Csíkszentmihályi Mihály egyenesen a munka paradoxonáról beszél. Miért vagyunk jobban, ha van munkánk, miközben nem szeretünk dolgozni? Miért feltétele mégis a munka a boldogságnak, vagyis annak, hogy egyesülni tudjunk az Áramlattal? És milyen munka volna az? És mi célból munkálkodjunk? Miért?A munkanélküliség feltűnő és fenyegető jelenség, sokat beszélünk róla. Úgy is mondjuk, hogy nincs munka, teljesen komolyan és szomorúan, tanácstalanul azt állítjuk, hogy nincs munka. Fájón nélkülözzük a munkát. Miértünk.
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség, és szeretet.
Válságmentes zóna a Centrifugában
Túltermelési válság és munkanélküliség
Miért kell dolgozni, ha nincs munka? - bizonyára mindnyájunk fejében szöget ütött már a kérdés.
A világválság pszichózisában egyre hangsúlyosabb problémát jelent a munkanélküliség, napról-napra egyre többen kerülnek utcára, az állam pedig olyan szigorításokkal igyekszik fenntartani a munka mindenekfelett álló értéknövelő, erkölcsnemesítő szerepét, étoszát, mint a munkaalapú segély bevezetése, vagy a nyugdíjkorhatár végletek nélküli kitolása. Munka és pénz ugyan nincs, de dolgozni kell! A kígyó lassan a saját farkba harap.
Sokan talán arra is rádöbbentünk, a munka világa nem több látszatvilágnál, eszköz a hatalom kezében, mellyel a társadalmi stabilitást igyekszik fenntartani, miközben egymástól elszeparálja az egyéneket. A helyzet már az állásinterjúkon is Napnál világosabban körvonalazódik. Nem szakértelmünkre kíváncsiak, csupán hajlékonyságunkra, arra, hogy tudjuk eladni magunkat a húspiacon. Bár csúnyán hangzik, mondhatnánk úgyis, mennyire vagyunk képesek kizsákmányolni tulajdon személyiségünket. Ha konformista módon fejet hajtunk a hatalom előtt és viselkedésünk, külső, belső tulajdonságaink idomításával, elleplezésével elismerjük, mi által újra is teremtjük a meglévő társadalmi kódokat, sikerünk lesz, mely több számjegyű fizetésünkben is megmutatkozik majd. A gürcölés persze nem nyolc órára vonatkozik, még csak nem is huszonnégyre, egy egész életre áll. Addig-addig kell nyüstölnünk és termelnünk magunkon keresztül magunkat tehát, míg a rózsaszín lufi ki nem durran, s szép lassacskán bele nem rokkanunk a mindennél fontosabbnak vélt, piedesztálra emelt munkába, ami napjaink technikai, és informatikai fejlődésének köszönhetően igazából egyre feleslegesebbnek számít. A munka látszatvilágának ideológiája voltaképp a kommunista ideológiával mutat rokonságot, hisz, míg a túlélés egyedüli módja, ha távol tartjuk magunkat az egésztől, a rendszer épp ezt az egyet nem engedélyezni, épp ezt az egyet nem tudja megbocsátani, ezt az egyet szeretné elleplezni. Ha mégis kimaradunk a tutiból, megbélyegez és kitaszít, hogy rosszabbra ne gondoljunk. Ez már nem is gazdasági, az emberi lét válsága.
Kiutat találni a csapdából, talán nem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre feltételeznénk…
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség, és szeretet. A munkát a teljes ember végzi, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon. És miért? Miértünk… Ha így gondolunk a munkára, valószínűleg egészen más tevékenységek jutnak eszébe a nőknek, és mások a férfiaknak. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön kiderül, hogy van bőven, jut mindenkinek, free, ingyen van, csak érte kell nyúlnod… és tovább adnod. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön szeretnénk hozzáfogni…!
És mitévők legyünk? Mit tegyen naponta a teljes ember, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon, a társaival együtt? Úgy tűnik, új korszak vette kezdetét: a kirajzásé.
