Kiborult a varázsretikül

„Remélem érzékelik, kedves olvasóim, hogy ma nem szokványos önvédelmi tanácsadás lesz.[...]” „Nyomjunk egy vérgőzös, szaftos Húsvéti Ellenállást!” − Ünnepi önvédelmi tanácsadás valamint kezelési útmutató lomtalanítási kóborokhoz és pártszatírokhoz – Tímár Magdi Cilin varázsretikülje már a Szivárvány-centrifugán kiborult. Mi csak lefotóztuk.

Tímár Magdi Cilin: Varázsretikül

I.
Közeleg az újabb keresztény ünnep. Rögvest kimentem a piacra, hogy megfelelő mennyiségű bárányhúst vegyek sajttal, olajbogyóval, szőlővel. Nagyon el is fáradtam, pedig idefele jövet egy hihetetlenül nagy sztori jutott eszembe, de sajnos közben megittam egy sört és szaunázni voltam, tehát teljesen leszívott a világi lét.
De az önvédelem nem alszik! Nyomjunk egy vérgőzös, szaftos Húsvéti Ellenállást!

Képzeljék el, kedves nőtársaim, hogy mit sem sejtve igyekeznek hazafelé a jóleső húsvétolásból, kis varázsretiküljük mellet egy kosárnyi hazai csemegével. Főtt tojással, sonkával, újhagymával, retekkel, nem beszélve egy nagy csokor nárcisszal vegyített tulipánról mindezek tetején. Bizony sietniük kell, mert lassan szürkülvén jő az este és szállingózik az utcára a majdnem józan férfihad, mint megannyi éhes, vérgőzös ALIEN. Ha nem érik el idejében kedves olvasóim az aktuálisan érkező szigethalmi járatot, akkor bizony végig kell gyalogolniuk azt a 20 perces gyilkos utat, mely a HÉV megállóhoz vezet, pontosan 23 kocsma érintésével...

Amint elértük az első útmenti csehót, szűk kis körívben kanyarodjunk el a bejárattól, mielőtt onnan a véletlenszerűen kitántorgó helyi kanszörny belénk botlana és támaszkodásnak éppen be nem illőn megpróbálna mellünkbe kapaszkodni, majd szörnyű állkapcsának mozgatásával rábírni minket a párosodásra. Ne essünk pánikba, minden szörnynek van gyenge pontja, így a legjobb, ha kis csemegés kosarunkból előtépjük a friss újhagyma-köteget, (melyet a mamánk még nem mosott meg, csak lerázogatta róla a földet) és kérés nélkül beletömjük az orrnyílásaiba, jó mélyen fel, hogy a szemein lássuk a megtett centimétereket. Nagyon hatásos, és mire feleszmél mi már lőtávolon kívül vagyunk...

Természetesen óvatosnak kell lennünk, hiszen az alig pár száz méter, melyet sietve megteszünk, egy újabb borgőzös kricsmi felé vezet, és megeshet, hogy a nyitva álló ajtó mögül orvul kitámad egy még soha nem látott xenomorf hím és ragacsos nyálával igyekszik magához tapasztani. De óvakodjunk az érintésétől is, a nyála az elfogyasztott tömény szeszektől minden bizonnyal súlyos égési sérüléseket okozna rajtunk, nem beszélve az elszenvedett traumáról. Ha már így esett, a legjobb, ha néhány csinos retket hívunk segítségül kis kosárkánkból, és egyiket a másik után lenyomjuk a torkán, nem számolva. Ne sajnáljuk tőle még akkor se, ha már minden kétséget kizáróan kitapintható, hogy a légcsöve is megtelt.

Ne foglalkozzunk a dologgal hosszú ideig, hiszen sietnünk kell, hogy elérjük a HÉV-et, így hagyjuk szörnytársaira, ők majd végeznek vele. Ha már elég távol jutottunk és sikeresen megvívtunk a többi undorító lénnyel, ne bízzuk el magunkat, mert előfordulhat, hogy némelyikük a kocsmai bázistól távolabb áll lesben, egy kisebb hányadéktócsa mellől kémlelve. Ha véletlenül figyelmetlenek lennénk, s bűzhödt leheletével, hányástól ragacsos ujjaival sikerülne közel férkőznie hozzánk, a legjobb, ha az egész csokor nárciszt a tulipánokkal együtt kíméletesen kiemeljük a kosárkánkból. Legalulról kivesszük a HVG legfrissebb kiadványát és szorosan összecsavarva torkon szúrjuk vele, aztán a kosárral addig ütjük a koponyáját, míg nem jegyzi meg fejből a BÉT heti jegyzéseit. Siessünk a HÉV megállóba, kedves nőtársaim, és legközelebb érjük el azt a hülye helyi buszt.


II.
Elromlott a porszívónk, egyszerűen úgy szív, hogy nem szív. Márpedig a nemszívó porszívó nem porszívó, inkább porhintő. Nőm utasítására most leviszem a szerelőhöz, és ha megtámadnának fényes nappal egy nemszívó porszívóval a kezemben, nagyon mérges lennék, mert már így is nagyon mérges vagyok.
Remélem érzékelik, kedves olvasóim, hogy ma nem szokványos önvédelmi tanácsadás lesz. Hanem az élet kegyetlen tanítása arról, mit tegyen a nő egy nemszívó porszívóval a kezében, ha mégis megtámadják fényes nappal az Üllői úton...!?

Mindössze húsz percet töltöttem távol otthonomtól, és ez elegendőnek bizonyult arra, hogy ismét ráébresszen: az élet merő horror.

Szóval, kedves nőtársaim, fogtam a nemszívó porszívót és magamhoz öleltem, olyan szívvel-lélekkel, mintha a gyerekkel mennénk moziba. (A gyerek elaludt a Kill Bill elején a Corvin moziban, hát mit mondjak, nem rám ütött, amúgy egy tündér, négyéves kislányka görény.
Na tehát, kiléptem a szorosan ölelt spanyol márkájú porszívómmal s miután körbepillantottam (egyetlen porszívó-rabló sem járt az utcán) kellő önbizalommal megindultam a közeli kisgépszervizbe. A gégecső olyan harciasan lengett, hogy éreztem magamban a Jedik erejét, csak azt nem értettem, miért nem tudom megszerelni ezt a kis nyomorult porszívót.
Mikor elhaladtam az ingatlanközvetítő szuperkáefté üvegajtaja mellett, a még le nem bontott, de már bontás alatt álló, speciálisan, szinte kultikusan málló bérház bejáratából hirtelen, mint egy pályát tévesztett meteor elém penderült egy olyan izé. Szóval egy megmagyarázhatatlan edényféle. Már mindenki készült a lomtalanításra, és nekem volt akkora szerencsém, hogy nem álltam a galaktikus röppályán.

Ölelkezésem a porszívóval egyre szorosabbá vált, a gégecső is fenyegetőbben himbálózott. Alig tettem meg néhány bátrabb lépést, mikor gyönge kis vállamra hátulról egy kéz nehezedett. - Ez az enyém!- hallottam a felszólítást, és nem értettem, hogy micsoda a kicsodáé...?! - Tedd le! - hallottam újra azt a furcsa "reszelj matróz" hanghordozást és megértettem mindent a világról.

Dehogy teszem. Ez a saját szívóm!- hallottam önnön hangomat, mely elárulta félénk és mégis harcias énem, mely nőstény raptor, kegyetlen és szociálisan érzékeny őslény, igen magas túlélési IQ-val.
Támadóm egy Yeti típusú őslakos volt, akkora manccsal és fejjel, hogy földbegyökerezett a jobb lábam, és a bal csak azért nem, mert a Yeti rajta állt.
Enyém a porszívó - közölte lakonikus egyszerűséggel és már nyúlt is érte. - Az asszony véletlenül dobta ki. - fejezte be és mélyen a szemembe nézett. Oda aztán nézhetett, mert bal lábam zsibbadása okán a szemem is elhomályosult.
A magáé... - nyögtem egyszerre pikírten és leforrázottan, mikor böszme nagy mancsába nyomtam az einstandolt háztartási nemszívót. Hazaérve felbontottam egy üveg sört, hátradőltem és bekapcsoltam a tévét.
Jövő héten veszek egy új porszívót.


III.
Ez itt a Varázsretikül különszáma a Holdról.
Felhívom figyelmüket, ez most szigorúan 18 éven felüli liberális, baloldali elkötelezettségű nőolvasóimnak szól, kérem mások lapozzanak egyéb fórumokra. Köszönöm megértésüket.

Nem jut eszembe egyetlen bátor nő neve sem, aki a Holdon járt volna, csak azé az amerikai betyáré, de persze tudom jól, hogy valójában Ő sem. Az egész csak becsapás, ámítás és illúzió volt. Ez a véleményem, mióta egy éjszaka több sört ittam a kelleténél és elgondolkodtam a világ dolgain, még közvetlenül a szavazás előtt, Rákay Philip frissen nyírt fejére pillantva.
Rájöttem az egyetlen igazságra: még nem járt ember a Holdon. Mert akkor az hogy lehet, hogy azóta senkise, még a kínaiak se landoltak a Holdon, miközben annyian röpködnek a kozmoszban? És azt is rögvest tudtam, hogy azért nem járt ott még senki, mert onnan nincs visszaút. Hát persze! Hiszen ott épül az új fidesz székház, komplett mdf mosókonyhával és miép pincével..!

Egyszóval, kedves nőtársaim, ha egy szép tavaszi estén- orgonaillatos májusi éjszakán kis varázsretiküljükkel a karjukon álmodozva sétálnának a Margitszigeten, a Hold pedig nem ezüstös fényében ragyogna, Önök ne ijedjenek meg, hiszen tudják, a pánik rossz tanácsadó. Egyszóval ha ezt a romantikus sétát váratlanul megszakítaná egy penészesnarancs-illatú elmeterrorista tébolyult tekintettel és habzó szájjal, kérem, ne feledjék, ilyen esetben semmit sem ér a józanész! Különösen semmit sem ér a nyugodt és megfontolt pillantás, vagy ha el akarnának futni!

Ha sikerült a lesből támadó pártszatírnak megragadnia valamely testrészünket, akkor igyekezzünk mielőbb kiszabadulni szorításából! Legalább egyik kezünket szabaddá téve villámgyorsan vegyük elő kis retikülünkből a narancsillatú rovarölő sprayt! (Tudják, amelyik villámgyorsan távol tart és hosszú időre lebénít!) Ha ez nincs nálunk, akkor a szintén narancsillatú vécéillatosító is megteszi! Végszükség esetén a húsvétról megmaradt és fel nem használt tojásfestékpor, mely az ÁNTSZ szerint is a legmérgezőbb élelmiszer-kiegészítőket tartalmazza hihetetlen töménységben (jó ha tudják, valóban hatásos)!
Szórják be vele a támadó arcát, esetleg a meglepetéstől eltátott szájába is tömhetnek egy keveset. Közben persze ajánlatos nem venni levegőt, és elhelyezni egy szívcsakra-ütést közel a solarplexushoz, hogy megakadályozzuk az infarktust. (Ha lehet, nem gyilkolunk nyakra-főre!)

Mindezek után, ha sikeresen eltávolodtunk támadónktól, rázzuk meg magunkat, majd hazaérve gondolkodjunk el. Bármin.