Adrian: Őssejtek és ivarsejtek

"Nem tudják elmesélni a mesét, amelyben a királyfi és a tündér-királyfi egymásra talál és ott a happy end. Nem segítenek megálmodni egy olyan életet és családot, ami az enyém, és rólam is szól. Mert ők csak a királyfi-királylány mesét ismerik." - Új hónap, új téma ICA-n: az Olimpia kapcsán az én- és testképekkel foglalkozunk. Adrian cikke hidat ver a múlt és a jövő között (a blogon mindenképpen): előző havi témánkhoz kötődik a július 5-i felvonulással, ám én- és testkép kérdéskörében is nyilatkozik - hogyan láthatják magukat másképpen a közös utódnemzésre eddig képelen párok.

Őssejtek és ivarsejtek,
avagy az ős, aki nemz, nem a lágyék, aki élvez.

A meleg és a leszbikus emberek partnerkapcsolata ellen hangoztatott egyik legfőbb érv a mózesi-isteni parancstól való eltérés, ami arra ösztönöz minket, hogy szaporodjunk és sokasodjunk, míg el nem lepjük a bolygót. De mielőtt elkezdenénk ujjal mutogatni a csúnya, vakbuzgó vallásos emberekre, bíbor öltözetre, térjünk vissza magukhoz a meleg és leszbikus emberekhez.

Kelet-európai térségünkben a statisztikák azt mutatják, hogy a gyereknevelés, örökbefogadás, vagy a családként való felvonulás legnagyobb ellenzői maguk a melegek. Egyrészről, jön a magyarázat, azért, mert a többség, ha gyereket lát egy meleg ember kezében, mindjárt egy pedofilra gondol. Másrészről azért, mert ugyebár az "egészséges" szocializációhoz szükséges a kétnemű modell, mondják.

Július 5-i felvonulásunkra készülve plakátok készültek a gyerekneveléshez való jogunk mellett. A szervezők kikérték egy jogot végzett meleg véleményét (bár nem értem, miért). A fiatalember kihívónak és veszélyesnek tartotta a képeket, mert túlságosan is kevés ruha volt a gyerekeken. Nézetem szerint ez nem más, mint az intellektussal és más eszközökkel elfedett öngyűlölet és önmegvetés.

Az utolsó 30 évben végzett kutatások mindegyike azt igazolja, hogy az azonos nemű szülőknél nevelkedett gyermekek ugyanolyan esélyekkel indul neki a nagybetűs életnek, mint heteroszexuális párokkal nevelkedett társaik, sőt, adaptációs képeségeik magasabbak voltak (pl. toleránsabbak voltak minden más típusú mássággal). A megkérdezett ifjú jogász és társai, ha ott lettek volna a konzervatív Bécsben egy héttel a budapesti felvonulás után, arany és ezüstszínű 12 éves gyerekeket láthattak volna masírozni a Gay-macik előtt, kis Cupido-szárnyakkal, szinte meztelenül, úgy, hogy millió fotó és videó készül róluk.

Számos meleg szülő nevel már évek óta gyereket közösen, bár csak az egyik biológiai szülő illetve örökbefogadó, tehát csak az ő jogait védi a törvény, az alkotmány. Sem a gyerek jogai nincsenek itt figyelembe véve, annak ellenére, hogy minden szeretetet ettől a két embertől kap, sem a „másik" szülő jogai. S mi történik akkor, amikor elveszünk egy petét az egyik alanytól és beleültetjük a másik méhébe? Kié lesz a jog, ha ők osztozni akarnak? Ne higgye senki, hogy csak fantáziálok. Az izraeli törvényhozás azért volt rákényszerítve e tárgykörben az utolsó két év törvénymódosításaira, mert találkoztak egy ilyen esettel egy Izraelben élő női párnál, akik külföldön alapítottak családot, majd visszaköltöztek - az eset komoly visszhangot keltett a holland, angol és héber sajtóban.

