2008. augusztus 18., hétfő

Szécsi Magda: Rosszkedvű töprengés a szegénységről - 2. rész

"Egész komolyan fontolgatom, hogy ha a Ráció C-nél nem tapasztalok változást és nyitottságot, tüntetni fogok a lyukas vödörbe szórt állami pénzek miatt, a letiltott, kitiltott, megalázott munkatársak és romák miatt. A Rádió C szlogenje nem lehet az, hogy „az én uramnak mindent szabad!” - Szécsi Magda a szegénységről írott 33 ponjának első részét múlt héten olvashatták. A második részben a lelki és szellemi szegénység néhány formáját járja körül az írónő ülönös tekintettel a Rádió C roma rádió sorsára, s arra is kitér, milyen helyzetben nem érdemes támogatni valakit.

16. Mindig örömmel olvasom Zsigó Jenő jegyzeteit, az Amaro Drom című roma lapban, mert olyan igazságokat mond ki, amik a hazugságok (és hazugok) elevenébe vágnak! A hazugságoknak persze vannak jól megfizetett cigány zsoldosai is, a politikában éppúgy mint a médiában, ahol mindenki az igazság kimondását kéri számon a másikon. Ezért is megrendítő a hír, hogy Zsigó Jenőt kitiltották a Rádió C-ből, a mi rádiónkból! Ez is szegénység! Lelki-szellemi szegénység, amihez asszisztál az MSZP? És a rádiót fenntartó alapítvány, melyet Bíró András hozott létre. Az országgyűlés ősszel állítólag újra nagyobb összeget utal majd át a Ráció C működtetés költségeire! De minek, ha ott csak féligazságok hangozhatnak el?! A kormány tapsol a hazugságokhoz? Ez szégyen! Szégyen! Szégyen!!!
Olyan kormányt akarok, aki nem fél az igazságtól, se az igazságot kimondóktól! Olyan kormányt akarok, ami nem támogatja a primitívséget! Olyan kormányt akarok, akinél nem hátrány a legelesettebbek szellemi fejlődése, öntudatra ébredése! Olyan kormányt akarok, akinél az igazság kimondása nem rossz pont, hanem a legnyugodtabb, leggyümölcsözőbb alapja az elkövetkezendő évtizedek erős együttműködésének.
Minél több ellentmondás takarja el az igazságot, annál nagyobb szüksége van a cigányoknak Zsigó Jenőre. Aki nincs egyedül! Ezt csak a besúgók hiszik, és az olyan főhivatalnokok, akik zokogtak a FIDESZ bukásakor, majd gyorsan átálltak a győztesekhez, elvégre élni kell, és manipulálni a cigányságot, osztani az alázat fokozatai szerint: ez jólesően alázatos, megkapja Balatonlellét, az képtelen az alázatra, hát ott dögöljön meg a fonyódi üdülőproblémájával egyedül! (Ha a következő kormány megtartja ilyen típusú hivatalnokait, nem sokáig marad hatalmoni!) Olyat, hogy egy igazgatócska azt tehet amit akar, csak a Rádió C vezetői és tulajdonosai képzelhetnek, ideig-óráig...
A Rádió C értünk van. Engedni kell szóhoz jutni azokat is, akik nem hatalomfüggők, nem nyálasak, nem hódolnak be senkinek! Ilyenek még például Zsigón kívül a melegek is, akiket úgy utasított el műsortervükkel együtt a Rádió C, ami már súrolja a rasszizmus határát. A kormány gondolja át még egyszer, hogy kit, miért és mennyivel támogat! Dísznek, alibinek ne szórja el a szegények pénzét a Rádió C-re (amiből persze 2-3 ember jól megél!). Egész komolyan fontolgatom, hogy ha a Ráció C-nél nem tapasztalok változást és nyitottságot, tüntetni fogok a lyukas vödörbe szórt állami pénzek miatt, a letiltott, kitiltott, megalázott munkatársak és romák miatt. A Rádió C szlogenje nem lehet az, hogy „az én uramnak mindent szabad!” Csoda, hogy az ORTT-hez eddig nem érkezett panasz (?!)
- Hogy jól értsék, leírom, hogy nem a rádió C megszüntetése a célom. Szükségünk van a Rádió C-re, és talán az elmúlt évek alatt sosem volt nagyobb szükségünk rá ebben a molotov koktélokkal itató világban. Kell a Rádió C! Kell egy jól működő rádió, de nem egy olyan Roma rádió, amelyben a primitívség, az önkény, a cigányok egymásra uszítása, az erőszak, a hatalmaskodás, a brutalitás uralkodik, másfelől pedig a (mindenféle) hatalom előtti gyáva meghunyászkodás, a romák égető problémáinak elkussolása isten tudja, miféle személyes előnyökért! A Rádió C tulajdonosainak nemtörődömsége, a cigányság teljes semmibevétele ültethette a vezetésre teljesen alkalmatlan Fátyol Tivadart a Rádió C igazgatói székébe!
Ha az autonómia alapítvány képtelen megfelelő vezetőt találni a Ráció C élére, és ha képtelen fenntartani önerőből a rádiót (ami kutyakötelessége lenne!), akkor tegye lehetővé, hogy a 4 legnagyobb roma szervezet tulajdonosi jogot kapjon, vagy beleszólásuk lehessen a Ráció C szellemi (gazdasági, politikai, kulturális) vonalának szabad áramlásába! Sajnos az autonómia alapítvány megbukott! Már régen nem az, aminek indult! A cigányság (úgy tűnik) csak egy lehetőség a számukra, hogy ők, önmagukért, felszínen maradhassanak... -

***

17. Ha a kormány feloldani, megoldani nem tudja a munkanélküliség problémáját, és a szegények-gazdagok, szegények-szegények közötti éles ellentmondásokat, akkor legalább vállalják fel, hogy létezik, és nem szépítsék a helyzetet!

***

19. Az uniós bőség árnyéka a nyomor?

***

20. Az emberek olyan rettenetesen félnek az éhezéstől, hogy talán nem is annyira az éhezésbe, mint inkább az attól való félelmükbe halnak bele...

***

21. Mindenki tudja, hogy Krisztus után 953-ban a kínaiak, már vasból öntött oroszlánt tudtak készíteni, de soha annyi élelmiszert nem tudtak megtermelni, hogy ne legyenek éhező szegényeik. Ezt nem vigasznak, nem is igazolásnak szánom, csak azért írtam le, mert nekem a világ összes szegényének nyomorúsága fáj - és ezzel sem vagyok egyedül.

***

22. Sokféle szegénység van, de csak egy olyan, ami árulás is egyben: a mindenkori rendszert és hatalmat kiszolgáló szegénység! Még ha beledöglenek is, de nekik minden szép és minden jó úgy, ahogy van. (Egyszer illene hosszan írnom arról is, hogy mit nem szeretek a fajtámban, de ebben a témában túltelített a kínálat, úgyhogy inkább még sem sorolok be szorosan mögéjük. A tapasztalataim nem romlandók, és van időm, majd egyszer sort kerítek rájuk.)

(A sorozat harmadik, egyben befejező részét augusztus 25-én olvashatják.)

1 megjegyzés:

luckylany írta...

Bíró András hozzászólása Szécsi Magda írásához:

A Rádió C ötlete valóban az enyém, azonban létrehozója, az Autonómia Alapítvány vezetéséről 1996 elején lemondtam, ergo egyik szervezet menedzsmentjéért ill. szellemiségért sem vállalhatok erkölcsi vagy bármily más felelősséget. A tények kemény dolgok.

Bíró András