"Őfonja mindig kéznél, rendszeres mozdulat simogató ellenőrzése. Kevés dolog generál szeretetet és szépséget ilyen gyakorisággal, túl jó és túl közel. A chip-kor rohanvást közelgő forradalmára fizetett elő Angyal Szása, amikor fedezet nélkül bevállalta az ájfon előfizetését. Az ájfon hosszú távú elköteleződést igényelt, 2 év hűséget, havi részletekben számolva egy csekélyebb szociális járadéknak megfelelő a bérleti díja. Amelyet most még jó sokáig fizetni fog, csakhogy őfonja nélkül." - újabb séta a Magdolna negyedben Gordon Agátával.
Az előző rész tartalmából:„...Amit nem szabad, ami példátlan és tilos, és szabálytalan: magához ölelni ezt a megbüntetett kisgyereket...”
Mi kellett volna most ide, milyen családsegítő, gyámhatóság, rendőri intézkedés vagy lakoltatás? A szocszakma melyik ágaboga tudott volna gyorsan úrrá lenni ezeken az érzéseken?
Leginkább még egy anya kellett volna, aki még így is, ekkor is meg tudja vigasztalni az anyát és a gyerekeket.
Gordon Agáta: Rokonsorsolás, Magdolna
Nénje, megvédelek és mostmár a családhoz tartozol, ami nekünk van, az a tiéd is. Senki egy rossz szót nem szólhat neked! -, nézett körül fenyegetően a szomszédok irányába a gangon Angelika, aki Angyal Szása új rokona lett, és éppen besurranó módszerrel lenyúlta a telefonját.
Új rokonra sorsolás útján lehet szert tenni, a sorsolást az ingatlanközvetítők végzik folyamatosan és lelkiismeretlenül. Angelika, Angyal Szása, Angyalok találkozója, mélázott Szása az új rokonok miatt érzett szívnagyobbodáson.
Az új rokonokra a legolcsóbb kategóriájú szobakonyhát keresve talált rá Háznagy Elza, és a lakás felülmúlta ábrándjait. Csupa tiszta szemű, barátságos ember él itt!, biztatta Szását, amikor felajánlotta, hogy költözzön hozzá, amíg ő maga szerencsét próbál az Egyesült Királynőségben.
Micsoda gyönyörű távlat, én is inkább utaznék, gondolta Szása, de csak óvatosan. Nyelvi rezervátumban élek, juttatta eszébe magát, szub-európai vagyok, itt a helyem, csak magyarul élek.
Horvát Angelika szélvészként söpört be két órával korábban Szása otthonába. Meglepő módon, mert Szása gondosan zárta a bejáratot előző éjjel, amikor hazaérkezett a virrasztásról. Úgy tűnik, mellézárta a rácsot. Reggeli toalettjükre a gangon vonuló szomszédok ezt észlelték, és feltehetően megvitatták. Szása már az asztalánál dolgozott elmélyülten, és arra kapta fel a fejét, hogy a konyha-előszobából szólítja egy fiatal nő.
Aki azonnal be is mutatkozott, Angelika, éppen az alsó szomszéd a másodikról. Csinos kis nő, terhes, hajában szőke tincsek, erős a kisugárzása, veszélyes kicsit, de ellenállhatatlan is. Ő irányít, önfeledten játszik, teljes átélésben, jaj, nagyon fáj, szenvedő arccal meg is mutatja a rossz fogát, majd az ablakig szalad és áttekinti Szása íróasztalát.
Szása előszedi a pirulát, tereli kifelé a temperamentumos ifjú anyát és keresi szemével a telefont, miközben szenvedélyes, érzelemteli társalgással nyűgözi Angelika. A helyzetet tovább nehezíti Ricsi, egy cigiért jön, és ha már nyitva, belép az előszobába is. Haladjunk tovább, ismeri fel végre a helyzetet Szása, az oszlatásnak ez a vezényszava jól működik, határozottan terel, a rácsot magára zárja és visszalép ellenőrizni az asztalát. Hiányzik a telefonja, az I’phone, el se hiszi.
