Pados Máté anyja

"2008. szeptember 3-án este egy-két órával korábban született csecsemőjét a miskolci Vasgyári Kórház (diósgyőri kórház) második emeleti lépcsőfordulójában a szülészet előtti padon hagyta egy anya." Kell-e tudnunk, ki volt az? Mennyiben jogszerű és mennyiben ésszerű ebben az esetben feljelentést tenni? Lehet-e helye a körülmények mérlegelésével a szabad jogértelmezésnek? Mit élhet át egy gyermekét elhagyó anya?

Györe Gabriella: Pados Máté anyja

2008. szeptember 3-án este egy-két órával korábban született csecsemőjét a miskolci Vasgyári Kórház (diósgyőri kórház) második emeleti lépcsőfordulójában a szülészet előtti padon hagyta egy anya. Azért itt, mert a miskolci Semmelweis kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya átépítés miatt ideiglenesen ide költözött. Azért itt, mert korábban ugyan inkubátor működött a kórház előtt, mely egy fából készített fülkében várta a hasonló helyzeteket – azonban gyakran megrongálták, s javítás miatt most sem volt a helyén.

A csecsemő egészséges, a hírek szerint előbb Pados Viktornak (egy hírben Gyuszinak), majd Pados Máténak nevezték el, s teljesebb ellátása érdekében átszállították a megyei kórház koraszülött osztályára. Máté 3750 gramm súllyal született, 53 centis. A Blikk már egy lehetséges örökbefogadó szülőt is talált neki.

A kórház a rendőrségen feljelentést tett.

2005 áprilisa óta lehetséges az anyára és a kórház vezetőjére büntetőjogi felelősséget nem terhelő módon használni az inkubátorokat. A Schöpf-Mérei Ágost Kórház alkalmazta először a módszert, később megyei kórházak is kaptak inkubátorokat. Aki inkubátorban helyezi el csecsemőjét, s hat héten át érte nem jelentkezik, annak csecsemője örökbe adható s az anya nem kereshető; családi jogállás megváltoztatása bűntettével sem ő, sem az intézmény vezetője nem vádolható. Az utóbbi években legalább 30 csecsemőt mentettek meg az inkubátorok.

Mindezek alapján úgy vélem, az anyát önhibáján kívül keresik és indítanak ellene eljárást. Hatályos jogszabályaink szerint, ha lett volna inkubátor a kórház előtt, s az anya abban hagyja gyermekét, akkor nem kereshető és nem büntethető. Nem volt inkubátor – vajon mennyi ideje?

Kell-e tudnia egy gyermekét elhagyni készülő anyának, hogy ott van-e a kórház előtt, ahova áthelyezték a megyeszékhely kórházának szülészetét, s működőképes állapotú-e az ott lévő inkubátor? Szerintem nem.

A leendő anyát úgyis túl sok minden foglalkoztatja: hogy messzebbre ne menjünk, maga a szülés. Azon át kell esnie, azt le kell bonyolítania. Orvosi, esetenként pedig bármiféle külső segítség nélkül. Aztán ott lehet az őrlődés is: adjam-e? ne adjam-e? Fel tudom-e nevelni? Ha viszem, adom, teszem, meglátnak-e? Megbüntet-e érte valaki? Ha adom, kitudódik-e a titkom? Meg tudom-e tenni majd, hogy másnak adom, ha látom?

"Miért nem védekezik egy nő a huszonegyedik században, ha nem akar gyereket?" –hangzik a kérdés. Mivel csak feltevéseink vannak, ezek között sétálgatunk, így lépek még kettőt és onnan kérdezem: mi van, ha akarta, de közben másképp alakult az élete? Ha nem tudná eltartani? Ha nem engedheti meg magának, hogy megtartsa? Ha a férjről kiderült, hogy nem lenne jó apa? Ha verekszik? Ha iszik? Ha csak hideg, mint egy mellékvonal állomásépülete egy februári hajnalon? Ha az anya éppen kíméletéről tesz tanúbizonyságot a baba örökbe adásával? S mi van, ha ’csak’ megkímélné magát, még élni akar, korán jött a gyerek? (Nem jobb az egy babának, ha nem kell ott lennie, ahol nem tudnak vele mit kezdeni?)

Ha egy nő úgy dönt, hogy lemond a csecsemőről, aki belőle szakadt ki, arra jó oka van, s tette nem bűnvezérelt. Ha egy kórház előtt elvileg volt inkubátor, gyakorlatilag az utóbbi időben kiszámíthatatlannak tűnő módon hol volt, hol nem volt, mint a mesében, s mikor kellett volna, épp nem volt, ez még nem ad okot rá, hogy a gyermekéről ekképp az állam javára az örökbeadás, gyermektelen párok javára az örökbefogadás lehetőségét biztosítva lemondó, anonimitást óhajtó anya rendőrségi keresgélés célja, feljelentés gyanúsítottja legyen.

Ha állnia kellett volna ott inkubátornak, s Pados Máté anyja joggal feltételezhette annak ottlétét, ám az nem volt ott, akkor a második emeleti lépcsőfordulóban elhelyezett baba státusza megegyezik az inkubátorba helyezett babáéval. Így az anya ellen indított eljárás rendszeranomália, hiba a mátrixban. Olyan jelenség, mint az inkubátor hiánya. A jognak ebben a helyzetben egy elvileg fennálló tényt gyakorlatilag fennálló tényként kéne kezelnie: azt a babát az éppen javított inkubátorba szánták. A jog nem várhatja el egy frissen szült anyától, hogy előzetesen hosszan és gondosan tájékozódjon, helyén van-e az elvileg oda való inkubátor.

Az anya tehát megtette kötelességét: kihordott egy babát, életet adott neki, hosszas vajúdás után döntést hozott arról, hogy anonimitását megtartva lemond a gyerekről, s más, a babának jobb anyagi, érzelmi, mentális, szellemi körülményeket biztosító családnak adja. Most a jogon a sor, hogy megtegye kötelességét: egy egyértelmű helyzetben tartsa tiszteletben az anya jogát anonimitására − az ő küzdelmének amúgy sincs itt vége. Egy életen át terhes marad döntésével, s többnyire évtizedekig vajúdik majd, vajon helyesen tette-e, amit tett. Pados Máté, a kisfiú pedig egy sikeres örökbefogadással talán megspórol magának néhány ilyen életvajúdást.
___________

hír az index.hu-n
hír a Délmagyarországban
hír a Blikkben