2009. február 8., vasárnap

Nadesor 18. avagy a fehér megtalálása

"A nyájas olvasó már értesülhetett az Irodalmi Centrifugából arról, hogy egy ideje szerelmem, Nade közelről fotózott test- és fejrészleteit (érdekes kérdés: a fej miért nem egyértelműen a test része, a szem például úgy külön sosem szerepel aktnaptárakban, pedig a testnek is része, meg meztelen is) rajzolom, ragtapaszozom, grafittizem tele színes firkákkal, foltokkal, készítek a fényképre egy második képréteget, ha úgy tetszik második bőrt. Miért is?" - Kemény György beszélt a Nade sorozatról Bódis Krisztának.




Egy kis művészettörténet, rólam. Kisgyerek korom óta rajzolok, hosszú évtizedeken át ábrázoltam bármit szinte a fotóhűségig fejlesztve rajztudásomat, erről lettem ismert a képzőművészek között, de számos régebbi plakátom révén még a szó szerinti utca embere előtt is. Azután Nagy Kerek Évfordulós Születésnapomon performanszot celebráltam Nade segítségével, amely során meghaltam, majd újjászülettem. Jó, a performansz oké, de valóban megéltem (értsd: bemeséltem magamnak), hogy új élet kezdődik, új gyerekkor, új fiatalkor, és ez azóta is működik! Elsőnek fél év múlva (2006. őszén!) egy szempillantás alatt nem emberábrázoltam tovább, hanem üres fehér felületeket firkáltam, mázoltam be kompozíciókká, szakszavakkal: absztrakt expresszionista lettem. A sors azonban visszacsempészte az ábrázolást munkáimba, miután tonnaszám fotózok is, egyszer csak az üres fehér lapok helyébe becsusszantak fényképeim, és most már ezeket expresszionistázom tele, amivel természetesen el is rontom őket. Az elrontás! Más kell, hogy megmondja: egész életem során miért nem szerettem, szeretem a tökélyt, a töretlen szépséget, a hibátlan gömböt, amivel nem lehet mit kezdeni. Az érdesség, a hiba, a felvállalt pixel életelemem, a fogpasztacsillogású képeket, digitális rajzfilmeket, az agyonfotósoppozott reklámfotókat és folyóiratcímlaplányokat ki nem állhatom. Egyik ugyanolyan, mint a másik, szerintem ezt a jövőt érezte meg jó szimattal Madách a falanszterkép futószalagongyártottszéklábas látomásával. Az élet nem ilyen, a pörsenés, a hiba sokkal inkább valóság, mint a lakk, a glamúr, nincs az a gyönyörű kirakati bábu, amely versenyre kelhetne egy esendő, de élő emberi lénnyel, nincs az a virtuális "valóság", amely akár csak megtudná közelíteni magát a csupahiba valóságot. Nos, visszajutottunk Nadéhoz, akinek bőrét, látványát ugyanígy nem tisztelem, amikor munkáról van szó. Nyugtalanító képeket akarok létrehozni, (mint világéletemben), és nem gusztusos aktrészleteket, utóbbiakat túl sokan csinálnak amúgy is. Szeretem, ha a néző szemébe andalítás helyett kis por hull, ha picit megrezzen a gyomra, ezt élete végéig megjegyzi (és ami evvel jár: a kiváltó opuszomat is). És honnan jön egy-egy kép ötlete, hogy választom ki a sokból azt a keveset, amit elkészítek? A "Nade 18. avagy a fehér megtalálása" alapfotója öt éve nyáron Jesoloban készült. Monokiniben épített homokreliefet a parton a szokvány vár meg hasonlók helyett. (Egy idős úr gúvadt szemekkel nézte, és szabályosan ellökött, amikor fotózásom közben egy pillanatra véletlenül kitakartam előle a látványt, egyetlen másodpercet sem akart kihagyni...) A fotómnak csak a legéslegközepét használtam fel, nagyítottam ki, innen a bazinagy pixelek, amelyeket önként és dalolva vállalok (lásd fent: tökéletlenség igény, hiba igény). A mozdulat pedig azért ragadott meg, mert bár itt Nade homokbuckasort épített csupán, de én megláttam benne a gyerekkorában egy rossz mozdulat és következményei okán megtört baletttáncosnői pályakezdése ellenére még ma is balettáncosnős kéz- és lábtartást irreálisan hosszú újjaival (amelyeket egyízben még El Kazovszkij is kifigyelt és szóvá tett). Azután nekiestem a képnek, egy pici korty tömény akármi a tunningolás fokozására, zene a lejátszón, és ilyenkor jönnek belőlem a formák, a színek, a józan ésszel megfoghatatlan ösztönös mázolás eredményei, törlés ("ez de szar"), újabbak ("hű. ez baromi jó, zseni vagyok"), és egyszercsak a "most kész", innen kezdve csak elrontani lehetne. Azt hiszem, amit most meg próbáltam leírni mégis, a képcsinálás lelkiállapotát, ebben valószínüleg azonos vagyok ilyenkor akár Rembrandttal, vagy Van Goghgal is, csak hát igen, a végeredmény különbözik... És jött a hab a tortán, a munka hevében odakerült fehér "botocska". (Miközben igényem az egymást soha nem ismétlő soksok szín, a két végponthoz, a fehérhez és a feketéhez minden egyes darabomnál ragaszkodom, azaz születés is van, meg halál is, de közöttük tarkállik az élet vad gazdagsága.) Nade mozdulatának és eme fehér foltocskának a hirtelen és véletlenül létrejöttt kapcsolata egycsapásra fontossá vált, szólni kezdett a kész kép valamiről, ami eszem ágában sem volt megkezdésekor, hogy a fotómasina elkattintásának ősrégi pillanatáról már ne is beszéljek. Azt mondja érzésem szerint, hogy a világ ránk zúduló zűrzavarviharában mindenkinek kell találnia egy szigetet, egy biztonságos pontot, meg kell lelnie valahol a fehér békéjét, ahol megnyugodhat és feltöltődhet, ahonnan erőt meríthet a vihar elviseléséhez, kivédéséhez. És hogy ezt épp egy nő képezi le nálam, épp Nade, az a legtermészetesebb, csak a művészettörténet hosszan kanyargó folyamába lép be ő is, sok elődje nyomába. Mit is felejtettem ki? A "születés" szó megvolt, az "élet", a "szerelem", a "test", végül a "halál" szavak is kipipálhatóak. Itt megállj és csitt, minden mást, ami kimaradt eme önboncolásomból, hangos gondolkodásomból mondjon el a "Nade 18. avagy a fehér megtalálása" kép.

Kemény György


Legyen több, mint egy blog, legyen más, mint "kép mellé beszélés".


Az alábbi szöveg Bódis Kriszta és Kemény György e-mail váltásának részleteiből született.

Bódis Kriszta: Minden kísérlet

"...ez úgy kiszakadt belőlem most. Nadéról (=Detty) sorozatot csinálok, rázummolok a szemére, fülére, stb. és a fotóimat az itt látható módhoz hasonlóan színesen befirkálom/graffitizem, mittudoménmitcsinálokvelük. Kiállítás esetén ezekről lehetőleg nagyméretű (másfélszer két méter, vagy más is lehet) papírnagyításokat csináltatok. Majd. Mert még messze nem érzem, hogy a sorozat végén lennék, és csak ha már azt gondolom, hogy ennyi, ácsi, akkor fogom mutogatni (ajánlgatni?) majd másoknak is. Ez a triptichon váratlanul, betervezetlen ötletként merült fel bennem, és bírom, azonkívül - lehet, hogy tévesen - olyan Irodalmi Centrifugás szellemiségűnek sikeredett szerintem," (KGY)

A csábító

"...nincs kedved írni erről a munkáról? szerintem érdekes volna, talán valami naplóféle? illsztrációkkal? " (BK)

"Gondolkodom, tehát vagyok. Érdekel az ötleted. Időt kérek, hogy belülről is eldöntsem mi legyen. Ha igen, akkor sem tudnék sorozatot írni (semmiféle bérlet nem megy nekem, sem színházi, sem korcsolya, sem írnikell bérlet), hanem felindulásból (ahogy majdnem mindent csinálok, munkáimat teljesen) mondjuk egyszer, no kétszer (?) esnék neki a számítógépnek. Ki fog derülni számodra, nomeg az én számomra is ez az igen, vagy nem. Szinte elfelejtvén már ifjúkori (=két nappal ezelőtti) zsengémet, a Triptichont máris egy új opuszon dolgozom, és formálódik az is bennem, hogy erről esetleg már írok is..." (KGY)

Anya

"...kísérlet, és csak, ha jólesik..." (BK)

"Azt hiszem szemérmes ember a képzőművész, amíg nem engedi nyilvánosság elé munkáját, addig nem szeret beszélni róla, magánügyének tekinti, hogy mikor kinlódott esetleg napokig egy szín kicserélésén mondjuk, és mikor sikerült valamit tíz perc alatt megvalósítania, ami eszébe jutott (=például ilyen volt a Triptichon), és valóban magánügy is. Csakhogy ott van igazad, hogy napjainkban semmi nem érdekli jobban az embereket, mint mások testi, vagy lelki levetkőzése, gátlástalan kitárulkozása minden tekintetben, a magánnál is magánügyebbek! Meg van az a duma, hogy "egy kép többet mond ezer szónál". Azután soksok képzőművész
társam sem írni, sem beszélni nem tud, dadog, hebeg, vagy ha muszály mégis megnyilvánulnia, akkor hülyeségeket mond, merthogy: "Helyettem beszéljenek a műveim".
...foglalkoztat az ötleted, még ha elsősorban az ellene szóló érveket sorolom is. A Triptichon egy jó pillanat sugallatában született, és - mint írtam is - egyből az Irodalmi Centrifuga jutott eszembe róla." (KGY)

A nők

"Egyáltalán nem kitárulkozós szövegre gondoltam, sokkal inkább foglalkoztat engem az alkotás folyamatának megfogalmazása, megragadása, fölmutatása, és ami itt lehetőségként felcsillan, a művészeti ágak közti határok feszegetése, összemosása, szóval a képek mellett egy kísérő (kísértet?) műről volna szó, ilyesmi... És Nade is megszólalhatna... Miért ne léphetne ki a hagyományos -modell, múzsa- passzív szerepéből ezzel az aktivitással? Ez volna az igazán Irodalmi Centrifugás...Nade ugye!" (BGY)


2009. február 7., szombat

Van-e női pornó? - Irodalmi pályázatok, nem csak férfiaknak

A Jana Pannonia címről, ha nem küldtünk verseket, már lecsúsztunk, de még nincs minden veszve. Két pályázatot ajánlunk: egy pénzjutalommal is kecsegtető novellapályázat és egy megjelenési lehetőséggel járó pornó-pályázat is a horogra akadt - nem tudjuk, lehet-e pornót írni női szemszögből, ha igen, itt az alkalom, hogy megmutassuk.


Az Irodalmi Jelen novellapályázata

Az Irodalmi Jelen szerkesztősége novellapályázatot hirdet prózaírók számára. Egy-egy szerző két publikálatlan novellával (max. 6000-6000 karakter) pályázhat (a novellákat az ij@irodalmijelen.hu címre kell küldeni).
A pályázat jeligés. A novella jeligével kerül fel a portálra, a zsűri nem, csak az adatkezelők ismerik a beküldők személyazonosságát.
A beérkező művek folyamatosan felkerülnek az Irodalmi Jelen pályázat rovatába, ahol az olvasók tetszés szerint, szavazataikkal segíthetik a közönségdíj odaítélését.
Nevezési díj novellánként (banki átutalással): 1000 forint (10700392 42062707 51100005 – CIB Bank); vagy 15 RON (RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO); vagy 5 euró (RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO).
Zsűri: az Irodalmi Jelen szerkesztősége.

Beadási határidő: 2009. május 10. (24 óra)
Eredményhirdetés: 2009. június 30.

A szerkesztőség a legjobbnak ítélt novellák közt hat díjat oszt ki.
1. díj – 100 000 Ft.
2. díj – 75 000 Ft.
3. díj – 50 000 Ft.
4. könyvcsomag
5. könyvcsomag
+ 1. Közönségdíj – 60 000 Ft.
A díjazott pályaműveket és a nem díjazott, de értékes novellákat antológiában jelentetjük meg – az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban – a Karácsonyi Könyvvásárra.


Pornó - a XXI. század erotikája
(Novellapályázat)


Az internet megjelenésével hamar szembesültünk azzal, amit az emberi testtel csak csinálni lehet. Lóval, ököllel, szinte már csak hátulról szeretkezünk. Hogy fér meg a borotvált herékkel az erotika? Létezik e még a hitvesi ágy romantikája? Egyáltalán mire gerjednek a mai fiatalok?
Többek között erre keresi a választ a Mediawave és a Roham közös pályázata.
Beküldési feltételek: Minden pályázó egy írással vehet részt a kiíráson, mely nem haladhatja meg a 20 000 karakter terjedelmet leütéssel együtt. Az írást word documentumként várjuk a roham@roham.hu címre.



Beküldési határidő: 2009. március 1.
Eredményhirdetés: 2009. március 10.

A legjobb novellák megjelenési lehetőséget kapnak a Roham magazin Mediawave-re megjelenő külön számában.
Mediawave - Roham
Korchma Zsombor
roham@roham.hu
06-30-655-0825

2009. február 6., péntek

ICA apró örömei február 6-tól 15-ig

Mozambiki tánctanítás, páratlan centrifuga, performansztörténeti bevezetés, könyvbemutatók és egyéb nyalánkságok a következő néhány napban.
Mindenkinek jó szórakozást, aki útnak indul!


2009. február 6. 18.00
Mozambiki táncbemutató és tánctanítás
Budapet, VI. ker. Dózsa Gy. út 108. (a Hősök Terénél, az Állatkerttel szemben)

Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt 2009. febr. 6-án pénteken 18-20h között tartandó mozambiki táncbemutatóra és tánctanításra. A tánc („marrabenta") jellegzetes mozambiki tánc, ami helyi és portugál zenei- és táncstílus összeolvadásával alakult ki. (Mozambik 1973-ig volt portugál gyarmat)
A bemutatót és tánctanítást Arsénio Vasco Juliao tartja, aki néhány hétig országunkban tartózkodik, a program teljesen ingyenes.
Cím: Budapest, VI. ker. Dózsa Gy. út 108. (a Hősök Terénél, az Állatkerttel szemben) Kapucsengő: 12

2009. február 7.
Warhol itthon, 120 képpel
REÖK Palota (Szeged, Tisza Lajos körút)

Az év képzőművészeti szenzációja nyílik február 6-án, pénteken a REÖK-ben: Andy Warhol tárlatán a világ talán legismertebb alkotásait, a Marilyn-portrékat is kiállítják. Az intézmény egy teljes emeletét megtöltő, hatalmas méretű képek pop-art hangulatban, harsány színekkel várják a látogatókat.
„Ha jól belegondolunk, az áruházak tulajdonképpen olyanok, mint a múzeumok.” Andy Warhol ezzel a kijelentéssel végképp lerombolta a határokat az úgynevezett „magasművészet” és a mindennapi élet között. A világ egyik legismertebb képzőművészének, kultuszfigurának nagyszabású kiállítása február 6-án nyílik a szegedi REÖK-ben. Többek között világhírű Marilyn Monroe-sorozatával, Diana Ross- és Mao Ce Tung-portréval, Ladies and Gentlemen-szériájával, valamint amerikai indiánokról készült sorozatával képviselteti magát.
Warhol életművének szinte teljes keresztmetszetét adja a kiállítás, melyen a főbb művei közül számos látható. A tárlat volumenét a képek hatalmas mérete is mutatja. Ilyen nagyszabású Warhol-kiállítás még nem szerepelt magyarországi kiállítóházban. A képek biztosítási értéke közel 250 millió forint. Warhol-kiállítás a közelmúltban több világvárosban, így most London, Milánó és New York után Szegeden találkozhat a közönség a művész alkotásaival.
A kiállításon szereplő szitanyomatok osztrák magángyűjtőktől származnak, a legtöbb képet a bécsi Ernst Hilger Galériából valamint a szintén bécsi Peter Infeld Alapítványból válogatta a kurátor, Nátyi Róbert. Az eredeti tervekhez képest bővült a tárlat anyaga – több mint hetven kép várja a nézőket –, így belekerültek olyan érdekességek is, mint a Warhol által híressé tett Velvet Underground zenekar lemezborítói.
Az Andy Warhol kiállítás harsány színekkel, bizarr formákkal és a hetvenes évek bombaként robbanó – hatását azóta is érzékeltető – képzőművészeti irányzatának, a pop-artnak szellemiségével várja az érdeklődőket február 7-től május 8-ig. A teljes árú belépő 1000, a kedvezményes 800, a csoportos teljes árú 800, a csoportos kedvezményes 600 Ft-ba kerül majd.

Ex Librisek a Nemzeti Könyvtárban: Diskay Lenke hagyatéka
Országos Széchenyi Könyvtár (Bp, I., Budavári Palota F épület)
"Ex librisek a Nemzeti Könyvtárban: Diskay Lenke hagyatéka" címmel nyílt kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár 5. emeletén, a Plakát- és Kisnyomtatványtár előtti térben. A tár 1997-ben kapta ajándékba a méltán híressé vált Diskay Lenke grafikusművész hagyatékát.
2008 szeptemberétől kezdődött meg az anyag rendszerezése, részletes katalogizálása - ez szolgáltatott hátteret a főként ex libriseket bemutató kiállításhoz, mely május 16-áig lesz megtekinthető.

2009. februr 8. 16.00
Pixelek – záró tárlatvezetés
Ernst Múzeum (Bp, VI. kerület, Nagymező utca 8.)

Kiállítók: Albert Ádám, Asztalos Zsolt, Batykó Róbert, Borsos Róbert, Czene Márta, Fodor János, Galbovy Attila, Hidvégi Áron, Kokesch Ádám, Komlovszky-Szvet Tamás, Kovács Budha Tamás, Orosz Klára, Ötvös Zoltán, Péli Barna, Sipos Eszter,
Stark Attila, Sudár Péter, Szabó Eszter.
Vasárnap zár az Ernst Múzeumban a Műcsarnok és a magyar MTV közös szervezésében létrejött Pixelek kiállítás. Szokásunkhoz híven a zárónapon a kiállítás kurátora, ez alkalommal Petrányi Zsolt tart tárlatvezetést mindazoknak, akik még nem látták a kiállítást, vagy látták, de többet szertnének megtudni róla.
Néhány idézet a kiállítás kritikáiból:
"Jól szerkesztett beetető kiállítás, ami a könnyen fogyasztható popkulturális trendek mentén rántja be az óvatlan tárlatlátogatót a kortárs konceptuális művészet zárt elitbirodalmába." (Rieder Gábor, Artportál)
"A tárlat legmegkapóbb sajátossága a játékosság. Arra inti a látogatót, hogy ne tessék nagyon komolyan venni a művészetet. A fiatalok munkái szemtelenek, pimaszak, messze vannak még a konzervált művészettől. Az indulás így első válogatásra ígéretesnek tűnik, de hogy mely művek és művészek állják ki az idő próbáját, az még elválik." (Kőhegyi Ilona, Kultúrpart)
"Remek installációk és festmények bizonyítják, hogy nem Stark Attila az egyetlen fiatal képzőművész Magyarországon. (...) A csupa friss ötlet, az új képzőművész generáció munkáinak láttán sajnáltam először, hogy még sosem láttam egyetlen Pixel epizódot sem." (Razo, Kultplay)
A tárlatvezetés a belépőjegy megvásárlásával ingyenes.
A kiállítás megtekinthető 2009. február 8-ig.
Nyitva tartás: kedd-vasárnap 11.00 – 19.00




Stark Attila: Bar Tromb


2009. február 9.
Jörg Immendorff grafikai kiállítása
Zichy kastély, Zsámbék

A felújított Zichy kastélyban látható a két egykori német tagállam újraegyesítésének gondolatát már jóval annak valós megtörténte előtt művészi gondolkodásának homlokterébe állító Jörg Immendorf német képzőművész-grafikus életmű-kiállítása.



2009. február 10. 18:00
Győrffy Réka: Tengerajtó - könyvbemutató
Magyar Írószövetség Székháza (Bp, VI., Bajza u. 18.)

Győrffy Réka kötetének bemutatója - a kötetből néhány verset múlt héten olvashattak versvasárnap rovatunkban.



2009. február 10. 18:00
Fiatal Művészek Galériája (Hotel Hélia előtere, Budapest XIII. ker. Kárpát u. 62-64)
Az Indonéz Köztársaság fotó- és Tari Eszter: redezett káosz című olajfestmény-kiállításának megnyitója

A fényképek és a festmények egy része Indonéziában készült.
A kiállítást megnyitja: Mangasi Sihombing úr, az Indonéz Köztársaság Magyarországra, Horvátországba, Bosznia-Hercegovinába és Macedóniába akkreditált, rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Dr. Máthé Andrea művészettörténész és Karsai István színész, a Budapest TV munkatársa.