Szása viszonya ájfon őfonjával a súlyos függőség minden tünetét hordozta az agresszió és féltékenység kivételével. Tehát anya-gyerek, vagy ami a legritkább, tiszta szeretetkapcsolat volt. Ez a mobileszköz a legmagasabb digitális szellemiséget képviseli. Selymes, mint egy bébipopsi, kizárólag simogatásra reagál, készségesen és jutalmazón. Kifinomult, szemet gyönyörködtető megnyilatkozásaival elhalmoz, egyformán látnak Szása és őfonja, együtt fotóznak, várnak levelet, járnak ismeretlen útvonalon, hordozzák egymás tartalmait, játszanak és folyamatosan egymáshoz férnek.
Őfonja mindig kéznél, rendszeres mozdulat simogató ellenőrzése. Kevés dolog generál szeretetet és szépséget ilyen gyakorisággal, túl jó és túl közel. A chip-kor rohanvást közelgő forradalmára fizetett elő Angyal Szása, amikor fedezet nélkül bevállalta az ájfon előfizetését. Az ájfon hosszú távú elköteleződést igényelt, 2 év hűséget, havi részletekben számolva egy csekélyebb szociális járadéknak megfelelő a bérleti díja. Amelyet most még jó sokáig fizetni fog, csakhogy őfonja nélkül. Őfonjával a jövőbe látott angyal Szása, az ezotechnika szeretet-kapcsolatoktól dús és finom jövőjébe, ahonnan most durván visszarántották a paranoid vaskorba.
Szása önhibáztató rendszerű, most azonban felismeri a helyzetet, már megy is Angelika után az alsószomszédhoz, pótmobiljáról tárcsázva őfonját. És bekopog, vár. Ez végzetes megtorpanás, bénító nevelése okozta. Angelika kijön és érzelmileg közelíti meg a helyzetet. Rosszul esik neki, hogy nyíltszívű, szeretetteli közeledésére Szása rasszista vádaskodással reagál. Szásának is rosszul esik, ostoba helyzet, amelyet nindzsa rokona, Cilin már rég megoldott volna. Behatol a lakásba és visszaveszi a telefont, vagy kinn marad, de azonnal tárcsázza a rendőrséget. Mire kiérnek, el is rendeződik a balhé, teló vissza, a gyanúsítottak szétspriccelnek.
Angyal Szása inkább érvel. A munkaeszközöm, hozd vissza! Ezzel dolgozom, szövegek, fotók vannak benne. Kell nekem.
Angelika ragaszkodik az ártatlanság vélelméhez.
Nem hozott szerencsét, hogy megismertelek, Angelika. Délig visszahozhatod a telefont. Aztán feljelentelek. Fejezi be a megalázó társalgást, és felmegy otthonába, letiltani a telefont.
Szása a legkisebb eredménnyel kecsegtető konfliktuskerülő megoldást választotta, őfonját cserbenhagyta, és egész délelőtt nyitogatta az ajtót, hogy a kajánul együttérző Ricsi vagy Angelika érdeklődésére azt felelje, hogy nem, még nem lett meg a telefonja.
Beavatás, tanulópénz, figyelmeztetés, intettem magam mindannyiszor, és keresgéltem a veszteség értelmét. Beavatott ebbe a szubkultúrába, megismertem ennek a nőnek a szakmáját és képességeit. Megváltozott a viszonyunk, köszöntjük egymást, de barátságtalanul. Angelika bosszantóan lelepleződött előttem és önmaga előtt, családias gesztusai, amelyekkel elterelte figyelmem a rám mért csapásról, hamisnak bizonyultak.
