Fotós, informatikus, ICA-készítő. Az Irodalmi Centrifuga honlapjának egyik megvalósítója.
Képzeld magad elé a sehány éves kislányt! Mondjuk Magyarországra születik és egy-két évvel idősebb. Bölcs, vörösesbarna, s hatalmasak a szemei. Tavaszvégi alkonyat. Ránézel. Felragyog a tekintete. Izzanak a szeplői a lemenő nap fényében. Tudod, hogy bántja valami. Attól ragyog, hogy homályos kicsit. Úgy csillan.
Most képzeld el, hogy felnő!
Őszintén lelkesedik, mégsem naív; megmentene, ha kell - de leginkább hallgat; idő kell hozzá, hogy megértsd.
Rajzolgat magában, képeket gyűjt és minden formájában szereti a fényt: a természetben. Az emberekben. Rávilágítanak... rá világítanak.
Képeket gyűjt a lencsébe is. Jókor nyomja le a pillanatállj!-t.
A képein soha senki nincs egyedül. A sirály sirállyal szinkronban repül, a rendőr egy ismerőssel tekint egy irányba. Az ágyúcsövön át gyerekek nézik egymást. Még a megáradt vízzel szemben egyedül pipiskedő kislánynak társul adja az árnyékát.
Meg magát. Ahogy néz.
Idő kell hozzá, hogy megértsd.
Amit látsz, részben őt dícséri.
Most képzeld el, hogy felnő!
Őszintén lelkesedik, mégsem naív; megmentene, ha kell - de leginkább hallgat; idő kell hozzá, hogy megértsd.
Rajzolgat magában, képeket gyűjt és minden formájában szereti a fényt: a természetben. Az emberekben. Rávilágítanak... rá világítanak.
Képeket gyűjt a lencsébe is. Jókor nyomja le a pillanatállj!-t.
A képein soha senki nincs egyedül. A sirály sirállyal szinkronban repül, a rendőr egy ismerőssel tekint egy irányba. Az ágyúcsövön át gyerekek nézik egymást. Még a megáradt vízzel szemben egyedül pipiskedő kislánynak társul adja az árnyékát.
Meg magát. Ahogy néz.
Idő kell hozzá, hogy megértsd.
Amit látsz, részben őt dícséri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése