körbe törte. Vizespohár a polcon, valaki mindig szomjas, átalszod ezt a tiszta, utcányi paplanhosszat. Lehullsz a belsejébe, megvágott csuklód kútja csordul, lehúz a padló, koccan a lámpabura. Ajtók és ablakok közt mindennap körbe-körbe hörpintsd fel pusztulásod lassacskán lődörögve. Dombtetőn Lent virágszín és földszag, rezgő elektromosság. Ereink repedt mélyén visszahúzódik a kór, elárad a verőfény. Lélegzet Kedvesem, nagyon mélyen a lélegzetem visszafojtom. Játszom felemás dallamon Ringatózást, semmi a dolgom. Feloldanak a szavak, a félhomály látni ha enged, véremmel láncollak magamhoz, lassan dobbanok meg benned.