Fiatal nő térdel egy hatalmas fémszobor tetején, egy irodaépület tetején, magasan New York felett. Egy irodaépület hatvanegyedik emeleti ablakán mászott ki, hogy jobb képet készíthessen az alatta fekvő városról. Ő Margaret Bourke-White, tapasztalt nő rengeteg energiával és semmi félelemmel: egyike a huszadik század legkiválóbb amerikai hírriportereinek, aki fényképein keresztül beszélt. A művész fényképeiből Nagyrábén nyílik kiállítás.
Júliusi-szeptemberi programot ajánlunk figyelmükbe.
Margaret Bourke-White 1938-as fotói
Nagyrábéi Művelődési Ház
2009. július 23-án csütörtökön délután öttől
Nagyrábéi Művelődési Ház
2009. július 23-án csütörtökön délután öttől
Fiatal nő térdel egy hatalmas fémszobor tetején, egy irodaépület tetején, magasan New York felett. Egy irodaépület hatvanegyedik emeleti ablakán mászott ki, hogy jobb képet készíthessen az alatta fekvő városról. Ő Margaret Bourke-White, tapasztalt nő rengeteg energiával és semmi félelemmel: egyike a huszadik század legkiválóbb amerikai hírriportereinek, aki fényképein keresztül beszélt. Amerikából a SZU-ba, a II. világháborús Európából Indiába, Dél-Afrikába és Koreába szólította a munka, amelyen keresztül a modern fotós újságírás egyik megteremtője lett. Gyakran jóval előbb tett meg dolgokat, hogysem azok társadalmilag elfogadottak lettek volna: elvált, jelentős befolyással bíró férfiak között dolgozott, s kiérdemelte tiszteletüket és támogatásukat, nadrágot hordott és festette a haját: egy nő, akit megérintett az őt körülvevő világ, s érintettségét meg is örökítette képeiben, melyekből július 23-án nyílik kiállítás.
Margaret Bourke-White (1904-1971) New York Bronx negyedében született 1904. június 14-én, zsidó származású mérnök és feltaláló édesapjától a tökéletességre törekvést, ír származású háztartásbeli édesanyjától az önképzés szeretetét tanulta el. 1924-ben házasságot kötött Everett Chapman-nel, de két év múlva elváltak, s ő a Cornell Universityn kezdett el tanulni, hogy a világ Margaret Bourke-White-ként, az úttörő fotózsurnalisztaként, a Life magazin egyik alapítójaként, első címlapjának fotósaként ismerje meg és tisztelje.
Cleveland-ben Ohio államban kezdett ipari fotográfusként, az Erie tó melletti városba érkezve 1927-ben úgy érezte, számára ez az ígéret földje és itt tudja magát kiteljesíteni. Úttörő felvételei az acélmalmok belső tereiről arra indították Henry Luce-t, hogy New York-ba hozza az ipar és az iparvidékek romantikájától ihletett Fortune magazin fotósának. Később olyan fotóriporterként és újságíróként vált ismertté, aki a hírek emberi oldalát láttatja képeivel. A LIFE magazin szintén Henry Luce felségterülete volt: világhírűvé vált mint a swashbuckling photography (hetvenkedő, kérkedő fényképészet) alkalmazója, s egy ilyen, főképp férfiak által dominált világban válni híressé, mint a magazinok és újságok világa, még izgalmasabbá tette karakterét.
Munkája során torpedótalálatot kapott, a Mediterráneumban lőtt rá a Luftwaffe, zátonyra futott egy sarkvidéki szigeten, bombázták Moszkvában, chopperével balesetet szenvedett, s számos egyéb kaland tarkította életét. Ő volt az első nyugati fotográfus, aki a forradalom utáni szovjet ipart térképezte fel, de elutazott Csehszlovákiába és a környékbeli országokba épp Hitler II. világháborús készülődésekor.
Agresszív és könyörtelen a képalkotásra törekvésben, mindig jó időben és jó helyen volt. Interjút és fotósorozatot készített Mohandas K. Gandhival néhány órával azelőtt, hogy meggyilkolták. Ő volt az egyetlen amerikai fotós a Szovjetunióban, 1941-ben Moszkva ostroma alatt. Alfred Eisenstadt, barátja és kollégája szerint azért volt remek, mert nem volt olyan feladat vagy kép, amelynek ne lett volna számára jelentősége. Ő alapította a LIFE első fotólaborját is.
