Szécsi Magda: Rosszkedvű töprengés... 3. rész

Augusztus 20-a, állami ünnepünk alkalmából nem tudunk méltóbb megemlékezést Államalapító Szent István királyról, mint Szécsi Magda gondolatait jelenleg fennálló államunk mindneki számára élhetőbbé tételéről. Az írónő azon (is) gondolkodik, vajon hasznáhatóbb-e a szegények bankja bangladesi modelljének tervezett magyar reinkarnációja, vagy egy másik, korábban már felmerült verzió egészségesebb jogrendet eredményezhet-e?

Szécsi Magda: Rosszkedvű töprengés a szegénységről, 33 pontban... - 23-33.

23. Ha a szociális (LÓFŐ?) intézmények humanitása nem előre a valóság felé irányul, hanem vissza a múltba, akkor jól megnézhetik magukat a mai szegények Róbert bácsi konyhája előtt... Ennél azért mára már jobb megoldást is kitalálhattak volna a jól megfizetett szegénység szakértők és más illetékesek! Egy tányér ingyen étel naponta, hetente, nem old meg semmit, főleg, hogy a sorban állók száma vészesen növekszik. Vagy épp ez a növekedés a cél?, hogy legalább ők ne váljanak éhező munkanélkülivé? Ha most ettől a kérdéstől vöröset lát a főfő illetékes, tudatom vele, hogy nekem nincs veszítenivalóm, és ha lenne is, sem írnék mást!), se állásom, se állami fizetésem! És a miniszteri havi lóvék mellett nem veszek fel pofátlanul 65 ezer forint értékű üdülési csekket, akkor, amikor az ország 70%-a 20 éve nem tud elmenni nyaralni és napi filléres gondjaik vannak! Erről mit mond Róbert bácsi ott a 30-as években? Gondolom csodálkozva hümmög Magyarország sorsán, hogy itt nem változik soha semmi. Hát persze, mert nem tudja a jó öreg, hogy beléptünk az Unióba, ami nem semmi változás!, épp úgy ,mint az üstökösként közeledő Euró, ami állítólag maga lesz a megváltás. (Csak úgy eszembe jutott most, hogy a Megváltó kereszten végezte, igaz Ő szeretetből és önszántából. Az Euró vajon, hogy fogja végezni? Mint a szovjet csapatok?)

***

24. Ismerek egy hálátlan, gátlástalan roma házaspárt (akiket Isten is egymásnak teremtett, és egyforma szinten lobogó aljasságuk is!), akiknek egy időben sokat segítettem anyagilag, egészen addig, míg a kislányuk azt nem mondta, megfeledkezve a rafináltságról, hogy „minket mindig eltart egy hülye...”. Persze rögtön kiléptem a hülye szerepéből! (Jöttek helyemre mások, és helyettük is jöttek mások. Mára már mint „lenyúlós tetvek”-et emlegetik őket, de azért jól megélnek a mai napig a hülyékből!) A magyar kormány is egy ilyen hülye sokak számára, igaz, talán nekik hivatali kötelességük hülyének lenni. Na de ennyire?, hogy oda szórják a pénzt, ahol a madár se jár?, nem hogy az értelem!!!

***

25. Az elszegényedés és a meggazdagodás olyan széthúzó folyamat, ami kölcsönösen meghatározza egymást. (Ez a folyamat nálunk leginkább a rendszerváltozás utáni zavaros időkben valósult meg a legnagyobb mértékben, de tart a mai napig...)

***

26. A pletykaéhségbe és a beteges, kényszeres pletykálkodásba is bele lehet halni! Mindkettő (...) szegénység, az mellett, hogy szégyellnivaló jellemhiba is!

***

27. Olvastam, hogy „bangladesi mintára itthon is bevezetnék jövőre a kifejezetten szegényeket segítő hiteleket. Az alacsony kamatú kölcsönöket elnyerőknek az önkormányzat közmunkát ad, hogy tudjon törleszteni.”
- A „tudjon” helyett „tudjanak”-ot írtam volna, de nem ez a legnagyobb problémám ezzel a hírrel, ami nekem nem is újdonság, hiszen a szociális bank létrehozásának tervét már évekkel ezelőtt a RÉT-en (RÉT: Roma Értelmiségi Találkozó) is felvetettem két kanál gulyásleves között, Lakatos Menyhért író Pest melletti nyaralójában, ahol akkorát nevettek rajtam (az önéletrajzában önmagát mindig lefokozón!) a cigánypolitikus férfiak (akik folyton feltupírozzák önmagukat az önéletrajzaikban...), hogy még ma is hallom! De nem érdekelt, hogy kinevetnek, és a hajléktalanokról szóló könyvemben jusztis megemlítettem újra a szociális bank fontosságát, de nem rendített meg senkit! Az MSZP-nek sem lehet új hír a szegények bankja, hiszen az MSZP cigánytagozatának előző elnöke írásban nyújtotta be (önálló ötletként) a cigányság igényét a szociális bank létrehozására, amire semmiféle reagálás nem érkezett. Úgy tűnik Budapesthez közelebb van Banglades, mint Kőbánya, ahonnan az ajánlat (vagy jótanács?) érkezett. Hogy miért van közelebb, azt én (a pasik szerint) nem érthetem meg, hiszen nem tudok állva pisilni, de azt azért tudom, hogy egy szociális bank, az íratlan tisztesség törvényei szerint még alacsony kamatot sem kérhetne! Erkölcsileg semmi különbség nincs a „kis” uzsorás, vagy a „nagy” uzsorás között! A segítő szándék arany glóriáját viselőknek, semmiféle haszna nem származhat a szegények megsegítéséből, ha azt akarják, hogy hitelesen ragyogjon glóriájuk fénye...
A közmunkával való törlesztés, sokak számára fog rémálmokat okozni, és ha valami rémálmokat okoz, az soha nem lehet jó! A közmunka, ha van egyáltalán, kiszolgáltatja a szegényeket az önkormányzatok kényének-kedvének: ha tetszik a pofád, van közmunka, ha nem tetszik a pofád, nincs közmunka! Választások idején pedig egyenesen (hivatalosan is?!!) zsarolhatóvá válhat a szegény ember a közmunka megvonásával, a kölcsön visszafizetési terhével a vállán.
(Mindenki tudja, hogy a szegénységre a megoldás egyedül a munkahelyek teremtése lenne!) Az önkormányzatokat semmilyen cím alatt nem engedném a szegények bankja közelébe, csakis kizárólag a civil szervezeteket! Így talán elkerülhető lesz, hogy a majdani csalódott emberek táblával vonuljanak a Kossuth térre, amire mondjuk azt írják cigányul és magyarul, hogy: A nép, alacsony kamatú kölcsönöket ad a kormánynak és az önkormányzatoknak, amiket közmunkával tudnak törleszteni, a választások után is...

***

28. Egy cigánynak, a cigányok után kutatni-matatni, egy falat kenyérért?!!! (Tök szégyen ez is!!, amitől Auschwitzot látok...)

***

29. A szellemi és fizikai éhséggel folytatott versenyt a cigányok sosem fogják tudni megnyerni így, hogy sokan közülük vesztésre játszanak, mert az kifizetődőbb...(számukra!, de nem a cigányság számára!)

***

30. Egyetlen eddigi kormányról sem tudom leírni, hogy a cigánysággal kapcsolatos szociális (és egyéb) teljesítményük minőségileg olyan magasan állt, hogy minden mennyiségi tényező eltörpült mellette...

***

31. Az adakozóknak tudniuk kell, hogy az elfogadók sosem tudják visszafizetni az élelmiszersegélyeket! Az ilyen segélyeket, őszinte, emberbaráti szeretetből, ajándékként kell adni, nem pénzért, nem szavazatért, nem alibiért...

***

32. Mindennapi kenyerünk nagyságát, a stabil politikai viszonyok szabják meg. Ha a kenyér nagysága éhségünk csillapítására folyamatosan elegendő, akkor elegendő lehet arra is, hogy a kormány népszerűtlen intézkedéseket is keresztül vigyen. (Ha nem elegendő, jobb, ha bele sem fog...)

***

33. És nem lehet figyelmen kívül hagyni a művészek sorsát sem, ha a szegénységről esik szó. Számtalan kiváló zenész, költő, író, képzőművész, táncművész szobrász él a létminimum alatt. Ismerek diplomás, tehetséges írókat, akik házmesterek, portások, kórházi takarítók, vagy simán munkanélküliek. Olyan munkanélküliek, akik éheznek, kukában turkálnak, akikről már mindenki lemondott, elsősorban a magyar állam, majd az ilyen-olyan író, szépíró szövetségek, és a kiadók. A kiadók nagyon jól megélnek az írókból, a könyvekre felvett támogatásokból, és az eladott példányokból. Alig van kiadó, aki tisztességesen fizet, a tisztességesen elvégzett munkáért! A szerződések felháborítóak! Az írónak kizárólag kötelességei vannak, a kiadónak pedig csak elvárásai. A kiadó nem tájékoztatja az írót, hogy honnak és mekkora támogatást kapott. A támogató sem tájékoztatja az írót, hogy kapott-e támogatást és mennyit. A kiadó a szerződésben nem rögzíti a példányszámot, de elvárja, hogy az író vakban aláírja, hogy az eladott példányszámok 10%-át elfogadja. De mennyinek?, hány darab könyvnek a 10%-áról van szó?, és a kötetet hány forintért fogják árulni?, na ezek azok a kérdések, amire a kiadók nagy része nem válaszol. A kiadók leszoktak az előlegadásról is, de még a teljes honorárium kifizetéséről is! Megoldás lehetne, ha az írót illetné meg, minden támogatás 50%-a, plusz az eladott könyvek utáni összeg 10%-a! A támogatónak értesítenie kellene az írókat az elnyert támogatás összegéről, hogy képben legyenek! De még mindig ott van a példányszám kérdése, amit képtelenség ellenőrizni… Ezt az írók érdekeit képviselő szövetségekre vagy társulásokra bíznám, és elvenném a kiadói jogot (vállalkozási engedélyt) attól a Kft-től, alapítványtól, Bt-től, amelyikről egyszer is kiderül, hogy tisztességtelenül járt el egy íróval szemben! A Kulturális Minisztérium felelőssége sem elhanyagolható ebben az ügyben...
A könyvheti, éves értékelés mérlegén nem mutat annyit egy pártpolitikai nagy beszéd, mint amire egy jól megírt pozitívan ható irodalmi alkotás képes…Egy országnak a művészei és tudósai adnak rangot, nem a politikusai, és legkevésbé a könyvkiadói!!! Ezt kéretik tudomásul venni...