2008. június 13., péntek

Györe Gabriella: Focibana (ikebana)

A foci a férfinek a megmérettetés terepe: van a csapat, és van az ellen.
A fociban a férfi megtapasztalja a társaság gyönyörét.
A fociban a férfi háborút játszik.
A fociban a férfi közösen vadászik egy kerek, guruló zsákmányra.
A fociban a szabályok jól érthetők.
A labda a férfi G-pontja.

A foci a férfinek a megmérettetés terepe: van a csapat, és van az ellen. A fociban a férfi megtapasztalja a társaság gyönyörét: a csapattagok bajtársiasságán múlik az élete. A fociban a férfi háborút játszik, s mégsem kell fizikailag meghalnia.
A fociban a férfi közösen vadászik egy kerek, guruló zsákmányra, s akkorát rúg bele, amekkorát csak tud, hogy azt végső nyughelyére segítse. A fociban a férfi más férfiakkal van összezárva: együtt szaglanak az öltözőkben, együtt sunyítanak az edzői fenyítés alatt. Együtt tapasztalják meg a nagyvilágot, az ellenfél technikáit: együtt buknak vagy együtt emelkednek; a fociban a férfi úgy olvadhat össze saját nemével, hogy közben nem terheltetik meg az erkölcs tiltó eszméi által, ha tetszik, kis távolságot is tarthat, énjét egyszerre őrzi és adja oda, nyitja meg a közös tapasztalatoknak: a fociban a férfi másokkal együtt lehet önmaga.



A fociban a férfi a csapattagokkal, a harcostársakkal, a katonatársakkal, a vadászhorda tagjaival együtt a harcmezőre, a csatatérre, a dzsungelbe képzeli magát; a fociban a férfi együtt küzd, élete múlik az együttműködésen, s ha nyer, zsákmány és préda várja: jutalma a győzelem és valamennyi állat. (Beleértve az asszonyit is, akit már az Úr is csupán a férfi oldalbordájából teremtett.)
A fociban a férfi megélheti, hogy ő van a csúcson. A labda a férfi G-pontja. A fociban a férfi nedvesen dohogó gőzökkel telt esőerdőben pumát kerget, majomcsapat makogását és örömünneplét hallja a fák lelátómagasából, madárvijjogást az éggramofonból; a fociban a férfi arénázik: vérszagot érez, ráérez az ízére, s addig űzi a vadat, míg ő vagy a másik ki nem múlik. A fociban a férfi vért szagol és érez, de saját vérét megtartja magának: a foci gazdaságos sport – veszteség nélküli, még akkor is, ha veszít.
Ha viszont nyer, a fociban a férfi mitikus hőssé nemesül – az antik héroszokkal egyesül az olimpiászokon. Hüppolitész, Kallimakhész vagy Arión, Atlasz és Héraklész idomai az övé, a tornacsarnokok férfibarátsággal telt levegőjét szívja, meztelenül egyesül a természet erőivel, nap süti vállát, szellő lebegteti hajfonatát, s tiszta értékek mentén rendeződik el a világ: mennyit ér egy szép vádli, egy jól kidolgozott karizom, egy szépen kimunkált, nyolcszögletes has. A fociban a férfi megéli az esti lakomát is, de nem kell a künikoszokhoz, a szofistákhoz vagy más mesterekhez járnia, nem fárasztja Thálész, Parmenidész vagy Empedoklész; Szókratésszel mulat, de nem ebszélget vele – a fociban a férfi megélheti a nemtelen testit anélkül, hogy meggondolná, mit él meg.



A fociban a férfi kimenekül a jelenvalóból. Harcmező vagy dzsungel, tornacsarnok vagy akadálypálya: a fociban a férfi elvándorol, mint a legkisebb fiú, az Óperenciás tengeren, a nagy vizeken, az Üveghelyen túlra, éppen oda, ahol a kurtafarkú malac túr. Se valós méretek, se valós arányok. A fociban a férfi felnőttként élheti meg a mesét, ahol a jó – jó, a rossz – rossz. Az elesettek védelmet találnak a sárga és piros lapok, a kiállítások, a sípszó, a bajtársi kötelesség mögött, ahol mindennek megvan a maga színe, s csak az a színe van; ahol a szabályok egyszerűek és jól érthetők. (Ezért is élvezet tapasztalni, ha a más, a másik /a nő/ nem érti a les-szabályt.). A fociban a férfi anélkül lehet gyerek, sírhat, dühönghet és örülhet önfeledten, hogy ezért kinevetnék.
A fociban a férfi megistenülhet – övé lehet a világmindenség a nőkkel, a pénzzel, a hírnévvel és hatalommal együtt.

A fociban a férfi az a férfi lehet, aki mindig is szeretett volna lenni a focin kívül. Csoda-e, ha a férfi szereti a focit?

5 megjegyzés:

Togó írta...

Ha már ikebana, szép csokrot sikerült kötni a gondolatokból. Bár a kompozíciót elnézve felmerül a kérdés, hogy a leírt gondolatok valóban csak a férfira, vonatkoznak, vagy tekinthető ez globálisan az emberiség azon részére, akik szeretik a focit?

Tagadhatatlan tény, hogy a nők között is szép számmal akadnak, akik szeretik a focit, és nem csak a les-szabállyal vannak tisztában... Mi több, fizikálisan is művelik ezt a játékot, nem is akármilyen szinten. Csapatokba tömörülnek és bajnokságokon vesznek részt. Nem csak határainkon túl, hanem azon belül is. (www.noilabdarugas.hu)
Játékukat, reakcióikat elnézve különbség nem látható. (http://uk.youtube.com/watch?v=2nLB9890Uss)

Elgondolkodtató, hogy a leírt gondolatokkal, ismérvekkel, amik a férfinek privilegizálnak mindent a focicival kapcsolatban, nem minősítjük-e kényszerűen férfivé a hölgyek ezen csoportját, megbántva ezzel női öntudatukat?
A leközölt írás alapján a játék szeretetéhez, a vele megélt élményekhez ugyanis férfinek kell lenni. Nőként nem lehetnek egyenrangú felek legfeljebb csak trófeák.

Felmerülhet azonban még egy apró, ugyanakkor cseppet sem jelentéktelen kérdés az olvasóban. Az az emberi lény aki nem szereti a focit, és nem nő, az tulajdonképpen ki? A leirt gondolatok és ismérvek nem vonatkozhatnak rá, így férfi biztosan nem lehet. De akkor ki ő valójában?

A fentiek alapján úgy gondolom a férfi helyet a játékos, esetenként az ember szó használata helyesebb lett volna.
Ettöl eltekintve, a szerző a tőle megszokott módon, egy roppant jól sikerült, szórakoztató írással tette gazdagabbá olvasóját.

Végül, mielőtt az a vád érne, hogy túl komolyan veszem ebben a szórakoztatásra szánt írásban foglaltakat, álljon itt egy link. Ebből kitűnik, hogy van alapja a férfiak csendes infantilizmusának, amire az közöltek burkoltan utalnak. :-)
http://uk.youtube.com/watch?v=SFrMSzoLXIU

PozAko írta...

Gratulálok, kellemes írás.

Az írásról nekem elsősorban a jelenleg futó labdarúgó EB s annak dimenzió jutottak eszembe, talán azok miatt a dimenziók miatt, amelyekbe a foci elhelyezésre került.

Viszont ez profi labdarúgás, ahol igenis az játékosok istenekké válnak, vagy elbuknak. Hasonlóak érvényesek az amatőr játékra, kezdve az alkalmi játéktól mondjuk a megye III-ig, ahol a játék öröme sokkal inkább érvényesül, mint a megdicsőülés.

Node a foci sosem volt egyszerű történet, és itt, a tízmillió szövetségi kapitány országában mindig megvan mindenkinek a véleménye. ;]

Köszönöm az írást! ;]

luckylany írta...

togó: "focici" :) ez annyira bájos elírás, hogy ki kellett emelnem. A linket köszönöm.
Az írás inkább gondolatkísérlet volt, nem kívánt mindenkire érvényes állításokkal élni; csupán a focizó férfiak köréről próbált állítani valamit - így általánosítás, s mint minden általánosítás, valahol hibádzik kicsit. Ennek vállalása mellett is tartom, hogy ezeket az érzéseket és élményeket is megélheti egy focista a játék közben, s azt gondolom, többségükben meg is élik. A focizó nők pedig egy férfiak által kialakított jáékot vettek át, így nem csoda, ha reakcióik azonosak - tanult mintákat követnek, nem alkotnak sajátokat.

pozakó: istenekké válnak, vagy elbuknak - s mégis: játék. Nem tét nélküli, de olyan tétekkel játszik, amelyekkel úgy érdemes, ha tudjuk róluk, hogy valaminek a mintái, leképezései... vagy így valahogy, de nem oksokodnék: örülök, ha tetszett, s annak is, hogy véleményszabadság van :)

Togó írta...

Hmmmm, valóban bájos elírás. Ami külön bájos, hogy az interneten erre is lehet találni megfelelő képet. :-)

A gondolatsor ebben a formában helyes, szerintem. A focista éli, élheti meg ezeket az érzéseket és élményeket függetlenül attól, hogy nő vagy férfi.

A foci történelemre nézve valóban elmondható, hogy a focizó nők, egy férfiak által kialakított játékot vettek át. Azzal viszont vitába szállnék, hogy a reakciók átvett, tanult formák lennének. Ezek nem tanulhatók, inkább mondanám spontán emberi reakciónak, azon belül is gyermekinek. Ha megnézzük a kisgyerekeket, akiknek ha bánatuk van sírnak, ha öröm éri őket, ugrálnak, nevetnek, sikongatnak, tapsikolnak. Ezeket nem kell tanulniuk, velük született érzelmi reakciók. Őket még nem fogják a társadalmilag belénk nevelt korlátaink, így a különböző érzelmi kitöréseké sem.
Játék közben ezek a gátak dőlnek le és engednek utat az egyénekben meglévő különböző érzelmi megnyilvánulásokra. Persze annak megfelelően, hogy a gólt adta vagy kapta. :-)

Madame Chauchat írta...

Biztos minden rendben van ezzel az írással? És pont itt az ICÁ-n... Csak olyan kurta farkú malacosan, mert nekem is ennyi jutott, rémlik fel a "török vér", ahogy egy nő látja. Meg az "ellen", ami belül, vagy a nemek között, esetleg mindenki mindekivel vagy mindenki ellen?
Pl. a férfiakról, általános következtetésekben?

A nő a férfi G pontja. Meg a labdás közösség.