Kiss Noémi: Labdalányok

"Egy kérdés nem hagy nyugodni, vajon mikor születik olyan tehetséges edző Magyarországon, aki megtalálja a hangot? Olyan valakire gondolnék, aki érti a nők testét, nyelvét, stílusát és pszichéjét. Mikor látunk végre női edzőket a női csapatok mellett, és mikor hallunk női bírókat a női labdajátékokon?"
Kiss Noémit kézilabdás és vízilabdás női csapataink szereplése és a velük való bánásmód késztette írásra.

Kiss Noémi: Labdalányok

A lányokkal az a baj, hogy kettessel kezdődik a személyi számuk! Mondta a kilencvenes évek elején a kézilabdás nők szövetségi kapitánya, Laurencz László. Ennél nagyobb sértést és jobb instrukciót a női sport nemigen kapott. Akkoriban - szerencsére - azonnal kikezdték az edzőt, aki visszaszívta mondatát. Viszont, mondják, ez az agresszív, érzéketlen, degradáló mondat annyira hatott a lányokra, hogy a következő meccsen végig kitartóan játszottak és nyertek. Na, ugyanez történt a mostani olimpián Görbicz Anitáékkal. Tényleg kellenek ezek a megsemmisítő mondatok? Dacból játszanak a nők, ha jól megy nekik? Hogyan lehet kordában tartani egy hullámzó, idegileg nagy nyomás alá helyezett, női csapatot? Ért valaki egyáltalán hozzájuk?

Hajdú János a koreai csapattal játszott hatalmas kézilabdás vereség után kiakadt és „elbeszélgetett” a lányokkal. Drámai pillanatok, ugyanis a kapitány a sajtónak is elmondta, amit a lányoknak az öltözőben, így még nagyobb lett a nyomás: „Lányok! Lélektelenül játszotok, képtelenek vagytok végig küzdeni, hibát hibára halmoztok, hisztiztek. Egyesek sérülten is kitartóan játszanak (Tóth, Vérten, Görbicz), míg mások nem hajlandóak lehajolni a labdáért! Összeszedetlen, fegyelmezetlen a csapat, nincs bennetek lélekjelenlét és kitartás!” Jöttek a reakciók, már olyan hangok is hallatszottak egyéb fórumokon, hogy néhány játékos kivételével csupán arcfesték-divatbemutatónak fogják fel a nők a meccseket. A lányok kurválkodnak az olimpiai meccsek közben. Na, itt betelt a pohár!

Ezek után kedden a csajok könnyedén és egyenletesen, végig küzdve minden mozdulatukkal, gyönyörű gólokkal és kitartó játékkal megverték Románia válogatottját. Az eddig veretlen románokat. A meccs csodálatos volt, egy görög dráma mozzanatait lehetett végigkövetni az egyes gólok között: testharc, belemenés, faltolás, ütések, Görbicz (Antigoné) cselei és váratlan passzai, Pálinger (Iszméné) oltári védései és óriási gólok. Szerencsére a lányok ugyanúgy kifestették magukat, mint a korábbi mérkőzéseken, nem adták fel egyéniségüket; váratlan, csábító játékkal nyertek. A fiúkkal az a baj, hogy egyessel kezdődik a személyi számuk, ezért ki sem jutottak az olimpiára. Más labdajátékokban sincsenek sehol, vagyis egyáltalán nem jobb a helyzetük, mint a nőké. Akármi is lesz a kimenetele a döntőknek, a lányok fantasztikusan játszanak. Öröm nézni őket, mert a legnagyobb izgalmat képesek nyújtani, mert váratlan, illogikus reakcióikkal állandóan csavarnak egyet a mérkőzés állásán, ez a női sport common sense.



A női vízilabdásokban legalább annyira bíztam a sikeres EB után itt az olimpiám, mint a kézisekben. Alig vártam, hogy hirtelen vágással, a felfokozott kézilabdás viharok után, elkezdődjön nyugodtabb, látványban lassúbb, megfontolt játékuk. Sajnos fordított lett a helyzet. A vízipólós nők veretlenül kerültek az elődöntőbe, és azt a holland csapatot, melyet utóbbi mérkőzéseken végig vertek, ezúttal nem sikerült befogni. Az edző nem adott jó instrukciókat a védekezésre vonatkozóan, és sajnos olyan játékosokat hagyott játszani, akiknek a kezéből többször kipottyant a labda. Láthatóan nem érti ő sem a sport női nyelvét, nem tudja követni a játékosok hangulatváltásait, a finom pszichológiai metameccset pedig teljesen figyelmen kívül hagyja, mikor cserél, vagy éppen nem cserél le valakit.



Egy kérdés nem hagy nyugodni, vajon mikor születik olyan tehetséges edző Magyarországon, aki megtalálja a hangot? Olyan valakire gondolnék, aki érti a nők testét, nyelvét, stílusát és pszichéjét. Mikor látunk végre női edzőket a női csapatok mellett, és mikor hallunk női bírókat a női labdajátékokon? Bocsánat, tévedtem ezzel az általánosítással. Van egy sportág, ahol megtörtént a csere. A fociban bebizonyosodott, hogy a nők képesek edzeni, bíráskodni és mérkőzést vezetni. Hátha más terepen is fordul a kocka, és nem lesz kizáró ok az adminisztrációs papíron, ha kettessel kezdődik valakinek a személyi száma. Persze lehet, hogy elég volna, ha egy edző egyszer ezt oltári hangosan szóvá tenné. Addig is: hajrá lányok!