Dühödten hordta kis hasát, dohányzott, vagdalkozott, drogozott, és ebből már látszott az egyetlen kiút. Pihenő a hűvösön, csakhogy hiába a rendszeres táplálkozás, nyugalom és sok alvás, ő ott szülni fog, ráadásul minden pillanatban minden sejtje emlékeztetni fogja az otthonhagyott nagyobbik babájára. Ideges volt, a terhessége miatt, a kisfia miatt, az ügyek miatt, a szerek miatt, irritált, boldogtalan és mentálisan örökre eladósodott. Minden női rosszat megkapott és bevállalt, talán azt hitte, ő kibírja majd, túljut ezeken, túléli és az élete lassan bejavul. De még nem, még az összes olyan női szerep hordozója, amilyenek nem akarnak lenni a kislányok soha, sehol, sem itt a gettóban, és ő sem ilyen lány akart lenni. Az élet kivetette sorsát, hordozta.
Szása a rendőrségen tudta meg, mire juttatta, amikor négy arc közül felismerte Szubeurópai Magdolnát, a melír szőke sugarait a hajában, dacosan szimmetrikus fiatal arcát. Igen, ő az, hagyta helyben a nyomozó fiú. És még hatszáz ilyen ügye van.
Új rokonra sorsolás útján lehet szert tenni, a sorsolást az ingatlanközvetítők végzik folyamatosan és lelkiismeretlenül. Angelika, Angyal Szása, Angyalok találkozója, mélázott Szása az új rokonok miatt érzett szívnagyobbodáson.
Az új rokonokra a legolcsóbb kategóriájú szobakonyhát keresve talált rá Háznagy Elza, és a lakás felülmúlta ábrándjait. Csupa tiszta szemű, barátságos ember él itt!, biztatta Szását, amikor felajánlotta, hogy költözzön hozzá, amíg ő maga szerencsét próbál az Egyesült Királynőségben.
Micsoda gyönyörű távlat, én is inkább utaznék, gondolta Szása, de csak óvatosan. Nyelvi rezervátumban élek, juttatta eszébe magát, szub-európai vagyok, itt a helyem, csak magyarul élek.
Horvát Angelika szélvészként söpört be két órával korábban Szása otthonába. Meglepő módon, mert Szása gondosan zárta a bejáratot előző éjjel, amikor hazaérkezett a virrasztásról. Úgy tűnik, mellézárta a rácsot. Reggeli toalettjükre a gangon vonuló szomszédok ezt észlelték, és feltehetően megvitatták. Szása már az asztalánál dolgozott elmélyülten, és arra kapta fel a fejét, hogy a konyha-előszobából szólítja egy fiatal nő.
Aki azonnal be is mutatkozott, Angelika, éppen az alsó szomszéd a másodikról. Csinos kis nő, terhes, hajában szőke tincsek, erős a kisugárzása, veszélyes kicsit, de ellenállhatatlan is. Ő irányít, önfeledten játszik, teljes átélésben, jaj, nagyon fáj, szenvedő arccal meg is mutatja a rossz fogát, majd az ablakig szalad és áttekinti Szása íróasztalát.
Szása előszedi a pirulát, tereli kifelé a temperamentumos ifjú anyát és keresi szemével a telefont, miközben szenvedélyes, érzelemteli társalgással nyűgözi Angelika. A helyzetet tovább nehezíti Ricsi, egy cigiért jön, és ha már nyitva, belép az előszobába is. Haladjunk tovább, ismeri fel végre a helyzetet Szása, az oszlatásnak ez a vezényszava jól működik, határozottan terel, a rácsot magára zárja és visszalép ellenőrizni az asztalát. Hiányzik a telefonja, az I’phone, el se hiszi.
Szása viszonya ájfon őfonjával a súlyos függőség minden tünetét hordozta az agresszió és féltékenység kivételével. Tehát anya-gyerek, vagy ami a legritkább, tiszta szeretetkapcsolat volt. Ez a mobileszköz a legmagasabb digitális szellemiséget képviseli. Selymes, mint egy bébipopsi, kizárólag simogatásra reagál, készségesen és jutalmazón. Kifinomult, szemet gyönyörködtető megnyilatkozásaival elhalmoz, egyformán látnak Szása és őfonja, együtt fotóznak, várnak levelet, járnak ismeretlen útvonalon, hordozzák egymás tartalmait, játszanak és folyamatosan egymáshoz férnek.
