Adrian: A való világ hercege

Inkább erőszakoljon meg ezer gárdás, inkább szeressen ezer Tom-boy, inkább nevetek tojással leápolt hajjal, paradicsomfoltos ingemben-gatyámban barátok közt, de nem leszek a lidércvilág martaléka! Nem élek sötét szobákban és szaunákban, nem járom zombiként, élő húsra éhezve a nappalt és az éjszakát!

Igen, ott voltam. Nem is lehettem máshol. Várjam meg, hogy otthon rám törjenek és onnan vigyenek el, vagy hogy nagyra tisztelt államunk elnökének védőszárnyai beborítsanak? Várjam meg míg a magyar alkotmány minden magyarra érvényes lesz?
Igen, ott voltam. Ott voltunk mi, akiket az alkotmánybíróság kisemmizett, akiket lehet gyűlölni, halálba kívánni és küldeni. Sem az államelnök, sem az alkotmánybírák nem voltak ott. Őket védi a palota és a palást.
Ez nem az én alkotmányom. Nem az én bíróságom. Nem az én elnököm.
Erőszak, tojás és omlett az aszfalton. Valóban azt hiszik, hogy ettől félek? Pedig fél a halál. A gárda, a népnemzeti védőszentek és a néni nem az ellenségeim. Ők emberek: tehetetlen zselatin.
Az ellenségem az állam, az Alkotmánya, a PTK, a BTK, és félremagyarázói. Ők nem vesznek tudomást rólam! Miattuk vagyok láthatatlan.

A gárdisták, az omlett mesterei a barátaim: ők adnak hangot nekem. Ők látnak, éreznek, ízlelnek, félnek. Nélkülük kísértetek serege vagyunk: nincs rólunk sem hír, sem vita, csak haladunk a semmiből a semmibe.
Így hát hálámat kell kifejeznem:
Ellentüntető!
Szeretlek téged tiszta szívemből!
Nélküled a hatalom észre sem venne, s e bájos és szexi rendőrfiúk nem állhatnának mellettem. Büszke vagyok rá, hogy ezekkel a derék fiatalemberekkel vonulhatok. Ők is magyarok. Értékes vagyok nekik. Úgy védenek, mint egy kincset: gyöngyöt a habokban.

Inkább erőszakoljon meg ezer gárdás, inkább szeressen ezer Tom-boy, inkább nevetek tojással leápolt hajjal, paradicsomfoltos ingemben-gatyámban barátok közt, de nem leszek a lidércvilág martaléka! Nem élek sötét szobákban és szaunákban, nem járom zombiként, élő húsra éhezve a nappalt és az éjszakát!
Ellenség voltam és az vagyok. Ellensége a hamis rendnek, a hamis jognak, kötelességnek. Ellensége mindannak, amiből kihagytak, kifelejtettek. Bár tündérhercegnek születtem, nem vagyok a mesekönyvek szereplője; viszont azt sem akarom, hogy a valóságból kiűzzenek!



Nem oktatja értékeimet sem család, sem iskola.
Ez a valóság nem az én valóságom. Nem én teremtettem és nem kérek belőle.
Gyűlölök, mert ehhez van jogom. Gyűlölöm a Sándor Palotát, a Fehérházat és az állam rendjét. Ellenségek vagyunk. Ők akarnak eltüntetni, száműzni a mesevilágba, tündérhercegből láthatatlan zombivá tenni.
Felvonultunk. Én is ott voltam.
Mert vagyok.