Az n.paradoxa, a nőművészet és a kelet-európai hálózatok

Megjelent az n.paradoxa nemzetközi feminista művészeti folyóirat legújabb száma. A lapot a feminista nézetek nemzetközi terjesztésére és a kortárs női művészeti tevékenység népszerűsítésére hozták létre. Van online-változata, mely 1996. decembere óta látható a neten, s egy nyomtatott verzió, melyet 1998 óta félévente jelentetnek meg. A mostani, 2008 júliusi szám a huszonkettedik a sorban. Az elmúlt évtizedben több mint 200 cikket és interjút közöltek 45 ország nőművészeiről, ennek archívumot is fejlesztenek. A lap elsősorban képzőművészeti projektekkel foglalkozik.


Az n.paradoxa kiadója a londoni székhelyű KT Press, melynek első kiadott kötete Catherine Elwes könyve, a Videonagyító (Video Loupe) volt 2000-ben, s oldalukról egy e-book is elérhető, Martina Pachmanova kötete, a Változékony valószerűségek (Mobile Fidelities).

A kiadó a folyóirat első huszonegy számának szerzői indexét is hozzáférhetővé tette online formában, bár csupán betűrendes kereső tartozik hozzá. A cikkek előfizetéssel olvashatóak, a szerzők között 2000-ben ott találjuk Drozdik Orshit is (ő 2007. április 26-án volt vendége az Irodalmi Centrifugának).

Az n.paradoxa legújabb száma Esetleges (incidental) címen jelent meg, a számot támogatta a New York-i Andy Warhol Alapítvány a Vizuális Művészetért.

A szerkesztők céla, hogy újratárgyalják a történelmi szemszögből eddig marginálisnak tekintett, vagy természetszerűleg időleges eseményeket, embereket, akciókat és jelenségeket, így rendezve át az esetlegesről, illetve a kulturális elemzések fősodra által általában figyelemre sem méltatott dolgokról vallott nézeteinket.

A lapban Renate Buschmann tanulmánya, a 'When is 'the artist' a woman?' (Mikor nőnemű a művész?) a Künstlerinnen International 1877-1977 címmel megrendezett kiállítás koncepcióját és recepcióját elemzi: ez a berlini kiállítás a maga idejében az első nagy feminista művészeti megmozdulás volt. Renate Buschmann a kiállítás kapcsán a feminista körökben és a művészkörökben kiváltott politikai vitákat is elemzi.

Jennie Klein a lapban közölt interjújában, melynek címe 'Spinning, Writing and Channeling: The work of Marilyn Arsem' (Fonni, írni, rovátkolni – Marilyn Arsem munkái) Marilyn Arsemet kérdezi elmúlt két évtizedben végzett munkájáról. Anna Alchuk 'The Gender Aspect in the work of Moscow Women Artists in the 1980s and 1990s' (A gender-szempont a moszkvai nőművészek műveiben az 1980-as és 90-es években) a 2008 márciusában elhunyt szerző előtti tisztelgésként került a lapba: egy régebbi, ám fontos, a moszkvai nőművészek konceptuális törekvéseit elemző tanulmány.

Geneviève Cloutier cikkében a narráció szerepét vizsgálja az installációs művészetben a Freud Museum-ban kiállító Susan Hiller művei kapcsán ('Spatial Narratives: Susan Hiller's From the Freud Museum and the Mechanisms of Narrativity'). Katie Cercone a lapban a New Yorkban 1979-től 1990-ig iskolaként működő feminista művészeti intézet (The New York Feminist Art Institute) rövid történetét írja meg. Alba Braza Ouka Leele-vel készített interjút a művész madridi kiállítása kapcsán (Museo del Traje), a fotográfiával kapcsolatos elképzeléseiről és a Revive Cibeles című performanszáról. Isabell Dahlberg egy malmői csoportosulás által szervezett négy performanszról ír: a szervező csoport a Lilith Performance Studio. Jordana Aamalia Catherine Bell művésetéről közöl cikket (Mad, Bad Mothers and the Deviant Event: Catherine Bell and the Maternal Instinct).

Manu Luksch 'A társadalmi tényektől a sci-fi-ig: a jelenség az esetlegesben' című írása mellett a lapban Erica Lord, Susie Silooks, Coral Chernoff és Sonya Kelliher-Combs műveiről ír Nadia Jackinsky az Alaszkai Népi Művészet négy kiállítása: a nőművészek áttörik a határokat címmel.

A 'művészek oldalai' rovatban Tomoko Sawada Kosztüm, Yve Lomax Példának lenni és Lena Simic Lehetetlen elvárások és mindennapi beavatkozások: az anyaságtól való búcsú dokumentuma című projektjei láthatók.

A lapszám részleteket és képeket közöl a HACK.Fem.EAST-ről. A HACK.Fem.EAST, a berlini Kunstraum Bethanien-ben rendezett kiállítás 2008. május 9-től június 22-ig volt látogatható, de a továbbiakban is megőrzik azokat a kapcsolatokat, melyek az itt szereplő művészek között kiépültek:a kiállítás alcíme szerint a Nők, technológia és hálózatok Kelet-Európában témában mutatott be alkotásokat. Magyar részről egyetlen mű vett részt a kiállításon: Pásztor Erika Katalina médiaművész NoT projektje, melyről külön cikkben számolunk be.

"Tatiana Bazzichelli és Gaia Novati – két Berlinben élő olasz kurátor – olyan tematikus akciósorozatot találtak ki, amelyben tudatosan törekedtek arra, hogy különböző, lokális és globális hálózatokban egyaránt aktív művészeket és kurátorokat hozzanak össze. Így az egyes szinguláris hálózatok összekapcsolhatók, további diskurzusok és együttműködések indulhatnak el." - írja ő Hack.Fem.East-ről a tranzit.blog-on.

„Mindent egybevetve egy fontos lehetőséget teremtettünk az elméletek és projektek megosztására, véleménynyilvánításra a kortárs művészet témáiban és kérdéseiben, a kemény munkára és ugyanakkor önfeledt szórakozásra is. Reméljük, hogy ezt a tapasztalatot számos más kollektív esemény és kiállítás követi majd, s létrejönnek azok a helyek, amelyeken megosztható a tudás, hogy ezek aztán újabb, a nők által szervezett találkozások bázisát teremthessék meg – írja a HACK.Fem.EAST blogjában a két kurátor, Tatiana Bazzichelli és Gaia Novati.

Az n.paradoxa következő száma 2009. januárjában jelenik meg, ezt az aktivista művészetnek szentelik: a Katy Deepwell, Renee Baert (Canada), Joanna Frueh (USA), Hagiwara Hiroko (Japan), Janis Jefferies (UK), Hilary Robinson (USA) és Olabisi Silva (Nigeria/UK) által szerkesztett lapba várják a kortárs női alkotóművészek munkáiról szóló cikkeket.

a kiadó honlapja