Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt, gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba. - Cicák és angyalok újabb kalandjai a lélek téren.Gordon Agáta: Jelenségek a gettóból - 8.
A lelkiismeret csak nem tisztult.
Az átmeneti cicaotthon felszámolásán gondolkodott Angyal Szása.
Maradjon mindenki a Turul kegyelmére bízva az udvaron, mind a hat társasházi állat. Előbb-utóbb megkönyörülnek rajtuk a nénikék, önnön jóságukba belekáprázva.
Darabolta a kacsaszívet vacsorára. Mivel etetnénk a kedvenceinket, ha nem egymással, gondolt a minden szívhez tartozó madárra, aki egy gyáriállat faj génmanipulált egyede volt, egy kacsa-koncentrációs-tábor sokadik generációjából.
Vagy költözzünk együtt a Farkasrétre, a 90 négyzetméteres, dohányzás-kisállat nem akadály jeligéjű polgári albiba. Minden cicával. A gyűlölködő Keke Máriával, a lányokkal, Sárikával és Gyöngyikével, és szeretteikkel, Sámsonkával, Sötétkével és Sipirckével, aki már néhányszor dorombolt.
Esetleg eressze szélnek az egész kis kompániát, egyet ide, egyet oda, elválasztva egymástól a családot. Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba.
És a többieknek? Jutott eszébe még Tükör és Iker, a kedvesei, akiktől szintén távolabb költözik. Ikrétől nem is lehetne távolabb, villog egy jelző itt. Tükre pedig már el is költözött otthonába.
Pucér behemót a vízben, nézi elkerekült szemében iszonyattal a kád széléről Sipircke.
Köszi, Sipirc, gondolta Szása.
És hamarosan valóban mennie kellett.
Újra bántalmazóvá vált, türelmetlen és agresszív volt a kicsikkel, és a lányokkal is.
Míg egy napon Sámsonkát lekapta Sárikáról, és kirakta az ablakon, kicsit meg is lökte a párkányon (nyugi, csak magasföldszint).
Idegesít, mondta el magának őszinte indulattal.
Idegesítette, ahogy Sárika nyakát szívja állandóan ez a kis kandúr. Csámcsog, ütemesen mozgatja a fejét, kis karjaival leszorítva Sárikát, aki jóságosan hagyja.
Dühít, mondja behemót Szása, és vadul szopna, de sajnos éppen kitették.
Türelmesen várnom kell, lehetőleg egyedül, amíg másokra veszélyes ciklusom elmúlik, rendelkezett angyal Szása, és tervezni kezdte, hová menekítse bántalmazott gyermekeit.
Angyal Szása hobbianya, akkor hagyja abba, amikor akarja. Atyák pedig nincsenek.
Sipircke következő élete csodás, erre számíthattunk is. Sipirc következetes volt: hitt a behemót gonoszságában, nem hitt az angyalokban és a macskákban. Rideg volt ez a következetesség, gyűlöletben élni és félelemben, miközben a többi macska ezt nem érti.
Sipircke igazi gazdát akart, egyet és örökre, teljes boldogságban végigdorombolni vele az életet, ahogy Sámson Sárikával. Élettársat, akár más fajút is. Bár behemóttal nehezen tudta elképzelni a jövőjét.
Röviden egy példátlan cicakarrier: Sipirckéért kerékpáros angyal érkezett. Erős magas hangon határozottan beszélt hozzá, simogatta a hangjával, kicsi egyetlenem, mindjárt mindjárt hazaviszlek, jó lesz nekünk, kicsi életem.
Sipircke hamarosan megnyugodott, az izoláltan élő házikedvencek körében híres médium lett, nagyon jól értette angyala nyelvét, és közvetítette üzeneteit távoli cellák felé. Szabadidejében tehetségesen festett, mindig szeretett a vizeslábosban pancsolni, angyala pedig tett le festékeket és papírt a padlóra.
Nos, Sámsonka nézőpontjából itt és most a következő történt: "Sárikához bújtam, féltem, angyal nem volt túl jókedvű, inkább vészterhes, Sárika kicsit megnyugtatott, tudom, hogy nem szabad hangosan szopni, de nem vettem észre, nagyon kellett rácsatlakozni egy anyára. Angyal egyszercsak eltorzulva odaviharzott, letépett Sárikáról, erősen markolt, alig kaptam levegőt és kilökött a párkányra. Remegtem. Így megszégyenített, sokadszor. Sárika moccanni sem mer, nem tud megvédeni, de pimaszul néz, az angyal őt nem bántja. Csak kicsit. Néha. Angyal nagyon jó, mert angyal. Pedig mi rossz cicák vagyunk. Árvák, és az is lehet, hogy cigányok."
Meg kéne kapnia az oltást, nézte Szása a párkányon hunyorgó Sámsonkát.
Elhanyagoló anyjuk vagyok, és még mindig nem vettem neki védelmet macskanátha, macskaleukózis, macska-aids és elhagyás ellen.
El kell hagynom őket, mondta magának, és kitárta az ablakot.
----------
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
Az átmeneti cicaotthon felszámolásán gondolkodott Angyal Szása.
Maradjon mindenki a Turul kegyelmére bízva az udvaron, mind a hat társasházi állat. Előbb-utóbb megkönyörülnek rajtuk a nénikék, önnön jóságukba belekáprázva.
Darabolta a kacsaszívet vacsorára. Mivel etetnénk a kedvenceinket, ha nem egymással, gondolt a minden szívhez tartozó madárra, aki egy gyáriállat faj génmanipulált egyede volt, egy kacsa-koncentrációs-tábor sokadik generációjából.
Vagy költözzünk együtt a Farkasrétre, a 90 négyzetméteres, dohányzás-kisállat nem akadály jeligéjű polgári albiba. Minden cicával. A gyűlölködő Keke Máriával, a lányokkal, Sárikával és Gyöngyikével, és szeretteikkel, Sámsonkával, Sötétkével és Sipirckével, aki már néhányszor dorombolt.
Esetleg eressze szélnek az egész kis kompániát, egyet ide, egyet oda, elválasztva egymástól a családot. Mostanában aggódva figyelik Angyal Szását, nagyon jók, és látványosan ragaszkodnak egymáshoz. A sorsotok vagyok, gondolta Angyal Szása, és rémülten vette észre, hogy a macskák magukra hagyása az első gondolata, sőt gondolkodás nélkül sorsukra bízná őket és odébbállna. Ez azért félelmetes, ezek a lények, a családom, a lakótársaim, ki vannak szolgáltatva nekem és egyáltalán nem bízhatnak bennem. A sorsuk vagyok és elemi csapás, nyugodott bele angyal Szása a megváltoztathatatlanba. És a többieknek? Jutott eszébe még Tükör és Iker, a kedvesei, akiktől szintén távolabb költözik. Ikrétől nem is lehetne távolabb, villog egy jelző itt. Tükre pedig már el is költözött otthonába.
Pucér behemót a vízben, nézi elkerekült szemében iszonyattal a kád széléről Sipircke.
Köszi, Sipirc, gondolta Szása.
És hamarosan valóban mennie kellett.
Újra bántalmazóvá vált, türelmetlen és agresszív volt a kicsikkel, és a lányokkal is.
Míg egy napon Sámsonkát lekapta Sárikáról, és kirakta az ablakon, kicsit meg is lökte a párkányon (nyugi, csak magasföldszint).
Idegesít, mondta el magának őszinte indulattal.
Idegesítette, ahogy Sárika nyakát szívja állandóan ez a kis kandúr. Csámcsog, ütemesen mozgatja a fejét, kis karjaival leszorítva Sárikát, aki jóságosan hagyja.
Dühít, mondja behemót Szása, és vadul szopna, de sajnos éppen kitették.
Türelmesen várnom kell, lehetőleg egyedül, amíg másokra veszélyes ciklusom elmúlik, rendelkezett angyal Szása, és tervezni kezdte, hová menekítse bántalmazott gyermekeit.
Angyal Szása hobbianya, akkor hagyja abba, amikor akarja. Atyák pedig nincsenek.
Sipircke következő élete csodás, erre számíthattunk is. Sipirc következetes volt: hitt a behemót gonoszságában, nem hitt az angyalokban és a macskákban. Rideg volt ez a következetesség, gyűlöletben élni és félelemben, miközben a többi macska ezt nem érti.Sipircke igazi gazdát akart, egyet és örökre, teljes boldogságban végigdorombolni vele az életet, ahogy Sámson Sárikával. Élettársat, akár más fajút is. Bár behemóttal nehezen tudta elképzelni a jövőjét.
Röviden egy példátlan cicakarrier: Sipirckéért kerékpáros angyal érkezett. Erős magas hangon határozottan beszélt hozzá, simogatta a hangjával, kicsi egyetlenem, mindjárt mindjárt hazaviszlek, jó lesz nekünk, kicsi életem.
Sipircke hamarosan megnyugodott, az izoláltan élő házikedvencek körében híres médium lett, nagyon jól értette angyala nyelvét, és közvetítette üzeneteit távoli cellák felé. Szabadidejében tehetségesen festett, mindig szeretett a vizeslábosban pancsolni, angyala pedig tett le festékeket és papírt a padlóra.
Nos, Sámsonka nézőpontjából itt és most a következő történt: "Sárikához bújtam, féltem, angyal nem volt túl jókedvű, inkább vészterhes, Sárika kicsit megnyugtatott, tudom, hogy nem szabad hangosan szopni, de nem vettem észre, nagyon kellett rácsatlakozni egy anyára. Angyal egyszercsak eltorzulva odaviharzott, letépett Sárikáról, erősen markolt, alig kaptam levegőt és kilökött a párkányra. Remegtem. Így megszégyenített, sokadszor. Sárika moccanni sem mer, nem tud megvédeni, de pimaszul néz, az angyal őt nem bántja. Csak kicsit. Néha. Angyal nagyon jó, mert angyal. Pedig mi rossz cicák vagyunk. Árvák, és az is lehet, hogy cigányok." Meg kéne kapnia az oltást, nézte Szása a párkányon hunyorgó Sámsonkát.
Elhanyagoló anyjuk vagyok, és még mindig nem vettem neki védelmet macskanátha, macskaleukózis, macska-aids és elhagyás ellen.
El kell hagynom őket, mondta magának, és kitárta az ablakot.
----------
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
Bejegyzések
5 megjegyzés:
hm....
Ezt a tudatosságot mindig szerettem benned.
hm...
Ez nem igaz, legutóbb utáltam.
Már nem.
Judit
Jó jó jó.
Vidd magaddal őket, a családod. Úgyis viszed.
A tükör meg az iker pedig csak épp akkor nem melletted, mikor azt kellene. Mint a macskák. Félreértett szerepjátékok.
Hihetetlen. Sipircke tényleg azt szeretné, ezt jól megérezted, a kizárólagosságot, és hogy csak vele és csak örökre. Ez a minimum, amivel vele ki lehet békülni....
Elképesztően jól bírja a simogatást, magamra teszem és ott marad rajtam, a mellkasomon ÓRÁKIG. És pont.
Ezt így kizsarolta azzal, hogy egy napra eltűnt és akkor mindenki érte aggódott, a skype vonalak égtek, az összes barátnőm következő kérdése az volt, (akik külföldön vannak) amikor bejelentkeztek: Megvan?
Végül átjött egy barátnőm és akkor előkerült, közben bennem: kiszökött az ablakon, a másik macska megölte, vagy a leterrorizálta annyira, hogy ő fogja elsorvasztani magát, hogy nem eszik, egy macskatetemmel élek egy lakásban lehet... aki nem tudom hol van - ilyenek keringtek. Nem volt túl jó.
Na akkor előkerült és azóta az forgatókönyv, hogy MÉG a két macska el van zárva egymástól, Sípi továbbra is elbújik és fúj, de amikor előhalászom, mert tudom hol van, akkor mint aki egy az egyben elfelejtené hogy az előbb még RÁM fújt, elkezd dorombolni, de mint egy dorombológép, és órákig, kész, nem jön le rólam. Már kimerészkedett a fénybe és körülszagolt minden tárgyat a kisszobában, amíg a másik macska ki volt zárva és ha a kanapéra rakom aludni, ott marad...
Ja igen, és imád pancsolni. Sosem tudom hogyan de mindig vizes lesz. Furcsa, mert Sipirckét, amint felveszem megnyugszik. Nem tudom miért. Valószínűleg az anyja így fogta a szájába, mert és a bőrénél fogva a nyaka felett szoktam felemelni és okés a dolog. A másik macskám ezt utálja. De ha megfogom úgy hogy a hasánál, két kezembe, tehát csecsemőpózban, rögtön Sipike dorombol, nyuszik, kész. Felejt. Elfelejti, hogy az előbb még meg akart karmolni és hogy rohangált előlem és hogy olyan tekintettel nézett rám, biztosan én vagyok az, aki kifejezetten arra specializálódtam, hogy az ő életéra törjek.
Ha hagyja magát megfogni é most már rögtön hagyja. Én is megnyugszom, ha rajtam van. így alszunk, mint két idegbeteg, akiket megnyugtat a másik közelsége.
Képek a blogomon.
Csak a másik cicusomat sajnálom, akit ha elkezdek simogatni,Sipike elkezd keservesen nyávogni például, vékony hosszú orrhangon és folyamatosan, aki most ki lett téve a szobájából és aki háromszor akkora, de szó szerint, mint Sipike.
Hogyan fogom mindkettővel elhitetni, hogy ugyanannyira szeretem őket....
Szóval Sipircke, az egyik főszereplő megtalálta új otthonát! És ráadásul milyen értő gazdát...:)
Ja.
Sipircke elkerült hál'isten nem a sintértelepre:)
Most mi lesz a folytatással?
Várom!!!!
:)
Megjegyzés küldése