Túltermelési válság van, a világ képes kihordani egy új világot. Ez a világ előbb virtuális, a hálózaton kering és formálódik, mostanra pedig meg akar nyilvánulni. Ez a világ a kulturális kreatívok világa, az egyesült áramlatok világa, kifinomult és magabiztos nemzedékek jövőképe, a világháló világa. Ez a világ a szélessávú kapcsolatokra, bizalomra, és együttműködésre tanít, elérhetővé teszi kollektív tudatunkat, és folyamatosan harmonizálja tartalmainkat. A virtuális világ valódi erővé vált. Celláiban új közösségek formálódnak. United Flow – united flash…
Miért kell dolgozni, ha nincs munka? - bizonyára mindnyájunk fejében szöget ütött már a kérdés.
A világválság pszichózisában egyre hangsúlyosabb problémát jelent a munkanélküliség, napról-napra egyre többen kerülnek utcára, az állam pedig olyan szigorításokkal igyekszik fenntartani a munka mindenekfelett álló értéknövelő, erkölcsnemesítő szerepét, étoszát, mint a munkaalapú segély bevezetése, vagy a nyugdíjkorhatár végletek nélküli kitolása. Munka és pénz ugyan nincs, de dolgozni kell! A kígyó lassan a saját farkba harap.
Sokan talán arra is rádöbbentünk, a munka világa nem több látszatvilágnál, eszköz a hatalom kezében, mellyel a társadalmi stabilitást igyekszik fenntartani, miközben egymástól elszeparálja az egyéneket. A helyzet már az állásinterjúkon is Napnál világosabban körvonalazódik. Nem szakértelmünkre kíváncsiak, csupán hajlékonyságunkra, arra, hogy tudjuk eladni magunkat a húspiacon. Bár csúnyán hangzik, mondhatnánk úgyis, mennyire vagyunk képesek kizsákmányolni tulajdon személyiségünket. Ha konformista módon fejet hajtunk a hatalom előtt és viselkedésünk, külső, belső tulajdonságaink idomításával, elleplezésével elismerjük, mi által újra is teremtjük a meglévő társadalmi kódokat, sikerünk lesz, mely több számjegyű fizetésünkben is megmutatkozik majd. A gürcölés persze nem nyolc órára vonatkozik, még csak nem is huszonnégyre, egy egész életre áll. Addig-addig kell nyüstölnünk és termelnünk magunkon keresztül magunkat tehát, míg a rózsaszín lufi ki nem durran, s szép lassacskán bele nem rokkanunk a mindennél fontosabbnak vélt, piedesztálra emelt munkába, ami napjaink technikai, és informatikai fejlődésének köszönhetően igazából egyre feleslegesebbnek számít. A munka látszatvilágának ideológiája voltaképp a kommunista ideológiával mutat rokonságot, hisz, míg a túlélés egyedüli módja, ha távol tartjuk magunkat az egésztől, a rendszer épp ezt az egyet nem engedélyezni, épp ezt az egyet nem tudja megbocsátani, ezt az egyet szeretné elleplezni. Ha mégis kimaradunk a tutiból, megbélyegez és kitaszít, hogy rosszabbra ne gondoljunk. Ez már nem is gazdasági, az emberi lét válsága.
Kiutat találni a csapdából, talán nem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre feltételeznénk…
A munka azt jelenti, hogy kötődés, felelősség, gondoskodás, odaadás, öröm, áramlat, közösség, és szeretet. A munkát a teljes ember végzi, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon. És miért? Miértünk… Ha így gondolunk a munkára, valószínűleg egészen más tevékenységek jutnak eszébe a nőknek, és mások a férfiaknak. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön kiderül, hogy van bőven, jut mindenkinek, free, ingyen van, csak érte kell nyúlnod… és tovább adnod. Ha így gondolunk a munkára, akkor rögtön szeretnénk hozzáfogni…!És mitévők legyünk? Mit tegyen naponta a teljes ember, minden eszével, érzésével és tudásával, az egész testével, minden napon, a társaival együtt? Úgy tűnik, új korszak vette kezdetét: a kirajzásé.
Túltermelési válság van, a világ képes kihordani egy új világot. Ez a világ előbb virtuális, a hálózaton kering és formálódik, mostanra pedig meg akar nyilvánulni. Ez a világ a kulturális kreatívok világa, az egyesült áramlatok világa, kifinomult és magabiztos nemzedékek jövőképe, a világháló világa. Ez a világ a szélessávú kapcsolatokra, bizalomra, és együttműködésre tanít, elérhetővé teszi kollektív tudatunkat, és folyamatosan harmonizálja tartalmainkat. A virtuális világ valódi erővé vált. Celláiban új közösségek formálódnak. United Flow – united flash…
Murányi Gordon
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése