Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 24.

Mert meg sem állnak, és egészen elszomorodom, ezek az alkoholszindrómás, betegségekkel küszködő, tiszta vágyaktól átszellemült, soha felszínre nem segített képességekkel megáldott, és az összes nyomorúságukon átderengő szépségű fiatal emberek reflektálatlan egyszerű létezésükben és sikertelenségükben, mintha metaforái volnának a lefojtott, megcsonkított életnek. Mintha valami elátkozott bura alá lennének szorítva, ahonnan alig hallatszik ki vékony hangjuk. – Újabb nap Hétesen a Bódis-módszer kialakítása közben - Bódis Kriszta beszámolója.

....ma megint Tescos reggel lesz, Mari gazdasági főigazgatónk újabb zseniális listával áll elő, még több kaja, mi kétszeresét saccoljuk az árnak, pedig mind Tescos vásárlók vagyunk. Nem úgy van az, bízzátok csak rám, és tényleg, Mari megtalálja a legolcsóbb és legtöbb cuccot, az asszonyok is meg voltak vele elégedve, néhány tételt megszavaztattunk, kértek például kenyeret a csomagba

Második lista 65 család részére, 1 adagban van: 5 kg krumpli, 3 zacskó levestészta, 1 kg zsír, 2 zacskó tészta, 2 kg kenyér, két doboz paradicsomszósz, szalámi, 3 kg farhát, 2 kg liszt.

...Mari még arra is gondol, hogy az egyetlen magyar néninek (Solymosi néni, most 85 éves és 17 éves kora óta itt lakik az urával, és nem is akar elköltözni a cigányok közül, akik nagyon szeretik) összeállít egy speciális csomagot, amiben sajt, tej, tejföl van, meg zsemle, amit Solymosi néni is meg tud rágni

...a gyerekeknek veszünk ecseteket és közben Kati Laurával találkozik, akit elkér a szüleitől, Laura aztán nekünk segít, míg pakolásnál felbukkan a filmes csoportból Jancsi és Attila, akik szívesen beállnak mellénk a parkolóba porciózni, úgyhogy megint nagy és vidám társasággal utazunk 2x65 Tescos szatyor mellett a furgon hátuljában, ahol már körvonalazódik is egy következő jelenet a filmes csoportnak...vasazni indulnak a fiúk: "ne üsd meg a rendőrt, mert az egyenruhát ütöd, csak a fejét üssed"

...az osztással megint elég sok idő elmegy, negyven fok van, de végül mindenki elégedetten tér haza, a felnőttek elmennek és a terecskét most elözönlik utánuk a gyerekek, "mit fogunk csinálni Kriszti néni," és itt van Erik, aki minden nap megkérdezi, "mit fogunk ma enni", na ő biztosan nagyon éhes. Mindig lesz gyümölcs, tea, szendvics megint, nyugtatom meg, és otthon a családok főznek ismét

...ma úgy döntünk, hogy a nagy kiszerelésű temperákkal és a vett vastag ecsetekkel kidíszítjük a romot, mert Macsó elkezdte befalazni a lyukakat, ugyanis estére diszkót akar csinálni, úgyhogy még bárpultot is falaznak a fiúkkal, igaz, cement nincs, csak homok, vagyis sárral tapasztják egymáshoz a téglákat, aztán nekünk eszünkbe jut, hogy a gipszöntéshez úgyis rengeteg gipszet hoztunk, hát Macsó abból kever a sárhoz, nagyon örül, épül a fal (igaz délután a kicsik lerugdossák, később Macsó dühöng és javít)

...Gyöngyi végre néhány lelkes csoporttagjával különvonul gipszfigurákat önteni, ez ezen a helyen és körülmények között (vízhiány, asztalhiány, tömeg) kész bűvészmutatvány, különösen az öntvények szárítása okoz gondot, a villanyoszlopra rakosgatják őket és őrzik míg szárad, közben Solymosi néni kamrájába kapnak bebocsátást, de másnap már nem, túl sok a gyerek Solymosi néninek.

....a forgató csoportunk Bogi, Pípa, Feri, Jancsi... kifejezett kérésére egy klip nyersanyagot készít, a fiúk kannát kerítenek és helyszínt választanak, nézem őket, ahogy nagy komolyan előadják cigány halandzsa nyelven, tök hamisan, de hatalmas átéléssel, csillogó szemekkel, komolyan és szépen a hallgatókat, miközben Bogi felváltva hol ezzel, hol azzal a fiúval táncol végig legalább két órát. Mert meg sem állnak, és egészen elszomorodom, ezek az alkoholszindrómás, betegségekkel küszködő, tiszta vágyaktól átszellemült, soha felszínre nem segített képességekkel megáldott, és az összes nyomorúságukon átderengő szépségű fiatal emberek reflektálatlan egyszerű létezésükben és sikertelenségükben, mintha metaforái volnának a lefojtott, megcsonkított életnek. Mintha valami elátkozott bura alá lennének szorítva, ahonnan alig hallatszik ki vékony hangjuk.
"Hétes elfekvő", csúszik ki később Francisco száján. Mi pedig nagyon el vagyunk keseredve... szégyellem magam

...a furgonban előhúzom az összes textilt, amit gyűjtöttem, a selymeket és anyagokat, a maradék ékszereket és elkezdem jelmezekbe öltöztetni a gyerekeket, királyok, királynők, cigányok, táncosok, barbik, pengék, hősök és hősnők akarnak lenni, valahogy az egész beöltözés spontán kezdődik, éppen az egyik Pongó fiúnak lapot, ollót nyomok a kezébe és elmagyarázom, hogyan csinálhat koronát magának, s mikor visszatér a fecnikkel, akkor nyilall belém, hogy nem értette, Gyöngyiék megcsinálják az első korona mintadarabokat, és máris mindenki nekilát, hogy koronát készítsen, az egész telepen hercegek, és hercegnők tündökölnek fehér koronákban, amiket aztán nagy lelkesen ki is festenek, közben előveszem az arcfestéket is, állnak sorban a gyerekek, átszellemült, gyönyörű kis arcokra festek csillámport, pillangót, aranyat, hú de szép, lelkendeznek egymásra nézve, a fiúkból indián és Bódy Guszti lesz, János ül mellettem, néha ellát tanácsokkal a színeket és vonalakat illetően, egészen szokatlan, hogy ilyen nyitottan részt vesz az alkotásban, már ezt valahogy a módszer győzelmének tekintem, ha lehetek ilyen elfogult, s akkor egyszer csak János kér tőlem festéket, és egy új sort nyit, ahol már ő festi ki a gyerekeket, János a disco kidbó embere a drogdíler főgonosz macsó belefeledkezve az arcfestés örömében, éppúgy ahogy imént karonülő kisfiát sétáltatta egyébként, és még azt is hagyja, hogy a dok.filmes stáb fölvegye, ahogy alkot, azt hiszem boldogok vagyunk, mind...észre sem veszem, hogy ez az akció három és fél órán keresztül tart szakadatlan...

...Francisco papírrepülőt hajtogat, és meglepődik, hogy nem tudják hogyan kell, úgy érzi, mindent elölről kell kezdeni, itt mindenre és mindenkire szükség van...

...este fáradtan Mariéknál, akinek még volt ereje egy jó erős lecsót készíteni a stábnak, tizenöten vagyunk, Barna és én anekdotázunk, most olyanok vagyunk, mint régen...

...Mire a többiek elmennek, mi éjjel még 65 zsákba porciózzuk a ruhákat, hogy fele felnőtt, fele gyerek jusson minden családnak, próbáljuk igazságosan, de azt úgysem lehet, pedig tele lesz a furgon reggelre, mégis mindig a ruhákkal a legelégedetlenebbek, ezt már számtalan korábbi osztás alkalmával átéltük Barnával és Marival