2009. február 11. 18.00
Múzeum a szabad ég alatt. Van-e helye a műalkotásoknak a város szívében?
Ludwig Múzeum, 3. emeleti kiállítóterem (Bp, IX. Komor Marcell u. 1.)

A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum és a Francia Intézet közös szervezésében Magyarországra látogat Laurent Le Bon, a metzi Pompidou Központ igazgatója, valamint a párizsi Pompidou Központ kurátora, hogy új könyvének megjelenése kapcsán előadást tartson.
Az előadás címe: Múzeum a szabad ég alatt. Van-e helye a műalkotásoknak a város szívében? Hogyan alakulhatnak át a közterek szabadtéri múzeummá?
Az előadás 2009. február 11-én, szerdán 18.00 órakor a Ludwig Múzeum 3.emeleti kiállítóterében lesz.
Az előadás francia nyelvű, magyar szinkrontolmácsolással.
A belépés ingyenes!

2009. február 11. 18.00
Bem mozi (Bp., II., Margit krt. 5/b.)
Esze Dóra: Kurt Cobain kardigánja

Esze Dóra könyvének bemutatóján vetítés, felolvasás és beszélgetés is lesz: Esze Dóra, Mészáros Sándor (szerkesztő) és Szűcs Péter (az irodalomértő olvasó) valamint Kurt Cobain unplugged koncerten elhíresült kardigánjának részvételével.

2009. február 11. 19.00
Bódis Kriszta retrospektív
Nyitott Műhely (Bp, XII. Ráth György u. 4.)


Bódis Kriszta dokumentumfilmjei a Műhelyben, minden hónap második szerdáján.
RABSZOLGAVÁSÁR 2. rész - film a prostitucióról és az emberkereskedelemről - utána beszélgetés a rendezővel.

2009. február 11. 19:00
KELEMENI ESTÉK - Valentin napi szabad felolvasás
Apacuka (VIII. Horánszky utca 5.)


Hagyományos Valentin napi estjükre várják mindazokat, akik felolvasnának legfrissebb munkáikból (6-8 vers, másfél-két oldal próza), s azokat is, akik csak hallgatnák az irodalmi „tobzódást”.
Egy pohárka, akaraterősítő bor is várható. Mikrofon van.
Moderál: Novák Valentin. Zenél: A Plastic Rabbits Formáció és mindazok, akik hangszert hoznak.

2009. február 12. 18.00
Godot Performansz estek no. 1: Bevezetés a művészi performansz világába
Gödör (Bp, V. Erzsébet tér)

A művészi performansz hazai kezdetei, performerek a 70-es, 80-as években. A performansz műfaj vizualitása, képzőművészeti gyökerei. A hatásgyakorlás művészetének eszköztára. A test, mint téma: testművészet, akcióművészet, művészi performansz. Archív filmvetítés és beszélgetés a magyarországi performanszművészetről.
Beszélget: efZámbó István, Szirtes János és feLugossy László
Moderátor: Szombathy Bálint.
Az est fél nyolckor kezdődik, addig vetítés látható!!
Az est létrejöttét a MASZRE, Godot Kortárs Intézet (www.godot.hu) és a Gödör Klub támogatta.
A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!
Az estsorozat szervezői: Györe Gabriella és Czapáry Veronika.

2009. február 12. 19.00
Páratlan Centrifuga: A vendég - Bitó László
Centrál Kávéház (Bp, V. Károlyi Mihály u. 9.)

A meghívót ide kattintva olvashatják.

2009. február 12. 20.00
Toldi mozi (Bp, V. Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)
Fehér György-díj átadása
Idén először a nagyközönség is részt vehet a díjátadón. Fehér György 70. születésnapi ünnepségére, mely február 12-én, csütörtökön 20 órakor a Toldi moziban kerül megrendezésre, korlátozott számban jegyek is kaphatók, tehát idén először a közönség is részese lehet az eseménynek.
A rendezvényen a kimagaslóan tehetséges Balázs Béla-díjas érdemes művész 1998-ban készült Szenvedély című filmje is bemutatásra kerül, mely a 29. Filmszemlén számtalan díjat kapott: a fődíjat, a legjobb rendezés, legjobb női színész (Bánsági Ildikó), legjobb férfi színész (Derzsi János), operatőri díjat (Gurbán Miklós), a Gene Moskovitz -díjat, és külföldön is számtalan elismerésben részesült.
Az ünnepségen adják át az idei Fehér György-díjat, melyet egy játékfilmrendező kap. Az est házigazdái a Szenvedély főszereplői: Bánsági Ildikó és Derzsi János, vendég a rendező 1990-ben készült Szürkület című filmjének főszereplője, Haumann Péter.

2009. február 12. 21:30
BEMfél10Filmklub Spiró Györggyel és Török Ferenccel
BEM mozi (Bp, II., Margit körút 5/B)

SPIRÓ GYÖRGY író és TÖRÖK FERENC filmrendező lesz a BEMfél10Filmklub vendége.
Megnézzük a KOCCANÁS című filmet, amit Török Ferenc rendezett és az idei, 40. Magyar Filmszemlén rendezői díjat kapott Tv-film kategóriában, Spiró György drámájából (Legjobb Új Magyar Dráma, Szinikritikusok Díja 2004) és forgatókönyve alapján. A filmet celluloidról vetítik, utána beszélgetés az alkotókkal.
További információk: a filmklubról
a filmről

2009. február 13. 15.00
Zárt színházak vagy nyitott műhelyek? - A TÁP Színház ( Vajdai Vilmos és Keserű Imre)
Színházi Intézet (Bp, I. Krisztina krt. 57.)
A TÁP Színház a vendége a Színházi Intézet sorozatának. Kicsi beszélgetés, de még inkább tréning-helyzetgyakorlatok Vajdai Vilivel (ez azért nem kis dolog)! Éljetek e lehetőséggel!

2009. február 14-15. 20.00
MU Színház (Bp, XI., Körösy József u.)
Juhász Kata Társulata: Bach - testben Est

A két kísérletező mű társalkotója Juhász Kata koreográfus mellett Korai Zsolt audiovizuális művész, aki a hangzó- és látványvilág megteremtésében vállalt jelentős szerepet. Mindkét koreográfia zenei alapja egy-egy szólóhangszerre, hegedűre illetve csemballóra írt Bach mű: a G-moll hegedűszonáta, majd a Goldberg-variációk.

Egy nő - Előadják: Kopeczny Kata, Sebestyén Tímea - 18'

Juxtaposition (egymás mellé helyezés) - Előadják: Gulyás Anna, Kopeczny Kata, Sebestyén Tímea, Grecsó Zoltán, Gulyás Oszkár, Kelemen Krisztián - 43'

Filmtudatfolyamok a 40. Magyar Filmszemlén

A filmszemle filmjeinek durván 80%-ában szerepelt a meztelenség és a szex. Biztosra mennek a rendezők és forgatókönyvírók, a szex mindent elad. A jelenetekben a nő általában a patriarchális kódolás szabályai szerint viselkedik, hogyan is tehetne máshogy. Bár nem láttam minden filmet... ez csak egy rövid összeállítás azokból, amikről beszélni szeretnék. - szubjektív szemle Czapáry Veronikától.


Czapáry Veronika: Filmtudatfolyamok a 40. Magyar Filmszemlén, melyet Huszárik Zoltán (1951-81) emlékének ajánlottak


A filmszemle filmjeinek durván 80%-ában szerepelt a meztelenség és a szex. Biztosra mennek a rendezők és forgatókönyvírók, a szex mindent elad. A jelenetekben a nő általában a patriarchális kódolás szabályai szerint viselkedik, hogyan is tehetne máshogy. Bár nem láttam minden filmet... ez csak egy rövid összeállítás azokból, amikről beszélni szeretnék.
A nő érzékeléséhez a miniszoknya a minimum, azonkívül legyen szexi, esztétikus, mozogjon ÚGY a kamera előtt, hogy érezzük, ő ízig vérig nő. Az érzelmei megmutatásán kívül nagyon fontos a teste. Dagadt nők? Nem láttam a filmekben. Mindenki a hagyományos esztétika és női ideálkép szerint volt öltözve és kisminkelve.

Clara - Helma Sanders-Brahms



A Clara című német-magyar koprodukció egy múlt századi kivételes asszony életét jeleníti meg. Clara Wieck, a zeneszerző Robert Schumann felesége volt, majd Schumann halála után Johannes Brahms szerelme. A XIX. század első zongoraművészeként emlegetik, játékának híre messze terjedt; néha komponált is, de a férje sem ezt, sem a koncetrjeit nem támogatta. A húsz éves Brahmsot Schumann fedezi fel és egy darabig náluk lakik, kialakul egy forró szerelmi hármas, amiben a kor szabályai szerint a nő megtiltja magának, hogy félrelépjen.
Megindítóan szép történet, hagyományos narratíva, érzelmi ívek, gondosan felépített jelenetek, lángolás, betegség, hűség, őrület és a zene iránti eszeveszett rajongás. A rendező érzelmileg mélyen érintve van a történetben, Brahms egyik leszármazottja. Történelmi dokumentáció. Minden egyes jelenet azt sugallja, hogy ez nem fikció, ez a valóság volt.



Clara ábrázolása nincsen a hagyományos nőkép korlátai közé szorítva, egy harcos, múlt századai feminista, aki azt mondja, én leszek az első női karmester, korának kiemelkedő tehetségű zongoraművésze - és mellesleg szült hét gyereket.

A film honlapja

Adás - Vranik Roland



Pohárnok Gergő operatőri munkája ismét a csúcson, képileg és színekben egy profi, letisztult világot láttunk. A történet röviden: ahol nincs tévé, ott megőrülnek az emberek. A férj veszekszik a feleségével, aki nézi az üres képernyőt, mert várja, hogy történjen valami, jöjjön az adás, de nem történik, ahogy a filmben sem. Apokaliptikus világ, nincsen áram, táplálék a tengerből. A feleséget a férfi nekilöki a falnak, az rosszul esik és meghal.
A filmszemlén állandó téma a nőket ért erőszak, rendszerint őket pofozzák meg és halnak meg véletlenül, ritkán történik meg, hogy visszapofoznak vagy ők ölnek. Az áldozat és vadász hagyományos szerepében alapkonfliktus az erőszak, ez szerintem bátorítás arra, hogy a nőket meg lehet ütni. A nőkkel való szeretkezések nagy része is úgy történik, hogy a férfi van felül a domináns hím pozíciójában. (Egy kivételt láttam Pater Sparrow: 1). Általában rövid csókolózás után már döntik is a nőt, azt sugallva ezzel, hogy a domináns fél mégiscsak a férfi.
Ebben a filmben három testvér igyekszik segíteni egymáson, egyik sérültebb mint a másik, végül a totális semmibe fullad az utópiaszerű társadalom, az film után következő interjúban az alkotók ki is fejezik, pontosan ez a semmi volt a szándékuk.

