Gordon Agáta: Magdolna negyed 3.

Az Ikea érted is van, a kiürült dobozok a lépcső tetején várnak, és Szása épp egyszerre indul a szembe családdal délelőtti dolgára. Kirajzás, anya még az ajtajukat zárja karján a picivel, Gábor és Erik már a dobozoknál, segítünk, mondják, és felkapják a kartonokat. Erik mondjuk 4, de lehet 6 is, igyekvő kisgyerek, mint a bátyja, Renike tolja a babakocsit.
Kicsit elkéstünk mondta Szásának, az iskolából, tényleg, fél kilenc körül van, nehéz lehet elindulni hatan, így beszélgetnek.
Szása a kocsiba bámul, és bután bámulja benne az idegen kisgyereket, amíg a rácsot zárja.

Gordon Agáta: Magdolna negyed 3.

Az előző rész tartalmából:
„Itt szeretet van, ezt támogatom..!"

Amit nem szabad, ami példátlan és tilos, és szabálytalan...

Az iskola kérdése nem annyira zaklatott fel, és az sem, hogy Gábor mekkora 8 éves.
Nem vagyok anya, védőnő vagy pedagógus, nem tudom, mekkora egy szabályos 8 éves. Gábor intelligens, mosolygós, és ellenállhatatlan. Részemről beérném ennyivel.
Gondolta Angyal Szása Behemót, és figyelni kezdett a szembeszomszédék irányába. A gang túloldalára.
Ritkán pillantott meg bárkit is a funérlemez ablakú bejárati ajtó előtt, gyereket keveset, néha egy fiatal férfit. Egy fiatal férfi bekopogott hozzá, és azt kérdezte erős paranoijával, hogy miért kérdezgeti a gyereket, hogy volt-e iskolába..?!
Nem ellenségeskedünk, mondta Szása, és hogy mért ne kérdezhetné meg?
De vannak itt határok, érzett rá pontosan.
Most betegek. Mondta apa, fiatal férfi, rosszak a fogai, ez a szegénység jele, tudta. Nagyon okos kislánynak látszik… Próbált enyhíteni Szása a hangulaton, és a legidősebb gyerekükre gondolt az ötből, az egyetlen lányra, Renikére. Renike 11, az anyja szépen öltözteti, bőre fehér, haja hosszú és világos. Mindig mosolyogva kér valamit és jól a lelkére kötött udvariassággal. Magáz, netessékharagudni, bocsánatazavarásért, ilyesmi, ezeket hadarja ha kinyitom az ajtót és komolyan ránézek. Viselkedése fedett, tartózkodó, ezek az udvariassági gesztusok is távolítják, megtanították rá, hogy jobb ha tart tőlem. Kicsit ingadozik néha, mert nem talál veszélyesnek, de betartja.
Mér kell egy kislánynak festeni a haját? Mert tetvesek.. Mondja a jobb szomszédasszony ingerülten Renikéről, és én is megkérdezem. Reni, neked be van festve a hajad? Igen, feleli Renike. Jól áll, teszem hozzá.
Mért kell festeni..? Gondolkodom. Nem tudom, hogy Reniék cigányok vagy magyarok, csak azt, hogy szegények és sokan vannak. Nem tudom, milyen egy anyának kiengedni otthonról a gyerekeit, olyankor, amikor a híradóban azt látja, hogy közvetlen közelről lőnek hátba egy menekülő ötéves gyereket. Nem tudom, mit gondolnak arról, hogy minek gondolják őket? Cigánynak vagy magyarnak? De óvatosak itt a gettóban.

Hol az anya, tűnődött Szása néha el a Reniékről, anyáról gyakran hallott, Gábor és Reni anyára hivatkozott többnyire, de anya láthatatlan volt. Egy másik rossz fogú fiatal férfit látott néha Szása az ajtajuk előtt apán kívül, talán az öccse, gondolta. Anya meg a szobakonyha és a lurkók foglya, akik kevés ruhában hemzsegnek odabenn, ahol a mosás kiskádban, főzés ha van mit, tévé és az öt kicsi folyamatos szükségletei.
Lassan jött rá, hogy akit másik fiatal férfinak nézett, ő az anya. Anya vékony, rövid hajú, mély irritált hangon ordít néha gyakran a fiaira, ettől azért lehet félni. Minden terhesség egy fog, jut eszébe a népi tapasztalat a nő hiányos romló fogazatáról. Nyúzott hangjáról pedig az állandó, szabad pillanat nélküli anyai robot.

Van egy köztük, amelyik nem százas, mondja a jobb szomszédasszony, aki határozottan jobbnak tudja magát Reniéknél. Azt nagyon verik, a lány is, fakanállal.
Szása elképzelte a rövid, még csattanás előtt visszafogott ütést, és csóválja fejét a rosszindulaton, ami lötyög a gangon ide-oda, irígység, hárítás, megfeleléskényszer, önigazolás…

Az Ikea érted is van, a kiürült dobozok a lépcső tetején várnak, és Szása épp egyszerre indul a szembe családdal délelőtti dolgára. Kirajzás, anya még az ajtajukat zárja karján a picivel, Gábor és Erik már a dobozoknál, segítünk, mondják, és felkapják a kartonokat. Erik mondjuk 4, de lehet 6 is, igyekvő kisgyerek, mint a bátyja, Renike tolja a babakocsit.
Kicsit elkéstünk mondta Szásának, az iskolából, tényleg, fél kilenc körül van, nehéz lehet elindulni hatan, így beszélgetnek.
Szása a kocsiba bámul, és bután bámulja benne az idegen kisgyereket, amíg a rácsot zárja.

Szemei alatt bevérzések, megvert kutya néz, Renike elfordítja a babakocsit. Belekapott a fogóval, amikor apa szerelt, baleset, magyarázza mosolyogva nekem.
Zárom a rácsot, nehéz levenni a szemem, suhogok a lefelé a lépcsőn, utolérem a fiúkat.
Lassan veszem, hogy milyen jók ma, fél szemmel folyton anyát lesve, mennyire igyekeznek, hogy ki ne húzzák a gyufát. Erik küzd a dobozával, két kézzel tartja maga előtt, óvatosan veszi a lépcsőket, nézz a lábad elé, Gábor már leért.

Szása nyitja a kaput és menekülőre fogja.
De többször eszébe jut egész nap, még éjjel is. A szeme, és mintha elmulasztott volna valamit. Amit nem szabad, ami példátlan és tilos, és szabálytalan.
Magához ölelni ezt a megbüntetett kisgyereket.