A Nő és testiség címen megrendezett 5. Gender Konferencia Szegeden várta a hallgatókat és előadókat. A konferenciáról Czapáry Veronika számol be az ICA olvasóinak.Czapáry Veronika: A nő és a teste
A Nő és testiség címen megrendezett 5. Gender Konferencia Szegeden izgalmas előadásokkal kecsegtette az odalátogatókat. Hogyan lehet a nőiséget megélni egy olyan társadalomban, mely alapvetően patriarchális kódokat rendel hozzá a nőnek önmagával kapcsolatos képéhez is? Milyen új megközelítéseket tudnak adni a nők egymás testképével kapcsolatban? A konferencia ezekre is kereste a választ. Ha a feminizmus szót kiejtem, hallom másokban visszhangzó súlyos konnotációit is: 'Akkor ti most ott férfiakat ettetek?' − Nem, sőt. Voltak a feminizmusnak elkötelezett férfi előadóink is. Összességében egy kellemes hangulatú, sok nevetéssel is fűszerezett konferencián vettem részt.
Összesen 28 előadás hangzott el, s mivel párhuzamos szekciókban zajlottak, ennek a felén lehettünk ott. Az előadások anyagai letölthetők a konferencia honlapjáról. S a tizennégy meghallgatott konferencia-előadásból is szelektálnom kellett. Az első napról beszámoló olvasható a literán − így én nem tudományos, hanem szubjektív élménybeszámolót igyekszem adni.
Az első nap végén bemutatkozott ICA, az Irodalmi Centrifuga estsorozat és blog is, melyet most Gordon Agáta és Györe Gabriella képviseletek. Az ICA-blog történetéről is szó esett, mindkettőjüktől hallhattuk, hogyan talált egymásra szerkesztő és élőfolyóirat. Gordon Agáta és Bódis Kriszta a Centrál Kávéházban kéthetente jelentkező beszélgetéssorozatainak fő témája a gender, a női hang és beszédmód felmutatása (immár három éve) és ugyanezt hivatott megmutatni a pár hónapja beinduló blog is. Önreflexíven tettek fel egymásnak kérdéseket a nyilvánosság előtt.
− Agáta, akkor most megkérdezem, mert erre akkor nem jöttem rá a felkérésből sem: Mi is az a nőtudat? − kérdezte Györe Gabriella.
Gordon Agáta kifejtette, olyasmi, amit pont rejtőzködése miatt nehéz megfogni, hiszen a patriarchális kultúra elnyomja; a női hang mindig a vadon kategóriájába esik, míg a férfiak mindennapi tapasztalatai a mítosz részei − mindez Elaine Showalter: Feminista irodalomtudomány a vadonban című esszéjére emlékeztetett, amiről bővebben a tűsarok.org-on lehet olvasni.
„Próbálunk az ICA-n teret adni olyan szerzőknek is, akik máshol nem, vagy nehezen tudnak megszólalni. Megmutatni, hogy létezik a női erőtér. Nagyon örülünk, hogy oldalunk nézettsége növekszik.” – mondta Gordon Agáta − szerzőként csak azt írhatom, legyen ez így továbbra is.
A blog bemutatása után Gordon Agáta performansza következett: a Hétsoros hazakáromlás című versét és a hozzá írt értelmezését adta elő. Eszerint a vers egy a magyar irodalomban végigvezethető fejlődési út eredménye melyek állomásai Petőfi Sándor Nemzeti dala, s egy a régi magyar irodalomban népszerű nőgúnyoló versike, a Szupra aggnő lehettek. A szabadon kelj fel asszony, ha hazajön az urad, hogy belédvághassa a...(nem részletezzük mit). – értelemben fordítható nőgnyoló versike hathatott Petőfire is − Feminizmus tekintetében sajnos mi még a Balkán vagyunk, kultúránkban túl régen gyökerezik a patriarhális szemléletmód, a feleségek sorsa, akiknek egyetlen esélyük volt a jó életre, ha hozzámentek egy gazdag földesúrhoz, aki nem verte őket. Magyarországnak nem volt Virginia Woolf-ja, az irodalomtörténeti tankönyvekben csak férfiakról tanulunk, élükön Petőfi Sándorral, mint sztárszerzővel. A Hétsoros hazakáromlás a sorba illeszkedve és kifordítva azt játszik el ezzel a hagyománnyal. A vers az ICA-n is olvasható.
