2008. augusztus 29., péntek

Czapáry Veronika: A korcsolyázónő világképe, jövőképe

"Érezni, ahogyan átfúj rajtam a szél, ha felemelem a lábam és kitartom magasra, élek, én mindig túlélem, hátrafelé is ki tudom emelni, eszembe jut, hogy mindez csak 7 perc, a hosszú kűr, egy ugrás és sikerül, egy triple loop, nem tudom, a következő menni fog-e vajon, bíznom kell magamban, mert nő vagyok, forgok, forgok, gyönyörű, a jégen érzem igazán nőnek magam." - Ilyen lehet korcsolyázónak lenni - Czapáry Veronika szerint.


Czapáry Veronika: A korcsolyázónő világképe, jövőképe (maga az elmondhatatlan)


Carolina Kostner 2007

Mindig is szeretettem korcsolyázni.
Érezni, ahogyan átfúj rajtam a szél és áramlik lábam alatt a jég. És Lutz, a double flip, a hármas axel, és megtapsolnak. Tudom sikerül, ruhámon hófehér szikrák, a jég-darabkák, sikerült, mert megtapsolnak. Órák-órák után jövő sorozatos munka, a napok, amikor reggel 4.30-kor keltem, csak mert nagyon akartam, eszembe jut, mindig is szerettem áramolni, érezni, ahogyan testemet súrolja a jég, elesem, a hideg, víz, nem baj, tudom, ha elesek a próbán, egy lila folttal több, a gyakorláson nem baj, nem mindig fáj, érzem, már nem fáj, fel tudok kelni, erőt adok, kapok és veszek. Volt olyan idő, hogy esni élveztem, tudtam felállok, röpít a jég, húzom magam után a lábam, kecsesen repülök a széllel, dupla salchow, olyankor nem kell megfelelni, átfúj a tánc, az áramlás a kűrben, két eleven lábamon, két élen, végighasít minden nap a korcsolyámon. A stressz csak akkor jön, ha versenyre indulok, holnap sikerül, majd holnap sikerül, hasít bennem a felismerés, az agyamon át. Too-loop, és az adrenalin, számok az agyamban, nem kell félni, az agyamban már régen megcsináltam ezerszer végighasít rajtam ugyanaz az egyetlen tánc, csak stressz ne lenne, a kűrben a nyomás. Most sikerülnie kell, nem eshetek el, az adrenalin végigárad rajtam, bizsergető érzés, itt lehetek, engem néznek, nincs kiszállás, táncolom, csak nekik, rohanok, az arctalan tömegnek, szép lehetek. A ruhám is persze nagyon jó. Mindig is szerettem áramolni, arcomba idegen fény hull és sár, a víz. Szégyen, ha elesek nyilvánosan, mert estem már annyiszor a próbán, de akkor puhának érzem a jeget, újra fel tudtam állni, újra nem érzékelem. Ha nyilvánosan esek el, darabokra törnek a csontjaim, ráadásul a jég hideg, kemény, ugyanaz a mondat a mozdulat, fáj, legközelebb sikerülni fog, ebben hinnem kell, mert mindig is szerettem korcsolyázni, érezni, ahogyan átmos a víz, a szél, jéggé fagyott arcdarabkák. A testem két élen táncol és száguld, könnyedén, úgy érzem, innen már csak az elcsépelt szó, hogy végtelen, a képzeletbeli, ott marad arcomon a pír, a szégyen le nem mosható, arcomba száll, és ott marad, beleragad. Nincsen más lehetőségem, csak a por kinyitása, mert kiöregszem, akkor trainer leszek, két lábamon repülök messze, mint még soha, csak egyszer nyerjek, egyetlen egyszer:



Carolina Kostner többször nyert, és meg merte engedni magának, hogy nadrágban korcsolyázzon. Egy gyönyörű videó egy koncentrált könnyed jégtáncosról. Amikor nézzük, azt érezzük, olyan könnyű az egész:


Érezni, ahogyan átfúj rajtam a szél, ha felemelem a lábam és kitartom magasra, élek, én mindig túlélem, hátrafelé is ki tudom emelni, eszembe jut, hogy mindez csak 7 perc, a hosszú kűr, egy ugrás és sikerül, egy triple loop, nem tudom, a következő menni fog-e vajon, bíznom kell magamban, mert nő vagyok, forgok, forgok, gyönyörű, a jégen érzem igazán nőnek magam. Elkészítik a ruhám, megfelel a kért rendszereknek, elvárásoknak, a ruhámat is lepontozzák, a finom tüllöket benne, karmazsinvöröst, jó nőnek lenni, érezni, ahogy átfúj a szél, szállni, szállni, ez biztosan tetszik a férfiaknak, szexi vagyok, a szoknya mindig rövid, kilátszik, ami alatta van, a lényeg, ezt is pontozzák, jó élre érkeztem-e vagy esetleg túlforogtam, felveszik videóra és mindent újra megnézhetnek. Vajon letettem a kezem észrevétlenül egyik percben, ha kívánatos női test vagyok, jobban korcsolyázom, szép vagyok, mert korcsolyázom, most nem tudok beszélni az elmondhatatlanról,



arról, hogyan súrolja a testemet a jég, eggyéválok vele, kislánykorom óta korcsolyázom, ha szeretnek, több pontot adnak, a ruhával is kivívhatom az elismerést, ez a legfontosabb, a forgás, fontos, hogy egyedi legyen a programom, megkülönböztethetetlen, ne felejtsenek el a következő évben sem a ringben, a kűrben, onnan már nincs visszaút, a zene továbbvisz, korcsolyázom, érezni akarom, ahogyan áramlik át rajtam a szél, és saját magam adom meg a sebességet, belekarcolok a jégbe, olyan zenét szeretek, ami illik hozzám, ez felkelti az érdeklődést, Göteborg, Zágráb, mindegy hol, jól kell kinéznem, el kell bűvölnöm őket, nem baj, ha erotikus vagyok, mert a verseny teszi a győztest, sokan nézhetik a testem, a kötelező elemeket a rövid és hosszú programokban, ez a célom, minden tánccal, csak a spirálokon legyek már túl, a triplát ne duplának ugorjam meg, ami a próbákon mindig sikerült, sikerüljön most is, a bűvölet és szenvedély bennem sokkal régebbről jön, mint amióta egyáltalán ismerem magamat, a művészet, gyorsan és lassan felállni, továbbmenni, mosolyogni, siklani, mindig csak mosolyogni, senkinek se könnyű, gyorsan oda tudok érni akárhova, ha jégen vagyok, senkinek se könnyű, olyankor hófehér száll mindenhonnan, minél gyorsabban mosolyogni, lássák rajtam, hogy élvezem, nincs aggodalom, nem kell a torta, a szánkó, a lámpasötét és a görkorcsolya sem, csak a saját testem, forogni, forogni gyorsan, egy korcsolyacipő, elmondhatatlan, felkarcolom, minden irányítható, megvan, azért az egy éremért küzdök, ami aranyból van, ezért karmazsinvörös, jól járnak velem, mert esztétikusan tudok kinézni, vannak a jelmeztervezőim és sminkelőlányok, ezt egyedül nem tudom megoldani, a csapatmunka, napokat töltenek szépítésemmel, persze nem volt ez mindig így. Soha nem felejtem, először a szüleimnél kellett végigharcolnom, hogy mehessek versenyekre, kifizették azt a rengeteg pénzt az edzéseimre, az önfeláldozásuk, junior, hogy ideérjek, ráment az életem. Nem bánom, hogy nem mentem egyetemre, hogy nem csináltam mást, csak korcsolyáztam, az egzisztenciám, sohasem mondok le magamról, nem tehetem meg, sosem, akár a gyöngyöket, amikkel rángatnak, ha nyerek valamilyen dobogót, és utána, mert álmodom, éjjel-nappal álmodom, valóra váltottam tényleg minden álmom, jól kell kinéznem, kipihent és koncentrált vagyok, nem szabad izgulnom, akkor nem sikerül a triple Lutz.


A tripla axel kivitelezésének helyes módszere

A könnyű tánc persze más, megmosom reggel a hajam és az arcom, úgy nézek a tükörbe a jéghideg öltözőben, úgy nézek a tükörbe, mint senki más, ugyanaz az arc, ugyanaz a gyakorlás, a következő salchow számlálhatatlan ismétlése, meg tudom csinálni, meg tudom ugrani, a hármas axelt is, anélkül nincs világbajnokság, hogy ott lehessek a színpadon, a kötelező elemek, csillogás és fény, néz a párom és szikrázik a por a ruháimon, amit én, ezt az egészet én terveltem ki magamnak és lámpafeketére festettem, taps és extázis, vége van, közben állandóan könyörgöm egy láthatatlan valakinek, hogy adjon pontot, rettegek, mi van, ha nem sikerül a következő mozdulat. Arcomról leolvad a bőr, a jég, gyerekkorom valótlanszínűre festett álmai, eggyéválok az ovális térrel, nekem teljesítenem kell, a nyár, aki jobban teljesít, az győz, nincs nyár, nincs megbocsátás, ez ösztönöz hogy jobbnál jobb legyek. Mert mindig is szerettem korcsolyázni, érezni ahogyan arcomba fúj az idegen és megkarcolom ruhám, ott hideg van, a bőr megmar, megújul a jég, ott könnyű, csak száguldok, repülök egyre, érzem ahogyan átfúj.


Catherine Hadford és Sebestyén Júlia

A magyar Katherine Hadford 16 évesen:


Szikéi a pornak, üveggyöngy és vacsora, a meleg országokban ruháim porban áztatva, még érzem lüktetését, szikrázik, mert pontokat adnak a testemért, vásárra viszem és nem hibázom, bemondják, hogy hibáztam-e mindig, csak lassítottan végig tudják nézni a videókat újra, megvolt-e az a triple-loop vagy kiforogtam, pontosan honnan indultam és hova érkeztem, perfect, ez nem ugyanaz a látszat, jobb külső, jobb külső, jobb külső, a véremben van, hogy elveszem, nem ugyanaz a tánc, nem ugyanaz a látszat, a tükörbe nézek, az agyamba áramló adrenalin lesz felelős, a csillogás, egyre közelebb léptem, közelebb jöttem és győztem, önmagamhoz akkor vagyok a legközelebb, ha legyőzöm magamat, adrenalin, le kell győznöm a másikat is, de amikor a jégen vagyok, arra kell gondolnom, hogy nincsen senki más, lebilincsel, felkelek, korcsolyázónő, mert nő vagyok.


Sebestény Júlia negyedik lett a 2008-as európai bajnokságon, ruháját Náray Tamás tervezte

Te nem tudod, milyen ez, amikor hazaérek, nem tudod milyen az, amikor nem vagyok, szétszakadok és nem sikerült. Mi van, ha legközelebb sem és elázik a ruha, a tüll, a csipke, nem foroghatok, mindent megcsináltam a próbán, a versenyen mégsem megy, a ruhám megismételhetetlenül szép karmazsinvörösé lesznek. Kislánykoromban fehér ruhát akartam hófehér jégen. Nem emlékszem, mikor kezdtem el korcsolyázni, csak azt tudom, egy dolog vezérelt, a sebesség, igen, repülök szinte, triple Too-loop, szinte jéggé válok, a csodapalotában a jégkirálynővel, gyerekkoromban sokszor eszembe jutott, milyen lenne, ha minden jégből lenne, jégajtók, jégházak, jégszívek és jégapák, színes golyókkal álmodom, ez nem valami hétköznapi dolog. Apukám bámul a tükör mögül a kűrben, kislánykoromban sokszor megfáztam, de utána is ki akartam menni mindig a jégre. Elestem, és megfeleltem, mint az üdvözült galamb, lényegtelen sár, megfeleltem, apukám megdicsért, anyukám is, mosolyra húzódott a szájuk, most félek.



