Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 25.

...azt hiszem kissé elcsigázottak vagyunk (csak tőszavakban, ami ránk tartozik: Jánosunk, Turai sírása, Rodrigó apátiája, Francisco hazautazása)
...előző este Dettus is úgy érzi, hogy semmi feszültséget nem tudunk levezetni, valamit szeretne, legalább valami őrjöngést, extázist, kisülést, valamit, mondom neki, hogy ne siettesse a dolgokat, mindennek eljön az ideje. – Hétes telep, az utolsó előtti nap, fárad a csapat. Bódis Kriszta élménybeszámolója.

...a ruhaosztás ennek megfelelően tele feszültségekkel, ami persze ahogy vége az adományozós hangulatnak el is múlik, lopott időkben beszélgetünk a felnőttekkel, mert a gyerekek hál istennek jogot formálnak ránk

...mindenki folytatja ott ahol tegnap abbahagytuk, gipszöntés, festés, forgatások, fényképezések, arcfestés megint, és beszélgetés arról, hogy mikor jövünk újra, hogyan tovább, hogy érezték magukat,

...azt hiszem kissé elcsigázottak vagyunk (csak tőszavakban, ami ránk tartozik: Jánosunk, Turai sírása, Rodrigó apátiája, Francisco hazautazása)

...előző este Dettus is úgy érzi, hogy semmi feszültséget nem tudunk levezetni, valamit szeretne, legalább valami őrjöngést, extázist, kisülést, valamit, mondom neki, hogy ne siettesse a dolgokat, mindennek eljön az ideje.

...megtervezem a búcsúzást, személyessé szeretném tenni

...aznap két csecsemőt kereszteltek, az asszonyok ölelgettek, mulattak, táncoltak

...este Dettus és Arany főznek Marinál spagettit, megint itt az egész stáb, s mikor ők elvonulnak a szállásra, mi nem tudjuk abbahagyni, a kamaszok tökig fölhangosítják a hifit és táncolni kezdünk, még Mari is, igaz, ma az első este, hogy barna bent marad a kórházba, végre tudjuk mi a baja, megkönnyebbültünk mi is a család is, az egész telep, míg mi táncolunk, észre sem vesszük, hogy a fiúk egy időre eltűnnek, s mikor hazajönnek ijedten mesélik, hogy egy félelmetes szellem kísérte őket, és hogy a környező telepeken négy verekedést is láttak, s talán valami olyasmit is, amit nem kellene, de mi nem osztozunk egyenlőre a félelmükben, sörözgetünk és kurjongatunk, nagyon jó táncolni, szeretem ezt a cigány táncot, itt van a lábaimban, csak úgy kettő óra körül nézek kicsit szigórúbban Dettusra, mert kicsit gyanús, hogy milyen fáradhatatlanul ropja, viszont nekünk holnap megint hétkor kell kelni, végül háromkor sikerül a szobánkba térni, de alighogy elcsöndesedünk, egyszerre csak az egész család a szobánkba terem, a fiúk egy húsvágó bárddal és egy hatalmas késsel felfegyverkezve, hogy valakik járnak a házkörül, talán az erdő felől, ránk fognak törni, lehet, hogy Barna ellenségei, vagy mások, más telepekről és belém nyillallnak a betámadások emlékei, látom ők is ilyesmitől félnek, félnek nagyon, mondom Marinak hívjuk a rendőrséget, s valóban, kihívjuk őket, de csak egy járőr hajt be az utcába, aztán semmi, ülünk az ágy szélén, pontosabban tízen a két ágyunk szélén, és úgy félünk, nekem kiszárad a szám és remegek, Marika a miatyánkot mondogatja, aztán vigasztaljuk egymást, aztán fülelünk, jönnek, kimegyek, gyerünk, szúrjuk le őket, pattannak fel a fiúk a késeikkel, üljetek le, ezt várják, inkább füleljünk, kapcsoljuk le a villanyokat, i akarnak csalni, most túlkiabáljuk egymást és az ablak hatalmas sötétítetlen üvegfelülete mered ránk, lekapcsoljuk a villanyt, a kutyák vonyítanak, valaki füttyög, aztán újra csend...ne menjetek ki, kérem Mariékat, végül mi is átvackolódunk az ő szobájukba, fölszólítjuk Nándit tegye el a konyhakést, mert a végén még Dettus fejére ejti, de Dettus nem fél, gyakorlatilag két ágy közé heveredünk a földre, Dettus tényleg talán csak Nándi konyhakésétől tart kicsit, és kiveszi a kezemből a telefont, hogy majd ő hívja a rendőröket, ha kell, fél, hogy megint fölöslegesen riasztok, de amikor bevackolódik kiveszem a telefont a kezéből, így nem fogod tudni hívni őket, ha rajta alszol, mondom szemrehányóan, megint füttyögés, kutyamorgás, rettegünk, és paráztatjuk egymást, mintha valaki a kilincset, a zárat próbálgatná, nyekergés, szerencsére a kicsik már a tánc alatt elaludtak, végül én és Barnuska virrasztunk ötig, amikor világosodni kezd, négykor még egyszer azt hisszük, hogy itt vannak, a kutyák morognak és valaki horkant és sóhajt az ablak alatt...aztán ötig semmi, aludnunk kell...reggel Marival óvatosan megyünk ki, mintha a kutyák furcsán viselkednének, nézd megmérgezték őket, és ott, annak ki van tépve a szőre, Mari fordul befelé a konyhába, ahonnan Dettus ásítozik kifelé, na mi van, megnyúzták a kutyát, mondja erre Mari, Dettusnak tágra nyílik a szeme, micsoda, kirohan, meglátja a rottweiler oldalán a foltot, Mari, az két napja ott van, nevetgél Dettus, erre megnyugszunk...úgy látszik tegnap is paráztattuk egymást, sose lehet tudni, mondja Mari, a kertünkön az erdőn át járnak a lenti ház lakói, akik rablásból élnek, lehet, hogy megint bujkálniuk kellett, s talán ők voltak itt, de szerintem valami volt...Dettus visszament egy kávéért, én meg lejjebb lépkedtem a lépcsőn, de azonnal meg is torpantam, mintha két lábat látnék a kapu előtt, Mari mondom, lehet, hogy hülye vagyok, de valaki van a kapuban, Mari elindul lefelé a lépcsőn, de a felénél visszafordul és fut felfelé, egy hulla van a kapuban, lihegi, Dettus, kiáltok, Dettus azonnal indul lefelé, bár elég rezignáltan, lemegy egészen, aztán visszafordul, s míg fel nem ér nem szól semmit, valóban, mondja fent végre, s a képek alapján ez a Hermin férje, erre Marival egyszerre kiáltjuk Hermin nevét, Hermin már sokkal lendületesebben, de rettegve megy lefelé, aztán kimegy a kapun, le is hajol, és már látjuk, hogy veszekszik...ez azt mondja, kiabálja felfelé, hogy most jött, nem ő volt éjjel, viszont a gyerekeket elhagyta valahol, Hermin a haját tépi, hogy az ura a kamasz fiait, akikkel Pesten munkát vállalt, egyszerűen elvesztette, úgy beivott hazafelé...(aznap Hermin nélkül dolgoztunk és délutánra már a fiai is megvoltak, de addig nőt még úgy szervezkedni és kavarni nem láttam, mint Hermint, aki felért egy Sári mamával, hát anyja lánya, amit persze azonnal ki is kért magának...)

...szóval megvolt a csúcspont, Dettusban sem voltak többé kétségek