Apaföld - Nagy Viktor Oszkár



Itt két férfi küzd, mint a címből is látszik, földért, ami a fiú nevén van és nem túlságosan akarja, a végén mégis bevonódik. Az apa kiszabadul a börtönből, és új életet akar kezdni, ám a fiú nem nagyon tud mit kezdeni egy új apával, akit sittesnek hív. Éles, drámai helyzet, lassú kameramozgások, abszolút ödipális harc, egy nő is bonyolítja a küzdelmet, aki a meghalt anya húga. Apa és fia jól játszik, a nőt itt is sematikusan ábrázolják, öltözik, vetkőzik, így kívánja meg a fiú, végül az apa dönti le, kevés csókolózás után rögtön az asztalon találja magát, úgy tűnik a férfiszenvedélyt mindegyik filmben a viharosság és az erőszakosság fejezi ki. A gálán Mészáros Márta meg is jegyezte, hogy kevés olyan filmmel találkozott, ahol intim helyzetek vannak, és nem a szex vagy a halál lenne a téma. A szex inkább durva, mint intim, ami tükör is egyben, ilyen világban élünk? A nő amikor bele akar szólni apa és fia közötti vitába, megkapja a 'kuss, asszony a neved' szabályzatot.



A filmet a rendező vágta, mi talán azért éreztük annyira a kihagyott jelenetek súlyát, mert számára már túlságosan is egyértelmű volt. A film megkapta a Gene Moskowitz díjat, melyet a külföldi kritikusok és újságírók osztanak ki, és ami biztosítja a külföldön való szerepeltetését. Egy ödipális téma magyar földön, mely a múltat kutatja, talán nagy sikert arat kint is.

Kenguru (1975) - Zsombolyai János

Kis múltidéző vetítésekre is beültem, ebből a legemlékezetesebb a Kenguru. Ősrégi film, és állíthatom egészen máshogyan ábrázolták akkor a nőket. Itt is megfigyelhető a mély dekoltázs, és a minél nagyobb mell kihangsúlyozása, rövid szoknya és szexi láb, de mégis az egész valahogyan lágyabb, aranyosabb és kedvesebb. Édesdedebb, úgymond - ez a jó a retroban.

A történet: egy fiatal lágy terhes lesz egy nőcsábásztól, ezt nem meri neki bevallani. A férfi ráadásul kamionsöfőr és állandóan utazik. A lány nem tudja, megbízhat-e benne.
Hogyan tartsál meg egy pasit, ha terhes vagy. Először is tedd próbára, hogy szeret-e, aztán amikor a legjobban érzi magát veled, közöld vele, hogy hagyjátok abba az egészet, végül nyögd ki, hogy mellesleg terhes vagy, aztán rohanj el és mondd, hogy vége mindennek. Utánad fog futni. Jól bevált taktikák.
A nőt itt is pofon vágják egyszer, persze van utána a bocsánatkérés. Meg lehet-e ilyesmit bocsátani?
Képileg? Minden retro, nagyon szórakoztató. Érdemes megnézni.

Intim fejlövés - Szajki Péter

Bele az életünk kellős közepébe. Mindennapi történetek, a férfi és nő viszonyon kersztül megmutatva. Négy jelenet, a négy különböző férfi-nő kapcsolatot egy dolog köti össze: a férfiak ugyanabba a szexklubba mennek búfeledni. Sok félpucér nőt látunk táncolni a rudakon, míg mindegyik férfinak az életében kiderül egy titok.
Az egyik az interneten csetel ahelyett, hogy a házasságát akarná rendbehozni, a másik nem bírja elviselni hogy egy transzneműt akart feleségül venni, a harmadik lelkizik és azon aggódik, miután majdnem megerőszakolta a vele egy emeleten lakó lányt, hogy kicsi a szerszáma, a negyedik pedig rányit a feleségére és a barátjára, amint éppen.



Feszes jelenetek, jó forgatókönyv, pontos vágások, semmi fölösleg. Mintha velünk történne. A rendező szerint a cikis témákat szerette volna megmutatni, és a film.hu-nak adott interjúban azt állítja, a film csak a szexről szól. Talán többről. Sérelmekről, vágyakról, szeretetről, motivációkról, dühről. Olyan mindennapi helyzetekről, amikbe bármikor belefuthatunk. Megkapta a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó díjat.

A repülés története - Kenyeres Bálint

A legeredetibb film szerintem a szemlén. Alapötlete az Ikarusz repülése című kép.
Az anya kétségbeesetten keresi lányát a normandiai tengerparton. Gyönyörű képeken látjuk az elképzelhetetlenül hatalmas sziklákat, őrületes fehér kövek és tengerpart. Az anya arisztokrata, de a sok pénz hirtelen semmit sem ér, mert nincs meg a gyermeke. Megtudjuk, mindig ez történik, ahányszor csak elutaznak, a kislány szeret eltűnni.



Az elcsatangolt kislány lát valamit: egy repülőt, mely elindul a hófehér sziklákon a tenger felé, repül, repül egy darabig egy motorrepülővel, aztán minden átmenet nélkül a tengerbe zuhan. A kislány végignézi, csak ő látta. Őt végül megtalálják, az arisztokrata anya kitörő örömmel fogadja, az összes szereplő végigcsókolja. Emlékezetében tovább él a jelenet, felejthetetlen, de nem szól róla. Csoportképet akarnak. A kislány a végtelen tengert nézi, szólnak neki, nézzen vissza a kamerába, de ő csak a tengert nézi elkábulva. A látványvilágot csodálatosan vitte színre az operatőr, iszonyatosan pontos és jó nagytotálok a tengerről, ahova valószínűtlen körözés után esett bele egy repülő, amit csak a kislány és mi láttunk. Ilyen a repülés története.

2009. február 5., csütörtök

Páratlan Centrifuga Bitó Lászlóval

„Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja.” − Február 12-én Bitó Lászlóval kollektív lelkiismeretünk legfontosabb kérdéseiről a Páratlan Centrifugában Gordon Agáta beszélget a Centrál Kávéház emeletén. Cikkünkben a szerző regényének részletét is olvashatják.


2009. február 12. csütörtök este 7! Centrál Kávéház
Gordon Agáta

IRODALMI CENTRIFUGA____9. ÉVAD
SZŐKE ÉS INTELLIGENS
________________________________________
A demokrácia lelkiismerete:
BITÓ LÁSZLÓ


Bitó László magyar író, amerikai orvoskutató, humanista, thanatológus, evolucionista és feminista. Könyvei: Istenjárás, Az ötödik lovas, Izsák trilógia, Magunknak kell megváltanunk magunkat, Boldogabb élet, jó halál, Ahogy láttam…2004-2006, Az utolsó mérföld, Technopuccs dosszié, Káin nemzetsége.

A KOLLEKTÍV LELKIISMERET ÉGETŐ KÉRDÉSEIRŐL

A BIBLIA EVOLÚCIÓJA:
BÁRÁNYOK NŐK ROMÁK - ÚJ SZÖVETSÉGEK

NEMZETI LELKIISMERET: PÉNZ − HIT − KÜLDETÉS

Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja.

Időszerű figyelmeztetés a férfiaknak és a nőknek: ma egy teljes körű önvizsgálat nélkül nincs esélyünk, hogy közelebb léphessünk egymás és a jövő felé.


2009. február 12. este 7 Centrál Kávéház
IRODALMI CENTRIFUGA____9. ÉVAD___ZAVARJUK A VIZET


Bitó László: Káin nemzetsége
Első fejezet



Hosszú éveken át békesség uralta az Éden kapuja előtti erdőket-mezőket: Ádám Kintvilágát. Már akkor így nevezte a Gihon folyótól Ai mocsaráig terjedő, általuk védett végtelenséget, amikor még az Éden semmittevő unalomtól terhes kertjében – ahol felnevelkedett – arról ábrándozott, hogy valaha ura lesz ennek a gazdagon virágzó földnek. Egyetlen embertársa, Éva – akivel testvéreként nőtt fel, s akit asszonyának szánt a Kert Ura – Ádámnál is inkább sóvárogta a Kintvilág szabadságát, amely messze esett Uruk állandóan figyelő tekintetétől. Arra azonban nem is mertek gondolni, hogy megszöknek fogságuk szigetéről, hiszen a másik határfolyó, az Eufrátesz gázlóját is hatalmas hüllőrémek őrizték.
Nagy megkönnyebbülésükre szolgált tehát, hogy miután megszegték tilalmát, és ettek a fának gyümölcséből, amelyből enniük nem lett volna szabad, Uruk maga vezette ki őket kertjéből a Kintvilágba, amelynek urává tette Ádámot. Igaz, arra ítélte őt, hogy arcának verítékével egye kenyerét, de Ádám nem bánta az unaloműző, nehéz munkát.
Annál inkább bánta Éva, hogy engedetlenségéért a Kert Ura átkával megnövelte viselőssége és vajúdása fájdalmát. Hatalmasra duzzadó hasa őrjítő félelemmel töltötte el az anyátlan leányt, aki mit sem tudva az asszonyi sorsról vált anyává és el sem képzelhette, miként szakadhat ki testéből elsőszülött magzata.
Még inkább aggasztotta Uruk meggondolatlan átkának másik passzusa, amely férje hatalma alá rendelte őt, s ami sok viszályt, összeütközést okozott közöttük. Éva, aki együtt nőtt fel Ádámmal és magát vele mindenben egyenlőnek tartotta, azt el nem fogadhatta. Csak évekkel azután, hogy világra jött elsőszülöttjük, Káin, majd hosszas – lánygyermekre váró – várakozás után Ábel is, költözött békesség szüleik szívébe . Ádám annyira hitt Uruk mindenre kiterjedő tervének bölcsességében, hogy nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni a sokféleképpen megmutatkozó, növekvő feszültséget, miután felnőtt és megérett második fiúgyermekük is az egyetlen asszony világában.
Ádám olyannyira nem volt képes felismerni az ebből fakadó veszedelmet, hogy véletlen balesetnek tartotta, amikor egy indacsapda elkapta, és bokájánál fogva a levegőbe rántotta úgy, hogy kezével nem érhette el az ösvény földjét. Vérfagyasztó üvöltése elhallgattatta a tücskök, levelibékák és a madarak kórusát, amely éppúgy jelentette a Kintvilág békességét a fülnek, mint a virágzó mezők és fák látványa a szemnek. De aznap reggel megtört ez a békesség, amint Ádám torkaszakadtából ordított:
– Hol vagy, Ábel! Gyere már, mielőtt megtámad valami vad! Csapdád engem fogott meg egy kos helyett!
Óvatosan, meg-megállva lopkodott Ábel az apja felé, meggörnyedve, nehéz buzogányát vállmagasságban tartva. Emberinek alig nevezhető, majdhogynem felismerhetetlen hang tört elő torkából:
– A kos te vagy, apám. Neked állítottam a csapdát. Nem bitorlod tovább az egyetlen asszonyt, akit Urunk nekünk teremtett.


2.


Éva elhallgatott, de mivel válasz nem érkezett, egyre nagyobb keserűséggel szólt Urukhoz:
–Te, aki mindent tudsz, nem vetted észre, amit aggódva láttam, hogy Ábel rossz útra tért pásztorkodásában? Egyre kíméletlenebbül törte be juhait, de nem tettem semmit, mert hittem, hogy minden a Te terved szerint történik, Urunk. Jobban vigyáznánk minden lépésünkre, minden kiejtett szavunkra, ha nem vezérelne minket ez a balga hit.
– Ne vond kétségbe teremtőnk tanítását! – szólt ijedten Ádám, aki Uruk haragjától az Édenkert kapuja előtti Kintvilágban is félt. De asszonya szemrehányó panasza nem szűnt meg:
– Legyen Ábel halála mindörökre példa: nem számíthatunk Urunk oltalmazó gondviselésére. Valld be, Uram, nyilatkozd ki most és mindörökre, hogy te sosem fogod le a gyilkos kezet! Vagy talán azért kellett a fiamnak meghalnia, hogy ezt felejthetetlen fájdalomba foglalva tudtunkra adjad? Ha ezt akartad, mondd ki nyíltan, hogy nincsen hatalmad a gonoszság megfékezésére! Mert ha ezt nem tőled halljuk, félreérthetetlen szavakkal, akkor eljövendő nemzedékek a mostani tétlenséged ellenére is azzal áltathatják magukat, hogy számíthatnak védelmező gondviselésedre.
Embere megrettent tekintetét látva Éva könyörgésként folytatta szavait:
– Kérlek, Urunk, hallgasd meg az anyátlanul felnőtt anyát, aki nem tudhatja, hogy képes-e ilyen csapást túlélni egy anya. Meddig maradhat életben a test, ha halott az, aki belőle kiszakadt? – hallgatott el, válaszra várva, majd másként igyekezett szóra bírni a Kert Urát:
– Köszönöm, Uram, hogy védtelen gyermekségünkben gondunkat viselted. Megértjük, ha nem vállalod tovább ezt a szerepet, és felnőtt fejjel ezt el sem várjuk tőled. De ha valóban előre látsz mindent, ami megeshet, miért nem figyelmeztetsz az elkerülendő rosszra, még ha azt nem is akadályozhatod meg? És ha ez így van, ha valóban nincs hatalmadban a gonosz megfékezése, ne engedd, hogy ezt ivadékaim minden nemzedékének ilyen keservesen kelljen megtanulnia, mint most nekünk! Ne adj nekem leányokat, ha leányaink azért szülnek majd testvéreknek testvéreket, hogy azok egymás kezétől pusztuljanak el!
Imígyen szólt Éva a Jelzőhegy csúcsának ama nagy sziklájára emelve tekintetét, amely Uruk gondviselését jelképezte számukra. Ugyanis amikor kivezette őket kertjéből, így szólt neveltjeihez:
– Ha szükségetek van rám bármi okból, menjetek Kintvilágotok legmagasabb hegyének csúcsára, és annak magas szikláján rakjatok máglyát. Annak tüzében égessetek gyümölcsöző lombokat vagy állatok húsát, hogy égig érő füstjét láthassam kertem bármely sarkából. Ha így hívtok, ott leszek veletek.


* * *


Amint Éva hallotta saját szavait, újra átérezte azt a kétségbeesett félelmet, amely első gyermeke megszületése előtt vett erőt rajta és ami a testét már-már szétfeszítő fájdalomnál is elviselhetetlenebbül gyötörte: nem tudta, hogyan jöhet ki hasából oly hatalmasra növekedett, rugdalózó sarja.
Anyjáért sikoltozott. Majd’ megőrjítette Ádámot, amikor tőle követelte: hozzon neki egy anyát, aki bizonyságul szolgált volna, hogy egy asszonyember képes túlélni azt, ahogy belőle magzata kiszakad.
Ádám ekkor már maga is görcsökbe rándult a tehetetlenségében magára vállalt fájdalomtól, de aztán erőt vett magán, és hatalmas máglyát emelt a Jelzőhegyen, hogy annak fényét lássa Uruk és Éva is a szenvedésére szakadó éj sötétjében.
– Urunk hamarosan itt lesz, és segít majd rajtad – próbálta Ádám megnyugtatni asszonyát, amint a hegyről visszatért hozzá.
– Segíthetne, ha levenné rólam kegyetlen átkát – nyögte ki Éva egyre gyakrabban jelentkező görcsei között.
Nagy elkeseredése ellenére sem lepte meg Évát Uruk távolmaradása, hiszen már serdülése korából volt oka feltételezni: mit sem tud az Éden mindentudó Ura az asszonyi dolgokról, melyek többnyire undorral töltötték el.
Ádám vajúdó asszonya mellé roskadt: térden állva fogta le kezeit, mert félt, hogy szétszaggatja hasának falát húsába vájó ujjaival.
Eddig csak nagyritkán, homályosan derengő emléket idézett fel a vajúdó asszonyban Ádám érintése: egyre tisztábban látta a kicsinyke Évát anyja kebelén, és érezte, ahogy két gyengéd kéz lefogja az övét, amint türelmetlen éhségében puha mellébe fúrta öklét.
– Engem is anya szült – világosodott meg Éva előtt –, belőlem is kijön valahogy gyermekem. Hiába riasztottál el átkoddal, Uram! Vállalom majd újra és újra az életadást, akármilyen fájdalmat mérsz rám. Sokkal inkább félek, hogy gyermeke halála nagyobb fájdalom lehet egy anyának, mint megszülése!
...

-------------------
Bitó Lászlóról bővebben
Gordon Agáta Bitó László A technopuccs dosszié című könyvéről
Bitó László honlapja

Centrifuga színkör - Tandari Éva: Ki vagy öröktől - Égi anyácskámnak

Tandari Éva versét Danis Lídia előadásában hallhatta a közönség 2009. január 29-én este a Centrálban a Centrifuga Színkör rendezvényén. A videófelvételt Reisch Éva készítette. Gordon Agáta 2008. december 4-én beszélt Tandari Éváról az ELTE szemináriumá - a hangfelvételt Lángh Judit készítette. A két felvételt e cikkünkben tekinthetik meg.


Danis Lídia 1980. április 12-én született Sopronban, gyerekkorát Peresztegen töltötte. Középiskolai tanulmányait a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) dráma-latin szakos osztályában folytatta. 1998-tól a Nemzeti Színiakadémia (ma Pesti Magyar Színiakadémia) diákja volt. 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Hegedűs D. Géza osztályában. 2004-től a Vígszínház társulatának tagja. 2007 nyarán megkapta a „Legjobb 30 év alatti színésznő” díját a Pécsi Országos Színházi Találkozón, decemberben pedig a Vígszínház társulata neki ítélte a Ruttkai Éva emlékgyűrűt. 2008. júniusában Ajtay Andor-emlékdíjjal jutalmazták.






CENTRIFUGA SZÍNKÖR - 2009. JANUÁR 29. 19.00 Centrál Kávéház
Magyar-roma olvasóteátrum
A félelem nélkül vállalható identitás szabadsága


Írók: Bari Károly, Jónás Tamás, Lakatos Menyhért, Tandari Éva, Osztojkán Béla, Szécsi Magda.

Előadók: Danis Lídia (színész,Vígszínház); Daróczi Ágnes (újságíró, előadóművész); Balogh Rodrigó (színész, rendező); Bódi Renáta (a Karaván Művészeti Alapítvány növendéke, a Roma Televízió gyakornoki programjának ösztöndíjasa).

A Centrifuga motorjai: Bódis Kriszta és Gordon Agáta.

2009. február 4., szerda

„Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!”

Kármán Irén 2007-ben a hazai olajbűnözésről elsőként készített dokumentumfilmet. Szemben a maffiával - Olajozott viszonyok című filmje után 2009-ben újabb filmmel jelentkezett, mely nem került ugyan be a 40. Magyar Filmszemle versenyprogramjába, de a Szemle ideje alatt a Bem moziban február elsején délután öttől mutatták be. Az "Elkülönítve" a hazai oktatási rendszerben egyes területeken tapasztalható roma szegregációs problémát feszegeti. Kármán Irénnel a film kapcsán Láng Judit készített interjút.


Miről szól a film?

Kármán Irén: Kifejezetten az oktatási szegregációról. Csörögön, Miskolcon és a környező településeken forgattunk. A sződi iskola romaosztályt akart elkülöníteni a többiektől az udvaron álló tűzoltó raktárba. Ezzel kapcsolatban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány pereket is indított − végül nem tették ki az osztályt a tűzoltóraktárba, viszont az iskolai nagyépületbe sem fogadták vissza a gyerekeket, úgyhogy a váci iskolákba jelentkeztek, ami nagyon megterhelte a családok költségvetését. Naponta 50-60 kilométert ingáznak saját költségre. Elvárják tőlük, hogy a szülők iskolába járassák a gyerekeiket, ám ennek sem az állam nem a helyi önkormányzatok nem biztosítják a feltételeit.

Mitől nagyobbak e térségekben a feszültségek?

K. I.: Iszonyú szociális problémáik vannak. Minap a miskolci rendőrkapitány meggondolatlan kijelentést tett a cigánybűnözésről − de ő ott valóban az államhatalom meghosszabbított keze, és nem különböztetheti meg az embereket. Miskolc kifejezetten szegregációval terhelt vidék, hiszen jogerős bírói ítélet állapította meg, hogy a gyerekeket elkülönítve oktatják a József Attila telepi általános iskolában. Mind küllemében, mind minden más szempontból is nagyon szegényes az iskola felszereltsége. Döbbenetes, kiderül a filmből, hogy a nem roma gyerekek agyába beleplántálták, hogy ne vegyüljenek, mert abból nekik bajuk származhat. Egy ilyen helyzetből nem lehet egyszerűen kijönni. A helyzet megbélyegzi a cigányokat és még inkább rájuk süti, hogy bűnözők. A filmben már a hatéves gyerekek is, pedig ott van még a tojáshéj a fenekükön, elmondják, hogy a romák büdösek és koszosak, általánosságban.