A pénteki nap zárlataként éjfélig táncoltunk, főként a 80’as évek slágereit hallgatva, sok Abba-t, s aki akarta, az Anna fürdő jótékony gyógyvizében áztathatta ki magából az utazás fáradalmait.
Szombat reggel az első két előadásról lemaradtam. De P. Balogh Andrea: A Másság ereje és csapdái a Szomjas oázis című kötetben című előadásából annyit el tudtam csípni, hogy a női antológia egyes novellái kódrendszerükben sokszor kiszolgálják a férfi metaforákat, toposzokat és vágyakat, tehát az ellenkezőjét érik el, mint amit szeretnének. Szubjektív vélemény: megjelenésekor nem értettem, miért ezt a címet adják neki és miért egy meztelen női testtel szeretnének magasabb példányszámot elérni. Látunk-e férfi antológiákat meztelen férfitesttel vagy akár felsőtesttel reklámozni? Főként olyan komoly témakörben, mint az írás, irodalom? A Szomjas oázis cím mit jelképez? Várjuk, hogy megöntözzenek minket vízzel, spermával?
Ugyanígy az Éjszakai állatkert esetében sem értettem a címet − a könyvborítót, a meztelenül az erdőben könyvet olvasó nőt.
A következő előadó Darabos Enikő volt, aki Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő című könyvét elemezte abból a szempontból, hogy a szűz, kurva, apáca és a szentség milyen viszonyban merülnek fel a testiséggel kapcsolatban: mit mer bevállalni a szerzőnő. Darabos szerint mindent, hiszen kötete miatt kirúgták állásából (erre máshol is vannak példák: Luce Irigaray francia pszichoanalitikust is kizárták a Francia Pszichoanalitikus Egyesületből, amikor megkérdőjelezte Freud péniszirigységről szóló tanait). A hozzászólók közül valaki megjegyezte, csak annyiban mondd újat Kiss Judit Ágnes, hogy ugyanazokat a toposzokat, amiket eddig a férfiak használtak a szexualitásra, most nőként teszi. Darabos szerint ennél többet nem is tehet, hiszen a legnagyobb dolog ezt bevállalni.
A nap második csoportelőadásában, az „A” szekcióban, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetnek egy csoportja vett részt, mely Tatai Erzsébet: Együk meg aput?, című előadásával kezdett ez a szekció, mely Louise Bourgeois: The Destruction of te Father című szobrát/installációját elemezte:
A mű a fenyegetettséget és szorongást jelképezi, apu belső tereiben bármi megtörténhet, a művésznőnek sajátosan szigorú édesapja volt, apu megeheti, és őt is meg lehet enni, az erőszak tereiben nem lekövethetőek a testi kivetülések, hiszen az Apa neve a szimbolikus rend része, őt támasztja alá az egész kultúra, ezért a hatalmas belső tér, ahova, ha betéved az ember (ha férfi, ha nő), a férfiak által irányított társadalomban meglévő kiszolgáltatottságát élheti át. Beszélt arról, hogy a művésznő nyilatkozataiban mindig hangsúlyozta, hogy a kreativitás által megszabadult az őt ért traumáktól.
Átevickéltem a „B” szekcióba, sajnálattal hagyva ott a többi művészettörténészt, de ott Séllei Nóra előadását hallhattam a Fegyelmező gyakorlatok és fogyasztói kultúra a Bridget Jones naplójában címmel. Séllei értelmezte a szingli naplót, (amit itthon az Állítsátok meg Terézanyut képviselt). Arra hívta fel a figyelmünket, hogy Bridget Jones mindig felülírja, amit eltervezett − ebben a kultúrában nem lehet megfelelni a reklámoknak, a nőideálnak, a fogyásnak, a mínuszkilóknak − a nagyvárosi nő szorongató helyzete abból fakad, hogy elviselhetetlen elvárásokat támaszt felé a társadalom. Bridget dekonstruálja önmagát. Amit felépít, rögtön le is rombolja, az elvárások nem belülről, hanem kívülről jönnek.
Ezután Bollobás Enikő és Cristian Réka: Testi stilizálások és közélet című előadása következett: ők politikusnőink női reprezentációit vizsgálták. Szerepelt ebben Dávid Ibolya kalapgyűjteménye és Lévai Katalin ruházata, könyvborítói. Politikusnőink szereptévesztésben vannak − állították, s ezzel az állítással komoly vitákat váltottak ki ott helyben és később is.
Eklicas Kata: Nő a gésa testben címmel a japán gésa-életről szóló előadásában egy kérdésre reagálva odáig is elment, hogy a gésaság valójában talán nem is prostitúció, mivel a sztárgésák „csak” az úgynevezett donorral fekszenek le, bár a gésa nem maga választja ki a szponzorát, hanem mintegy a férfi szponzor tulajdona. A japán kultúrában mindezt másképpen értelmezik, mondta az előadó − magas szellemi színvonalon képezik ki a gésákat, hogy társadalkodónők és szórakoztatópartnerek legyenek. Régen a szegény családok adták el a kislányaikat gésának, ma már választható. Kérdés, hogy egy kislány mennyire tudja eldönteni, tényleg gésa szeretne-e lenni, amikor felcsillantják előtte ezt az „izgalmasnak és csodákkal telinek” beállított lehetőséget, de ha egyszer már bekerült, többé nem léphet ki.
A következő szekcióban Kegyesné Szekeres Erika: Megerőszakolt testek és lelkek. Nemi erőszakjelenetek az irodalomban férfi írók tollából, férfi és női fordítók perspektívájából című prezentációjában azt elemezte, hogy az erőszakjeleneteket hogyan fordítják át selymes valósággá a fordítók, míg az eredetiben egyértelmű, miről van szó. Hozzászólásként megjegyeztem, ledöbbentett, amikor a Jak táborban Farkas Tibor: Pangás című új kötetbemutatója kapcsán a fiatalember egy olyan jelenetet olvasott fel újdonsült könyvéből, amiben megerőszakol egy nőt, szétfeszíti a lábát és behatol. Nagy vitát váltott ki a könyv, egyedül Dunajcsik Mátyás tiltakozott, aki megjegyezte, ha már ilyen erőszakos jelenetről van szó, művészibben is meg lehetne fogalmazni − akkor legalább azt értékelnénk, hogy ez irodalom. Ez azonban az erőszak, amit nem erőszaknak állítanak be, mert a nő kellette magát témakörhöz vezethetne el minket.
Zerkovitz Judit: Közvetett és közvetlen jellemábrázolás és a test című előadásában szemelvényeket hallhattunk Charles Dickens Az örökösök című regényéből, melyekben a nőt úgy adták vették, mintha ló lenne. A komoly téma ellenére, az előadó szórakoztató stílusa miatt végignevettük az egészet.
Végül a szekció és a konferencia záró előadása, Huszár Ágnes „Ápol s eltakar” – a női test mint nemzetmetafora finn, francia, magyar, orosz összehasonlításban című előadása méltó záróakkordja volt az eseménynek. Bemutatta, hogy bizonyos nemzetek hogyan fetisizálják a nőt, az anyát, hogy ez milyen képi megnyilvánulásokban jelenik meg, és a nemzettudat szempontjából mi a jelentősége. A hangulat oldott volt, roppant élvezetes, képekkel illusztrált előadást hallhattunk itt is.
Az előadók többsége az egyetemek Angol-Amerikai Tanszékén tanít, nem véletlenül. Ők nincsenek úgy elzárva a nyelvi hozzáférhetőség miatt az egész Nyugat-Európát és Amerikát átható feminizmus és gender immár sokadik hullámától. Reméljük, egyszer nálunk is intézményesül és nemcsak a CEU-n, hanem egy külön tanszéken is tanulhatjuk a nemünkre oly létfontosságú reflexióknak e tudatosulását. Az önmagát genger szempontból is meghatározó író és kutató kénytelen az önreflexióra: megkérdezni és meghatározni helyét a kultúrában, nemcsak a neme miatt, hanem jelen esetben a testiség, mint ősrégi téma kategóriájában is. Jövőre a konferencia anyagából tanulmánykötet is megjelenik (ahogy az eddigi évek konferenciáiból is volt). Végül a jövő év témáját vitattuk meg a záró workshop-on, ami valószínűleg a Szexualitások terei címet kapja majd. Azért a többes szám, hogy lássuk, milyen sokszínű a kultúránk, hányféle szexualitásról is beszélhetünk a család, a házasság szerepmintáin át a meleg és a queer-elméletek szexualitás-értelmezéseiig.
Összesen 28 előadás hangzott el, s mivel párhuzamos szekciókban zajlottak, ennek a felén lehettünk ott. Az előadások anyagai letölthetők a konferencia honlapjáról. S a tizennégy meghallgatott konferencia-előadásból is szelektálnom kellett. Az első napról beszámoló olvasható a literán − így én nem tudományos, hanem szubjektív élménybeszámolót igyekszem adni.
Az első nap végén bemutatkozott ICA, az Irodalmi Centrifuga estsorozat és blog is, melyet most Gordon Agáta és Györe Gabriella képviseletek. Az ICA-blog történetéről is szó esett, mindkettőjüktől hallhattuk, hogyan talált egymásra szerkesztő és élőfolyóirat. Gordon Agáta és Bódis Kriszta a Centrál Kávéházban kéthetente jelentkező beszélgetéssorozatainak fő témája a gender, a női hang és beszédmód felmutatása (immár három éve) és ugyanezt hivatott megmutatni a pár hónapja beinduló blog is. Önreflexíven tettek fel egymásnak kérdéseket a nyilvánosság előtt.
− Agáta, akkor most megkérdezem, mert erre akkor nem jöttem rá a felkérésből sem: Mi is az a nőtudat? − kérdezte Györe Gabriella.
Gordon Agáta kifejtette, olyasmi, amit pont rejtőzködése miatt nehéz megfogni, hiszen a patriarchális kultúra elnyomja; a női hang mindig a vadon kategóriájába esik, míg a férfiak mindennapi tapasztalatai a mítosz részei − mindez Elaine Showalter: Feminista irodalomtudomány a vadonban című esszéjére emlékeztetett, amiről bővebben a tűsarok.org-on lehet olvasni.
„Próbálunk az ICA-n teret adni olyan szerzőknek is, akik máshol nem, vagy nehezen tudnak megszólalni. Megmutatni, hogy létezik a női erőtér. Nagyon örülünk, hogy oldalunk nézettsége növekszik.” – mondta Gordon Agáta − szerzőként csak azt írhatom, legyen ez így továbbra is.
A blog bemutatása után Gordon Agáta performansza következett: a Hétsoros hazakáromlás című versét és a hozzá írt értelmezését adta elő. Eszerint a vers egy a magyar irodalomban végigvezethető fejlődési út eredménye melyek állomásai Petőfi Sándor Nemzeti dala, s egy a régi magyar irodalomban népszerű nőgúnyoló versike, a Szupra aggnő lehettek. A szabadon kelj fel asszony, ha hazajön az urad, hogy belédvághassa a...(nem részletezzük mit). – értelemben fordítható nőgnyoló versike hathatott Petőfire is − Feminizmus tekintetében sajnos mi még a Balkán vagyunk, kultúránkban túl régen gyökerezik a patriarhális szemléletmód, a feleségek sorsa, akiknek egyetlen esélyük volt a jó életre, ha hozzámentek egy gazdag földesúrhoz, aki nem verte őket. Magyarországnak nem volt Virginia Woolf-ja, az irodalomtörténeti tankönyvekben csak férfiakról tanulunk, élükön Petőfi Sándorral, mint sztárszerzővel. A Hétsoros hazakáromlás a sorba illeszkedve és kifordítva azt játszik el ezzel a hagyománnyal. A vers az ICA-n is olvasható.
A pénteki nap zárlataként éjfélig táncoltunk, főként a 80’as évek slágereit hallgatva, sok Abba-t, s aki akarta, az Anna fürdő jótékony gyógyvizében áztathatta ki magából az utazás fáradalmait.
