Tímár Magdi Cilin: Gladiátortánc

Az Foci EB minket sem hagy hidegen: mi is játszunk egy kicsit. Amolyan női focit, esetenként férfiakkal. A kezdőcsapat egy hétig terelgeti a szöveglabdát, néha cserével. Bódis Kriszta, Gordon Agáta, Györe Gabriella, Tímár Magdi Cilin és Pálfi Balázs írásait olvashatják a héten - s természetesen mindenkit vár június 12-én csütörtökön este héttől az Irodalmi Centrifuga a Centrálban Bódis Kriszta íróiskolájának tanítványaival.
A kezdőrúgást Tímár Magdi Cilin ejti meg.


Gladiátortánc

Fut a fiú, fut a szép piros mezében, futnak a kékek is, de egy sem éri utol.
Valaha én is ilyen szépen tudtam elfutni a szélen, de a helyzet az, hogy szép cseleket sosem tudtam. Csak szaladni gyorsan a labdával, aztán mielőtt beleütköznék az első védőbe, nagy ravaszul lepasszolni és immáron labdátlanul sebesen megkerülni a morc védőt, visszakapni a labdát és huss, máris kapura törni, ha kell, megint passzolni, megint megkerülni, labda vissza, és hoppá, máris ott a gól.
Az én nevem Gert Müller volt, a Kareszé Crojf (de hogy kell lebetűzni?) és Misi volt Euzébio. Ja, és persze Frigyes a szomszéd utcából, na ő volt Pelé. Néha beállt a hugi is, de felváltva, hol ebbe a kapuba, hol a másikba, Nevet sem választott soha, mert nem érdekelte ez a dolog annyira; csak a kedvünkért tette le néha a pislogó szemű, ronda babáját, amelyik még sírni is tudott, ha a hátára döntötték és vissza. '74-et írtunk, én akkor voltam 11 éves a hugi 9. Anyai-apai ágon beszívtuk a foci szeretetét, Fradista szívvel.



Választhattam volna a Csepel-drukkerséget is, mert a papám harcos csepeli, de a zöld sasok szálltak közel hozzám. Szerettem a focit. Minden barátnőmet elcipeltem legalább egyszer az oroszlánbarlangba, és nem szégyellem, de ha gólt rúgott a Fradi, potyogtak a könnyeim.
Ma már nem szeretem a magyar focit és nem szeretem a Fradit sem. De az olaszok, a brazilok, az angolok, a spanyolok...
Most is, robog ott középen a kék mezes, cselez, tör előre, megint cselez, passzol, elfut, visszafut, átvesz, körülnéz, látom a tekintetén, hogy akarja, nagyon akarja, nem csak úgy, tessék-lássék módon, hanem elszántan, ahogyan kell. Rúgja is a gólt, aztán nagy az öröm, szalad boldogan, szép izmos a lába, fut mellette még vagy négy kékmezes, utolérik, leteperik, ölelik, csókolják. Gladiátortánc.
Azt hiszem, szeretni is csak így érdemes. Ahogyan ezek fociznak. Soha többet nem megyek ki az Üllői úti pályára.