Jelenségek a gettóból 1.

"Hétfőn este következett be a csúcs. A szabadulás, a pillangóvá válás, a ronda báb elhagyása. Felröppenés a pincemélyből.
Háznagy Elza 47 éves bevándorolt villanyszerelő beköltözött élete első önálló lakásába a nyócker szívében." - ICA Háznagy Elza és Angyal Szása Médium segítségével igyekszik közelebb kerülni és mélyebbre látni a nyolcadik kerület világának titkos bugyraiban – hátha kiderül, hogy nincs is az a város többi részének mindennapjaitól annyira távol.

Gordon Agáta: Jelentések a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben

I.
Hétfőn este következett be a csúcs. A szabadulás, a pillangóvá válás, a ronda báb elhagyása. Felröppenés a pincemélyből.
Háznagy Elza 47 éves bevándorolt villanyszerelő beköltözött élete első önálló lakásába a nyócker szívében. „Hazataláltam!” − jelentette Elza számos esti telefonja során Angyal Szásának, aki szívből örült a sikernek. 30 négyzetméter, 3. emelet, János hegyi panoráma − picit messziről ugyan, az ablak jobb sarkából −, kisgyerekek a szomszédban, kigyúrt, kopasz gondnok, barátnők, új állás, részesedés egy KFT-ben, javítás-szerelés-felújítás. Boldogság!
Angyal Szása csütörtökön meg is tekintette a létesítményt, amikor fűért kirándult a gettóba, Háznagy Elza pedig éppen külföldre utazott édesanyjához áldását kérni és eldicsekedni élete kiteljesedésével.
*
Angyal Szása telefonon követte az eseményeket. Végig kapcsolatban volt Elzával, miközben Teknőc küldönc lebonyolította a cserét. „Itt a Józsi” − mondta, miután Elza frissen felújított, fényes fehér kecóját megcsodálták, s elkért 10ezret 4 egységre, majd lement és visszajött négy nagyon aprócska fólianudlival.
*
A vadonatúj lakásban éppen elfért Elza bútora, amelyet underground házmesterként letöltött ötévnyi szolgálattal gyűjtött össze előző élőhelyén, egy belbudai társasház pincéjében. Mindegyik fából volt: komód, vitrin, kétajtós ruhásszekrény, íróasztal, kihúzhatós ágy. Van TV és P3 computer is. Idős, túlélő bútorok: öregasszonyok. Nem mutatnak rosszul a papíralapú szalagparkettán a késő délutáni napsütésben. Kicsit zsúfolt lett a lakás, de a galéria még üres − igaz hogy csak 1.20 magas. Azonban a Mária és a Magdolna utca sarkán. A Telekinél.
*
Teknőc diszkréten átadta a nudlikat, amiket Angyal Szása elégedetlenül méricskélt a tenyerén, amikor megszólalt a telefonja. Háznagy Elza jelentkezett. Édesanyja megtagadta az áldást, amely nagyobb összegű kölcsönt is jelentett volna, tekintettel a lakás finanszírozására, és a szép reményekre. Ám édesanyja nem bólintott kegyesen. Nem vesz fel jelzálogot szlovák falusi otthonára, ne számítson rá Elza, mert életvitele és eddigi teljesítménye nem ad okot a bizalomra. Elza megbántódott, hangjából ítélve nagyon mélyen, és nem is az elutasítás miatt. Ha édesanyja rinyál, hogy nincs pénze, mondja Elza, nem ad a bank se, csak húsz koronát tud adni sörre meg fagyira, akkor Elza azt elfogadja. De élete megítélését, az együttérzés hiányát, az elfogadás képtelenségét nem fogadja el. „Szóval a testvéreim anyám szerint többre vitték az életben” − dühöng Elza a telefonba, és nem érti.
*
Szása együttérez Elzával, de óvatosan kezeli. „Tudod, mit gürcöltek ezek össze egész életükben” − mondja Elzának az anyjáról a sajátjára is gondolva − „miközben hűségben elgondoztak egy alkesz férjet, mindennapi szükségletét ellátták, meg a gyerekeikét is, … Ne gyere el haraggal. Majd megoldjuk…” − utalt a kölcsönre is, amelyet, bizony, nehéz lesz hirtelen megadni. Elza furcsa hangokkal tette le a telefont. Angyal Szása nem is mert arra gondolni, hogy Elza talán sír dühében és megalázottságában. Anya elhanyagolódott kis leánya.
*
„Te zacis gyerek voltál?” − kérdezte Teknőcöt, akivel elindultak közeli otthona felé, hogy együtt megízleljék a friss cuccot. Teknőc beolvadt a város szívébe, köszöngettek neki a szép cigányfiúk. Biciklit kínáltak, kiskutyát; széplányoktól kérdezte hazajött-e Feri. Az udvarokon kisgyerekek szaladgáltak. „Falusi dögnyúzók − mondta Teknőc az udvari népség felé tekintve − kimentek innen már a zenész cigányok is!”
Zacis volt, 10 hónapos korától. Most 43, küldönc az önkormányzatnál. Jó útra tért, szociális hálóba került, amely bruttó 67tel kiemelte őt. De volt pár kanyar az életében. Sittes idők, be-ki, be-ki, tizennégytől valameddig. Szabálysértések, lopás, betörés. Amikortól az anyja elvitte a nevelőszülőktől és dolgozni küldte.
„Mit dolgoztál?”
Mit dolgozhatott?
Teknőc haragszik az anyjára. Öten voltak, mindőjüket elvitték. Ő a legkisebb, őt nem látogatták. Azt hiszi, hogy a többieket igen. De őt máshova vitték.
„Az anyád hogy nőtt fel?” − kérdezi Szása. „Honnan a büdös faszból tudjam?” − kérdezi Teknőc. −Ha otthagyott volna a nevelőszülőmnél, akkor most lenne valamim.” „Múltad.” − mondja Angyal és a folytonosságra gondol. Arra az elkötelezettségre és törődésre, amit Teknőc a nevelőmamától kapott.
*
„Így fürdök” − mutatja Teknőc a lakását. Konyhai vízmelegítő, a csapra slagot húz, nagylavór a mosogató alatt. Intelligens technika adott helyzetben. Tekerünk egyet és kiállunk a gangra, az udvar másik fele a rendőrségé, virít a szolgálunk és védünk a skodákon. „Ha van egy kis füvem, elgondolkodom” − mondja Teknőc − a múltról nem nagyon. De volt egy műsor a TVben. Verseket mondott egy színész és megértettem.” „Mi volt az?” −kérdezi Angyal. − „Miről szólt?”
Teknőc mélázva idézi: ...de az én kicsi tíz milliomodom, éppen pontosan a gettóba jutott, rezervátumba drogszolgaságra, menhelyre és csirkegyárba... valahogy így volt.
*
„Mindent bevállalok, ami történt” − mondja Teknőc. „Nem történne másképp” − erőlködik. „Azért, megpróbálhatnál más utakat elképzelni” − győzködi Angyal. „Például a mamánál maradsz. Dolgozol, fodrász leszel, férjhez mész, van hol laknod.” Teknőcnek nem sikerül igazán a gondolatkísérlet. Tudattágítást erőltet Angyal, és faggatja. „Mit akarsz elérni? Merre tartasz? Kifestetni a lakást, új bútorokat, autót?”
Teknőc tanácstalan. Nem érdekli az anyagi világ. Voltaképp spirituális életet él és szolgál.
A Magdolna és a Mária sarkán. A Telekinél.
Most már velünk együtt.