Szombat reggel az első két előadásról lemaradtam. De P. Balogh Andrea: A Másság ereje és csapdái a Szomjas oázis című kötetben című előadásából annyit el tudtam csípni, hogy a női antológia egyes novellái kódrendszerükben sokszor kiszolgálják a férfi metaforákat, toposzokat és vágyakat, tehát az ellenkezőjét érik el, mint amit szeretnének. Szubjektív vélemény: megjelenésekor nem értettem, miért ezt a címet adják neki és miért egy meztelen női testtel szeretnének magasabb példányszámot elérni. Látunk-e férfi antológiákat meztelen férfitesttel vagy akár felsőtesttel reklámozni? Főként olyan komoly témakörben, mint az írás, irodalom? A Szomjas oázis cím mit jelképez? Várjuk, hogy megöntözzenek minket vízzel, spermával?
Ugyanígy az Éjszakai állatkert esetében sem értettem a címet − a könyvborítót, a meztelenül az erdőben könyvet olvasó nőt.
A következő előadó Darabos Enikő volt, aki Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő című könyvét elemezte abból a szempontból, hogy a szűz, kurva, apáca és a szentség milyen viszonyban merülnek fel a testiséggel kapcsolatban: mit mer bevállalni a szerzőnő. Darabos szerint mindent, hiszen kötete miatt kirúgták állásából (erre máshol is vannak példák: Luce Irigaray francia pszichoanalitikust is kizárták a Francia Pszichoanalitikus Egyesületből, amikor megkérdőjelezte Freud péniszirigységről szóló tanait). A hozzászólók közül valaki megjegyezte, csak annyiban mondd újat Kiss Judit Ágnes, hogy ugyanazokat a toposzokat, amiket eddig a férfiak használtak a szexualitásra, most nőként teszi. Darabos szerint ennél többet nem is tehet, hiszen a legnagyobb dolog ezt bevállalni.
A nap második csoportelőadásában, az „A” szekcióban, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetnek egy csoportja vett részt, mely Tatai Erzsébet: Együk meg aput?, című előadásával kezdett ez a szekció, mely Louise Bourgeois: The Destruction of te Father című szobrát/installációját elemezte:
A mű a fenyegetettséget és szorongást jelképezi, apu belső tereiben bármi megtörténhet, a művésznőnek sajátosan szigorú édesapja volt, apu megeheti, és őt is meg lehet enni, az erőszak tereiben nem lekövethetőek a testi kivetülések, hiszen az Apa neve a szimbolikus rend része, őt támasztja alá az egész kultúra, ezért a hatalmas belső tér, ahova, ha betéved az ember (ha férfi, ha nő), a férfiak által irányított társadalomban meglévő kiszolgáltatottságát élheti át. Beszélt arról, hogy a művésznő nyilatkozataiban mindig hangsúlyozta, hogy a kreativitás által megszabadult az őt ért traumáktól.
Átevickéltem a „B” szekcióba, sajnálattal hagyva ott a többi művészettörténészt, de ott Séllei Nóra előadását hallhattam a Fegyelmező gyakorlatok és fogyasztói kultúra a Bridget Jones naplójában címmel. Séllei értelmezte a szingli naplót, (amit itthon az Állítsátok meg Terézanyut képviselt). Arra hívta fel a figyelmünket, hogy Bridget Jones mindig felülírja, amit eltervezett − ebben a kultúrában nem lehet megfelelni a reklámoknak, a nőideálnak, a fogyásnak, a mínuszkilóknak − a nagyvárosi nő szorongató helyzete abból fakad, hogy elviselhetetlen elvárásokat támaszt felé a társadalom. Bridget dekonstruálja önmagát. Amit felépít, rögtön le is rombolja, az elvárások nem belülről, hanem kívülről jönnek.
Ezután Bollobás Enikő és Cristian Réka: Testi stilizálások és közélet című előadása következett: ők politikusnőink női reprezentációit vizsgálták. Szerepelt ebben Dávid Ibolya kalapgyűjteménye és Lévai Katalin ruházata, könyvborítói. Politikusnőink szereptévesztésben vannak − állították, s ezzel az állítással komoly vitákat váltottak ki ott helyben és később is.