Úgy érzem nem bírom tovább, ha egy egyik ugrásnál nem egészen oda érkezem, ahova kéne, minél feljebb kerülök, annál nagyobb az ellenállhatatlan, a kibírhatatlan, az elmondhatatlan elvárás. Kislánykorom óta nézegetem a korcsolyapályát, a befagyott tavat, nem tudom hogyan kezdődött már, gyorsan akartam siklani, érezni, ahogyan átfúj a szél, és áramolni kezdet a halmazállapotát megváltoztatott vízzel, fehér hull mindenhonnan, megnyugtató fehér áramlik mindenhonnan, beborít a szenvedély, csak nyilvánosan ne essek, mert szeretem, ahogyan a ruhámon végigsiklik a képzelt sár, szeretek nagyokat ugrani és nem baj, ha edzés közben elesem, az is megkacagtató és beütöm lilává a combomat, nem fáj, hogy megkarcolhatom a jeget, olyankor fehér hull mindenhonnan, én azt szeretem, ha megint kislány vagyok és legitimen játszhatok a jégdarabkákkal. Én vagyok jégkirálynő, két lábam súrolja a jég hirtelen és feladok mindent, felpattan és megtanít élni, már felnőtt vagyok, úgy érzem tiszta jég leszek, mert fehér hull mindenhonnan.

Részletek az Ice Princess-ből:



Szép női táncok:
Katherina Hadford 18 évesen
Carolina Kostner 2008
Sebestén Júlia
Trying so hard

Megható párosok:
Marina Klimova és Szergej Ponomarenko
Albena Denkova és Maxim Staviski
Elena Berezhnaya és Anton Sikharulidze

12 megjegyzés:

Madame Chauchat írta...

Azt hiszem a jégtánc egy ritka jó projekciós felület. Sok van benne a lélekből, maga a jég-víz, mint egy tradicionális anya és önmaga nárcisztikus szimbóluma, amelyben egész tükörszerűen meglátszik személyiségünk, és a tánc, mint a tudattalan folyamatok szimbóluma, a forgás, pörgés, ahogy azt lelkünk is csinálja a mostani elképzelések szerint. Szerintem ezt egész jól érzékeltetted Veronika.

Tegnap Edvin Marton koncerten voltam a Margitszigeten. A szabadasszociációk ide vezettek most bizonyos Puljasenko miatt, aki ugyan csak videón volt jelent de nagyonis. Ő férfi jégtáncos, E.M. barátja. Ott volt még a videón egy harmadik pasas, hárman játszottak, mindenki a saját mániáját. Edvin hegedült, Puljasenko jégtáncolt a harmadik pasas meg énekelt. Egyszerűen csodálatos volt ez a hármas. "Ahogy mi szeretjük szabad nők" stílusában táncoltak. A szeretet, a játék, a szabadság és az együttes öröm látszott rajtuk.
Show ide, show oda ilyen ez az Edvin, még majd írok róla, csak most nem akarom ezzel foglalni az oldalt.

Madame Chauchat írta...

Hozzáfűzöm az előzőhöz, mert kedvesem szólt, hogy a nem jégtáncos hanem műkorcsojázó igazából Plusenkho és a 3. pasas tulajdonképpen Dima Bilan, aki megnyerte a 2008-as euroviziós dalfesztivált, remélem ezzel a számmal.
Rend a lelke mindennek...:)

Veron írta...

Köszi szépen a bejegyzést, mert tényleg paráztam (ismét) mennyire tudom én érzékeltetni a jégtánc gyönyöreit és a nő "nárcisztikus" magára találását benne. Elég sokat utána olvastam pont emiatt.
De olyan jó volt abba a világba belemerülni és elképzelni, hogy én táncolok a jégen és sikerül a triple axel vagy valami ilyesmi. Én is korcsolyáztam, és korizok is néha télen a west end tetején, de hát persze a forgást soha, de már utánanéztem klubboknak, hol lehet azt megtanulni és egyszer egyszer ha lesz időm rá, elgondolkodtam, lehet járok tanulni jobban korcsolyázni.
Annak külön, hogy pont aktuálisan a te életedben ennek volt visszhangja is megszemélyesítve reális zűszemélyekkel. (ezt most direkt írtam így)
Mégegyszer köszönöm!
Nekem sokat jelentenek az ilyen bejegyzések, úgyhogy hajrá, mindenki írjon nekem meg a többieknek is, hogy mi van ezzel kapcsolatban.
További szép napokat neked, és másoknak is, amit még lehet élvezni a nyárból, a ragyogó napot.
Üdv: Veronika

