Kettőszázkilencvenkilencedik hálaének (Napsugár-bakó)

"Hegyeket perel a pernye és
a korom kivirágzik -- Fekete
kocsányon dűlöngél az Este
míg a Telihold hidege testbe
költözik..."
Polgár Julianna versét a mai est kapcsán közöljük, hiszen azt Ladik Katalinnak, az irodalmi Centrifuga mai estje egyik résztvevőjének ajánlotta.

Polgár Julianna: kettőszázkilencvenkilencedik hálaének.
(Napsugár-bakó)

Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
(és Ladik Katalinnak születésnapra)

Ahogy távozik ahogy érkezik

lángra kap a Reggel az Alkonyért

mint a Nap -- És vasfüves fészkén

a főnixmadár alázattal áll

várja napsugár-bakóját -- Az

önégetés vagy az újjáéledés

hamuját hordja szét a szél

- az ostoros dörrenés-dürrögés -

Hegyeket perel a pernye és

a korom kivirágzik -- Fekete

kocsányon dűlöngél az Este

míg a Telihold hidege testbe

költözik -- A "megfagyott lélek"

ilyen elhagyott jámboran jeges

(mint megszálló szibériai menet)

Ahogy érkezik ahogy távozik

fölizzik kialszik - "lent és fent" -


1996. október 25., Budapest