Másodszorra is férjhez ment, ez alkalommal Erskine Caldwell regényíró lett a férje 1939-ben, 1942-ben váltak el, nem lett gyerekük. A LIFE magazin volt a családja.
Amikor a Parkinson-kór megtámadta, kollégái támogatták. Fényképei megtalálhatóak a Brooklyn Museum-ban, a Clevelandi Szépművészeti Múzeumban és a MOMA-ban New Yorkban, de a kongresszusi könyvtárban is látható egy sorozata. Margaret Bourke-White a maga médiumának mestere, akinek bátorsága, kitartása és intuíciója is volt hozzá, hogy ott legyen, ahol a dolgok történnek.
Margaret Bourke-White 1938-as fotóiból 2009. július 23-án csütörtökön nyílik kiállítás délután öttől a Nagyrábéi Művelődési Házban - az anyag második alkalommal látható hazánkban. A szeptember 15-ig látogatható kiállítást Prof. Dr. Mózes Mihály egyetemi oktató nyitja meg.
Margaret Bourke-White (1904-1971) New York Bronx negyedében született 1904. június 14-én, zsidó származású mérnök és feltaláló édesapjától a tökéletességre törekvést, ír származású háztartásbeli édesanyjától az önképzés szeretetét tanulta el. 1924-ben házasságot kötött Everett Chapman-nel, de két év múlva elváltak, s ő a Cornell Universityn kezdett el tanulni, hogy a világ Margaret Bourke-White-ként, az úttörő fotózsurnalisztaként, a Life magazin egyik alapítójaként, első címlapjának fotósaként ismerje meg és tisztelje.Cleveland-ben Ohio államban kezdett ipari fotográfusként, az Erie tó melletti városba érkezve 1927-ben úgy érezte, számára ez az ígéret földje és itt tudja magát kiteljesíteni. Úttörő felvételei az acélmalmok belső tereiről arra indították Henry Luce-t, hogy New York-ba hozza az ipar és az iparvidékek romantikájától ihletett Fortune magazin fotósának. Később olyan fotóriporterként és újságíróként vált ismertté, aki a hírek emberi oldalát láttatja képeivel. A LIFE magazin szintén Henry Luce felségterülete volt: világhírűvé vált mint a swashbuckling photography (hetvenkedő, kérkedő fényképészet) alkalmazója, s egy ilyen, főképp férfiak által dominált világban válni híressé, mint a magazinok és újságok világa, még izgalmasabbá tette karakterét.
Munkája során torpedótalálatot kapott, a Mediterráneumban lőtt rá a Luftwaffe, zátonyra futott egy sarkvidéki szigeten, bombázták Moszkvában, chopperével balesetet szenvedett, s számos egyéb kaland tarkította életét. Ő volt az első nyugati fotográfus, aki a forradalom utáni szovjet ipart térképezte fel, de elutazott Csehszlovákiába és a környékbeli országokba épp Hitler II. világháborús készülődésekor.
Agresszív és könyörtelen a képalkotásra törekvésben, mindig jó időben és jó helyen volt. Interjút és fotósorozatot készített Mohandas K. Gandhival néhány órával azelőtt, hogy meggyilkolták. Ő volt az egyetlen amerikai fotós a Szovjetunióban, 1941-ben Moszkva ostroma alatt. Alfred Eisenstadt, barátja és kollégája szerint azért volt remek, mert nem volt olyan feladat vagy kép, amelynek ne lett volna számára jelentősége. Ő alapította a LIFE első fotólaborját is. Másodszorra is férjhez ment, ez alkalommal Erskine Caldwell regényíró lett a férje 1939-ben, 1942-ben váltak el, nem lett gyerekük. A LIFE magazin volt a családja.
Amikor a Parkinson-kór megtámadta, kollégái támogatták. Fényképei megtalálhatóak a Brooklyn Museum-ban, a Clevelandi Szépművészeti Múzeumban és a MOMA-ban New Yorkban, de a kongresszusi könyvtárban is látható egy sorozata. Margaret Bourke-White a maga médiumának mestere, akinek bátorsága, kitartása és intuíciója is volt hozzá, hogy ott legyen, ahol a dolgok történnek.
Margaret Bourke-White 1938-as fotóiból 2009. július 23-án csütörtökön nyílik kiállítás délután öttől a Nagyrábéi Művelődési Házban - az anyag második alkalommal látható hazánkban. A szeptember 15-ig látogatható kiállítást Prof. Dr. Mózes Mihály egyetemi oktató nyitja meg.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése