Ahogy a tetrisz lepörög, ahogy az egyformák dagadnak majd leomlanak, a magunkfajták sokasodnak majd elszállnak végül. És másfajták sokasodnak tovább, míg lecsengenek végül és újabbak sokasodnak, amíg kipukkadnak végül. És már csak azok vannak, akik addig is kevesen voltak és sokasodnak vagy egyedül maradnak, de végül.Mert a vég folyamatos és szorgalmas, mint az örök születés. - Gordon Agáta jelentései a gettóból.
Gordon Agáta: Jelenségek a gettóból 9. - Bingó
Szendergett a Turul társasház, az előre bejelentett hétfő reggeli zaklatás óta csönd van.
A képviselet tanúk jelenlétében becsöngetett, és felkért egy lakatost megvizsgálni a zárat, ha Szása nem költözik ki hamarosan. Megacilin testvér a háttérből kamerázott, amíg Szása az ajtóban tárgyalt. Én most egy kamerába beszélek? − kérdezte az energikus főnő, és beljebb lépett a lakásba, fia kaffogva követte: itt nem lehet ingyen lakni.
A jogkövető magatartást keresték ilyen trükkösen, az elűzetés vagy kifizetés szélsőségei között manőverezve.
Kérjenek kauciót vagy lelépést az új házfelügyelőtől, érvel Szása, aki szintén fizetett, amikor házmesterséget vásárolt, de a Turul le akarja nyelni a lét. Sajnos nem találom a szerződést, mondja mosolygós ügyvédnő, aki hét éve ezt az ügyletet kötötte, mi erről a pénzről nem tudunk, mondja a pirospozsgás bizottság. Mi semmire nem emlékszünk, rezeg ravaszságban megőszült közös képviselő bácsi a feleségével, aki tanúskodott a kifizetéskor hét éve. Már nem tudom visszaadni a pénzt, elfogyott és el is évült, emlékezik halványan a korábbi szolgálati lakó, immár tulajdonos, néhány nénike rafinált kiforgatója.
Szóval ezeknek ez a vér és becsület, nézi már-már elismerően angyal Szása a lapító kis lakásmaffiát. Szóval vagy úgy...
Kicsit ránkjár a rúd, szögezték le Orsós Johannával. Ez egy macsóista kifejezés, a rúd persze hogy a fegyverként használt fasz-ság. Röviden mindenkire rájár, a válság darál, nem csak felébreszt és megvilágosít, hanem paráztat és kiejt.
Ahogy a tetrisz lepörög, ahogy az egyformák dagadnak majd leomlanak, a magunkfajták sokasodnak majd elszállnak végül. És másfajták sokasodnak tovább, míg lecsengenek végül és újabbak sokasodnak, amíg kipukkadnak végül. És már csak azok vannak, akik addig is kevesen voltak és sokasodnak vagy egyedül maradnak, de végül.
Mert a vég folyamatos és szorgalmas, mint az örök születés.
Osztozunk a sorsban, és valóban, csapássorozat kezdődött, egy új világítónarancs sorozat, egy közeli becsapódású támadás. A. Szása nagyon érezte ezt, ahogy elindult az Öngyilkos Szépségkirálynővel, hogy aztán meg se álljon a bolygó-gyilkos klímaváltozásig a sokszintű morzsolódás.
Az Öngyilkos Szépségkirálynő önmagát beteljesítő jóslat: női szépség, valódi tehetség, tragikai alkat. Ez egy hormonkoktélt jelent a vérben: elviselhetetlenül erős kötésű minden kapcsolat, menekülés a halál. Öngyilkos Szépségkirálynő alter és retro, egy valódi érv Erdély visszaszerzéséért − álomnő.
Csakhogy felvágta az ereit három hete és Angyal tisztán érzi, hogy ezért most mindenki haragszik rá. Az ismerősök közül az ex-transz-pasija, egy lányos fiú, valamint Megacilin testvérünk, és Szása maga is azt vette észre, hogy haragszik. Erre a dafke kis nőre, akinek semmi a saját szépsége, aki azértse boldog, aki egyszerű Karenina vagy Bovaryné, menthetetlen, bele akar halni. Vagy − és Szása ezt se tudta teljesen kizárni a mosolyából, hogy mégis − nagyon megsérült valamikor ez a női génkollekció.
Áttelepülni Romániából gyakran veszélyes történet. Színésznőben élni és dolgozni. Egy szkafanderes apának két tökéletes testet felkínálni. Hat nem nyertre még egyet húzni. Ezekhez tényleg halált megvető bátorság kell.
Ez volt a hetedik (sikeres) kísérlet.
Marcikát két éve láttam, ő három volt, én negyvenhárom, meséli Szása Orsós Johannának. És ettől a kisfiútól láttam, emlékezett vissza a felidézhetetlenül távoli múltra: kétségbeesett kötődéssel kötni egyetlen viharos szeretet-forrásunkat, anyánkat. Mint száz Sámsonka.
Nehéz ezt kibírni élő embernek.
Ex-transz pasi jóbarát, Szása az ő haragját is érzi. Vagy dehogy. Nincs harag. Érzéstelenítés van, nagy veszteségek utáni visszavonulás. Belevakulva a mérhetetlen pusztulásba.
Ez, mint egy vezérszólam, elindított egy apró lelki malmot. Őrlődik, úgy lesz liszt, mondta Tolsztojnak a házitanítója, Szása pedig csak úgy magának, amikor Háznagy Elza lemondta a költöztetést. Jönnie kellett volna MegaCilin testvérünk teherautójával és villanyszerelni, rámolni, cipelni, helyrerakni, beüzemelni az új albiban, ahová Orsós Johannával költözött Szása. Farkasréten csupa férfirangú utca van, Angyalék postaládáján karcolt felirat: proli.
A lakásban klausztrofób spánielek szaga, ki tudja, hány alom kiskutya, aki kaparja az ajtót, nyüszít és bepisil, mert ki akar menni. A szabadba. A spájzban valami émelyítő, a szobákban több évtized dohányzás sárgája a falakon és a szemközti ház betonpillérjéről verődő fény szürkesége.
Szemészhez kéne menni? − tűnődött Szása, amíg Tükre pakolt, ő meg szégyellte magát. Nahát.
Háznagy Elzát az éjjel kirabolták − ezt az ura mondta a vonalason, aki épp nála aludt, és csak reggel felé szenderültek el. Idegen besurrant és elvitte a telefonokat, a ruhát, cipőt, táskát, zsetont, és egy gramm nudlit a cigis dobozzal együtt, a Lujza és a Magdolna sarkán, a Telekinél.
Tükör kezdett bepöccenni, zsákolt és dobozolt mint egy megszállott, valamitől belátta, hogy itt most nem számíthat Szására, ahogy Háznagyékra és másokra sem. Angyal lebénulva lézengett a folyamatban, egy sötét és hideg lakásba költözöm, mondogatta sötét és hideg lakásában, és bármit vett a kezébe a kirámolt fiókok, szekrények, asztalkák és dobozok tartalmából, hosszú percekig nem találta a helyét.
Menjél, mondta Tükör Szásának, aki folyton meglépett, sütiért, cigarettáért, macskaalomért, vagy visszavitte a tékába a dvdét, amit este néztek, míg Tükre felsöpört, letörölt, zsákolt és dobozolt. Csak ne sírjon, nézett Angyal után, aki egész héten extra elviselhetetlen volt, bántalmazó, zaklató és féltékeny.
Mit tettem, nézte Szása a telefonjában az smseket elhűlten, amiket ő maga küldött pár perce, majd ugorj be, ha lesz időd, Tükrének, nyugodtan húzzál el találkozgatni meg olvasgatni mindenféle faszokkal, elegem van a heterókból.
Angyal tisztán látta a bántalmazó és zsaroló Szását, aki hosszan, sóhajtva engedte hullani könnyeit, ökölbe szorított kezével arcát eltakarva.
---------
A fotót Szilágyi Lenke készítette.
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
Jelenségek a gettóból 8.
A képviselet tanúk jelenlétében becsöngetett, és felkért egy lakatost megvizsgálni a zárat, ha Szása nem költözik ki hamarosan. Megacilin testvér a háttérből kamerázott, amíg Szása az ajtóban tárgyalt. Én most egy kamerába beszélek? − kérdezte az energikus főnő, és beljebb lépett a lakásba, fia kaffogva követte: itt nem lehet ingyen lakni.
A jogkövető magatartást keresték ilyen trükkösen, az elűzetés vagy kifizetés szélsőségei között manőverezve.
Kérjenek kauciót vagy lelépést az új házfelügyelőtől, érvel Szása, aki szintén fizetett, amikor házmesterséget vásárolt, de a Turul le akarja nyelni a lét. Sajnos nem találom a szerződést, mondja mosolygós ügyvédnő, aki hét éve ezt az ügyletet kötötte, mi erről a pénzről nem tudunk, mondja a pirospozsgás bizottság. Mi semmire nem emlékszünk, rezeg ravaszságban megőszült közös képviselő bácsi a feleségével, aki tanúskodott a kifizetéskor hét éve. Már nem tudom visszaadni a pénzt, elfogyott és el is évült, emlékezik halványan a korábbi szolgálati lakó, immár tulajdonos, néhány nénike rafinált kiforgatója.
Szóval ezeknek ez a vér és becsület, nézi már-már elismerően angyal Szása a lapító kis lakásmaffiát. Szóval vagy úgy...
Kicsit ránkjár a rúd, szögezték le Orsós Johannával. Ez egy macsóista kifejezés, a rúd persze hogy a fegyverként használt fasz-ság. Röviden mindenkire rájár, a válság darál, nem csak felébreszt és megvilágosít, hanem paráztat és kiejt.
Ahogy a tetrisz lepörög, ahogy az egyformák dagadnak majd leomlanak, a magunkfajták sokasodnak majd elszállnak végül. És másfajták sokasodnak tovább, míg lecsengenek végül és újabbak sokasodnak, amíg kipukkadnak végül. És már csak azok vannak, akik addig is kevesen voltak és sokasodnak vagy egyedül maradnak, de végül.
Mert a vég folyamatos és szorgalmas, mint az örök születés.
Osztozunk a sorsban, és valóban, csapássorozat kezdődött, egy új világítónarancs sorozat, egy közeli becsapódású támadás. A. Szása nagyon érezte ezt, ahogy elindult az Öngyilkos Szépségkirálynővel, hogy aztán meg se álljon a bolygó-gyilkos klímaváltozásig a sokszintű morzsolódás.
Az Öngyilkos Szépségkirálynő önmagát beteljesítő jóslat: női szépség, valódi tehetség, tragikai alkat. Ez egy hormonkoktélt jelent a vérben: elviselhetetlenül erős kötésű minden kapcsolat, menekülés a halál. Öngyilkos Szépségkirálynő alter és retro, egy valódi érv Erdély visszaszerzéséért − álomnő.
Csakhogy felvágta az ereit három hete és Angyal tisztán érzi, hogy ezért most mindenki haragszik rá. Az ismerősök közül az ex-transz-pasija, egy lányos fiú, valamint Megacilin testvérünk, és Szása maga is azt vette észre, hogy haragszik. Erre a dafke kis nőre, akinek semmi a saját szépsége, aki azértse boldog, aki egyszerű Karenina vagy Bovaryné, menthetetlen, bele akar halni. Vagy − és Szása ezt se tudta teljesen kizárni a mosolyából, hogy mégis − nagyon megsérült valamikor ez a női génkollekció.
Áttelepülni Romániából gyakran veszélyes történet. Színésznőben élni és dolgozni. Egy szkafanderes apának két tökéletes testet felkínálni. Hat nem nyertre még egyet húzni. Ezekhez tényleg halált megvető bátorság kell.
Ez volt a hetedik (sikeres) kísérlet.
Marcikát két éve láttam, ő három volt, én negyvenhárom, meséli Szása Orsós Johannának. És ettől a kisfiútól láttam, emlékezett vissza a felidézhetetlenül távoli múltra: kétségbeesett kötődéssel kötni egyetlen viharos szeretet-forrásunkat, anyánkat. Mint száz Sámsonka.
Nehéz ezt kibírni élő embernek.
Ex-transz pasi jóbarát, Szása az ő haragját is érzi. Vagy dehogy. Nincs harag. Érzéstelenítés van, nagy veszteségek utáni visszavonulás. Belevakulva a mérhetetlen pusztulásba.
Ez, mint egy vezérszólam, elindított egy apró lelki malmot. Őrlődik, úgy lesz liszt, mondta Tolsztojnak a házitanítója, Szása pedig csak úgy magának, amikor Háznagy Elza lemondta a költöztetést. Jönnie kellett volna MegaCilin testvérünk teherautójával és villanyszerelni, rámolni, cipelni, helyrerakni, beüzemelni az új albiban, ahová Orsós Johannával költözött Szása. Farkasréten csupa férfirangú utca van, Angyalék postaládáján karcolt felirat: proli.
A lakásban klausztrofób spánielek szaga, ki tudja, hány alom kiskutya, aki kaparja az ajtót, nyüszít és bepisil, mert ki akar menni. A szabadba. A spájzban valami émelyítő, a szobákban több évtized dohányzás sárgája a falakon és a szemközti ház betonpillérjéről verődő fény szürkesége.
Szemészhez kéne menni? − tűnődött Szása, amíg Tükre pakolt, ő meg szégyellte magát. Nahát.
Háznagy Elzát az éjjel kirabolták − ezt az ura mondta a vonalason, aki épp nála aludt, és csak reggel felé szenderültek el. Idegen besurrant és elvitte a telefonokat, a ruhát, cipőt, táskát, zsetont, és egy gramm nudlit a cigis dobozzal együtt, a Lujza és a Magdolna sarkán, a Telekinél.
Tükör kezdett bepöccenni, zsákolt és dobozolt mint egy megszállott, valamitől belátta, hogy itt most nem számíthat Szására, ahogy Háznagyékra és másokra sem. Angyal lebénulva lézengett a folyamatban, egy sötét és hideg lakásba költözöm, mondogatta sötét és hideg lakásában, és bármit vett a kezébe a kirámolt fiókok, szekrények, asztalkák és dobozok tartalmából, hosszú percekig nem találta a helyét.
Menjél, mondta Tükör Szásának, aki folyton meglépett, sütiért, cigarettáért, macskaalomért, vagy visszavitte a tékába a dvdét, amit este néztek, míg Tükre felsöpört, letörölt, zsákolt és dobozolt. Csak ne sírjon, nézett Angyal után, aki egész héten extra elviselhetetlen volt, bántalmazó, zaklató és féltékeny.
Mit tettem, nézte Szása a telefonjában az smseket elhűlten, amiket ő maga küldött pár perce, majd ugorj be, ha lesz időd, Tükrének, nyugodtan húzzál el találkozgatni meg olvasgatni mindenféle faszokkal, elegem van a heterókból.
Angyal tisztán látta a bántalmazó és zsaroló Szását, aki hosszan, sóhajtva engedte hullani könnyeit, ökölbe szorított kezével arcát eltakarva.
---------
A fotót Szilágyi Lenke készítette.
A Jelenségek a gettóból korábbi részei:
Jelenségek a gettóból 1. - Háznagy Elza kalandjai Nyóckerben
Jelenségek a gettóból 2.
Jelenségek a gettóból 3. - Kultúrsokk
Jelenségek a gettóból 4. - Cicagettó 1.
Jelenségek a gettóból 5. - Cicagettó 2.
Jelenségek a gettóból 6. - Pénz-temető
Jelenségek a gettóból 7. - Válságstáb a Turul társasházban
Jelenségek a gettóból 8.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Már megint jó, jót tett neked a költözés, Szása.:) mint egy biztatásul, mert nem tehetünk mást, meg kell tanulnunk elengedni nőt, lakást, életet, értékeket, cicát és mindent...
Még akkor is, ha aktuálisan beledöglünk, mégis új rálátásokat, megértéseket és így lehetőségeket nyit. Látod az írás például...
A beszorítottságnál nincs pusztítóbb, ez neked csak jót hozhat, Szása. Mit gondolsz?
Megjegyzés küldése