A személyes hormonszint története

A kőkemény buccs minden történetet női érzelmi skálával és kiszolgáltatottsággal is megél, miközben szótlan férfiassággal is. Közösségében egy Boka János, békítő és vezető személyiség, a nőkkel egy Rómeó és egy Don Juan keveréke, munkában sztahanovista, nőként férfi, férfiként nő. - Gordon Agáta írása Leslie Feinberg könyvéről.

Gordon Agáta: A személyes hormonszint története
- Leslie Feinberg: Kőkemény

Nem nő, nem férfi, hanem mind a kettő. Mi az? Úrnő:)

A nem ugyanolyan erős kötés
mint a faj.
Mondta Feldmár András.
Ez azt jelenti, hogy embernek lenni nem lehet.
Az ember nő vagy férfi.
Valaha az evolúció fényösvényein két faj voltak, egymás variációi,
mondjuk ahogy a virág nő, a bogár pedig férfi.
Aztán szövetség kötődött közöttük, a vérben, azaz a gének és mémek szintjén, a reprodukció szintjén.
Mondjuk ahogy a darázs alakú orchideák fiú és lány darazsakká váltak és másolták önmagukat, az orchidea alakú darazsak pedig lány és fiú orchideákká váltak és sokasodtak.

A nők az orchideáktól örököltek többet, a férfiak a szőrös fullánkokból.

Az evolúció rejtelmeibe vesző ősi szövetség praktikus következménye a két faj utódainak gondos szexálása.
Férfi. Vagy nő.
Darázs. Vagy orchidea.
Állandó elveszettség: darázsként élni az orchideák között.
Folytonos keresés: orchideaként a darazsak között.

A darazsak orchidea alakúak és ugyanolyanok, mint az orchideák akik darázs alakúak.
Tök egyformák.

A darázs, aki virágként él vele teljesen egyforma virágok között,
egyszerre állat és növény.
Az ősi szövetség jele. Egy idea. Az átmeneti faj.

Leslie, aki egyszerre nő és férfi, az ősi szövetség jelét hordozza magán.
Férfinak nő. Nőnek férfi.
Átmeneti nemű: transz.
Kettős nemű: úrnő.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű…
Leslie önéletírása a Kőkemény című könyv, végigtekinti sorsát, ebből a speciális nézőpontból. Az identitását kereste kisgyerekkorától, és mindig büntetést kapott, amikor megtalálta. Kislányként túl fiús, erről a szülei próbálják leszoktatni, serdülőként még mindig fiúnak öltözik és a lányokhoz kezd vonzódni, ezért a fiúk megerőszakolják, az iskolából kirúgják. Fiús lányból buccs lesz, „bébibuccs”, és referenciacsoportját a melegbárokban találja meg, ahol a travesztita nők, komoly buccsok és leszbikusok veszik szárnyaik alá. Megtanul csinos buccsnak öltözni, és udvarolni a lányoknak, megéli első szerelmeit, azonban a meleg bárok világa a hatvanas évek Amerikájában tiltott zóna: rendszeres rendőri zaklatás és erőszak a leleplezett melegek, buccsok és travik sorsa, verés és megalázás, folytonos megszégyenítés.
A szerelmi kapcsolatok pedig a szegénység, üldözöttség és a végletes egymásrautaltság erőtereiben zajlanak. Életét gyári munkásként és szakszervezeti aktivistaként éli.
Egy kőkemény szenvedéstörténet, nehéz olvasni és nehéz abbahagyni is, végül el kell gondolnunk ennek az életnek a nehézségeit.
...

Mégis iszonyú nehezen születik meg a döntés: átlépni a túlsó partra, elhagyni a született nemet, visszafordíthatatlanul megváltoztatni.
Leslie rászánja magát, egy sietős és megvető orvostól szerez hormoninjekciót, amelyet önmagának adagol, később leoperáltatja a mellét, a műtét megalázóbb egy illegális abortusznál. Idő és türelem, a sebek begyógyultak, az arc szakállasodik, az izomzat szálkásabb. Az utcán és munkahelyeken a férfivá vált buccs már nem leleplezhető, akik nőként ismerték, azokkal inkább nem tart kapcsolatot.
A férfi magányosabb lesz mint a nő volt.

Azok a nők, akik addig szerették, vagy vonzónak találták, férfiként inkább nem akarják, és észreveszi, hogy este az utcán a nők megszaporázzák lépteiket, ha mögöttük megy.
De a sivatagban is nő virág, egy pincérnőt mégis meghódít Leslie, vele izgulunk, hogy idejében produkál-e merevedést és behatolást, a titkos és rejtett segédeszközök segítségével.
Nem vallunk kudarcot, sőt, a nőt boldoggá tettük, és már szinte hinni kezd a férfiakban, amikor kiderül róla, hogy homofób. Ekkora stressz már Leslienek is sok, elhagyja a veszélyes oázist.

Leslie motoros buccs, egyetlen társa hű Harley-ja, és vagányosan száguldozik. Ami nagyon jó, de ritkán pótolja az intimitást, a szexet vagy az otthont. És néhány ilyen év után újragondolja a nemiségét ez az ember.

Már járt mindkét oldalon. Az érzései tisztázódtak. Nem akar férfi lenni tovább. Hormonkezelését abbahagyja, arcát szőrteleníti, újra megjön a menstruációja, és újra az a buccs lesz, akit szeretnek a lányok.
Végre újra társat is talál. Egy nőt, aki azért él magányosan, látványosan különbözve mindenkitől, mert férfi. Ez a kapcsolat nem a szexről szól elsősorban, de sokminden egyébről, ami nélkül nem érdemes élni.

A könyv szívszorító, nem is tudom, ez alighanem szerző és fordító közös érdeme. Nehéz könnybelábadás nélkül olvasni időnként, nehéz nem szenvedéstörténetnek olvasni, pedig akár vicces is lehetne időnként.
„A viharfelhők gyülekeztek... előre éreztem a mérhetetlen megaláztatást, amit rám mértek. Beírattak egy lányoknak szóló illemtanfolyamra... Én lettem az egyetlen, aki nem hölgyként távozott... A halál is jobb ennél...”
Emlékszik Leslie a tízéves korában történt meghurcoltatásra.

A kőkemény buccs minden történetet női érzelmi skálával és kiszolgáltatottsággal is megél, miközben szótlan férfiassággal is. Közösségében egy Boka János, békítő és vezető személyiség, a nőkkel egy Rómeó és Don Juan keveréke, munkában sztahanovista, nőként férfi, férfiként nő.

A magányos hősök önéletírása minél hosszabb, annál fárasztóbb. Leslie tudja a mértéket, és puhafedelű apróbetűs önéletrajzát elgondolkodva tesszük le a kezünkből.
Megszerettük, és azt akarjuk, hogy ne bántsák többé.

Gordon Agáta

-------

Leslie Feinberg: Kőkemény Ford.: Sándor Bea. Inter Alia kiadó, 2008.
További információk a szerzőről és a könyvről