Magyar oldalas

„Az állítják, az EGYIK oldal utálja a zsidókat, a hunokat, a neonácikat, a cigányokat, a homo- és a heteroszexuálisokat. Cseles. A MÁSIK oldalnak létérdeke, hogy ezt terjessze. Az egyetlen fegyvere arra, hogy hatalomhoz jusson vagy abban maradjon, ha megtéveszti az összes MÁSIK oldali értelmiségit és a 'csak azt ne, hogy' politikát folytat. Elég siralmas az olyan állapot, amiben azt tudjuk, hogy mit ne... és nem tudunk többet mondani.” – Czapáry Veronika különvéleményt fogalmaz meg, s keserű szatírában játszik el a gondolattal: mi van, ha az oldalakat felcseréljük.

EGYIK vagy MÁSIK oldali vagy? Nagyon vicces, hogy következetesen EGYIK oldalinak minősítik azokat, akik meggyilkolták a cigányokat. Elolvastam az EGYIK oldali médiában az erről szóló jelentéseket, amik korrektek, szomorúak a gyilkosságok miatt és a rendőrökön számon kérik, miért nem nyomoztak eleget az ügyben. Ha mélyebben beleásom magam - bár nem tudom, mennyire lehetséges ez egy olyan embernek, aki nem politikai újságíró, hanem olvasó -, nekem szinte nyilvánvaló: a MÁSIK oldali média rágalmazó hadjáratot folytat az EGYIK oldal ellen. Mindent az EGYIK oldalra akarnak kenni. Én EGYIK oldali vagyok, és csupán azzal, hogy választottam, kivívom a MÁSIK oldal gyűlöletét. Én ezt nevezem gyűlöletpolitikának.



De mennyire vicces is ez az oldalazás! Az EGYIK oldalt lefasisztázzák, lecigánybűnözőzik és antitoleránsnak minősítik. Az egyetlen módszer arra, hogy az EGYIK oldal lejárassa a MÁSIK oldalt, ha hazudik és titokban csal a választásokon, hamis kopogtatócédulákat gyűjt és átrajzolja a kerületeket. Mindez engem a sátáni módszerekre emlékeztet: hátba támadni, övön alul ütni, rutinból és felismerhetően hazudni, olyan módszereket alkalmazni, ami ellen sem EGYIK, sem MÁSIK oldal nem tud védekezni. Válogatott formákban lehet embereket egymás ellen uszítani, aztán jön a 'szeressük egymást, gyerekek'? – ugyan már… – aztán a 'hát miért vagyunk ezen a gyönyörű kék bolygón?' közhely következik.

Azt állítják, az EGYIK oldal utálja a zsidókat, a hunokat, a neonácikat, a cigányokat, a homo- és a heteroszexuálisokat. Cseles. A MÁSIK oldalnak létérdeke, hogy ezt terjessze. Az egyetlen fegyvere arra, hogy hatalomhoz jusson vagy abban maradjon, ha megtéveszti az összes MÁSIK oldali értelmiségit és a 'csak azt ne, hogy' politikát folytat. Elég siralmas az olyan állapot, amiben azt tudjuk, hogy mit ne... és nem tudunk többet mondani, csak annyit, hogy ki ellen lehet fellépni és kit kell gyűlölni. Természetesen gyűlölnöd kell - ez a kiindulás. A retorika. Egy ellenségkép, amit kivetíthetünk a másikra.



'Ki legyen a Miniszterelnök Úr?' - népszerű kampány.

A politikusaink jó része börtönben ül, az egyiküknek naponta írtak levelet, hogy mondjon le mandátumáról, amit fenntartani pártjának már nem éri meg. Hogyan jutott börtönbe, miközben jó részük ugyanazt csinálja? Miért pont őt hagyták veszni? Ugyan már! Néha a polip egyik karját le kell vágni és az utakat is elvarrni, ami a polipfejhez vezetne. A MÁSIK támadja az EGYIK oldalt, 'koholt vádak', 'ez nem igaz, uraim', mondják, miközben a házelnök nő. Ötpercenként kell őket figyelmeztetni a férfiuralmú magyar politikában, hogy házelnökasszonyt mondjon, kérem, kérem, nem vette észre, hogy nem úr, hanem nő, aki ott ül? Ez ugye csak véletlenségből eshet meg?

A SZÉLSŐEGYIK oldaliak és SZÉLSŐMÁSIK oldaliak rosszak, gonoszak, fanatikusak és borzalmasak – de az EGYIK vagy MÁSIK oldal nem! Ez lenne a KÖZÉP. Viszont a SZÉLSŐEGYIK oldali magával rántja a középet. Tulajdonképpen mondhatjuk úgy is, hogy a SZÉLSŐEGYIK oldal a MÁSIK oldal bérence, azért bérelték fel, hogy a SZÉLSŐt és a KÖZEPet összemosó emberek meggyűlöljék az EGYIK oldalt. Mindenki a másik SZÉLSŐEGYIK- vagy SZÉLSŐMÁSIK oldaliságára hivatkozik, amikor gyűlöletet akar kelteni. De hol a KÖZÉP? Ami kiegyenlít, ami szeretetet hirdet? Miért kell mindenáron kategóriák közé szorulni, vonulni? Magyar sajátosság? Honnan ez a kiengesztelhetetlen gyűlölet a két oldalban egymás iránt? Jöhet a 'szeressük egymást'?



Természetesen ez is közhely, mert ez a politikai közhelyek országa. Nekünk pedig, legyünk bárkik is, állást kell foglalnunk: EGYIK oldaliak vagy MÁSIK oldaliak vagyunk-e? Megosztottság és ellenségeskedés van - olyan nincsen, hogy innen elfogadom azt, onnan meg ezt, aztán szevasz. Szevasz Magyarország, szevasz mérhetetlen engesztelhetetlen gyűlölet egymás iránt. Szevasz totális egymás melletti elbeszélés és a másik mondanivalójának meg nem hallása. Szevasz politikai retorika és a vezérek csodálatos beszédei. Szevasz Internacionálé. Szevasz női politikus, akit kiutalunk az EU-ba, nehogy diszkriminatívnak tűnjünk, míg mi, kemény férfiak a focipályán és focihasonlatokkal vonulunk ki-be a politikából. Megmutatjuk, kinél a labda, ki lövi be a gólt, melyik férfinak hol a helye a pályán, a nagy dzsungelháborúban, a politikai pankrációban. Kapus voltál? Csatár vagy? Mert nem mindegy ám!

Hazudjunk folyamatosan, és gondoljuk mindenkiről, hogy hazudik? Azt már nem! Szevasz Magyarország.



Ki hogyan néz ki kívülről? Politikus elgondolkozott már ezen, amikor beszédet mond? Valamelyik kommunikációs tanácsadója figyelmeztette erre? Az egész egy vicc lenne, ha nem menne a bőrünkre. Komédia. Első jelenet: mit mond a politikus és mit mond a sajtó. Második jelenet: a politikust nem érdekli, hogy tegnap szóról szóra az ellenkezőjét mondta, bocs, megváltozott a véleményem, már nem úgy gondolom. A sajtó röhög és közvetíti a politikus újabb nyilatkozatát.

A sajtó mindennap különféle székházaknál kuncsorog egyetlen szóért vagy mondatért, szóljanak valamit arról, ami a bőrünkre megy. Esetleg rohangálnak egyik helyszínről a másikra. Könyörögnek a nyilatkozatokért. A sajtó e megalázó helyzetéből viccet csinál. Ebben az országban nincs tájékoztatás: menthetetlenül fullad bohózatba minden. Egymás zsarolása, támogatásmegvonás, lobbizás, kihátrálás, aláírás, alá nem írás - háttéralkuk mellett a közvéleménynek szánt nagyjelenetek. Megtudjuk azt is, mely érdekek mozgatják a jelenetek szereplőit: elemzők soha nem látott hada csemegéz a láthatóból, s köt fogadásokat a nem látható, csak tudhatóra.



A székházak előtt napokig virrasztó sajtó újra és újra bejátssza a hallgatag, mogorva, elhárító, alig-alig nyilatkozó politikusokat, ahogyan székházakhoz jönnek, székházaktól távoznak. A sajtó fényképez és kérdezget. Van, aki egyszerűen félrelöki őket, van, aki csak lesajnálóan néz. Mindezt mindenesetre felveszik - biztos, ami biztos.

Aztán egy nagy esemény: az egyik politikus véletlenül áthajt a piroson, ráadásul ezzel egy időben még mobiltelefonozik is, utána azt nyilatkozza, nem emlékszik semmire. A sajtó felveszi, többször bejátsszák. Legalább van mit közvetíteni a minket érintő kérdésekből. Közben zajlik a 'Ki legyen a miniszterelnök úr?' játék: telefonkönyv.



A sajtó különféle oldalai a közös viccben egymásra találnak. Mégiscsak jó közösségkovácsoló szerepe van a közös virrasztásnak. Egymásnak adják az infókat, ráadásul a telefonokat is le kell ellenőrizni, melyik képviselő sms-ezett folyamatosan az ülés alatt. Hálásak lehetünk: a magyar közviszonyok népszerűvé tették a politikát: még azok is nevetnek, akik amúgy nem olvasnak politikai cikkeket.

Vicc? De kin nevetünk?