Őfonja mindig kéznél, rendszeres mozdulat simogató ellenőrzése. Kevés dolog generál szeretetet és szépséget ilyen gyakorisággal, túl jó és túl közel. A chip-kor rohanvást közelgő forradalmára fizetett elő Angyal Szása, amikor fedezet nélkül bevállalta az ájfon előfizetését. Az ájfon hosszú távú elköteleződést igényelt, 2 év hűséget, havi részletekben számolva egy csekélyebb szociális járadéknak megfelelő a bérleti díja. Amelyet most még jó sokáig fizetni fog, csakhogy őfonja nélkül. Őfonjával a jövőbe látott angyal Szása, az ezotechnika szeretet-kapcsolatoktól dús és finom jövőjébe, ahonnan most durván visszarántották a paranoid vaskorba.
Szása önhibáztató rendszerű, most azonban felismeri a helyzetet, már megy is Angelika után az alsószomszédhoz, pótmobiljáról tárcsázva őfonját. És bekopog, vár. Ez végzetes megtorpanás, bénító nevelése okozta. Angelika kijön és érzelmileg közelíti meg a helyzetet. Rosszul esik neki, hogy nyíltszívű, szeretetteli közeledésére Szása rasszista vádaskodással reagál. Szásának is rosszul esik, ostoba helyzet, amelyet nindzsa rokona, Cilin már rég megoldott volna. Behatol a lakásba és visszaveszi a telefont, vagy kinn marad, de azonnal tárcsázza a rendőrséget. Mire kiérnek, el is rendeződik a balhé, teló vissza, a gyanúsítottak szétspriccelnek.
Angyal Szása inkább érvel. A munkaeszközöm, hozd vissza! Ezzel dolgozom, szövegek, fotók vannak benne. Kell nekem.
Angelika ragaszkodik az ártatlanság vélelméhez.
Nem hozott szerencsét, hogy megismertelek, Angelika. Délig visszahozhatod a telefont. Aztán feljelentelek. Fejezi be a megalázó társalgást, és felmegy otthonába, letiltani a telefont.
Szása a legkisebb eredménnyel kecsegtető konfliktuskerülő megoldást választotta, őfonját cserbenhagyta, és egész délelőtt nyitogatta az ajtót, hogy a kajánul együttérző Ricsi vagy Angelika érdeklődésére azt felelje, hogy nem, még nem lett meg a telefonja.
Beavatás, tanulópénz, figyelmeztetés, intettem magam mindannyiszor, és keresgéltem a veszteség értelmét. Beavatott ebbe a szubkultúrába, megismertem ennek a nőnek a szakmáját és képességeit. Megváltozott a viszonyunk, köszöntjük egymást, de barátságtalanul. Angelika bosszantóan lelepleződött előttem és önmaga előtt, családias gesztusai, amelyekkel elterelte figyelmem a rám mért csapásról, hamisnak bizonyultak.
Dühödten hordta kis hasát, dohányzott, vagdalkozott, drogozott, és ebből már látszott az egyetlen kiút. Pihenő a hűvösön, csakhogy hiába a rendszeres táplálkozás, nyugalom és sok alvás, ő ott szülni fog, ráadásul minden pillanatban minden sejtje emlékeztetni fogja az otthonhagyott nagyobbik babájára. Ideges volt, a terhessége miatt, a kisfia miatt, az ügyek miatt, a szerek miatt, irritált, boldogtalan és mentálisan örökre eladósodott. Minden női rosszat megkapott és bevállalt, talán azt hitte, ő kibírja majd, túljut ezeken, túléli és az élete lassan bejavul. De még nem, még az összes olyan női szerep hordozója, amilyenek nem akarnak lenni a kislányok soha, sehol, sem itt a gettóban, és ő sem ilyen lány akart lenni. Az élet kivetette sorsát, hordozta.
Szása a rendőrségen tudta meg, mire juttatta, amikor négy arc közül felismerte Szubeurópai Magdolnát, a melír szőke sugarait a hajában, dacosan szimmetrikus fiatal arcát. Igen, ő az, hagyta helyben a nyomozó fiú. És még hatszáz ilyen ügye van.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése