Szívességbank, telekocsi? - Válságmentes zóna című sorozatunkban hírt adtunk már a május utolsó hétvégéjén rendezett KÖRFESZT című rendezvényről, mely a Védegylet szervezésében az összefogást szorgalmazva, közösségi megoldásokat keresett és talált is a hétköznapjainkat uraló gazdasági válság enyhítésére. A 2000-ben alapított civil politikai szervezet összegyűjtött és füzet formában közkincsé tett a Körfeszt ötleteiből egy csokorra valót, sorozatunk új cikkében, többek közt ebből mazsoláztunk. Egyesült áramlatok a Centrifugában
Ahelyett, hogy folyton a nagyokra várnánk, tegyenek valamit értünk, kisemberek érdekében, kifizetődőbb megoldást jelent, és több reménnyel is kecsegtet, ha magunk lépünk a tettek mezejére. Hogy egyedül nem megy – már a régi, közszájon forgó sláger is megénekelte. "Mindenki egyért, egy mindenkiért", nemcsak a négy muskétás, a mi esetünkben is ebben rejlik a megoldás kulcsa.
Mit tehetünk közösen a közösségért?
Baráti, ismertségi körünkben szervezhetünk például szívességbankot, ahová nem kínkeservvel összekuporgatott, utolsó fillérjeinket helyezzük letétbe, ha ugyan…, szívességet teszünk, hogy azt majd a jövőben valaki más viszonozza nekünk. Hogy egy-egy ilyen közösség valóban hatékonyan működhessen, jó, ha a felek már induláskor tisztázzák egymással a szívesség és a csere határait. Baráti társaság esetében például evidens, hogy bizonyos szívességek fejében nem várunk viszonzást. Vagyis, amit eddig pusztán szívjóságból cselekedtünk meg kebelbarátunkért, azért a szívességbank létrejötte után sem érdemes viszontszolgálatot várnunk. Ha például minden vasárnap megkínáltuk az idős szomszéd nénit az épp kisült süteményből, ezentúl sem várhatjuk el, hogy cserébe mondjuk, friss tanyasi tojással viszonozza kedvességünk. Ha viszont elhozzuk a kolleganő, Marika gyerekét az óvodából, amit eddig nem műveltünk soha, cserébe elvárhatjuk, hogy Marika helyett valaki más, aki jobban ért hozzá, feltelepítse új gépünkre a windowst.
A szívességbank alapjai tehát a bizalomra épülnek, arra, mennyire ismerjük a másikat, mennyire vagyunk nyitottak felé. Ahol a hétköznapi gondokra hivatkozva mindenki elszalad a másik búja-baja elől, hisz megvan neki a sajátja, ott nemhogy szívességbank nem fog létrejönni soha, de még normális emberi kommunikáció, kapcsolat sem.
Persze ne higgye senki, hogy a szívességbank intézményével fogjuk megváltani a világot, de azzal, hogy apró-cseprő gondjaink súlya lekerül vállunkról, máris szebbnek, barátságosabbnak érezzük majd mindennapjainkat. Úgy, hogy mindeközben kiiktattuk életünk egy bizonyos részéből azt a mumus mumus pénzt, amiből mindig, minden körülmények között kevés van.
A szívességbankokról bővebben is olvashatnak a cserekor.hu és az etk.hu weboldalakon.
Ugyancsak a költség- és nem mellesleg környezetkímélő megoldások körét gazdagítja a telekocsi-mozgalom, melyhez az interneten keresztül bárki csatlakozhat, ha lakó-, vagy munkahelyi környezetében nem kíván éppen újabb rendszert létrehozni. Minek autóznánk üresben, ha Géza bácsi épp arra tart, amerre mi? Miért ne vinnénk be Icukát is a munkahelyre, ha egyszer két sarokkal lakik odébb? A rendszer tagjai közt nemcsak az üzemanyagköltség oszlik meg, az autó fenntartásával járó hatalmas kiadások is, ráadásul a közösen utazóknak az a jó érzésük is meglehet, hogy nem szennyezik feleslegesen a környezetet, négy majd üres kocsi helyett, csupán egy tele kocsival lépnek a forgalomba. A hazai telekocsi-rendszerekről az oszkar.com, a kenguru.hu és az utazzunkegyutt.hu oldalakon szerezhetnek bővebb információt.
Szintén a virtuális közösségépítés irányába mutat az a kezdeményezés, mely a hazai gasztrobloggereket és bloggerinákat tömöríti a Takarékláng elnevezésű blogon. A sütés-főzés szerelmesei ezúttal azért fogtak össze, hogy a háziasszonyi kötelességeket még fontosnak tartó hölgyek hétköznapjait megkönnyítsék. Az általuk ajánlott receptek egytől-egyig ínycsiklandóak, mégis szinte fillérekből kihozhatjuk őket, változatossá téve a családunk asztalára kerülő mindennapi betevőt.
Beláthatjuk tehát, hogy a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Nem kell több néhány jó barátnál, egy-két kreatív ötletnél és máris tettünk valamit azért, hogy mindnyájunk élete könnyebb, derűsebb, napfényesebb legyen.
Mit tehetünk közösen a közösségért?
Baráti, ismertségi körünkben szervezhetünk például szívességbankot, ahová nem kínkeservvel összekuporgatott, utolsó fillérjeinket helyezzük letétbe, ha ugyan…, szívességet teszünk, hogy azt majd a jövőben valaki más viszonozza nekünk. Hogy egy-egy ilyen közösség valóban hatékonyan működhessen, jó, ha a felek már induláskor tisztázzák egymással a szívesség és a csere határait. Baráti társaság esetében például evidens, hogy bizonyos szívességek fejében nem várunk viszonzást. Vagyis, amit eddig pusztán szívjóságból cselekedtünk meg kebelbarátunkért, azért a szívességbank létrejötte után sem érdemes viszontszolgálatot várnunk. Ha például minden vasárnap megkínáltuk az idős szomszéd nénit az épp kisült süteményből, ezentúl sem várhatjuk el, hogy cserébe mondjuk, friss tanyasi tojással viszonozza kedvességünk. Ha viszont elhozzuk a kolleganő, Marika gyerekét az óvodából, amit eddig nem műveltünk soha, cserébe elvárhatjuk, hogy Marika helyett valaki más, aki jobban ért hozzá, feltelepítse új gépünkre a windowst.
A szívességbank alapjai tehát a bizalomra épülnek, arra, mennyire ismerjük a másikat, mennyire vagyunk nyitottak felé. Ahol a hétköznapi gondokra hivatkozva mindenki elszalad a másik búja-baja elől, hisz megvan neki a sajátja, ott nemhogy szívességbank nem fog létrejönni soha, de még normális emberi kommunikáció, kapcsolat sem.
Persze ne higgye senki, hogy a szívességbank intézményével fogjuk megváltani a világot, de azzal, hogy apró-cseprő gondjaink súlya lekerül vállunkról, máris szebbnek, barátságosabbnak érezzük majd mindennapjainkat. Úgy, hogy mindeközben kiiktattuk életünk egy bizonyos részéből azt a mumus mumus pénzt, amiből mindig, minden körülmények között kevés van.
A szívességbankokról bővebben is olvashatnak a cserekor.hu és az etk.hu weboldalakon.
Ugyancsak a költség- és nem mellesleg környezetkímélő megoldások körét gazdagítja a telekocsi-mozgalom, melyhez az interneten keresztül bárki csatlakozhat, ha lakó-, vagy munkahelyi környezetében nem kíván éppen újabb rendszert létrehozni. Minek autóznánk üresben, ha Géza bácsi épp arra tart, amerre mi? Miért ne vinnénk be Icukát is a munkahelyre, ha egyszer két sarokkal lakik odébb? A rendszer tagjai közt nemcsak az üzemanyagköltség oszlik meg, az autó fenntartásával járó hatalmas kiadások is, ráadásul a közösen utazóknak az a jó érzésük is meglehet, hogy nem szennyezik feleslegesen a környezetet, négy majd üres kocsi helyett, csupán egy tele kocsival lépnek a forgalomba. A hazai telekocsi-rendszerekről az oszkar.com, a kenguru.hu és az utazzunkegyutt.hu oldalakon szerezhetnek bővebb információt. Szintén a virtuális közösségépítés irányába mutat az a kezdeményezés, mely a hazai gasztrobloggereket és bloggerinákat tömöríti a Takarékláng elnevezésű blogon. A sütés-főzés szerelmesei ezúttal azért fogtak össze, hogy a háziasszonyi kötelességeket még fontosnak tartó hölgyek hétköznapjait megkönnyítsék. Az általuk ajánlott receptek egytől-egyig ínycsiklandóak, mégis szinte fillérekből kihozhatjuk őket, változatossá téve a családunk asztalára kerülő mindennapi betevőt.
Beláthatjuk tehát, hogy a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Nem kell több néhány jó barátnál, egy-két kreatív ötletnél és máris tettünk valamit azért, hogy mindnyájunk élete könnyebb, derűsebb, napfényesebb legyen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése