2008. július 21., hétfő

El Kazovszkij - Jobblét

"Nehéz egy idegen testben felismerni a kényes természetű vágyat.
Nehéz idegen testben élni mint sajátban. Nehéz nem látni hasonlót se itt, se más hazában.
Otthonos nemet, a skálán az árnyat." - Meghalt El Kazovszkij képzőművész. 1950. július 13-án született Leningrádban. Rákos volt, 2008. július 20-án este érte a halál. El Kazovszkijra Gordon Agáta emlékezik.

Elment, El, el a farkasokkal futó, a kutyafejű.
El Kazovszkij legenda, érinthetetlen lény, most még messzebbi ég.

Kicsit ismertem, kicsit szerettem, kicsit az életét értettem, az enyémbe beleszőttem.
A Blahán egy éjjel a villamosra vártunk, beszélgettünk és értettük egymást, nagyon messziről, de mégis.
Mindent olvastam, mondta el orosz gyerekkorát. A kétséget és magányt, a testiséget.

Te nő vagy? Kérdezte, és nehéz volt felelni.
Nem.
Férfi?
Semmiképp sem.
Én igen. Mondta, és nem láttam.
Ez egy ilyen helyzet.
Folytattuk mégis a kimondást.
Te a nőket szereted.
Én nem.

Ezzel vadászom, mutatta női testét punkos ruhában. De belül nem egy nő szeret egy férfit.
Elkéstem, pedig átoperáltatnám, de mivégre, értette meg velem, hogy mennyire.
Nehéz egy idegen testben felismerni a kényes természetű vágyat.
Nehéz idegen testben élni mint sajátban. Nehéz nem látni hasonlót se itt, se más hazában.
Otthonos nemet, a skálán az árnyat.

Találkoztunk már korábban, vezette a kezem, testben nem volt velem, nem ismertem és mégis segített
Randevúra vártam és új életre amikor 27 voltam éppen. Megismerlek, ha El Kazovszkij albumát lapozod, kértem ismeretlenül egy ismeretlent, hogy találkozzon velem.
Ez bejött, ő lapozta, én megtaláltam és hálásak voltunk érte Kazovszkijnak: tőle tudtuk, mit keressünk, és vele találtunk egymásra.

Aztán újra, már tudtam is miért keresem a kapcsolatot vele újra meg újra, szövegemhez kértem rajzot tőle.
Elolvasta, ez a Jobblét volt, jól átgondolta, milyen képe illik a Jobblétbe, tőle hozzám kiket eresszen.
Fekete egyvonalasok. Domb, tanya, ciprus, farkasok. Kaszás, gyümölcsös, négyosztatú, pinás. Kutyák, mérleg, ablak, hattyúszárny.
Magányos lényei találkoztak megkínzott lényeimmel.
Nagy szellemek. Távoli hazák.



(A közölt kép forrása Fehér Zoltán blogja. A Jobblét 2000-ben az ÉS-ben volt olvasható. Később Nevelési kisregény címen jelent meg a Szignatúra könyvek sorozatban 2006-ban, illusztrálatlan formában. El Kazovszkijnak a kisregényhez készített rajzait a közeljövőben tesszük közzé.)

1 megjegyzés:

marcsella írta...

Megrendültem- régóta számon tartom magamban képeit- és szivesen gondolkodtam a kis fekete állatról és egyebekről. At ÉS-ben megjelent riportból - nemrég - pontosan azon akadtam meg, amit Gordon A. is idéz- kár, hogy egy ilyen észlény mint Kazovszkij sem tudta elfogadni saját női testét, férfilélekkel akár. Ő volt az a test is, akármilyennek akarta volna- a saját szempontjából elfogadhatta volna- talán még élne!?