Rendezőként, helyszínen szerzett tapasztalataidból kiindulva miben látja ennek az okát?

Azon a környéken az elszegényedő többség ezt sugallja a saját gyerekeinek.

A romák mit mondanak?

Véleményem szerint az egyes roma vezetőket megveszik, hogy olyan véleményt formáljanak, ami a helyi és a megyei vezetők véleményével egybecseng. Nem gondolom, hogy egy cigány a saját népcsoportjára felelősen ki meri jelenteni, hogy igen, minden utcai rablásban romák vannak, vagy minden tyúklopást és biciklilopást romák követnek el. Kizárt dolognak tartom, hogy ezt bárki így ki merje jelenteni, ha nincs a háttérben egyfajta másik erő. Azt látom, hogy a mindenáron való szegregálás sehova se vezet. Magyarország ott tart, ahol az ötvenes évek Amerikája a gettósítással, mert minél jobban gettósítunk, annál inkább felgyűlik a szociális feszültség, és annál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a romák. Még annak sem sikerül, aki egyébként be tudna illeszkedni, mert azt mondják neki, hogy nem illik közéjük, menjen a saját fajtájához. Ezeken a területeken, ahol különösen erős a szociális feszültség, a legdurvább módon, a minimális tapintatra sem törekszenek.

Innen jött az ötlet, hogy filmet készít erről?

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) vezetője, Kárpáti József ügyvéd volt az ötletgazda. Ő járta az országot és látta ezeket a problémákat, illetve akkoriban már elindultak az úgynevezett próbaperek, amik arról szóltak, hogy a romagyerekeket automatikusan kisegítő osztályokba teszik, még akkor is, hogyha az IQ-szintjük normális. Úgy éreztem, meg kell mutatni az oktatási szegregációnak ezt az oldalát.
Kerepesen is forgattunk, és itt mintha megvilágosodtak volna az okok. Ez a terület ingatlanbefektetés szempontjából nagyon értékes, hiszen hat kilométerre van Budapesttől. A cigánytelep nagyon szép helyen, a domboldalon van. Az információink szerint ki akarják onnan purgálni, füstölni a cigányokat, hogy azokat a területeket piaci áron értékesíteni tudják. A telkekért nevetséges összegeket kínáltak fel a romáknak, feleannyit, mint amennyit normál piaci körülmények között egy-egy telek ér. A film a mottóját egy nagyon helyes miskolci fiú, Váradi Gábor kisebbségi önkormányzati vezető fogalmazta meg: ha bárkinek azt mondják, hogy csak ennyire vagy képes, akkor ő csak arra lesz képes. Sajnos ez a kommunikációs stratégia jellemző ma a világunkra, nemcsak a szegregált részekre.

Elmesélne egy-két érdekes eset, melyeket a filmkészítés során tapasztalt?

Az döbbenetes volt, mikor elmentünk a Lakatos családhoz Csörögre. A „Csillag születik”-nek akkor volt a válogató döntője és a kamaszodó romafiú, szegényes kislakásuk vaskályhája előtt eltáncolta nekünk, amivel bejutott. Állati erős jelenet ez a filmben. Látható a dac és a kitörési vágy. Ő volt az egyik gyerek, akit elküldtek a sződi iskolából, mert nem kívánatos személy. Most, hogy sztár lett és a média foglalkozott vele, mondogatták is a pedagógusok neki: nem úgy gondoltunk mi rád, csak hát… csak hát, cigány vagy. Ezért készült ez a dokumentumfilm. Nem szabad megalkudnunk az ilyen véleményalkotással!


Láng Judit


Kármán Irén filmjei:
Rozi (a 33. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Diogenidész (a 36. Magyar Filmszemle versenyfilmje)
Szemben a maffiával (Olajozott viszonyok) (a 39. Magyar Filmszemle versenyfilmje)


A rendezőnő 2009. január 26-án volt a Nap-kelte vendége:




2009. február 3., kedd

Lángh Júlia: Felszabadító vallomás (Atiq Rahimi: Türelemkő)

„Ha valaha is visszatérsz az életbe, még mindig olyan szörnyeteg leszel, mint voltál?... Nem hiszem. Azt gondolom, mindaz, amit elmondok neked, megváltoztathat téged. Igen, meg fogsz változni, szeretni fogsz... Úgy szeretkezel majd velem, ahogy én kívánom. Mert most sok mindent fölfedeztél. Ismered a titkaimat...” „Hódolat előtte, hogy ilyen mélyen, belülről tudta ábrázolni azt, amiről az ember azt hinné, csak a nők élik át. Lényegében: a tökéletes függőséget.” - Egy halálra vert iráni költőnő emlékének ajánlott regény a függőségről és a szabadulásról: Lángh Júlia Atiq Rahimi Goncourt-díjas regényéről.


Lángh Júlia: Felszabadító vallomás – Atiq Rahimi regénye


„Mihelyt birtokoltok egy nőt,
szörnyeteggé váltok.”


Az érzéketlen férfi és a saját szavainak erejétől felszabaduló nő tanulságos és költői történetét mesélem itt el


Atiq Rahimi: Syngué sabour – Türelemkő


című, franciául megjelent Goncourt-díjas regénye alapján.
Egy afgán nő beszél tarkólövéstől öntudatlanul fekvő, néma, mozdulatlan férjének, elmond mindent, amit addig nem mondhatott – hogyan is mondhatott volna a házasság és a vallás kettős elnyomása alatt. Miközben ápolja, és nem tudhatja, hogy a férfi hallja-e, amit mond neki, egyre bátrabban, egyre szabadabban beszél.
Syngué sabour a perzsa legendákban egy olyan kő, a türelem varázslatos köve, amelyet az ember maga elé helyez és rázúdítja minden bánatát, szenvedését, gyötrő titkát és nyomorúságát, mindazt, amit elmondani senkinek sem mer. A kő hallgat, figyel, mindent magába szív, mint egy szivacs, majd egy nap szétrobban – és ezzel a beszélő felszabadul.
Olvasás közben az volt az érzésem, hogy ezt egy nő írta. De miután a regény megkapta a Goncourt-díjat, a francia irodalom legrangosabb díját (esemény volt, hogy nem francia születésű írónak ítélték oda), mindenütt láthattam Atiq Rahimit fotón, videón: férfi a javából. Markáns, szakállas-bajuszos, határozott férfiarc. Hódolat előtte, hogy ilyen mélyen, belülről tudta ábrázolni azt, amiről az ember azt hinné, csak a nők élik át. Lényegében: a tökéletes függőséget. A regény a függőségből való felszabadulás drámai története.
A 46 éves Atiq Rahimi negyedszázaddal ezelőtt politikai menekültként érkezett háborús hazájából Franciaországba, amelynek nyelvét még kabuli gyerekkorában, a francia gimnáziumban elsajátította. Mégis, három könyvet írt perzsa nyelven – közben filmeket is készített –, mire megszületett első, franciául írott regénye: egyszerű, tiszta stílus, rövid, ritmikus mondatok, kevés jelző, egyértelműen filmes látásmód.
Szegényes, dísztelen szobában vagyunk, a két kis ablakot behúzott függöny takarja, a falon egy fiatal férfi halványan kiszínezett fekete-fehér fotója, és egy fölakasztott, díszes tőr. Földre tett matracon fekszik ugyanez a férfi, a fényképhez képest jóval idősebb, nagyon sovány. És mozdulatlan. Mellette szép fiatalasszony, egyik kezét a férfi lassan emelkedő-süllyedő mellkasán tartja, másikkal megállás nélkül az olvasóját morzsolja; a földön, bársonypárnán a nyitott Korán.
Mindvégig ezen a helyszínen maradunk. Az asszony szemcseppeket adagol a férfi mereven nyitott szemébe, feltölti az infúziót, tovább imádkozik, ahogy a molla parancsolta, aki szerint a nő nem imádkozik jól, azért nem gyógyul a férje. Az időt az olvasón lepergetett szemek száma, a férfi lélegzetvételeinek a száma méri, vagy a kintről bejövő hangok, a vízhordó kiáltása, a molla imára szólító szava. Időnként robbanások, lövések is hallatszanak az utcáról. Az asszony Istennel pöröl, hogy miért nem segít. „Pedig milyen sokat harcolt a te nevedben! A dzsihádért! Mutasd meg, hogy létezel, hozd vissza őt az életbe!”
Valami életjelet próbál kicsikarni. A férfi tarkójához nyúl, megnyomja a sebet. Semmi reagálás. Még erősebben megnyomja. Semmi; sem az üres tekintet, sem a lélegzés ritmusa nem változik. „Még csak nem is szenvedsz?! Soha nem szenvedsz! Soha nem is szenvedtél! Még sebesülésedben is megkímél téged a fájdalom! Ezért is én lakolok meg, ezért is nekem kell sírnom!”
Az asszony néha kimegy a szobából, de az olvasó nem követi, nézi a néma szobában a döglött legyet, a hangyákat, a prédáját kereső pókot. A nő visszatér, miközben ápolja a férfit, beszél hozzá. Kezdenek előjönni az emlékek, a titkok. Az első éjszakájukon nem árulta el, hogy éppen megjött a vérzése – tehát tisztátalan –, a férfi meg büszke volt annyi vér láttán!
„Pedig szűz voltam, de nagyon féltem. Mi lesz, ha netán nem jön akkor belőlem vér... az tényleg katasztrófa lett volna. Annyi rémes történetet hallottam erről. Minden elképzelhető volt. A tisztátalan vérről elhitetni, hogy a szüzesség vére, zseniális ötlet, nem? Sosem értettem, hogy nektek, férfiaknak, a büszkeség miért kötődik annyira a vérhez.”
Odakinn, a közvetlen közelben robbantanak, az ablaküveg betörik, fekete por és kátrányfoszlányok szállnak a levegőben, megülnek a matracon, a férfi mozdulatlan testén. Az asszony lemossa, odaadóan ápolja, de közben egyre nyíltabban beszél hozzá. „Remélem, hogy sikerül gondolkodnod, hallanod, látnod... igen, engem hallanod, engem látnod... Soha nem hallgattál meg, soha nem hallottál meg! Soha nem beszéltünk ezekről a dolgokról!”
Hogyan ment férjhez ehhez a harcoshoz, ehhez a hőshöz?
„Hatalmas mellű anyád eljött hozzánk, hogy megkérje számodra a húgom kezét. De még nem ő volt soron a férjhezmenetelben. Jó, nem baj, akkor legyen ez – mutatott rám a húsos ujjával... Te még csak nem is tudtál erről az egészről. Apám boldogan fogadta a dolgot, percig sem habozott. Mindannyiunk számára te voltál a Hős! És mint minden hős, valahol messze voltál.”
Az eljegyzést a vőlegény nélkül tartották, majd egy év elteltével – mert veszélyes egy fiatal menyasszonynak ilyen sokáig a szüleinél maradnia – megvolt az esküvő is: a hegyekben harcoló férjet fényképe és egy díszes tőr helyettesítette. Ezeket látjuk a csupasz szoba falán. És a szűz fiatalasszonynak – nincsen neve, a regény során végig névtelen marad – az anyósával kellett aludnia, aki vigyázott rá, pontosabban a szüzességére. „És mindez normálisnak, természetesnek tűnt mindenki számára. Még nekem is!”
A férj három év után megérkezett. „Olyan voltál, mint ma. Nem szóltál egy szót sem, rám se néztél... Én viszont néztelek, titokban figyeltelek, szemléltelek. Te mintha jelen se lettél volna, arrogánsan távoli maradtál. Igaz a bölcs öregek mondása: Soha nem lehet számítani arra, aki megismerte a fegyverek gyönyörét.”
Amikor férjhez adták, semmit sem tudott a férfiakról. Apját, aki gyakran megverte feleségét és hét lányát, csak a madarai érdekelték, a harci fürjek, amelyeket versenyekre vitt, nagy pénzekben fogadott rájuk, és egyszer, amikor veszített és nem maradt semmi pénze, egyik lányát adta oda fizetségül. Az asszony most elmeséli az öntudatlanul fekvő férjnek, hogy emiatt bosszúból hogyan etette meg egy macskával apja kedvenc, drága fürjét. Ezt a titkot eddig soha senkinek nem mondta el.
Hosszan, gyengéden simogatja a férfi fejét.
„Sosem éreztem magamat olyan közel hozzád, mint most. Tíz éve vagyunk házasok. Tíz éve! És csak három hete, hogy végre van valami közünk egymáshoz. Megérinthetlek... Sosem hagytad, hogy hozzád érjek. Sosem csókolhattalak meg. Amikor egyszer megpróbáltam, ellöktél magadtól. Azt akartam csinálni, amit az indiai filmekben lehet látni. De te féltél, ugye, ez az? Féltél, mert nem tudtad, hogyan kell megcsókolni egy lányt.”
Egy idő múlva az asszony úgy érzi, és ebbe egyre jobban beleéli magát, hogy a férfi voltaképpen az ő varázsköve, syngué sabourja, akinek végre mindent, minden nyomasztó nagy titkát elmondhatja.
Odakinn lövések, őrjárat koppanó léptei – talán az ellenséges őrjárat. Az asszony elrejti a férjet a szobából nyíló szűk kis fülkébe, amelyet függöny takar el. Fegyveres, turbános férfi lép be, vele tart egy dadogó fiatal katona is. Az asszony, hogy megszabaduljon fenyegető jelenlétüktől, azt mondja: „Eladom a testemet, ahogy ti eladjátok a véreteket... Eladom a testemet, hogy gyönyört nyújtsak a férfiaknak!”
Oh Allah, védj meg a sátántól, nyögi a harcos, asszony, téged meg fognak kövezni, és a pokol örök tüzében fogsz mindörökre égni – és a férfiak gyorsan elmenekülnek a bűntől bűzlő házból. Az asszony elmagyarázza a férjének, hogy ezzel kerülte el a megerőszakolást, mert egy harcosnak kurvát megerőszakolni nem vonzó.
„Megmondom neked, miért, syngué sabourom: ha egy kurvát basztok, nem uraljátok a testét. Mert egyenlők vagytok. Ti pénzt adtok neki, ő gyönyört ad nektek. Egy kurvát megerőszakolni, az nem erőszak. De elrabolni egy lány szüzességét, erőszakot tenni egy asszony becsületén, az igen! Az a ti hitvallásotok!”
Az asszonyt egyre jobban felszabadítja, hogy végre beszélhet, amire a férj soha nem adott neki alkalmat. Elmondja szeretett nagynénje történetét. Ellenszenves, gazdag emberhez adták, de mert két éven át sem esett teherbe, a férj leküldte vidékre a szüleihez, hogy nekik szolgáljon. Szép volt, fiatal és meddő, úgyhogy apósa következményektől nem félve dugta éjjel-nappal. Mígnem a fiatal nő dühében széthasította a koponyáját és elmenekült, de üzenetet hagyott, hogy véget vet az életének, tűzhalállal, úgyhogy nyoma sem marad. Ezután nevet változtatott, és életét egy nyilvános házban folytatta. Egy napon a fiatalasszony fölismerte a piacon, attól kezdve, nagy örömére, gyakran találkozott vele, de valóságos történetét csak most mesélte el a férjének.
Léptek odakint. A dadogó fiatal katona jön. Félénken kérdezi: Mennyi? Az asszony próbálja megértetni vele, hogy nem volt igaz, amit magáról mondott, de a kalasnyikov csöve a hasának szegeződik. Megadóan lefekszik a földre és széttárja a lábát – a béna férj a függöny mögött vajon figyel-e? –, a fiatal gyerek éppen csak ráfekszik, máris magömlése van, az asszony gyöngéden, anyaian vigasztalja. A fiú nagyon fiatal, szép és zavart.
Miután elment, az asszony folytatja monológját a félhalott férjnek.
„Vannak pillanatok, amikor azt hiszem, nehéz lehet férfinak lenni.” Kicsit előltetetten mosolyog. „Ez a fiú a mi kezdeteinkre emlékeztetett... Ne haragudj... Akaratlanul is rád gondoltam. Te is ügyetlen voltál, mint ez a fiú. Persze, akkor én még semmit sem tudtam. Azt hittem, úgy kell csinálni, ahogy te csinálod... Nagynénémnek igaza van, amikor azt mondja, hogy akik nem tudnak szeretkezni, azok háborúznak.”
Az asszony egy pillanatra zavarba jön, bocsánatot kér, hogy miket beszél, de aztán mégis folytatja.
„Azt hittem, ilyen a természetünk. Ez a különbség köztünk. Ti férfiak elélveztek, mi nők élvezzük, hogy ti elélveztek. Ez elég is volt nekem. Én nyújtottam magamnak a gyönyört, a... saját kezemmel.”
A dadogó katona visszajön, könyörögve néz az asszonyra, néhány gyűrött bankót nyom a kezébe. Kimennek a szobából, a folyosó túloldaláról suttogások és nyögések hallatszanak. Azután:
„Ez a fiú megint rád emlékeztetett. Csakhogy ő gyorsan tanul! De te soha nem változtál. Neki megmondhatom, mit csináljon, hogyan csinálja. De ha neked mondtam volna... Istenem, szétverted volna a fejemet! Pedig nem nehéz ez, csak hallgatnia kell az embernek a saját testére!”
Aztán a nő megrémül, sír, bocsánatot kér, mert nem tudja, miket beszél...
„Valaki más beszél belőlem... megszállott vagyok. Egy démon lakik bennem. Ki kell üldöznöm magamból...” Megkeresi az olvasóját, pörgeti, mormol, kimegy a szobából.
A dadogó fiú vissza-visszatér, megjavítja a háború pusztításaitól kidőlt bejárati ajtót, ételt, ajándékot hoz. Az asszony megkedveli. Vall.
„Majdnem úgy érzek iránta, mint házasságunk kezdetén irántad. Pedig tudom, hogy ő is olyan szörnyűvé válhat, mint te. Mihelyt birtokoltok egy nőt, szörnyeteggé váltok... Ha valaha is visszatérsz az életbe, még mindig olyan szörnyeteg leszel, mint voltál?... Nem hiszem. Azt gondolom, mindaz, amit elmondok neked, megváltoztathat téged. Igen, meg fogsz változni, szeretni fogsz... Úgy szeretkezel majd velem, ahogy én kívánom. Mert most sok mindent fölfedeztél. Ismered a titkaimat...”
És az asszony megteszi az élőhalott férfival, amire mindig is vágyott, de amit az soha nem engedett volna meg. Egyik kezével a férfi nemi szervét, másikkal a sajátját simogatja, szája a félig nyitott szájhoz közelít, egy ritmusra lélegeznek. Miután elélvezett, megint bocsánatot kér, Allahhoz imádkozik, hogy szabadítsa meg a démontól. Már az őrület környékezi, zaklatott álmait idézi, halottakat lát és hall, és egy nagy titokról beszél, nagyon nagy titokról, végül azt is elmondja:
„A két kislány nem a te gyereked! És tudod, miért? Mert te voltál meddő, nem én!... Mindenki azt hitte, meddő vagyok, anyád azt akarta, vegyél magadhoz másik feleséget. Mi lett volna akkor velem? A nagynéném sorsára jutottam volna. És csodálatos módon éppen akkor találkoztam vele össze.”
A nagynéni tanácsára a fiatalasszony elmegy egy bizonyos Hakimhoz, akiről a család úgy tudja, nagy gyógyító varázslója a meddőségnek, de valójában a nagynéni stricije. Hakim bezárja a fiatalasszonyt egy sötét szobába, egy bekötött szemű fiatal férfival, akinek az a feladata, hogy megtermékenyítse. Ez néhány találkozás után sikerül is.
Az asszonyt saját elbeszélése most már vallásos rajongással tölti el. Lelkesedéssel beszél a béna-néma férjnek:
„Igen, én syngué sabourom... tudod-e, mi Isten kilencvenkilencedik, vagyis utolsó neve? Al-Sabour, azaz a Türelmes! Nézz magadra, Isten vagy! Létezel, de nem mozogsz. Hallasz, de nem beszélsz. Látsz, de nem mutatod meg magad. Türelmes béna vagy, mint Isten. És én vagyok a te Küldötted! A te Prófétád! A te hangod! A te tekinteted! A te kezed! Al-Sabour!”
Ahogy a perzsa legenda mondja: a türelemkő, ha megtelt a titkokkal, robban. A férj hirtelen elkapja a nő csuklóját, fölegyenesedik, az asszony retteg, csodát emleget, „tudtam, hogy titkaim visszahoznak az életbe”, rajongással átöleli a férfi lábát, „Al-Sabour, végre megszabadulok szenvedéseimtől!”
Így is lesz. A férj hajánál fogva veri a fejét a falhoz, a földhöz, aztán kitekeri a nyakát. Ám előbb a nő elkapja a tőrt a falról, keresztülszúrja a férfi szívét – csakhogy egy csepp vér sem csurran ki belőle. Innen tudjuk, hogy legendáról van szó, meg onnan, hogy a halálra vert, vérben úszó nő az utolsó előtti mondatban lassan kinyitja a szemét...
Atiq Rahimi N. A. emlékének dedikálta a könyvét. Ki volt N. A.?
2005 novemberében bejárta a világsajtót a hír, hogy Nadja Anjuman 25 éves afgán költőnőt férje halálra verte engedetlenség miatt. A fiatal nő – aki a tálib rezsim alatt hallatlan bátorsággal varrástanfolyamnak álcázott irodalomórákat tartott a tanulástól vallási okokból eltiltott lányoknak – verseiben, amelyeket halála óta több nyelvre lefordítottak, az afgán nőket fojtogató elnyomásról beszélt.
Heratban, ahol Nadja és családja élt, a városi rendőrség kivizsgálta az ügyet, majd azt állapította meg, hogy a halál oka öngyilkosság. A férj szabadlábon van, neveli a kislányt, aki féléves volt, amikor anyja belehalt a férfi nevelő célzatú verésébe.