Nem egy meleg ember fejében fordult meg gyerekként: "mi lett volna, ha egy meleg pár nevel fel"? Mi lett volna, ha nem azzal töltök 15 évet az életemből, hogy olyan szülőkkel próbálok azonosulni, akik sem vonzalmaikban, sem életberendezésükben, se ösztöneikben nem tudnak példaként szolgálni. Nem tudják elmesélni a mesét, amelyben a királyfi és a tündér-királyfi egymásra talál és ott a happy end. Nem segítenek megálmodni egy olyan életet és családot, ami az enyém, és rólam is szól. Mert ők csak a királyfi-királylány mesét ismerik. Ez az érzés nem ismeretlen semmilyen meleg embernek: a kívülálló, az idegen, a földönkívüli. És nem akárkik keltik ezt az érzést, hanem épp azok a szülök, akik szeretetük közepette nem veszik észre, hogy nem azonosulunk velük. És hogy milyen sebeket hagy egy meleg ember lelkén illetve szocializációs kepeségein ez a tény, azt talán nem kell leírnom.

Akkor hát mi legyen? Ha egy gyerek ráébred a saját meséjére, vegyük el szerető szüleitől, és adjuk olyan meleg illetve heteroszexuális párnak, akik vágynak rá? Nem lenne egyszerűbb, ha egy új mesekönyvet adnánk annak a szülőnek, annak az óvodának és iskolának, ha szükségük van rá?

A legújabb kutatások közül a legizgalmasabbak között ott vannak az őssejt-kutatások is. Az őssejtek olyan sejtek, melyek megőrizték a nem-specializálódás képességét. Nem sokan gondolnak rá, de a szaporodásnak nagyon sok formája van, nem csak az az egy, amit normaként ismerünk. Vannak életformák, amik más életformákat kebeleznek be az evolúció és a szaporodás érdekében, az emberi mitokondrium is feltehetően így került a sejtjeinkbe. Vannak osztódó életformák, vannak hermafrodita életformák, vannak szűznemzések, s olyan fajok, amelyek teljesen biszexuálisok, mint a Bonobo, illetve teljesen homoszexuális, monogám kapcsolatban élnek és csak két-háromévente találkoznak az ellenkező nemmel az utódnemzés kedvéért. Utóbbiak között igen magas a különböző delfinfajták aránya. Ott a művi megtermékenyítés, aztán ennek egy fajtája, az a művi megtermékenyítés, ahol az egyik alany a donor, a másik a kihordó; de mostanában megjelent a klónozás lehetősége is. Tehát a heteroszexuális férfivilág átalt egyedülinek tekintett norma nem erőltethető rá az egész világra, sosem volt egyetlen kizárólagos természetesség. Az evolúció és a biológiai változatosság törvénye számtalan másik formát is létrehozott.

Az őssejt-kutatások ott válnak igazán izgalmassá (leginkább a meleg és leszbikus emberek számára), amikor kiderül, hogy sikerült hím ivarsejtet, illetve petesejtet létrehozni olyan őssejtekből, melyeket a porckorongból vontak ki. Hisz ezzel valóban megadatik a lehetőség, hogy saját, örökléstanilag száz százalékosan azonos legyen szülei génállományával az azonos nemű pár gyermekének génkészlete.

Az őssejtekről tudjuk, hogy szinte bármilyen másik sejtté átalakíthatók, így előbb utóbb a reprodukciónak is a figyelem központjába kellett kerülnie. Két független labor és kutatási projekt (Brazília és az USA) is azonos eredményre jutott: valóban lehetséges és már meg is tették. Már csak az van hátra, hogy megtermékenyítsenek egy őssejtből származó spermiummal egy petesejtet, és egy őssejtből származó petesejtet egy spermiummal, és máris itt van az első gyerek, aki nem Ádám és Éva bordájából születik, hanem Éva és Évi térdporckorongjából.

Ez a lehetőség megdöntheti a meleg és leszbikus emberek családalapítását és házasságát gátló érveket és jogrendet. Ha jósolhatok, ez olyan áttörés, amihez semmi nem hasonlítható az LMBT mozgalmakban. Ez a tudás bármely jogállamban és demokratikus rendszerben használható a tudatlanság és a közöny ellen.

Kérdés, mikor fogják maguk a meleg és leszbikus emberek felemelni hangjukat az igazságtalanság ellen, együtt kiáltva ki: itt vagyunk, és jogunk van saját gyerekhez. Igen, az igazságtalanság ellen, ami elkísér minket az első mesekönyvtől a sírunk fölött keresztet vető papig.