Kiss Noémi: A bocsánatotkérek nők

„Ha valaki megírná a magyarok történelmét, vagy a magyarok irodalmának a történetét, abban kizárólag férfiak volnának, vagy legalábbis férfinevek. De még az erőemelők teljesen felesleges küzdelme a járművekkel, még az is a fontosabb dolgok közé kerülne, mint a nő helyzete.
Szex és gender nem téma nálunk. Vagy ha téma, akkor csak trendi, múló divat. A szóra sem érdemes dolgok egyike. Majd abbahagyják egyszer ezt!” – Kiss Noémi nemekről, igenekről, és a történetírás nehézségeiről a 'Milyen ma nőként alkotni, nőnek lenni Magyarországon?' sorozatunkban.

Kiss Noémi: Milyen ma Magyarországon nőnek lenni?

Fogas kérdés.
Semmilyen. Szar. Csábító, veszélytelen. Úgysincs semmi esélyed. Lelkes vagy, dolgozz! Jó a melled. Beleharapok a fenekedbe! Fogd be a szád! Te ehhez nem értesz, csitulj. Adok pénzt, mennyi kell, vedd csak meg, cica. Még nem szültél? Mikor lesz már férjed? Hordj szoknyát, minit, és tűsarkút. Fogyjál le!
Mekkora baromság ez a feminizmus, úgy elcsúnyítja az arcod.
Agresszívak vagytok. Hatalmat akartok? Igen!
Szép vagy.
Okos vagy.
Nőnek lenni annyi, mint figyelni, olvasni, mászkálni, csöndben lenni, tűrni, míg mások megmondják, eldöntik helyetted, hogy nagyjából mi legyen. Csőd van, szar a hangulat, meghalt Flipper Öcsi, a nők a hibásak, a feleségek vitték sírba.
Rossz döntés volt a nőknek átadni a döntést.
Megmondják, mennyit keressél, mit tanuljál, hol és hogyan szüljél, nevelj, szoptass, öltözz. Csak a külső számít nektek! Fogyaszd magad, és ha megöregszel, varrd fel a pofád. De inkább ne is öregedj meg, patkolj el. Az a fontos, hogy jól nézzél ki, ezzel mindent elintéztél.

Csoszó Gabriella fotója

Magyarországon van egy foglalkozás, amiben világhírűek vagyunk. Erőemelés. Odaáll egy nagydarab mellkas és felemelkedik a traktor. Nálunk él az az ember, aki állítólag a fogával elhúzza a pesti combinó villamost. Ő a leghíresebb emberek egyike. Megérdemli, sportol, csúcstartó és évek óta bajnok. Világhírű Magyarországon.
Magyarország kicsi, ráadásul középen van. Ki kell találni valamit benne, hogy észrevegyék. Paprika, piroska, túró rudi és emelők.
Az erőemelő férfiak országunk címerei. Exporttermék. Sok pénzt keresnek, büfögnek és finganak. Szerepelnek minden nap a tévében. Többet, mint a miniszterek, és annál is többet, mint bármelyik magyar nő. A mi kicsi országunk nagydarab sztárjai ők. Huncut lovagok, a kultúra trubadúrjai. Szurkolunk neki, a villamoshúzogatónak és a traktorosnak is, hogy legközelebb még egy üléssel nehezebb legyen a kocsi, és akkor is húzza el, írjon történelmet.
Ha valaki megírná a magyarok történelmét, vagy a magyarok irodalmának a történetét, abban kizárólag férfiak volnának, vagy legalábbis férfinevek. De még az erőemelők teljesen felesleges küzdelme a járművekkel, még az is a fontosabb dolgok közé kerülne, mint a nő helyzete.
Szex és gender nem téma nálunk. Vagy ha téma, akkor csak trendi, múló divat. A szóra sem érdemes dolgok egyike. Majd abbahagyják egyszer ezt! Hagyjátok már abba! Nem elég a baj nálunk, ne gyertek most épp ezzel a hülyeséggel! A lányok olyan hülyék, mondják a négyéves óvodásfiúk, de például Márai Sándor is ezt mondja.

Nemrég egy lengyel lánnyal találkoztam. Irodalmár, de ez mindegy. Egy éve ismerem, Poznanból érkezett, azóta itt él. Beültünk egy kávézóba az Oktogonnál. Mellettünk két férfi vihogott, sikítoztak, festett hajúak, fülbevalót hordtak, számítógépről és csajokról beszéltek, hatalmas mellényük volt, csöcsök is előkerültek, repkedtek a pofonok a levegőben, meg a jó kúrások ezzel-azzal, ki, kivel, mikor.
Az egyik felállt, rálépett a lábamra. Azt mondtam, bocsánat. Én kérek, elnézést, mondta és megcsapott a szájszaga, mosolygott, majd csuklott egyet. Rosszul vette a levegőt. Még kacsintott is. Hátat fordított és ment a mosdóba.
Látod, mondta lengyel barátnőm, ezek vagytok ti, magyar nők. Bocsánatotkérek nők. Azért is esedeztek, amit nem követtetek el. Tisztára erőtlenek! Elnézésedet kérem, de ezt már rég meg szerettem volna neked mondani. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen volna.
Jól nevelten bólogattam, de azért szívtam ám a fogam. Veronika mondata szíven ütött.

----------
A 'Milyen ma nőként alkotni, nőnek lenni Magyarországon?' sorozat korábbi cikkei:

Gordon Agáta: Országon nő
Czapáry Veronika: Nőnek lenni, itthon
Mme Chauchat: Itt ma nő - és férfi
Pancsikol vagy fuldoklik? - Féligazságok tengerén
Bumberák Maja: Nőmagyar
Falcsik Mari: Kettős portré
Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni itt
Kiss Judit Ágnes: Nő vagyok Magyarországon
Bódis Kriszta: Nem
Becsey Zsuzsa: Nőnek lenni itt II.
Nőnek lenni, Sisso szerint
Knolmár Marica: Nekünk, nőknek!
Szilágyi-Nagy Ildikó: Szubjektív kérdések egy körkérdésre