becsey zsuzsa írta...

Válasz, folytatás a félbeszakadt múltkoriak nyomán:

Az én korcsolyázó lányomnak nem adatott még hinni sem magában, ahogy korcsolyázni sem úgy, mint ahogy egy igazi hús-vér, álmait valóra váltó korcsolyázó lánynak. Tehát az én korcsolyázó lányom csak egy álom, amely néma, csupán az arc beszél, a test, nincsenek szavak, egyelőre ennyit érzek. És a zene, a hang, amire megmozdul a lány. Hogy lesz-e belőle ez álomidő alatt nő, még nem tudom. Nem látok ennyire előre. Készítése közben derül ki majd, ha lesz film. Rajzfilm. Mert azonban még ez sem bizonyos. Minden csupán álom szintjén. Valami ilyesmi. Ez itt, a tied, az írás, olyan igazi Czapáry Veronikás, ám mégis az a szép, és különös, hogy mind valahol megálmodjuk saját vélt (vágyott) vagy valós arcunkra korcsolyázó lányunkat.
Hogy én bármikor képes leszek-e szövegben felnőni ehhez a vizuális képhez ami bennem, s hogy egyáltalán bármikor is ezt a képet életre tudom-e hozni, úgy ahogy bennem él, nem tudom. Tulajdonképpen az én korcsolyázó lányom halott, vagy csak sosem létezett, de aki egyszercsak itt és most (akkor abban a pillanatban) újraéled, elindul a jégen, és varázslattá válik a levegő, minden amit megérint. S mint így, ahogy múlik az idő, lassan átadja magát, álmodik, átél egy életet a jégen, ami lehetett volna, de sosem volt.

A korcsolyázó lány tehát, ami bennem él, a valóságban sosem élhetett át sikereket, hiszen csupán álmain keresztül korcsolyázhatott. A tied egy nőies lány, tiszta szívű, de élő, vágyódó, magában bízó, kihívó testű, csodálatos, erotikusan izgalmas lány. Én is csodáltam ezt a lányt, még talán egy japán hasonló vékony testű lány volt, a nevét nem tudom, aki hasonló hatással rám, de talán még 1-2 lány (és a fiúk közt is van 1-2 kedvenc), mint akiről írsz. Most meglepő lesz, de egyszer láttam Patríciát korcsolyázni, aki itt az európai bajnokságon 3. lett (amikor Sebestyén Juli 1.), aztán eltűnt. Tanítottam ezt a lányt, mondanom sem kell, amikor először láttam ott, azon a bajnokságon a versenyen, hogy meglepett. Igaz, mint élsportoló, magántanuló volt, csak néhányszor találkoztam a rajz órákon, amikor leadott munkát. Csak annyit láttam akkor, hogy különös lány. Akkor még nem tudtam, hogy korcsolyázik. (A sportiskolában később kiderült egyik-másik gyerekről, fiatalról, hogy országos vagy európai bajnok, ilyesmi.) Benne láttam valami másmilyen tisztaságot, valamit ami nem a sikeres nőiségből ered, hanem egy olyan lányéból, akiben még megvan valamiféle érintetlenség. Úgy voltak hatásosak mozdulatai, hogy megmaradt a gátlásosság, valami különös varázs, kettőssége a félénkség és egyúttal magabiztosságnak (vagy inkább csak így együtt természetesség), és ez adta azt a különös jelenlétet a jégen. Nem a nőé, az erotikus táncé, azé, aki beérett, esetleg csinált vagy profi-színészien megjátszott, vagy tiszta, sugárzón visszaadott, bár u.akkor tudatosan kontrollált érzéssel átélt, ahogy a te Carolinád, akinek vágya hatni, hódítani, és aki minden pillanatot őszintén átél. Ahogy egy igazi, beteljesedett és beteljesíteni vágyó nő, aki képes is erre a jégen. Elbűvölni. Azonban ez valami másmilyen, mint ami bennem él. Az enyém úgy él át mozdulatokat a jégen, mint aki még következő pillanatban nem tudja mi fog történni, hisz maga is ott és akkor először érez a jégen. Tehát nem tudatosan felkészült dolgot érzékeltet, nem egy precízen és csodálatosan átkorcsolyázott darabot ad elő, hanem egy életet pörget át.
Te viszont különösen adtad vissza szavakkal azt az érzést, ami a korcsolyázó lányok látványából benned él, olyan szinte, mintha valóban Carolina naplója lenne. Eleinte így is olvastam, aztán folyamatosan engedtem át, hogy igen, hiszen Czapáry Veronikát hallom, olvasom. Az ő arcát látom.

Különösen szép amit írsz, örülök, hogy olvashattam a szövegedet. Az enyém, a film még tehát egyáltalán nem biztos, hogy (meg)születik.

Tee írta...

Hét perc kicsit sok lenne egy kűrhöz... A női kűr négy perc. (A férfi 4.40 +/- tíz másodperc.) Patrícia nem lett Eb-n harmadik sosem, Pavuk Viki lett Eb-n 4., akkor, amikor Sebestyén Juli első, Viki a rövid után még a harmadik helyen állt, a kűrben egyet lecsúszott. Utána volt egy súlyos bokasérülése, azóta sosem lett a régi. (Patrícia meg a Viki nővére, egy időben edzője is volt, és tényleg nagyon hasonlítanak.)
Nők közül tripla axelt nem sokan ugranak, mondjuk a japánok igen, de azért nem igaz, h "megy a hármas axel is, enélkül nincs világbajnokság". Még a férfimezőnyben is van a vb-n egy rakás olyan srác, aki csak dupla axelt tud.
Elnézést a kötekedésért, tudom, hogy ennek a szövegnek nem ez a lényege, de akkor is...

Veron írta...

tee-nek
szia, én minden elolvastam ezzel kapcsolatban amit lehetett és azt írták tripla axellel már nem érdemes olimpián pályázni, méghozzá itt: Korcsolya blog: http://mukorcsolya.blogter.hu/
tudtommal sebestyén 4.ik lett a világbajnokságon és első az európa bajnokságon.
nem baj hogy ezeket leírtad, örülök neki, csak én úgy tűnik máshol és máshogyan olvastam utána.
de köszi, örülök, V

Veron írta...

zsuzsának:
"És a zene, a hang, amire megmozdul a lány." - ez a lényeg kedves Zsuzsa, hogy a némaságból mozdul meg a lány. Az álom szintjén meg annyi, hogy mindenkinek valóra kell váltania az álmait, különben meghal, szerintem. Mit értesz azon, hogy Czapáry Veroniká-s? Mik a stílusjegyek?
Szerintem is a korcsolyázólányban a tisztaság a lényeg, ezt nagyon jól írtad le, az érinthetetlen tisztaság, amit a jégen él át az ember. És hogy a néma álomból válik valóság, ez nagyon fontos. Én is BELEKÉPZELTEM magam a korcsolyázólány szerepébe és persze mindannyiunké más és más, az enyém ilyen volt, de izgat a tiéd is, a félénksége és tisztasága, mert én azt éreztem meg bennük, hogy az nyer, aki erős marad a végsőkig, és az agyban fut le kűr nem a pályán és a mozgásban, hanem csakis a koncentrációban és az agyban. És ezen esetben sajnos a tisztaság mitsem számít kemény, rothadó és dzsungel világunkban. Csak az számít, hogy mennyire akarod, hogy mennyire vagy BIZTOS BENNE hogy te nyered meg, mert akkor tudsz lazán és stressz mentesen korcsolyázni. Carolina és Catherina engem lenyűgöz, nézd végig a vidókat is amiket feltettem, mert egyetlen egy hamisság nincsen mozdulatukban, nem látszik az erőlködés, csak a könnyedség és végtelen siklás, a szabadság (szabadságot svájcnak-szőranya), szabadság, amit ők ott átélnek, én így gondolom.

Azonban ezt én is így fogom fel, hogy szimbólumként, hogy mint az életet átkorcsolyázunk a jégen és a kérdés győzünk-e vagy kiesünk:)
"Az enyém úgy él át mozdulatokat a jégen, mint aki még következő pillanatban nem tudja mi fog történni, hisz maga is ott és akkor először érez a jégen. Tehát nem tudatosan felkészült dolgot érzékeltet, nem egy precízen és csodálatosan átkorcsolyázott darabot ad elő, hanem egy életet pörget át."

Köszi a bejegyzést, nagyon nagyon köszönöm, nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, puszi:
Veronika

Tee írta...

Örülök, hogy nem vetted rossz néven a kommentet :) Én nagyon szeretem a korcsolyát, ezért nagyon megörültem, hogy rábukkantam erre a linkre (vagyis átküldte valaki), de fanatikus korcsolyarajongóként engem zavartak a pontatlanságok. Pedig amúgy érdekes szöveg.

(Az a Patríciás dolog pedig az egyik kommentre vonatkozott, Zsuzsa írta, hogy egyszer látta Patríciát az Eb-n - szóval vannak a Pavuk-lányok, Viki és Patrícia, és Viki szerepelt egyszer olyan jól az Eb-n (2004-ben 4. volt), nem Patrícia. Eredménylisták tekintetében egyébként ajánlom a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség, az ISU honlapját (www.isu.org), nagyon részletesen fent van minden.)

becsey zsuzsa írta...

tee-nek

Bizonyosan úgy van, ahogy te mondod. A nevek ennyi idő után… igenigen…Pavuk… De bizonyos, hogy egy lányról beszélünk, nemcsak mert közvetlen, és az iskola is annakidején tele tűzdelve…tablók, Olimpia, Európai és más bajnokságok. Az iskola saját diákjaira igen büszke, de ami lényeg, a lány összetéveszthetetlen. (ha csak a jégen és mozdulataiból is) az hogy ma...nem tudom. az ember is változhat. ugye mégiscsak kell a bizonyosság, de az emlék akkor is maradandó.

becsey zsuzsa írta...

„ahogy a te Carolinád, akinek vágya hatni, hódítani, és aki minden pillanatot őszintén átél. Ahogy egy igazi, beteljesedett és beteljesíteni vágyó nő, aki képes is erre a jégen. Elbűvölni.”
(valóban így gondolom)

…”harcolni” nem felejtettem el:) azonban, és… olykor nem baj, ha kiesünk. Van, hogy valami többet jelent, mint amit a papír számít. De azért hagyjuk meg, nyerni én is jobban szeretek(:

(a pontos olvasás ma sem erősséged, na de kinek az írás kinek pap, kinek semmi, nemigaz?)

a szentendrei performansz? későn kaptam, és későn volt (messze)
veronikának.

cate írta...

Visszahoztad a teenager korom álmait és érzéseit, ahogy olvastam ezt a fantasztikusan megérintő szöveget. Köszönöm!

Veron írta...

De en abban a blogban pontosan ezeket olvastam. A Sebestyen elso lett auropa bajnoksagon.
Nem ertem.
Es majd ha lesz idom beidezem, hogy tripla axel nelkul ma mar nincs vilagbajnoksag azt is....
De Azert orulok, hogy bertak.
Cate-nek, koszi en is irtam a te blogodra es engem is nagyon nagyon megerintett, amit te irtal!!! Total kikeszultem.
puszi ! V
Ha hazamegyek Hvarrol, ertekezunk...