Eklicas Kata: Nő a gésa testben címmel a japán gésa-életről szóló előadásában egy kérdésre reagálva odáig is elment, hogy a gésaság valójában talán nem is prostitúció, mivel a sztárgésák „csak” az úgynevezett donorral fekszenek le, bár a gésa nem maga választja ki a szponzorát, hanem mintegy a férfi szponzor tulajdona. A japán kultúrában mindezt másképpen értelmezik, mondta az előadó − magas szellemi színvonalon képezik ki a gésákat, hogy társadalkodónők és szórakoztatópartnerek legyenek. Régen a szegény családok adták el a kislányaikat gésának, ma már választható. Kérdés, hogy egy kislány mennyire tudja eldönteni, tényleg gésa szeretne-e lenni, amikor felcsillantják előtte ezt az „izgalmasnak és csodákkal telinek” beállított lehetőséget, de ha egyszer már bekerült, többé nem léphet ki.
A következő szekcióban Kegyesné Szekeres Erika: Megerőszakolt testek és lelkek. Nemi erőszakjelenetek az irodalomban férfi írók tollából, férfi és női fordítók perspektívájából című prezentációjában azt elemezte, hogy az erőszakjeleneteket hogyan fordítják át selymes valósággá a fordítók, míg az eredetiben egyértelmű, miről van szó. Hozzászólásként megjegyeztem, ledöbbentett, amikor a Jak táborban Farkas Tibor: Pangás című új kötetbemutatója kapcsán a fiatalember egy olyan jelenetet olvasott fel újdonsült könyvéből, amiben megerőszakol egy nőt, szétfeszíti a lábát és behatol. Nagy vitát váltott ki a könyv, egyedül Dunajcsik Mátyás tiltakozott, aki megjegyezte, ha már ilyen erőszakos jelenetről van szó, művészibben is meg lehetne fogalmazni − akkor legalább azt értékelnénk, hogy ez irodalom. Ez azonban az erőszak, amit nem erőszaknak állítanak be, mert a nő kellette magát témakörhöz vezethetne el minket.
Zerkovitz Judit: Közvetett és közvetlen jellemábrázolás és a test című előadásában szemelvényeket hallhattunk Charles Dickens Az örökösök című regényéből, melyekben a nőt úgy adták vették, mintha ló lenne. A komoly téma ellenére, az előadó szórakoztató stílusa miatt végignevettük az egészet.
Végül a szekció és a konferencia záró előadása, Huszár Ágnes „Ápol s eltakar” – a női test mint nemzetmetafora finn, francia, magyar, orosz összehasonlításban című előadása méltó záróakkordja volt az eseménynek. Bemutatta, hogy bizonyos nemzetek hogyan fetisizálják a nőt, az anyát, hogy ez milyen képi megnyilvánulásokban jelenik meg, és a nemzettudat szempontjából mi a jelentősége. A hangulat oldott volt, roppant élvezetes, képekkel illusztrált előadást hallhattunk itt is.
Az előadók többsége az egyetemek Angol-Amerikai Tanszékén tanít, nem véletlenül. Ők nincsenek úgy elzárva a nyelvi hozzáférhetőség miatt az egész Nyugat-Európát és Amerikát átható feminizmus és gender immár sokadik hullámától. Reméljük, egyszer nálunk is intézményesül és nemcsak a CEU-n, hanem egy külön tanszéken is tanulhatjuk a nemünkre oly létfontosságú reflexióknak e tudatosulását. Az önmagát genger szempontból is meghatározó író és kutató kénytelen az önreflexióra: megkérdezni és meghatározni helyét a kultúrában, nemcsak a neme miatt, hanem jelen esetben a testiség, mint ősrégi téma kategóriájában is. Jövőre a konferencia anyagából tanulmánykötet is megjelenik (ahogy az eddigi évek konferenciáiból is volt). Végül a jövő év témáját vitattuk meg a záró workshop-on, ami valószínűleg a Szexualitások terei címet kapja majd. Azért a többes szám, hogy lássuk, milyen sokszínű a kultúránk, hányféle szexualitásról is beszélhetünk a család, a házasság szerepmintáin át a meleg és a queer-elméletek szexualitás-értelmezéseiig.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése