„Egy becsületes könyv” – Juska a Centrálban

Egy precíz, pontos, önironikus szerző, aki biztosan ösztrogéntablettát szed, arra a szabadságra törekszik, amit lakhelyén igen, otthonában kevésbé kaphatott, de nem mindig boldog akkor sem, ha van. A testével ugyan elég későn békül ki, de az neki (és nekünk) így is megéri − szeptember 25-én Jane Juska könyve pörgött a Centrifugában.

Jane Juska könyve fontos témáról beszél és őszintén mutatja meg azt, hogyan küzd egy nő gyakorlatilag élete végéig a testével, a magáról kialakított kép és a környezetének szerinte róla kialakított képe közötti különbségekkel. – egyeztek meg a beszélgetőtársak, Lángh Júlia, Bódis Kriszta és Gordon Agáta, akik a szexualitás mibenlétéről is vitatkoztak egy keveset az est során.



Lángh Júlia szerepe ellen lázadó budai úrilányként elég sokat írt a szexualitásról, bár az e témával foglalkozó regényén még csak dolgozik − jelenleg két dolgot ír egyszerre. A felkéréskor kicsit tartott Juska könyvétől, a sok reklám riasztotta, de végül pozitívan csalódott: egy becsületes, jó könyvet olvasott. Bódis Kriszta szerint a könyv tétje a vágy, az örömigény, a női test vállalhatósága: itt egy idős testről van szó, s érdekes, hogy mennyire nincs különbség a főhős testképében fiatalon és később. A saját testünkkel való harmonikus és őszinte viszony kialakításának fontosságát hangsúlyozó regényre pedig mindig szükség van.



Lángh Júlia vidáman idézi meg az öniróniára példaként a feladott hirdetésre beérkező válaszok szortírozásakor megfogalmazott három parancsot (Republikánussal soha; Nős emberrel soha; Perverzitásokat soha) követő mondatot: „Mind a hármat megszegtem.” A legjobb fejezet mégis azt a részt tartja, amelyben se pasiról, se szexről nem esik szó, hanem Juska megírja, hogyan tanít egy börtönben, nehézfiúk között, irodalmat, s hogyan beszélnek ott, egy novella kapcsán a nemi szerepekről és a szexről, s milyen falakba ütközik a megértés határhelyzetekben.



A beszélgetés során szóba került a szexualitás nyelvezete is: a magyarban nincsenek használható szavak, csak a legdurvábbak. Itt Lángh Júlia fejet hajtott Nádas Péter előtt, aki lehetőséget teremtett a beszéd e téren történő kiteljesítésére azzal, hogy nevén nevezi a dolgokat. Bódis Kriszta szerint fontos azonban, hogy másként ítélik meg, ha egy nő beszél őszintén arról, hogy számára a szexualitás öröm, mint ha egy férfi teszi ezt.

Gordon Agáta szerint Juska könyve arra is példa, hogy a nők magasabb életideje miatt a felfedezés, a megfelelő lépések megtételének ideje kitolódhat, s a kiteljesedés már a negyvenévnyi tapasztalat birtokában történhet meg, s akkor sincs késő. Lángh Júlia szerint viszont, bár a léleknek nincsenek ősz hajszálai, a test változékonyságával mindig számolni kell, ám ez a változékonyság független a kortól.



A biológiai szemlélet és a lelki szemlélet összecsapásának szurkolhatott a közönség, amikor Gordon Agáta hormon-teóriáját ismertük meg: eszerint a szexualitás az életünkben drogként működő hormonok elszabadítójaként a függelem megképződésének tere. A korral a hormonszint nyilvánvalóan csökken, értett egyet Lángh Júlia, Bódis Kriszta viszont a 68 éves nő szexualitásra való igényét állította szembe az elmélettel, ami Lángh Júlia szerint azt bizonyítja, hogy csak a lélek számít, Bódis Kriszta szerint azt, hogy a szexualitásnak inkább a szabadsághoz van köze, mintsem a hormonokhoz. A hormon egy drog, amit mindannyian termelünk, megkapunk életkorilag más és más szinten, viszont a szexualitás felfokozza a hormontermelést, s attól kezdve, hogy ilyen kapcsolatba kerülünk valakivel, kezelni kell a megváltozott hormonszintünket is. E hormonok vagy drogok tulajdonképp maguk az érzelmek, s amikor egy hatvanvalahány éves nő szexuális kapcsolatokba kezd, felszabadítja ezeket a hormonokat, de korábbi tapasztalatai segítségével sokkal tudatosabban képes kezelni őket. Juska biztosan ösztrogén-tablettát szed − hangzik Lángh Júlia válasza.



Szóba került még a könyv végének pozíciója is: sokak szerint mégis kissé szomorú – hiába a négy megtalált barát, partner, akikkel néha akár szexuális kapcsolatot is teremthet, a mindennapok otthoni magányát ez nem oldja.

A közönség soraiban ülő Vasvári O. Louise amerikai egyetemi előadó és a holokausztot vizsgáló gender-kutató szerint a könyv talán messze nem is annyira önfeledten a szexusról és a szabadságvágyról szól. A magyar cím ugyan frappáns, de elfedi a tényt, hogy Juska élettörténete odakint nem sikeres, s nyugdíja valójában nincs. Mivel Berkleyben él, egy egészen más, szabadabb hippi-közeg veszi körül, így a hirdetésfeladás nem is annyira meglepő gesztus a részéről. A regény folytatásaként megjelent könyv címében már szerepel a real estate (ingatlan) kifejezés is: a kalandok tehát nem csak a szexről és a szerelemről vagy az életről, hanem a pénzről is szólnak, ami szerinte sokat ront az összképen − ugyanakkor Juska regénycímmé és -témává emelve az ingatlan-tematikát ezt sem titkolja, ami őszinteségét erősíti.

Vasvári O. Louise kérdésre válaszolva elmondta, hogy a magány cseppet sem kevésbé érinti az amerikaiakat, mint a magyarokat, sőt. A társadalmi trendeket tekintve egy nő számára akár itt, akár ott, hatvanévesen magányos heteroszexuális nőnek lenni öngól, mert a segítő női közegtől foszt meg, s különösen így van ez Amerikában, ahol, bár a helyzet sok tekintetben jobb, az emberek közötti háló, az odafigyelés itt még mindig jobban működik.

Györe Gabriella