Pálfi Balázs: Macifoci 1-2-3

"Vajon edzésen történt meg az eset, vagy már meccsen? És ha igen, vajh nem EB-n e? Ám ha jobban szemügyre vesszük, akkor már egyértelmű: itthon történt az eset... A mezére hátul rá van írva: „HONVÉD”." - ICA focitörténelmében Pálfi Balázs másodszor jut labdához, de rögtön át is adja a lehetőséget három medvének. Vajon miért?


Törekszem a lehető legegyértelműbb megfogalmazásra. Ez a bevezető magyarázat a következő három részhez. Lassan 2000 maci költözött be hozzánk, ebből hármat írok körbe egy kicsit. De miután minimalista, és/vagy inkább maximalista módon szeretnék pontos lenni, ezért szinte reménytelen a feladat teljesítése. Hogy érthető legyen a 2000 maci beköltözése/beszerzése, szinte mindent ki kellene adni magamról/magunkról. És akkor meztelenek maradnánk az én bio Misemmel. Ezért óvatos leszek, szelektálva írom az ismertetést. Ez volt tehát a bevezető bevezetője.
A macik története a következő (a történés szintjén): bolhapiac és falikerámia függő lettem túl életem delén (vagy éppen akkor), azaz megvettem minden általam megfizethető agyag, porcelán, vagy más anyagú lapos tárgyat, amit fel lehetett helyezni a falra. Néhány év múltán elfogyott a hely, és amikor már látszott, hogy több nem fér, az időközben életem párjává vált bio Misem társult velem a függésben, ő macikat vett. Aztán már én is. Megveszünk minden nem textil maci figurát, amit megengedhetünk magunknak, szeretjük, ha sérült is, sőt... Szóval nálunk mindenhol macik laknak − majd kétezren −, és még férnek. Az itt megjelenített 1-2-3 előéletéről semmi adatunk nincs, nem emlékszem, hogy kitől vásároltuk, hol és mikor. Csak vannak, mert szeretjük őket...

Maci 1.

Vetődik. Elkapta a labdát, nem született gól. Kíváncsi lennék, ki rúgta a labdát, ami érzékelhetően kisebb, mint a figura feje, és fociszerűen megrajzolták a labda bőrszerűségét, sőt egy ponttal jelezték a szelep helyét is. Vajon edzésen történt meg az eset, vagy már meccsen? És ha igen, vajh nem EB-n e? Ám ha jobban szemügyre vesszük, akkor már egyértelmű: itthon történt az eset... A mezére hátul rá van írva: „HONVÉD”. A figura nagyság kb. 7 cm. Amúgy ez is sérült darab, az ovális alap, a gyep elrepedt. Mi már ragasztottan jutottunk hozzá. Ha felfordítjuk a tárgyat, akkor a lapba bekarcolt szöveget találunk, aminek sajnos nincs megfejtése: Jékájnak 1961 (aláírás) G. A műtárgy szignója szintén a hátlapon található, a kézírás (karcolás) stílusa megegyezik a középen található „Jékának 1961 G” – jével: Izsépy. A maci nemére nem utal semmi, arckifejezése vidám, örül, hogy elkapta a labdát. 2011-ben lesz 50 éves. Én már tavaly elmúltam annyi, de azért próbálkozhat: hátha utolér. Nálunk nyugalomra talált, örökkön vetődik, míg tart az életünk.


Maci 2.

Rúgni készül. A bal lábát furcsán hátrahajtva mintegy ráfordul a labdára. Ez nem biztos, hogy foci, nem látszanak a bőrcsíkok, és enyhén ovális. Mindegy, labda. A Maci 1. meze egybeszabott, a farok szabadon lóg ki a HONVÉD felirat alatt, míg e tárgy öltözéke két részes. Az alsó világoskék színű, és ez esetben nincs az állatnak farka, valójában emberszerűvé formálták meg a fenekét. A sárga felső miatt is gyanús lehet Maci 2. neme, ugyanis nőies gallért szabott az alkotó a trikóra – no erre mondta az én bio Misem, hogy biztos buzi. Lehet, de talán transznő, vagy transzférfi – mármint medvében. A figura mintegy 15 cm, és ugyan a stílusjegyek alapján nem valószínű, de azért van esély, hogy ugyanabban a műhelyben készültek. Erre utal a talapzat hasonlósága, valamit a két figura tekintete. Nagyon gondosan formázták meg a tekintetüket. És ha hinni lehet a talpazatba vésett szövegnek, akkor az is azt erősíti, hogy az illető labdát rúgni akaró személy neme nő, ugyanis az van oda/abba/belevésve, hogy Erzsi.
Néha ilyen egyszerű. Ha majd egyszer megszólal, és szóba elegyedik velünk, akkor mindent megtudunk róla. Azt is, hogy kinek akarta éppen rúgni a labdát, netán EB-be gondolta magát? De mindegy is most, várni kell a feléledésére.

Maci 3.

A jobb hóna alatt szorongatja a labdát, fűzött bőrfocit. Komoly darab, a talpazattal együtt 20 cm. Ő a falon lakik, ugyanis azt találta ki a készítője, hogy valamiféle síkból domborodjon ki. A gyepes pályát jelképező alap törött volta tette számunkra birtokolhatóvá, így ki tudtuk fizetni az árát. Azt persze már nem tudom, hogy konkrétan mennyibe került, de a sérült áru mindig olcsóbb. Ez is Izsépy, mint Maci 1. Alkata szerint pocakos férfi lenne, de a mez felső része őt is gyanússá tesz nemileg. Férfi vagy nő. A világoskék, hosszú ujjú mez gallérja kissé feminin, mint ahogy az azt összefogó masni is. Így írva/nézve derült ki, hogy kettő egészen biztosan, de lehet, hogy három Izsépy Margit által készített focizó macink van. De vajon ki lehetett ő? Az internet keveset ír róla: „Iparművész keramikus, a negyvenes évektől foglalkozik a kerámiával. Munkáival részt vesz a 1947-es kerámia és az Ernst múzeumban rendezett 1952-es Iparművészeti kiállításon. Az 1950-es években a Kerámia Iparművész ktsz-be és otthoni műhelyében dolgozik. Legismertebb munkái, Afrikai törzsi néger szobrai, amit nagy szériában gyártottak.”

A három tárgy nem reprezentál senkit és semmit. Sem a nemeket, se a medvéket, se minket, de Izsépy Margitot sem. A foci eb-t (lásd Énfoci önnőkkel) pedig még annyira sem. Mindenesetre az már bizonyos: kiterjedt medverokonságunk 3 tagja közelebb került hozzánk. Remélem, nem teszik fel a kérdést: miért kell ennyi macinak nálunk lakni? De ha mégis, akkor az a válasz, hogy ezek a meleg ikonnak számító lények fontosak nekünk. De azt ne kérdezzék, kik vagyunk mi. De ha mégis, akkor az a válaszom: emberek, akik így lettek önmaguk. Vagy valami ilyesmi...