Herat kerületei

2009. február 2., hétfő

Kisfilmszemle 3.: A K5-ös blokk filmjei

Négy film kapott helyet a K5-ös blokkban, az elsőt Petri György verse nyomán Fazekas Zoltán rendezte, a második Hájos Zsolt Panel című alkotása, egy kényszerűen rövidre zárt szerelem története. Hegedűs 2 László filmje, az 1 kávé sok irodalmi vonatkozással dicsekedhet, de főként nem a történetmesélésre épít, míg Nagy Anikó Mária 35 perces Apró dolgok című filmje 3 rövid történet, a ’beszélő fejek’ egy érdekes változata, izgalmas témával: párterápiás paciensek vallomásai a problémáikról.


Fazekas Zoltán (1985) filmjében Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének részletei a kocsmai dialógusokkal keverednek, s a narratíva megelevenedik, hogy a vers himnikus zárlatát már a teljes fénybe borult ’napsütötte sáv’-ban érzékelhesse a néző, míg Xantus János nyers hangján hallja a vers sorait. Szép indítás, gondos operatőri munka és Egri Kati erős jelenléte jellemzi a filmetm, mely ide kattintva megnézhető.



Hájos Zsolt 8 perces filmjében Tóth Zsolt és Nemes Wanda játszanak: egy bárban ismerkednek össze, sűrű nevetés és ivás közepette, majd egy viccesre sikerült szeretkezés következik a lány panellakásában − a fiú másnap reggel lemegy, hogy a sikeres estét egy közös reggelivel koronázza – azonban nem talál vissza. A filmnek a blikkfangos poén erénye de hátránya is: valamiért azt gondolom, talán nem lesz mindenki számára egyértelmű a történet, szavak alig hangzanak el, a keresés pedig rövid, talán rövidebb, mint ami egyértelművé tenné.



Hegedűs 2 László filmjében, az 1kávéban az ötlet adott: az alap valóban nem más, mint egy kávé. Két kávéfőző egymásba szeret. Valójában animációs megoldások sora a film: egy kávéscsésze felülnézetből. A kávé, mint kerek és sötét tér, előbb égbolt, majd csillagkép-térkép helyévé lesz, melyen oda-vissza ’sétál’ az egyik kávéfőző, később a tárcsázós telefonok számlapjává, esetleg óraszámlappá alakul a csésze, melyben megjelenik a másik kávéfőző is, s ezek egymásra találása is megesik − technikai értelemben érdekes játék, melyet Esterházy Péter hangján hallunk a film utolsó percében.




„Három pár, három életforma, három világkép.” – invitálja a filmre a nézőket a katalógus. Nagy Anikó Mária (1973) filmjében valójában két pár és egy magányosan rendelésre érkező asszony látható, hallható, a megfeleléskényszeres harmincas fogyókúrázó és bogyókon élő lány és partnere, akik két éve nem szeretkeztek egymással;



az építési vállalkozó, aki hisz a hagyományos férfi-női szerepekben, s aki inkább élne kifelé, mint befelé, így felesége ivását zsarolási indoknak és lehetséges válóoknak tartja; valamint a jól menő vállalkozónő, aki férje alkoholból való kigyógyulása és munkát találása után kénytelen lenne visszavenni bizonyos háztartási feladatokat, így rádöbben, hogy jobban érezte magát, amíg a férje alkoholista volt, mint most, hogy felépült és szakmájában sikeres, tehetséges emberként maga is törődik a karrierjével és nem készít vacsorát. A helyszín neutrális, betonoszlopos környezet, egy elképzelt rendelő, a felvételek nem különösebben bonyolultak, látjuk az orvost, látjuk a párokat, rendszerint szemből, de a történetek sodrása magával ragad.


Részlet a filmből:



---------

A filmek adatai:
Hogy elérjek a napsütötte sávig:
rendező/director: Fazekas Zoltán (1985), mű/b: Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig, f/sc: Fazekas Zoltán, dr/dr: Magyar Fruzsina, Fazekas Zoltán, o/ph: Németh Nikoletta, narr/narr: Xantus János, Felhasznált zeneművek és szerzői: Nine Inch Nails, v/ed: Fazekas Zoltán, d/a.d.: Fazekas Zoltán, j/cost: Fazekas Zoltán, sze/cast: Egri Kati, Lajkó Bence, gy/p.m.: Fazekas Zoltán, p/p: Kohári Edit, gyártó/p.c.: Frame Film, Novus Művészeti Iskola, 2008, színes/colour, 8 perc/mins, video, sztereo

Panel:
rendező/director: Hájos Zsolt, ö/i: Hájos Zsolt, f/sc: Harmat Gábor, o/ph: Maly Róbert, z/m: Reisz Gábor, v/ed: Batka Annamária, h/sd: Szász Barna, j/cost: Kalicz Mészáros Klára, sze/cast: Tóth Zsolt, Nemes Vanda, r.assz/ass.d.: Reisz Gábor, gy/p.m.: Mester Linda, p/p: Lóth Balázs, Batka Annamária, Hájos Zsolt, támogató/supported by: Kodak Hungary, Celluloid Műhely, Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, MAFILM ZRt., Visionteam, Kalauz, gyártó/p.c.: Cellmédia, Kinopravda, 2008, fekete-fehér/black&white, 8 perc/mins, 16 mm, mono

1kávé:
rendező/director: Hegedűs 2 László, ö/i: Hegedűs 2 László f/sc: Hegedűs 2 László, o/ph: Hegedűs 2 László, narr/narr: Esterházy Péter, z/m: Mesterházy Ákos, v/ed: Ternák Ferenc, Hegedűs 2 László, h/sd: Mesterházy Ákos, d/a.d.: Hegedűs 2 László, l.t./p.d.: Hegedűs 2 László, an/an: Debreczeni Katalin, sze/cast: Kávéfőző, Kávéfőzőnő, p/p: Muhi András, támogató/supported by: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, gyártó/p.c.: Inforg Stúdió, 2008, színes/colour, 6 perc/mins, video, sztereo

Apró dolgok:
f/sc: Nagy Anikó Mária, o/ph: Körösi András, v/ed: Bartos Bence, h/sd: Whalf Frigyes, sze/cast: Lukács András, Balla Dorottya, Marovka Mátyás, Sebestyén Erika, Vécsei Szilvia, r.assz/dir.ass: Ekési Orsolya, gy/p.m.: Ordódy Judit, p/p: Dudás István, támogató/supported by: Országos Rádió és Televízió Testület, gyártó/p.c.: Viderent Kft. 2008, színes/colour, 34 perc/mins, video, sztereo

-gyg

2009. február 1., vasárnap

Versvasárnap: Tengerajtó

Győrffy Réka 1978-ban született Marosvásárhelyen. 2002 óta tagja a Műhely körnek, első verseit a 80-as évek közepén írta. Publikációi megjelentek a Székelyföld, a PoLíSz, a Magyar Napló, az Ezredvég, az Új Forrás, a Napsziget, a heves Megyei napló és a Spanyolnátha folyóiratokban. Az IAT Kiadónál nemrégiben megjelent Tengerajtó című kötete az első. Mai versvasárnapunkon ebből közlünk néhány verset.


Győrffy Réka: Tengerajtó (részletek)


Megőrző Julie

Iszappal, sóval újrakeresztelt
sós tavak partján szemben a nappal
letettem keresztemet.

Ez a mozdulat újraéledt
egy közhivatal mosdójában,
jobb kezem mutatóujjától
egy kilencéves homlokán.

Így elkerülheti, amit én nem –
hogy farkas falja fel a holdat,
mindent higgadt-előre lásson,
s megégessék az istenek.


Hála

Nem látok kitárom
gödörnyi szemem
fuldoklásod némul
nő élvezetem.

Mártózom tagjaid
zsongó áramába
megrendít, végigszánt
testemen a hála.


Tapasztás

Súrolod kockák csendjét, a padlón,
a plafont is megmozdítod.

Magadhoz vonzod a lámpafényt,
kiszáradt nyálkahártyák, zaj, sötét.
A zavar férgei kúsznak homlokod alatt.

Felhők vonulnak éber-kékesen,
egymás elől a falhoz fordulunk.
Séta

Ágy, asztal, falipolcok,
ezt járod újra körbe,
négyszögletes világ
lépteid körbe törte.

Vizespohár a polcon,
valaki mindig szomjas,
átalszod ezt a tiszta,
utcányi paplanhosszat.

Lehullsz a belsejébe,
megvágott csuklód kútja
csordul, lehúz a padló,
koccan a lámpabura.

Ajtók és ablakok közt
mindennap körbe-körbe
hörpintsd fel pusztulásod
lassacskán lődörögve.

Dombtetőn

Lent virágszín és földszag,
rezgő elektromosság.
Ereink repedt mélyén
visszahúzódik a kór,
elárad a verőfény.

Lélegzet

Kedvesem, nagyon mélyen
a lélegzetem visszafojtom.
Játszom felemás dallamon
Ringatózást, semmi a dolgom.

Feloldanak a szavak,
a félhomály látni ha enged,
véremmel láncollak magamhoz,
lassan dobbanok meg benned.